Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-07-07 / 54. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, julius hó 7-én. 54-ik szám. BEEESHERTEI KÖZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer:" vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttír"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Az amerikai háború utolsö napjai. Az amerikai háború befejezettnek tekinthető. Tegnap már auuak Ilire jutott Európába, hogy Cuba megadta magát. A hír megerősítésre szorul, — jelentik egyben a lapok ; de ez a helyzetet meg nem változtatja, csak elodázza. Kuba megadása a közel napokban bizonyos. Tízszeres erő ellen a spanyolok meg nem küzdhetnek. Oda van a büszke spanyol flotta, fogságba került Cervera admiralis. Ennek a fordulatnak rövid szavakban való összefoglalása a következő : Szombat este óta Sanjago de Cuba helyzete a legnagyobb mértékben kritikus lőn, miután az amerikai csapatok nagy bravúrral áttörték az utolsó védelmi vonalat El Ganeynél és Sa6Huannál. A város megrohanása küszöbön állott és Sampson tengernagy flottája szemmel láthatólag készült hozzá, hogy betörjön az öbölbe. Ha a roham eképeu szárazon és vízen egyszerre bekövetkezik, akkor a spanyol flotta az öbölben kétségtelenül elveszett. Cervera a spanyol hajóhad admiralisa tehát a kitörésre határozta magát. Hajóit nagyhirteleu, ugy, amint épen lehetett, újból fölszerelte és vasárnap reggel megindult a végzetes útra, épen annyi halálmegvetéssel, mint bámulatos merészséggel. A vakmerő föllépés meglepte az amerikai flottát, a mely nem számított erre a kirohanásra, és első konsteruácziójában kieresztette az öbölből a spanyol hadihajókat. A tengeri ütközetnek erre a részére kell vonatkozniok a spanyol tudósításoknak. Az amerikaiak azonban csakhamar fölocsudtak meplepetésükből, és ekkor megkezdődött a borzasztó hajsza. Sampson admirális hajói utáuairamodtak a spanyoloknak és gyilkos golyózáport ontottak rájuk, egyben a part felé szorítván őket. Husz-harmincz tengeri mérföldön át tartott ez a titáni vadászat. Cervera nem bírta továbbá szörnyű játszmát; sem lövő-, sem fütőszere nem volt ahhoz elég, hogy sikeresen szembeszállhasson az ellenséggel és eljusson Cienfuegosba, a mint valószínűleg tervezte. így tehát rászánta magát flottájának megsemmisítésére : teljes erővel neki ment a partnak és ott fölrobbantoíta hajóit; ő maga sebesülten fogságba esett. A vasárnapi tengeri harczot így két részre osztva, megértjük a spanyol és az amerikai tudósítások ellenmondását és arra a végső eredményre jutunk, hogy a spanyoloknak már megint nincsen flott tjük a kubai vizeken, mert az első lnijóhadosztály megsemmisült. Cervera admirális képtelen volt sikeresen megbirkózni nehéz problémájával. így a spanyol-amerikai háborúnak vége, következik a telszámolás és Spanyolország óceáni szigeteit elveszítvén, részén a csőd. Azt hisszük, Európa sorsára Spanyolország veresége hatással nincs. A politikában az értelmek nem számítanak. Európa rokonszenve vajmi keveset változtat Spanyolország siralmas sorsán. Ámde az Egyesült államok sorsán változtat. Eddig Amerika hadban állott gazdasági téren az összes európai agrár-országokkal, tehát velünk ia. Mióta az amerikai buza Európába özönlött, leverte az árakat s egéss seregét a nemzetbajoknak idézte föl Európában ott, hol a nép mezőgazdaságból él. Az Egyesült Államoknak minden volt eszében, csak hadidicsőségre való vágyódás nem. Most a spanyol háború révén ebbe is belesodródtak és mivel evés közben jön meg az étvágy, hinni lehet, hogy az Egyesült Államok is katonai áll am lesz rendes hadsereggel, háborúkkal s akkor erejét nem zúdíthatja ránk oly ádáz erővel közgazdasági téren. A most lefolyt háborúnak ez a tanulsága s helyzetükben, miután nekünk az oceánokon nincseunek gyarmataink, — örülnünk kell ennek a fordulatnak, Am hadd nézzenek az angolok, franczíák és németek farkasszemet a leendő amerikai hadsereggel és ám hadd emészsze. magamagát a szuronypiramisaival a hatalmas Amerika, melynek gazdasági fellendülése éppen abban magyarázható, hogy a véradót s ennek szükséges toldalékát, a nagy pénzadót nem ismerte, mint Európa fegyverben álló országai. A most lefolyt háború átbillenti Amerikát rendszeres katonai állammá, mit ér el vele s mily fejezetét inditja meg a világ históriának, ma még nem is sejthetjük. Azt azonban érezzük, hogy mi, mint agrár állam reménykedve tekinthetünk ez uj fejezet elé. Az arad-békési ev. esperesség közgyűlése. Az ev. espere-segbe tartozó egyházak t

0ljes részvételével és nagy érdeklődés mellett folyt le az arad-békési esperesség közgyűlése. A tárgysorozat legérdekkeltőbb pontja kétségkívül a ciabai egyház indítványa volt abban, hogy a nem rotn. kath. lelkészek fizetésének az állami pénztárból leendő kiegészitéséről szóló s nemrég tárgyaH országom törvény ellen opponáljon az egyházmegye illetőleg esetenként a kiadandó segélyt egy lelkész se vegye igénybe, hanem utasítsa visszaA kérdésben tanulságos diskussio folyt, az elnöklő felügyelő részéről az ügynek higgadt per raktálása és érvei azonban meggj őzték a túlnyomó többséget, hogy mig a kérdésnek éppen ez esperességben való felszínen hagyása csak azt tüntetné föl, hogy elégedetlenség van, a gyakorlatban ellenben nem érnénk célt vele; alapjában pedig akként áll, a dolog, hogy a törvény mégis csak előbbre visz s nagyon sok egyházra az állam gyámolító keze áldásossá válik. A mikkel egymást rémíliük, az mumus, éppen olyan, mint volt a protestáns iskoláknak adott segélyek kiadása idején, a mikor sokan magát az iskola fe'ekezeti jellegét, mint most kitűnik, ok nélkül féltették. A kérdés a szenvedélyeket nem hozta hullámzásba 8 a csabai indítvány szépen lekerült a napirendről. Vita volt a csabai negyedik lelkészi állás betöltése kérdésében, a személyi ügyeknél, melyekre okot az esperesi és iskolaszéki jelentés adott. De ezekről alantabb bőven lesz szó. Közgyűlést ünnepi istenitisztelet előzte meg, a melyen Csepreghy György, f.-varsándi lelkész mondott gyönyörű éa a sziveket elragadó, elméket gondolatokra sarkaló beszedet. A szónok hatal mas hangja ünnepélyesen hangzott a templom hajóban, sok helye poaúkus nyelvével és belsőségével megindított. A beszéd nagy sikerét Korén esperes honorálta, kérve annak jegyzőkönyvbe való foglalását, mi egyhangúlag el is hatátároztatott. J

5BékésmegyeiKözlöny

ntárcá]a. Párák az eső után . . . A v i báró kisasszonyok nyitott kocsin mentek hazafelé Dahonyból, ugy, a hogy reggel kijöttek a bálból, csak egy-egy kis bolyhos hófehér gallért dobva a vállaikra. A két leány meg az asszony-nénjük, a ki voltaképpen csak azért ment velük, hogy mag ra haragítsa a világot, a miben a makacs asszonyoknak különös gyönyörűsége te lik, meg az öreg tante, a ki az illendőség kedvéért kisérte el őket a bálba, olyanforma csoport volt, mint egy nagy fehér, itt ott színes, virító bokréta — a tante helyén nagy kopott georginavirág — belehelyezve szép óvalosan a határ ölébe. A szél egy-egy fehér, meg rózsa szín szalaggal játszott a sebes hajtásban és jókedvűen csicsergett a két leány. Azon fáradoztak, hogy belevonják a gyermekes, pajkos történeteikbe a testvérüket is, az assíonyt, de nem igen hallgatott, reájuk. Hátradűlt a kocsi vánkosára, be hunyta a szemeit s a dabasai dűlőnél, pontosan ott a hol az út letér Halmágy felé, sírni kezdett. Nem hangosan, csak a könnyeivel, a melyek egy más nyomába folyva, végigmosták az arczát. Á gyermekek összehúzódtak az első ülésen, félénken néztek föl reá s mivel a tante is elaludt, nehéz csönd lett. Fön az égen mintha letért volna az útjáról a nap. Befordult egy nagy fekete fellegbe. Egyszerre sötét lett és hűvös. A leányok fáztak s a kisebbik, a Mar git, megérintette az asszonynénje kezét. — Petykó, drágikám, vegyünk magunkra valamit. Az asszony fölrezzent, gyorsan pislogott, hogy tölihaesa szemeiben a sírást s mosolygott. Olgának hivták s hogy ebből a névből hogyan lett Petykó, azt csak a szeretet tudná megmondani. Sehogy, egyszer ugy mondták neki a azóta rajta maradt. így ismerte meg az ura is, a kit ezelőtt két hónappal ott hagyott. Fölrezzent a tante is és az ülés mögül előkeresték a nagykendőket, beleburko lóztak a melegükbe s újra csönd lett. A tante beszélt volna, de nem felelt neki senki. A leányok aggodalmas kandiság gal néztek a nénjükre, a ki most már megfordult s majdnem egészen belebur kolva szép szőke fejét a kendőbe, ugy tett, mintha aludni akarna. Még jó kétórai ut volt előttük, pedig a lovak is megérezték a közeledő vihart, 8 galoppba iramodtak egy-egy káptatón. Perczrőlperezre sötétedett, olyan barna lett a világ, mint késő alkonyatkor s egyszerre előbb csak nehéz cseppekben, aztán özönnel esett az eeő. Pár perez alatt tele lett a kocsi vizzel, a kendőkből lucskos rongy lett. Most már dörgött s villámlott is, valahol közel a hegyek közé becsapott a menykő, attól megvadultak a lovak s őrült vágtatással ragadták magukkal a kocsit, a mi a sikos uton olyan czikczakkokat irt bele a hig sárba, mint télen a szánkó. A tante imádkozni kezdett, a testvérek pedig összebújtak s ebben a nagy vizben arra gondoltak, hogy most már bizonyosan meg kell halni. Köröskörül locsogott az eső s csak egyszer hallották, hogy hátul ló nyerít. Azután uj lárma vegyült a viz zuhogá sába, kocsizörgés 8 egyszerre miadjárt a hátunk mögött valaki rákiáltott a kocsisra : — Megállj 1 ; Mikor a kocsi megállott s a leányok kidugták a fejüket a negykendő alól, már ha kocsi fölhágójánál állott Tary István s a hátsó ülés mögül szedegette ki a holmit. A szép fehér asszony megkövülve bámult rá, a tante padig valamiiharago sat akart neki mondani, hogy: mit akar itt az ur, vagy valami ilyest. A férfi azonban nem várta be azt, a mig más beszól, hanem az inasának átadogatta a hölgyek holmiját s intett a kocsisnak, hogy hajtson elő a másik kocsival. — Szálljanak át, elolvadnak vala mennyien. Hogy ne nézjen Olgára, a kis Margitra kacsintott tréfásan. — Maga is kis Dézi, pedig szép kicsi lányról volna szó. Az asszony még mindig nem mozdult, pedig a tante már fölkászolódott. A két leány is a testvérét leste, hogy az mit tesz b ők se indultak Most már az ász szonyhoz fordult Tary 8 könyörgött a hangja a mig hozzászólott: — Menjen át nagyon megázik. A mikor fölállottak 8 testükhöz tapadt a vizes ruha, a férfi elrémüt. — Betegek tlesznek valamennyien, így elindulni I Hamar, hamar . . . Mikor a másik kocsiban ültek már, ő a bakra ugrott; föl a kocsis mellé 8 visszforditotta a lovakat Halmágy felé. Az inas szemére húzta a kalapját s elindult a gyorsan tovairamodó kocsi után gyalog. Benn a hölgyek kiabáltak, különösen a kis lányok : — Hova visz ? Tary I — Az egyik elfeledkezet magáról s ugy szóllitotta, mint a mikor még a családhoz tartozott. — Pista 1 Hova visz ? Tary nagyot csördített a lovak közé az ostorral és visszakiáltott a bőfedél alá. — Hozzám. A leányok elrémültek s megrohanták a oónjüket. — Petykó 1 Hazavisz . . . Az asszony is rémült arezot vágott ev kikiálltott: — Tary 1 Nem akarom forduljon meg! Az már nem is hallgatott rájuk s odáig várt a válasszal, a mikor éppen már bekanyarodtak a haluiágyi ház kapuján s nagy vizben a nagy ajtó elé hajtott. — Hazaküldünk ruháért, átöltöznek s aztán tovább mennek, amikor éppen tetszik. Ha ugy akarják, rögtön elmegyek hazulról s egyedül maradhatnak. Az asszonynak majd kiserkedt az arczáján a vér, olyan piros lett. A tante meg leszedegetett egyet s mást a kocsiról. A leányok a nénjük mellé húzódtak a mikor az öreg asszony is elvégezte a dolgát, födél alatt voltak már valamennyien a széles terrászon, csak éppen a házigazda állott lenn a zuhogó záporban feleletre várva. A kisebbik leánynak villogot a szeme, mulattatta a kaland, most, hogy már nem esett fejére az eső. Ksczagott s újra tegezte a sógort, mint ezelőtt. — Te azalatt főzzéljheát az ebédlőben — Jól van. Mikor az asszonyok meg a lányok egyedül maradtak, a kis ördög levetette magát a díványra és kaczagni kezdett. — Roppant kedves nagyon kedves... — Mii . . . — Az egész, minden . . . Hogy itt vagyunk, ő főzi a teát, vetkőzünk öltözünk nála . . . A nénje rászólott: — Hallgass gyerek, 8 gépiesen ment át a másik, meg a harmadik szobába, olyanformán, mint a ki otthon van. Egy asztalfiókból előkereste a kulcsokat s egy kis szobából, a minek csupa régi nehéz szekrény volt a fala, ruhákat hozott be. — Vegyétek föl, leányok. Nagylesz, de nem b

aj- Nem várhatjuk, mig hazulról hoznak szárazat, megfagytok. A néninek nem tudok adni. nincs semmi, a mit magára vehetne Talán ez a bluz próbálja meg.