Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-08 / 46. szám

röl való lemondásra birták. Azokra Ziinszky István egyleti titkár megtévén észre vételeit, kitűnik, hogy Zsilinszky Endrét tárgyias, a viszonyokban rejlő és nem személyes okok birták lemondására. Hajnal István dr., Beliczey István, Rosenthal Ignácznak érdemi és Léderer Rudolf Verner Lászlónak a jegyzőkönyv mi módon való fölvétele érdekében való felszólalásai után a kiküldött bizottság a következőket terjeszti elő a választmánynak : Szemben azon kívánalmakkal, me lyeket most már a gazdasági egylettel szemben hfitóság, nagy közönség ós főleg atagoktámasztanak,tekintettel arrs, hogy az egylet még ez évben egy fogyasztási központot akar létesíteni ós a gazdasági szövetkezésnek előnyeit az egész vonalon a gazdasági érdekek megvédésére felhasz nálni óhajtja, tekintve, hogy ez maga is egy állandóan lekötött hivatali eiőt ki van : javasolni fogja egy segódtitkári ál lás szervezését, mely hivatal ellátójának állandó helyhezkötöttségét, rendes hivatali órák betartását kötelességül kijelöli. Arra tekintettel, hogy a gazdasági egyesületnek hivatalos helyisége nincs a mely körülmény nagyban előidézője volt, hogy az egyletet hivatalosan megkereső és személyesen érintkezni kivánó tagok, az egyesület tisztviselőit meg nem találták : javasolja a kiküldött bizottság, hogy mindaddig, míg az egylet háza föl nem épül, bóreltessek rendes hivatali helyiség, az egyesület firmájának ki tótelével ezenkívül, miután eddig legtöbbnyire maga a titkár hordozta az egylet iratait postára, elnökhöz, hitelesítőkhöz, valamint rendszerint maga intézte, bogy ugy mondjuk az expeditőri, kézbesítési dolgokat, ez pedig, a mig egyrészt a titkárnak semmi esetre sem feladata, másrészt az egylet tekintélyét is sérti, ezek mellett pedig az ügyek fennakadás nól kül való menetelót lehetetlenné te<zi : a kiküldött bizottság javaslatba hozza a rendes hivatali iroda mellé szo'gai aliás szervezését, a ki az egyleti helyiségek rendbentartásán felül, a kézbesítés teendőit is végezné. A kiküldött bizottság tudatiban van annak, hogy a hivatali hel}iseg Lifogadása, segédtitkár és szolgai állás szer zése lényegesen ós talán, a mai ktre ben elviselhetetlen módon megterheli az egyleti pénztárt: mindazonáltal az állások szervezését az egylet jövő fejlődése érdekében elodázhatatlannuk tartja. És abban a ludatban, hogy a meglevő hi vatali erők mellett az ujak munkába állítása ténylegesen, képessé tesz bennünket a szövetkezet megszervi zésére, vezetésére, — méltán hihetjük, hogy az egyletre is haszonhajtó intézmény várható nyeremény-hányada a most szer vezett állásokkal előálló költségvetési szüséglet fedezni fogja ; mégis abban a nem várt esetben, ha a szövetkezet és az egyleti tagok emelkedésében várt re ménykedésünkben csalódnánk, nehogy az egyesületen talán elviselhetetlen te her maradjon : kérjük ezen most javasolt állások szervezését, egy évi próbaidőre az illetőket alkalmazni, hogy esetleg — amenynyiben a szöve:kezalhez ha fűzött reményeink nem válnának be, — a most elő álló nagjobb kiadás megszüntethető legyen. Zsilinszky Endre ig. elnök há lás köszönettel fogadja a kiküldött bizottság javaslatait és Hajnal István dr. felkérésere hajlandó tisztét tovább viselni, mig az ig. választmány az ügyben határoz. E rök megköszöni a bizottsági tagok szíves bu'.galmU, az ülést berekeszti. — Barabás Béla dr. Kondoroson Vasárnap Kondoroson, a megye legkisebb, legifjabb, s talán leglelkesekb községé ben ritka szép ünnep volt. A kerület népszerű képviselője érke.ett. a kit a szeretőnek megindító jeleivel fogadtik. A község bejárójánál K e v i c z k y László ág, ev. lelkész fogadta a képvi selőt, lendületes szép beszéddel. Gyönyörű bevonuló következett erre, elől a képviselő elébe a határra kijött népies bandérium, arvalányhajas kalappal, ilyen egyforma népi öltözetben a polgári zenekar, aztán óiiasi közönség. A beszámoló oyilt h ilyen, ezrek figyelmes hallgatásaval, g\akori helyeslésével hangzottéi. Eszmeinenetót adjuk a következőkben : Beszédeben elmondja, hogy azért jött, hogy szemtő -szembe álljon, hogy mint iskolában a gyerek, vizsgázzék. Ma már újságokat olvas mindenki, ma ő is alig mondhat ujat. Hala Isten, ütött már a szabadulás órája Van nekünk egy eiettár.-unk, a kit kénytelenségből vet tünk el. Ez Ausztria. Sok tapasztalás arra tanított meg, hogy lábunk azért "an, hogy arra önállóan lépjünk. Meg kell szabadulnunk attól a csoroszlyatól, melyet Au ztrianak nevezünk. Ha mind azon filé', a meiy közadóban befolyik, a magyar érdekek istápolását szolgálná, másképpen nézne ki az ország. De 3U milliót fordítunk csak a közös állam adóssagra Oíyau Ausztria, mint a czi gány, egymás köz itt mindig marakodik, de ha lopni kell, akkor egyet,

f'akar. (Derültség.) De mit politizál ő, mikor nem a? országgyűlésen,hanem Kondoroson van He,, ha Kocdoroj ott lenne az országgyűlésen, másképen menne ki a dolog. Ott már, holkejztyüs kézzel tanácskoznak, ott rendre utasította volna az elnök; de itt nem utasiija rendre senki ós ő él ezzel a joggal. (Halljuk.) Harczot vívtunk, nehéz harczot vívtunk, sikerrel megvédtük az ország érdekeit. Kemény bírálatot mond a Bánffyrendszerről ós csodálatosnak találja, hogy ez a kisebbség megbírt a nagy többség gel. Ennek párja még nem volt az alkotmányos eleiben sehol Európában. Akkor dőlt el a koc^ka, hogy a király megtartja e esküjét, rendithetetlen loyalitassal bízhatunk-e benne? A mult meg Fodszor valószínűleg szivszélhüd sben. Sohse hittem, hogy ezek a haiáimadarak ilyen kurtán bánjanbk (1 a ha'o tal, ehhez nem kell orvosi diploma ennyit egy marhadoktor is elvégez. A legkínosabb azonban a nőrokonság két órai tracsolása volt, a kik az ón agglegény voltom ötletéből kiindulva, a felett vitatkoztak, hogy hány haszontalan legényember pusziul igy el nyomorban ós e miatt hány derék, jóravaló ós szép leány marad pártában és szidták a férfiakat, mint a bokrot, a kiket az Is ten csak azért teremtett, hogy a «zegény nőket kínozza Különösen az a vén Málcsi (50 éves hajadon) hápogott, a ki valamikor szintén azt hitte, hogy ha más kérője nem akad, rokoni szeretetből majd talán ón kötöm be a fejét. — En magam szerettem, mint nagybátyámat — úgymond (pedig két évvel vénebb nálamnál) — hanem a felesége még se lettem volna, meri Lzákos embert brr . . . soh'se tudnók megcsókolni. Oh, a vén aszalt saiva, pedig az apja, az öreg őrnagy, alig tudott miatta kutyamosót tartani. Es most még ez a hideg felvágott is siinfel ? Végre jött a két unokaöcsém: Imre és Jánop. Ezt a két fiút mindig kiválóan szerettem, ők is viszont, legalabb ugy mu tatiák. — No Muki bátyám — kezdi rá Imre — valahára elju'ottunk élettörténeted legerdekesebb fejezetéhez . . író ember a gyerek, poetikusan kezdi. — Az örökseghez. — Ejnye ebedta kötnivalója 1 — gou doltam mormogva, azaz csak mormogtam gondolva — Hol a testamentum öreg ? — foly tatja János — az a fő, te pedig öreg m4r ha megtetted a magadét, mehetsz I — Jaj, hol az a nádpáicza, mindjári megpukkadok I — gondolám magamban tehetetlenül — hát ennek a két sviháknak áldoztam én fel virágtalan egglegényi voltamat? Es most ugy éreztem, hogy az agyamat is szél érte. Aztán felugrottam a gönczöl szekérre és a tejúton a hót csillag egyenesen a menyországba vágtatott velem. A kapuban egy kis baleset történt. Szent Páter ugyanis leszóllitoti a bakról ós meganyósodási, akarom mondani házassági passzust követelt. — Ninc®, mert biz én Péter bátyám agglegény maradtam. — No öcsém, akkor fordulj vissza, mert a menyországba csak az a férfi jut, aki legalabb is tiz évet szenvedett át anyósával egy fedél alatt. Ez az alap kvalifikáció. Szomorúan ült fel a lelkem egy hulló csillagra és vissza szállott tetszhalotti hüvelyébe. * Éppen ká»kánt j írtak a vigan virrasztó rokonok ravatalom körül s a két unokaöcsém engem is valiára vett s ez mentett imeg. A nagy testi rázkódás (a három sósper, cz csárdást jartak velem) lethargikus almomból fölébresztett s a mint vissza löktek a ravatalra magamhoz tértem ós nagy ámulatukra . . . felültem. Az egész rokonság a keresztet hányta, p dig fele kálotni ta volt és felakadt szemekkel váitik megszóllalásoinat. — Üdvözöllek rokoni gyülekezet, éppen most jövök a másvilágról, ahonnan háza-odni küld ek vissza, mert másképpen suiki se juthat be a menyországba. Ha Z-uz i, l^pj elő. Van szerencsém bemutatnia .. . féleségemet 1 Czigány tust rá * A kinullázott rokonság ugy elpárolgott, akár a kámfor, csak az anyakönyvvezető maradt ott, hogy hivatalosan is össze adja őket. Mi pedig az öcsémmel azóta Bánk bánnal együtt keseregjük, hogy : „Nincs a teremtésben vesztes, csak . . . mii" Cupido. mutatta, hogy bizhatunk. Most ismét fordulta koczka ins ő bízik benne, hogy a nagy király méltó le<z nagy nevéhez. Fogadalomszerüleg ismétli, Hogy ő a függetlenségi pártoak híve ea ettől el nem tántorodik. Búzára van szükség, de az osztrák iparcítkkeit lehet pótolni. A magyar iparos csak foitoz, nem kap munkát. Azt akarja, hogy a külföldi iparczíkk után fizessenek vámot. A kereskedelem is pang, mert Ausztria befolyással van a magyar vasutak tariffúra. Pedig csak itt bent mi vagyunk az urak ? Menynyi bajunk van csak azzal, hogy alkudozunk. Idő telik, a kormány zat megreked, megbénul. Az országgyü lés szünetel. Ma már szakitanunk kell Ausztriává!. Gyönyörű képet fest arról, hogy a királynak immár hü, ezredéves kiralyhüsegben tündöklő magyar nepében le het megbízni, hogy a dinasztianak súlypontját ide keli helyeznie Magyarorszagba. A lelkes kondorosíak erősen megéljenezték ezt a szép, pathosUól meleg beszedet. Este a „Kondorosi csárda" ban bankett folyt ie, melyen lelkes hangulat uralkodott. K e v i c z k y László, a képviselőre, B a r a b a s Béla valasztóiert, a ielkes kondorosíakért mondott nagy hatást keltő áldomást, W e 11 n e r Aia dar dr. a kepviseiőt éltette, Verner Laszió a hölgyekre, Barabás Bela Derczy községi bíróra, Benedek Árpad, az Arad es Videke jeles s. szerkesztője Ulgner Frigyesnet, mint a kondorosi Dobó Katiczak kapiiányat, egy másik teasztban lelkesen es szepen Keviczky Lászlót köszömölte fül; ittak meg áldomást a sajtó ktpviseiőire ts siüerüu tanczmuiatsag fejezte be a szép napot, melyen vígan ropták akondorosi tanczkedvelok — a csárdást. A gazdasági egyletből. — Az ig

1. vál. ülése. — Most vasárnap nagy érdeklődéssel ülést tartott a gazdasági egylet ig. választmánya, melynek legfontosabb tár gyát az ig. elnök lemondási képezte ; az ülésről következő tudósítást adjuk : G e i s z t Gjula elnök uyitotti meg a válaszimányigyülóst,melynek első tárgya volt a közgyűlési határozatok vegrehaj taaa. Az egyleti haz eladasa s az. uj haz vetelere bizottság küldetett ki, ugyancsak a már előzőleg kiküldött, a szóvetkezetek ügyében jelentésteteliel megbízottak veleményet javaslataik benyuj ására fölkéretlek. Cs. G e i s z t Gyula előterjeszti, hogy Zsilinszky Endre dr. igazgató elnöknek a közgyűléshez beadott, tiszterői vaio lemondását a közgyűlés nem fogadta el, hanem utasitotla a valasztmány t, hogy a lehetőségig hántsa el azon okokat, melyek Zsilinszky Endre drt lemondásra birták, mert az egylet suiyt fekte.t arra, hogy az igazgaió elnök továbbra is az egylet vezetesóre megtartassek. S z a 1 a y József : régi peldaszó az, clara pacta bouum atuici és jelszavahoz híven elmondja ebben az ügyben felfogását. Ismertette az eiőzmenyeket. Meglepetést keltett, hogy az igazgató einök lemondott. Az igazg»tó-einök lemondá sának alapjanak kell lenni. A kérdés érzékeny, de kölcsönös kimagyarázások mellett hiszi, hogy az kiegyenli hető. dós. Itt óhajtja, a plénum előtt az ügyet tárgyalni, jóindulattal az egylet iránt. Rosenthal Ignácz nam akar személyes motívumokat belekeverni a vitába; őt csak az egylet erdeke vezeti és ennek az érdeke az, hogy szemelyes változások „az egylet vezetésebeu ne tör ténjenek. 0 éppen ebből a szempontból azt ajánlja, hogy negy tagu bizottság küldessék ki, mely meghailgatvan az igazgató-elnök lemoudasariak okait, javaslatot tegyen. Hajnal István dr. készséggel járul a Rosenthal Ignács indítványához, ha ő nem tette volna, megteszi ő. A maga részéről az egylet tisztviselőinek működésével meg van elégedve. (Ugy van I) Nem zárkózik el annak kijelentése előtt, bogy a teendők nagyon megszaporodtak, hogy Zdlnszky Endre dr. igazgató elnökségihez nagy várakozást fűztek, annál kínosabban esik, ha most az igazgató elnök rövid működése után lemondana. (Helyeslés). Bajcsy János a választmány plénuma előtt targyalná a kérdést, bármennyire személyi legyen az, ő kíváncsi azon okokra, melyek Zsilinszky Endrét lemondásra birták, mert alap nélkül az nem történhetett. Valami súrlódásnak, véleménye szerint, kelletett lennie. Zsilinszky Endre dr. : Többször lelt hangoztatva súrlódás. Kijelenti, hogy sem a titkár, sem a penztarnokkai személyes ügye neki nem volt. Ő személyes motívumokat sohasem kevert ebbe az ügybe, a közgyűlésen is megmondotta, hogy a viszonyokban rejlő okok késztetik lemondasra, mert hiány zanak azon közege*, a kik az egylet határozatait végrehajtanák. Többet most sem mondhat. A bizottság elő t, véleménye szerint is jobban pertraktálható a kérdés és a mennyiben a bÍ7ottság kiküldetnék, készséggel megteszi ott nyilatkozatait. Beliczey Rezső: Őt az igazgatóelnök lemondásának csak ötletszerűsége lepi meg. Négy nappal a közgyűlés előtt t-rtatolt igazg. választmányi ülés ós ezen az igazgató-e,nök nem jelezte lemondását. Igy az igazg. valasztmanyi tagok, midőn a lemondás okai felől náluk a tagok részéről felvilágosítás kéretett, ezt nem adhatták meg Zsilinszky Endre dr. erre a felszólalásra azt jegyzi meg, hogy őt épen azon választmányi ülésen törtónt interpbllaczió győite meg legjobban abban, bogy nem felelhet meg tisztével járó feladatanak, a viszonyok miatt. Nem akarta megkerülni a választmányt, hi szen, ha ez lett volna a czélja, a mai ülésre meg sem jelenik. Erre a valasztmány Cs. Geiszt Gyula elnöklete alatt kiküldötte Beliczey István, Hajnii Isivan dr., Lsderer Rudolf, Ro senthai Ignác/, Szalay József tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Verner LáíZ ót kerte fel. Még kimondotta a választmány a szarvasi mezőgazdasagi bizottság kérelmére, hogy ennek a békésmegyei gazdasági tgj let neve alatt, a Szegeden;kiállítandó lovaik részére 100 forint kiállítási segélyt utalványoz Az ülésen jelen voltak . Geiszt Gyula elnök, Beliczey István, Rezső és Tibor, Lederer Rudolf, Hajnal István, Bajcsy János, Fejér Béla, Szalay József, Sztojanovics Gyula, Bakucz Tivadar, Bajcsy Gusztáv, dr. Hajnal István, Schuch Kálmán, Urszinyi Dezső, Morvay Mihály, Sohár Kálmán, Haraszti Sándor, Rosenthal Ignácz, Reisz I., Badics Elek, Sztraka György, Seiler Elek, Varságh Béla, Vidovszky Károly. k „Béke&megyei Eczlöny" táviratai A kiegyezés válsága. Budapest, junius 7. (Saját tud. táv.) Bécsből telefonáljak: Ő felsége a király ma fogadta Thun és Széli miniszterelnököket. A kiegyezés válságában döntés azonban cíak a jövő héten lesz. A mai kihallgatástól függőt, váljon a két kotmány tovább tárgysl e ? Gyógyuló főpap. Budapest, junius 7. (Saját tud. táv.) G r u s c h a, bécsi herczegérsek, ki nagy beteg volt, gyógyulása lartó?. A beteg főpapnak gratulált a király és a pápa. Dreyfuss. Budapest, junius 7. (Saját tud. táv.) Párisból sürgönyzik :Dreyfuss család borghÍ3e közeieben villát vett, hol Dreyfuss felmentése után lakni fog. Apró adósságok. Alig létezik a föld kerekségén em ber, a ki még apró adóssagot ne csinált volna. Az élet esélyei oly számosak, hogy meg a leggazdagabb ember is juthat oly helyzetbe, hogy hirtelen apró költségeit nem fedezheti s ha bármily rövid időre is, mó^is embertársai szívességét kell. hogy igénybe vegye De nem a gazdagokról szólok, hanem arról a híres alakról, amely örökös pillauatnyi pénzzavarban leledzik. Gondot okoznak a nagy kiadások, ezektt minden áron fedezni kell; a kis kiadások legföllebb kellemetlenek de az átlagembernek szoktak akadni, jóbarátjai. akik a kellemetlensegből kimentik. Igaz, hogy csak bizonyos ideig, mert ha az apró adósságok annyira fölszaporodnak, hogy a „nagy adóssag" g.yüj'ő nevére is beillensk: következik a nyojjasztó gond, a melyre már sokkal ritkibban akad jóbarat, a ki segitsne azt a val.unkról les; eini. íme a hóförgeteg utja : Iczi piczi hópehely az egész, a mikor a hegytetőről megkezdi gördülő útját s a mire leér a a mélységtie, eltipor, agyonzúz embert, jószágot, házat, gazdasagot. Azt a kis hópehelyt kellene utjábaa feltartóztatni, hogy lavinává ne Jegyen. Emberi kéz nem igazíthatja a termes etet, am az eletben vigyázni lehetne, hogy az apró adósságokból nagyok ne legyenek, legelsőbben ugy, hogy apró adóssagokat különös kényszer nélkül ne csináljunk. Mert az apró adósság ít<ajdnem mindig a könnyelműség következménye. Figyelmet nem fordítunk rá, alig vesszük