Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-03 / 71. szám

nulásait pompásan megrendeztük mind a ketten. De az én éjjeli potronusom nem jött za« vaiba. Azt mondotta. — Megálljon uram, hozok a vármegy é­r 6 I lámpást, A kutya nem lesz oly barátságta­lan, ha meglát bennünket. Ugy is volt. Mikor a szállásomon gyertyát gyújtok, el­érkezettnek láttam hálás köszönetet mondani és magamat bemutatni. Erre ő is megmondotta a nevét: — En Benyiczky vagyok ! — A vármegye tekintetes alispánja ? — Az. — Az Isten áldja meg : * Másnap az alispán is kedves humorral be­szélte el éjjeli kalandját. Előadását igy fejezte be : — Bekelletett magamat mutatnom, meit féltem : borravalót kapok. II. Az orosházi morék meg a tenger. Megyénk két helyén laknak világlátott czi­gányok : Szarvason ős Orosházán. A szarvasiak Londonyországban is jártak, az orosháziak meg pláne az éjszaki sarkon a fehér medvéknek is adtak már szerenádot. A koppenhágai polgármes­tert 5k tanították meg csárdást tánczolni. Akkor kapacitálták, hogy Ostende helyett a Gyopárosba jöjjön tengeri fürdőre. Hanem mikor Brémáig eljutottak és olt ne kik zöldült a tenger, a kis bőgős egyet rántott a vállán; — Menjen a ki akar, én nem ereszkedek aira a vizre. Te bibas, nii csen annak vége, se hossza. Weisz karmesternek a haja tg leié állott. A l'it Li {.< k u ín u <g »'' utolsó koutiás is meg. kötötte magát. A Dcvla íuyja meg azt is, a ki fölmegy a hajóra. Bömbölt a nagy tengeri hajó. Az utasok kendőiket lobogtatták. A vasmacskát emelgetlek. Wtisii.tk mentő eszméje akadt. Berohant a ha. jófödélzetre. És onnan kiáltott. — Szervusztok. Az a soisjegy, a mit kö. zösbe vet tünk Bndapesten, t>i U.ObU koionát nyert, En megyek Amerikába. Isten veletek I A kis bőgós volt az első a földélzelen, — Csakugyan nyert ? — lökte oldalba Weiszot. Egy pillanat alatt a lödélzeten vol­tak mind. — Ugyan meglátjuk-e még Orosházát ? — Ugyan hegedülűnk.e még a tekintetes Pollák Marczi ur lülébe ? — Ugyan Hosengerb ur főzet e még ne­künk birka tokányt ? — Ugyan a kilencz porontyomat nem viszi el a pestis ? Es mindnyájan összebújtak. Aggódva néz tek a kék, b' e^ tjj aJy;ttan vizre, melyen a hajót takarosan himbálta a tarajl 8. hálu te ng e r* Vi z­viz mindenütt. — Te, Engli pinczübe íöJbasziA lla k* e ujá l' ennyi vizet ? — BiLas ! Hisz tbből tót lőznek, nem boi': — Ttdd bolonddá az apádat. — More, hallgass. Nem érzesz a hasadban valamit. — Eloiditclta magát az egész banda. — Jajaj I jaj — ós mindenki a gyomrához, kapkodott. Wt'isínak, a liaimettercek ismét akadt egy mentő eszméje. Éppen ekkor kapta ki a hajó legénysége a parancsot. Weisz aggódva hallgatta a beszédet és sűrűn rázta a fejét. — Mit adott ki a hajó genyei'ális ? - szólt i'Aítós fnjrvaczogva. — Ez bizony isszonyu baj. Azt i, hogy a ki a hajón tengeri betegségei írté ti e \ ,zt menten ós pardon nélkül a tengerbe kell iobni. — De mi — ért ? — Meit a tengeti betegség ragályos, ügy­től az egész hajó megkaphatja. És inkább egy. nek legyen kampecz, mint mindenkinek. Ezzel hiitelen oda fordult a banda tagjaihoz. — Egyikölöknek sincsen semmi baja? A fekete ficzkók peczkesen kivágták a potrohúkat. És karban feleltek. — Hogy is ne I olyan egészségesek va* gyünk, mint a makk. — Azéit, n.eit ha valaki érzi a bajt, — szóljon. TJ Pepi, te nagyon sápadt vagy. Te rajtad már kitörni készül a baj. ... Nincs ón nekem semmi bajom, semmi semmi. — ... És tiíokban a zsebkendőjével tö­rölte bajuszát. Ilyen viszontagságok között érkeztek meg az oroskázi morék Koppenhágába. á „Eékésmegyei Eözlöny" táviratai­£ kirély visszatérésé. Eudapest, szept. 2. (Baját tud. távirata.) Ő felsége a király holnap a hadgyakor­latokról visszatér és osztrák minisztereket fogad. Eircyfus uj pőre. Eudapest, szept. 2. (Saját tud. távirata.) Eennesben a tárgyalásnak nincs uj momen­tuma. Lebrun kapitány beszédét erősítget­ték egyesek. A bécsi dráma. Budapest, szept. 2. (Saját tud. táv.) Bécsből jelentik: Schiestl Vilmos bécsi ügyvéd összeveszett nővérével, a kit dü­hében agyonlőtt, aztán eltűnt, azt hiszik, hogy öngyilkosságot követett el. Megyei virilistáink. A legtöbb adót fizetők ideiglenes név­jegyzékét a következőkben állitotta egybe a vármegyei igazoló választmány. Megjegyezzük, hogy az adóösszeg után levő csillag, az adónak kétszeresét jelenti. Gr. Wenckheim F. 78443-41, gr. Wenck­heim G. 15041-14, gr. Almásy D. 18831-59, br. Königswarter H. 13025*02, gr. Károlyi István 11460-67, gr. Wenckheim JL>. 9716-42, br. Wenckheim V. 9421*98, Horgosi K. I. 9259-76, gr. Apponyi A. 875122, Geiszt G. 7098-18, Geiszt Gy. 6498-63, Sváb L. 5608-10, Szalay Gy. 5578-54*, gr. Bolza P. 5052-24, gr. Bolza G. 4819 88, br. Inkey I. 4321-17, Jurenák S. 3381-26, Beliczey I. 3170 29, gr. Zselónszky E. 2791-74, gr. Blankenstein P. 2774-44, Léderer L. 2606-91, gr. Wenck­heim Gy. 2400-95, Pfeiffer A. 2233-67, Le­derer E. 2222 54, Baumgarten M. '2191-47, dr. Szalay J. 2184'90*, Baumgarten Pál 1999-10, Székács J. 1947*22,gr. Blankenstein J. lfc 89*11, Fábry K. 1908 98*, Weisz M. 1664-30, dr. Kontúr Béla 1797-70*. Wol­finger M. 1646-20, gr. Bánffy Gy. 1661 03, Kocziszky M. 1631 76, Kiiment Gy. 1622 08, Ladics Gy. 1558-48*, Székács 1. 143440, Urszinyi D. 1401-76*, Beliczey E. 1392-35, dr. Salgó J. 1312-16, Kiiment Z. J. 1305-81, Eosenthal A. 1297 61, Szalay J. 124212, Deutsch A. 1233-34, Szántlió 1). 1114-59, DérczyF. 1067-81, Kárász I. 1015-88, Ea­vasz J. J 013'38, Schreiber 1). 985"71, Kon­túr J. 96518*, dr. Pap J. 95109, Eosen­thal I. 932-45, gr. Wenckheim F. 931-54, gr. Wenckheim H. 931-54, gr. Wenckheim 1. 931-53, Nóvák K. 928'—, Stojanovics Gy. 914-82, Péter A. 913-08, Oskó 1. 903-83, Farkas J. 892-55, K. Schriffert J. 886-54, Omaszta Gy. 866*43, Künstler S. 848-07, Janurik M. 82144, Eavasz I. 801*87, Kitka J. 783*89, Kraft V. 771*16*, Nemeskei A. 764*89, Kiiment J. 755*06, Mikolai M. 743-62, dr. Pollner A. 744*62*. Boros I. 734*80, dr. Haviár Gy. 724*56*, Tenner L. 722-35, Miklya Z. Gy. 718*56, Timár J. J. 714.02, Eeiner B. 705-19, Braun M. 690-06, Ea­sovszky F. 685-60, Varságh B. 674-64*. dr. Sailer V. 663-20*, Kny A. 664.54*, id. Belenta J. 658-59, Yágner J. 654-56, Za­horán P. 650-24, Eeisner E. 643-65, Janu­rik P. 642-18, Seiier E. 632*97, Lehoczky J. 632*14, gr. Almássy T. 631*24, Uhrin J. I. 630*07, Lestyán A. G. 629.58, Sztraka E. 625.52*, Kardos F. 617*99, Mázor J. 613-82, Maczák L. Gy. 604-96, Gajdács J. 588"98, jj^si B. 588-28, Prág L. 582*01. Kovács L M"t£ 8í4 7> Medovarszky J. 573*46. Tóth T r,70 51! P rág B. 569*86, Salgó D. 564 66, Morvái JV* 560 03, Braun A. 556'99, Her­c/poh C 554'—*, Kalmár J. 549*68, Gerlein T> I40.S, Justl. 547-67, VidovszkiK. 546.63, 7^1; °,ky M. 538-91, ifj. Kohlman F. 538-88, Szabó/; 687-81, Ficher P 537*44 Gyulai j 5^7*40, Medovarszky P. 53b*5b, Lau­• r (,cz M. 533*13, dr. Horváth K. 532*34,,, jr 0yics Sz. M. 531*12, dr. Szondy L. r.QQ 08*, Hoffmann M. 528*20*, Kondacs — .26*19, Schvarcz F. 522*34, Eeck J. 521, — íiJvi S. 516.93, dr. Dunay A. 516*48*, Urazinyi L. 511*45, Ketter K. 508*06, Bagi P. 507*43, Kovács M. 505*04,Dócsey J.502O4 Korosi J. 500*11, Kalocsa I. 498*06, Ha­raszti S. 494*90, Friedmann M. 493*49, Eeisz S. 490*95, Eeichhardt J. 490*73, Ba­kucz T. 490*71, ifj. Patay Gy. 489*94 Mező S. 488*38, Bakos M. 486*60, Kitka Gy. 4H5-83, Áchim A. 485*80, Sohuler I. 483*38, Áchim H. P. 483*27, Erkel J. 483*22*, Nagy J. 481*14, Benedikti Gy. 480*30*, Nagy K. 378*97, Végh G. 477-53, Kraszkó M. 476*87, Kovács Sz. A. 475*45, Mázán M. J. 470*03, dr. Hajnal I. 469*76, Uhrin J. M. 467*60, Vámos S. í64-68, iíj. Dérczy P. 460*83, Kovács A. 457*21, Miskucza Gy. 455-43, if. Borgula P. 454*27, Bodoky M. 447*68*, Bajcsi J. 446*77, dr. Chrisztó P. 446*13, Lipták V. J. 444*53, Keller I. 443.00*,,Med­veczky J. 439*89, Endrész A. 435*67, Áchim H. A. 434-40, Janovszki J. 432 55, Tep­liczky J. 429-77, Gonda J. 428-51. iíj. Vin­ter P. Á. 423-95, Bolla I. 42046, Eeisner Zs. 417-52, Zahorán J. 416*70, Dán J. 416-44, Áchim A. 414-75, Schreyer J. 409*64, Kratochvil Gy. 409*12*, Szerető I. 408*87, "Kis P. 404*78, Beck K. 403*64, Winkler L. 404*52*, Valkovszky M. 403*54, Kesjár J. 401*10, iíj. Laurinyeez I. 397*39, Bohus M. A. 397*17. Borsothy G. 397*02, Szir­may L. Á. 395*54, Mikolay I. 393*13, Zsí­ros András 392*60, Dezső Antal 389*41, Féhn E, 387*35, dr. Márky J. 387*40*, Piltz M. 387*03, Szeberényi L. Zs. 383*76*. Grósz A. 381*28, Jakabfi J. 379*10, Weisz E. 377*20, Griecs F. Gy. 375*22, Polner Ö. 374*31, Laszrik M. 374-17, Czinczár A. 373*96, Sperlágh I. 371*14, Kocsor G. 370*76, Botyánszky A. 370*26, Botyánszky M. 368*91, Botyánszky J. 368-08, id. Melis P. cb7*i b. Bihlii P. £67*52, Tóth M. 863*30. Miért olesó a buza? B.-Csaba, szeptember 2. A „B. K." mult vasárnapi számában érdekes czikk jelent meg az ez idei búza­árak fejlődéséről, mely végeredményében oda konkludál, hogy az árak esését a gaz­dák hátrányára mesterségesen idézik elő malmok ós kereskedők egyaránt. Szóvá van téve legelőször is azon körülmény, hogy a gabonaárak fejlődése ma már nem függ egy piacztól — egyes országok ter­mésétől — hanem a világpiacz összes ter­mésétől, összes gabonakészletétől, s az ál­talános kereslet és kinálat viszonyától az egész világon. Nagyon helyesen értelmezte ezt az igen tisztelt czikkiró ur, mert ez az igaz­ság — ez objektív tétel. Csakhogy itt az a baj, hogy a midőn ezt az igazságot ki­mondta, e nagyon fontos kérdésnél csak addig időzött, mig megemlitefcte, hogy az idei össztermés sok millió mázsával keve­sebb a tavalyi termésnél. Ezzel a dologgal ekként végezve, mindjárt ott tartunk, hogy daczára ezen jóval kisebb termésnek, a buza ára olcsó, mert — és ez a czikk slágere — a malmok ós kereskedők ezt igy akarják, kicsinálják ; adják, hogy búzára nincs szük­ségük, mütartózkodást rendeznek a vétel­lel szemben, bár égnek a vágytól mennél több búzát összeszedni. Hát ez a mi bajunk, mig más termelő országokban át vannak hatva azon tudat­tól, hogy a gazda és malom, kereskedő ér­deke össze van forrva, egyik érdeke a má­siknak kárára, vagy hasznára nem érvé­nyesülhet, addig nálunk minden alkalommal, a midőn az árak esnek, megjelennek a lát­noki szellemmel rendelkező czikkek ós a lassan induló békés együttműködésnek meg­akasztják az útját. Dobálódznak a termés több millió deíiczitjével, óvatosak, hogy le ne zökkenjenek az általános írázisok útjáról; — konkrét, kézzelfogható adato­kat kérünk, ha vádolnak ! ez hat és meg­győzhet. Im, az igen tisztelt czikkiró úr is, mily találóan emiitette meg, hogy fő az összproductum, meg az általános kereslet ós kinálat viszonya az egész világon. Mórt sajnált ennél a tételnél egy kissé tovább időzni, hogy ennek a dolognak elejét, végét meghány va-vetve, tisztán láthassunk, én itt maradok és pótolom a czikkiró ur mu­lasztását. A napilapok közölték a m. kir. föld­mivelésiigyi minisztérium által kiboesájtott statisztikát a világ összes terméséről, mely szerint a mult évihez viszonyítva 100—110 millióval (hectoliterekben) kisebb a termés és igy az 1899—1900 évi tényleges szük­séglettel szemben 33—35 millió deficzit mu­tatkoznék. Már most, a midőn ezt tudomásul vesszük, a nélkül, hogy a minisztérium ezen óriási munkáján kritikát gyakorol­nánk, olvassunk el egy másik statisztikát is, mert hát arról van szó, hogy egyolda­lúan ne Ítélkezzünk. Amerikának —- mint a világ egyik legfőbb termelő államának — eziclei vár­ható termése 555 millió bushel (nálunk körülbelül egy véka), mult évi tetemes készletek 115 millió bushel, összesen 640 millió bushel, a tavaly termett 740 millió bushellel szemben, kevesebb tehát az idén 100 millióval. Már most ezen 640 millióból szüksége van Amerikának 400 millióra saját szük­ségletére, 250 millió pedig marad az idei kivitelre. Az eddigi adatok alapján szük­sége van Európának 217 millió bushel be­vitelre ós igy daczára az amerikai 100 milliónyi kisebb termésnek, Amerika egye­dül még mindig képes fedezni Európa be­hozatali szükségletét. Igy idézik ezt mostanában egy legki­válóbb angol szaklapból a „Cron Trade Journal"-ból. Ezen összeállítás és a minisztérium jelentése között lényeges az eltérés, hogy merre van az igazság, azt a jövő őszi hó­napok bizonyítják be ; megjegyezvén, hogy ezen közlemény czólja nem a jövőbeni ár­alakulásra, sem pedig a gazdák által az eladásban követendő eljárásra következte­téseket levonni. Constatáljuk tehát egyszerűen, hogy az összpruductumra vonatkozólag nagyot ferdit az angol szaklap a dolgok állásán. Térjünk most át a czikkiró úr által szóba hozott általános kereslet és kinálat viszonyára az egész világon. — Nálunk a buza iránt való érdeklődés, kereslet a kül­föld részéről, legfőként a buza gyártott alak] liszt irányában nyilvánul. — Es vájjon mit tapasztaltunk a külföld részé­ről, azt, hogy legfőbb lisztpiaczunk, mint Ausztria, Cseh és Morvaország az idén még alig fedezték őszi lisztszükségletüket, hol­lott más évben ez időtájt már a téli szük­ségleteket is fedezték. A külföld bizony azon dolgozik, hogy lisztünket mennél olcsóbban szerezze be, malmaink pedig kénytelenek a lisztet le­hető olcsó árban odaadni, mert elleneset­ben itthon kísért az üzem reducálás réme, hogy a lisztkészletek feítorlódását meg­akadályozhassák. — Tengeren tuli álla­mokban Magyarország csak volt . . . las­[ san elfelejtik, hogy hazánk Angliában ós Délamerikában egykor vezérszerepet vitt a liszt piaczokon. — Hja, az őrlési eljárás ós a román buza üdvös beszüntetése; de er­ről most ne beszéljünk. Hanem jöjjön tehát az indító erő a magas búzaárak emelkedésére, mint a kül­földi fogyasztás részéről. Lenne csak meg a rendes export-üzlet, majd meglátnánk, miként lehet árat mesterségesen leszorítani, itt kell keresni a mai olcsó árak nyitját, nem pedig a malmok ós kereskedőknél. Naiv dolog az nagyon, a mai óriási módon kifejlett versennyel szemben, mely ugy a bevásárlás, mint az eladás terén nyilvánul, azt állítani, hogy a kereskedelem mintegy kedélyesen megvárja, mig a gazda rászo­rul az eladásra, higyjék el — ez merő kép­telenség. A helyett tehát, hogy ily eszmék­nek csinálunk propagandát, kísérjük inkább nagyobb figyelemmel az ipar ós kereske­delem fejlődését, kövessünk olyan politikát, mely azt az osztályt is támogassa, a me­lyik arra van hivatva, hogy a mezőgazda terményét a külföldön kellően érvényesítse. Vagy hihető-e az, hogy egy olyan ál­lapot, mint a melyet a, fiumei kereskedelmi és iparkamara ez évi jelentésében móltat, közgazdaságunk erösbödésóre vezet-e, kö­vetkezőkép jellemezvén a magyarországi lisztki vitelt. „A lisztkivitel évről-évre csökken, egy­részt az amerikai és orosz concurrenczia hatása alatt, másrészt az agráriusok elő­térbe tolásának következményeképen, vé­gül pedig a malomiparnak ártó az osztrák nyomás alatt létre jött kellemetlenségek miatfc . . ismétlem ez az állapot, hasznára vagy hátrányára lehet-e hazánk mezőgaz­dasági viszonyainak ? azt hiszem, akár mi­lyen nagy is az elfogultság, nem nyilat­kozhat senki másként, hogy csak az a ter­melő ország juthat előre, ha annak malom­ipara hatalmas és fontos tényező a világ piaczon. Ne verekedjünk tehát, hanem keres­sük a karöltve haladás békés kibontako­zását. S. L. ÚJDONSÁGOK. Uj köntösben. A reklámnak korszakát éljük. Az a közmondás, hogy a jó bornak nem kell czégér, manapság már elavult. Ma annyit ér mindenki és minden, a mennyire fel tud tűnni, a mennyire észrevéteti magát. Csak az ostoba, a gyámoltalan hallgat, az okos kiabál, ha meg akar élni, mert szemesé a világ! Érdem, tehetség, meghatványozva dobra kerül minden, a mi szent: a leg­szebb, a legnemesebb mit sem ér ma rek­lám nélkül. Es ez a reklámhajhászat valami durva patinával vonja be a korszak jellemét, érzületét. Az üzleti felfogás ijesztő módon érvényesül ott is, ahol finomabb és neme­sebb alapot keresnénk. Mikor megütik a nagy dobot eme vagy ama szép eszme mellett, az önkénytelenül felébredő kalmár­szellem nem tagadhatja meg magát. Ki is venne rossz néven a reklámtól tóditást, egy kevés ártatlan túlzást, mely sokszor nem is annyira a kínált dolog jó tulaj­donságainak nagyításában, mint inkább roszsz oldalainak gondos eltagadásában rejlik ? * A „Békésmegyei Közlöny", midőn ma a régi és szívesen fogadott házibarát­ként olvasóink kezébe kerül, uj habitusá­val mindenkinek föl fog tűnni. Az uj kön­tösre, melybe lapunk ma öltözött, egy olvasónk figyelmét sem kell fölhívni. Szó­val : lapunk mai technikai kiállításának nem keü reklám. Végleg lomtárba kerül­tek azok a régi csorba betiik, a melyek utolja felé engedetlenül kerültek a lap hasábjaira. Ezek csakugyan a közügy szol­gálatában koptak el. Ne legyen emlékük bántó. Az uj betűk ifjú varázszsal veszik körül Békésmegyének e huszonhat éves hírlapi orgánumát. Szinte kinálja magát minden czikk, minden apróság, hogy karcsú, subtilis betűit olvassuk el. Ezentúl állan­dóan ebben az uj köntösben lépünk olva­sóink elé. A lap kiadója szívesen hozta meg az áldozatot, hogy lapunk technikai kiállításában minden várakozást kielégítsen. Már ennyit, bármilyen ellenségei va­gyunk is a reklamnak, amint előljáró so­rainkbólkitetszik, tartozunk elmondani, mi­kor uj köntösünket először fölvettük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom