Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-14 / 65. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, augusztus hő 14-én. 65-ik szám. BEKESME6Y KOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház} a hova lap szellemi részét illető közleményeü küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szam á 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Van-e hát kormányválság? — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Budapest, aug. 13. Az ellenzéki lapok beleszuggerálják Magyarország közvéleményét, hogy Báutfy lemond, hogy miniszterelnökségének napjai meg vannak számlálva. Pedig ezeknek a hirleléseknek a nélkül, hogy a Bud. Tud. stereotyp cáfolataival kellene élnünk, minden alapot nélkülöznek. A magyar kormány elhatározta, hogy lemond, ha — és most következnek a föltételek, — a korona nem járul előterjesztéseihez a kiegyezés kérdésében. Mik ezek az előterjesztések ? A magyar érdekek szinte páratlan szívóssággal való védelme. Tisztelettel alólirott nem tartozom a kormánypárti tollasok csoportjába; én nem zengem minden kormány dicséretét Ungou és berken. BáLft'yt azonban dicsérem a szívósságáért, mert kénytelen vagyok vele. Az U Felségéhez terjesztett fölirat szerint a kormány lemondását bejelenti, ha akár uj provizorumra szorítanák, akár a 14. §-sal kormányzott Ausztriával kellenék törvéuyelleuére szerződni. A kormány világosan kifejti, hogy csak alkotmá nyos, parlamentáris uton köthetők meg a kiegyezési kérdések, mert igy kívánja ezt az 1867. évi XII. t.-cz,, a mely alaptörvény számba megy. Az oktrojálás az osztrák alkotmány 14. §-a alapján tehát feltétlenül elesik. A kormány-előterjesztés második pontja az esetleges provizóriumra vonatkozik : a kormány az 1898. évi I. t. cz. alapján kizártnak találja az ujabb provizoriumot, mert különben — eltekintve a törvény azon szellemétől, mely a provizóriumot a kiegyezési kérdésnek megbolygatás nélküli egy évre ideigleues kiterjesztését kizárja, — bekövetkezhetnék az a kormányzati képtelenség, hogy szerencsésen átszökhetnénk egy „kiég) ezési terminust, tiz eszteudőt. U Felsége biztos jelek szerint a kormány feltételeit elfogadja, tehát nem fogadja el a lemondást. E szerint tehát az önálló rendelkezések törvényhozási előkészítése a szeptember 12-én összeülendő törvényhozásnak már ülése elején dolgot fog adni. A mint a kiszirvágott hírekből megtudható, a kormány javaslatai Magyarország teljes gazdasági függetlenségét tartalmazzák minden tekintett nélkül Ausztriára. Ezeknek a javaslatoknak benyújtása és megszavaztatása képezi a kormány programmjának első részét. Miután e javaslatok szentesítésével Ausztria gazdaságilag külfölddé változik, a kormánynak kereskedelmi szerződést kell vele kötnie. A koimány azt proponálja, hogy ez a szerződés 1908-ig, vagyis addig szóljon, mig a többi külállamokkal kötött szerződések lejárnak. A kormány hajlandó ezt a szerződést ugy kötni, hogy ez lehetőleg felölelje mindazt, a mit a kiegyezés keretében megcsinálni szándékoltak ; azonban már most is, mielőtt a kormány a szerződés részleteit megállapította volna, megjegyzi, hogy oly szerződésre nem léphetne, mely a teljes vámuniót tartalmazná. Mindenesetre fel kellene állítani a belső fogyasztábi vámsorompókat és csak a külállamokkal szemben maradhatna meg a szerződéses idő tartamára a mostani közös vámrendszer. Miután ilyformán szerződés nem kiegyezés és nem esik az 1867. évi XII. t.-cz. rendelkezése alá, a magyar kormány megkötheti az osztrák hormánynyal minden tekintett nélkül arra, hogy miképpen lépteti életbe az osztrák kormány odahaza. Magyarországra mindenesetre jelentős sulyu döntés lesz az : gazdasági függetlenség, ha egyelőre csak a papíron marad is. Nagy haladás ez és elvi jelentőségében nagy vívmány, de talán éppen ennek a ténynek a méhében rejlik az esetleges magyar kormányválság. Gróf Thun és társai ismerik a magyar kormánynak tervét és éppen attól fáznak, hogy ők hivatalosan ismerjék el Magyarország gazdasági önállóságát. Ugyanez tölti el aggálylyal a külügyminisztert, a ki a gazdaságilág önálló Magyarországtól félti a közjogi közösséget. Ha 0 Felsége osztani fogja Thun és Goluchov8zky ebbeli nézetét, akkor a magyar kormány sorsa meg van pecsételve és kénytelen lemondani ; de ha Ő Felségének ilyen aggályai nem lesznek, akkor meg van a kibontakozás törvényes formája. A magyar képviselőháztól nem kell félni, mert kétségtelen, hogy az összes közjogi alapon álló pártok ezt a rendezkedést örömmel fogják fogadni és nagyon kétes, vájjon a függetlenségi párt fog-e akadályokat gördíteni a megoldás elé, mely jelentékeny közeledést jelent az ő programmja felé. U Felsége tiszta alkotmány szeretete az a palládium, mely minket véd, a melyben reudületleuül bíznunk kell. Lesz-e Csabán szövőgyár ? — Levél a szerkesztőhöz. — T. Szerkesztő úri A csabai nép között gyakran fordulok meg. Ismerem eszejárását. Ismerem céljait s azt a féltékenységét, melyet oly intézmények iránt tanusit, melyek a mezei munkaerő elvonatását feltételezik, vagy legalább látszanak feltételezni. És éppen mert ismerem, azt hiszem kemény zsurnalistikii fdladitot fog kép z i, hogy a szövőgyárnak minden vonalon híveket szerezhe-s-mek önök s hogy a képviselőtestületet oda kapacitálja, mely szerint a szövőgyárnak szükséges tőkét megszavazza. Nálunk a gazdaosztály, eltekintve attól, hogy a gyári intézmény nagyobb áldozatot követel, hogy ugy mondjam, elvileg helyezkedik ellentétbe a céllal, vezetvén az a meggyőződés, hogy ha a gyárat felállítják, akkor a mezei napszám fog megdrágulni, mert a gyár oda fogja édesgetni a paraszt munkaerőt. A csabai gazdák azt hiszik, hogy a gyár valami óriási arányú lesz s mintegy négyezer munkás egyszerűen odahagyja eddigi szerszámát, a kapát és a kaszát. Hát ez egyszerűen nagy tévedés. Nem kell attól felni. Először a gyár, még azon esetben is, ha a gyár teljes üzeméig kifejlesztetik, háromszáz szövőszéket óhajt be Ílliítatni ; aztán ez a gyár nem használhatja c.-ak igen jelentékeny részben a férfi munkást és akkor sem a paraszt munkást. A textil-gyárak közül többeket ismerek. Meghalt . . . Meghalt 1 . . . Sehol . . . Napszaka keresem, ü'dözöm az árnyékát, hátha az elvezet oda, a hol ő lakik . . . Hátha nekem is ad az Iskást, örökös megnyugvást ott mellette . . . Pedig az árnyéka is csak a lelkemben vagyon. Befele fordult a szemem és én ugy vélem, kifele lát. Megyek utána kóborló vágygyal, ro vom az utakat... Az árnyék csak megy. Atvádol vizeken, levegőn ós ón nem követhetem . . . Indulok viszsza, m

jgint csak elibém kerű', hú?, von maga után a fájdaiom . . . Hol van? . . . Sehol . . . Tegnap előtt még itt volt, mosolygott . . . Édes arcza sugárzott a boldogságtól . . . Suttogott én hozzám szerelmes, lágy szavakat ós még ugy kaczagott hozzá . . , S az nektm olyan jól esett . . . Vesztét érzi, mondt&na neki . . . Nem találtam el . . . Mert a kin, a marczangoló érzés az ón osztályom, az övé a nyugodtság, gondtalanság . . . Minő esés a boldogság egéről 1 Esem, esem alá és a ronda jföldnél még sem juthatok odább . . . Ő neki jó . . . Ő ott van alant, ahol nem hallik semmi, semmi . . . Nem hallja, mint szól a világ rosszat, jót róla . . . Nem hallja, mint keresi, üldözi valaki őt . . . Keresi mindenütt, lakott, lakatlan helyeken, hazról-bázra, erdőről-mezőre, faluról-városra, országról-országra anélkül, hogy megmozdu'na is. Csak a temetőbe nem mer merni, mert ott megtalálná felírva a fejfájára : ... élt 16 evet . . . Minő jó ez a biioijyialanság ... oh Istenem, bisien a bhoujosság megölne . . . . . . Tudom, de nem merem hinni, hogy ő itt fekszik . . . Nem . . . Lehetetlen . . . Lehetetlen, hogy az, aki tegnap még kaczagott, mesélt a boldogság ról, örömét találta abban, ha féktelen jókedvén mosolyogtam, most már itt fe küdnék vetetlen ágyban, örök alvásra hajtván szelid, szép fejecskéjét, nehf'z, magas paplannal betakarva, itt feküdnék hideg, szenvedélytelen arczczal, mosoly gás nélkül . . . Lehetetlen . . . Lehetetlen, hogy rebesgető szómra, gyöngéd hívásomra, esdő rimánkodásomra, szerelmes suttogásomra ne felelhessen egyébbel, mint a mély. észrevétlen hallgatással. Lehetetlen . . . Talán beszél, talán felel is . . . Igen, bizonyosan örül, dobog az ő szive is, csak ón nem hallom ezen a vastag takarón keresztül . . . Ha fülelek, oda^orulva erősen a felhantolt rögökhöz, szinte érzem, mint emelkedik a keble ott alant boldogsága, szerelme érzetében. Sir. eped odalenn, hogy senki sem hallgatja, senki sem felel neki . . . Nem, nem . . . Erőszakolom magamra a higgadtságot, ne legyek olyan izgatott . . . Pszt, csend . . . Hallgassa tok, hátha beszél valamit ... Ti ugy sem értitek, csak ón tudom az ő szavát . . . Nem, ugy-e csend van ? . . . Mi ez ? Mi ugrál itt a fán ? Mókus. Ugy-e mondom, hogy ő szól . . . Hiszen az én édes, szerelmes mókusom ő . Nem, ez odább fut, ez nem 6 ... Ő nem fél tőlem . . . Hallgassatok . . . Hadd nyugodjam meg ... Az agyam, a szivem egyre utána készt, izgat ... Hallga . .. Semmi... Bizonyára alszik ő ... Jó mélyen és csendesen . .. Nem is beszól, hiszen, a ki itt van, örökre néma az . . . Nem is fog beszélni soha . . . Fel sem támad . . . Ha kiszállt belőle a lélek, nem megy vissza többé . . Nem is vigasztalom magam . . . Megöl ez a bizo nyosság ... Oh bár megölne . . . Eltemetnének engem is oda mellé . . . Azon a keskeny falon átdugnók az ujjunkat és tartanok egymás kezét . . . Azután beszélgetnénk . . . Elmondanám neki, a mik azóta történtek, a mióta ő nincs köztünk . . . Tudom, hogy ő is örülne . . . De ő már azóta megváltozott . . . Fonnyadt... Nem is szép már többé... A szemét is kivájták mar a férgek . . . Meg se is ismerne többé . . . Brr . . . Ettől ugy fázom . . . Talán el is né mult már végképen . . . Akkor én fze retnék vissza jönni ide fel, de nem fogok birni . . . Nem . . . Jobb még idefent . . . Itt, hallom még, hogy beszél, itt hallom még, látom itt az arczát is .. . Oh mint szeretném megcjókolni . . . Csókolni, mint eddig . . . Mint mig jól voltunk mind a ketten . . . Mig te is itt voltál, édes . . . Még játszottunk, mint a gyermekek és gyerm ekeknek éreztük magunkat . . . Ugy-e' . . Enlékszel? . . . Mikor meséltél nekem sok szépet a gyermekkorodból és ón befogtam a szádat ajkaimmal . . . Emlékszel? . . . Emlékszel, mikor ott kinnt négyszemközött először megcsókoltalak ? . . . Megharagudtál, ott hagytál, de csak vissza jöttél, hogy megcsókol jalak . . . Emlékszel-e, mikor — oh én édes szerelmem — elküldted a te kedves jó anyádat, hogy bátrabban megcsókol hass ? ... Oh nem is olyan iógen volt... Te még akkor mosolygó szépség voltál, piros, éledt arczczal . . . Most fehér .. . Halott . . . Mekkora ellentót 1 ... Oh jer vissza 1 Ji-rl . . . Légy me gint az az édes angyal, az az ón szerelmem, a ki voltál . . . Jer . . . Járjuk ismét a megszokott utakat együtt, karöltve . . . Nem bánom, szóljon meg a világ . .. Istenem, úgyis csak addig szól, a mig itt vagyunk . . . Nevessünk ismét a ferdeségeken és sirassuk meg a regények rosz sorsú hősét . . . Jer . . . Légy vidám, édes . . . Légy jó, csókolj meg sokszor, többször, mint eddig . . . Csak jer . . . Nem bánom, ha haragudni fogsz is, ha kedvetlen, szomorú lósz is, jer . . . ijn dolgozom éretted is, óvni foglak a szellőtől, vigyázlak a szemek ellen, nem lesz fogyatkozásod semmiben... Jer - . . Nem, nem jösz te többé . . . Maradj is csak odalenn nyugodalomban, békességben . . . Jó ott . . . Aludj, álmodj . . . Álmodd azt a boldogságot, a miben itt részed lett volna . . . Aludj csendesen, aludd keresztül az időt . . . Rövidesen ón is megtérek hozzád, és élünk egymás mellett . . Nem szólunk egymáshoz . . . Csendes ember leszünk mind ketten . . . Mégis olyan, de olyan boldogok . , . Meghalt! . . . Sehol . . . Keresem, üldözöm napszaka, éjjel az árnyékát hátha az elvezet oda, a hol ő van . . . Hol van ? . . . Sehol . . . Meghalt. . - meghalt . . . Gyarmati László. Hogyan tanulta meg egy angol mylord a magyar csárdást? Ezen érdekes kis történetet egy utazó eképen adja elő : 188á tk évi május havában Pozsonyból Budapestre gőzhajón utaztam. S a mint a hajón leve publikumot fixirozni kezdtem, első sorban egy jól táplált — már éltesebb házaspár, gyönyörű leányukkal, kötötte le figyelmemet. S minthogy az öreg ur magyarosan volt öltözve, s hatalmas tajték pipából dohányzott, azonnal gyanítottam, hogy egy magyar földbirtokos és családja az utitársunk. Ezek mellett feltűnt előttem egy magas, szőke, fiatal ember, ki a fedélzetnek hol az egyik, hol a másik old iláról távcsövön fixirozta a vidéket; kit elegáns ruházatáról s különös viselkedéséről azonnal felismertem, hogy buo nyára valami ánglius lehet. Lapunk mai számához egy ÍT melléklet van csatolva.