Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-02-12 / 13. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap, február hó 12-én. 13. szám BEEESH KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTART ALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szatn ára 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle hí hova a küldemények és az előfizetési pénzt küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizet'eu „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A bársonyszék-éhségrőlBizony öreg újságírói pályánk óta nem voltunk olyan zavarban mint most. Tudjuk, hogy az ország olvasó közönsége megcsömörlött a politikai helyzettől, a béketárgyalások rendületlen meddősége még a legerősebb türelmű embereket is eiősen próbára tette. A helyzetről irni és kombinálni olyan fordulatokról, a melyekre rácáfol a holnap, — bizony sem nem háladatos dolog, sem nem ingerli az irót annak a becsvágya, hogy cikkén valaki még épülni is fog. Ha ebben a helyzetben mégis a sivár politikai mesgyére téved el tollúnk, azért történik, hogy a tülekedés, az éjféli tárgyalás, a legamberezés, az utczai tüntetés, a vajúdó pártközi békekonferenczia miért valósult meg ? Azért, mert az ellenzék ráfogta Bánffyra, hogy őt bizonytalauhágbau hagyja a kiegyezés felől. A költségvetést e miatt tárgyalni nem lehet. Indemnitást kelletett tehát kérni. Az indtmnitás tárgy alása alatt aztáu végleg megvadult egy, két eddig is zabolátlan képviselő, mint Polóuyi, IváLka, Rakovszky és mindenképen azon voltak, hogy a tárgyalás normális jellegét zavarják. Jött egy kis függetlenségi gravamen : a Hei:ci szobor, majd Lukács Gyula kátai leleplezése; az ellenzék nyakig dúskált benne, Ho ránszky is megcsinálta a magáét; voltak párbajok, zavarok, heccek, — táigyalni nem lehetett. Az ország közönségének egy része még ekkor komoly ellenzéki küzdelemnek gerálta a rakoncátlan parlamenti hajcihőt. Mert hiszen az osztrák németek, akármily elitélőleg nyilatkozunk a Wolf és Schönerer rakoncátlankodó cudarságairól, — egészben véve tisztes célért, egy eddig vezető elem nyelve épsége és jogaiért folyik Ausztriában, -— de a magyar kölcsönbe kért és uraságokról levetett parlamenti bo/rány — a mint most már leplezetlenül kitűnik, — nem elvekért, hanem a hatalomért folyik. Sokan éhesek már a hatalomra. És éhségüket nem is tudják csillapítani többé. Micsoda politikai elvek vannak ott, a hol a gyulai követ, B a r t h a Miklós a szabadehü párt és a nemzeti párt fúziójáért küzd. Mit nyer vele a Bari] aképviselte politikai elv, ha a fúziót megcsinálják. Hogy lehet azt ajánlani éppen Barthának, a ki Tisza Kálmánnak csak azt nem tudja megbocsájtani, hogy luziót csinált, mikor balközépi volt és „s;ögre akasztotta elveit", hogy a hatalomhoz jusson. Vagy Apponyi gróf más beszámítás alá esik ? Apponyinak szabad elvei árán fuzionálni ? Vagy azt akaija tán, hogy a nagy szabadelviipárt akaszsza szögre az elveit? Ez nem lehetséges. Nem parlamentáiis, hogy a nagy többség húzza be a horgonyt és engedje a kis hajccekát kifeszített vitorlákkal a hajórajba. Nem is akarja azt l'artha. Ó csak a fúziót akarja. Minek ? Mit nyernek a függetlenségi elvek, ha még nagyobb tömegeaz uralkodó pártnak alakit kormányt. Kíváncsiak vagyunk, hogy tudja ezt a Bartha fényes tolla megokolni. Most már tisztán áll, hogy összebeszélt módou, nem is parlamentaris uton, mert a mozgalmat a nemzeti kasziuóból (a melyben ugyan az alapszabályok szerint politizálni nem szabad, nagyobb dicsőségre az alapszabályoknak) irányították a mozgalmat, tisztán és rendszeresen arra a czélra, hogy megbontsák, elcsüggeszszék a szabadelvüpártot, hogy ez Apponyi előtt letörjön és kényre kegyre, kegyelemre megadja. Ezért kelletett az obstrukció, ezért okoztak oly kiszámíthatatlan kárt az országnak, ezért húzták meg az absolutizmusnak vészharangját és ezért vajúdnak most is a béketárgyalások. Hiszen meg is mondják : mindjárt lesz béke, csak mondják meg, ki lesz a miniszterelnök ? Ha Széli, akkor helyes ! Mert ő alatta meg lesz a fúzió. Ha Lukács László, akkor az nem kell, mert a fúzió ellensége. Nekik miniszterelnök kell, a ki fúziót akar, a ki pedig a fúziót nem akarja, azt ők sem akarják. A pártközi békekonferencia részre oszlik. Most már hatan fognak tárgyalni. Nyelcz nap van még hátra Gondoljuk ; ez az ultimátum. Az alatt csak megdrótozzák a békét. Az éhséget le kell csillapitani. Mert éhes emberekkel nem lehet békéről szólani. Ugyan osszák már föl azokat a bársonyszékeket. Hadd legyen hát béke. Csaba város közgyűléséből. Napirend előtt, tekintettel a kaczé február Cfalóka n^p-ugarának meleg miatt — fáznunk. Fáztunk a miatt, mely kérdést főleg a', orvosok ijeszti sére B e 1 i c z e y R"?ső vetette szőnyegri — hogy nem lesz jf'g. Kimegyünk télből ós még nem lehetett megtölteni jégvermeket. Hihetőleg nem is fog le hetni. Ez ellen kell tenni. De egyelői febiuáriussal szemben is a várakozt áll ósponljára helyezkedünk. A második nagy ügy a villanj világi tás kérdésre volt. Ha fénye beszédek világitanának, már a villany hii tene tündérfényt Csaba ufczáira. Szapoi purparlek és szinte a kérdés szelíd mej obstruálása volt, még csak azt kellec mondanunk, a parlamenti műnyelvet utá nozva, hogy megjelent Rosentha Ignácz, a villanyvilágításnak lelkes hivi mint békeangyalés erre azerényenegy ren< kívüli közgyűlésre tolták a villany vili gitás ügyét. De menten a közgyűlés tag jai óvatosak voltak : nem engedtek töb tárgyat kitüzetni erre a rendkívüli kö; gyűlésre. Lesz tehát uj tárgyalás és lesz mé sok bessed. Beliczey Géza a réj közmordást igy variálta a parlamen folyosón (j ardon 1 a főjegyző szobájábaD — Sok szó fog még lefolyni a kö: gyűléseken, míg villanynyal világitana a jövendő csabai obstrukcziós közgyi léseken. A szövőgyár ügyét is megtámas: tották egy ujabb elvi, de névszerin vazással. Es ez is valami. „BtemegyeiKözlönftárcája. Petőfi Mezőberényben. — Eddig ismeretlen adatok. — Közli: Belencéresi Dezső. Nagy örömet és lelkesedést keltett M» zőber<;nj ben az a hír, melyet a Béke»m. Közlöny néhány nap eiőtt hozott, hogy a Békésmegyei Közművelődési Egyesület együtt működve a Petőfi-társasággal, Mezőberényben a mostani Füchsel-házra hol Petőfi 1849-ben tartózkodott, emléktáblát fog elhelyezni. A Füchsel-ház, a hol Petőfi Orlay Petrics Sománál tartózkodott, a Fő-utcia s a Kossuth-tér sarkán áll. Abban az időben Orlay apjának tulajdonát képezte, ki csizmadia mester volt, da később a község, akkori elnevezés szerint, „tutor"nak választotta. Az öreg Petrics hires csizmadia volt, piros csizmáit még Debreczenben is árulta. Mindig öt-hat legény nyel dolgozott. Estefelé rendesen családjával együtt énekelni szoktak. E házra fogják, valószínűleg a piacra néző oldalra, a hol az épülethomlokzata áll, helyezni az emléktáblát. Ámde Petőfinek nem az a 1849. évi tartózkodása volt első Berónyben. Még az előtt kétszer volt Petőfi Berényben : 1840-ben és 1842-ben. 1840-ben mikor Orlayval együtt meglátogatták Jókaii, Komáromból jöttek le Berénybe. S itt irta 1849-ben ket versét „K ... (Kupis Vilmos) barátomhoz" cimüt ós a „Járnak kelnek sokan zöld erdőben" kedves hangulatverset. Ez utóbbi költemény most már furcsának tetszhetik a berenyiek előtt. Hiszen Berény körül egyáltalán nincs erdő, legfeljebb a belencéresi füzes; de az is kissé messze van. Ez az erdő, miről Petőfi énekel s hol „megszomoritotta a páros vadgalamb bugása", — az urasági kert volt, — mely a Wenckheim-kastólytól (most Fehérvári Celestina tulajdona) a község végéig terjedt. Akkor még telve volt hatalmas százados fákkal, de azóta sokat kivágtak a kert rendezése folytán. Ekkor, 1840-ben látták a herényiek Petőfit mint s z i n ó 8 z t. írva vagyon ugyanis egy hatalmas foliánsban, hogy „némely színjátszó diákok által néhány pénz fizettetődött be" a község pénztárába, melyen aztán „pallót" csináltatott a nemes tanács a „német végen." A nagyobb diákok egy műkedvelő előadást tartottak és Petőfi is játszott közöttük a község „padlói" javára. Erről a szini előadásról egy pár most is élő berényi ember még sz apjától hallott. De hogy mit játszottak s kikkel játszott Petőfi, 8zt kikutatni nem lahet. Pedig érdekes adatoknak juthatnánk ez által birtokába. 1849-ben harmadszor tartózkodott Petőfi Mezőberényben. Orlay Petrics Somával jött le Pestről. Valószínűleg Szolnokig vasúton. S onnan az addig is följáró beréayi fuvarosok hozták feleségestől Berénybe. 1849-iki tartózkodásáról biztosabb adatokat lehet kapni

s mert még vannak élő emberek is, a kik látták akkor Pe tőfit. Innen indult a segesvári csatába Ha Petőfi Berónyben volt, az utczákon nem mutatkozott, kevesen látták, mert nagyon remete életet élt Petricséknél. Mintha érezte volna már, hogy beteljesedik jóslata : „Ott esem el én a harcz mezejón", mert délelőtt-délután mindig sétált Petricsék kertjében, — helyén most magtár áll — lehajtott fővel, hátratett kezekkel. S nem csodálható, hogy az ő lelkét mindennél jobban bántotta a hazasorca, mely a vógvesztés felé közeledett. Lelkiállapotát mutatja a „Szörnyű idő" czimü költeménye, melyet akkor irt a Petrics-házban. A hazafiúi elkeseredés és fájdalom szól ki e költemény mindenik sorából. Elmondja, hogy talán az ég megesküdött, hogy kiirtja a magyart? A vers utolsó strófája ez : S ha elbeszéli, ugy a mint Megértük ezeket mi mind, Akad»e majd, Ki ennyi bajt Higyjen? Hogy ez történt. És a beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli Zavart ész meséjének. E költemény Petőfi összes köitemé nyeiben az u'olsónak van felvéve. S való szinüleg ez volt utolsó verse. S ha irt ie még a Bem laboréban, utolsó versét, melyről tudunk, Mezőberényben irta. Mig harmedszorMezőberényben volt, csináltatott Petőfi feleségének két ruhát. Az uradalmi pintér felesége volt a var rónő, ki egy személyben tanítónő is. Az öregek közül sokan mesélik, hogy milyen ábi'attal s tisztelettel nézték e két bat tist ruhát, egyik kék volt, másik rózsaszin, melyet a pintérné varrt Petőfi feleségének. E tartózkodása idejéből emlék is marsdt utánna. Egy szép faragott karos szék. mely Petricséktől Bonyhay Benjámin volt mezőberényi jegyző birtokába jutott. Bonyhay e széket azután a Petőfi társaságnak ajárdékozta. Sa fuvaro>, ki Petőfit Erdélybe vitti még ma is él. De kilenczvenen felül já 8 annyit tud csak msndani, kogy Pető az uton szótalan s mogorv volt. * A berényi casinó most tárgyalta i inditvánvt, mely azt tartalmazta, hogy casinó vegyen az ünnepólyssségben ténj leges részt, ajánlva fel az emlóktáb költségeit, egyesülve a többi berén_ olvasókörökkel s egyesületekkel. Az Elöljáróság pedig a teret, a hi most egy nemrég elkészült artézi ki áll, rendezni, csinositani kivánja. Itt emlitem meg, hogy a berényi I kt ev. templom oltárképét — czime : „EJ gedjétek hozzám a kisdedeket — Orle Petrics Soma festette. Szép, művészi ké Érdemes müvésai munka. Az excentrikus asszony. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. Irta: Lux Lucis. — Igen uram, ön elhanyagol, e nem érdemlem; ez sok. Tudja, hoj; csakis Marcey báró ajánlására mente feleségül önhöz, önhöz, a ki már t van az ötvenen ... ós ... még az a k véház, ... az a klubb . . . orfeum mondja elégedetlen szemrehányással fé jének, Salis bárónak, szép felesége, még huszonnégy éves bájos Maritán Salis báró mintegy magába szállv beismerve, hogy bűnös, hallgatta a i vádjait. — Igen, folytatta Maritána, saj szemeimmel láttam a levelet, mely Miss Melvirének irt . . . annak a két hirü orfeum-lánynak. Salis báró meglepetten e fölfedeze tői, izgatottam fog a védőbeszédhez, Maritána félbeszakítja: