Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-01-12 / 4. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök, január hó 12-én. 4. szám. BEKESME6Y KÖZLÖNY POT-jí. TI KAI es VEÜYESTAKTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház

1) a hova lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI D/J: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. £gye* szasv: á i 3 )cr. Előfizethetni: helyíian a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk rzáinára i lfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle há* hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetend „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Szegénység. Ne mondja senki, hogy nagyon unalmas dolog mindig panaszkodni! Még mindig nem elég sok az al kalom arra, hogy a közönség szive mélyéből atérezze a szegénység nyomasztó voltát. Még mindig meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy feltárjuk a bajokat, mert csak igy lehet kilátás arra, hogy ezeken végre segíteni fognak. A beköszönt uj esztendő ismét megnyitja szemeinket a nyomorúságok előtt. Ha végig nézzük azokat a statisztikákat, amelyek elkészítésére a kormány nem ok nélkül helyez nagy súlyt: a szomorú tapasztalatok egész sorozata tárul azokból elébünk Az adó- é» birói végrehajtások egyre gyarapodó száma, a sikerteleu árverések, £ süriin megnyitott csődök, mind- megannyi kiáltó jelei a szegénységnek, a mely már uem is bujkál, hanem az utczáu jár és feltűnik, fel kell tüunie. Rég nem volt ilyen nagy a szegénység, mint most, ezt tapasztaljuk mindenütt, bármerretekintünk s ezért összeszorult szívvel és fájó lélekkel bár, de mégis fel kell vennünk a kötelességet, hogy ezen a kiáltó nyomoron segítsünk. Csakhogy az a baja, hogy ezen nem lehet oly könnyen segíteni. Igaz, hogy egyeben se tudunk, de az általános szegénységet, amely fájdalom, már nem csak a külváros viskóiban húzódik meg, de a csillogó kirakatok mögött is helyet talál és a pazar berendezésű lakószobákba is besurrant : nem lehet csirájában elpusztítani. Ma már ott tartuuk, hogy hiába irnók ki, „koldulás tilos" / koldului kell sok embernek, ha éhen halni, vagy lopni uem akar. És ugy látszik — uem akarok senkinek szemrehányást tenni — hogy mi már annyira megszoktuk a koldulást, hogy talán hiányoznék, ha elmaradna s ezért is uem sietünk* a koldulás ellen erélyesen intézkedni... S ha azt nézzük, mi az általános szegénység oka : ismét csak abban a régi közmondásban találjuk : „ne nyújtózz tovább, mint a meddig a takaró ér." Ámde hányan és hányan uyujtóznak tovább, nagyon is tovább. Mi en nek a következménye ? A hanyatlás rohamosan jön s uem lehet Htját sem állani. Visz a végromlás felé. Ha a fiatal, kezdő kereskedők nem a czifra kirakatokra és a minden áron való kihitclezésre fektetnék a fősúlyt, hanem arra, h»gy mérsékelt haszon mellett szolid üzleteket csináljanak, kevesbb volna a bukás. Ha a polgár családok uem igye kezűének minden áron és minden téren adui az ^előkelő-1, akkor kevesebb volna a számla, kevesehb yolna a baj. És ha az úgynevezett kis emberek, akik kis keresetükből szerényen talán meg tudnának élni, nem utánoznák azokat, akik nagy lábon és urasau élnek : akkor kevesebbszer peregne a dob az ajtók előtt és kevesebb számot mutatna fel a statisztika a foglalások és árverések sorozatában. Kétszeres kötelessége tehát mindenkinek, akinek az latén vagyont adott, hogy szegény embertársain se^ gitsen. Ki, hogy tud. A legszerényebb keresetű ember is találhat módot arra, hogy feleslegéből nála rosszabb helyzetben élő embertársain segítsen, hát még azok, akik igazán dúskálhatnak a bőségben s akik vagyonuk kamatait sem tudják elpazarolni. Ebben a nagy nyomorúságban, amely ma fájdalom, mindenütt mralkodik, a sötét árnyakat csak az a fény oszlatja el, mely a jó szivekből árad szét. Ez és a józan életfelfogás és a hely es beosztás vannak hivatva enyhíteni s később meg is szüntetni azekat a bajokat, melyek a pauperta mind szélesebbre taposott mezején, mint bojtorján, mindenkibe belekapnak. Év elején néha-néha gondolkozni lehet e fölött a sokszor hangoztatott, talán unalmas tárgy felett. Higyjék el, nem is annyira unalmas ez a tárgy, miut inkább szomorú s a mi még ennél is rosszabb, hogy nagyon is aktuális. — Politikai hirek Budapestről azt a hírt vesszük, hogy az alkudozások sikert Ígérnek. Négy öt nap alatt nyéibe lesz ütve és akkor Bánffy demisszionál. Ha a függetlenségi párt ellenáll, akkor feloszlaijak a képviselőházat Ez röviden közölve a mai szituáció. A Csáb á n hirdetett népgyűlés elmaradt, helyette plakatumok jelentek meg. melyek azon hitét fejezik ki a csabai ellenzéknek, hogy a törvénytipró rendszernek buknia kell. — Körös Tárcsáról fölkértek annak kijelentésére, hogy ott nem tudnak semmit, hogy a függetlenségi polgárok tiltakoztak volna az tx-iex ellen. Gyűlés nem volt. Ha lett volna is, elvük fenntartása mellett elitélték volna az ellenzeki pártokat, melyek az ex-lexre vezet ték a dolgokat. Küldöttek ugyan föl az országgyűléshez néhány aláirásu kérvényt, de ez „házihg" készült, épen ugy, mint az az irás, melyben Csabán százával kértek uj bíró-jelöltet, aztán kitüut, hogv azt a sok alairást hat ember irta, A tárcsái is i;y készült, „házilag." Gazdasági egyletünkből. — Az ig. vál. ülése. — Gazdasági egyletünk legközelebb tartott ülésén tizenn gy tagú bizottságot küldött ki a mez.ei munká?ok segélyalapja szabályzatának elkészítésére, azonkívül kimondotta, hogy jövőben azon czólból, hogy minél erősebb kontaktusban legyenek az egylet vezetőségével a tagok, időhöz kötött szaklapot ad ki. Részletes tudósításunk a következő Dr. Zsilinszky Endre ig. elnök megnyitván az ülést, előterjeszti a törvényhatósági bizottság a'.on határozatat, melyben az egylet bízatott meg a m ei munkások segitö alapjának elkészitesével. Ez ügyben az egylet a következő hatátozatot hozta : A kérdéses munkálat elkészítésébe annyival inkább belemegy az egylet, mert ezt a vármegyének unt előterjesztésében is megígérte s erre nézve egy tizennégy tagu bizottságot küld ki dr. Zsilinszky Endre elnöklete alatt : Beliczey István, Léderer Rudolf, Koroly László, Vidovszky László, Dérc y Péter ifj , Bolza Géza gróf, Krafft. Vlk tor, Kiss Antal, Morvay Mihály. Fábry Sindnr dr.. Rosemhal Ignácz, Kocziszky Mihály és Zlinszky István ig. választmány i tagokat, kéri föl-. A munkálati t a ná«y választmány tlébe terjeszti a bizottság. Z 1 i n s z k y István titkár előterjeszti a vármegye főispánjának átiratát, melyben tudatja, hogy a földmivelé.-ügyi miniszter Bekesvarmegyében lizenhat g^z dasági cselédet szorgalmuk és pjlda, hüségük kitüntetésére egy egy elismerj jutalomban s egyenként 50 frt ju alom részesítette. A jutalmazottakat a közigazgatási hatóságok s a gazdaközönség köz remüködése molett a gazia<*gi egylet köz- vagy igazgató választmányi ülése ben ünnepélyes módon kívánja kmoiBékésmegjeiKözlöny"tarcáia. Száll, száll az emlék . . . Száll, száll az emlék és megpihen JJ szerelem halottjain; Gúnyt és kaczajt hallunk széltiben A bölcs világnak ajkain . . . Legjobb barát még

% ki igy sóhajt, Sajnálkozva, a sir felett: Oly könnyü-e v&jjon néki e hant, Miként véve az életet ? Csak a gyászoló hölgy érti, érzi Jl viharnak zaját, végit . . . Halvány angyal! a hálottat védni. Mond el az élet bús regéjét . . . Endrödy G°za. A búzavirág regéje. — Irta: Montegazza virág regéiből — Egy öreg hindúköhő bagyottt ránk egy párbeszédet, melyet egy iiykamor la árnyékában, érni kezdő buzavetés mellett észrevéllenül hallgatott ki, mikor oda pihenni ledőlt. — E párbeszéd a buzakalászok és az ég között folyt; meglehet hogy kótelkedéslek, de talán teljes hitetlehségtek jeléül a fejeteket rázzatok, de én becsű letemre mondom s biztosithatlak benneteket, hogy az ég naponként beszélget a földi teremtményekkel és hogy azok felelnek is neki, de nagyon halkan, csaknem suttogva beszélnek, ugy hogy az emberiség túlnyomó száma semmit nem hall belőle s csakis a költők, a kik épen • les faa}í.á uk folytán lettek azzá, veszik észre e hangokat s tartják meg emlé kezeiükben, hogy aztán ujabb, sokkal szebb világokat leplezzenik le ejő'tünk annái, a mely bennünket körülvesz. |gy hev<rt q;t a mi költőnk alvás ós elmélyedés közölt ; a kalászok riogása kellemes fólálomba szenderitette, mely csakhamar mély álommá változott volna, ha egy a magasból hangzó hang figyelmét fel nem kelti, * * * Az ég szólt le a kalászokhos. „Hálátlan kalászok,haragszom rátok" „Ugyan miért?" „Mert mindazt a sok jót a mit rálok pazarlók, egyetlfn egy csókkal, egy kö szönő s. óval. sőt hálatok jelével se viszonozzátok. Én me'engetlek benneteket, ón árasztok fényt re ltok ; gyökereiteket ón fürösztöm üditő esőben s száraitokon a szőke kalászt, melyet az emberek kenyérré változtatnak, én érlelem meg." — Nom vagyunk mi hálátlanok irántad, óh ég : kész szivvel elismerjük jótékonyságaidat melyeket reink árasztasz s hisszük, hogy bebizonyíthatjuk hálás voltunkat is meglesszük, a mit tehetünk Talán nem igaz, hogy te az élő termések boldogságában tükröződül, hogy onnét a magasságból a viruló föld szépségeiben gyönyörködöl ? A szőlőhegyek és erdők között itt zöld, amott aranyos szőnyeget terítünk s rajta vagyunk mindenképen, hogy a földet ékesitsük, a ki a te leányod s csók jaidat és jótéteidet százszorosan vissza adja. — De ón nem veszem észre a szeretetnek semmiféle jelét, a néma szeretet énnekem nem szeretet. A virágok illat rt küldenek fel hozzám, az erdők sokat mondó zugáeukat, a madarak éneköket, de ti — — Szeretünk, a hogy c-ak tudunk. Irántad érzett szeretetünk telve van tisz telettel. Sokkal is távolabb vagy tőlünk, semhogy lángolóan szerethetnénk, vonzalmunkat kifejezhetnénk. A madarak könynyen közeledhetnek hozzád, a virágoknak ís vannak szárnyaik, melyeken illatukat hozzád küldhetik. De mi kicsinyek vagyunk s nincsen szárnyunk. — S látjátok ón még is nagyon szeretlek titeket ; szerény, de nagy erények kel ruháztalak fel benneteket, melyek az emberiség kedvencz növényévé tevének. Edes illatot, ragyogó szint, magas alakot nem adhattam, mert nagy értéket szük térre kellett szorítanom. Hajlékony csinos szárán herdja mindegyitek a ke nyeret, ezt a', egyetlen táplálékot, melyet az ember soha meg nem un, sőt, a melyet istenitettek, mert templomaik oltárára helyezve, istent rejtették belé. — Igen, mi a kemencze ós az aíztal számára vagvunk rendeltetve, de a virágok sóhajok közt hervadnak el szép leányok hajfürtei közt, vagy szerelemtől epedve forró kebleiken. — Ah, ne irigyeljétek a virágokat I Az ember kedvtelessel tépi őket, egy pillanatig kéjesen szagolja s ha elhervadnak, a szemét közé dobja s lábbal tapossa. Titeket ellenben szerető gonddal vidám parasztleányok gyűjtenek egybe s az aratás a legrégibb és legszebb ün nepa az emberi ne.t nek. Ti a legelső helyet foglaljátok el a házban, szőkék maradtok ós illatosak lesztek, ha ke nyérró változtok is át, s száraz szalmátokat is gondosan egybegyűjtögetik s a házak tetejét fedik be velők, férfiak és nők a fejükön hordják. —• De ez mind nagyon prózai dolog ; szeretnénk mi is egy kis költészetet. — Ne legyetek elégedetlenek ; annyi költészet rejlik csak egystlen egy kalászban is, hogy azt a föld valainenynyi népének nyelve nem birná, kifejezui A gabona és a bor világ két legpoótikuiabb növénye, a jónak es gonosznak két sarkcsil'aga az emberiség történetében. De most no beszéljünk erről, ürülnék, ha kissé jobban szeretnétek, mint eddig szeretteted. — Igyekezni fogunk. * A hindú költőnek ki már régen nem szundikált, ugy tetszett, mintha néma csend állott volna bs s már azt hitte, hogy az ég és főid közötti párbeszédnek vége szakadt. De némi idő múlva felülről hossiú. mély sóhajtás hangzott,mintha valaki szerelmet esdekeine. — Kalásxok, szerettek ? — — Ég, nagyon nessze vagy tőlünk — — Es ha lemennek s átkarolnálak benneteket; szerotnétek-e akkor? — — Nagyon kicsinyek vagyunk, agyon szorítanál bennünket. — Nem, ne tartsatok attói; kékvirág alakjában szállok le hozzátok s veletek, köztetek élek, a virágaimat fogjátok csókolgatni s ón a ti kalászaitokat. * Ama nap ota nő a szántóföldeken, melybe az emberek buzájukat vetik, a búzavirág s mikor ennek kók virágai kinyílnak, a kalási is érni kezd s virágok és kalászok csókolóznak, mulatoznak, mint egy bájos lányka kék szemei szőke fürteivel. Máté Pál. Ex-lex táreza. Ex-lex ma a világ divatja, miért ne lehetne ex-lex táreza is, ha úgyis tótágast áll a törvény, miért ne lehetne a vonal alatt politizálni, A legnagyobb