Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1899-02-05 / 11. szám
ségre, hanem minőségre is jelentékenyen emelkedett, Békésvármegye szarvasmarha tenyésztését szépen fejlődőnek mondhatjuk. A szarvasmarha részben a juhok helyét foglalja el, mert Békésvármegye juhállománya e 11 év alatt 180.929-ről 108.345 darabra szállt le ; de a szarvasmarha-tenyésztés fejlődését bizonyára előmozdította az, az okszerűbb gazdálkodási irány is, mely az egyoldalú szem termeléssel szakítva, az állattenyésztésre kíván mind nagyobb súlyt fektetni. Kitűnik ez, ha a vármegye lakarmányter melését tekintjük. A természetes kaszálók területe is emelkedett 23.614 hektárról 25.436 hektárra, vagyis 7.67% kai, de még nagyobb a mesterséges kaszálók és egyéb takarmánynövények térfoglal i-a. A luczerna, lóhere és baltaczim 1884-ben 9.071 hek tár területet foglalt el, 1895-ben 10.186 hektárt; a bükkönykeverék, mohar, csalamádó stb. 1884-ben 4.676 hektárt,1896 ben pedig már 7.474 hektárt. Az összes mesterséges kaszálók növekedése 11 év alatt 3.813 hektárra, vagyis 27.74 százalékra rúgott. A takarmányrépa térfoglalása rohamosnak mondható, 1434 hek tárra szökött, vagyis több, min t megkétszereződött. Ha mindehez hozzávesszük, hogy a jobb talajmivelés, a rendszeresebb trágyázás, a vetőmag gondosabb megválasztása, ugyanazon területen emelik a takarmánytermelós nagyságát, világos, hogy az álattenyésztés föltóte.ei kedvezőbben alakulnak jelenleg, mint csak egy évtizeddel ezelőtt is s az állatállománynak nemcsak számát, hanem minő ségót is emelni lehet. Ez első sorban a szarvasmarbatenyésztósnek szolgált előnyére, mely hazai állattenyésztésünkben mindinkább előtórba nyomul. A lóállomány volt 1884-ben 44.293 drb, 1895-ben 56.251. A lóállomány 11 év alatt 27%-kal szaporodott. Itt ugyanazt a tüneményt látjuk, mint a szarvasmarhánál, hogy t. i. a közép- és nagybirtok lóállománya sokkal jobban szaporodott, mint a parasztbirtokosoké. A szaporodás az előbbi nél 23-95, az utóbbinal 46'3a%. Itt újra hangsúlyoznunk kell, hogy ez a nagy eltérés a felfogás különbözőségéből szarmazhatik, a valóságban aligha forog fenn. Még feltűnőbb a crikók aránya az összes lóállományhoz. Az 1884. évi adatok szerint a négy éven aluliak az öszszes állománynak csak 27 95%-át tették, 1895 ben ellenben 39 s4°/o-át. A lótenyésztés emelkedésével valószínű, hogy a csikók ós csikólovak arányszáma is emelkedett, de ilyen nagy mértékben mégis aligha. Valószínű, hogy az 1884 évi öszszeirás e tekintetben sem volt megbízható. A tenyészmónek száma 238 volt Legnagyobb mérvű volt Békés vármegyében a sertések szaporodása. Lét számuk 1884-től 1895-ig csaknem meg kétszereződött, 108.802 darabról 206 570 darabra emelkedett, A szaporodás kivétel nélkül minden járásban nagyon erős volt. Sajnos azonban, a mezőgazdasági statisztikának ezek az adatai egy rendkívüli körülmény, a sertósvész következtében már is elavultak. Száz hold földre átlagosan 8 ló esik. Az állatok értéke 27o kai általán emelkedett. Békósvármegye állatállományának értéke tizenegy év alatt több, mint há rom millió forinttal emelkedett. Ez a gyarapodás nem egyenletesen oszlik meg az egyes állatnemek közt. Absolute leg nagyobb volt a szarvasmarhák értékének gyarapodása, mely közel másfél millió forintot, vagyis 04% ot képvisel, viszony lag azonban még erősebb volt a sertések értékének: növekedése, mely P24 millió forintra, vagyis 74'58%-ra rúgott A lovak értéke is több mint egy miilió forinttal (23 8 2O/O) növekedett. A többi állatnemek, a mint létszáma, ugy értéke is erősen megcsökkent. A juhok értéke jóformán félre szállt, a csökkenés jóval több, mint hétszázezer forint. Végül bemutatjuk a baromfi értékét : Faj Tyúk . Pulyka Lúd Kácsa . Galamb A baromfi összes értéke átlagos értéke darabonként forint 227 755 70768 130 634 42-102 20-120 O49 1*58 1 37 0-72 0l4 0 61 Összesen . 491-379 Békósvármegye baromfi állományának értéke adataink szerint közel fél millió forintra rug. De ez aligha alatta nem marad a valóságnak, mert tudjuk, hogy a baromfi bevallasa az összeiráalkalmával hézagosan történt, itt fordult elő a legtöbb eltitkolás. Az országos nemzeti szövetség. — A csabai, orosházi akcziő alkalmából. — A „O. N. Sz.", mely alig néhány éve hogy megalakult, már is egyik legéletrevalóbb, legágilisabb kultúrintézményeink egyike. Lelkes, hazafias veze tői nem állottak meg annak idején az alakulasnál tartott áldomásnál, hanem •erényen, féradhatlanul és önzéstelenül működnek foly töt osan. Országszerte megkezdett propagandájukat majd mindenfelé kiterjesztették már, hogy kitűzött nemes czéljaik megvalósítására minél több Biellemi és anyagi erőt gyűjtsenek. A Nemzeti Szövetség czélja pedig nagyobb ós szólesebbkörü az ország minden egyéb kulturegyletekeinól, nem egyéb, mint a magyar nemzeti állameszme híveinek védelme és szaporítása és a hol arra szűkség van, védelmébe óhajtja venni a törvényes társadalmi rendet. Küzd mindazon társadalmi és politikai szekták ellen, melyek a socziális rendet felforgatni akarjak. De hisz ez általánosan ismeretes már. Valóban örvendetes tehát azon lelkes tevékenység, a melyet városunk néhány kiváló és minden szépért és jóért lelkesülő vezérférfia kifejt, a midőn arra törekszik, hogy nálunk is, mint az ország legtöbb vármegyéjében, a hol ezen nemes ozélu szövetségnek már vannak hivei, egy fiókegylet felállítását tervezi. Bár még Csak igen rövid ideje va gyok azon szerencsés helyzetben, hogy magam e város lakójának nevezhetem, már is észrevettem, hogy polgárai minden nemes és magasxtos ozél iránt lelkesülni tudnak, s igy több mint bizo nyos, hogy az országos nemzeti szövet ség Csabán egy tevékeny és a nemes czélért serényen munkálkodó fiókkal lesz gazdagabb. Amennyire már ismerem a viszooyokat, azt hiszem, itt sem a nemzetiséget, sem a magyar állameasxmét védelmeim nem lesz szükséges a felállítandó fiókegyietnek, hanem inkább a társadalom, a törvényes rend ellenségeinek müdödésót kell majd hogy féken tartsa és ellensúlyozza. A szocziálista mozgalmak iránt igaz, hogy éber figyelemmel viseltetik maga a kormány is, de ne bízzunk ós ne várjuk mindég mindent a kormánytól, magának a fenyegetett társadalomnak is védekeznie kell a szocziális moi-galmak veszélyei ellen, igyekezzék maga is minden ily n, a társadalmi rend felforgatásét törekvő elemek vakmerő előnyomulásának gátat vetni. Az internaczionalismuí, az istentelenség tanait hirdotő vándor bujtogató apostolokkal szembe kell szállni magának a megtámadott mfigyar társadalomnak is, mert hisz a korinán} erélyes és előrelátó intézkedései és támogatása ugy sem marad el. Ezért kell örömmel üdvözölni a mi társadalmunk minden erre czólzó ós tö rekvő mozgalmát is, ezt kötelessége támogatni, segíteni minden igazán érző honpolgárnak. De meg kell ismertetni mindenféle uton és módon a szövetség czélját a néppel is, fel kell azt világosítani annak nemes törekvéséről ós oda törekedni hogy maga a negy tömeg is bele vo nassék és csatlakozzék a mozgalomhoz, mert csak egyesülve és tömörülve érhetjük el sikeresen a kitűzött czélt és mert nem szabad elfelejtenünk, hogy csakis a nagy tömegbea ós az összetartásban van meg az igazi erő ós biztositéka annak, hogy valóban eredményeket fognak elórnetni. AZ Országos Nemzeti Szövetség magának Ő Felségének a védnöksége alatt áll, tagjai közt találhatjuk az ország legkiAálóbb embereit. Hisz köztudomásu dolog as is, hogy c^ak nemrégiben fog. lalta el az ország legelső mágnása, Eszterházy Miklós herczeg is a társelnöki állást, még pedig azzal a kikötéssel, hogy a szövetfcóg nemes ós hazafias munkájá ban tettlegesen is részt óhajt venni. Hogyha pedig ilyen férfiak állanak egy ügy élén, támogatva a józan ma gyár nép nagy zömétől, akkor annak biztos sikere el nem maradhat. Nem szabad tehát itt sem senkinek a Nemzeti Szövetség hazafias és nagy fontosságú társadalmi törekvéseit hideg, közönyös szemmel nézni, hanem egy sziv ós lélekkel kell annak czéljait előmozdítani, annak létesítésén és felvirágozásán munkálkodni és törekedni. B. 0. Vasárnap. — Névnap. — Békepontok, — E becses lapok szerkesztőjével szeretnek évődni, (olyan ez, mint mikor az alvó oroszlán ketreczében szavalná el valaki III. Richárd hires monológját.) így hát csütörtökre virradóra kelve igy évődtek vele. — Gratulálunk a vezérczikkhez ! — ? ? ? — No, no, őszintén gratulálunk „Mi újsága nagy világban"? Ilyen czikkek is csak a legádázabb ugorka-szezon alatt születnek. Uraságod, ugy látszik, nem aludt. — Éppen ugy, mint uraságod.; — Csakugyan jobb névnapra járni, mint vezére zikkezni. Mert Csaba város arany ifjúsága, közéleti alakjai együtt voltak kedden este, a legnépszerűbb Ignácz napján, az ipartestület derék elnö« kénél. Nem hiába, hogy az összes szónokok a .másodvirágzás" jeligéből vették a textust, — különösen nagyhatást keltve Varságh Béla elmés toasztja, szólván arról, hogy ő a természet nagyszabású megnyilatkozása, a villámlás, dör. gés mellett nagyban csodálja azt a játékos gyöngéd vonását a természetnek, hogy némely fa kétszer virágzik. Csakhogy a természet szeszélye gyermekének, a másodvirágnak sincs illata, termésig se érik a virág, mert az ősz !ehe elfonyasztja a játékos szeszélynek ezt a gyermekét. Mi másként van az ünnepeltnél, a kinek másodvirágzása hasznos mindenkire, a közre legkiválóbb. Csak azt kívánja, hogy tartson ez a másodvirágzás soká Csaba sok közügyének, a közművelődés, ipar és kereskedelem, kultura és színművészet javára. Hogy a népszerű ünnepelt olyan óljenriadalom részese volt, a miben eddig csak Hollós Mátyásnak volt része, a kit a Duna jegén proklamáltak királylyá, mondanom sem kell. No, ennek a társaságnak könnyebb helyzete volt, meri a költő szerint: Hol a boldogság mostanában ? Barátságos fűtött szobában. B e 1 i c z e y Géza pompás szónoklati sült tésztát szervírozott, éltetve a háziasszonyt, mely. ről nem hiányzott az attikai só sem. Még az aranykedélyü Z 1 i n s z k y István (Lehet-e szót másként leírni, mint igy : Pista bácsi, — mondotta el fehér hajjal szűzbes z é d é t. Síz a beszéd elmés volt és talpra esett. Ha husz éves korában elkezdi a szónoklást, —? ma már diszidens képviselő volna, Ű a másodvirágzás metorimiáját egy kis gazdasági, gyümölcsészeti hasonlattal toldotta meg, — szólva a párosításról és nemes csemetékről. Két kis a ró gyermek a bölcsőben édesen aludván, boldogan mosolygott: Pista bácsi őket éltette. A karczolatiró pedig igy végzi a kedélyes murit, melyben barátság, gyengédség és — politika is kedvesen vegyült össze : Sok ilyen névnapot ebben az ex-lex világban ! * — Uj békepontok. Nem a diszidens póstások hozzák, nem is Szilágyi Dezső állapitotta meg ő}tet. Csappangó kedvű leányok állapították meg gyasztásához, urak ós bellérek bent a szobában, kocsisok és cselédség pedig kint a konyhában. Ez utóbbiak köaött ott volt az öreg Gyucha András is, a vén harangozó, a ki ilyen alkalmakkor nemcsak conventió bellérkint, da a cselédségnél vicze házigazda szerepében is ténykedni szokott. Mint házigazdának dukál, ugy az evésben, mint az ivásban, jó példával járni e:ől s szinte becsület-fogytig kínálgatva a gondjaira bizott konyhabéli vendégeket, mindannyiszor nagyokat hör pintett, egyszerűen csak is a jó példa adásnak okáért. — Ennek azután az a kellemes következménye volt, hogy mi ként a Tisza, melynek elég nagy a medre s mégis, ha mindenfelől ömlik bele az ár, megtelik, ő is megtelt, a feje egy ki csit olyan kótyagossá lett s ha máskor a világ minden csillagászának elnem hitte, hogy a föld forog, most mégis Galileivel igy kiáltott fel: és mégis mozog 1 de lábával ugy toppantani hozzá, mint a pisai hires tudós mathematikus tette, mar nem bírt, mert hol a jobbik lába a balba, hol pedig ez amabba botlott meg. Szóval az öreg alaposan bótörülközött. De megesik az jobb családokban is s nem is volna az baj, csak ne kellene neki a falusi hora ctnonicát, a 9-ik 11 át elharíngoznia, mely a nint ludjuk, a laJusi éleiben innyit jelent, mint a katora* ágnál a takaródó. üíbz, hogy akkor minden bictüleies kérészijén lélek agjba lükfciodjtk. Biz az a hetiaDgozás ily fenés állapot mellett másnál talán nem csekély ajgedaimet okozott volna, őt azonban <z Jegkevéstbé fem alterálta, hanem miután bent a szobában is folyt a lor éb a tcsziáiadat, mint oljtn, ki mmctsk képes jó péld&val járni elől. de a jó példát köveim is ludja, ugy léi kiltncz táján felemelkedik székéről, neki cziheltdik, következőleg köbintvén : — Tisztelt hölgyeim ós uraim ! (Meg jegyzendő, hogy a konyhai vendegség hölgykoszoruját Rizi néni, a szakácsné, Panna, a szolgáló ós Z-uzska, a peBzra képezte, a Gyurka által említett „uraim" alatt pedig megboldogult Andor bátyámnak Gjurka kocsisa s az én István kocsisom értendő) tehát emigyen kezdé ; Tisztelt hölgyeim és uraim 1 „A mai szent napon (az ő kalendáriomába minden nap, a mikor jól berúgott, szent nap) tehát a mai szent napon, tisztesség nem esik szólván, más ^halandó bó szokott móni kázni s dolgára nézvést azt mondja, az az hogy nem is mondja, de tulajdonképpen mégis mondja, vagyis hogy vélekö dik, hogy no ... De én tudom, hogy mi a becsület, azért hát még egyszer mondíán, igyunk s aztán upre púpos ! csülökre hékás ! én a toronyba, te meg Gyurka öcsém s Pista gyerekem .. . egy, kettő . . . fogni. Éljen az öreg Qjucha András I" Erre persze a szokásos éljen következett. Mikor a kéményrepesztő éljenzés utolsó akkordja is elhangzott, az öreg támolyogva ment a templom felé, annak kulcsait csizmaszárából va'ahogyan előkereste s csaknem egy negyed óra telt bele, mig a templom kilincsét megtalálta, miközben ugyancssk 6zidta a lakatost, bogy mért nem csinált legalább is akkora zárat a tenplom ajtajára, hogy az ember csizmástul keresztül mehetne a kulcslyukon át. Végre mégis bement és s;okása szerint maga után bf csukta a ten,plom öjtajá', ralordiiotta a kulcsot s ezt aíután benn is hagyia a zárban. — Mig ő lépé. Ő!Ő:-lí pcsőre hol tán'orogva, hol négykézláb valahogy felvergődött a toronyba, szalait a kocsisok is befogtak, — meit lej- és hivatalvesztés terhe alatt meg volt nekik hegyva, hogy pontb&n kilencz órskor be legyen fogva, mely szigoiu parancsnak a magyarázata ismét abba rejlik, hogy köztudomásu dolog, misxeriiu a mely vendég Viktor barátomtól este kiloi.cz órakor meg nem szökött, annak amtan csak másnap reggel ki lencz órakor lehet ismét szökési kisérletett tenni, ha akkorára nem szökni, de csak járni is képes legyen. Éppen javában bucsuzgatunk, mikor az öreg Gyucha meghúzza a harangot, persze hogy ez nem volt valami diszharangozás, amennyiben kettő helyett min dig csak másfelet ütött, ugy miként a sánta ember, ki ugy jár, mintha egyik lábával mindig az árokba lépne, mégis elégséges volt ahoz, hogy mi el ne indulhassunk, mert isipót köztudomásu do log, hogy harangozáskor nem tanácsos indulni, kiváltképen éjszakának idején s kiváltképpen ha a kocsisok is néminemű szeszes állapotban leiedzenek. Hozzá azután az én gyeplős lovam a „Bella", mely pedig kilünő gyeplős ló hírében áll, szintén nagyon nyugtalankodott, gyanúsan tekintgetett hátra felé, mintha mondta volna: — Nem jó lesz indulnunk uram ! Az állat eme okosságán pedig ne csodálkozzék senki, mert a mely gyeplősnek nincsen legalabb is kétszer annyi e*ze, mint a kocsisának, az nem gyeplősnek. de még igás lénak sem való. „Gyémánt" az ostorhegyes, fiatalabb s tapasztalat lanabb levén, nagyokat horkantott,közbeközbe bol az egyik, bol a másik lábával erősen kapálva a földet, miptha mondaná: Induljunk háti amiért asután „Northstai" a rudas, kegyetlenül hátrf:vágva a füleit, bele beleharapott fogaival testének tma gömbölyű részébe, melyet a gyermeknél is viszkető tenyerünkkel néha-néha amúgy csattanósan megtapogatni oly jól esik. „Julcsa" a nyerges, tudatában az ő erejének s nemcsak kor, de okosság szerinti fölényének is, psak annyit látszott mondani —- Ne bomoljatok 1 Legyen eszetek I Nem látjátok, hogy kocsisaknak a,z esze úgyis most olyan, mint a kerék, a melynek az agya nagyon ki van kopva. Az ón Istvánom ugyan erősen pro testált minden ilyen czólzatos föltevés ellen 8 mikor a kocsira ülve, bátorkodtam azt a kérdést intézni hoszá: — Mond meg csak te István, hogy is állunk az ész dolgában ? — Hát c*ak ugy, — mondja nagyon gyanúsan mosolyogva, hogy olyan józan vagyok, akárciak a maszületett bárány, aszondom. Ő neki ez rendesen a szava járása, valahányszor itt-ott egy kicsit meglittyent az esze a bortól. (Vége következik.) Mese az aranyhajú királylányról. Irta; Erdős Renée: Egyszer volt, hol nem volt, — de nem: — rosszul kezdtem, Minek öltöztessem a romantika sejtelmes, redős palastjába az én kis aranyhajú hősnőmet, mikor ő sokkal szerényebb, semhogy ilyen merész gondolatai lehetnének. Királyleány ő akkor is, ha elárulom, hogy odakünn lakik a Nádorváros egy alapsony viskójában, hqgy az apja favágó, art anyja pedig mosónő, ő pedig csak egy kis vézna, sápadt arczu kis varróleány, akinek szép aranyhaján kivül egyebe sincs, a ki télen dermesztő hidegben, nyáron pedig fullasztó hőségben naponta kétszer teszi meg azt a hosszú utat az ő nádorvárosi lakásuktól a belvárosig, a varróba, ahol aztán napestig szorgalmasan varrogat, íazokon a mesés selyemruhákon, melyekben gazdag uri nők pom=
