Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1899-05-28 / 43. szám
Ghyczy kapitány elöl lovagolt remek ménjón ós a gyepnek az aranysujtás, meg a mi vele jár legnagyobb, gyönyörűségét adta, — még föllehetett tartani a lóversenyeket és a gazdasági egyletnek, mely rendezte dicsőséget hozott az. De most annak az egy pár lónak futó képességére, jóllehet, hogy a dij ak mesésen alacsonyak, — fölöttébb sokat költünk. Tejelő tehenek díjazására, vagy a mi most még jobban el van maradva: sertés és baromfijaink kiválóbb póldá nyának jutalmazása sokkal intenzivebb gazdaság-egyleti tevékenység lenne. De hol marad a lónevelós? Arra a csabai lóversenynek semmi befolyása nincs. Mint a hogy a „király dij", melyért pedig 100.000 koronáért fut a ló, — épp igy semmi befolyással nincs tenyészetünkre. Meghaladott álláspont immár, hogy a futóképesség nem örökölhető tulajdonság, az sem lesz, hanem csinálódik, hogy az semmi egyéb, mint a traineur ügyessége és kitartása. Népies tenyészetünkre, mint a melyre egyletünknek irányitó hatással kell lenni, — ez a lóverseny nem alteráló. A közönség immár nem vár tőle semmit, köztudatunk megvilágosodott arra, hogy a gazdasági egyletektől a köztevékenysóg egyéb ágait várja. Lomtárba tehát vele. A csabai gyep azonban nem lesz dicstelen emlékezetű. A Geiszt istálló favoritja, a melyen akárhány hazárdtipelő legalább yövid időre rendezte rozzant viszonyait, ugyanannak unokája, melynek öregapja játszi győzelmét, pedig kitűnő lovak között, lelkesedve ól jenezte anno dacummal a csabai gyep közönsége. Sajnos, régen volt. A multat nem varázsolhatjuk viszsza; jó lesz a tevékenység más mesgyé jére lépni. Azt mondják : hogy a megyegyűlésen a gazdák nem fogják szó nélkül hagyni a szándékolt segély alap tervezetet. Mindez, ha nem csalódunk azért lészen, mert a kérdés elintézést vár, nem csak meditácziót. A mint sejtjük, ha a segélyalapot nem kellene, mint a gazdaosztályra váró súlyos, de igazán humánus és méltányos terhet megszavazni és ennek nyomán: majd a jövőben a hányadát viselni: óh, akkor ismét igen lelkes és olvadásig meleg spicsek hangzanának el ós csak ugy duzzadna „a minden áldozatra kész" önzetlen osztály, hogy a keresztyén humanitását tanúsitsa és azt, hogy a korszellem követelését megértette. Igy nem érti meg. Hja, mi nem tréfálkozunk az elvekkel, * Azt mondják : bámulatos egyakarat van a mi megyebeli községeink között. Es ezt az összetartást főleg a megye sajtója ápolja, védi. Igy például, hógy ha egyik községünk bevallottan ingatlant vesz és világosan kifejezi, hogy neki nem volt czélja ezzel a nyerészkedés : akkor a vármegye székhelyén megjelenő ilap ennek a szándéknak egész szivéből örül és közreműködik abban, hogy a vevő tiszta szándéka felől az ő olvasói is tökéletesen tájékozva legyenek. A világért sem történik meg mi nálunk az, hogy pl. mert Csaba hasznos dolgot kezdeményezett, ezt tisztán csak azért Gyula ellenezze, kisebbítse, vagy meggyanúsítsa. Nálunk alacsony fegyverek nem küzdenek a közéletben. Nálunk mindenki nyilt sisakkal lép föl; elvek-elvek ellen, személyi motívumok konkolya nem keveredik a közélet tiszta búzája közzé. Mi nálunk nem divatos a más háta megett senkit leszólni, törekvéseit dehonesztálni. Nálunk semmi dolognak nincs ellenvetője, ha az jó dolog, a mit X. proponált éppen csak azért, mert azt X. kezdette meg. Nálunk a hiúság, a strébersóg nem motor, na lünk a közjó önzetlen szolgálata a fő szempont. Azért hasonlít Békésmegye közélete egy tó csöndes tüköréhez, melybe bepillantva, mindenki meglátja tiszta ábrázatát. Fullánkos Aesophus 1 Ez a világ nem a te világod közzűl való. Itt nem tudnál parábolákat írni és állatmesékből következtetést vonni emberi gyarlóságokra . . . Csaba város közgyűlése. A pünkösdi ünnepek, főleg a nagy birtokvásárlás, egy kissé elzökkentették a rendes közgyűlés idejét. Ebben a hónapban a hónap vége felé tartottuk, a mi máskor a hónap első felében szokott lenni. A nagy birtokvétel most is a szerződés bemutatásával tárgysorozaton volt ós bár nagy kíváncsiság fordult feléje, jól felfogott üzleti érdekből nem tárgyalták. Junius 25-ike az az időpont, a midőn a földvásárlás dolga a nyilvános tárgyalásra megérik, a midőn minden oldalú teljes tájékozást fog a községi képviselőtestület szerezni, melynek alapján a vételt megszavazza. A jaminaiak magyar iskolát kérnek. A képviselőtestület átteszi a kérelmet az evang. egyházhoz, hogy miután ő ott az iskolafenntartó testület, intézkedjék. Az egyház intézkedóae szerint fog a képviselőtestület az iskola föl vagy föl nem állításáról intézkedni. Most éppen másodszor hallgattatták el ilyenformán a kérelmet. Az oknyomozó történet ugyanis tud arról, hogy három óv előtt akkurátosan igy bántak el a jaminaií.k azonos természetű kérelmével. Talán most nagyobb szerencse fogja kísérni a derék jaminaiak kérelmét. A közgyűlésről tudósításunk a következő : A közgyűlés előtt Sztraka György főszolgabíró kezeibe Gyebrovszky János és Leitmann István végrehajtók a hivatali esküt letették. Ezután vette át az elnöklést Zsiros András községi biró s előterjesztetett az elöljáróságnak az adóbehajtásról, váratlanul megejtett pénztárvizsgálatokról és a népesedés hullámzásáról szóló jelentése, ludomásul vétetett. Majd Korosy Lái-zló főjegyző elő terjeszti a katonai barakk épitesi ügyét. Ugyanis a törvényhatóság a képviselőtestületi közgyűlésnek a katonai barakk építése ügyeben hozott határozatát, azzal a kötelezettséggel, hogy az építés czéljaira a katonai elszállásolási pénztárból és a szegény alapból felvett összegek tiz év alatt kamatostói visszafizettessenek es hogy az esetleges károkért tisztán a község felelős, jóvá hagyta. Kocziszky Mihály a megerősítés feltételeit íulságosan szigorúaknak tartja s némi támogatást kérne a vár megyétől. Fábry Károly szerint a törvényhatóság az építés dolgában a felelőssé get magáról teljesen elháriija, a miből a közsegnek esetleg kára lehet, mert jöhetnek olyan évek, a mikor a barakk nem vétetik teljesen igénybe s a jövedelem sokkal kevesebb lesz, mint a mennyire most számítunk. Korosy László főjegyző kimutatja, dogy a barakk építése jövedelmező befektetés és abból a községre semmiféle anyagi veszteség nem háruihat; a póttartalékosoknak, a gyakorlatokra bevonuló katonaságnak évrőlévre emelkedő szama kezesség arra nézve, hogy a vállalat biztos, mintegy 20 százalók jövedelmet fog hozni, a miből a kölcsönök fedezhetők lesznek; az ügy letért, mely tisztán a község magánvállalkozása, a vármegye felelősséget nem vállalhat ós igy a törvényhatóság határozatát egész természetesnek találja. A vármegye aiirata tudomásul szolgélt s a szükseges lépések megtételére az elöljáróság utasíttatott. A barakk ok tóber 1-én használatba vétetik A közigazgatási bizottság a képviselet azon határozatát, a melylyel a polgári iskolai tanítókat, mint a népnevelés ügyének munkásait, a községi adó fizetése alól felmenti, megerősítette ; a képviselet ezt tudomásul vette. Az államépitószeti hivatal a csababékési útvonal baloldalán utkaparóház építésére 16400 négyszögöl területet kér. A kisreti aktákból a kért terület négyszögölenkint 50 krjával átengedtetett; az ügy 30 nap múlva leendő, a köz-égi törvény szerint követelt névszerinti megszavazásra tárgyalás végett kitüietett A postahivatal arról értesíti a köz séget, hogy miniszteri intézkedés folytán a budapesti ós bécsi gabonatőzsde zárlatairól az értesítés hetenként háromszor, hétfőn, szerdán és szombaton a postahivatalban megtekinthető, illetve lemásolható, évi 20 frt dij mellett az értesítések a városházára is elküldetnek. Az elaliáróság javasolja, hogy a börzei tudósítások a városházának a piaczra néző oldalára függesztett táblán tétessék közzé s a 20 forintos előfizetés fogadtassák el. Fábry Károly azt óhajtja, hogy az értesítések a gabona árfolyamáról a heti piaczokat megelőzőleg kedden és pénteken délután tétessenek közzé, hogy a gazdaközönség az eladást illetőleg időre tájékozva legyen. Rosenthal Ignácz szerint a gabonaárak alakulására legfontosabbak a szerdai és szombati tudósítások, — legjobb volna a naponkénti tudósitasokat megszerezni, ha sokba nem kerülne, in ditvanyozsa, hogy tegyen ez irányban az előljáró-ág puha'olódzásokat. Kocziszky Mihály minden körülmények között a naponkinti értesítéseknek a barátja. A közgyűlés ezen értelemben határoz ós Rosenlhal Ignácznak azon ajánlatát, mely szerint, ha a naponkinti értesítések olcsón megszerezhetők nem lennf ;n Qk 1 a maga, sürgöayileg kapott tudósításait a község rendelkezésére bocsátja, köszönettel elfogadtatott A jaminai poslahivatal kéri a községet, hogy az oda érkezendő pénzes értékküldemények átvételére a jamnai elöljáróság e?yik tagját hatalmazza fel. Korossy László a k *relem elutasítása mellett érvel, mert Jamina nem önálló község, a Csaba-Jaminai, elnevezes jogtalan, a pénzkezelésben nagy zavar állana be s az ellenőrzés lehetetlenné válnék. Pénz ós órtékküidemenyek átvitelére egyedül a központi elöljáróság lehet jogosult. K o 1 p a s z k y László az elszámolás megkönnyítése szempontjából véli a meghatalmazás megadását. Rosenthal Ignácz nem térne el az eddigi gyakorlattól, — a jogoknak túlságos mértékben való megoszlása — elszakadásra vezethet. ság ülne arczán. Hiába mulattattam, alig hallgatott rám. Elbeszéltem neki, hogy mily érdekes eset törtónt Ilkával, midőn Milánóba mentünk- Ugyanis egy színigazgató utazott velünk, ki Ilkának tüzesen udvarolt s erőnek erejével szerződtetni akarta őt. színházához; hiába tiltakoztunk ellene ő mindamellett színésznőnek nézte Ilká mat. Anyósom egész közömbösen hallgatta szavaimat. Hogy mégis valahogy felvillanyozzam, elmondám a Cápri esetet. A mint a hajóból kiszálltunk, egy csinos olasz fiu állt elénk és két csacsiját aján lotta nekünk, hogy minket a hegyre felvigyenek. Mikor a hegyről visszatértünk, a mi olaszunk egy fillért sem akart el fogadni fáradozásáért, mert ugy mond — & kisasszony oly szép — kisasszonynak nézte nőmet — mint a mi Madonnánk; már pedig a Madonna iránti tekintetből nem kívánok semmit fáradságomért. — Csak mikor a szigetről távoztunk, sikerült a fiút néhány lira elfogadására birni; aztán nőm kezeit csókolgatva búcsúzott el tőlünk; ugy rémlett előttem, mintha köny rezgett volna szemeiben. Anyósomnak ez esetre sem volt semmi észrevétele.. Aztán az ón jó anyósom csak nőm mel sugdosott s arcza csak akkor derült fel, midőn a gólya egy egészséges fiút hozott a házhoz; de ón örökre kiestem jó anyósom kegyeiből, mert azután csak az uj honpolgárral — unokájával — fog Ialkozott, őt csókolgatta, dedolgette s nekem fájó szivvel bár, mégis bele kelle t törődnöm az élet ezen uj fordulatábi Akkor aztán én lettem féltékeny fiamra, mint ezelőtt nőm saját anyjára, mikor anyósom még oly forrón szeretett. Ibis. Az idegen leány. — Franczia elbeszélés. — Senki sem tudta, hogy honnan szár mázott Tullia, a hárfás leány, ki hires szépség volt a maga idejében. Egy viharos napon, a mikor a hajósok mind bemeneked'ek a kikötőbe, egy különös alakú hajó himbálódzott a szilaj hullámok hátán ; háromszögletű vitorláival, különös felszerelésével olyan volt a hajó, mint a milyeneken a barbár partvidékek kalózai szoktak bejárni a tengereket. A különös hajó nagy veszedelemben forgott a tornyosuló hullámok között. Lehetetlen volt segíteni rajta ebben a viharos időben. A?, éjszaka azután elte mette méhébe a tenger nyugtalan hab jait, a különös hajóval együtt. Másnap hajnalban rnigtalálták a hajósok a parton a hajó roncsait, a melyek között mozdulatlanul feküdt egy tízesztendős leányka. Szive még dobogott. A hajósok nagy fáradsággal életre hozták sze gónykót. Mikor felnyitotta nagy, fekete szemeit, a melyekből idegen égbolt visszfénye ragyogott ki, ismeretlen nyelven néhány szót hebegett Egy kegyes öreg asszony magához vette s meghalt lei nvának nevén Tulliának nevezte őt. Es az uj Tullia fejlődött, növekedett szépen : de uj hazájának nyelvét csak nehezen tudta megtanuini. Mindig szomorú, zárkózott leány volt s szemeiből a multak után való örökös vágyakozás fénye su gárzott. Többször elakart szökni, hogy ismét visszatérhessen titokzatos hazajaba. De mindig őrködtek felette s végre is belátta, hogy tervet meg nem valósithatja Nem panaszkodott azután, csak a szeme árulta el vágyai' es türelmetlenségét.Megnőtt s gyermekből nővé fejlődölt. Tizen hat éves korára egészen kibontakozott szépsége, idomainak kecses volta. Hullámos fekete hajfürtei a sarkáig leértek. Gyöngyfogsora bűbájosán ragyogott ki piros ajkai közül Mikor megtanulta uj hazája nyelvét, megtagadott minden felvilágosítást múltjáról. Ha mégis elhalmozták kérdésekkel, vállát vonva igy szólt: — Magam se tudom . . . e'felejtettem . . . Mindenki tudta, hogy nem mond igazat. Éjszakákon át valami különös vallása szokásai szerint vontatott, szomorú hangon imádkozott a holdhoz ós a csillagokhoz. A kegyes öreg asszonynak, aki felnevelte, nagy szomorúságot oko .ott az. hogy Tullia pogány maradt. Örökösen még sem lehetett őt elzárva tartaui. Néha-néha megengedték neki, hogy ide-oda sétálgasson a város u.Ciáin. Ilyenkor mindig egy szolga és egy társalkodónő követték ós vigyáztak rá. Bolyongott ilyenkor amerre a vólet lenség vitte, de mindig ki kitalált a tengerpartra . . . mindig oda vágyott, mindig a tenger partjára. Megállt a fövényes parton és órákig mereven nézett, a kék szemhatár felé . . . nézte, nézte a madarakat, amelyek szabadon repülhettek a nagy messzeségbe. Ilyenkor fájó sóhajok törtek ki kebeléből.Olykorészrevette, hogy hatsl emberek vagyakozó szemmel követik. Ajkán fájdalmas mosoly jelent meg s arcza haragos kifejezést öltött . . . Egyszer ismét a város utczáin bo lyongott ; elvetődött véletlenül Bornerius mester botijához, melv telis-teli volt hangszerekkel. Volt ott htrgtdü, fuvola, czitera, fátár, harfa, doo ós mindenféle zeneszerszám Tullia egyszerre ctak berohant a boltba ; lekapott egy trombitát a falról, visszaszaladt az u'czára és a kísérőinek ellenkezése daczára, a gyor-an összave rődött tömeg előtt őrjöngő pokoli táncra perdült, amelyet valami csodalatos ének kel kisórt, miközben kezével vad mozdulatokat tett és verte öklével a tamburinát. A tömeg, melyet elbájolt a tán czoló leány, ujjongott örömében. Tullia sokáig tánczolt, mig végre kimerülten rogyott Bornerius karjaiba. Mikor magához tért, megölelte ós megcsókolta a mestert, azután felkiáltott: — Köszönöm 1 Bornerius nagy művész volt; örökölte atyja tehetségét. Fiatal, szép arczu és csinos !« rény volt. Az a csók megÖorneriust s az nap ^^peíi nem panaszkodott a gyomra miatt, megadta az en gelmet s titokban jót nevetett a bolondos történeten. Bornerius elvette feleségül Tulüát aki azonban csak immel-ammal ment el a templomba ; meglátszott rajta, hogy nem sokat ad a szakramentumr*zent igazságaira. A fiatal asszony sohasem távozott a sötét boltból s látszólag jól folytak a napjai. Bornerius kötötte le ennyire ? A mester ebben a boldog tudatban éldegélt. Tullia megtanultjátszani mindazokon a hangszereken, amelyek ura műhelyé bői
