Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-01 / 44. szám

XXVI. évfolyam. ¥ B.-Csaba, 1899. Csütörtök junius hó 1-én 44. szám. BEEESH KGZL9NT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre A I Ü'J ki Egyes szam ára 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármiko* lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő »NyiHtér"-ben egy sor közlési dija 25 kp. A kiegyezés válsága. — A Békésm. Közlöny fővárosi tudósítójától. — Midőn e sorokat irom, a válság most van tetőponton. Ma kell Thun grófnak lemondania; ma kell azt Ő Felségének elfogadnia. A kiegyezés ügye megoldva akkor sincs, mert kö­vetkezik az ötödik osztrák miniszté­rium, melynek beletörött a kése a kiegyezés nagy, száraz kenyerébe. Hogy a harcz milyen feszült volt, v ellentéteket költött hogy mny " " ' ban, mint fel, semmi sem jelenti juu^... az, hogy midőn hétfőn Széli Bécsbe érkezett, nem is tett látogatást Thun­nál. Legfölebb Goluchowsky külügy­miniszterrel tárgyalt a várható meg­oldásról, előtte is szokott őszinte­sége és egyenességével jelentvén ki, hogy a pártközi egyezménytől egy hajszálnyira sem tér el; inkább be­adja lemondását. Ha Thun akár megy, akár ma­rad, ez Ausztria sorsára nincs befő lyással. Sem nem tudja a nemzeti­ségi ellentéteket elsimítani, sem már jobban össze nem kuszálhatja az osztrák állapotokat. Thun kormánya a kipeczkelt ladikhoz hasonlit, se előre, se hátra, pedig szeretne vala­merre menni Épen ezért akaratos­kodik a Széli-formula ellen és a bank­kérdésben. Tenni nem tud; menni szeretne, egy kis népszerűségi ilastrom­mal is szeretné a rövid lélegzetű mi­nisztérium sebeit hegeszteni: azért nem enged; álürügyekbe kapaszkod­ván és rendez magának tüntetést pártja részéről. Mindez a gyönge­ség jele. A Neue Freie Presse már holnapra teszi az időt, midőn demissionál. Szó volt egy erős magyar válságról is és akkor beállana mindkét országban a bábeli zűrzavar. Széli után ki lenne bátor kabinetalakitásra vállalkozni ? Ha tehát Ausztriában bajos hivatal­nok-ministeriumot összehozni, nem ke vésbé lenne bajos nálunk bármilyet. Azért nem lehet, nem szabad föltenni, hogy Széli Kálmán kormánya most lemondhasson. Arról, hogy az osztrák követelé­sek előtt Széli engedni tudjon, szólni sem kell. Hiszen már régen nem az osztrák vendéglők kosztját ennék mi­nisztereink, ha Széli egyáltalában en­akarna. hírek, hogy Thun lemon­XxZl^'lí dl lx- - * 'L i L 11 1 ' dásával a kiegyezed gY^itottabb lé­pésekben köth-tő meg, *l 7' nten mista föltevés csupán. Bárkit zenek ki Ausztriában kormányelnök i/ e> bizonyos, hogy az osztrák közvéle­mény nyomása alatt egyhamar nem egyezkedhet. Valószínű, hogy ez csak a látszatért lesz, nem lehetetlen az sem, hogy jóhiszemüleg indit a Thun utódja attakot. Bár miként legyen: egy bizonyos, egyhamar nem ugorjuk át az árkot és gigási küzdelem lesz, ha Széli bemutathatja kiegyezési ja­vaslatait a törvényhozás előtt arra az időre, a mire megígérte Sőt hol­napután, — a jelek szerint — még nyilatkozatot sem fog tehetni a ma­gyar parlament előtt. A. törvényhatóság tavaszi közgyűlése. Mint előre is várható volt, törvény­hatóságunk tavaszi közgyűlése iránt a ta^okntk nem muti'kozott valami nagy érd klód )se. Mezei ! azdák a legtöbben, a kik legtöbbjének szorgos dologideje i akadna mo3t, ha a fellegek szinte meg­! állás nélkül nem ontanák az esőt, mely 3 annyi szép reményt devalvált ós annyi - aggodalmat keltett már. A közgyűlésnek azonban váratlanul • és elsiomoritóan nagy szenzációja akadt. , Kecske méthy Ferencz, „a legna­'' gyobb filantióp" tetszelgett magának az­zal, hogy elrecitálja a socialis izgatók • szokott közhelyeit, melyért a Síoko­i layakat egyszerűen bünpörbe szokták ; fogni. A mi Békósmegye törvényhatósági termében soha meg nem történt, az be­következett az ő hétfői herosz!rat»szi szereplése nyomán : a társadalmi osztály­harc üzenete. Kecskeméthy közdolgait már régen nem értik sokan; de mi nem értjük a békés-banáti esperessóget, hogy a hitéletnek Békésen züllődő állapotában gyökeresen nem akar az orvosszerekhez gyúlni és legflább abban megbizonyo­södn) ' Kecskeméthy Ferencz köz­életi 8Zt ,r eP' ése éa a z egyházi téren ott Békésen mu n c* erősebben nyilvánuló anar­kia között mife> okviszony van ? Nem érijük, hogy eltudj*! k 0 a z elasztikus a protesta ES öEkormónyi,'. 8 li szabályok vá­lasztani a papot és azt a férfiút Kecs­keméthy személyében, a ki ..mindenkit botránkczta óbn a megye termében, a varosa képviselőtestületében szerejjsl? De már Ktcskeméthy közéleti szereplé­sével sokan ott állanak, hogy igy kiál- , tanak föl: i Quofque tandem, Catilina, abutere I paciencia nostra? ! A közgyűlésről következő tudósítást j adjuk: ( Lukács György dr. főispán üd- 1 vözölvén a megyebizottsági tagokat, fel- £ olvastatik az alispáni jelentés, melyhez 1 szót ker Kecskeméthy Ferencz. Az egy­ház kenetes szolgájától éppen nem var- s tiotA rtnr\rq tamnrlaat inlÁ7. a mecrvpi llftov S birtokos osztálya ellen, kik idegen mun­kást fogadnak, mert csak a saját érde­keiket nézik. Kritizálja a miniszternek a munkás segély alapra adott ötezer fo­rintját mert az igen kevés; továbbá kór­dóst intéz az alisoánhoz, miként áll a kanadai kivándorlás ügye? F á b r y Sándor dr. azonnal felelt Kecskeméthynek. A birtokos osztálynak respektálandó joga, hogy onnan fogad­jon fel munkást, a honnan akar. Egyéb­ként is tevedés azt hinni, hogy a me­gyében valami nagy munkás beözönlés van és hogy itten sokan kimaradtak a munkából. Mindössze 500 endrődi mun­kás van aratási szerződés nélkül, de hogy talán tul magas igényeik miatt nem jut­nak keresethez, elég annyit jelenteni, hogy egy jász-nagy-kun szolnoki nagy­birtokos tett nekik 70 kr napszám mel­lett hosszabb répakapálási ajánlatot ós nem fogadták el. A hatóság éberen tö­rődik a munkások sorsával. Es a maga részéről mondhatja, hogy a közigazgatás szerveinek a munkas-kérdós első gondját képezi és soha sem tapasztalta, hogy eb­ben nem mindég gyorsan ós helyesen jártak volna el. Hogy a miniszternek egy, még nem is létező intézményre 5000 fo­rintos hozzájárulását dehonesztálni, felőle kicsinylőleg nyilatkozni lehessen, — ez lehet izlés dolga, de szintén tárgytalan és érdemi szóvátételre nem méltó. A ka­nadai kivándorlás ügyében ezeket jelenti. Egy gyantei kivándorló bizarr színekkel festett leveleivel kétségkívül fölbátorí­totta a békésiek raját a Kanadába való kivándorlásra. De ezek a kivándorlók nem indultak meg oly egyszerre. írattak ai angol bajóstársaságnak, a mely őket az Ui-világba vinné, — továbbá irtak a kanadai kormányzónak ós magának az angol királynőnek Erről tudLat a? i n. terpelláló, hiszen a levelet ő czimezte. A két előbbi válaszolt is, csak még egye­dül az angol királynő válasza van hátra.. Hiszi, hogy í kirándulásból, főleg, ha az interpelláló' lelkészi befolyását érvé­nyesíti, — nem lesz semmi. K e 11 e r Imre a Kecskeméthy be­,-zódere annyit kiván megjegyezni, hogy o lrnrmánr a mnn Iráonlrnülr mnnlro nllro­„Békésmegyei Közlöny tarcaia" A Pálffy emlék ünnepély. — Gyulán, — Kegyeletes, szép ünnepélyt rendezett vasárnap a Békesmegye Közmivelődési Egylet : emléktáblával jelezvén a regény irás terén irodalmi nevet szerzett Pálffy Alberlnek szülőházát, üz ünnepely az egyesület agilis rendezőségének lár do zásából, a szerep'ők becsvágyából, a kö­zönség rendkivül szép érdeklődése ós ki­tartásából szép volt; — legfölebb az ég volt mostoha, mely szürke felhővel ta karta orcáját és 8Z annyira aggasztó eső­zésnek egy kiadós részletét akkor zúdí­totta le. Mikor megnyílt a főispáni lakás szárnyas ajtója ós kilepett Lukács György dr. fői>pán, Gyulai Pal, Szí­chenji kanonok, Schumacher Sándor dán ludós, Fabry Sindor dr. ós mások társa­ságában, hatalmas éljenzés zúgott. Ez csak akkor csillapodott le, midőn L u­kacs György, mint a közmivelődési egylet elnöke megnyitóját elmondotta. A szónok minden minőségében hozzá szoktatott, hogy tőle emelkedett gondo­latokat, előkelő irodalmi izlóst várjon a közönség és a megnyitók mesgyéjón nem már tépett virágokat. Beszéde a követ­kező volt: Mólyen tisztelt közönség! Valamint a testnek levegőre, mozgásra, ugy a lé­leieknek szellemi táplálékra van szük sége, hogy frisességet megőrizze. S vala­mint a test kimerül, ha szünet nélkül faradt és jótékony nyugalmat nem élvez­het, ugy eifásul, rugékonyságát veszti a Jólek is, ha folyton az élet napi sivár küzdelmeiben harezol s nem keres sza­bad pillanatokat, melyekben szellemi for­rásból: az irodalomból, a költészetből, a művészetekből merit üdülést. Egyesülelünk feladatainak ismeri, hogy tényező legyen abban, hogy vár megyénk társadalmának szellemi életét pezsgézsben tartsa s mintegy levezető csatornája legyen a kultura vívmányai nak. közvetítője a mivelődás minden ered­ményének, eljuttatatója mindezeknek a drága kincseknek közönségünkhöz. Ezen hivatásának érzetében örömmel ragadta meg egyesületünk az alkalmat arra, hogy Békósvármegye ós Gyulaváros kiváló fianak, néhai Pá ffy Albertnek emlékét megörökítse ós az ő emlékeben való el­marülés nemesítő gyönyörét közönségünk­nek megszerezze. Mélyen tisztelt közönség I A nemzeti ólét öntudatosságának, fejlettsége maga­sabb fokának jele az, ha megtiszteljük jeleseinket. Mert amidőn eleinkről emlé­kezünk, kik a közélet valamely terén kiválót alkottak, ez az em ékezés a tör­ténelmi folytonosság tudatát ébreszti ben nünk, jól eső öröm érzésre ós tiszteletre gerjeszt nemzeti multunk iránt, fokozza önérzetüukei és bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy van érsékünk a kiválóság­nak megbecsülésére akkor is, ha nem szemeink előtt folyó napi küzdelmek ér­dekei kapcsolnak hozzá. Müveit nemzetek városaiban mind untalan nemzeti nagyságaik egy egy em­lékere bukkanunk. Szobor, kép, emlék tábla hirdetik hogy itt is, mag ott is te­remtő szellem ólt, tett, alkotott, hirdette a nemzeti szellem erejét, a hazai kulturát, a hon előmenetelét. Megdobban a hazafiúi sziv ily em­lékek látára ós törekvés fakad, kiolthatlan vágy ver benne gyökeret, mely unszol, ösztönöz, hogy kövessük a nagy példa kat, igyekezzék mindegyikünk erejébő telhetőleg részt venni a nemzeti műve­lődés örök életű palotajának megépité sében. Mindenki ereje szerint. Ki termés­kövei, ki téglával, ki csak törmelékkel avagy ragasztó anyaggal Boldog az a nemzet, melyet a Te­remtő megáld nagy férfiakkal. Olyanok­kai, akik maradandót alkotnak. De sze­rencsés az összetartozó társadalmi ele mek azon 3zükebb köre is, mely a maga közvetlen soraiból lát támadni jeleseket. Igy szerencsésnek érzi magát Gyulavá­ros, mert ő adta a honnak azt a derék magyar írót, kinek emlékezetét ma ün­nepeljük. Pá ;ffy Albertet, akinek az a nagy kor edzette meg lelkét, adott szárnyakat elméjének, próbálta ki publicistikai tett erejét, amely a szabadság friss szellőjét lengette meg Magyarországon. Ekkor 'egduzzadóbb. legszárnyalóbb, legmeré­szebb az ő működése Élete, cselekedetei, munkái különben inkább a contemplativ szellemet juttatják előtérbe, a megfigye­lés, a csöndes szemlélet az ő óletere és az ebből leszűrt józan világnézlet jellemzi irodalmi munkásságát. De a nagy kor­szakban az ő működése is áthasonul, idomul a kor pezsgő szelleméhez ós ve­zérlő szépe van az akkori radikális saj­tóban. Szerény munkásság a napi ós idő­szaki sajtó terén, komoly és higgadt át­gondolás és tanulmányozás alapján meg­készített irodalmi munkálatok : ime Palffy Albert életének története. Publicista egy­felől, nyugodt irodalmi munkás másfelől. De mi nemcsak a publicistát, nemcsak a zamatos óstartalmas magyar irót látjuk benne, mi látjuk vármegyénk fiát, váro­sunk szülöttét, azt, akinek bölcsője ami falaink között ringott, aki a mi levegőnk­ben szívta magába áz első benyomáso­kat, melyek szellemének alakulására, irá­nyára elhatározó befolyással voltak. Nem természetes-e tehát, ha magunkónak te kintjük őt, aki közünkből nőtt nagygyá? Nemr természetes-e ha részt kérünk abból a jeles közéleti szereplésből, mely Pálffy Albert nevét hazánk legjobbjainak jegy­zékébe iktatta ? Áldozzunk emlékének. Hallgassuk kegyelettel élete történetét. Okuljunk mun­kásságán. Tanuljunk példáján hazasze­retetet, jó izlóst ós a szép tiszteletét. Végül megköszönte a közönség ér­deklődését, bemutatta az egyesület nagy­nevű vendégét, az Academia küldöttjét Gyulai Pált, kinek jelenléte teszi or­szágos jelentőségűvé az egyesület ünne­pét. Éljenzés, taps rekeztette be a főis­pán beszédét. Ez után K ó h n Dávid olvasta föl Pálffy Albertről szép tanulmányát. Kohn bemélyedt Pálffy irodalmi eszméinek mól­tatásába, kidomborította mint embernek, mint politikusnak, mint Írónak egyéni­ségét. A fölolvasás méltó tanúsítója kol­legánk irodalmi nagy olvasottságának, ju diciurnának és annak az erős esztetikai érzéknek, mely Kóhn Dávid Írásait jel­lemzi. Nagy tetszéssel fogadták. Az ünnepély ezzel a vármegyeház termében programmszerüleg véget is ért volna, hanem az eső ekkor zudult alá a legnagyobb kitartással s igy Gyulai azt a beszédet, melyet az emléktáblánál volt elmondandó, — itt adta elő. A kartárs, a jó barát szives, kegyeletes ós megható emlékezése volt ez, sok bensőséggel, az irodalmi szépnek szabatos formáival. De kell-e a kritikus Gyulait a közhelyek dicsérő szavaival illetni? Ezután elindult a közönség az em­V

Next

/
Oldalképek
Tartalom