Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-01-01 / 1. szám

az előmunkálatok teljesítésére köteleztetnek. JÍlőiaör is vegyük szemügyre az adóbehajtások kérdését. Magától értődik, hogy az 1898. évről, vagy még régibb időből fennálló adóhátrálékok — minthogy ezeknél törvényesen megszavazott adótortozásokról van szó — akadálytalanul behajthatók január elsején tul is. Ami pedig a folyó adótartozásokat illeti, ezek tekintetében intézkedések szükségessége januárban, sőt még azontúl is meglehetősen hosszú ideig fenn nem fo rog s az államhatalom egy darabig passziv nézője maradhat a dolog fejlődésének. Az egyenes adók tudvalevőleg negyedévenkint fizetendők be és pedig oly módon, hogy az első évnegyedi adórészlet február 15-ikón válik esedékessé De még február elsején sem következik be rögtön az az időpont, mikor az adóhátrálékosok tényleg hátrálékaik befizetésére szorittatik. Február 15-ike után az adóhivatalok összeállítják az adóhátrálóko«ok jegyzékét, ami pár hetet vesz igénybe. Csakis márcziusban történik először a háralókoa adózók megintése s csak akkor, ha az adóintésekben kitűzött határidő alatt sem fizettetnek be a hátrálékos összegek, történnek meg a behajtás iránt való intéz kedések. Az adóvégrehajtásokra tényleg márczius vége előtt rendes viszonyok közt sem kerül a sor. Tévedés tehát azt hinni, hogy az adóügyben mindjárt január elején valami felfordulás áll be, ha az országgyűlés az indemnitási törvényt el nem intézi. Csakis márczius végén, vagy április folyamában kerül a sor arra hogy a közigazgatási közegek a végrehajtás végett hozzájuk utalt hátraléktartozások tényleges behajtásához hozzáfoghatnak. Mellékesen fölemlítjük, hogy a szolgabiráknak nem lesz az kellemes dolog, hogy a végrehajtások körül való közreműködésüket beszüntessék, mert tudva van, hogy a végrehajtásilag dijak is szedetnek s e dijakból a végrehajtó közegek napidijakban és kilóméterpénzekben részesülnek E mellékjövedelem elesése valóban nem valami kívánatos dolog lenne különben is rosszul fizetett törvényhatósági közegeinkre nézve. Tekintettel a mondottakra, bátran ki lehet mondani, hogy legalább ami az adóvégrehajtásokat illeti, az újév elején nem állhat be rögtön valami fenyegető helyzet mert nem tehető fel, hogy még márczius vagy ápriljs végéig se lehea sen a kivezető utat megtalálni azokból a bonyodalmakból, melyek a törvényhozást most megbénítják. Hónapokig ily állapot nem tarthat, sőt józan észszel fel kell tennünk, hogy még az első adórészlet esedékessége, azaz február 15 ike előtl beáll a minden hazafi által óhajtott ki bontakozás. Ami már most az ujonczozíst illeti, ez még kevésbé akut természetű. Az ujonczozás különben is csak márcdúsban szokott végrehajtatni, AZ előmunkálatok a törvény szerint minden körülmények még majd gyereket kiütni a nj eregből, de győzedelmeskedni gondoltam felette hogy Vilma nélkül számítottam. — Teljesen kimerülve az izgatottságtól érkeztem haza s senkivei sem érintkezve szo bámba vonultam. Életem egyik legkínosabb órái ez éjjén. Lázrohamain egy pillanatig ós engedtek nyugodni. Azok a gyönyörű égszínkék szemek, az a lecsüngő aranyszőke haj, remek termét folyton előttem láttam, mint viziót. Ezer, meg ezer légvárat építettem, melyek mind virágosok, bájoeok voltak; a Iste nem milyen lett a valót. Másnap délután legelső dolgon volt tisztelegni Vilmánál, hol már Szentgró thyt is találtam. Pompásan töltöttük az egész délutánt. Viima elragadóan kedves volt, azonban bókjainkra komolyan felelt; de a croquetban igen élénk, sőt trélálódzó volt. Közöttünk semmi megkülönböztetést nem tett, de szemeiből kivettem, hogy szívesen pihennek a vetélytársamon. Valóban őt is illetó az el tőség, mert hisz ón komolyan számítás sem jöttem, ki még tanulmányaival sem volt készen. De hiába, a szerelem időt nem mérlegel, s én ábrándjaimat csak szőttem tovább. Nap-nap után találkozánk Vilmánál s barátságunk mindinkább megerősödött; ekkor vettemészre nagy szomorúságomra, hogy Vilma szive már nem egészen sa játjáé, hanem félig Szentgróthyé s hogy kezdtem lassankint hátraszorulni, bár mindent megtettem kedvéért, csak meg hitt barátjának ós semmi egyébnek nem tekintett. Illúzióimból kizökkentem s irtózatos féltékenység fogott el, szerettem volna bevallani szerelmemet, de gyávaságom nem engedte. Oh, miért is voltam ily bátortalan ? Talán nem lett volna oly szomorú első -•x szerelmem délibábja. Ettől kezdve ritkább vendég voltam nálok. Eleinte csodálkoztak ezen, de később már megszokták. közt teljesitendők lévén, csakis a tényleges állítás jöhet szóba. Feltéve azt a hihetetlen esetet, hogy az ujonczok megszavazása még márcziusig sem történnék meg, az sem járna valami nehézséggel, ha az ujoncállitás idejét későbbi időre halasztanák, mert hisz az ujonczok tényleges bevonulása külömben is csak őszszel történik meg. Mindent összevéve, az ex-lex-állapot közjogilag veszedelmes dolog, de tévedne, aki azt hinné, hogy akár as adó-, akár az ujonczállitás ügyében mindjárt az óv elején valami ijesztő felfordulás beállhatna. A társadalom, mint nevelő. A felületesen gondolkozó emberek akárhányszor vagy a szülei házat, vagy az iskolát okolják azért, hogy egyik másik fiatal ember nem tölti be hivatá sát, vagy letér a becsület útjáról. Pedig legtöbb esetben sem az egyik, sem a másik nem oka, hanem a társadalom, melyben a fiatal ólt ós melynek csábítása erősebb volt, mint az ő egyéni akarata. Igaz, a szülői szeretet, a maga túlzásaiban, gyakran ferde helyzetbe hozza a fiatal embert. Az iskola, ha csak tanit ós nem egyúttal nevel is, szintén nem szilárdítja meg a tanuló karakterét anynyira, hogy midőn a rideg életbe lép fel tudná fogni a körülötte összehalmozódó veszedelmeket ós ellen tudna ál lani a fenyegető csábításoknak. Az ilyen hosszabb-rövidebb ideig tartó tévelygés után vagy |elbukik, vagy kiábrándul — nagy erkölcsi károk árán. De sokszor olyan ifjakat is látunk elbukni, a kiket a leggondosabb szülői kezek vezettek ós a kik az iskolában példái voltak a becsületes, előretörő ta nulóknak. A kikhez szüleik, tanáraik ós maga a társadalom is vérmes remenye ket kötött. Ennek egyedül való oka maga az a társadalom, melyben az illető elbukott. Mert a társadalom, mint nevelő-tó nyező, van olyan fontos, mint akár a család, akár az iskola. Anélkül, hogy az ember észrevenné, hatalmába keriti ós alakítja őt. Innen van, hogy ott, a hol egészséges a társadalom, a hol annak elemeiben a kötelessógtudás, hazafiság, önzetlenség, általában pedig a társadalmi erények virágoznak, ott a társadalom folytatja ós befejezi a szülői háznak ós iskolának megkezdett nevelő munkáját ós ritkaság számba megy az eltévelyedés. De amely társadalomnak légköre meg van fertőztetve; hol léhaiág, trágárság, nagyképüsködós, látszat után való kapkodás, szóval az úgynevezett svihák szellem ól és uralkodik : ott csakhamar lekapják a lábáról a legbecsületesebb ifjais és viszik, sodorják magukkal — ment hetetlenül. A társadalom a maga példájával hat Augusztus végi felé járt az idő, midőn egv borzasztó hir majd levert lábaimról. Vilma jegyet váltott Szentgróthyval. Elakartam rohanni e helyről, hol égett talpam alatt a föld. Sokat azenvedtem e napok alatt, de a méreg poharát fenékig kellett üritenem. Egy estélyen történt, hogy Vilma Szentgróthy karján oly boldogan siklott körül a bálteremben és rám nem is he derített. Ez végkép elkeserített s miután sikerült megszöknöm az estélyr '11, rohantam haza, összepakoltam s az éjjeli vonattal Pestre utaztam. Gyászos emlék gyanánt vonultak el szemeim előtt a vidám képek, szétdúlva szivem ós boldogtalan lettem örökre. * Négy hosszú, kinteljes év mult el. Vilma mindjárt elutazásom után nőül ment Szentgróthyhoz. Sejthette boldog talanságomat, mert nagyon kíméletesen értesített s kért, maradjak meg továbbra is legjobb barátjának. Az eleinte tőle kapott levelek mind sugároztak a boldogságtól, de csak rövid ideig. Valami változás történhetett. Megtudtam. E változás oka az volt, hogy Szentgróthy ismét belemerült dorbézolásaiba ós nejét elhanyagolta. Vilma sem a régi már. Félrevonultan ól a világtól. Kis fiacskájával tölti igen gyakran egyedül boldogtalan Jólétét. Érzékeny lelke nem tudta elviselni férje közömbös viseletét, belátta, hogy az csak vagyonáért vette el, melynek már nagyon is végére hágott, durvasága fokozták búbánatát, mely maga elég ok a csirájában levő halálos betegség fejlesztésére. Nap nap után fonyadt, de azért a hűtlen férfit igazán szerette. Ha az ugy néha megérkezett, erősnek tetette magát, pedig igen közel állott már a megváltás órájához. Végre a hűvös őszi szellő ágyba döntötte, tudta, hogy nincs remény felgyógyuláshoz. S még így betegen érte a ós alakit. Az embernek igen sokszor jobb meggyőződése ellenére is simu nia kell hoz

7^, mert különben különcznek tartják. Va :nak költséges, de utóvégre is tartalmatlan élvezetek, melyeknek a legtöbb ember pusztán azért hódol, mert az ugy illik. Az al egyátalán nem törődik, hogy azok a költséges léhaságok túlhaladják anyagi erejét és válságba sodorják magát is, azokban részt kell venni legalább addig ameddig. A fényűzés, pazarlás, könnyelmű életmód az, mely a mii társadalomnak leg főbb vétke. A legtöbb ember anélkül, hogy az állásával járó kötelest (ékkel legkevésbbó is törődnék, élővilágát, nem gondol a jövővel és könnyelmű életének következménye az anyagi ós evvel együtt igen sokszor az erkölcsi romlás is. Hmv dúsgazdag ember jutott már koldusbotra, ki egész életén át gondatlan élet meiieu teljesíthette volna polgári kötelességeit és jótevője lehetett volna embertársainak ? Megbukott, mert a társadalom a maga ezerfelé veszedelmével minduntalan ott ólálkodott körülötte ós addig csábigatta, mig elnyelte őt. El lehet gondolni, hogy mily veszedelemmel jár a serdü.ő ifjakra, aki a társadalom nyújtotta példakban legtöbbször ellenkezőjót látja annak, amit az iskolában fiatal lelkébe csöpögtettek Látja hogy a bün voltak'-p csak o't kezdődik, hol a büntető törvénykönyv paragrafusai alkalmazhatók ós hogy a társadalom nemcsak hogy nem száműzi magából azt, akinek élete a lehaságok nak folytonos láncolata, de mó^ beczázi is, mig a komoly törekvést, a tiszta erkölcsöt nem ritkán gúnyos mosolylyal kisóri. Sőt azt látja, hogy a romlott tár sadalmi viszonyaink igen alkalmasak arra, hogy az életben a sz^deígők ós kapaszkodók boldogulást nyerjenek, azok pedig, kik kötelességeiket hiven teljesitik, de meggyőződésűket ne n a napi árfolyamok szerint igazitjak, legtöbb esetben mellőztetik. Mindezek a tapasztalatok bizony nem nagyon alkalmasak arra, hogy a szülei házban ós az iskolában szerzett erkölcsi alapot nála fónntartsik, avagy tovább fejle-szék Sőt ellenkezőképp, az ifjú csakhamar megszokja azt a légkört, melyben a többség olyan jól érzi magát — s a társadalom befejezi nevelő feladatát. I. I. Mi lesz 1899-ben? A milyen igaz, hogy Orosháza Munkácsyja gyönyörűen megfestette a világ végét ; a milyen igaz, hogy a csabai export-malom egy évi jövedelme kisegítene a pillanatni pénzzavarból ; a milyen igaz, hogy G e n c s y József különlegességei felekezet, rang és nemi különbség nélkül mindjobban méltányoltatnak ; a milyen igaz, hogy W e i s z Miksa tette az 1898-ik évben világvárossá Csabát, midőn megjelent az első tüzfal-fecske : a kiáltó hirdetés; amilyen igaz, hogy Csabán nem mérnek Engel bort és S chei b e 1 Mihály nem rendel többé kötelet; amilyen igaz, hogy H a 1 m a y Imre színigazgató százezreket legnagyobb csapás. Egy reggel férje halálát hozta a táviró, ki párbajban elesett. Asszony volt ebben is az ok. A beteg asszonyt csoda, hogy meg nem ölte a hir, de állapota a vegsőre fordult Ekkor valami ihlet szállhatta meg. felébredhetett benne az én szerelmem titka s ez fejté meg, hogy hivatott. Az első gyorsvonattal megérkeztem s alig vetem le portól lepett ruhámat, már is siettem Vilmához. Az ajtóban az orvos megál'itott s kért, hogy felne riasszam álmából. Halkan Ifp'em be, de azért ő mégis felpillantott; bizonyosan reám várt. Bágyadt s?emével intett, hogy foglaljak helyett s elhaló halk hangon könyörögni kezdett, hogy fiát fogadjam magamhoz s neveljem derék, tisztes'éges emberré, nehogv oly könyelmü legyen, mint atyja. Kórt arra is, hogy férje mellé tegyék őt örök nyugalomra s kf>dvencz szegfűivel ültessék be hantját. Majd megköszönni akarta tett fóga dalmamat, hogy kérelmét teljesítem, de ereje elhagyta s rövid aggoniába esett. Üveg fényű kék szemeit felemelé a feszületre s ajkai hangokat látszottak rebegni, midőn a halál megszabadította fájdalmaitól. S én e borzasztó pillanatban nem roskadtam ös-<ze. Egy világ halt meg vele. Az ón világom, boldogságom. Rátekintettem a szoborszerű alakra, ki így is oly kedvesnek, oly méltóságosnak látszott. Lero-kadttam ekkor ágya elé s egy hosszú, szenvedélyes csókkal, jegyeztem el magam a halottal. Kimerülten hagytam el • házat Vilma kis árvájával karomon. Mápnap egyszerű szertartás kíséretében átadtam Vilmát a hideg földnek, mindenben kívánságát teljesítve. * Tél van. Nem kapok szegfűt. Mihelyt nyíl a szegfű, viszek sírodra te édes 1 Vörös Lajos. vett már be Csabán bérletből; a milyen igaz^ hogy az ivánfenéki ármentesitő társulatban rendben van a társulat és az igazgató-főmérnök szénája: olyan igaz, hogy az 1899-ik év rendk ivüli változásokat fog hozni minden téren. Egy azonban bizonyos. Tekintettel e lap kiadó áldozatkészségére, sziklaszilárdan fog jövőben is ragaszkodni az előfizetési ár mostani arányában és habár egyre bélesesebben jelenik meg becses lapja, az előfizetési árat emelni nem fogja, mint egynémely urak a házbért. Csabán uj biró választás lesz és egyelőre bizonyos, hogy Gally Bélát nem fogják rá megválasztani; de az iktatói hivatal körül erős megbeszélések tárgya, nem lehetne-e a nőemancipációt diadalra vinni és egynehány esküdtet a csabai szép menyecskékből megválasztani ? Kiváló változás lesz az is, hogy Halma y színigazgató a szegény tanulók konyhájára 1000 foiint alapítványt fog tenni, mert oly fényesen fog menni a sziniszezonja, hogy abból bátran ereszthet egyes emberbaráti .czélokra. 1899-ben épül föl a gyulai elmebeteg gyógyház, — a hova a muszáj-humor mivelőit előjegyzésbe veszik; ugyancsak 1899-ben megalakul Csabán és Környékén, a plelykát kizáró zsurtársaság részvényekre és a szabályok ellen vé« tökre súlyos bírságokkal ; Csabán nem lesz több műkedvelői előadás, csak még Szigligethy, Csiky, Bercik, Rátkay, Gerő, Csepreghy, Tóth, Shakespeare, Dumas, Madách összes színmüveit fogják tehetséges műkedvelők előadni ; — nem lesz továbbá pumpolás és fiatalembereinknek nem fog kelleni jövőben a mosolygós, jegyeket áruló leányok elől a kapu alá szökni, A politikában óriási változások várhatók. A kormány alakításával ugyan nem bizatik meg Francsek István, de mindenesetre ki fogják kérni Droppa Gyula tanácsait a — levelezőlapok árának emelése kérdésében. A politikában ujabb hazaárulókban nagy kereslet lesz és Zichy Jenő megint disznóölésre jön haza az ős hazából A csabai rendőrség városrészekre fog oszlani és a kültelki kapitányok egyikéül Z a h o r á n Mátyást nevezik ki, (ó-szőllő, kastély) aki az 1898-ík évben szenvedélylyel szedegett* össze a hivatalokat, — a csabai városházán nem fognak Írnokot kérni a jegyző urak és a megyei árvaszéknél nem lesz restancia. Ebbeu az évben fogják a gyulaiak a megyén kijelenteni, hogy a kaszárnyáikat ne építse többé a vármegye, vala mint lemondanak minden gyulai utca kikövezósérői. Jaminában népgyűlés lesz és ez megvetésével sújtja, a ki választáson pénzt, italt, máriacelli gyomorcaeppet el mer fogadni. Hogy adót nsm fogunk fizetni, azt Battonya is kimondotta és többen 1898-ban is alkalmazták. Örök, s sirig tartó szerelmet még tréfából sem fognak emlegetni, mert ily nonsens ez évszázad legutolsó évében már nem is fordulhat elő. l899-b(n is az emberek legtöbbje az öngyilkosság különböző módjai közül ezúttal is a ... házasságot fogja választani s a férfiak még az oltár előtt is képesek lesznek azt a hamis esküdt tenni, hogy ők nejeiket mindig szeretni fogják és minc'ig (?) hűek lesznek hozzájuk, — sőt még oly pök is fognak akadni, akik még a — saját férjüket is szeretni fogják. — Ez évben is az Isten, a haza, az eszmény s mindaz, ami nemes, csak üres fogalommá, ideálisták ábrándjává s túlhaladott, elavult schlagwort lesz, Flirt. Azt a bizonyos valamit, ami még nem udvarlás, de a barátsagos tirsal gásnál már több; nem enyelgós, vagy legalább nagyobb hőfokú enyelgés, anélkül, hogy mar komoly s/.erelmet áiulna el, vagy törekednék annak elérésere ; «zt a játékot a tűzzel, mely nem óg^ihu meg, legföljebb szikraz'atásával elkáprázhat, azt nevezik flirtnek, az angol es az amerikaiak, ujabban a francaik is, s utánuk lassankint az egész világ. Maga a MZÓ. ha nem udvarlást, legalább nem udvrarolgatást jelent s állítólag a franczia „fl>rusből" származik, melynek virág jelentése eléggé magyarázza, hogy itt valami gyöngédséget, hódolatot lehet és kell kerennünk. Ugy is d finálják, hogy «z a kaczér-iag rügyezese, melynek id-je akkor áll be, a mikor a fiatal leányt m r bevezették a társaságba, de meg komo y szívbeli hajlandósága nem támadt. Mi h^lyt a lány valakivel jegyet váltott, a flirting kegyes játékáról le k^ll mondania. S így azt lehetne mondanunk, hogy a flirt az ifjak tizenhat es tizenkilenc évei közé esik, s olyan módja a platonikus szere'emnek, merész vágyai csak gondo laiban van iák Egy a:aerikai lap kérdést intéz t', olvasóihoz < a flirt természetrajza felől, s beérkezet, tömérdek válasz közül azt a sajátságot jelenséget lehet melá'lapitani, hogy a férfiak majdnem kivétel nélkül ellen ege a flirtnek. Érdeke snek tartjuk e válaszok néhányát— n ein a okulás kedvééit, csup m a termesze rajz szempontjából közölni : — A 1 lirt bgyetlen játék, melyből a férfi min t fen nyerhet ós nem veszít het a leán p. — A J lirt nm egyéb mint alamizsna, melyet a iérfi d a nőnek, s melyet az