Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-08 / 46. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök junius hó 8-án 46. szám. BEEGSHECrTEI EOZLONI POLITIKAI es VEÜYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appoiiyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeK küldendSk. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre i ; olt kr Egyes szam ára 8 kr. Előfizethetni: helyilen a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Itthon és a külföldön. Itthon politikai szélcsönd vau. Miudenki a legnagyobb kíváncsisággal tekint a kiegyezési tárgyalások felé, melyeket az uj kabinet immár ötödizben kisért meg. A kormány most már el van határozva, múlhatatlanul elintézi, vagy kénytelen lesz demiszszionálni. A döntés azonban szombat elölt semmiesetre sem következik. Az osztrákok minden jelből azt következtetik, hogy Tliun ágya jól van meg vetve, viselkedése semmiesetre sem azt alátszatot teszi az emberre, a mit a bukott miniszterelnökök sorsát előre jelzi. A két kormány közötti pörben az az ujabb jelenség, hogy a király kívánságára Goluchovszky külügyminiszter, a nagyhatalmi állás érdekében nyíltan közbevette magát és közben áll a két kormány között, mely elveiből, elhatározásaiból eddig érdemi engedményeket nem tett. Ausztriában azt hiszik, hogy Széli Kálmán azzal a megbízással jött legutóbb haza, hogy egy ujabb provizóriumnak, vagy vala melyes áthidaló kompromisszumnak ügye iránt a politikai közélet kiválóbb képviselőivel tárgyaljon. Ezekről a tárgyalásokról azonban itthon mit sem tudnak. Szóval semmi pozitív hir és a lapok külső, igy könnyen csaló jelenségekből szűrik le a maguk értékte len tcrvezgetéseit. A Dreyfus-pör izgalmas eseményei, mint hullám nyomában bullám, szakadatlan sorban követik egymást. Most Fraucziaország legfőbb birói te ki ntélye, a semmitőszék egyesült öszszes tanácsa itélt a nagy világ szeme előtt lefolyó pörben ; de az Ítélet korántsem csillapította le a fölkavart szenvedelmeket. Ellenkezőleg, az izgalom tajtékozva fölcsap egészen a köztársasági elnök fejéig, a kit tenger nép szemeláttára tettlegesen inzultálnak. Egész Európa, sőt a világ miudeu embere tudja, a hova a sajtó eljut, hogy Cliristiáui egy neveletlen francia mágnás bottal támadt a lóversenyen a köztársaság elnökére. A fiatal báró ui a legambiciozusabb verekedő és ugy látszik, jól válogatja meg embereit, a midőn a köztársaság eluöke ellen támad. A franczia képviselőház osztatlanul a legnagyobb fölháboro dással vette tudomásul ezt a hallatlau és őrültségig menő vakmerőséget. Hihető, hogy a Loubet elleni tüntetésnek ezzel miudeu utja el vau vágva, de a Dreyfus ügy évekre fölkavarja j a francia társadalmat. A hadseregnek a köztársasághoz való hűségét azonbau a ronyalisták és antiszemiták tüntetése kipróbálta, mert azok a tüntetések mindenfelé balul ütöttek ki Sokan kíváncsiak tudui, hogy a tüntetésnek mik voltak a motívumai. Váljon a francia mágnások azért akarták vasárnap megveretni Loubet elnököt, mert a semmitőszék hazaliozatja Dreyíúst az Ordögszigetről ? A francia nép alapos ismerői s mindazok, a kik megfordultak Franciaországban, mióta a Dreyfus-affér napirenden van, azt mondják, hogy Franciaország teljesen nyugodt, a nép szorgalmas, dolga után jár, munkálkodik és takarékoskodik. A bonyodalmakat, a zavarokat, az izgalmakat, a melyek messziről nagyobbaknak látszanak, mint a valóságban, a politikusok csinálják Maga a merénylő nagyon gyáván viselte magát, egyszerűen leakarta tagadni tettét és mindenféle kifogásokkal él. A köztársaság mellett különben vasárnap, főleg a gyári munkások nagy tüntetést rendeznek. A franczia belső zavarok mellett minden érző ember a négy és fél év óta szenvedő Dreyfus felé irányul. Csütörtökön üt számára a szabadulá órája, midőn a Sfax hajón hazájába szállítják onnét egyenesen a reutiesi katonai bíróságnak adják át. A Dreyfus ügyben uj vizsgálat nem lesz és a bíróság hamarosan fog Ítélni fölötte, mert Francziaországban — és ebben egyetért mindenki — minél előbb végett kell vetni ennek a szégyenteljes ügynek. Hágában tovább tanácskoznak a világbékéről. Magáról a tanácskozásról kevés hir szivárog ki, de a mit megtud a világ a tanácskozás eredményéről, az nem egy helyen izgatottságot, kelt. A konferencián történt dolgokkal legkevésbbé Törökország van megelégedve ; képviselőjük kijelentette, hogy a lefegyverzésbe nem egyezhetnek bele. A békekonferencia különben alig észrevehető kis konfliktusra adott alka'mat a delegátusok között. Az orosz delegátusok ugyanis azzal a követeléssel állottak elő, hogy a tanácskozást szigorúan titokban tartsák. Mégis jelentek meg közlemények. A tudósítás pontosságából következtetve, csak hivatalos helyről származhatik az iudisekréció. Néhány nagykövet, a ki nincs a bizottságba kiküldve, csak az újságokból értesült a beterjesztett cékebirósági javaslatokról. Tiltakoztak az ellen, de a tiltakozással nem értek czélt. A békésmegyei gazdasági egylet jövője. — Javaslat. — Valóban fordulatosnak kell neveznünk azt a gyűlést, melyet a bókósmegyei gazdasági egylet ig. választmányának egy kiküldött bizottsága tartott. Alkalmat adott, hogy ugy mondjuk, az egylet reorganizációjára az a körülmény, hogy Zsilinszky Endre dr., igazg. elnök tisztéről lemondott, mert őt, a ki becs vágygyal állt helyére, rendkívül bántotta az a meddőség, mely az egyesületi tevékenység terén mutatkozott. Uj működési keretet akar az ig. elnök ós ehhez a működési kerethez a mai szer vek elégtelenek. Éppen azért, hogy az esetleg controverz kérdés tisztáztassék, másrészt az, hogy a választmány előtt javaslat legyen a viszonyok szánalására, — a választmány egy hót tagu bizottságot küldött ki, mely javaslatával móg az nap elkészült. A bizottság tagjai voltak : Cs. Geiszt Gyula elnöklete alatt Zsilinszky Endre, Beliczey István, Léderer Rudolf, Hajnal István, Rosenthal Ignácz, Szalay József. A jegyzőkönyvet Verner László vezette. Miután a jegyzőkönyv leginkább összegezi a tárgyalásokat, a kórdós fontosságát tekintve, hozzuk annak érdemi részét a következőkben : Az értekezlet elején mindenekelőtt az igazgató e.nök foglalja össze a viszonyokban rejlő okokat, melyek ők tiszté-' ,3ékésmegyei Közlöny tárcája', Kirándulás a másvilágra— Egy tetszhalott kalandjai. — I. Uj óv reggelén a legszebb újévi ajándékom az a rövid sürgöny volt, a mit a nagybátyám gazdaasszonya küldött, mely szerint Muki bátyám a hajnali órákban jobblótre szenderült. A legelső vonattal nyomban útra keltrm, a hogy mondani szokták, vegyes érzelmekkel. Mikor az ősi hétszilvafás kúriára beléptem, az egybesereglett rokonság már sorfalat képezett előttem és az öcsém előtt, a kivel egyidejűleg érkeztünk meg. Közmdomásu volt az egyetemes rokon ság előtt évek óla, hogy mi vagyunk az elsőfokú örökösök. Valóban impozáns volt az a műrész vét, a mely az egész rokonságon borongott. Sőt egyik unokatestvérünk, a kit a nyáron dugtunk be Kúnbagason állami anyakönyvvezetőnek, sirva állta utunkat és az egyetemes rokonság neveben meghatóan üdvözölt bennünket, hangsúlyozva a rokoni szeretetet a végrendelet szempomjából is. En ama mükönnyekre fakadtam, a miket egész uton sajtoltam ós a melyek eme ünnepélyes pillanatban sikeresen meg is eredtek ; az öcsém pedig az orrát fújta, de oly ügyesen, hogy azt mindannyian csalódasig hü sirásnak nézték. Mikor aztán ezen az ünnepélyes aktuson átestünk, bevonultunk az ősi fészekbe, a mély gyászba borult rokonsággal egyetemben. Az öreget épen akkor helyezték el a ravatalon s ez alatt a gazdasszonya tette meg hivatalos jelentését: — Éjfélfele volt az idő — úgymond fuldokló müsiraiommal — a mikor az utolsó kanc-ó bort felhoztam neki ; ott ült bokrosán pipálva az öreg karosszékeben és azt mondá, hogy most az egyszer hagyjam magara: elmelkedni akar a világ múlandóságáról és társalogni Szilveszterrel, az agglegénység védszellemével. Hajnalfeló egy végső nyögést hallottam, berohantam, de már meg volt meredve minden tagja, azt hiszem gutaütésben halt meg. A gazdasszonynak a fölmentóst egyhangúlag megadtuk. Azután a halottkém lépett elő és jelenté, hogy a megboldogult szívbajos lévén, valószínű, hogy a bor legmagasabb atmoszférájában szívszélhűdés érte. Megnyugvásul vettük ludomásul. Azonban — folytalja — a hullamerev&ég móg mindig nem állt be ós aggályát nem titkolhatja a felett, hogy esetleg tetszhalott is lehet . . . Erre már nyugtalan mozgás támadt a mély gyászba borult rokonság körében. — Mindig vicczes ember volt — jegyzi meg az anyai nagybátyánk — attól tartok, hogy megint valami rossz vicczet csinál. — Bonczoltassuk fel azonnal! — siet tanácsával az anyakönyvvezető atyánkfia — nehogy élve kerüljön a föld alá — — teszi hozzá müjóindulattal. — Szúrjuk át a szivét 1 tanácsolja a gazdasszony — a tetszhalottság ellen az legjobb orvosság. Vissza vonultunk heten (a család hótágának kiküldött képviselői) tetszhaiáli konferenciára ós azt határoztuk, hogy az éjen át ünnepélyesen virasztunk mellette s holnap reggel légmentesen érczkoporsóba zárjuk el. Ezt az éppen oly bölcs, mint minden tetszhalottat mindennemű feltámadási kísérlettől megfosztó határozatot az anyakönyvvezető rokon hirdetó ki a rokonság nagy tetszése mellett. Azután megkezdiük az ünnepélyes virrasztást, a kastély összes fényesen kivilágító.t termeiben lukullu-i gyász akomával és a pincze összes csepfolyós tar ta'mának mozgósításával, m^g zene is volt, amit a helybeli első zenekar szolgáltatott. Bethoven gvászindu'óját advan elő, mialatt a c a ád két két tagja fel váltva segített in pekciót tartani a dupla napi és éjjeli dijjai fizetett sirató a-szo nyoknak. III ... Az igázság érdekében méltóz tassanak meghallgatni most már a megboldogultat is, a hogy a tényálladókot elmondja: —Mikor a toronyóra éppen éjf lt ütött és az uj év egészségére akartam móg egyet inni a kancsóból, hirtelen megdermedtem, láz terjedt el egész testemen és szemeim lecsukódtak. Igen, formálisan meghaltam, noha eszméletemet egy pillanatra se vesztettem el. Így tűnődtem hajnalig, de se mozdulni nem tudtam, se beszólni, se sze meimet felnyitni. Be kellett ismernem, hogy ez nem részleges, hanem egyetemes gutaütés, amely csak agyveiőmet kímélte meg. Zsuzsi, a hü gazdasszonyom, aki az odaadó szeretet mintaképe, ily állapotban talált, jártata rajtam végig bársony ujjait. Ekkor már magam is beláttam, hogy kritikus helyzetbe jutottam ós ha csőd* nem történik, menthetetlenül el vagyok veszve. — Édes jó öregem 1 — úgymond zokogva — ebredj, térj magadhoz. Hasztalan — Hihaha — tör ki pokoli kaczagásba — végre valahára. Ügy kell vén gonosz, leszámolt a halál veled ... ón értem is. Elvetted ártatlanságomat, ifjusagomat és cserébe mit adtál, lássuk csak gyorsan, hol a végrendelet ? A zárak csattanásáról megéreztem, hogy a Werih-im sz-krényben kotorász. — Aha, ni van El? őfoku örököseim : Imre ós János unokaöcsóim, az első ingatlanokat, a második az ingóságokat örökli. Zsuz-i gazdasszonyom pedig egyszersmindenkorra ezerforintot kap.Hogyis no, annyit évente is loptam melletted egyből másból, ilyen olcsón vén kandúr r:em fizetsz ki s addig mig az örö kösöknek telegrafalok, legalább ezer fo riut áru ingóságnak menten lába kél, a szomszédasszony padlósíra. Ugy is történt. Es higyjek el, hogy ha már egyszer alaposan meg nem ütött volna a guta, akkor erre az istententelenségre tette volna meg. Tűrtem és vártam a csodára, mit tehettem máit. Reggel aztán megeredt a rokoni búcsújárás. — No, vén kötni való —• üdvözöl a sógorom, egy baraczkot nyomva a fejemre — ez hát a duhaj agglegény élet vége, ugy kell. Egy kis pónzmag rám is felfér, majd eret vágunk a hagyatékodon, hehehe I Mit szólnak hozzá, érdemes egy ilyen sógor kedvóért meghalni? — Pokolra való volt testa-lelke, — üdvözöl komaasszonyom — akinek valamikor udvarlója is voltam, de mással vétettem el, mert tudtam, hogy ugy is ón leszek a . . . ugy is lett. Erre nem haragudtam, némileg igaza volt, a csalódott szerető beszólt belőle. — Jó bolond voltál öreg! — vere geti a vállamat a szomszéd szatócs — — adósod maradtam pár ezer forinttal, majd megfizeti holnap a nagyharang, hihihi I Aztán tegyen még jót az ember a tőszomszédjával. Jöttek azlán a fürösztő vén asszo nyok ós alaposan megmasszíroztak csontos, görcsös ujaikkal ; azt hiszem móg egy félév múlva is kókfoitok maradnak nyomain. Jött a ha'ottkém is fontoskodva ós a Zsuzsi szavai után nagyképűsködve konstatálta, hogy előszőJ meghaltam, má