Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-01-19 / 6. szám

nasium elfogadtatott, mert ezzel ismét mintegy 25000 frt megtakaritás jár. A vétel vita tárgyát nem képezheti, az ev. egyház a vételárt elfogadta, rideg szavakba pedig nem okos dolog kapaszkodni. V a r s á g h Béla melegen óhajtja ae állami elemi iskolát, azonban a képviselőtestület nem állhat elegy, már előbb hozott határozatától. Nem a városnak, hanem az egyháznak kell keresnie a módot, hogy a 10,000 frt hovaforditására nézve garancziát nyújtson. K o r o s s y László megkötné a szerződést az egyházzal kikötés nélkül, vagy azzal is. Meg van arról győződve, hogy az ev. egyház is belátta már, miszerint az épületért értékénél nagyoba összeget nyert, a város pndig ezt viszont azért teszi, hogy újólag támogatását nyújtsa a főgymnasiumnak, melyre eddig és ha kell, ezután is áldozatot fog hozni. Nem a^ egyház autonómiáját akarta sérteni a kikötéssel, hanem a gymnasiu mot támogatni. Indítványozta, hogy a szerződés megkötésével, felterjesztésével az elöljáróság bizassók meg. — Egyhangúlag elfogadtatott. Tudomásul szolgált, hogy a község költségelőirányzatát a megye jóváhagyta. — Az önálló községi árvaszéket a közigazgatási bizottság megvizsgálta, nagy pontosságot gyors elintézést talált s mi késedelem van, az is csak az ügyek leírásánál áll elő, mert erre nincs munkaerő. Egy kisegítő írnok alkalmazásához a közgylés is hozzájárult Adó és adékönyvecske

a A főszolgabíró azon rendelete, hogy pótadómentessóget a törvény szerint csak a jegyzők élvezhetnek, nem pedig az összes községi tisztviselők, szintén megvitattatott. R o s e n t h a 1 Ignácznak az a né zete, hogy midőn a törvényt hozták, nem gondoltak arra, hogy olyan községi szervezet is legyen, mint a békósmegyei nagyobb községek. Nyugodtan meg le het hagyni a kisebb javadaimazásu hivatalnoknak is azt a csekély kedvezményt, a mit a jegyzők élveznek. H a a n Béla szintén osztja Rosenthal nézetét. De ha már a törvényhez ragaszkodunk, legalább azt mondja ki a közgyűlés, hogy az adót ne követelhessék visszamenőleg. Zsilinszky Endre dr. azt tartja, bogy egyforma terhet kell mindenkinek viselni, még a jegyzőket sem vonná ki, ha a-törvény őket nem mentette volna fel, iüert azzal, hogy pótadót nem fizetnek, a hivatalnokok megélhetési viszonyán nincs segítve, arról még nincs gondos kodva, arról máskép kell gondoskodni A vita vége az lett, hogy pótadót, fizetni — muszáj, ha ex-lex van i§. E kérdéssel kapcsolatosan Rosenthal Ignácz felemlítette a sokféle adókönyvecskét, a melylyel az adózók bírnak. Sok kellemetlenség lenne elkerülve, munkaidő megtakarítva, ha az adók egy könyvecskébe egyesittetnének. Indítványozta, hogy ez ügyben az adóügyijegyző tegyen javaslatot. Gally Gyula nagyon is tudja, hogy sok az adókönyv, de azon alig lehet változtatni, mert megyei szabályrendeletek írják azokat elő. Rosenthal Ignácz erre nézve éppen a megyénél nyert oly irányú felvilágosítást, hogy az adókönyvecskék számának meghatározása tisztán a községre tartozik. így tehát elfogadtatott, hogy ha már nem lesz kevesebb is az adó, da legyen kevesebb az adó könyvecske. A rendőrség szervezése tárgyában a bizottság kevesett jelenthetett. Nem a szervezéstől függ a rendőrség jósága, hanem a vezetőtől, legalább eddig ez a tapasztalat. Ha ilyennel a rendőrség bírni fog, akkor jó is lesz. A rendőrkapitánynak 1200 frtot, az albiztosnak 600 frt óvi fizetést ajánlanak. A közgyűlés többi tárgyairól - helyszűke miatt — jövő számunkban. A munkásság és szorgalom jutalma. — Ünnepély a gazdasági egyletben. — Valóban ritka szép, megindító ün nepély folyt le vasárnap délelőtt a gazdasági egylet igazgató választmánya előtt. Midőn az ünnepély előkészületeiről tájékoztattunk, nem gondoltuk, hogy az oly impozáns módon folyjon le ós oly kiváló módon szolgálja azt a nemes czólt, melyet vele szándékoltak. Tudjuk, hogy a munkás izgatásnak vesszőparipája volt, a melyen eddig lovagolt, hogy a munkással, az éves gazdasági cseléddel senki sem törődik. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, ki majd mindennap valami nagyszabású kezdeményezéssel kötelezi le azokat, akik közgazdaságunk fejlődése iránt érdeklődnek és tudatában vannak, hogy az első állampolitikai föltétel : agrikulturánkat emelni, elhatározta, hogy a jóravaló mezei munkások és hűséges gazdasági cselédek ' jutalmazását tárezája terhére eszközölteti. Nyolcz megyei mezei munkásnak és 8 gazdasági cselédnek egyenkint 50—50 frt jutalmat utalványozott és őket díszes oklevéllel tüntette ki. A jutalmakkal a hűség ós becsületes munkát akarták méltányolni; de egyben az államkormányzat megakarta mutatni, hogy üres szó-fia beszéd mindaz, mely arról szól, hogy a munkás igaz érdeme nem találna méltánylásra ós elismerésre. Társadalmunk is bölcsen felfogta, hogy a jutalmazás tényét impozáns részvétével, érdeklődésével kell emelni. És az ünnepnek fontosságát emelendő, a vármegye fő- és alispánja is eljöttek az ünnep színhelyére, sőt a vármegye főispánjának szívből fakadt beszéde, ennek meleg ós megindító hangjával emelkedett tul az ünnepély a konvencionális formákból. Es eljött maga a munkásosztály is, legtöbb kíváncsiságból, egykettő irigységből; de később a megindító jelenetek megihlető varázsa alól ezek egyike sem szabadulhatott ós ekként válik az ünnepély nagyjelentőségűvé, hatásában fontossá, az elért czélt tekintve sikeressé. Zsilinszky Endre dr. igazgatóolnök nyitotta meg az ünnepélyt, a patkó alakú asztal körül állva a nap hősei. Tizenhat munkásnak kelletett volna jönnie, de nem jött, csak tizenöt. Egy, as emberséges és hűséges Zsiák Ingikár Adám nem jött el, mert elköltözött oda az elmúlt héten, bonnan nincs viszszal térés. A leánya állt a tizenöt, naptó. barna, vállas emberek között elfogódva, Elviszi a temetési költségére, a mit a főminiszter az apjának szánt. Könnyei is elpatakzottak. — Csak ezt megélhette volna az öreg 1 De semmi; tudott róla az emberséges Zsiák ós abban a tudatban hunyta le örök álomra szemeit, hogy nem hiaba ólt. Élte alkonyán pillantott, várt rá a nagy kitüntetés. Csak ő nem tudta ki várni. Elment egy más hazába. Zsilinszky Endre dr. igazgatóelnök az ünnephez illő szép megnyitóbeszédet mondott. Köszönetével ós elismerésével fordul a gazdasági .egylet ne vében a miniszter emberbaráti ténye felé, melytől társadalmi békés ft jlődósünk ja vára a legjobbat lehet várni; köszönetet mond minden megjelentnek, hogy a munka, hűség ós szorgalom ünnepét, mikor ezek, a nép egyszerű fiai, kitüntetetnek, elismeri és az ünnepség díszét emeli; de köszönettel és hálával fordul a vármegye főispánja felé, nemcsak azért, bogy a gazdasági egylet kebelében ezen ünnepen megjelenik és az ő közremükö dése ad tulajdonképpen az ünnepnek is jelentőséget, hanem azért is — a mit már ez alkalomból a gazdatársdalom hálás elismeréseként el nem hallgathat — hogy rövid működése alatt tényleg és éppen a főispán zászlótartásával, szives igyekezetével ós lankadatlan buzgalmával sok törtónt a mezőgazdaság javára. Alatta sikert reménylőleg indulnak m->g a kendertermelós ós kikészítés eddig elméletileg tárgyalt kérdései, a szövőgyár, a háziipar és sok más alkotás, melynek tételes fölsorolását meg sem kísérli. Hálás elismerés, köszönet a vármegye főispánjának ós az a biztatás a gazdak társadalmától, hogy a közgazdaság emelésére irányzott minden lépést tő ük telhetőleg, teljes erőből fogják támogatni. Az ülést megnyitja. Erre Lukács György dr, a vár megye főispánja mondott közvetetten hangon olyan nagy hatást keltő beszédet, hogy — és ez nem banális mondás — sokat könnyezósig meghatott. Ez a baszéd a következő: Igen tisztelt választmány 1 A életküzdelem "mindenkinek egy aránt. A mi ezt a küzdelmet megaranyozza ós móltóvá teszi az Alkotóhoz, a ki a maga képére teremtette az em bert, az: a munka. Csak az a társadalom bír erkö'cű alappal, csak az a társadalam töltheti be igaz rendeltetését, a mely tiszteli a mun kát. Tiszteli a munkát, bármilyen a'. Mert a munka egyformán nemesit, legyen az szellemi, avagy testi munka. A te^ti munkában is az emberi szellem teremtő ereje nyilatkozik meg. Két kezével átalakítja az ember a holt természetet teremtő talajjá, megélhetést biztosító ós áldást hozó kalászos rónassággá. Mai összejövetelünk czólja az, hogy ismét bizonyságot tegyünk arról, mily szilárdan él bennünk a munka tisztelete. Hatóság és egyesek, állam ós társa dalom becsülése illet mindenki', a ki dolgozik. Tiszteljük és becsüljük a társa dalom minden munkás tagját, legyen az szellemi munkás, vagy testi munkás, gazdag vagy szegény, gazda vagy cseléd. Anagymóltóságu földmivelésügyi miniszter ur, a kinek szive a föld népének boldogulásáért oly melegen dobog, a ki minden lahetőt elkövet arra, hogy a mi jó magyar népünket a megélhetés rögös utján támogassa, gyámolitsa, az élet terheinek elviselésére mennél képesebbé tegye, — Békés-vármegye minden járásának ó« Gyula városának területéről egy egy olyan jó gazdasági cselédnek, a ki becsületes és hűséges szolgálattal hosszabb időt töltött egy munkaadónál ós egy egy olyan gazdasági munkásnak, a ki megbízhatója, szorgalma, józan vi selkedése által munkástársai közül kitűnt, egyénenként 100 korona pénzbeli jutalmat adomanyozni ós valamennyit elúmerő oklevéllel kitünte'ni móltózta tott. A miniszter ur a jutalmazást évről évre fo'ytatni fogja. Na csüggedjenek tehát azok a derék gazdasági munkások ós cselédek, a kik ezen alkalommal jutalmazásban nem részesülhettek. Tartsanak ki kötelességteljesitésben és a legközelebbi években az ő érdemeik megjutalmazására is reá kerül a sor. És most önökhöz szólok, a nagyméltóságú miniszter ur által kitüntetett gazdasági cselédek és munkások. Az önök szorgalma, az önök hűsége, az önök lankadatlan munkássága ime kőzelismerósben részesül. Örömmel elismeri azt hazánk gazdasági érdekeinek főköre. Magyarország földnivelósügyi minisztere, elismerik a hatóságok, elismeri a társadalom, elismeri mindan ember. Vigyék meg munkás ÓJ cseléd társaik közé annak hirót, hogy a szorgalmas cseléd ós a jó munkás tiszteletnek örvend, hogy azt, a ki dolgozik, megju talmazza a felsőbbség, megbecsüli a munkaadó, szeretik embertársai. És a midőn jutalmat ós az elis merő oklevelet a nagyméltóságú földmivelósügyi miniszter ur nevében önöknek ezennel átszolgáltaton, itt, Békésvár megye gazdasági egyesületének gyűlésén, Békósvarmegye hatóságiinak, gazdáinak és közönségének jelenlétében nyilvánosan, őszinte örömmel, igaz lélekkel köszönöd meg önöknek azt, hogy munkás életükkel, lankadatlan szorgalmukkal, odaadó hügégükkel követésre méltó példáját szolgáltatták cseléd és munkás társaik előtt annak: mi az erény utja. Köszönöm ezt önöknek és megszorítom munkában magkórgesült d-^rók jobbjukat. É< kérem, maradjanak mindenkor hívek azokhoz a szíp erényekhez, ma lyeket itt most nyilvánosan megtisztelünk. Féljék az Istent,szeressók ezt a drága magyar hazát, tiszteljék elöljáróikat és munkaadóikat, támogassák erejöktől le hetőleg cseléd ós munkás társaikat, járjanak elől jó példával a vallásosságban, munkásságban, hüsógban és szorgalombal Istennek áldása legyen önökkel I * Mikor aiián a muakással kezet szorított ós fi jutalmakat kiositották lelkes óljenzésb) tört ki a hallgatóság. EÍ bizony megindító jelenet volt. Mindenfelé nézték a szép díszoklevelet, a malyeken Hungária terjeszti ki áldólag kezét a kaszás mezei munkásra, szeme révedezve tekint a felkelő nap felé, mintha csak aanak az uj kormányzati elvnek ínaugu rálását jelképezné a rajzolat, hogy nem u^y lesz már ezután, mint volt azelőtt. A társadalo n humanismusa meg látja a porban is a gyémántot,azt a nagy nemzeti erőt, mely ebben a nem eaer vált munkásban, a nép fiiban lakozik. Az oklevél szövege igy szól: „N N. lakó*, gazdasági munkásnak szorgalmas munkálkodását, példás hűségét, derék, becsületes viselkedését elismeréssel és dicsérettel méltányolom. Darányi." A nap hősei, azok a derék munkások inkább az aranykeretbe foglalt ok levél szépségében gyönyörködtek, mint a ropogós tízes, vadonatúj bankókban. Ildomosán, szépen közzönték meg, némelyik sujtásos ékes ,beszéddel, a mi Hárman Ottó szerint, a magyar géniusz, — Áldja meg az Isten azt, a kinak jóvoltából a mai örömöknek részese voltam 1 — szólt a dobozi magyar ós oly otthonosan tűrte a gratulációkat, mintha mindég ebban a teremben, ennyi ur között carimoniázott volna. N am lehet a magyart zavarba hozni. Az ünnepélyt dr. Zsilinszky Endre tartalmas beszéddel rekesztette be, kiemelve, hogy ugy a gazda, mint a munkás ne csak rideg kötelességét teljesítse, hanem egymáshoz a bizalom ós szeretet fűzze, csak ugy boldogulhatnak. * Szerencsés miniszter, kinek ilyen jó ideái vannak. Szerencsés néposztály, mely megtudja látni, hogy minő tényező azok, melyekkel „in hoc signo vinces." Szerencsés vármegye, melynek közhatósága a társadalmi ünnepélyekkel szemben nem zárkózik a büró formái közé ; szerencsés társadalom, mely békés ünnepségekkel rombolja le, a mit egy átviharzó modern eszme el akar rontani : a társsdalmi har móniát, a békés együtt élést és haladást. Legyen még sok ilyen győzedelmes napja a pacifikációnak 1 A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Az ex-lex a főrendiházba T. Budapest, január 18. (Saját tud. táv). A főrendiház mai ülésén napirend előtt Vaszary herczegprimás érintette a megdöbbentő politikai helyzetet. Kérdi, mit tett és mit szándékozik tenni a kor mány a törvénytelen állapot ellen ? Bánffy Dezső báró azonnal felelt. A kormány mindent megtess az obstrukczió ellen, de hasztalan. Most békés trusakczió folyik, melyről nem nyilatkozik. Adja Isten, bogy sikerüljön. De kötelességét a rend helyreállítására teljesíteni fogja. A kérdés tárgyalásának egyelőre mellőzését kéri. Vaszary a válaszban megnyugszik, de a törvényes állapot mielőbb helyreállítását kívánja A főrendek felirati javaslata. Budapest, jan. 18. (Saját tud. táv.) A főrendiház mai ülésén Széchenyi Imre feliratot mutatott be, melyet többek között az egyházpolitikát pártoló Ándrássyak, Majláthok, továbbá Desewffy Aurél is aláirtak. Felirat kéri a királyt, vessen véget a szomorú állapotnak. A gyűlésen sokan voltak jelen. A püspökök távolléte föltűnt. Sikerül-e a béke T Budapest, január 18. (Saját tud. táv.) A béke tárgyalások nem Ígérnek olyan gyors sikert, az ellenzék a házszabályok revíziója ellen nem támaszt annyi aggályt, mint a kiegyezési kérdések ügyében, AZ ellenzék egész napon a diszszidensekkel tárgyalt. Minden eshetőségre készen. Budapest, jan. 18. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésén már ismét sok képviselőnek agya borongott. Beszélik : minden eshetőségre készen kell lenni és sokan kerületükbe utaztak. A bék e tárgyalásokra két napi szünet következett. Sokat és kedvezően komementálták Bánffy délelőtti főrendiházi beszédét, melyben hangoztatta, hogy ha a béke nem sikerül, akkor is alkotmányos keretekben, törvényes tormákban fog tovább kormányozni. ÚJDONSÁGOK. — A gazdasági egylat Igazgató választmánya a munkas-jutalmazási ünnepély után rövid ülést tartott, melyen bejelentetett, hogy a gazdák bármily mennyiségben ingyen szederfa-csemetét kaphatnak Szegzárdró'. A fedeztetési idenyre az egyes községekbe megválasztattak a felügyelők. E pontnál Fábry Sándor alispán, indítványozta, hogy a lótenyószbizottmány ügyeit ne az igen sok tagból álló igaagató-választmány, hanem egy kisebb bizo'.tsíg intézze, mert igy czélravezetőbb az. jx legközelebbi ülésen tár" gyalják e kérdést. Dr. Z s i 1 i n s z k ? Endra pedig az egyesület kebelébe

q munkás-közvetítőiroda felállítását indi

1. ványozta, mert ezáltal a gazda is tud Qi fogja, hogy hcl kap munkást, az pediSi hogy hol keresse a munkát Konkrét javaslattétellel az elnökség bízatott mag— Kenderkikészitő telep. Szombat délután a vármegyeház kis termében a Tarho -pu-ztán Gep°s csatorna m«llett léte sitendő kenderáztató-telep ügyében L uk á c s György dr. főispán elnöklete alatt népes értekezlet tartatott, melyen az ér dekeltségek részéről Wenckheim Frigyes gróf, W e n k h e i m Dénes gróf, P f e i f f e r Antal,Békés, Dopoz ós Vésztő községek elöljárósága, a vármegye részéről annak alispánja és t. főügyésze s P o p o v ic s főszolgabíró jelentek meg. A földművelési kormány és Wenckheim Frigyes gróf áldozatkészsége a telep létesítését lehetővé tették. E kérdésre egyébként lapunk legközelebbi szá mában visszatérünk.