Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-11 / 73. szám

erkölcsök, meg a tekintélyek korá volt Most rendezné 'm^g csak biró uram az ilyesmit, még talán meg is interpellálnák érte némely Mihályok, 1858 ban megvolt már a közbirtokossági épület, valamint a mpstani Reinerházzal együtt ők képezték a kondignaciót, kimagasló házakat. A többi földszintes épület volt; mai csinos formájában a Szucsu ház, melynek a rajzoló a toronyból a teraszát rajzolta le. Itt van persze a mostani Kossuth téren a régi czukrászda, kiáll ós kiálltak a Biener régi ház, mellette az óriási Rimler kert, ahol a diákok vivták a cub: i harc a'. Bizonynyal sokan fogják kegjelettel megtekinteni a kis, de hü képét a 40 óv előtti Csabának Van is abban poézis, megismerni a helyet, hol gyermekbohóságok emlékei serkednek: a hólapdák, a paradic.-ommal való harczok, a lőporral nugtöltött kapukulcs, m-lyet v kmerŐ<»n sütöttek el. É< ki tudna mindent! Kegyelettel gondolunk a rpj olóra, aztán hálával az ajándékozóra, a ki ez emlékhez hozzáférhetővé teszi azokat a csabaiakat, akik e rajzocskából akarják meglátni, mennyit haladt negyven év ó'a Csaba? Haladt szépen ! De haladjon még szebben a következő negyvenben 1 Két dudás egy csárdában, vagyis : Az orosházi tüzvérü fiatalság helyesebben : tüntetés a primadonna mellett. Ilalraay Imre színigazgatónak orosházi óriási színházi sikere emlékezetes fináléban ért végett. Olyasmi történt Orosházán, a mely lángbetiikkel lesz följegyezve a vidéki Thalia istenasszony ismert — kulissza titkai közzé. Sem a csabaiaknak, sem a gyulaiaknak, de sem senkinek nem kell bizonyítanunk itt minálunk, hogy egyhamar nem volt még az Ohnet Vasgyárosában szebb Claire a színpadon, mint Tuboly Klementin. Mikor szilfid termetével rabigába hajtja a nyakas Derblayt és mélytiizü nagy fekete szemeivel levillog a parterre, szeretnének a habituek valamennyien Derbay-vá ' változni, hogy őket kínozza meg a legszilfidebb heroina a vidéken, Tuboly Clemi. Ez a folt, a mely tisztit,! Kiált föl Kárpátoktól az Adriáig minden zsölye foglaló, a kiben egyáltalán lángot képes gyújtani a színpadi csillag. Hát még azóta, hogy a megennivaló Klemike lemondott az epikai költészet műveléséről és felült más Pegazusra, a „ki" vasból van. Soha még bicziklista annyi bájjal nem ült vaspaiipán, mint ő. Azok a szerencsés vasparipások Orosházán, a kik a Gyopáros kies partja felé kisérték, uni sono megesküvének (talán vért is csorogtatának, mint a hét vezérek) hogy Klementinnél varázsosabb, ellenálJhatlanabb vasparipás sem Ausztria-Magyarországban, sem a kapcsolt részekben nincsen. (Mennyi szívet kapcsolt ez öszsze ! Tuboly valamennyi sikere Mirkusi siker. Es csak azért nem fogták ki Klementin elől a lovakat, mert ő gyalog járt a Rosenberg kiváló konyhájának kotlettjei bevacsorálására. Es mikor a csillag az ünnepeltetés zenithjén csillogott, andalítva és poétává avatva a gyopárosi kedélyeket, a Halmay színigazgató rideg önzésére gyászfátyolt vont kalapja elé a drámai múzsa. Halmay ugyanis Daróczy Ilonkát szerződtette első hősnőnek, a kiről irva vagyon, hogy vad erővel markol egy-egy drámai szerepében a közönség szivébe. No, Orosházán nem markolt Ellenkezőleg, mikor a Kameiiás hölgy legszebb jelenetében köhögni kezdett (az mindég biztos színpadi hatás), az orosházi bicikli agent provokátorok elkezdtek piszegni. És a piszegők előtt légi képként ragyogott a Tuboly glóriás alakja, a mitől még nagyobb tüntető kedv vette őket hatalmába. Hiába tépte zsebkendőjét az uj csillag és hiába mutatta, hogy az igaz szerelem visszavezeti a tiszta élet kultuszába, a mit oly meghatóan föst a genialis Dumas, az orosháziak nem akceptálták Daróczyt. Fütyültek, piszegtek, tüntettük. Sőt még az előadás után betörték a jövevény művésznő ablakait is. És ezt a biciklis heroina teve ! Nincs más hátra Darócy nagysám, mint ma gának is Szarvason biciklire ülni. Gyopárosi. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Békés uj városházája. A békési hivatalok rendkívül szorongva vannak elhelyezve a regi városhazán. Közgyűlési terme is rozoga s nagyobb közgyűléseit alig ludja megtartani. Már régen kellé néfc ujat ópiteni s most, hogy az épitós minden akadálya elhártttatott, — a közgyűlés elé terjesztették az ügyet; de a kepvis-előtestület leszavazta az epitóst. A megyei közgyűlés elé kerül aztan a dolog, a mely dönteni fog majd, építsenek e Békésen uj kózsógh zá', vagy ne ép.tsenek ? — Gyula varos jövő évi költségvetését már egybeállították. Eiből megtudjuk, hogy különfele czimen van összes b vetele a városnak 171.7l8 koroaa ós 94 fiilér. Kiadasai ós pedig a nagyobb telelek, ii ztviíelők fuetósere 48.660, nvomt. 3962,esele ds ig, rendőrség, tű őrség 26.208, nevelésügyi kiadásokra 22 902 korooat fordít. Adósságai kon vertaiása 82 029 koronát emé-zí fii ós öszszes kiaiásii 283 320 korom, melyből levonva a b vételt, marad fedezetlen hiány 111 571 korona. meiy82

u/o pótadóval terjeli meg az a lamadó'. — A békési tiszti ügyész. Kovács László dr.jMezőberény be tóven át lakását, lemondott Bekósen a községi ügyeszi állásról. A képviselőtestület kimondo ta, hogy a tiszti ügyeszi állast vóglegesea nem tölti be, csak az általános tisztujitáskor, ami ez év végén lesz Addig h)lyettesül az ügyészi teendők ellátasára bad kikötő létesítése a rakodások, árukezelések stb. rendezettsége kedvéért. Mellékesen szólva, hátráltató a Körös hajózásánál a két fahid, mert magas vízállásnál a hajók a'atta nem járhatnak el. A Körös hajózását mi megkezdettük s fokozatosabban foly tatnók is ós szívesen indulnának utánunk mások is, mert a viziut olcsóssága ós egyéb kényelmesége csábító a kereskedőre, de rendszeres járattatás nem is képzelhető addig, mig az elsoroltak meg nem valósittatnak. Odaterjed ezek után alázatos kérésünk, méltóztassék az igen tisztelt kamarának, mint a békésmegyei kereskedelmi érdekek hivatott őrének és képviselőjének, az itt nyilvánitottakta ügyet vetve az illetékes megyei hatóságoknál fölkelteni az érdeklődést ezépenséggel nem kicsinyelhető czélnak elérésére ; hisszük, hogy az igen tisztelt ka mara támogatása, foganalos szava és szorgos ügyelme mindennél inkább képes a fölismert szükség követelményeit ténynyó változtatni. A budapesti c.ég megkeresése egy szép jövő perspektíváját födi föl: a viziut rendszeres kihasználását a Körösön. Es természetes, hogy a megkeresés Szarvason már nagy hullámokat vetett föl, mert nem kevesebbről van szó, minthogy Szarvast egy a köröshajózás és kiépítendő vicinális vasutakkal központtá tegyék. Szarvas — a mint információink szóllanak — nagjobb áldozatoktól sem riad meg s ez ügyben holnap értekezlet ÍM lesz. Az értekezletet Krcsmárik János járási főszolgabíró hivta egybe. Részt vesznek : a Duna Tiszai Gőzhajózótársaság, a folyam és vasúti felügyelőség, továbbá a Tisza Marosi árvizmentesitőtársulat képviselői, a vállalkozók és többen Szarvas érdekeltségéből. Sokan, imierve a vármegye főispánjának kiváló jóakaratát, minden közérdekű kérdés iránt, ugy az ő nagy befolyását a kormánynál, valamint a város képviselőjének C s á k y Albin gróf egyénisége és szavának sulyá

f, fölteszik, hogy amennyiben a város fölismeri érdekeit és meghozza tőle kitellő áldozatait,£ a kormány segedelme sem fog késni. De nem fog késni a vármegyéé sem, mely sokkal jelentéktelenebb, olykor a megyéből kivezető és a forgalmat elterelő vasutakra is nagy segélyt szavazott meg, illetőleg törzsrészvény jegyzéseivel lehe tővé tette ama vonalak kiépítését. A viziut olcsósága kiváló tényezője a gazdaosztály boldogulbatásának ebben a szigorú idő ben, mikor oly sok fe ül pusztítja bsj a magyar gazdát. Rendkívül örülnénk, ha a holnap utáni értekezlet nem lenne szűkmarkú ha felköltené a tettvágyat érdeme szerint és ha főleg nem maradnának a szarvasiak — Ha fázol, rád adom a kis kö penykét 1 — Nem fázom, Isten veled anyác kám I * Annak a kis épületnek az ajtajában, ahova betértek, hogy a medencéében úszkáló krokodilusokat és a ketreczbe zárt tigriseket megnézzék, lelohadt akis Marió kíváncsisága ós bátorsága. Apjára nézett s ez fia arczából félelmet, de egyszersmind vágyakozást olvasott le. Marió megáll, nem mert belépni. — CNagyok azok a krokodilusok, apuskám ? — Bizony nagyok, te gyáva legény ke, te. — Vannak olyan szélesek, mint a Náni szakácsné ? — Sokkal nagyobbak és szélesebbek. — Menjünk innen spuskám, inkább inajd C3ak mesélj nekem a krokodilu sokról, meg a tigrisekről. Végy inkább valalmi játékszert a Via Nazionalén azon a pénzen, amiért beeresztenének. — Nem kedveském, elég játékod van már odahaza. — O atyuskám, ne mondj olyat 1 Ha tudnád mennyi van Sándor pajtásomnak az iskolában, szépek, összerakottak aztán gép van bennök, a mitől járnak. Van neki vasútja három vaggonna), azokban ülnek az utasok a mozdonyon áll a gé pész, szegény egészen fekete 1 Aztán van neki egy játéka lovakkal, kötél tánczosokkal ós lovasokkal, akik mind körben forognak. Hallod 8pusk«m? Csak egy kötőt kell megrántani Apuskám, Jvolt neked is mindenféle játékod, mikor olyan kicsiny vottal, mint en vagyok? — Nagyon kevés Mirió — Es sokszor voltál rossz? — Nem olyan gyakran, mint te kópé. — S kaptál olyankor te is poflevest apuskám? az akadémikus vitatkozások és kedélyes sincerizalások terén, de komolyan fognák e kérdést, mely nemc?ak Szirvasra, hanem a megyére is kiváló fontosságú. Haladunk-e Csabán ? — Elmélkedés egy régi kép előtt. — Érdekes ajándékhoz jutott tegnapelőtt Csaba városa. Özv. H a a n Lajosné urnő, Haan Lajos, Csaba boldoíem'ékü evang. papjának özvegye, a városnak adományozta a néhai Haan Antal festőművésznek egy 1858 ban a csabai kis templom tornyából nagy hűséggel meg rajzolt tollrajzát, mely Csabát 1858-ból hűen tünteti föl. Mindössze negyven esztendős a kép é-t hogy a rajzoló tisztán topografikus hűségre törekedett, kitetszik abból, hogy Sailer Gyula városi intéző, ki e sorok írójának Csaba látképének egyes részeit magyarázta, a gyermek emlékek üdesógével ismert meg azon minden épületet. Hát haladtunk-e 40 óv óta? Óriásit haladtunk ! Akkor még nem volt Kosssutli térnek semmi nyoma. Szabályozatlanul két csinosabb, de a legtöbb ronda kis parasztépület terpeszkedett a mostani téren. A szolgabírói lakban lakott Lázár szolgabíró; szép volt a K i t k a ház, a szláv építkezési modoinak tornácíos tiszta, egyszerű, de Ízlésre törekvő stylu-iában. E:t a rajzoló a to ronyból áttelenből látta. Valószínű, hogy Haan Antal a nap-ugaras aug. végén, vagy szept. elején rajzolta a képet, mert az egyik paplakban, a hol most Korén esperes lakik, (persze ez az épület nem volt még a mai téglából) az udvaron búzát szárítanak ponyvá i s két tenyeres-talpas Marka gereblyézi a s ikadó életet. A községháza kicsiny, nyomott épület, a plébániához közeli oldala ajtóján csalogat a firma: Bucks Divid. O mérte apáinknak a gugyit, meg a savanyu alföldi bort, ha megszomjuhozának. Maga az elöljáróság nem oda járt. A Főtér közepén, a városházával parallel volt a pincze, melynek csak kéménye kandikált ki. Mikor a törvénytevésben kifáradt Tadanay K János derék elődje, ide vezette a tisztelt elöljáróságot — földerülni. Szóljuk meg egyik-másikát e d rék aleinknek. Bizony volt köztük olyan, aki olyan helyzetbe került, miut egykor Noé, (ők sem ismervén a bor erejét) sz tán az illetőt jószívű anyókák emelgették haza. De a tekintélyen nem esett csorba. Mert az a kor a patriarcha'is — Kaptam bizony. — Fájt? — Biz' az fájt néha, Marió. — Látod apuskám, ha én az anyuskától kapok poflevest, az nekem soha se faj. Sirok és ordítok ugyan, de hát az mind semmi. Anyuska most már soha se üt pofon. — Szereted Anyuskát ? — Igen apám; de tégedett még jobban szeretlek. — Olyant nem szabad mondanod. Hát, mért szeretsz engemet jobban? — Mert tégedet csak az ebédnél látlak apuskám, anyuskét pedig mindig látom. Ha veszel nekem egy játékot, azt mondom, hogy mind a kettő őket egy formán szeretlek. — Te gonosz csont 1 Nem ennél inkább fagylaltot Singeméi ? — Igen apu-k-ím, olyan szép piros fagylaltot ? Aztán hosszasan szopogatva szürcsölgetve, hogy tovább tartson, süteményt akart vinni a szegény anyuskának, a ki odahaza maradt s fagylaltot tem evett. Ő maga viszi a csomagot s apró ujjacskáit beledugta a csomagra kötött hu rokba. — Apuskám, ha megnövök, mindennap ehetek f gylaltot ? — Elrontanád vele a gyomrodit Nem, nem, nekem nem árt meg. Apuskám, ón lovaskatona leszek 1 — D) ha kicsiny maradsz? Hiszen még valóságos baba vagy ! — Ó csak hadd eh ssek sokat; hadd legyek ntgy és erős. Ht kic-iny maradok nem vesznek be lovaskatonának apuskám. De Natali pompás kirakata egészen lebincselte és elbűvölte. Némán, tágra nyilt szemekkel ós tátott szájjal bámulta a sok csodtlatas játékszert. Kezecskéjével szorongatta apj i kezét, min'ha átakarta volna önteni elragad tatását. Kedves orcz-icskája egészen halaványlett a v-igy tó , szelíd szemei oly annyira t s<i'keltek, hogy apja nem birt eilentállani neki e bevezette Mariót a boltba, hogy valami csekélységet vegyen neki. — Igazán örülük, hogy megvetted a falucskai — suttogá Marió, midőn koc-íba szálltak, hogy haza menjenek. — Ugyan hány ház lehet benne? — — Van talán husz is. — Adok érte husz kicsi csókot, s hogy ha lesz köztük egy nagy torony is, a«ért meg egy nagy — nagy csókot kapsz. Annak örülök legjobban, hogy most már le z olyan játékom is, a mivel odahaza játszhatem. Mult pénteken vett nekem anyuska egy fa abrincsot és egy gumi labdít. De hát mit csináljak én otthon e^y abroncscsal meg egy labdával? Kárt testek velők a bútorokban s még a tükröt is összetörhetném. — Használhatod lenn a szabadon, le okos kis nnjmom te — Nem, nem a Pamfili villában ját szom velük. Pénteken ott voltam anyus kával. En nem szeretek csukott kocsiban járni, de ő azt mondta, hogy ha majd ott leszünk kiszaliunk belől . — M-g soha se kocsikáztál c ukott koosiban — Sohase, apuskám 1 Ét ott labdáztál s az abroncsoddal játszottál ? — Igen mig anyuska Rikardóval beszélgetett. — Rikardóval ? — Igen Japuska. — Mit csinált Rikardó? — Sétálni ment, apuska Egy darabig mellettük mentein, de nem hallgattak rám, azért hát előre futottam a labdámmal. Egyszer a labdám egy mellék ösvényre ugrott s mire megkerestem, az anyuját nem találtam sehol. Hi eltéved etn volna ap iskim, u^y-e a farkasok megettek volaa az erd )ben ? — Alighanem, no ... ós az anyuska ? — A kocsi mellett találtam m >g, a hol rám várakozott. — Régen várt már akkor Mirió. — Valami öt perez óta apuskám. — Az nagyon kevés. — Akkor öt nap ót* apuskám. De megszidott és én sirtam Az abroncs és a labda volt az oka, kis is kaptak érte. Rtkardó beült velünk a kocsiba; aztán leeresztették a függönyöket s nem lát hat'unk ki az utczára Mi a Ripettánál szálltunk ki, de Rikardó elébb megcsó kolta 'anyuska nyakát. Miért csókolta meg, apuskám ? — mi tovább mentünk, de ő kocsiban maradt. De miért csókolja meg anyuskának a nyakát? Hiszen nem ő az ón kedves apuskám, se nem M^rió, a kedves kis majom, hogy anyuskát megcsókolja. Mond meg neki apuskám, hogy azt többet ne tegye. — Megmondom neki fiacskám. • Az anya a lépcsőházban várakozott fiárs, lépteinek neszére figyelve. — Magad jösz, Marió ? — Magam, apuska vett nekem egy egé-z falut, a sütemény pedig a tied. A nő reszket ós elhalványodik. Az előtte álló fiu ragyogó sztmekkel néz reá. — Hol van atyád Marió ? — Rikardóhoz meLt, megmond mi neki, hogy tégedet kedves anyuskiin, má kor ne cs ikoijon meg. — Oh fiam 1 Kiálta a nő s kitárt karokkal végig zuhant a földön. Máté Pál.