Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-02 / 53. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap julius hó 2-án szam. mm BEKESMEGYE KÖZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. l'OUTIKAi es VEÖYKSTARTALMÜ LAP. Megjelenik hetenkint kétszer; vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Kél évre 3 forint. — Negyed é-vre . . j ír t-a vsa szam ri S *r. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni b&rmikuj ieiet, évnegyeden belill is. Hirdetéseket lakunk szfemára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 bz. (Zailinszky-féle háj hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Forrongás három országban. Belgiumban, Spanyolországban és Kínában forrongás van. Okai külön­bözők. Legerősebb a kedélyek lázon­gása Belgiumban, ahol az ostromálla­pot két nap óta kisért és polgárvér folyt az utczán. Oka mindennek a választó reform, mely a legnagyobb izgatottságot kelti a munkások között. Ez a reform min den jogot elvesz a klenkálisellenes pártoktól, a socialistáktól és a libe­ralistáktól. 1900 ban kell uj válasz tásnak lennie, a mikor is mindezek a pártok Brüsszelben tizennyolcz he­lyen győztek volna és a vidéken is annyi helyen, hogy mindenesetre meg­szüntették volna a klerikális uralmat. Hogy a klerikális uralmat biztosítsa, nagy dologra határozta el magát a Van der Peereboom minisztérium: vá­lasztó reformot készített, melynek főbb pontjai a következők: Az ország hét legnagyobb választókerületében úgy­nevezett mérsékelten proporcionált képviseletet teremt. Eddig a 152 kép­viselőt és 76 szenátort a mérsékelt általános választó-joggal 41 választó kerületben választották meg Ha nincs absolut többség, pótválasztás dönt. A reform hét választó-kerület részére alkotmányellenesen külön rendszert teremt. A 34 kisebb választókerület­ben. ahol a klerikálisok az urak, min­den a régiben marad, de a hét nagy választókerületben, ahol az antikleri­kálisok szövetsége a legközelebbi vá­lasztásnál tönkre tette volna a kleri­kálisokat, a reform változást tesz a klerikálisok érdekében. Ez erőszak ellen föllázad most az egész ország. A kamara többsége kétségtelenül el­fogadná a törvényjavaslatot és ezért a nép a parlamenten kivül akarja jogait megvédeni. Julius 4 ére van kitűzve a törvényjavaslat tárgyalása és semmi kétség, hogy addig, ha ugyan vissza nem vonják a törvény­javaslatot, nap-nap után megujul a zavargás. A király, hir szerint, mi­nisztereivel együtt elhatározta, hogy nem vonja vissza a törvényjavaslatot, de a kormány némi koncessiót fog tenni. Majd elválik, beéri-e ennyivel Belgium népe ? A belgiumi forradalom egész ko­moly és ott már eresen köztársasági hangulat szállta meg a kedélyeket, ha a király nem szakit az eddigi irányzattal és a socialistáknak ked­vezményeket nem ad, akkor a forra­dalmi hangulatban, melyben a kato­naság loyalis érzülete is problemati­kus, félő, hogy a korona esik áldo­zatul. Spanyolországban a kedélyek forrongásának más oka van. Ott uj adókat akarnak rárakni az adózó nép vallaira, mert igaza van Montecucu­linak, hogy a háborúhoz három do­log: pénz, pénz és pénz szükséges. Tegyük ehhez, hogy még a vesztett háborúhoz is. Itt Madridban öszpon­tosittatik a gyújtóanyag s főleg asz­szonyok, meg sihederek vesznek részt a tüntetésben. A nép, a mely mélyen meg van indulva, hogy oly balsiker érte a csatasikon a spanyol-zászlót, főleg azok ellen indul, a kiket a csa­tavesztés okozóinak tart: a katonai kaszinók ellen valóságos rohamot in­tézett, de gyűlölettel fordul a jezsuita kolostorok felé is. A forrongás tehe­tetlenné akarja tenni, — hogy a terhes uj adókat a kortez megsza­vazza Viszont Spanyolország, mint a kártyavár dől össze, ha nem si­kerül az uj pénzügyi operáczió. Kínában pedig a gyorsan és erély­lyel elfojtott kicsi háborúságot a kí­naiaknak gyűlölete okozta, melylyel az európaiak iránt viseltetnek. Jól­lehet a nemzeteknek egyezmény biz­tosította a menyei birodalom egy ré­szében való békés átvonulást, a khi­naiak megtámadták a németeket, mire azok akként feleltek, hogy a khinai erősséget Kaumét elfoglalták. Most aztán már a khinaiak nem szegülnek az ellen, hogy az európaiak lerak­hassák a Kiaó-Csou és Veihe között épülő vasutakat. Szóval háború nélkül nem lehe­tünk. Lám a békekonferenczia is az­zal a szándékkal hivatott Hágába, hogy háborút üzennek a háborúnak és máris kiderül, hogy a népeket pusztító háború nem szűnhet meg soha. Hogy az örökbéke egy — utópia. A bókésmegyei orvosszövetség Ab'kósmegyei orvos-szö veteóg Zöldy János dr. megyei fő­orvos elnöklete alatt közgyűlést tartott, a melyen fontos közegészségügyi ós kari kerdóleket vetettek föl. I?y a nyugdíj egyesülwt kérdését, az egészségügy álla mositását, különösen figyelmet érdemel P á n d y Kálmán dr. indítványa, hogy a borbélyok az érvágástól elfiltassaDak. Az ülésről a következő tudósítást adjuk : Elnök megnyitván az ülést, üdvözli az orvos-szövetség tagjait, fölkéri a nyug­díj ügyében kiküldött bizottságot, hogy tegyen jelentést. Keleti Ignácz dr. előadó ismerteti az orvos szövetség által véleményezés végett megküldött orvosi nyugdijszabály­zati tervezetet. A H a j n a 1 István dr. el­nökletevei kiküldött bizottság ugyanis ezt a tervezetet a magas díjtételek miatt elfogadhatatlannak jelenti ki. A közgyűlés elfogadta a kiküldött bizottság javaslatát és elnök, valamint Deák Lajos hozzászólása után fölkéri a bizottságot, hogy e fontos testületi ügyet továbbra is az eddigi szeretettel gondoz­zák. jLzután ugyancsak Keleti Ignácz dr. terjeszti elő tanulmányát, mely 500 orvos részvételével évi 80 frt befizetéssel tervezne egy nyugdíjazó magántársula­tot. Ez esetben öt esztendő után 220 000 frt alaptőke gyűlnék egybe ós 10 év múlva a tagok Vs-e már kaphatna 400 forint nyugdijat. A javaslathoz többen szólottak, vé­gül kimondották, hogy a tanulmányt alpul elfogadva, egy nagyobb bizottságot kül­denek ki. Erre Hajnal István dr. el­nöklete alatt Keleti Ignácz dr., Révész Fülöp dr., Kovács Károly dr., Reisz Miksa dr., Deák Lajos dr., Steiner Zsigmond drt. kiküldöttek ós a bizottságot fölhív­ták, hogy záros határidő alatt terjessie be javas'atátt. Az ügyet véglegesen egy összehívandó közgyűlésen fogják majd tárgyalni. P á n d y Kálmán dr. indítványt mu­tat be, hogy a borbélyok a vérbocsátás­tól (érvágástól) végleg eltiltassanak. Tel­jesen felesleges, hogy a borbélyok az érvágást végezzék, mert az orvosok ezt rendszeresen tanulják. Annál kevésbé lehet ezt a borbélyok kezében hagyni, mert a vérelbocsájtás teljesen ellenőriz-^ hetlen. Praxiséból mondhatja, minő ve­szedelem származik a borbély „műtéte" )l ívei Kö^ionvt^TTáifl" Levél egy boldog asszonyhoz. Kedves asszonyom I Azzal a szeren Cí é vwl diCf ekedhetném, ha szokásom volna ez az tmberi hiúság, hogy sikerült a kegyed szép lelkébe egy szerény kérdő­jelet írnom. Ha ezt akkor észreveszem, bizonyara megfelelek reá. Pontot is tet­tem volna a feleletem után s ezzel vége lett volna a dolognak. Látja, minek zárta ugy el a lelkét előlem, hogy bele nem lathattam, mikor t gyüit voltuuk ? Most már levélnek kell következni a kérdőjel ulán s lehet, hogy e levellel meg felkiáltó jeleket irok a lelkébe. Kegyed, asszonyom, egyszerűen csa­lódolt bennem A rosez hirum megelőzte érkezésemet s az ön tisztelt férje hüvö sen fogadott. Talán ha semleges terüle­ten találkozunk, künn a nyilt síkon, mint jó barátok állunk egymás mellett; de igy, hogy en — higyje el, minden rossz szándék nélkül — saját várában kerestem föl a Tündér Lonájat őrző em béri sárkányt, bizony lelki szemeim előtt most is ugy tűnik fel, hogy ez a sárkány mérgesen vicsorította rám a — lelki fo­gait. A férjek kiilönben elég okosan te szik, ha vigyáznak az asszonyokra; de vebm szemben ez fölösleges volt. Nem támadó szándékkal mentem az önök szép városába. Pihenni akartam De lett volna bármi a szándékom, higyje meg — ós ezt elmondhatja ked ves férje urának — bűnös szándók nem maradt volna lelkemben attól a percztől kezdve, hogy az önök családi életébe be­pillantouatn. Mert ez a családi élet im­ponált nekem, imponálta boldogságával. Lxija, megvallom őszintén, nem vagyok bibliai erkölcsű ember. Megvallom azt is, hogy sokszor ugy érzem, mintha ne­kem talán nem is volna lelkiismeretem. Már elkövettem némely dolgokat, amik ísszeütköznek a tízparancsolat egyes ti­almsiyal; de eddig még nem bántam meg. Egy dolog azonban van, a mit so hasem tudnék megsérteni ós ez a boldog­ság. Ea a nagyon ritka kincs, ami után mindnyájan törekszünk, amit legtöbben soha meg nem találunk. Vannak éle tünknek perczeí, órái, napjai, mikor azt hisszük, hogy boldogak vagyunk; de csakhamar átlátjuk, hogy tévedtünk. Le­hetett kéj, gyönyör, élvezet, ami szivün­ket eltöltó, de nem volt boldogság, mert elmúlt. A boldogság csak akkor boldog­ság, amíg van; ha elmúlt, akkor nem is volt sohasem. Egy a múltban gyökerező, lombos ágaival a jövőbe átnyúló fa a boldogság, melynek illatos, hűvös árnyá ban a jelen édes pillanatait élvezzük. Ezt a boldogságot pedig csakis a szerelem nyújthatja az embernek. Es ón éppen azért, mert ugy szeretem a sze­relmet, nem szoktam sohasem zavarni a szerelmesek boldogságát, sőt segítségökre vagyok, amiben csak lehetek. Már most az önök véletlen szerencséjük, hogy éppen egymást szeretik, mint férj és feleség — és nagyon hitvány embernek tartanám magamat, ha ezt a boldogságot megza várnám. Unök azt mondják, hogy ezt meg azt hallották rólam, hogy ezzel az asz szonnyal itt, amazzal ott . . . stb. De, ugy-e, azt nem hallották, hogy én egy családi boldogságot földúltam volna ós higyjék meg, ezt nem is fogják rólam hallani. De nem igen halihatjak ezt más ról sem. Mert azok a családi boldogságok, melyeknek feldulásával minket fiatal em­bereket vádolnak, vagy egy perc'Jg sem léteztek vagy fel voltak már dúlva a há­zasságtörő csábítása előtt Hát képzelhet­ni-e boldog nőt, aki a férjét megcsalja egy idegen kedvéért, csak azért, mert ezzel annak az idegen urnák a kedvte­lését kielégíti. Ha pedig nem boldog a nő, akkor nincs csalódó boldogság sem, tehát nem dulunk fel semmi olyat, amit fildulni vétek volna. Hja igen, van még egy szerényebb fogalom L: a családi béke. Hát bizony ezt is kár megboly­gatni. De nem nagyobb kár, nem való­ságos istelenség-e : szerelem nélkül, epe­dósben, sóvárgásban elpusztulni engedni egy szerelemre alkotott asszonyi szivet ? Lehet, hogy meg vagyok vesztegetve, de ugy tapasztaltam, hogy ezért a családi békéért mindig kínos keserves árt fizet az asszony s a férfi legtöbbször megta­találja a boldogságot a családi béke fon tartása mellett a családon kivül is — vagy legalább keresi nagy igyekezettel ezt a boldogságot és ezt keresni már ma­ga is félboldogság. így azután könnyű a családi békét föntartani. Az erkölcs fogalmával [ellenzik az egyenlőtlenség, amelynek előnyét a férj, hátrányát a nő érzi a házaséletben Bű­nösök vagyunk-e mi akkor, midőn ez egyenlőtlenség hátrányait egy kis, em­beri jog szerint tilos, de a természet örök törvényétől követelt gyönyörűséggel a szegény nőre nézve elviselhetőkkó tesz­szük. En nyugodtan mennék a megye; bíró ítélőszéke elé, ha hinnék is abban i — de égeti szivemet mindaz a keserű köny, amit szenvedő asszony arczárói csókjaim hevével föl nem szárítottam. Es lehet, hogy a férjek dühösek lesz­nek reám ezért, de én csak kimondom, hogy a családi boldogság hiányainak is a legtöbb esetben ők az okai. Oh, sokat tudnék erről irni, még többet beszélni. Az is igaz aztán, hogy a férjek sem okai mindig a családi élet boldogtalanságának. Életünk annyira eltávolodott a természet törvényeitől, hogy ezeknek parancsa ós társadalmi viszonyaink között nagyon sokszor kiegyenlíthetetlen az ellentét. Es a férfi, míg erejének javát elfecsórli ifjú éveiben, mentegeti magát a természet pa­rancsával ; de mikor a házasságba bele­viszi teste-lelke romjait s mikor e romo­kon a szegény nő, ki a házasságig ellen­állt a természet parancsainak, — sehogy­sem tudja a boldogságot fölépíteni, • nő­vel szemben az erkölcs és jog parancsaira hivatkozik, melyeket éppen ő annyiszor megszegett és melyeket még ezután is egyre átlópked, mig szentségekről pré­dikál. Olyan szépen mondta nemzeti szín­házunk egyik művésznője a Párisi re­gényben, hogy: könnyű annak jónak lenni, a ki boldog. Igaz ugyan, hogy ez­zel a legtöbb rossz embert mentegethet­jük, hiszen a jóság éppen annak a lel­kierőnek a gyakorlása, mely ellenáll a kísértéseknek. Csakhogy a boldogság meg épen az az állapot, melyben nincs kísér­tés, mert vágyaink teljesülnek. így az­után nehéz a rosszra csábítani azt, aki boldog, De tisztázzuk a fogalmakat. Hi­szen itt a „rossz" alatt ugyanazt értjük, amit máshol a „jó" alatt, mert szerelem az is, amit a férje iránt, az is, amit a szeretője iránt érez az asszony. Csakhogy az előbbi jó, mert az erkölcsi és jogi tör­vényekkel összhangban van, az utóbbi rossz, mert a törvényekkel ellenkezik. De hát hogy lehet az, hogy ugyanaz a dolog: a szerelem, egyszer jó, máskor

Next

/
Oldalképek
Tartalom