Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-01-22 / 7. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap, január hó 22-én. 7. szám BEKESMEHY KÖZLÖNY POI/ITIKA1 es VEGYESrAKTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/. sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELOFIZETESI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. ... .11 i .. i , I E.0^68 8 Z 21 HÜ a 3, ó &P

t hova lap szellemi részét illető közleményeit Előfizethetni: helyilen a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle há2 hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben flzeteni «Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A esabai tisztviselők mozgalma Manapság felfordult világot elünk Magyarországon. Az ex-lex állapot hatása mutatkozik, nemcsak a politika, hanem a társadalmi téren is. Megszoktuk, hogy még a lapokat is fordítva olvassuk. Ott, a hol máskor országos érdekű kérdéseket szoktunk a lapok hasábjain keresni, — ma találunk humort, csipősségtől duzzadó megjegyzéseket, párbajokat, kölcsönös kimagyarázásokat, sokszor igazán izgató szini képeket, — szóval mindazt, a mit előbb kerestünk a tárcza, vegyes, vagy napi hírrovatban. Részünkről legalább ugy vagyunk, hogy szivesebben olvassak bármelyik lap napi hírrovatát, mint — vezérczikket ! A politikai élet ma színielőadás, — természetes tehát, hogy akkor, midőu fent az obstruáló ellenzék akcziója folytán mi is felcsaptunk Európa mulattatói közé, — [mozog a társadalom minden rétege, hogy bevágja az útját ennek az áramlatnak. Népgyűlések, kerületek, törvényhatóságok emelik fel tiltakozó szavukat, hogy figyelmeztessék a parlament mükédését megbénítani igyekvő obstruálókat arra, miszerint Magyaország törvényhozó testülete előtt a munkának még oly óriási halmaza áll, mely nem engedi meg a mai kicsinyes személyeskedést. Szóval a társadalom avatkozik bele a nagy politikába. Ne csodálkozzék tehát senki, ha politikai vonatkozást vélünk felfedezni még egyszerű báli tudósításban is. Könyvtárt lehetne már egybeállitani a közigazgatás államosítása érdekébeu irt különféle czikkekből, röpiratokból, szakmunkákból. Természetesen ott, a hol a rendszer beteg, — nem lehet egészséges az ezen rendszer gépezetét mozgató erők állapota sem. Folyton hangoztatni halljuk, hogy a közigazgatási tisztviselők helyzete tarthatatlan. Fizetésük kevés, családjok jövője biztosítva nincs. És várjuk és — reméljük, folyton csak várjuk a közigazgatás államosítását, mely mindezen bajokon segíteni van hivatva. Igeu ám, de a törvényhozó testület keze megbénul, — az évtizedek óta vajúdó eszme újra évtizedekre «1odázódni készül, nem csoda tehát, hogy azok, a kiken törvényhozási uton kellene segiteui, önmagukon igyekeznek segíteni. Most már ugy hiszszük, felemlíthetjük, mi összefüggésben áll egy báli tudósítás a nagy politikával. Lapunk mult számának farsang rovatában említve volt, hogy B.-Csaba nagyközség tisztviselői nyugdíjalap javára bálát reudeznek. Ezt a nemes elhatározást csak üdvözölnünk lehet. Az az idő, mikor a tisztviselő magának vagyont gyűjthetett, rég elmúlt A társadalom folyton fokozódó igényeivel szemben az a szerény fizetés alig elég a megélhetésre. Ha aztán bekövetkezik az az idő, mikor az illető tisztviselő nem támaszkodhatik többé két munkás kezére, — akkor nincs reménye egyébnél, a koldus-tarisznyánál. Elgondolni is kétségbeejtő arra a szegény tisztviselőre, hogy azok, a kiket ő életében szeretettel karolt át, a kiknek kedvéért éjt nappallá téve munkálkodott, halála után a társadalom könyörűletóre vannak utalva, — azéra a társadaloméra, a kiknek érdekében ő felemészti összes erőit, összes tehetségeit. Üdvözöljük B.-Csaba város tisztviselőit bátorságukért. Nagy bátorság, mondhatnánk merészség kell ahhoz, a mihez hozzá kezdtek. Reméljük azonban, hogy társadalmunk minden rétege támogatni fogja őket tö rekvésükben. Jogukban áll nekik a társadalom segítségére apellálni, — mert hisz ők egész életüket a társadalom szolgálatának szentelik. Lehetnek egyesek, a kik majd mozgalmukat időszerűtlennek találják, a kik erőiket ily nagy intézmény létesítésére kicsinynek fogják állítani, — ez azonban ne riassza el őket kitűzött czéluktól, mert megérett gyümölcs képezi törekvésük tárgyát, — az idő logikája be fogja igazolni az általok felvett eszme égető szükségességét, — társadalmunk, közönségünk pedig nem lesz oly szűkkeblű, hogy jogos, humánus törekvésük elől elzárkózzék. A társadalom miuden rétege existencziájának biztosításáért küzd. Lapunk más helyén éppen most bontja szárnyát egy másik akczió, mely az éves gazdasági cselédek nyugdíj és segély egyletét szervezi. És vau-e oly nyomorú éves cseléd a közügyek szolgálatgban, mint az a tisztviselő, a kinek nincs nyugdijalapja. A csabai mozgalom falóban számithat a társadalomuak legmesszebb menő jóakaratára, figyelmére és támogatására. A politikai helyzet. — A Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Nem sok újságot lehet irni a mostani napok történetéről. Bárffy ma este ismét fölmegy Bécsbe, hogy a királynak bemutassa az ellenzéki választ, a melyről azt hiszik, hogy az ellenzék nem várta be a további tárgyalások útját. Az ellenzék követelései mérsékeltek, a megegyezés lehetséges, ha a diszidensek fölhagynak a már postamesteri állással és nemcsak az üzenet elvivői lesznek, hanem komoly közvetítők, a kiknek közbecsü tényei itt ós túlnan a követeléseket leszállítják. Az én ínformáczióm szerint önök egy hete is azt olvasták a Békósmegyei Közlönyben, hogy a béke meg is le.-z, az nem lesz meg egyhamar. Egy-két het belefog telni, mig a haragvó pártok között valamelyes békesség lészeD. Mo?t is csak azt az e.őbbi állításunkat kell fontartenu.ik, azon hozzáadással, hogy ha a béke össze nem drótozta ik, akkor Bánffy felterjesztést fog tenni, hogy az országgyűlés oszlassék föl. Es uj választások lesznek. Azt a kormány nem hiszi, hogy ellenzék nem jut be (hisz ez iehetttlenség) de a parlament elviit akarja érvényesíteni, hogy a választó közönség nyilatkozzék a k 1 o türről, a házszabályok reviziójáról és ha akarja, a választás tényével ítélje el az obstrukcziót, mely akárhogy szépítse is az ellenzék, számokban kimondhatatlan károkat okozott. Most már a személyi része is szóba kerül a pártban. Igy befejezettnek tartják, hogy a legközelebbi utódja Bánffynak — Radó Kálmán, volt vasmegyei főispán, a ki mint házelnök is erősen „BékésmegjeiKözlöDy"tárcája. Ablakodnál . . . Ablakodnál dalolt kis madárkám, Elzengte az én bus dalom ; Siró hangjából ugy kiérzett, a Szivét sebző mély fájdalom. Azt énekelte ott ablakodnál, Hogy vigasztald meg lelkemet : Ó de te nem éitéd bus dalát meg, S nem gyógyitál meg engemet ! Megkérdeztem . . « Megkérdeztem sirodon a Nyilni kezdő kis virágot, Ad-e a sir megcsalt szívnek Nyugodalmat, boldogságot ? Azt felelte a kis virág, Megcsalt szivuek a sir sem ád : Mert a kinek párja nincsen, Itt is, ott is, szerencsétleni Técsi Józsel. Az ostoba Levette a falról a fegyvert ós belenézett a est sötét mélységébe. Milyen fekete, milyen utálatos. És odalent a fe néken mint valami sziszegő kígyónyelv néz fel ingerlően, izgatóan a hegyes aczél golyó. A vére ki fog locscsani a mellére, az agyveleje is szétrebben és ®zután vége lesz mindennek. Mindössze bu«z éves. Az ember születik, tanul ós könyvelő lesz az „Almási Népbank-"nál Ez eoy busz eves ifjú karrierje, a ki született, tanult ós köny velő lett az „Almási Népbank„-nal A v ilágból pedig nem látott semmit. A szívnek szerelmei is szoktak lenni. Bohókás, rózsás álmok, telve a husz éve* agy zöld éretlenségeivel. A szerelem pe dig csalódásokra siokott vezetni. Ilyenkor bolondokat csinál az ember, kisebb és npgjobb bolondságokat. 6 is szeretett, csalódott s bolondságot csinált. Nem nagyot, csak éppen annyit, hogy — meghalt. Meghalt a saját kezétől. Aíután pedig eltemették ós a temetőben megálltak a sirja felelt az emberek. - Vájjon miért tette ? Valaki kérdezett s valaki reá felelt. — Ki tudhatná? Ki tudhatná? Es azután elkezdtek alábuilani a rögök tomna zuhanással, elvégre pedig a göröngyökből sírdomb lett és mindenki otthagyta. Ki is törődik a halottakkal ? Szótalan, unalmas emberek, akik körül valami különös illat árad szót a levegőben. Semmiképen sem kellemesek. Egyebekben pedig a sir mindenteltemet és lassankent az alakok emlékezetére is reáborítja a feledós fátyolát. Es ezzel vége. A halálnak, az öngyilkosságnak oka is szokott lenni. Nem régen történt. Alig féléve. Valami vándor színész társaság vetődött a városka barátságos falai közé. Ehes, lerongyolódott, sovány alakok. Elkényszeredett, keserűen czínikus arczok. Mintha a sors reájuk véste volnb az ős peregrinus szálló igéjét : — Ma itten, — holnap ottan . . . Nagy darab sötétség és azután egy fénye-pont. Mintha egy Stuck-kóp lenne. Eí S^omor/Ilonka, a társulat prímádon nája. Meglepő, feltűnő jelenség. S'.ép, szabályos görög arczvonások. Fekete fürtök kandikálnak ki kaczéron a bébé kalap pereme alól. Éjfekete szemek, mint ha két csiszolt gyémántok lennének, melyeknek mélysége megszédíti a beléje nézők eszméletét Ez a külső. Esa belső? Olyan mint a többi magafajta leányok. Gondolata, szelleme nincs, tehetsége közepes, de szépsége hóditó. És a többivel ki törődne ? Még az csak megjárja, ha valaki szerelmesegy nőbe s annak szép szemeibe, de ha azután olyan nagyon belemerült, mint — László Endre, az már több a szerelemnél, az már őrület 1 Beleszédül a gyönge agy s mikor a reménységnek sugarát látná már boldogsága egén, akkor veszi észre, hogy tulajdonképen nem volt egyéb annak a nőnek kezében, mint hitvány, nevetséges játékszer, amelyet ha meguntunk, — hát egyszerűen félre dobunk s nem törődünk többet vele. Es mikor hire járt, hogy a társaság eltávozik a városból, László Endre megtalálta az alkalmat arra, hogy nyilatkoz hassék a leánynak. Igen, nyilatkozni fog és győzni fog, mert a lateiner gondolkokodas sarkalatos alapelve, hogy a boldog családi otthont, a biztos jövőt nem lehet eldobnia nyughatatlan, bizonytalan,[hánytvetett komédiás életért. És az a leány még is megtette. Gúnyosan, hevesen mondott: — Hát maga csakugyan azt hiszi, hogy föl tudnám cserélni a színpadot az unalmas családi kisvárosi élettel? El tudnám-e bagyni az ón színpadomat, hol olyan édes tapsvihar között hullanak lábaim elé a szebbnél-szebb virágcsokrok s a melynek deszkáin ugy járok, mintha menyországban járnék. Tagadólag rázta meg fejecskéjét. — Nem uram, én nem leszek az ön felesége . . . Legyünk ni csak jó barátok . . . En még nem akarok férjhez menni. A nehéz kapuajtó döngve csapódott be László Endre előtt és a távolból, a falakon át, mintha valami elfojtott tompa szó zúgott volna át: — Ostobái A vándor komédiástársaság tovább haladt örök vándorló útjában. Félév mult el azóta. Budapest egyik éjjeli kávéházában egy vidám kompánia mulat. Vidám duhaj kedvökről tanúskodó lármájukkal majd felverték az egész épületet. Első pillanatra meg lehetett látni, — hogy színészek, — Olvasd csak kérlek — szól az egyik a mellette ülő nőhöz, egy újságot nyújtva át neki —• talán téged is érdekel valamicskét ez a hir. A lapban pedig ez állt: — Az almási nópbenk ,'pónztárnoka, László Endre föbelőtte magát s rögtön meghalt. Tettének oka ismeretlen. A megszólított átfutja a sorokat, majd ideges bosszankodással löki az asz talra az újságot, miközben tördelten mormogja : — az ostoba. Ez a cő Szomory Ilonka volt. A husz éves ifjú pedig "némán, hi degen fekszik a föld mélyében. Es ha szellem ébresztő éjfélkor fölkél a lélek hideg sírjából ós besuhanva a világváros falai közé és látja, látja azt a züllő, mulató társaságot, apostoli fönsógével ka czagja, mi, hitvány halandók, küzdelmeinket, nyomoruságainkat . . . Mázor Béia.