Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-20 / 84. szám

20-30-ig 7, 30—40-ig 3, 40-50-ig 10, 0—60-ig 6, 60-70 ig 5, 70-80-ig 12, 0—90 ig 2. Orvosrendőri hullavizegálat esetben végeztetett. — Magyar osztálysorsjáték. A pesti íagyarkereskedelmi bank váltóüzietónek iái hirdetésére különösen felhivjuk olva­5ink figyelmét. L berényi jegyzők a törvény­szék előtt. — Saját tudósítónktól. — Szomorúan érdekes végtárgyalás volt étfőn a gyulai kir. törvényszék előtt, zomoruan érdekes jelenség, melyből, jdalom, a modern életben gyakorta van iszünk, hogy intelligens emberek köz­sztviselői minőségükben, az anyagi szo­mgattatás perczeiben, hozzá nyúlnak a özpénzhez, vagy meggondolatlanul ál­aznak szenvedélyeiknek még annak az rán is, ha egy élet existenciáját, becsü­tet vesztenek is el, ha családjaikat te­ák is tönkre. A gyulai törvényszék nem hozott életet s ne legyünk kegyetlenebbek a tegtorló igazságszolgáltatásnál, mely ;ak elodázta a maga Ítéletét, miután ppen a vádlottakkal szemben uj pana­sosok és károsok jelentkeznek, — mond­ík, hogy miután a megtorló igazság '.olgáitatás felfüggesztette a maga ité­,tót, függesszük föl mi is a magunkét i higyjük, hogy cselekményeiket az ayhitő körülmények egész sora menti; igyjük, hogy legalább az egyik vádlott, elencóresi József, csak a köteles ilenőrzést mulasztotta, hogy jóhiszemű ­igének áldozata, hogy szemben a hi­atali sikkasztásokkal becsülete intakt, un a, sikkasztásokat nem követte el, sem lő nem segítette. Higyjük, hogy a ret­mes vesszőfutás után ismét emelt fővel llhat a munkás társadalomba, melynek ly tisztelt, érdemes és képzett tagja olt. Ezen hitünkre nem csak a ke ssztényi felfogás, hanem a végtárgyalás ibb momentuma támpontot nyújt. De ihetetlen a végtárgj alásnak, mely de­;kban tört és birói Ítélet nélkül végző ött, különösen egy momentumát, Szi otka Elek vádlottnak az ötletszerű jondását szóvá nem tenni, mert hiszen előle komoly intelem, tanulság szól. zirotka ugyanis az elnök azon kérdó ére, gyakran kórt e Belenczéresitől köl­sön pénzt? ezeket felelte: — Én édes istenem ? ki nem jön lyan helyzetbe, hogy kölcsönt kell ven­ie. Én is, más is. Kértem gyakran köl­sön egy két forintot. A kölcsönözésnek ez a léha értel­aezése vonszolta Szirotkát a vádlottak adjára. AZ a köztisztviselő, a ki gyak­in kölcsönözget pénzt, az önrendelke­ás szabadságának nincs birtokában, ryönge lelkierő mellett bukása csak idő órdése. Szinte lehetne hivatalnok em érnek ezt a premisszát is mondani: „Ne sinálj adósságot, becsületes maradsz." Szirotka ellenben gyakorta kölcsö­öz, mert igy tesz más is — és közben, likőr a hitele kimerül, — a saját czék lira fordit, eddig a saját beismerése sze­int tizenöt ízben 150 frtot s ezzel ki­ávja m8ga ellen a megtorló igazságot, -öláldoz egy szép, biztos pályakört, sze encsótlenségnek dobja családját. Hát em szörnyű mindez ? És még micsoda yomoruságos tételek ! Mikor egy községi ggyző 2 frt 10 kros tóteleket elsikkaszt, zt nem a gonoszság, de a könnyelmű­égből következő végtelen elzüllés. Mert ógtelen elzüllés kell ahhoz, hogy lelke iyugalmától kezdve mindenét föláldozza alaki 2 frt 10 krokért, pedig Szirotka ikkasztásai ilyen kis krajczáros tótelek. daga az, a mi nincs elszámolva, össze­en is csekély. Az ember esze megáll, togy micsoda anyagi zavaroknak kellett ekövetkeznie, hogy ily silány összegórt ikkasztó legyen. A biróság 9 órakor elfoglalja helyét : konstatálják a két vádlottnak, az ösz­szee beidézett tanuknak bejövetelét. A biróság igy alakul: elnök V. Szakmáry Arisztid, szavazóbirók : Lehóczky, Hu ba y, jegyző Buda i, ügyész L i s -s y Viktor. — Belenczéresi, Józsefet Jaucsovics Emil, Szirotka Eleket Frankó László dr. védi. Megindítja a nézőt a két intelligens vádlott, különösen Belenczéresi magatar tása. A vád 32 pontból áll. Összesen 13 oly eset van, midőn a postán érkezett pénzt B. vette át s ezett eltűntek. A tár­gyalás során B. tagadja, hogy, bármelyik tételt elsikkasztotta volna (3 azutalvá nyokat, vagy a postáiól hozott pénzt mindég átadta Szirotkanak, erre tanúi is vannak. Szirotka az általa nvugla'ott pénzek elsikkasztását beismeri, illetőleg azokért az anyagi felelőséget elviselni kész, el­lenben görcsösen ragaszkodik azon álli tásához, hogy a nagyobb tetelek nem az ő kezén vesztek el. Mezőberény képviselőtestületének megbízásából megjelent Mucsy Mihály jegyző és Baróthy Károly; a pózügy­igazgatóságot Kis István számvizsgáló képviseli. Mindenekelőtt felolvastatik a vádle­vél. A vádlevól szerint itt Braun (Be lencóresi) József ós Szirotka Elek községi jegyzők harminczkét eset ben mintegy 555 frtot sikkasztottak el. A kezelési könyvek tanúsítása szerint 32 izben postán érkezett adók nem szá­moltattak el. A vádlevól minden egyes tételt fölsorol, legnagyobb tétel egy 150 frtos, legkisebb egy egy forintos tétel, mely eltűnt, hogy melyik jegyző kezén, az a bizonyítás során fog kitűnni. Mindenekelőtt Mucsy Mihály, helyet­tes jegyző ós Bertóthy Károly községi megbízottak hallgattattak ki, hogy meny­nyi kárt követelnek vádlottakon, illető­leg mennyi kárt kell megfizetni a köz­segnek a tisztviselők hűtlensége követ­keztében. Mucsihoz az elnök ezen kér­déseket teszi: — Megtérült-e a kárból valami ? — Semmi. — Tettek-e az illetők hivatalos es­küt ? — Igen, a főszolgabíró kezébe. — Kivánja-e a község M. Braun József ós Szirotka Elek megbünte­tését ? — Nem kívánja. Erre vonatkozólag fel is olvastatik a községi képviselőtestület jegyzőkönyve, mely Braun József tizenkét éves jegyző múltja nagy sikereire, hűségére tekin­tettel, — nem kívánja megbüntetését. — Ki kezelte a postakönyvet ? — Braun M. József; de Szirotka rendszerint ilyenkor benn volt az irodá­ban. Ha Braun otthon nem volt, akkor Szirotka vette át a pénzt. Nagyon sok részletet nem tud, mert irodája messze volt a Braunótól. Ezután Frankó védő tette föl kér­déseit : — Van-e tudomása arról, hogy Szi­rotka Elek felesége az okozott kár meg­fizetésére magát kötelezte ; azaz vagyo­nára bekebelezést engedélyezett? — Van. Tényleg a bakebeleaós meg­törtónt. — Nyujt-e az fedezetet? — Nem tudom. Frankó itt újra körülményesebben teszi föl a kérdést, a mire egy kis inci­dens következik, mert elnök fölhívta vé­dőt, hogy ne tegye ugy föl kérdéseit, hogy mindjárt benne legyen a felelet. Dr. Frankó ismerte azt a viszonyt, mely Belenczéresi és Szirotka között fen­forgott. — Ismerem, a legbensőbb volt. — Föllehet e tételezni, hogy ezen viszonyból kifolyólag Braun nyugta nél­kül adott át hivatalos pénzeket? — Föltételezem. Kiss Károly pénzügy ig. számtiszt a kinestár kárbejelentéseit teszi meg. U 1 n e r Jakab káros előterjeszti, hogy az iparengedélye kiállítása körüli mulasztásaiból kárt szenvedett. Neki iparigazolvány kelletett s már januárban kérte Szirotkát ennek kiállítására, a ki­nek 12 frtot általadott; Szirotka aztán hitegette, hogy az ipaiigazolvány meg lesz. Januárban kinyitotta üzletét, de juliusban, miután még sem volt iga­zolványa, megbüntették 10 frttal ós 3 frt 33 kr eljárási költséget kelletett fizetnie. -Ez összeget követeli, de Szirotka meg­büntetését nem kívánja. Kiss Mihály káros kihallgatása, ki­nek adója tűnt el Szirotka kezén, hosz szabb időt vesz igénybe. A vizsgálat során egész másként vallott, mint a vóg­tárgyalason A vádlottak kihallgatása. Következik Braun József kihall gatása. Előadja, hogy.Braunnak, ujabban Belenczéresinek hívják, 48,éves, ág. ev. nős, négy gyermtk atyja. Érettségit tett, jogot Lajlgtiou fe jtÉJíői vizsgát tett. Vagyonát 3400 frtra értékelik. 1887 ben lett adóügyi, 1889-ben lett első jegyző. Elnök : A postán érkezett pénzeket ki vette át ? — Rendszerint én, ha nem voltam otthon, akkor Szirotka. — Volt önnek az átadott pénzekről pónznaplója ? — Volt. De az átvételi lapja nem olyan, mint a mostaninak. — Iktatták-e az érkezett pénzeket ? — Igen. Legtöbbjót iktatták. — A vizsgálat során azt motdotta, hogy nem iktatták. — Nem mindig, de legtöbbször. — Pénztárkönyve volt? — Volt, de az a vizsgálat során el­veszett. En akkor nem voltam otthon, mikor vizsgáltak. — Ki tüntethette el a pénztári naplót? Éa nem, hiszen én igy is felelős vagyok, én minden tételt beírtam, külö­nös okom eltüntetni nem volt. — Minden adópénzt átadott ön Szi­rotkanak ? — Minden pénzt. Én aláirtam a pos­takönyvet; de a pénzt gyakorta nem is én hozattam el, hanem Szirotka. — De mért adta át Szirotkának a pénzt, hiszen nem volt pénztárnok ? — Ha 100 frt jön, ón nem tudom, hogy az egyes adónemekre mennyi jut, ezt Szirotka a könyvekből tudja s ő szá­mítja ki, azért kelletett a pénzt neki adnom. — De hiszen ezt az átszámolást meg lehet ejteni a nélkül is, hogy adóügyi jegyzőhöz menjen a pénz ? — Gyakorlatilag kivihetetlen, két­szeres munka. — A postabontásnál Szirotka jelen volt ? — A legtöbbször. Még jelenlétemben is átvette az ő ügydarabjait, az adópénzt. — Ha nem is ön vette föl a^pénzt, hanem Szirotka; csak ön irta alá. — Igen. — Vannak erre tanúi? — Igen. Hati Béla, Kovács István. Pilcz Márton. — Kért öntől Szirotka adórendezósre pénzt ? — Kért egyszer 20 frtot, a Kárász adój a rendezésére. — De miért adott ön erre pénzt? Miért nem jelentette föl az esetet s miért nem gyakorolt nagyobb ellenőrzést, leg­alább a postakönyvet ne irta volna alá, hogy a felelősség alól kibújhasson. Vádlott jóhiszeműségével s a gyakor lattal védekezik. Minden tételnél követ kezetesen azt vallja, hogy az utalványt ő ugyan aláirta, de a pénzt Szirotkának átadta. Még Frankó védő tett föl kérdó seket a pénztárkönyvre, a szolgabírói adóvizsgálatra vonatkozólag. Szirotka Elek vallomása. Következik Szirotka Elek vallo­mása. 37 éves, két gyermek atyja, Po­zsonyban nyolcz osztályt végzett. — Mióta jegyző Mezöberónyben ? — 1889-ben foglalta el állását; hiva­talos ügyköre az adóügyi könyvek veze­tése. A községi első jegyző távollétében en vettem át a pénzt, de arról, hogy ezt a képviselőtestület elhatározta volna, — mit sem tudok. Védelmét, ugy látszik, arra basirozza, hogy jogi felelősség a pénz eltűnése következtében őt nem illeti, mert ő nem tudott a képviselőtestület határo­zatáról, melylyel pénzátvételével megbíz­ták. A legnehezebben bírható, nehéz keresztkérdésekkel még jelentéktelen kér désekben vallomásra. Braun minden állítását tagadja. Igyek­szik nem a föltett kérdésre felelni. A pénztári uapló egy pár iv papir volt, el veszéséről nem tud. Utoljára Braun kezé­ben látta, közvetlen a vizsgálat előtt. Hova lett? meg sem mondhatja. Minden egyes tételnél elmondja védelmét, ment ségét; tagad ós Braunt vádolja. Beismerésben van azon tételekre, melyeket ő vett át s elismeri, hogy eze ket saját czóljaira forditotta, készségesen elismeri — úgymond — ezeket, mert ha bünt követett el, ám bűnhődjék; de vó dekeznie kell azon összegek felől, melye­ket át nem vett s melyeket el nem sík kasztott. Érdekes volt a szembesítés, melyben Braun M. József határozottan állítja, hogy ő az összegeket Szirotkának átadta. Szirotka habozik, kijelenti, hogy azon összegeket, melyeket bevall, ő sikkasz­totta el; de azt kívánni sem lehet, hogy olyanokat terhére vegyen, melyeknek nem ő az elkövetője. A tanuk. Kovács István községi irnok elő­adja, hogy sok esetben a nyugtákat sür­gették. Megtörtént, hogy a már aláirt utalványokat Szirotka Braun szobájából kihozta s maga hozatta ,61 a postáról. Tényleg van tudomása arról, hogy ren­des pénznaplót vezettek ; rendesen vezet­tók-e a naplót, nem tudja. Pilcz Mihály községi iktató tett vallomást. Előadja hogy a postapénze­ket Braun, Szirotka vették át. Posta­bontásnál nem volt jelen soha, igy sem arról nem tud, hogy Braun átadott volna pénzeset, sem azt, hogy Szirotka elvitt volna Braun asztaláról leveleket. Marmorstein Izidor vádlottat hallgatják ki ezután. Az adóhátráléki kimutatást ő készítette; ellenjegyzés vé­gett beadia mindég a jegyzőnek. Két esetet tud, midőn Szirotka Elek az ösz­szeget elsikkasztotta. Csermák és Szabó esetét tudja. Tagadja, hogy Szirotka mondotta volna, hogy a pénz Braun­nál van. L i t v a y Lajos azt vallja, hogy Szirotka a Wagner József adóügyét ren­dezni ígérte, nem emlékszik, hogy Szi­rotka azt mondotta volna, hogy a Wag­ner-féle adóhátrálók Braunnál van. Klauschnitzer Miksa adóügyi jegyző előadja, hogy ő kapott hátráléki kimutatást; de azt Szirotka telefonon visszakövetelte, mert a pénz időközben állítása szerint megérkezett. Szirotka ezt tagadja, Horváth János mberónyi posta­mester előadja, hogy ő Klauschintzer tanutói hallotta, hogy az koronatanú lesz, mert Szirotka visszakövetelte a hát­ralöki kimutatást, hogy a pénz a kezei között van. Egyebet nem tud. Petneházy Ferencz Szabó János adóügyében járt Berényben. Elmondja, hogy Marmorstein végrehajtó kiállította az adókönyvet, Szirotka aztán megbiz­tatta, hogy csak hagyja ott a könyvet ha van befizetés, előjegyzik. Határozottan ellentmond Szirotka azon állításának, mintha azt mondotta volna, hogy Braun­nál van az összeg. Hathy Bála napidíjas rendkívül zavarban van. Ellenmondásba keveredik. Állításainak okmányok mondanak ellent. Nem is eresztik esküre. A többi tanukat vallomásaikra meg­eskedtettók. Ezzel a bizonyítási eljárás befejez­tetett. Most Liszy kir ügyész tette meg indítványát, a mire Frankó László dr. védő a tárgyalás elnapolását, mert a Szirotka által elsikkasztott össsegek ma­gánfelek tulajdonai s a károsok kihall­gatása szükségessé válik; egyúttal né­hány tanú kihallgatását is indítványozza. Erre a törvényszók helyt adott a védő kérelmének s az iratokat vissza­adja a vizsgálóbírónak a nyomozat pó­tlása végett. Ugy tudjuk különben, hogy néhány ujabb tétel hiányát fedezték föl s ezekre szintén kiterjesztik most már a vizsgálatot. Hány ember él a földön? — Ismeretterjesztő apróság. — Egy D'Aatrevilie nevű franczia tudós veti fel a kórdóst, a mely oly kényel­metlen a statisztikusokra. Behm és Wagner 1874-ben hozzáve­tőleges becslés szerint 1391 millió egyénre tették az egész földgömb lakosságát. La­vasseur ezt a számot 1878 ban 1439 mii­lióra emelte, ma padig 1480 millió em­bert számlálnak, — mely világrészek szerint következőleg oszlanameg : Európa 358,379 000; Ázsia 825,954.000; Afrika : szigetek ós sarkvidék 7,500 000; Amerika : 121,713 000; az oczeáni szigetek ós a sarkvidék 7,500000 — ós Ausztrália: 3,230,000. Schooling angol tudós érdekes köz­leményekkel egészíti ki e számadatokat. Igy elmondja többek közt. hogy átlag minden 1000 földlakó közül jut Ázsiára 658, Európára 242, Afrikara 111, Ame­rikára 82, Oczeániára ós a sark vidékére 5 ós Ausztráliára 2. Több„mint az em­beriség fele Ázsiában lakik, tehát egy negyede körülbelül pedig Európában. Amerikára csak V12, Afrikára pedig V9 esik. Ausztráliának egész nÓDessége nem több, mint London, vagy pedig Páris ós Pótervár, lakossága együttvéve. Európában minden angol négyszög­mértföldnyi területre 95 lakos esik, Ázsi­ában 48, Afrikában 15, Amerikába 8, Oczeániában ós a sarki régiókban 3, Ausz­tráliában ós átlagban véve az egészí'em­beriséget 28 ember esik egy angol nógy­snögmértföldnyi területre. Megfordítva a számítást: Európában 7 acre (közel 7/10 katasztr. hold) terület esik egy emberre, Ázsiában 13, Afrikaban 44, Amerikában 78, az Oczeáni szigeteken és a sarkvi­déken 916, Ausztriában pedig 598 acre. De ha az egész földet igazságosan osz tanák fel a föld összes lakói között, ugy hogy egyforma rész jutna mindenkinek, több mint 16 katasztrális hold volna minden egyes ember osztályrésze, szóval van még hely a földön elég és egy da­rabig nem szorulunk meg, de ha az em­beriség szaporodása a mostani arányban halad tovább, el fog jönni az az idő, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom