Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-15 / 74. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, szeptember hó 15-én. 74. szám. BEEESHEGrT KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMI: LAP. Szerkesztőség: Hegjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház) a KI OFIZETESI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. tqjfes á i 8 tr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi ós külföldi hirdetési iroda. hova lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle há? hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési tdij készpénzzel helyben fizetendí „Nyilttér'*-ben egy sor közlési dija 25 kr. í Erzsébet királyné. „Most már mindennek vége!' Hiába a milliók siratna, „Azt a k

;s patakot, mely a szivet hajtja, lia egyszer elapadt, ki ntrn pótolhatja, óceánja vérnek"! A füldi Mater Dolorosa törszúrással szivében halt meg. Hogyan tudott a gonoszság és elvetemültség g) űzni a szívnek jóságban ekkora gazdasága fölött? Hogyan engedhette meg ezt az ég ? — kérdezzük kéztöt delve tehetetlenül. Ennek a vihartépett nemzetnek a Nagyasszonya készül megpihenni a hécsi kapucinusok templomában, a kihez ugy fohászkodott a magyar nép a nehéz váltságok, a nagy szón oruságok sötét idejében. <J megértette mindég a nemzet szívverését a messze távolon által is, melyet áthidalt szeretetével s lelkének csodás melegével. Magyarország szivét szúrták le ! Azt a szivet, a mely értünk dobogott. Azt az asszonyt, a kinek két koronája volt : egyik aranyból, tövisből a másik. A ki mindkét koronát fenséggel viselte. Az ö ajkain kelt a mondás századok után királyi ajkról „Az én liü magyarjaim !" sok vér, százados szolga síig után királyné ajkain kélt az ige. És rövid idő 1 belül szálló ige lön. Odafent elhitték. Így mondották. A bizalom rügyeiböl fakadt ki az ország jólétének gyümölcse. Te tetted ezt néma királyi asszony, a kinek jóságos szivét döfte át az nyomorult kéz. írások mondják, hogy mikor Báthory István meghalt, igy hangzott föl a nép siráma : „Vagy soha meg ne született volna, vagy soha ne halt volna meg." Oh! nem. A bánatnak ez a tehe tetlen vergődése nem kél ajkunkon a veszteség fölött, tehetetlenül kéztördelve. Édes a visszaemlékezéss mennyi érzékeny ember szemébe szökik könny, mikor meghallja az ősz király ajkáról azt a vallomást: „Az embereknek fogalma sincs arról, mint szerettük mi egymást." Mily fölemelő nagy emberi mondás ez ! Emberi, melyet megtudunk érteni, királyi ajkon. Közvetetlen, mely a szívnek szól, a mely glóriával övezi homlokod fönséges hitves és melyet jobban megértünk, mint lapokra menő jellemrajzot. Forrong és lázong nemcsak az ország, de az egész világ szive. Milliók zokogása tölti be az utczákat. fekete ruhát öltenek magukra az em berek, ezer meg ezer hangon talál kifejezést a fájdalom szava s ereje mind egyre növekszik, s vele a nehéz sejtelmeké a jövőre. Magyarok Istene! hagyd meg hitüuket, erősítsd lelkünket. Végtelen a Te jóságod, hiszen őt is Te adtad nekünk ! Vigasztald meg a legszomorúbb királyt, gyógyítsd irgalmaddal a legboldogtalanabb embert. Légy közbenjárónk szép halottunk, most már az égben! Irgalomnak ura! Tartsd fönn öáz királyunk lelki egyensúlyát. Segitsd tartani izzó jogarát Grlóriás asszony, a ki megtértél elhuuyt deli fiadhoz s együtt álmodoztok az örökkévalóság érkeztéig, — aludjál csöndesen. Milliók könnye jelöli meg utadat és tied időtlen idők bánatos, hü emlékezete. Beátussá avat a martyrhalál, és egy nemzet igaz szeretete ! Békésvármegye részvéte. A szörnyű gyászesetről még szombaton este a vármegyén lapunk részéről telefon utján vettek hirt, melyet másnap megerő-i'ett Jakabffy államtitkárnak Bekesvármngyéhez intézett hivatalos híradása ; erre F a b r y S indor dr. alispán intézkedett, hogy a megye községei telefon utján ludják meg a iesujtó gyászhírt ós nyombm a/, összes közepületek, intóze'ek kitüziék a gyászlobogót. Bekésmegye minden községében fekete zászló leng, igen sok magánházon i

j. Meghalóan nyilvánul az egész vonalon a magyar nemzet kegyelete ós gyásza veszteségeért s ebből a gyászból minden községünk kiveszi részét. Hétfőn reggel Lu kacs György dr. főispán e hó 19-óre rendkívüli közgyűlésre hivta Békósmegye törvényhatóságát, mely a magyar nemzet rajongva szeretett királynéja emlékének lesz szentelve, AZ erre szóló meghívó igy hangzik. „Magyarország Nagyasszonya, Er zsébet Királyné, minden magyar szív bálványa nincs többé. Istentelen orgyilkos keze oltotta ki áldáso- életét ! A magyar nemzet le=ujtó gyászában Békésvármegye mii.den polgára mély fájdalommal osztozik A végből, hogy Bókósvármegye közönsége sajgó bánatának méltó kifejezést adhahasson, a törvényhatósági bizottság tagjait folyó évi szeptember hó 19 ének delelőtti 9 órájára rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghivom" Ezen közgyűlésre a biz. tagok fekete ruhában fognak, gyászuk jeléül megjelenni. * Békósvármegye díszes koszorút rendelt meg a királyné koporsójára, melyet egy háromtagú küldöttség tesz le a ravatalra. E küldöttségben az eddigi meg állapodások szerint L u k k á c s György főispán, Oláh György tiszti főügyész és Horváth Károly fognak eljárni. Csaba képviselete ren de 8 közgyűlését még szombaton rendes havi közgyűlésre hivták össze mára. A mai közgyűlésen, mint értesü lünk, indítvány fog tétetni, hogy mig a nagy halott ravataloa fekszik, a képviselőtestület érdemleges ülést ne tartson a holnapi ülés csupán a nagy halott em lékezésóvel fog végződni. Szombaton, erre azonban hiányzanak a végleges megállapodások, úz órakor az egyházak gyász isteni tiszteleteket tartanak s 10 órakor ugy a pisez véget ér, mint az üzleteket egész napra bezárják. Ezt különben a msi közgyü'ésen fogják bizonnyal elhatározni. A közigazgatási bizottságban. A vármegye kis termében már hátfőn megható, megindító emlékezete volt a ravatalon fekvő koronás Martvrnak. A közigazgatási bizottság ülését Lukács György megnyitván, többször megindu lástól rezgő hangon, a sziv igaz hangján mondotta el a kövelkező megindító be szédet, melyet a megindult és könnyező bizottsági lagok állva hallgattak meg. A beszéd a következő: „Mélyen lisztéit bizottság I Hazafiúi mély fajdalommal nyitom meg mai ülésünket. A magyar nemzet rajongva szeretett királynéja, a kit a történelem mint hazánk védő angyalát fog késő századok nemzedékeinek bemutatni, távol külföldön istentelen gaztett áldozatává lett. Undok gyilkos, a kit népek átka kisór, kioltotta legdrágább életét. Es örök gyászba borította azt a nagy nemes szivet, mely anyit szenvedett, mint a legnyomorultabb kunyhó koldusa sem. Szeretett királyunk immár fenékig kiürítette a megpróbáltatások keserű poharát. A reá nehezedő óriási csapások özönében nagy lelkének egyensúlyát csak Isten akaratában való bibliai megnyugvása őrizheti meg. S enyhülést a szenvedések Golgotháján most már csak egyben találhat: alattvalóinak szeretetében. Midőn Erzsébet királynéban hazánk őrangyalát sajgó szívvel gyászoljuk, te gyünk fogadást, hogy lelkünk minden „B6késmegyeiKőzlöny

,

,tárcája. Királynénk meghalt! Rémes jajkiáltás rázta meg az eget . . . Ismét gyászba borult szegény magyar nemzet, Áldott királynéját zokogva siratja, Sötét éjszakába ment át fénylő napja; Egyetlen paránya nincs az enyhületnek, Milliók szemébe bánat köny gyülemlet . . . Szép volt, miként angyal fent a magas menyben ; Szeretet, jóságban utólérhetetlen ; Koszorújában a gyémánt csillogása Nem volt oly tündöklő minő sziv jósága; Ha látta a nyomort, a könyet, szenvedést,! Könyörület, részvét töltötte el lelkét. Boldog volt. hogy ha mást boldoggá tehetett, Fénysugárt hintve szét az áldó szeretet, Országunknak anyja, felséges asszonya, Kit nemzetünk nem lát többé soha, soha . . , Egy gaznak orgyilka döfte át a szivet, A páratlan nemest, a fenköltet, hivet . . . Népek nagy Istene ! királyok királya ! Borits békét áldott királynénk sírjára ; Az érette omló mély bánatunk könye Az örök nefelejts virágit öntözze ; Virasszon fekete emlékezet, hála ; Áldás, örök áldás térjen sirhalmára ! . , Ugyan mit véthettél szegény magyar nemzet! Hogy mind sirba roskad, ki tégedet szeret ? . . . Az a 3orsa talán a magyar hazának, Hogy földéről ki ne apadjon a bánat ? . . . A királynénk meghalt ! . . . sirassuk zokogva, Emlékét őrizzük, ne feledjük soha I Dombi Lajos. Erzsébet királynéról. — Apróságok jellemrajzához. — Két évvel ezelőtt, 1896-ban nagy ünnepet ült Magyarország. Ezeréves fennállása ünnepet. Csonka lett volna ez az örömünnep ha királynénk hiányzóit volna belőle. De ki merte volna kimondani, de még csak hinni, got.dolni is. Es a néma óhajt meglette az a nemes, az a beleg, nagy sziv, legyőzte a sokadalmaktói való irtóz,atát és eljött velünk ünnepelni: Ott volt a milleníumi kiállítás megnvitásán, ott voli a Mátyás templomban, ott volt a királyi palota erkélyén, az országos díszmenet hódolatát fogadni. * A mait évben, ősszel is itt volt még., utoljara. (Ki hitte volna 1 Ki hitte volna 1) É-i mintha szükeógét érezné annak, hogy teleszívja lelket magyar szellemmel, ki ment Ferenczy Idával a városligetbe és ott a Gerbeaud pavillonjában Munc.yval magyar nóiákat . . . szép, szomorú hallg vtókat . . . húzatott maganak. A Rudoif királyfi kedves kesergő nótáját is. Milyen jó is igy hegedűszó mellett elbusulni. — „Szózai

1* ot is szeretném hallani — szólt a királyné — de nemcsak a dallamát. hanem a szavakat is. Es mialatt Munczy áhítatosan húzta az Egressy Béni zsolozsmaszerü melódiá ját, Ferenczy Ida nemes hévvel, imaszerű hangon szavalta : — Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyír Rudolf trónörökös szomorú halála óta ritkán mosolygott a királyné. Finom, túlérzékeny lelkületén rendkívül mély nyomokat hagyott egyetleh fia szerencsétlen vége. Az udvar estélyeit nem szívesen kereste fo 1, ós a krónika följegyezte azt az egyetlen esetet, mikor a királyné mosolygott. Budán történt még Wekerle miniszterelnöksége korában. A királyné Weker lével beszélgetett ós a miniszterelnök egy tréfás megjegyzésére mosolygott. A király ott állott a közelben. Esz revette a ritka eseményt, mely egészen boldoggá tette. — Az ón királyném nevet? E szavakkal fordult a felséges ur Erzsébet király felé ós hálás tekintetet vetett Wekerlére, a ki ennek az örömnek az okozója volt. Hogy mennyire szerette Erzsébet királyné gyermekeit s hogy azok mily ra gaszkodást tanúsítottak fejedelmi édes anyjuk iránt, kitűnik e fogadalmi kép aláírásából s az ez alkalomra irt költemény bői A fogadalmi képen ez áll: 188-3 auguszius 26 ika emlékeül Mária Valéria. A költemény pedig, melyet Mária Valéria főherczegasszony maga irt édes anyja Erzsébet királynénk szerencsés megmenekülésére, mélyreható tartalmával igy hangzik : Szent György lovag, te hős vitéz, Ki óvsz, ha fenyegetne vész, Ki jó anyám' is gyakian védted, Hol emberek nem mentheték meg: Esengve, bizva kérlek im, Ne vesd meg esdekléseim, Kisérd őt óva szüntelen, Ki életet adott nekem. Anyai gondjaiban is páratlan nő volt. Egy alkalommal Mária Valéria főhercegnő étvágytalanságról panaszkodott a melyért a szakácsot okolta, hogy rosszul fő7, s kijelentette a szeretet legszebb hangján, hogy a mama bizonyosabban jobban főzné meg, mint akár a főszakács. Erzsébet királynénk, a gondos anya legott engedett a kérésnek és maga főzte meg a kis hercegnő részére az ételt, a ki midőn elfogyasztotta, igy kiáltott föl: — A világon senki sem tud olyan jól főzni, mint a mama ! Ehhez hasonló eset történt Gödöllőn. A különleges ételek készítéséhez hozzászokott szakács nem tudta a szilvás gombóezot e'kósziteni s bármennyire bújta a szakácskönyveket, nem jött rá a módjára s kijelentette hogy kapitulál. Erre a Felséges asszony maga készítette el s ós oly pompásan sikerült és tetszett, hogy a szakácsnak még csak mutatóul sem maradt — mind elfogyott! ... A királyi család gödöllői otthonában mellőzte a feszesetikettet, a formalitásokat s gyakran volt hivtalos ebédre a szolgabíró s Beniczki Ferencz, az akkori jószágigazgató. Az ilyen polgárias, bizíalmas ebédekről kedves kis anekdota forog közszájon. Ráday Pál gróf Gödöllőnek a hetvenesóvekbe szolgabirája, 1873. novem-