Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1899-01-08 / 3. szám
XXVI. évfolym. B.-Csaba, 18^ 9. Vasárnap, január hó 8-án 3- szám. békésmegieiközlöhY POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Appouyi-utcza 891/. sz. (Zsilinszky-féle házi a ELŐFIZETÉSI DIJ: EgéBz évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle há> hova lap szellemi részét illető közleményei, j 42aff á 1 8 K r" hova a kÜlde m^ l d®' d7 k el5fiz6té8Í péDZe b küldendők. Előfizethetni: helyhan a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor u e a . ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetea 1 Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk (fámára -lfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. | „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A nemzet és parlamentje. Konstatáljuk, hogy a politikai helyzet az újévi szünet alatt sem javult. A képviselőház folytatta ott, ahol elhagyta. Három napi békesség után ma újra kezdődött a lárma a Sándorutcza palotában, ahol ma a beszédek obstrukcziója után, a technikai obstrukczió eszközéhez folyamodott a leleményes ellenzék. Tehát névszerinti szavazásokkal ölik a drága időt, ami valóban lélekemelő dolog a törvényhozó uraktól, akiktől hasznos munkát várna az ország. De vajon vár még valami üdvös dolgot az ország az ő parlamentjétől? Konstatáljak, hogy most már meglehetős közönyösség foglalta el a helyet az emberek lelkében az izgalmak után, meiylyel eddig a parlamenti harczot kisérték. A nemzet valóságos elkeseredéssel gondol a képviselőházra, ahol csak hatalmi érdekekért folyik a háború. Higgadt és bö'cs tanácskozás arról, hogy mire volna szüksége az országnak ebben a forrongó korszakban, amikor a nemzetiségi, de különösen a szocziális kérdések, mind jobban növekvő tüz zel viszik az ostromot —- liire sincs ennek a képviselőházban Horánszky Nándor ur haragszik Bánft/ra, mert liü szolgálataiért nem kapott miuiszteri tárczát Ne áltassuk magunkat, hatalmi kérdésekért folyik most az egész háború a parlamentben, miudenféle hangzatos jelszavak alatt S az or szág átlát már a szitán, belelát a törvényhozó urak szivébe, vagy a mi a mai kor embereiuél még a szivnél is becsesebb rész, a zsebükbe. Tudja, hogy nem az ő sorsáról, hanem csakis a törvényhozó urak saját becses érdekeiről van szó. S épen ezért, nem kiséri olyau érdeklődéssel, nem csügg a lelkével azon a háborún, amit Budapesten folytatnak. Nézi a birkózást, mintegy izgató látványt, de sorsának se jobbra, se balra fordulást a harcz kimenetelétől nem várja. Es ez & legnagyobb baj, ez & legszomorúbb tiiuet, ami ebben az egész válságban felmerült. Látjuk, hogy a parlament valósággal elszakadt a nem zeti élettől, hogy gyökere a nép lelkében nincsen. Az ország olybá tekinti a küzdőket, mint a római nép a maga fizetett gladiatorait. Es a képviselő urak ugy látszik, még ezt nem Tették észre, pedig ez rájuk nagy veszedelem és nagy veszedelem az egész alkotmányosságra. Mert ha az •rszág látja, hogy képviselői voltaképen ne.n törődnek vele, ő sem törődik veliik, megválasztja a honatyákat — pénzért s aztán mit bánja,csináljanak amit akarnak, falják fel egymást, legfeljebb hogy jó étvágyat kíván hozzá. Ha a képviselő urak cziuikusau bánnak el az erszág érdekeivel, ha a többség és a kormány önző hatalmi érdekből nem enged és ha a kisebbség szintén nem puszta ideálizmusból, vakon folytatja az ostromot s mindnyájuknak közös iparkodással sikerül az alkotmányt összetépni, mit feleljen erre az ország ? Cinizmussal felel és azt mondja : Ha törvényesen nem élhetünk, élünk ugy a hogy tudunk, abból ugy sem élhetüuk meg, amit ti tőletek kapunk. Ez a közvélemény ma az országban. Kormánypártnak és ellenzéknek egyaránt erről a közvéleményről kellene tudomást venui. A közvéleményt nem a bizalmi nyilatkozatok fejezik ki, nem a frázisok, a melyek Pap Elek et consortes hazafiúi bölcsességből csepegő ajkairól haugzanak! Az ors/.ág nagy közvéleménye el van telve az elkeseredéstől, hogy képviselőháza ennyire nem törődik a maga igazi fsladatával, ennyire nem törődik magával az országgal. Es a nemzet még jobban el fog fordului parlamentjétől, ha idejében magába nem száll, meg nem köti a békét és nem folytatja kivált a szocziális kérdések megoldása, az anyagi helyzetének javítása érdekében a munkát — hanem arról vitatkozik, vájjon elmondotta-e voltaképen a miuiszterelaök a Ház mult évi utolsó ülésében a beszédét vagy sem ? — Politikai hirek. A törvény nélküli állapot ellen az országgyűléshez a következő békésmegyei községekből kül döttek föliratokat: Doboz, Szegha lom, Orosháza, Béké 9, Füzesgyarmat és K ö r ö s 1 a d á n y b ó 1. A csabai ellenzéki pírtok hir szerint legközelebb népgyűlést rendeznek, hogy fölemeljék tiltakozó szavukat a mai törvény nélk'ili állapot ellen. — Meskó László dr. országgyűlési képviselő Békésen időiik és a köröket soi ra látogatja. A politikai helyzet — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — B udapest, jan. 7. A partközi összekeveredésben eljutottunk a krizisig. Mire e sorok napvilágot Iáinak, Magyarország közvéleménye tudni fogja a megoldást. De minden jel arra mutat, hogy Bánffy megfogja hozni az áldozatot a hazának és félre áll áltól a szertelen politikai gyül ölettől, amely kivégezte. Azonban nem teszi ezt biztosítékok nélkül. Eddig is az domborodott ki a Bánffy magatartásában: „En mennék szívesen ; de az ón bukásom, mely a kisebbségi terrorizm us ténye, fönmarad egy veszedelmes parlamenti szokás. Ezentúl egy miniszterelnöknek sem lészen maradása. Mindenkit kifognak ütni a helyéből." Nehogy tehát ez megtörténhessék, Bánffy azzal a biztosítékkal távozik helyéről, hogy oly irányban módositatja a házszabályokat, legalább azt garantirozzák neki, hogy jövőben ilyen szen vedelmes parlamenti tárgyalások nem lesznek. Már most. miután e garancziákat bírja, — készségesen félre áll az utbó). Hiszen három hónap óta nem volt egy nyugodt napja sem. Az a négy esztendő, melyet ő a kormányon töltött, méltán számitható a folytonos háború esztendőjének. Négy óv alatt sok dologban tapad siker nevéhez ; de mégis az lesz az ő legnagyobb eikere, ha utódját betudja biztosítani azon ádáz harcmodor ellen, mely ím őt felváltásra késztette. Hogy mi le^z a Bánffy távoztával? ,Békésmegy6iKözlöny"tarGáig. Ne mondd . . . Ne mondd, ne mondd, hogy nem szeretsz, En nem hiszem, te sem hiszed ; Öntudatlan elárulnak JJ rezgő ajk s fénylő szemed. Mondd inkább, hogy szeretsz nagyon, S a szerelem oly oalami: Mi titokban jobb, édesebb, S nem akarod bevallani ! Balga beszéd! Hisz' e kétség Bűnül róható fel nekem: Hogy szived titkát ösmerve, Szerelmedben kételkedem ! Técsi József. A szerelemről. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Bókot akarok önnek mondani, asszonyom. De rosszul sült el. Lsssan akartam s alunjába lépni ós nagy elővigyázatom miatt ü ődtem bele az ajtóba. Kérdésekkel halmoz el, nem tudom hol ós mint kezdjem. Lelkemre köti hogy iga «t mondjak ós legyek mellette udvarias. Lehetetlen, hisz ez két külömböző fogalom. — Öi s/okta mondani asszonyom, hogy ép ugy, mint minden bókbán van egy kis hazugság, minden udvariatlanságban van egy kis igazság. Az ön elveit teszem magamóvá. — írjon ntkem! Tehát a tévedések vígjátékáról I Arról "a játékról, melyben semmit sem veszíteni már is annyi, mint sokat nyerői. De hol van az, ki mondhatná, még nem vegzi'et'.em játékomban? N?m-e bölcs Salamon volt a legnagyobb bolond? Nézzen csak utána, rá jő, hogy hány felesége volt! De végre is bö ce volt ós tehette. Hí Saba királynője élne, osztaná véleményemet. D lábunk felad' U ikho^. Miaserele n ? íróktól s okuk kérdezni, nem olyantó', kik nemcsak a kö tós^etet, de m»g a verseket se ismerik. Dj ha ép ugv tetszik, megmagyarázom a dolgot, a mint tudom, v*gy helyesebben, a mint nem <udom. In e, b mutatok önnek egy csinos fiatal e nb^rt Hallgassa c-iak, mily szép beszt dmodor* va i s mily szépen hegedül, Méltassa lovábbá egy kis figyelemre szép fekete baju zát, mely nem téveszti hódi;ó ha'á^at és mely a nők szívét, hanem i tö ti be, de nagyrészt, büvö< hatalmába keri i. A bsmut itott fi ital emberrel éde* mausja mellett ül egv bájos kis leány, ki e látványosságra igen különöset érez. Ima asszonyom, ez a szereiemi Emő. lényegesen különbözik az i^azi, ön e len s/erelem. Egy nőt igazán, szívből s"/eretni nem annyit jelent, mint azt es annak szerelmét megkívánni a maga, nem pedig a szeretett nő részére. L^g több szerelmes szerettetni óhajt, nem pedig szeretni, ez az önzés önérzete, sem mi egyóbb. Mindrfnt elkövet, a mi czól jához közelebb juttatja. Igazán szeretni pedig annyit t sz, mint magat átengedni remény ós viszonzás nélkül, imádni a nélkül, hogy valaki tudná, feláldozni magát anélkül, hogy köszönetet, várna érte, vagy 6mlitést tenne róla. Ide számítanám egy másik kategóriába ugyan azokat a szerelmeseket is, kik a legnagyobb áldozatokra volnának képesek, 'alán még meg is halnának teljes nyugalommal ós örömest, ha az a tudat kisérné őket abba az ismeretlen világba, hol egy szeretett személy figyelmét, vagy 'alán vonzalmát fölébresztették ós hogy az most bo dog, E^y fiatal barátnőjéről szólt nagysád nekem a minap. Diskrót volt és nem akarta elárulni a leány ideálját. De azt nyugodtan rá foghatom, hogy ez a kérdéses sz-relem, nem az itt felhozott fokozatokba sorozható. A színházban látta. Romeot játszotta talán, vagy fényes körben ismerkedett meg vele és látta, hogy a szép asszony ott felejtette a kezét az ő kezéban-. Nem a szerelem láza ez, hanem bizonyos ösztöne, s'ámítása az éles szemű hiusáanak. Csak egy mo mentum dolgozik közre : az a szegény, piczi, jóságos sziv. Remél és csügged, bizik ós vágyik. Ennek a kis szivnek dobogásáról vajmi keveset irhatok, nem gazdag az változatosságokban Csak egy érzés tölti be egá.HZ nap ós álmai közepette : „itt van", „mikor fog jönni " Ezzel a gondolattal ébred s ezzel nyugszik megint le. Egyes fiatal emberek abban a boldog tudatban élnek, hogy minden leány, ki barátságosan szól hozzájuk, egyu'tal beléjük szerelmes is. Abban a meggyő désben búcsúznak, hogy a bájos angyal szellemüktől el van ragadtatva, sietnek egy szellemes levelet intézni hozzíjok. Talán a háza-ságra is ez áll: kevés nő, de talán még kevesebb férfiú tudjaje lentőségét felfogni. Jobb is ugy, mert ha az emb3rek a házasságnál a józan észre hallgatnak, akkor az ember-vagyonban nagy vesztesége lenne az — államnak. Váljon mennyire szükséges a szerelem a boldog házassághoz ? Egy malicziozus franczia szava jut eszembe, kinek véleménye szerint egy szerelmes pár Két részből áll, amelyek közül az egyik szeret, míg a másik magát szerettetni engedi. Bevallottam már nagysádnak, hogy ez a pletyka téma nem kedvenczem. Nagy előszeretettel vagyok a rejtólesség iránt, különösen az ön nemével, a szép nemmel szemben. Mindig szerettem a charadák megfejtését. Érzem, hogy mindjobban vágom magam alatt a fát, hanem elhatároztam, hogy ezúttal megmondom az igazat, a magunk kárára is. Egyébként ezek nem titkok, tudják önök ezeket a dolgokat, talán jobban, mint mi magunk. Hisz megismerik, kitalálják érzéseinket, gondolatainkat, mielőtt mi magunk azokra nézve tájékozva volnánk. Legyen büszke szerelmére és ne adjon belőle többet, mint a mennyit kap. Minél jobban szeret, annál jobban uralkodjék ön magán, A ki jobban szeret, az szenved mindig többet,., ós ha kell, szenvedjen inkább a férfi. Ön azon kevesek közé tartozik, kik sokat adnak és keveset kívánnak. Egy szegény nő, ki házassága első idejében azt hitte, hogy szerettetik, átengedte magát egészen boldogságának, egyszerűsége ós ártatlanságában, fogalma sem vo t arról, hogy kell egy megtagadással kaczórkodni ós nem értett ahhoz, hogy mint kellene ügyesen alkalmazott szeszélyek által uralmának alapját megvetni? Később a szegénység és nélkülözések gondolata nem ijesztette meg, amint egy szerető nőt semmi sem ijeszthet meg. Azt hitte, még lehetnek boldogok. Lettek is, mikor egymástól megszabadultak. Az asszonyból remek nő lett, a férfi, az maradt a ki volt, futó. Találja ki, mi ? Latja kérem, egy kis kaczórsággal, egy kis ügyes játékkal e nő talán uralma alá vehette volna férjét. A kaczérság akkor mégis van engedve, ha arra szolgál, hogy a férjnek tessék ez által az asszony. De ha arra, hogy bolondítsa a világot, akkor veszedelmes. Egész életünk két ellentétes elven alapszik : az egyik hiánya a másikat károsítja meg. Minek nyújtanak alkalmat, ha nem akarják az imádó érzelmeket meghallgatani ? A férfi, kinek pirulásában, zavarában, szive dobogásában gyönyörködött, megkérdezheti attól, ki belevitte a lelki nyugtalanságba, e boldog zavarába : mikor folytatjuk a regényt tisztelt aszszonyom ? Brenner József. Az utolsó oldal. (Régi hirdetésekről.) Irta : Vais Gáza. Ócska, megsárgult ujságlapok kerültek a kezembe. Ó'yan ócskák, hogy szinta szétmállanak a penésztől, melynek
