Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-01-29 / 9. szám

dasága. inig az előbb nevezet^ három já rásban közel felének. Egy kis parczella föld rendszerint nem elég egy család fentartására, de azért kétségtelen, hogy agrar-socialistikus bajokat sokkal könnyebb gyökeresen megorvosolni ott, a hol a munkásnépnek van valamije, mint ott, a hol semmije sincs. Lalketlen izgatóknak sikerülhet félrevezetni móg a vagyonosabb kisbirtokosokat is, de az ily mozgalom lartós nem lehet, az agrar socialismus tanai állandó gyökeret csakis a vagyon nélküli mezei proletár népben verhetnek. Az eddigi concrót esetek is e mellett bi vonyítanak. A gyomai járásban aránylag nem túlságos sok a mezei munkásnép s móg ennek is körülbelől fele bir egy kis gazdasággal. Az eredmény az, hogy itt nem is tudott az agr.ir-socialismus oly erős gyökeret verni, mint Bókósvármegye többi részében. A földbirtokok 19°/o-a egy holdon aluli. 27% a 5 holdas, 17% 5-10 hol das, 12% 10-50 holdas, 10 Vo 20—50 holdas, 2 százalók 50—10 es nem egészen egyszázaléka 100 —200 holdas. A 100 holdon eluliakat kis gazdaságoknak, a 100—1000 holdasokat közép, az 1000 holdon felülieket nagy gazdaságoknak véve, az összes számból az első csoportra 98'«2, a másodikra 11», a harmadikra pedig csak Oio százalék esik. Ez arra mutatna, hogy Békósvármegyóben a kis gazdaságok vannak erős túlsúlyban. De ha a területnek a gazdasá gok imént emiitett három csoportja között való megoszlását tekintjük, kiderül, hogy a kisgazdaságokra az összes területnek már csak 46.76, a középgazdasá gokra 16.55, a nagvgazdasagokra pedig 36 69 százaléka esik. Szembeszökő a középbirtok alacsony aránya, ellenben a nagy gazdaságok igen nagy, mondhatni lulslgos térfoglalása. Békésvármegyében sz összes népességben a különböző anyanyelvűek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint igy oszlottak meg: magyar 73*06 száza lek, német 2*36 százalék, tót 22 ot százalék, olah 2*33 százalék, egy b O24 százalék. Nem lehet mondani, hogy ez arány számok ós a gazdálkodóknak nemzetiség szerinti megoszlasa közt feltűnő különbség volna. A magyarok ós németek arányszáma, a gazdálkodók közt valamivel kedvezőbb, az oláhokó, tótoké ós egyéb anyanyelvüekó pedig valamivel kedvezőtlenebb. Legkedveíőbb a magyarság aránya a haszonélvezeti, legkedvezőtlenebb ellenben a vegyes jellegű gazdaságoknál, vagyis ott, a hol a gazdálkodó saját birtokához még bérel is kisebbnagyobb birtokot vagy birtokrószt Itt a tótok aránya rendkivül ked vező, mert a csabai, szarvasi és tótkomlósi tótajku gazdaemberek közül sokan bérelnek saját, birtokukhoz. A tisztán haszonbéres birtokoknál is magas a tótok aránya, a tulajdon ós a haszonelve zeti birtoknál azonban már mérsékelt s 3—4 százalékkal marad alatta annak az aranyszámnak, melyet a tót3ág az áita lános népességben elfoglal. A németek a tulajdon, az oláhok a vegyes jellegű gazdaságoknál fordulnak elő legnagyobb arányban. Ha a gazdaságoknak nagyság szerinti csoportjait nézzük, a magyar anyanyelvűek arányszáma a kétszáz holdon felüli gazdaságoknál legnagtobb, mi azt mutatja, hogy a közép ós nagybirtok inkább van magyar kézben, mint a kisbirtok. A gazdaságok legalsó kategóriájánál, az egy holdon aluli gazdaságoknal, melyek mindössze egy kis beépített telekből, kertből, szőlőből állnak, szintén erős a magyarok aránya, de az olyan egy holdon aluli gazdaságoknál, melyekhez egy kis szántóföld is tartozik, már jóval gyengébb, ezeknek egy harmada tótkezenvan. Akis parasztbirtok különböző kategóriáit t kiatve, a magyarság aránya leggyengébb a 10—20 és az 5— 10 holdas gazdaságoknál, hol a tóts ig és oláhság az átlagot jóval meghaladó százalékkal szerepel; de még a 10—20 holdas gazdaságoknal is, hol az arány kedvezőtlenebb, a magyar anyanyelvűek valami kevéssel erősebben szerepelnek, mint az összes nepességben. 20 holdtói fölt lé, egész 1000 holdig a magyarság aránya folyvást emelkedik, az 1000 holdon felül ismét csökken, hol a német anyanyelvűek, melyek arányszáma felszökik. A tótok arányszáma 2000 holdon tul csökken, 1000 holdon felüli gazda a tótság közül nem is akadt. Ügyeinkről, bajainkról. — Hajnal István dr. röpirata, — Vannak még ideális emberek. Mikor a politika jegyébe vonul be minden ós hogy mást ne mondjunk, még hitbuzgalmt lapok sem csinálnak mást, mint Bánffyt buktatják, mikor a Spektátorok, Saturnusok és egyéb égi testek minden napra osztják a politikai röpiratokat, mikor a kicsi asteroidok sem cselekednek mást, mint azon a fogas kérdésen rágódnak: mi az az ex lex, meg mi annak orvoslási módja: akkor im a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye világi tanácsbirája Hajnal István dr. röpiratot ir arról, mi a vallásos érzés hanyatlása, az egyház iránt közönyösség oka, az ellene való óvszerek, teendők jelenben és a jövő munkásságának meg jelöléséről. Hát nem idealismus ez? A világi tanáosbiró ugyancsak példát ád az egyházi tanácsbirák ós más tanácsbelieknek. A református egyház ereje, hogy hivatalbeli proselytáin kivül az autonom jog terén oly lelkes apostolai vannak a világi hivek sorában is. Hajnal István röpirata tiszta áhítatának, nemes idealismusának tanúsítványa. Afóle református hitbuzgalmi parenaezis, melynek minden szavát meg lehet fo gadni, a szívbe lehet vésni ós kötelező erejűvé lehet tenni. Lássunk belőle egy-két idézetet. Azt mondja Hajnal István dr.: Alkotmányos államunkban legna gyobb, legfontosabb esemény az országos képviselőválasztás. S miként történik ez ? Fájdalom, azt látjuk, hogy tiszta választás, mint az Irányi Dinielé volt Békésen, alig van az országban s mai nap nyíltan beszéli mindenki, hogy ebben és abban a választókerületben ennyibe, vagy annyiba kerül a man da um. A mai választások legtöbbjénél pénzzel, elmetompitó itailal s — mi ezeknél sokkal rosszabb— teljesüihetlen vágyakat keltő Ígéretekkel, kitűnő egyének ós intézmények sárral dobálasável, nagyon is szokásos a nép erkölcsét megmételyezni, a fennálló jörvényes hatalom és rend iránti bizalmát, tiszteletét megrendíteni, megsemmisíteni, csakhogy a dicsőség a nemzet képviselőjenek, törvényhozójának lenni, elerhatő legyen. Nem hallgathatom itt el, hogy többé kevésbbó igy történik az országban minden választás Magyebizottsági tag, községi képviselő, gyógyszerész, falusi írnok, de még bakter vagy harangozó választásnál is első a magas politika, azután előfordul a korteskedás minden neme, a uem igaz mondáson kezdve, a bef'uvarozás, az etetés ós itatáson kérész ül. Majd összeül az országgyűlés s megtörténik,hogy kótsógbevonhatlanul törvényellenes képviselőválasztás igazoltnak jelentetik ki. Az országgyűlési tárgyalas folyik, sok bölcs törvényt hoznak; de kérdem, csak olyao törvények hozatnak-e, melyek magvédik alkotmányos jogainkat, — megfelelnek az oly nagyon hangoztatott szabadság, egyenlőseg és testvériség elvének s me lyeknek nincs más czéljok, mint a haza jóvoltanak, előmenetelének munkálasa. Az országgyűlési tárgyalás igen sokszor oly IUJJJÍ-J iá fol/ii, mely legkevésbé sem emeli a törvény ós tényleges hatalom tekintélyét; e lenkezőleg, sokaknál méltán azon meggyőződóst kelti fel, hogy ha szabad a törvényhozóknak a törvény végrehajtóival, az ország korMikor meglátta, hogy jönn-k feléje, felugrott s futott a rengeteg felé. K'.botn lót', zilált haja u ána lebegett a leve gőben Todora 1 Todora I kiáltották utána az aggódó szü ők. — Di ő ne 11 fi ryelt ra a szóra — akirmilyeu barátságosan, szelíden hivtik is vissza, hanem min az űzőbe vett vad. eltűnt a sürüságbaa. Nem is na -nt többé haza ... A sze ralmi bánat őrültté tette . . . Elborult lélekkel ott barangolt évek hosszú során át elvadulva, mint az er dők többi lakója . . . Az erdők félénk, sz.óp vadjai, az őzek annyira megszokták, hogy egyút barangoltak vele, hallgttták zavaros beszédit s a számukra altala összeszedett eleséget kezéből ettek, ő pedig finogatta, magáhos ölelte, oókolgatta őket ós bi szólt hozzájok . . Egyszer csak eltűnt... Nem látták többé . . . Egy pásztor akkor látta utoljára, mikor egy nap dult arc czal, kóczos h íjjal, tópatt ingben beroha.it a Poraor tetőn levő nagy barlangba, a melynek sötét keblében az a h-tgv eltűnik.„ Mar rég el is fe.edtók, s ima most a nagy vihar folytán megdagadt Isbuk forrás ismét a napvilágra hozta . . . Szegény valószínűleg bezuhant, vagy zavart lelke őrült rohamában beugrott a földalatti mélység tátongó, sötét torkába s ott az éveken át reá rakodó meszes vizcseppak mintegy megkövesitett'k a testét . . . A pásztorok az öreg Juon elbeszó lése közben egy-egy könnycseppet morzsoltak szét kérgi s ujjaik kö ött, mely önkénytelenül szemükbe lopódzott . . . * Szegény őrült, kővévált Todorát is ott temették el kedvese mellett, a pá zsitos réten. A természet ápol szép virágokat a sirjuk feleit, melyben zavartalanul aluszszák csendes álmukat, mely niellettt a tova nyargaló Berettyó habjai zsongják el altató gyászóneküket. mányzóival olyan hangon beszólni: miért ne volna az szabad — az egyenlőség korszakában — más adózó polgárnak is. A jó olcsóért megváltott italmérósi jognak hallatlan magas árért bérbeadása folytán túlságosan megszaporodott korcsmák egé8zsógrontó italai s csaknem mindannyinak titkos bordélyhelyei, vagyonosabb, értelmesebb, megelógedettebb polgárokat nevelnek e, s hozzájárulnak e ahhoz, hogy a családi élet boldogabbá, a jövendő nemzedék vallásosabbá, er kölcsösebbó legyen. Helyes-e az, hogy az élelmi szerek elárusitására nézve megvan a vasárnapi munkaszünet, de az allami rossz szivar, dohány ós bélyeg elnrusitásának nincs szünete stb stb. Kétségtelen, hogy ma a politika uralja a helyzetet. ÍV pártok igen élesen állanak egymással szemben; a pártszenvedóly csaknem embergyülölettó fajult; minden, de minden politikai pártszempontból ítéltetik meg s igen 6ok gyarlóságot, gyengeséget, hibát és törvénytelenséget is elnéz mindegyik párt híveinek. Milyen erKölcsök ós jellemek képződjenek ily en körülmények között?! Mit mondjak a törvények és szabályrendeletek végrehajtásáról? Azt hiszem, sokan tudnának arra példát mondani, hogy nem mindenkor mérnek egyenlő mértékké) minden rendű ós rangú polgárnak. Én csak egy esetet mondok el. A2közelebbi éjjelek egyikén egy kis városi kávéház előt' uri emberekből álló társaság zene mellett igen hangosan mulatott reggelig, kurjongatásaikkal nem hagyván aludni a piacztóren levő házak lakóit. Egy ilyen nem alvó uri ember hallotta, midőn — ablaka alatt — egy fiatal földmives ember mondotta a másiknak : ha mi ugy tennénk, mint az urak a kávéház előtt, régen bezártak volna bennünket a dutyiba. És igaza van. Hangoztatjuk azután az egyenlőséget, bizony azt mondja rí a felvilágosodottabb embter, hogy hazudunk. Azt is tepasztaljuk, hogy kivéve az adózasi, katonai, vadissati s talán még az állateg'Ssságügyi törvanyt: egyetlen törvényünk sincs kellő szigorral végrehajtva, a mi igen könnyen azon felfogásra vezethet, hogy a törvényeket nem azért hozzák, mintha azokat meg is kellene tartani. Számtalanszor látjuk, hogy azok, kiknek nagyhangú szavak, szépancsengő beszed s tetszetős Ígéretek által sikerült a valasztó polgárságot megnyerni s vallain felemelkedni: nem a nép javára, hanem önző célok elérésére használják fel állásukat, hanyagul teljesitik kötelességüket s kártyára, állati szenvedélyeik kielégítésére fecsérlik el a népnek keservesen befizetett filléreit. És miképen lehet ezen segíteni? Szerintem csakis ugy ó< nem másképen, a mint elmondtam Bákásvármegye közigazgatási bizottságának 1891. évi május havi ülésén, a vármegyénk egy pár kö sógóban akkor tájban fellépett munkas-zendülés tárgyalása alkalmival, következőképen: „Első teendő, a netalán feumrü ő törvényellen s mozgalmat 'örvényes ós eszélyes szigorral legyőzni; azután p dg minden erővel odahatni, hogp a rendetlenség, igaztalanság ós gazság kérlelhetlenül büntettessék es knr tassék, s óbar szemekkel Vigyázni, hogy gyanús, vagy nem tisztességes ele nek ne ű hessók garázdáikod isukat, a közerköicúség megmételyazeséra s az elé gülatlenség terjesztósere s csak a bacsüIetes munka legyen az, mi az egyénnek, kül énösea a vezetőknek, a nép javát munkálni hivatottaknak, megelhetést ós tisz tasságet biztosit. Hiszem, hogy ha mindenki igazin viseli szivén a közjót, ha nem a minden ároni pénzszerzés, hanem az önzetlenség, emberbaráti szeretet, a kötelességek lelkiismeretes teljesítése vezetné mindenkinek tetteit: a közboldogság el nem maradna, s nem kellene nagyobbmérvü megtámadtatástól féltenünk allami, társadalmi s egyhizi becses intézményeinket." Azt hiszem, alapelvül kimondhatjuk, hogy a milyen a lelkész, olyan a gyülekezet. Kótsegtelen, hogy a lelkésznek, ki a bölcsőtől a sirig kiséri az embert, leg több alkalma ós módja van arra hatni s csak tőle függ, hogy hivei helyes és jó iranyban haladjanak, mert érintközésük, örvendetes, vagy szomorú, de mindenkor ünnepaiyes alkalommal, olyan kor torién ik, midőn a sziv és lélek a mindennapiasság körén felül emelkedve, a szép ós nemes eszmék iránt sokkal fogékonyabb. Ki tagadná, hogy a templomi Sió.-zék ma gaslatát semmi mással nem lehet megközelíteni, annál kevósbbé fölülmúlni. Ezért van az, hogy a mai — tekintélyt úmerni nem akaró — korban is nagy tiszteletben a 11 a lelkészi állás, melyhez félve nyul a legvéresebb szájú demagóg is. Tudják ezt nagyon jól a jó kortesek, a hivatalra, képviselőségre, tisztességre vágyakozók s azért igyekeznek a lelké szek pártolását, adóba lépését megnyerni s igy megy bele sok protestáns lelkész a politikai pár tküzdelembe, még haza a leányka. Utjaban Vaszili fu ulyanyájának nótája kisérte őt. Senki sem tudta a pász'orok közt olyan szépen furulyázni azokat a bánatosan siró oláh nótákat, mint Va«zili és Todora, ki ha ideje engedte, máskor is ki-ki szaladt a legelőre, arról tudta meg, hogy hol van ő. S ilyenkor gyakran meglepte egy kis friss, tejben sütött málelepénynyel, vagy túrós rétessel. A szülőknek is csakhamar tudomására jutott leányuknak vonzalma a bojtár legényhez. Tiltották is tőle. Többé már nem volt szabad neki vinni ki az eleséget. De a tilalom csak fokozta mind kettőjök szerelmét . . . A leány folyton busult, hervadásnak indult el a legényért A szerető szülők végre beleegyeztek, hogy az ifjak egymásé lehetnek, ha Todora még akkor is szeretni fogja, ha a legény átment & katonasoron . . . Todora boldog volt . . . Vaszili már két sorozáson szerencsésen átment., nem vették be katonának. Ugy örültek mind a ketten, mert éltette őket a remény, hogy harmadszor ra sem fog bennmaradni ós akkor ők egymásé lehetnek. * Szép verőfényes nyári nap volt. A nyájak csendesen legeltettek a pázsitos legelőn. A pásztorok egymással beszélgetve, vagy furulyázgatva ballagtak a nyájuk üián. Egyszerre csak sötét felhők tornyoseltak a hegyek fölé s kitört egy borzasztó nyári vihar. A pásztorok bemenekültek az Lten haragja elől a közeli barlangokba. A vihar a mily gyorsan jött, csak hamar el is vonult, — kiderült. A pásztorok kiterítették megázott szumánjaikat, hogy az újra ragyogó napsugarak megszárítsák azokat. Mind ot1 voltak, C3ak egy hiányzott, — Vaszali. Gondolták, — majd előkerül l . . . Nemsokára sietve megérkezett hozzájok Todora is . . . Valami balsejtelem kósztetó őt, hogy kijöjjön. Tudakozódott a pásztoroktól Vaszali után, de azok maguk sem tudtak ho^y hol van ... A leány unszolására elindultak többen felkeresőre. Todura is velük ment, oly nyugtalan volt, de megfejteni nem tudta, hogy miért!? . . . O maga ment elői, aggódó szive sarkalta őt u.jy, hogy a pisztorok alig birták követni. B'jírták már mind a helyeket, hol nyájával járni szokott, szólítgatták, de eredménytelenül . Végre rátaláltak . . . Da bár ne lát ta volna meg Todora 1 A nyáj felügyelet nélkül, csendben legelt, mintha mi sem történt volra, hűséges gondviselője pedig ott feküdt élet telenül, megfekatetedve, egy villámtól széthasított nagy bükkfa tövében Ugy eléktelenítette szép arczát az égi tüz 1 Egy pillanatig magdöbbanve nézték a szegényt, a másik pi lanatban már Todora nagyot sikoltva borúit kedvesenek élettelen hullájára s szívszaggató zokogás közt csókolgatta azt a megfeketedett arezot . . . A borzasztó szerencsétlenség bire csakhamar bejárta a völgyet ós a falut. Az emberek tömegesan jöttek ki a sze^, rencsótlensóg helyére. A nők s leányok könnyes szemekkel vigasztalták a szerenc étlen Todorát, ki ott ült folytonosan kedvese mellett, könytelen szemekkel maga elé mólázva. A szerencsétlenül járt Vaszilit ott temették el kint a réten, hol annyi évet s napot töltött, a hol oly boldog volt. Nem engedték bevinni a faluba, nehogy a jég elverje a határt. Szegény Tudorát alig birták erővel haza vinni a kedvese sírjától. Otthon nem hallották többé dalát, vidám kaczagását, de még szavát is alig tudták ven ni, csak mindég egy helyre meresztett szemekkel bámult a semmiségbe. Éjjel nem jött álom a szemeire. Szülei gondosan vigyáztak reá, vigasztalták, beczézgették, de hasztalan. Egy éjjel bűit helyét találtak . . . Kiszökött az erdőr. a legelőre, hol addig oly sokszor járt Vaszilihoz . . . Utána mentek, keresték . . . Ott találták a sirnál ülve. I