Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-23 / 24. szám

talán még rajluk kivül álló elemek ellenőrzésének is vessék alá. Nem lehet ellenvetést tenni az ily jó szándék ellen. A ki a hitelét vészé iyeztetettnek látja a kereskedői világban, az vagy jó referencziákra hivatkozik, vagy bepillantást enged hitelezőinek üzlete egész menetébe. Ha tehát a vidéki pénzintézetek egy része az utóbbi hónapok sporadikus bukásai követbeztében hitelét annyira veszélyeztetettnek látja, hogy referencziák informácziójára, vagy a mi még rosszabb, hitelezőinek ellenőrzésére is szorul, vagy ha nem szoru', fenyegetett helyzetében kész magát annak alá vetni: ám legyen, az az ő dolguk és ha azzal akár a saját maguk helysetét, akár, a mi még jobb, az összes vidéki pénzintézetek helyzetét javitják, azért csak hálás lehet nekik egé z Magyarország. De vájjon nem-e túlságos rómlátás a vidéki intézetek reformja után való siránkozás ? Vájjon az ily reform meghoz za-e az egyedül üdvözítő teljes szanálását? — Vájjon ily minden bajt elhárító reform egyáltalán lehetséges e ? Magyarországon van ezernél több oly vidéki pénzintézet, mely részvénytársasági alapon működik, eltekintve az e számot sokkal meghaladó szövetkezetektől. Mondjuk, hogy az ezernél több pénzintézet közt nagy számban van olyan, mely reászorulna a reformra, az ellenőrzésre, mely egy szóval jrossz alapokon nyugszik, mely magában hordja a veszély csiráit. Magyarország jó hitele érdekében akarjuk hinni, hogy az ezernél több intézet számához viszonyítva, numericze ezek csak igen csekély százalékot tesz nek ki és biztosra veszszük, hogy az ezernél több takarékpénztár kétszázhúsz milliót meghaladó részvénytőkéjéhez vi szonyitva, alig számbavehető, elvesző csekély tőkét képviselnek. Szükséges e ezért a kis számért, ezért a csekélyebb összegért a külföld előtt koczkára tenni a Magyarország nemzeti vagyonába vetett bizalmat ? Szükséges-e megrendíteni az ország ós a kül föld hitelét a vidéki pénzintézetek által kezelt másfél milliárdra bízvást tehető nemzeti vagyonban ? Tagadhatatlanul vannak nagy ós orvosolásra váró súlyos bajok a vidéki pénzintézetek körében Baj, hogy saját tőkéjükhöz arányítva túlságosan sok idegen pénzt kezelnek. Baj, hogy kevés kereskedelmi hitellel dolgozva, váltóhitolnyujtásuk épen nem mondhaió mobil hitelezésnek. Baj, hogy aránytalanul nagy összegeket helyt ZDek el hofsiu időkre jelzálogra. Ámde ezek a bajok nem az intézetekben, hanem kezdetleges gazdasági viszonysinkben Jelik kutforrásukst. És ezeket a bajokat elhárítani az intézetek ellenőrzésével epentéggel Bem lehet. Ezeknek a bajoknak a'apja viszonyainkban vaD. Oly ellenőrzés, mely itt szanálást nyujihatna, alig lehetséges. Magyarország rohamos gazdasági fejlődésében tok intézmény mutat fel kinövéseket Természetes is ez, mert minden gyors növéseknél ott van a kinövés veszedelme. De egészséges gazdasági fejlődéseink sok ily kinövést vagy lenyesegetett, vagy természetes uton visszaterelt a helyes irányba. Bizunk ennél a kérdésnél is abban, hogy a vidéki pénzintézetek maguk fogják megtalálni a helyes eszközöket arra, hogy kinövéseiktől szabaduljanak. Ha most, a kérdés akut stádiumban jónak találnának valamely ellenőrző közeget, ám csinálják meg. Külsőleg mutatni fogja az orvoslás jelét. De a gyógyulás eszközeit a vidéki intézetek csak önön magukból meríthetik. Egy takarékpénztári igazgató. Gazdasági egyletünkből. Gazdasági egyletünk igazgató választmánya az orosházi vándor közgyűlés előkészítésére, ugy az egyleti ház vétele érdekében bemutatott indítvány tárgyalására érdekes lefolyású ülést tartott. Részletes tudósításunk a következő : A gyűlést Zsilinszky Endre dr. igazgató-elnök vezette, a ki előterjesztette, hogy az orosházi iparkiállitás rendezősége meghívta Orosházára a gazdasági egyletet vándorgyűlés tartására. Szerinte olyan ügyeket kellene tárgyalásul kitűzni, a melyek aktualisok s a mellett tanulságos eszmecsere anyagát képezhetnék. Előterjesztő a beszerző és értékesítő szövetkezetek, a munkás közvetítés dolgát, továbbá szólni lehetne a munkás biztosítás kérdéséről is. Javaslatot nem tesz, majd a vita folyamán fog kitűnni, mely tárgyak fölvétele lenne a legjobb. A kérdéshez elsőül Lukács György dr. főispán szólott. Opporlunutási szempontból az utóbbi kérdések tárgyalásától eltekintve, a gazdasági szövetkezetek ügyét maga is olyannak tekintené, a melyekkel foglalkozni érdemes. Fölemlíti azonban, hogy helyén való lenne egy speciálisán orosházi helyi kérdést föl vetni : a tájfajta lónevelósre megindítani a mozgalmat. Erre az előföltételek Oros házán meg vannak; a gazdasági egylet szolgálatot tenne az ügynek, ha azokat lanszirozná. S z ó k á c s István mindenben csatlakozik ez indítványokhoz. Rosenthal Ignácz a községi takarékpénztárak ügyét veti föl, melyet pártol Beliczey István is, majd a nélkül, hogy erre indítványt óhajtana tenni, a báttaszéki dunai áthidalás közgazdasági fontosságát hozza szóba. Az ünnepi közgyűlés themájául azonban a szövetkezetek ós a tájfajta lótenyésztés kérdése állapíttatott meg. Az előadók fölkóróse az elnökségre bízatott. A vándorgyűlés húsvét másodnapján lesz, a gazdasági egylet tagjai reggel indulnak. Délelőtt megtekintik a kiállítást ; délután lesz a vándorgyűlés, Hónapokkal előbb Bakucz Tiva dar fölemlítette az egyesületben azon kérelmét, hogy a nyugoti fajú tenyószmarhái köztenyésztésre nem engedélyeztetett s nem volt módja fajtiszta nyu goti marháit fajában fönntartani. A választmány kérdést intézett a vármegye alispánjához, mi az oka, hogy a közigazgatási tisztviselők különféleképpen értelmezik a törvényt ? Erre az alispán viszont kórdóst intézett a földmivelósügyi miniszterhez, honnét aztán szigorú megszorító intézkedéseket rendeltek el. Na vezetesen elrendelték, hogy jövőben tenyésztésre a nyugoti fajú bikáknak nem adnak tenyószigazolványt. A kérdésben a szarvasmarha tenyésztési szakosztály hozott resoltatumot, melyben a törvényhatóság határozata provokáltatik, hogy ez a szigorú intézkedés fönn ne állhas son, illetve a miniszter rendeletétől el álljon. Beliczey István törvényből igazolja, hogy a miniszter közege önkénye sen intézkedett. Felolvassa a vonatkozó §§-okat, melyekből kitűnik, hogy a legnagyobb zsarnokság lenne a rendelkezésnek fönntartása. Az ilyen intézkedés Szerajevóból eredhet, hol az emberek szokva vannak minden hatósági rendelkezés betartására. Azt hiszi minden huzavonának egyenesen vége lett volna, ha a vsrmegyei szabályrendelet készítése alkalmából a gszdssági egylet szekvó leménye kikéretik. Azt indítványozza, hogy az alispán kéressék föl. miszerint a mezőrendőrségi törvény 31.§-ának be tartására közegeit utasítsa. Sztraka György erélyesen áll vó delmére a megtámadott hatósági köze geknek. Szabályrendeleti ós miniszteri rendelkezés forog szóban, hogy lehet azt követelni, hogy hatósági kczegek ezzel szembe helyezkedjenek ? Az egyesület elhatározta, fölhívja az alispán szives figyelmét a törvény 31. §-ára, egyúttal az egyesület fölir a föld mivelósügyi miniszterhez, kérve, hogy sérelmes rendeletét hasonlítsa össze a törvény 31. §-ával és sürgősen intézkedjék a gazdák e kardinális ügyében. G e r 1 e i n Reinhard Írásbeli inditvá nyára kimondotta az egyesület, hogy a szarvasmarha-tenyésztésről szóló szabályrendelet a törvény 31.§-ához képest módosíttatni javasoltatik és erre a vármegye alispánja felkéretik. E kérdéshez hozzászólottak :Kociszky Mihály, Sailer Elek, Bajcsy Gusztáv. Részletesen igy állapodtak meg a szövegezendő véleményben. A gazdasági egylet nem zárkózik az elől, hogy a magya? tájfajta tisztán fenntartassák, azért közös községi gu lyákban a magyar fajú szarvasmarbá nak föntartását kívánjuk ; de a nyugoti faj külön gulyákban szabadon tenyészhető legyen. Az, a mit Gerlein kér, hogy közös gulyára nyugoti fajú apaállat is ereszthető legyen, nem mutatkozik tel jesithetőnek. Z s i 1 i n s z k y Endre dr. mutaita be indítványát egyleti báz vétele érdekében. A gazdasági egyletnek nincs otthona. A kaszinónak minden viszonzás nélkül élvezi vendégszeretetét évek óta, nincs titkári iroda s könyvtárát sem helyezheti el az egylet. De most szerve sendő intézményei is kívánják a külön helyiséget. Hosszabb eszmecsere u án, melyben Beliczey István, Beliczey Rezső, Bajcsy János vettek részt, az igazgató-elnöknek a tárgyalások továbbvitelére fölhatalma zást adtak. Az ügy legközelebb újraélő terjesztetik, Mokry Sámuel érdekes indítványát a kukoricza űaoly ellen való védekezés ügyében a következő ülésben tárgyalják. Jelenvoltak: Zsilinszky Endre dr. igazgató elnök elnöklete alatt Lukács György dr főispán, Beliczay István és Rezső, Varságh Béla, Bajcsy J ános és Gus ztáv, Székács István, RoEenthalIg. nácz, Korosy László, Fejér Béla, Sztraka GyörgyKocziszky Mihály, Bakucz Tivadar, Sohár Kál, mán, Zlinszky István titkár. A világ folyása. — Felolvastatott a szent»andrási olvasó körben. — Irta -. dr. Sinkovics György. I. Alkotmányos életünkben nagyon sokszor halljuk hangoztatni a közszabadság egyik elvét, az „egyenlősóg"-et. Az „egyenlőség" alatt a legtöbb polgártárs olyan „vagyok olyan legény, mint te"-fólét gondol ós ért; pedig ez hibás értelmezés, mert az „egyenlőség" alatt nem az osztályok és rangok megszűnését, hanem csupán ós egyedül a törvény előtti egyenlőséget kell érteni. Egyenlőség alatt tehát nem azt kell érteni, hogy^egyformák legyünk mindentekintetben, ne legyenek osztályok, ne legyenek rangok ; hanem érteni kell a törvény előtti egyenlőséget. Vagyis a lörvóny ugy a gazdagot, mint a szegényt egyformán kötelezze, egyformán védje, vagy sújtsa, ugy, a hogy az egyik, vagy másik szegény, vagy gazdag rászolgál. Egyenlőség a teherviselésben, vagyis részarányosán fizessünk adót, nem ugy, mint ezelőtt a jobbágy világban, mikor a nemességnek előjogai voltak s az adózás aránytalan volt. Egyenlők, azaz egy rangban, egy osztályban csak „vadak" lehettek; a mint érdekük, társulás kónyszerité őket, az egyenlőseg megszűnt s külömböző osztályok ós rangok keletkeztek. Az emberiség közt a rang és osztály fenn fog állani mindaddig, a mig törvény 8 általa fegyelem lesz, vagyis, mig az emberiség el nem vadul, el nem züliik. a mi nézetem szeript az emberiség elpusztulására vezetne. Minden értelmes ember beláthatja, ha csak kissé elmélkedik az emberek gyarlóságai s természete felett, hogy a szó szoros értelmében egyenlők nem lehetünk : a miniszter ós iroda szolga, a püspök s a harangozó, a tábornok és közlegény, a főszolgabíró ós kisbíró, a gazda ós cseléd közt nagy a külömbség s lesz is, mig törvényes rend ós fegyelem lesz a világon. Dehát azt kérdezhetné egy némely demokrata érzelmű szegény polgártársam (mert gazdag nem kérdezi), hogy hát miért is ne lehetaénk mindnyájan egyenlők ? Feleleik nt viszont kérdezni merném, hogyha egyenlők lehetnénk, milyen helyzetben vagy vagyoni viszonyok között legyünk egyenlők? Olyan helyzetben, mint például a földesurak? vagy mint a 100 holdas gazdák ? vagy mindnyájan legyünk napszámosok s a jöve delmen osztozkodjunk részarányosán ? Kényelmes jólétben nem lehetnénk mind nyájan, mert ahhoz már sokan vagyunk Kisértsük meg hát, — ugy elméletben, — olyan 30 holdas féle gazdák lenni s elmélkedjünk kissé, ;hogy ilyen vagyoni he'yzetbpo, mi sors várna reánk ? Tehát volnánk mind kisbirtokosok, csakhogy volnánk továbbra is gyarló emberek, kiknek természete nem egyenlő; egyik muukasabb a másiknál, egyik takarékosabb, mint a másik, egyiknek kis ládja, másiknak meg nagy családja volna. Egyik csaíád mindig egészséges, mísik gyakran beteges volna Már e kevés változatosságból is ki lehet okoskodni, hogy az egyenlőseg ilyen yiszonyok közt csakhamar megbillenne s rpvid idő alatt újra, bár egyelőre csekélyebb egyenlőtlenség állana elő. Hát ilyen társadalmi és gazdasági viszonyok között ki vo'na tanító, pap, tisztviselő, tanár, mérnök, tábornok, biró, ygyvód, iparos, zenész s más számtalan, az ettjvtrisóget oktató,* vezető, védő, kisegítő, mulató ? Vagy efféle szakértők nem kellenének Uj társadalomnak? Vagy ha szükségét érözné, ipilyen elbánásbaa részesítené őket? Azokat a kik a közügyben, tanulva, fáradva, istápolnák az emberiség jobb létét. Csak annyi előnyben részesítené, mint az istentől rosz tulajdonságokkal megvert dologkerülőket, vagy a mezei munkára tehetetleneket? mert talán az ilyeneket sem engednék a nagy egyenlőségben nyomorogni)- Üres gyomor, üres fejet csinál, mondták az ős időkben Alexandriában. De tegyük fel, hogy középsorsbac lehetnénk mindnyájan, közösbe ga/.dál kodnánk, közösbe keresnénk és kernónk. mi lenne annak természetes következménye ? Lehetne kettő: vagy a kiválóbb tehetségek, vezetőéégre hivatott képessé güknél fogva visszaterelnék az emberiséget a mai viszonyokhoz basopló viszonyok közé; vagy közönyösség terjedne el s tespedósnek indulna minden. A tespedésnek természetes következése : a hanyatlás állana be s viszszafejlődnónk, a honnan egykoron kiindult az emberiség — az állati élet egyszerűségébe. Az emberiséget az állati egyszerűségbe sülyeszteni csakis az óhajtja, a ki annyira tudatlan, hogy a mai viszonyok közt is nagyon közel áll a vadhoz. A mai nemzedéknek számolni kell a sok ezer óv tapasztalata alapján kifejlődött jelenlegi viszonyokkal s a ki boldogulni vagy boldogítani akar, alkalmazkodnia kell a viszonyokhoz, máskülönben beleütközik a törvénybe, a társadalmi szokásokba, s többnyire a társadalom szokásai s gyakran az ország törvényei szerint bűnhődni volna kénytelen. El kell ismernünk, hogy vagyunk szegények sokan s vannak gazdagok elegen, AZ, hogy gazdagok vannak, bennünket el ne keserítsen, hanem inkább vigasztaljon, mert igy legalább van, a ki a megélhetéshez a munkabírónak tisztességes munkát, jövedelmet ad. A vagyonostól, munka és takarékosság által lehet vagyont szerezni, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a vagyon sem családhoz, sem személyhez kötve nincsen. A vagyonos tékozló elpocsékolja vagyonát s a szorgalmas és takarókos munkás vagyont gyűjthet. Sőt rendezett viszonyaink közt magasabb osztályba is, vagy felsőbbről alsóbbra lehet jutni. Tudunk eseteket, hogy szegény iparos szülők gyermekeiből herczegnrimás lett s szegeny parasztmunkás gyermekeiből méltóságos nagy urakká lettek; viszont egykor dúsgazdag családok ivadékai napszámosokként keresik mindennapi kenyereiket. Igaz, hogy az ilyen esetek ritkábbak, de ha a közéletben körültekintünk, gyakran tapasztalhatjuk, hogy vagyonos családok elszegényednek s a szegény csalá dok megvagyonosodnak. Vagyont eltékozolni könnyebb, mint szerazni, sőt még elgazdálkodni is könynyebb, mert az elsőhöz könnyelműség és pazar élet, az utóbbihoz egy-két szeren esetlenség kell s elpusztul mindene. Daczára az ilyeneknek, vagyont gyűjteni mégis nehéz; arra törhetlen munkásság, szigorú takarékosság, önmegtagadás, sőt sokszor nélkülözés kell s a gyűjtött tőkének cserencsés befektetése, bár mondja egy tréfás példabeszéd, hogy csak a krajczarokra kell vigyázni, a forintosok már maguk vigyáznak magukra. Sokan azt képzelik, hogy a tudományosan képzett tisztviselők olcsón és könnyű módo.1 jutnak kiképeztetésükhöz s álláshoz, talán nem tudjak, hogy a tudományos pálya sikeres bevégzéséhez te httség, pé..z s 10—20 évi folytonos képezés, tanulás ós nagy szorgalom szükségeltetik ? És nem-e igazságos, hogy a ki nagyobb szellemi tőkét drágán gyűjtött, azt jobban is órtókesitse ? Máskülönben ki vállalkoznék — a közjóért csupán — nagy szorgalmat, tehetséget, időt s pénzt áldozni, ha móltányos jutalomra nem számiihatna? Vannak ugyan tudatlanok, kik azt képzelik, hogy némely ember tudiósnak születik s ha sohasem tanul, nem képezi magát, tudóssá lesz ; igen is lesz zugprókator, kuruzsló, népámitó, mprt tanulás nélkül suszter sem lehet az ember. A viszonyainkat, állapotunkat nem ismerők, vagy ezeket figyelembe venni nem akarók, a helyett, hogy Isten rendelte sor.-ukba bele nyugodnának ós a nekik osztályrészül jutott kötelességeket hiven teljesítenék, sorsuk ellen kikelve, zúgolódnak, gyűlölséget szítanak min den intézmény ellen; hitfelekezetek, politikai pártok, osztályok ellen; pedig azzal csak erejüket növelik, mert az elzüllésnél egyebet alig érnek el. Különben tekintsünk a multb^, tekintsünk annak nyomán, a ki legrövidebb idő alatt mutat — bár csak Iái vány képekben — legtöbbet! (Vége következik.) A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Hegedűs Nándor napja. Budapest, márcz. 22. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésén Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter megtartotta expozéját, mely nagy sikert aratott. Tisza István gróífal szemben megvédte, hogy az államvasutak beruházási költségei apasztanák a jövedelmet. Szigorú kritikát gyakorolt a vicinális vasutak létesítése körű

1, melyet eddig az érdekeltség a nem közgazdaság érdekében valósított, hanem magánórde keket elégített ki, Különösen hangsúlyozta az ipari szakoktatás fejlesztésének föladatát ós a háziipar megteremtése körül nagy feladatokra kell az államkormányzatnak vállalkoznia. Tapsai honorálták a fejtegetéseket ós végül sokan gratuláltak a miniszternek.