Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-18 / 40. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök május hó 18-án 40. szám. BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre . : jJ ki Egyes szám á a 8 Kr. Előfizethetni: hefyíien a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára tlfogad bármely jónevü fővárosi ős külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „N)filttér*

,-ben egy sor közlési dija 26 kr. A pálinka. Jött a hír, hogy több ezer csapszéket, pálinkás boltot becsuktak s hogy ezentúl csak mérsékelt menynyiségben és csak olyan embernek adhat el pálinkát a kimérő, a kinek a külsejéről is lehet látni, hogy nem iszákos. Hihetetlennek hallatszott ez a hir, de jött a másik, a mely megerősítette, tehát igaz. Ez bizony nagyon-nagyon szép dolog, csak az a kár, hogy nem Magyarországon lészen mindez, hanem a barbár Muszkaországban, a nyersuborkaevők és a kancsuka hazájában. Ott állították a nagy tilalmat az alkohol ellen, nem tudjuk, kinek az ötletéből. De olyannak kellett lenni a kitalálójának, a ki némileg tisztában volt a népkormányzás egy-egy tételével. Igy például azzal is, hogy az emberek nem tisztán csak azért vannak a világon, hogy a mig élnek adót fizessenek vérben és pénzben, ezenkívül pedig mehetnek, amerre a part szakad. Oh, mi nem vagyunk Muszkaor szagban! Nálunk nem megy az csak ugy, hogy valakinek a boltját becsukjuk és ezernyi-ezer embert elráncigáljunk a pálinkás fityóka mellől Már micsoda erőszakosság lenne az?! Ellenkezőleg: hazánk a szabad Magyarország, itt holt részegre ihatja magát mindenki nemre ós vallásra, nemkülönben korra való különbség nélkül reggel, délben vagy este, a mikor neki tetszik Megesnék bele, ha még ilyenben is megakadályoznák a szabad polgárokat! Avagy miért vívtunk mi száz veres csatát negy vennyolczban, ha nem a szabadságért ? Igyunk emberek! Éljen badság! Kinek alkalma volt Magyarország nagyobb és népesebb városaiban „tapasztalat" szerzésből úgynevezett nagyobb pálinka kimérőkben, helyesebben mondva lebujokban megfordulni, láthatta, hogy ott gyártják az újságok rendőri hireit, ott szurkálják meg az emberek felebarátaikat s ott szedik föl reggelenként azokat a kékzöld hullákat, a melyekről a hivatalos vizsgálat azt mondja, hogy hevenyalkoholmérgezésben multak ki, a mit mifelénk durva paraszti nyelven ugy fejeznek ki, hogy meggyulladt benne a pálinka. Igen, az ott a pálinka birodalma. Népesebb, mintsem el lehetne képzelni s iszonyúbb a fantázia legborzalmasabb képeinél, mert élő valóság. Nagy városokban egyik lebuj a másik mellett s az tele tömve egytőlegyig. Külsejükre nézve, mintha emberek volnának azok is, pedig nem azok, hanem a legundokabb és legszerencsétlenebb állatai a ^teremtés nek. A kiknek semmi kívánságuk, semmi vágyak, csak a pálinka Pá linka az ételük, italuk, iütőjük, szeretőjük, uralkodójuk, Istenük, min denük. Pálinkáért dolgoznak, lopnak, rabolnak, gyilkolnak. Pálinkás bolt a templomuk, oda járnak szórakozni is, azontúl nincsen világuk. Mily undorítót, gerjesz ő az ilyen pálinka lebuj. Távolról ontja magából a bűzt, bent vágniváló, füstös, piszkos a levegő, a petróleum mécses világa alig hogy áttörhet rajta Da a kik benne ülnek, állanak és hevernek, azok nem érzik, mert ott van kezükben az ábra, a tömjén, a mirha : a pálinka. Ha kifogy az üvegből, másikat bele, meg újra másikat, ismét és ismét a poklok fenekéig. A harmadiknál megered a nóta, az ötödiknél a táncz, a tizediknél a verekedés, azután a csöndes, halálos butaság. A nap akármelyik szakában képviselve van minden állapot. Ittas férfi ölelkezik állattá durvult asszonynyal és egy gyerek énekel hozzá rikácsoló hangon. Ki tudja, hogy hány ilyen vendége van naponta a csapszékeknek s a pálinka ivás mily ijesztő mérvben terjed országunkban. Senki. Ezekről statisztikát nem vezetnek. Talán húszezer, talán még egyszer annyi. És ezek mindig ott vannak, az egyik nap ugy, mint a másikon. Ezek nem csak magukat ölik, hanem gyermekeiket, unokáikat, az egész idétlen, formátlan, hülye generácziót De hiszen azért vagyunk mi a szabad és müveit Magyaoroszágon s nem Muszka országban, a szolgaság hazájában! E-g. Társadalmunk bajai. A mai társadalmi élet bajait látva, önkénytelenül azt kérdezzük, hogyan le heina a:on sebeket begyógyítani, melyek társadalmunk testén sajognak. Ki tudjn, vájjon az orvosszerek felfedezésével nem tala unk e oijanokra, akik szívesen felhasználjak azokat és ezáltal pé d u ad nak má oknak is. A szavak elhangzi nak, de a példa vonz és n^m egyszer lapiszt .ljui az él tben ho^.y valamint a bunók os tevedósekre való inclinatio köös az emberekkd, ugy a megjavulás eszköz* i is p ir ol tsra találnak. A tarsadiliui élet h)lye< útjára visszatérhetü ak es megváltoztathatjuk a mostanság tipa .'."alható áldatlan viszonyokit, ha "lö'í/ör is a n^velé-i rend szeren vaito/ a unk. Gy rmekeink.it nem jól nev-jük. A nagyzás cúráit ön uagunk visszük be gyermekeink lelkébe s ahelyett, hogy leiküket művelnénk, a külsőre fordítjuk csszes időnket. Szépet, nemeset, valami rokont az idealizmussal nem lat a fejlődő gyermek házunkban. Az anyag ezereteteben nő fel ós lelke meg sivár marad, mint az eső nem öntözte puszta homokja. Léhaságra szoktatjuk a gyermeket, nem a kötelességre, sok anya meg nem is törődik gyermekeivel, hanem cselédkezekre bizza azokat, melyek azután ugyancsak megdézsmáljak a fügékony gyermek jó szivének természet adta virágait. Ilyen nevelés mellett ne várjunk olyan eredményt, mely később a társadalom áldásává válik, a gyermeknek nemcsak eszét kell művelnünk, hanem a szivet is. Csík igy lesz belőle igazi ember, ki használni fog a társadalomnak. Durvasággal ne neveljük, de a túlságos, kényeztető szeretetet se válasszuk nevelési irányelvül Legyen a szülő otthon tekintély, melyet felemelő póldaadással szerezzen meg. Ne váljék nevetsógtssó gyermeke előtt és sohase térjen el attól, amit egyszer kimondott, mert különben a gyermek nem talál helyes támaszpontot es később határoiatlan, in gadozó jellemé válik. Ne tudja a gyermek soha, hogy a vágjon elég az életre, hanem ugy kell nevelni, hogy minden körülmények között szilárdul megálihasson. A szivtelenséget ki kell ölni belőle, mert a szívtelen ember méltó a megvetésre. A gyermek ne lásson soha rossz példát otthon, h>snem mindig szepet, nemest, felemelőt. Erezze óráról-órára a szülői szeretet verőit ny ét, de ne öljük meg szeretetünkkel, nem feJedv, hogy aranyhalmaz alatt is megfu'ha u"k éppan ugy, mint a leomló fiiak közt. Az ambicziót, a nemes ambieziót neveljük a gyermekekben, — Ezáltal fejlődik h% esze önismeretre jut s a szive is nemesedik. O/juk ellenben a beteges ambiciiótól, mely elégedetlenné teszi, ha tervei nem sikerülnek. Ne tegyük kétségessé a 'aiárok önf lá'do .ó inuiikajának eredményét azzal, houy eíl n> dolgozzu >k azon nevelési , B éké£ ni € gy eiK özI öby tá rcá|a" Egy házasság okmányai. Irta : Agai Béla. . . . Szeret I Igen, igen szeret I Egy óra előtt mondta. Az arcza sugárzott a boldogságtól s odahajolt közel, egészen közel hozzam. Karjával átfonva nyaka mat s ajkéi azt suttogták : — Szeretlek ! Szeretlek szivem minden dobbanásával, lelkemmel, egész lényt mmel. Moet, hogy egyedül vagyok, iparkodom rendbeszedni gondolataimat. De nem tudom írni akarok éa azt irom : ő szeietl Gondolni akarok s arra gon dolok, hogy ő szeret. Minden körülöttem azt leheli, suttogja: Szeret I Szeret I Es a szivem is folyton azt dobbanja : Szeret . . szeret . . 09 te is szereted őt 1 Igen, en is szeretem őt, Gyönyör vagy feleltm volt az, mit éreztem mikor áiölelt karjavai, Szavai perzselték lelkemet. Legjobban szeretem volna keblere boiujni es sirni, sirni . . . De nem lehetett. Az ajtó nyílott s belépett a mama: Alfréd megfogta a kezemet s oda állott a mama elé : — Nagyságos asszonyom, -7- mondta meleg hangon — boldoggá tesz, ha Alicet a gonjaimra bizza. Megkérem a kezét. A mama meglepetten tekintett reá : — De uram . . . Azt hittem, hogy meghalok a fó leiemtől. Hogyan, a mama habozik ? Esengve, remegve tekintettem reá. — ... annyira megzavart kérdése, hogy hirtelen választ sem adhatok . , Különben, ha a leányom ugy akarja . Hogy akarom e ? Hát nem árulja el a szemein, hogy akarom, hogy az övé akarok lenni egészen ? I Beszélni akartam; egy szó sem jött ajkamra. De éreztem, hogy könyek gyűlnek szemembe , . . Megszorítottam a kezét ós el futottam. Ide menekültem a szobámba. Magam vagyok a boldogságommal. Azt hiszem, hogy megfulaszt. Megkérte a kezemet s feleségül vesz. Az ő felesége leszek. Kiabalni, ujjongani szeretnik örömömben. Hadd tudja meg az egész világ s osztozzék boldogságomban. Magam ugy sem birom el. Az első percztől kezdve, hogy megláttam, tudtam hogy az övé leszek. Az öv , vagy senkié. Emlékezem, a lóversenyen történt Az uj, rózsaszínű ruha volt rajtam először. A mama figyelmeztetett, mielőtt elindultuak, otthon, hogy viseljem magamat kissé komolyabban, mert már nem vagyok olyan kicsiny leányka. Künn a gyepen temérdek urat mutatlak be nekem. — Mindenki tartó gatott egy bókot számomra. Tudom, hogy nagyon is csinos voltam a kis ruhámban. Vidáman csevegtem mindenkivel : egyszerre csak odajött Alfréd. A Károly hozta oda s mutatta be: — Berzétei Alfréd barátom. Meghajtottam magamat; de már a szeme közé nem mertem nézni. Valami összeszzritotta szivemet. Mindenféléről beszélgettünk. Azaz, hogy ő beszélt s ,én hallgattam. Gyö nyörü puha hangja volt; akár napestig elhallgattam volna. Egyszerre csak el bucsuzo t, — Ni-m akarom a többiiől elvonni a napféuyt, — mondta mosolyogva. Nem mertem marasztalni. Búcsúzásra nyújtottam kezemet. 0 erősen megszorította s megc okolta. — A viszonlátásra I Egy hót múlva nálunk volt. S azóta gyakran jött el. Az egész nap vártam reá. Sejtettem, megéreztem az órát mikor jött S ha egyszer elmaradt, a nap végtelen hosszúnak tetszett. Az álmatlan éjszakában csak az ő alakját láttam; s gyakran megesett, hogy rajta kaptam magamat, a mint az ő nevét susogtam magamban, szerelmesen, édesen. Most tudóm már. Ertem jött; mert szeret I Milyen férfiú 1 Dólczeg, szép, nemes. Leánykori álmaimban ilyennek képzeitem azt, kinek odaadom szivemet. Es ő elkérte szivemet. Odaadom szívesen, örömest. Hisz ugy érzem, mintha mindig csak neki tartogattam volna. . . . Már késő van. A lampa is elalszik. Befejezem naplómat: talán sz utolsó lap ez, melyet irok. Ha a felesége leszek, nem irok már naplót. A gondolataim, az érzéseim már nem az enyémek. Mind az övé . . . Hogy világit a hold . . . hogy sut tognak a fák az ablakom alatt, a kertből az orgonák illatát hozzá a szellő . . . Ha most Alfréd ide jönne hozzám ... II. Édes jó Totóm I Te vagy az első, kinek hirül adom, hogy egy órával ezelőtt megkértem Balaj'hy Alicze kisaszszony kezét. Szükségét érzem annak, hogy veled közöljem ezt a hirt először, mert te vagy az egyetlen, a kit szeretlek, sz-ret k igazán ós forrón Tudom, hogy első felindulásodban tagadni fogod mindazt s apró kezeiddel darabokra téped ezt a levelet, mely hírül adja, hogy a te kis Tatád hűtlen lett hozzád s más leányt vesz feleségül. Pedig akárhogy rázod is a bodros fejecskédet. ez is miattad, no meg kissé miattam is törtónt. Nyug;odj meg, mielőtt elmondanám mentségeimet, sietek kijelenteni, hogy a házasság éppenséggel sem fog semmit sem változtatni viszonyunkon. Én va gyok a Tatád, s te továbbra is a kis Totóm maradsz, ki ugy tud ölelni és csókolni. Hallgass még. Azt képzelem, hogy itt vagy szemben velem, a hogy okos szemeidet reám függeszted. Igaz, hogy csak az arczképed áll az Íróasztalomon. Hát annak fogok vallani. Én a Balajthy Alicze kezét megkér tem az — apja miait. A leányhoz nekem semmi közöm. A leány csak teher a házasságnál s elég baj, hogy nélküle házasságot kötni nem lehet. Most, hogy a dolog jóra fordult, elmondhatok mindent. S ime, már kis hija volt, hogy a hitelezőim csődbe nem kergettek. Nem szemrehányásképpen mondom ezt neked. Oh, az Isten ments ; csak a körülmények tisztázási? czéljából említem fel. Hosszas gondolkozásra, vagy tanakodásra időm nem volt. A mikor kifizettem az utolsó házbéredet, néhány száz forintnyi vagyonom maradt. Ekkor elha tároztam, hogy okosan fogok élni. Mit csináltam volna ? hitelbe semmit sem kap tam már Hivatalt vállaljak? Ennyire csak nem kompromittálhatom magamat.