Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-07 / 37. szám

(Hódmező.Vásárhely) éa még számos presbyter, az egyházak képviseletében. A közgyűlés csütörtök reggel vette kezdetét, melyet a ref. templomban isteni tisztelbt előzött meg, ezen az imát, lélekemelőt ós áhitatos bensőséggel telit D o m b y Lajos tartotta. Ezután Ráday Gedeon gróf nyitotta meg az ülést, üdvözölte a küldötteket és a ref. hitélet emelésére folyó munkásság sikerére az ég áldását kérte Szabó János esperes jelentése fölöleli a nagy egyházmegye minden egyházának egy évi munkásságát, az egyházmegyéből mindössze 112 jelentette be felekezetnólküliségét, de csak numerikus veszteség, mert hiszen ezek ezelőtt sem voltak hü fiai az egyháznak, A jelen tést egészben az őszi közgyűlésen fogják tárgyalni. Az egyházmegye tanitó képviselő Vidonyi Jenő (Holdmezővásárhely) ós Jámbor Lajos (Békés) igazoltattak. Bene Ferencz, Márk Gyula gyulai, csorvási tanitók feleskettettek. Az egyházmegyei és nyugdijintézeli pénztári számadás megvizsgálására Szabó János esperes elnöklete alatt Oláh György, Szegedi Kálmán, Papp István kiküldettek. Az egyházmegye Szász Domokos püspök, Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző, Szőllőay Antal tanácsbiró és Vócsey István becskereki főgondrok halála fölött jegyzőkönyvileg fejezi ki fájdalmas részvétét. A f'őgondnok bejelenti Szabolcska Mihálynak temesvári lelkésszé megvá lasztását. (Hoszszantartó zajos éljenzés.) Szabolcskát többen üdvözlik. Szabó esperes melegen üdvözli a jövevényt, akinek fényes papi és költői sikereket kiván. Szabolcska meghatva köszöni meg az ovácziót, kéri, hogy a részére előlegezett szeretetet terjesszék ki reá tovább, melyre érdemes kiván maradni. (Tetszés.) Érdekes javaslatot terjesztett elő a szentesi egyháztanács. Azt, hogy az uj óv minél intenzivebb kura pastoralist kívánván meg, mely külső eszközök szol gálnának jótékonyan a hitélet emelésére. Ilyen eszközökül megjelölik : figyelem ós ellenőrzés a vasárnapi munkaszünet szigorú betartása érdekében; intézkedés, hogy az ipari alkalmazottak és cselédeknek megfelelő időben az úrvacsora osztás kiosztható legyen, az iskolai életben a vallásnak nagyobb szerep stb. A javaslatot elfogadták. A számos jelentés mellett nagyfontosságú azon javaslat, melyet a lelkészek árváinak árvaháza ügyében beterjesztettek. Az egyházmegye átlátja, hogy az összes egyházmegyéket felölelő egy nagy országos árvaház felépítése túlhaladja a rendelkezésre álló költségeket; de nem is lenne jó az intézmény összpontosítása, A javaslat szerint az eddigi leánvneveldék Debreczen, Vásárhely és Szatmárt intirnatusok emelendők, hol a papok árva gyermekeit az egyházkerület, egyházmegye és egyházközség a meghateeleven Körösön a békalencse olyan nélkülözhetlen, mint a jó könyv a müveit család asztalára. Közeledik a fürdő szezon 8 a napi eseményeink krónikása előre hegyezi a ezeruzáját, hogy újra a körös víz elevenségét reklamálja. Egyelőre pedig: „Fürdik a holdvi lag az ég tükörében" 1 s megadóztatták kiadónkat visszamenőleg arra az időre is, mikor az „eleven" Kőröscsatornát— ko torták. III. A májusi visszatérő liir. Ismét híre hallatszik hogy a vasúti állomást kibővítik. De ki hiszi ezt el? Csabán ez „Jön a farkas" változata. Akkor sem hisszük (biz az még soká lesz, mikorra bekövetkezik). Utóhang. Egyébként Csaba nagy és szép város lesz. Ha csak az Isten meg nem oltalmazza. R—s. A harangláb virág regéje, (Aquilegia) — Montegazza Virágregéiből. — Hiába keresnétek a naptár szentjei között Theodagne nevét, pedig ha volt valaha szent, ő kétségkívül az volt. Nem minden szentnek a neve van benne a naptárban, azt hiszem nagyon soké, s pedig éppen a legjobbaké hiányzik be iöle, azoké tudniillik, a kik a mellett, bogy szén ül éltek, a szerénység erényével is birtak ; a krónika iiók ezért nem ismerték őket s a pápék ezért nem avatták őket szentekké. Epen ugy áll a dolog a híres emberekkel is; közötti kis vannt k hamis drágakövek, melyeket valódiaknak tartottak; és hiái yoznak sokan, kik zseniális fővel szálltak alá sírjukba s nevüket is aarozandó kvóta szerint neveltetné. A ja vaslatot elfogadták. Az egyházmegyei törvényszék tagjául Szeremley Sámuel választatott. A gyomai tanitók megintéssel sújtattak, a miért egyházi hatóságuk elkerülésével korpótlókuk ügyének tisztázását a világi hatóság előtt kérték. Szegedi Károly békési lelkész és Faragó János presbyter között vitás ügy volt, de Szegedi teljesen rehabilitáltatott. A makói tanitók elleni panaszok megvizsgálásával küldöttség bízatott meg. Csete György gyula vári tanitó saját házában lakván, oda utasíttatott, hogy a tanítás előtti időt az iskola épületben töltse, az iskola épület jókarban való tartásáról gondoskodjék. A berényi presbyterium lemondását az egyházmegye tudomásul vette. * Gyula váios polgársága vallás különbség nélkül nagyon meleg vendégszeretettel fogadta az érkező vendégeket. Domby Lajo3 fölhívására mind magánházaknál szállásoltattak el. Szerdán este kedélyes ismerkedési este volt, mig csütörtökön két órakor társaslakoma. A lakoma során az első felköszön tőt S z a b ó János esperes mondotta a királyra, minden hitfelekezet főgondnokára, kinek uralkodása alatt a vallásegyenlőség ténnyé vált, nagy szónoki lendülettel, imaszeü fohásszal fordul a nagy király hosszú életéért a királyok királyához. (Lelkes tetszés.) P a p p Imre lelkes tetszést keltő felköszöntőt mond Ráday grófra. Tatár János, a kerület nesztora áll töl szólásra és az egyház megye buzgó espereseért iszik. Ráday Gedeon gróf viszont Rszey Silviuaz, a buzgó tanfelügyelőt élteti. Tatár János Hajnal Istvánt, a buzgó protestánst, a közéleti férfiút élteti. Hajnal István dr. az egyházmegye nagy czéljainak sikerére emeli poharát. G a r z ó Gyulának ugy Széli Ákosra, mint Jauza Vinczére mondott pohárköszöntőt, mely nagy hatást keltett, különösen az utóbbi, melyen ezt a nagy patriótát, egy kis bánáti magyarosító tasját ünnepeli. A kiváló férfiú 12,000 lelket számláló nagy c eh egyházba mehetett volna papnak, de megmaradt magyarnak, mert tőlünk el nem szakadhatott. Nagy tetszést keltett a szép beszéd és az ünnepeltet könnyekre indi totta. Érdekes volt a Sánts Gábor gyulai földmives presbyter toasztja. Nagy tisztelettel adózik — ugy mond — a

t lelkészek kiváló munkája előtt, mert ők az istenhez vezérelnek ; de a lelkészek lelkészének Ráday grófot tartja, a ki nem az áhitatos hivő embert vezérelte isten elejbe, de a gonosz útra tért embert. Könnyű a papnak, a ki mégis azzal be^ zsél, a kinek szivébe bejuthat az áhítat szava, de a gróf azoknak papolt, a kik gonoszok voltak. Es kérlelhetetlen szigora sokat tartott meg az igaz uton, a kik elvesztek volna. No, hát az is igaz, hogy a gróf egykor nagy szállítója volt a poklok tornáczának, de a [kiköt ő elküldött a pokolba, — azok azt megér gukkal vitték. Mit akartok ? Ha a világon nem volna igazságtalanság, nem volna igazság sem s ennek következtében nem volna se biró, se törvényszék, se törvónyszolga s nem volna a törvény védelmezőinek az a beláthatatlan nagy serege sem S milyen nagy baj volna az! Theodagne, kinek görög neve az Is tenre s a szüzességre emlékezi )t, szentnek született s szentnek is halt meg. Pedig az ördög, hogy elcsábítsa, oly környezetbe vitte, a hol nem mondom bogy egy szent, de valamenynyi angyal ós arkangyal vétkezett volna. Bájos volt mint a virág, magas szár mazásu s szülei akaratából egy lombar diai herczeghez ment nőül, a ki a szü lőhelyemen Monzában székelt. Szülei hiúságának áldozata lett ő, mert azok, hogy herczegnővó tehessék, kora legboldogtalanabb asszonyává tették, mert férje Rutib ndó igazán rut, kegyet len, durva s egyszersmind kora legerkölcstelenebb embere volt. Elég anynyit mondanom, hogy még egy hete se mult el, hogy megnősült s mar hütelen lett Theodagneboz ; nem volt Olaszországban szép, fiatal asszony, a kit a herczeg pénzzel vagy erős akkal a rnsgiévá tenni ne iparkodott volna A szerencsétlen herczegnő kezdetben saját szemeinek se akart hinni, annyival inkább, mert férje a kalandjait lehetőleg rejtegetni igyekezett: de tapasztalata w Rulibandó mint c-ekélyebb elővigyá'.üta csakhamar meggyőztek, hogy ai őt mindennap gyáván es ru ul megcsalja. A kápolnába vonult, sirt és imádkozott s aztán egy panaszos szó vagy szemrehányás nélkül Rutibandó karjaiba vetve magát,, kérte, hogy ne becstelenitse meg a nevet, meljet mind a ketten vi selnek s a .szive legszentebb jogait ne értse meg. Rutibandó szivére ölelte, mert bUz ő is nő volt, de aztán gúnyosan azt mondta neki, hogy ő vadásznak született, ő meglövi a vedat bárhol találja, a réten vagy demelték. Es .ott olyaa közbiztonság, hogy éjjewe kint merem hagyni a lószerszámot az udvaron, nem viszik el, előbb meg az istállóba kötött lovat is ellopták, (Derültség). A grófra emeli poharát, a kit sokan félték egykor, de most még többen tisztelik. Az ebédet Fischl Jónás igen jól szolgálta, B á d é Pista pedig nyirettyüjóvel kiválóan emelte a hangulatot. Kedélyes poharazás közben csütörtökön a vendégek egyrésze elutazott, a törvényszéki, tagok azonban csak pénte ken mehettek. Jegyzők a községi szervezetben — Levél a szerkesztőhöz. — — május 6. Jól tudom, hogy országos intézkedésekben nem a vidéki hirlapokban föl hangzó vélemény a döntő. Ha mégis fölkérem a következő sorok közlesere, teszem ezt azért, mert mindenha kiváló jóakarattal, viseltetett a jegyzők ügye iránt. — És mert, ha nem is döntő, de iranyitó lehet a vidéki vélemény is. Sőt meg lehet, okkal-móddal kerül is, a ki az aktiv politikai életben is megszívleli. A falusi jegyzők szolgálati viszo nyai ma még rendezetlenebb állapotban vannak, mint ezelőtt 13 évvel, mikor a községi törvényt ujabban megalkották. Az u.óbbi időkben alkotott törvényekben is a falusi jegyzőség a biva tali jelleget mindenütt mellőzi s a megreperált 1886. évi XXII. törvénycikkben a falusi jegyző a kisközségi szervezetben még mindig a biró, előljáró ság ós képviselőtestület tollnokaként szerepéi. A gyakorlati élet számtalan megpróbáltatás! kétségtelenül igazolta, hogy a kisközségben az automikus szervezet eg.V oly életnélküli testület, a mely — a jegyző, mint tollnok nélkül — meg élni nem kepes. Az elöljáróság név alatt ismeretes közsági hatóság a községi adminísztratió érdekében csak egy fogalom, mint éppen a kárthágói érsekség, a melyet a valóságban hiába keresünk. A bagatell, mezőrendőri és erdőkihágási ügyekben az elöljáróság, mint társas biróság, az itélőtanács ós a községi biróra ruházott hatáskörök meg oldása a jegyző, mint nem obiigalt tollnok nó kül egyáltalában sehol megöl dást sem nyerhet s a törvények ós miniszteri rendeletek a kisközségi szerve zeti tagok tudatlansága miatt az 5-ik kerékként odaál'itott falusi jegyző — jobban mondva tollnok nélkül — folytonos stagnálásnak vannak kitéve. S eme hiányos szervezeti alkotás teremti meg ama folytonos panaszjog gyakorlását, amely járási közigazgatásunk munka idejét oly számtalanszor igénybe veszi Ha már a törvényhozás addig jutott, hogy a körjegyzőket anyakönyvi kerületenként 5—6 község születési, házas sági ós halotti anyakönyvek vezetésével s közadók kivetésivel, melyek kótségtea mocsárban, az erdőben vagy a folyó partján, — S panaszkodhatsz talán valamiért ? kérda tőle ; — Nincs mog mindened, amit csak kívánsz? Te vagy a herczegné, Rutibandó felesége, a többi csak közön-eges nő, a kikkel szerkőzöm 8 akiket aztán elfelejtek. Theodagne aztán nem is sirt többet s nem is igyekezett a férje szivet viasza hódítani. Visszatért a a kápolnába s kérte a jó istent, hogy adjon neki erőt és türelmet. S mindkettőben oly gazdagon részesült, hogy annak is megbocsátott, aki őt naponként, sőt óránkónt sértegette s a hóhérjára mosolygott. Annyira áthatottta őt a vallási rajongás, hogy ő most áldozatot hoz, hogy naponkint önkívületbe esett s az evangélium szavát, mely azt parancsolja, hogy a rosszat jóval viszonozd s a bal oiciádat is tartsd oda annak, a ki a jobb orciádat megütötte, vagy megfordítva tetszés szerint, — betü-szerinti értelemben vette. A lombardiai udvar legszebb, leggazdagabb és leghóditóbb lovagjai, látva miképpen folynak a dolgok Rutibandó házában, külön-külön megkisérlették a szegény asszonyt vigasztalni s részvéttelten udvaroltak neki, de mindhiába. Gyémántból volt az erénye ámennél durvábban bámalnnzia a ferje, annál barátságosabb ós gyöngjdeb'j lett iránta. Férje ellenben. akit ennyi jóság meg hatof) de jobb útra nem térített, talán érzelt is némi lelkifurdalást, de a helyeit, hogy megjavult volna, ujabb bűnökbe rohant, hogy lelkiismerete lurdolásuit elnémítsa >s felesége gyémánt erényét, mely őt bosszantotta Q8 megalázta, mintegy kihívja Sokkal jobb szerette volna, ha felesége sértegeti, átkozza, szerette volna őt sodrából kihozva, kétségbe esve látna. Annyiraelmérgesitette a dolgot, hogy nemcsak az udvarnál, de az egész országban megbotránkozást és haragot keltett. Mitden éjszakát pelotójón kivül töltött, lenül közokirat jellegével birnak, megbízta, miért zárkózik el a kisebb jelentőséggel biró ügyeknek a körjegyzőkre való átruházásától, a melyek a községi biró, elöljáróság, mint társas biróság a mezőrendőri ügyekben az itólőtanácsra vannak bizva ? 1 Hiszen ezen hatósági szervezetek egyikében sem találhatók fel azon garancziák, a melyek az állami anyakönyvvezetés és polgári házasság megkötésével járó elméleti és gyakorlati képzettségek tekintetében a falusi jegyzőnél összpontosulva kell lennie. A munkakönyvek kiállítását a falusi jegyzők nyakába nyomták. Igaz, hogy ezen uj intézkedésnél sem a honosság, sem pedig az illetőség kérdése nem okoz nagy fejtörést, azonban a cselédkönyvek kiáliitása * járási hatóságok beavatkozása miatt ma is oly hosszú procedúrával jár, mint bármely házassági ügy, pedig éppen a cselédügy volna az első, a mely alapos rendezésre vár; mert bármennyire is elismerjük a járási hatóságok supremációjának szükségességét, nem tartjuk parallel arányban azon jogkört, mely egy cselédkönyv kiállítása s egy polgári házasság megkötése között fennáll. Igen, mert ha az utóbbi fontos jogi cieleknény megkötésével a körjegyző már megbízatott, miért vonták el oly kisebb jelentőségű okirat kiállításától, mint a cselédkönyv, amelynek alapjául szolgáló bizonyítványt amúgy is a falusi jegyző állítja ki? Ilyen megfordított viszonyok között alig tudunk a „fontos" és „nem fontos" kötelességek közzé egy egyenes vonalat húzni. Mi, kik e lap hasábjain községi közigazgatásunk javítása érdekében többször felszólaltunk,mostsem hivatkozunk egyébre, mint ama ellentétes állapotra, hogy a falusi körjegyző állása ambuláns, s mint ilyen, szolgálati pragmatik» nélkül a kis községi szervezetnek csak amo.yan se „künt

M, se „bent" levő tényezője. Tapasztalhatjuk azt, hogy a körjegyző mint jogok nélküli „senki" ós „semmi" az elöljáróság, itélő tanáct, köz ségi bíróság ós képviselet ténykedéséért — jobban mondva tétlenségéért — sok esetben önhibáján kivül sürgetés.aak, dorgálásnak, sőt legtöbbször rendbir ságnak van kitéve s bírhi az 1836 évi XXII. t. cz 89. §. 2 ik bekezd "se szerint a jarasi hatóságoK közvetlenül a körjegyzőkhöz intézik is rendeleteiket, aonak végrehajtásáért a biró is feltétlenül felelős, Igen, da a gyakorlatban a törvény szelleme mellőzve, s a hivatolt községi törvény 27. §-a pedig ignorálva van. Hogy a körjegyző közreműködése az előljárófági szervezetben menynyire nólkülözhetővó van téve, ezt az 18ö7. évi XXII. t -cz 5 §. 2 ik bekezdése, az 1879 évi XXXI t. cz. 118. §, 1894. t.-cz 103. §. b) pontja eléggé megvilágítják, sőt ne vétség "ssé te-^zi a törvénv intézkedését az 1877. évi XXII. t.-cz. 30. §. 3 ik be kezdó-e, a mely szerint a körjegyző a biró rend lete nélkül m'g egy tdezvényt sem adhat ki a peres felek ró zére. A sőt a kedvesét haza is vitte, a hirczegnőnek bemutatta s az asztalához ültette. Mikor a dolog már enynyire ju ott, a szegény Theodagne nem viszonozhatta jóval a rosszat, de hallgatott s a menynyire csak lehetett, minden módon igyekezett férje gyalázatát a nyilvánosság előtt elrejteni. Egy nap egyedül volt a palotában a a kápolnában térdel ve kérte Ltent, hogy adjon neki erőt ós türelme', midőn jelentelték, hogy a Longobard hölgyek küldöttsége óhajt nála tiszte:egni. Keresztet vetett magára s a teramba sietett, hol a társadalom szine-virágját találta, a város legelőkelőbb, leggazdagabb és legszebb nőinek képviseletében. Egyike ezeknek, ki az uralkodó h izzal vérszerinti rokonságban állót', Tli ío dagne elé járulva igy szólott : — Felséges, kegyes herczegnnnk, régóta csodálunk ós sajnálunk tégedet, mi nővéreid. Te szentek-szentje, nemcsak hogy megbocsátasz annak, a ki tégedet naponként r legkegyetlenebb éa leggyávább módon bántalmaz, de még a bűneit is rejtegeted s mosolyogsz a nyilvánosság előtt, nehogy boldogtalannak tartsanak. De mi nővéreid valamennyie.i sértve érezzük magunkat a te sórel ued által s ag rí jar^l unk eléd, hogy mindnyájunk neveben, a megsértett női becsület nevében boszun hivjunk fel Rutibandó ellen. — Nem, ón soha meg nem boszulom magamat a7. emberen. Krisztus -okkal nagyobb bántalmikat szenvede t s még a kereszten is kérte atyját, kqgy kínzóinak bocsásson meg. Igy tettein °n is és igy fogok cselekedni, mig a jc Is ten életemet megtartja. — Herczegnő, te mint Theodagne megbopsáthatiz, de mint nő, nem. Neked az egész női nqqiért kell boszu allanod, melyet férjed gyalázatos modqn haiá.'p.an megsértet, — kIsten majd megbünteti őt , én nem tehetem, nem is szabad tennem.