Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-07 / 63. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, augusztus hó 7-én. 63-ik szám. BEKESME&YEI KOZLONT POLITIKAI és VEGYEST ART ALMU LAP. Szerkesztőségi: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen: küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Közvilágításunk. Tevan Adolf addig-addig iparkodott mindenféle uton és módon megcsiuálui Csabának a villanyos világítást, még utoljára is megcsinálj a — Gyulának. Laptársunk a „Békés" most ismerteti a szerződést, mely egyrészről Wallfisch Mór, Teva 11 Adolf csabai lakosok között a villamos világítás bevezetése érdekében köttetett. Gyula ötven éves konczessiót ad a vállalkozóknak, 4500 irtot fizet évenként Gyula utczái világifásra s ezért biztosíttatik részére 300 utczai villamos lámpa. A szerződésnek ezek a nevezetesebb pontjai. A szerződés a jelzett helyen csak egyik felében tétetvén közzé, nem tudjuk, hogy a villamos berendezkedés arról van-e föltételezve, hogy a magánfogyasztás milyen mérvű lesz, mert kis városokban, minő Békésmegye helyei, hol eddig komoly tünetekben Békésen, C s a b á 11, 0 r 0 s h á zán, Sz arv as 0 11 is felötlött a terv a villámvilá gitás bevezetésére, — rendszerint azért dőlt dugába a terv, mert azt a minimumot, melj et a magábvállalkozók kívántak, hogy realizálhassák a tervet, a m: gálifogyasztás nem biztosította. Vagyis nálunk ugy áll a do log, hogy képviseleteink szívesen meghoznák az áldozatot, hogy az utczai világítás modernebb és megfelelőbb módon létesítsék, hanem a magánfogyasztás nem oly mérvű, mely a drága befektetést megbírná s rendszerint a magánvállalkozók oldanak sarut. A Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám á s 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. felvidék, a hol a vizi erő áll a villamos erő fejlesztésre, a hol tehát az üzem költségek redukálódnak, kedvezőbb helyzetben vannak, mint hogy ott kis várocskák tündéri világításaikhal brillíroznak, de mi nálunk m» még, mikor a villamos berendezkedés költséges, nagy akadályok forognak fönn erre. A mint a kis szerződés-ismertetésből kitetszik, a gyulai szerződés jobbadán azon a csapáson halad, a hogyan Csabán és tudtunkkal Orosházán akarták a villamos világítást bevezetni. Sőt maga a vállalkozó Gyulával szemben azóta bizonyos kedvezménj eket is tett, a melyeket egy uj tárgyalás során bizonnyal Csabán is szívesen megtenne. Békésmegye városai, községei nemesen versengve haladtak elő s ha egy város, község példát adott, igyekezett a többi utánozni. Az emulatonak e nemes téren való érvényesülése ebben a kérdésben is fölötte kivánatos. Az alföldön vaksötét ég vagyon az utcákon s nem egy utcában a botor kálás igazán veszélylyel jár. Az pedig csak kuriózumként mondódott egy ízben, hogy az éjjeli világítás a lumpoknak hozott áldozat, mert társadalmi életünk ma már nincs ugy berendezkedve, hogy megengedtetné magának akárminő kis község, hogy ne törődjék közvilágításával. A petróleum-világítás pedig ma igazán túlhaladott kérdés s bármily nehezen s nagy konzervatív maradiság mellett is, de nagyobb alföldi községeinknek nolens-volens a közvilágításuk tökéletesítésével foglalkozniok kell. Más kérdés és igen megszívlelendő, hogy a kecsegtető újítás aráuyban áll e közteher viselési képességünkkel? Rekompensál-e az ujitás azou közteher nagyobbodással, mely előáll ? Egyáltalában pedig lehet-e a közvilágítás háztartási tételét emelni? A hogy mi azou községek háztartását ismerjük, melyekben ma kisért a villamos-világítás eszméje, ugy nézzük, hogy községeink közterheikben csak mérsékelt módon emelhetik a közvilágítás tételeiket. Gyulán 82°/

0 községi pótadó mellett tisztán megyei központi jellegének hoz a városi képviselet áldozatott, ama bizonyos prestíge-nek, melyet annyit szeretnek emlegetui. De helyesen teszi. A szerződés tetszetős A közvilágítási kiadást csak igen m é rsékelteu emeli az ujitás, — igy lehet róla beszélni. Gyula különben is kedvező helyzetben van, mert központi jellege s a most épülő intézmények magok is jelentékeny módon hozzájárulnak a fogyasztáshoz. Hogy Gyula lép föl kezdeményezőleg, ez méltó hozzá s nem találunk benne semmi gáncsot; inkább dicsérjük érte. Azon a módon, melylyel Gyula megcsinálta a maga közvilágítását, megcsinálhatjuk mi is; és csináljuk is meg. Ha közvilágításaink csak mérsékelten emeli a háztartásunk e czimletét, dőreség lenne meg nem csinálni s melegen biztatjuk Orosházát, Békést, Szarvast színKiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. tén, hogy kövessék ezen a terén is a megyei székhelyet. A dolog különben tisztán azon fordul meg, hogy a jelentkező vállalatok milyen egységárakat állapítanak meg a magánfogyasztásban és valjou kívánják-e már előre lekötöttségét a magánfogyasztóknak ? Mert ha — főleg ha ezt az iizem jövedelmezősége érdekében — nagyon nagyra csapják föl, akkor a szándéknak balsikert jósolunk s a terv ismét dugába döl, mint annyiszor. Az eszme uj. A villanyvilágítás a magán házakban akkor fog divatba jönni, ha az üzem közben kitűnik gyakorlatiassága, szépsége és olcsósága. Ugy vakon nagyon sokan húzódoznak, főleg mifelénk, hol a bizalom nem valami nagy mértékben szokta megtisztelni az újításokat. Ha erre ügyet vet a magánspekuláczió, mely kezébe veszi a közvilágítás e módját s egyelőre még koczkázattal is belemegy a közvilágítás rendezésébe, akkor siker lesz minden téren s csakhamar a szép villamos fényuyel fognak éjjelente községeink megvilágittatni. Elöljáróságainktól várjuk, mikor hozzák e tervet konkrét formában javaslataikkal szőnyegre. A budapesti szélesönd. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Ide-oda közeledik a nagy nemzeti ünnep : Szent-István s ettől kezdve kissé több szó fog esni itt is politikai kérdésekről, mint eddig, melyről e napokban „ Békésmegy eiKözlöny "tárcái a. Asszonyok, leányok— A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Prigl Olga. Tarka ruhájukban ugy fes'ettek a pázsitop. mint valami nagy, libegő virágok. Szőke, barna hajuk megcsi'lant a bokrokon keresztülsíürődő nap aranyos fényében, s üde mosolygós arcza volt mindegyiknek, ^ulnan a kubikgödrök mögül, két ki* parasztleány bámulta őket kerekre nyitott szemekkel, maguk után húzva a leveles végű fűzfavesszőt, a mel)* lyel a ruczáikat akarták szárazra terelni. A nagyobbik, a ki valamivel kevesebbet volt kóczosabb a másiknál — oldalba bökte a kisebbiket: — Mulatnak az urak . . . Lábujjhegyen lopództak odébb, és sóvárgó kíváncsisággal lesték őket. Az asszonyok, a leányok pedig körül-körül leheveredtek a fűbe, de ugy közelről szinte bagyadt volt a nézésük, s a kis Balóthinó, — bármily érdeklődéssel is akarta hallgatni a barátnéja élénk tag lejtésekkel markírozott, s nála mindig készletben ltvő friss pletykáit, — el nem fojthatott egy kurta atitást. AZ erős le vfgőt hozta fel okul, a mitől rendesen meg szokott fájdulni a ftje. A másikai még egy ilyen ki

8 intermezzo nem mdta megzavarni, hűségesen elfújta a maga hosszú lére eresztett mondókáját, s a végén ráütött egy megkoppaszlott ka lángkóló szárával a fiatal Gerő vállára, a ki időközben hpzzáju^ telepedett: *— Aztán se szó. se beszed, ha már maga is meghallotta. Nem akarom, hogy tőlem kerüljön ki a dolog, pedig hát tudja, magam se tenném értök tűzbe a kezemet . . , ArijM volt szó, hogy a Putnoki leányok, — különben ott ültek nem messze tőlük" a piros ruhájukban, — szerelmes leveleket küldözgetnek az uj szolgabírónak'. — Hiszen magam is láttam közülök egyet, — hunyorított ravaszul Gerő. — Ne mondja, — csodálkozott az asszony, rosszul leplezett kárörvendezésSel. No, és ilyen lányok számítanak rá, hogy valaki elveszi őketl — Borzasztó, — mik történnek a mai világban 1 . . . Mártha, — kiáltott egy magas, vékony, fehérruhás leányra, vedd magadra a gal lórodat1 AZ apró, kövér termetével, mert va lóságo,s ellentéte 'volt a bugának, ő maga sietett kihalászni azt a rögtönzött garde robe zűrzavaros tömkelegéből. A jövendőbeli szolgabirónét félti benne, jegyezte meg ezinikusan Gerő. Balóthinó nem szólt rá semmit. Könynyedén ugrott fel a füböl, s a ruhája gyűrött fodrait simogatta le egyenkint. — Menjünk, mondta kurtán a fiatal embernek. Könnyű, harmonikus volt a járása, s a hogy együtt jönni látták őket, ön kénytelenül'is összesúgtak az asszonyok, a lányok: — Milyen szép pár ember . . . Balóthinó mosolyogva csatlakozott a sétáló leányokhoz, valahogy még mindig azok közt érezte magát a legjobban, Félig behunyta a szemét, s szende, álmatag arczával nagyon közéjük illett. Kellemes, h^ivös vplt a levegő körülöttük, a háttér néhány sugár jegenyefája 8 a kubikgödrök szélén a part füzes megkezdte hagyományos susogásait. A?, asz-, szonyok, a lányok, ágakat för^eltek be lfilük, hogy velük a szúnyogokat elhajthassák, mert azok is jöttek a vizről seregesen. Pedig csak most jött volna meg a kedvük igazán. Valakinek eszébe jutott kihozni a czigányt s a tavalyi mulatságról megmaradt lampiónokat. Kitűnő mulatságot kerekítettek hirtelenében. Folyt a bor, a pezsgő. Gerő egészen közel ült a szép asszonyhoz, s a szeme csillogott, a mig mámorosan kacsintott vele. Balóthinó elvörösödött, hogy szinte piros lett még a csipkéi alatt rejtőzködő üde, fehér nyaka is, a fiatal ember meg egyre közelebb hajolt hozzá. Suttogó volt a hangja: — Ilona, édes Ilona, emlékszik-e ? . .. Az asszony az ölébe hullott száraz leveleket tépdeste apróra s szinte idege sen vágott közbe : — Ugyan hagyja el . . . Fázósan bujt a gillórjába, s érezte, hogy reszket a keze Valami belső forróság is kínozta^ s szeretett volna elmenekülni, maga se tudta hová. Behunyta a szemeit, esak hogy ne lássa a férfi reá szegzett tekintetét, de a lecsukott pilláin keresztül se tudott attól szabadulni. Elfojtott, lázas hangon folytatta amaz : — Ilona, lássa, maga az oka mindennek, maga kereste a boldogtalanságát . . . Mert tudom, hogy az, az arczára van irva, a szeméből kiolvashatja mindenki. Maga nem szereti az urát . . . Balóthinó egymásra szorította szájszóleit és nem szólt. Hiszen igazat mond Gerő, persze hogy nem szereti. Hogy is szeretné, alig ismerte. Valamelyik nagynénje mondta ki helyette az igent, mert derék munkás, jóravaló ember hírében állott. A ki mellett soha se fog fájni a feje, a ki megelégszik csak egyetlen jó szóval is, s ha a feleségének nem fog tetszeni, bizony meg tudja állani, hogy meg ne csó1 kolja akár egy hétig. Ugy szegény Ba lóthi. S aztán mikor a nagynénje bemutatta neki mint vőlegényét, Ilona csak elkezdett kaczagni. Kaczagott, meg sirt is, azt hitte megszakad a szive. Az örömtől, a boldogságtól, erősítgette a nagynéni a megrémült vőlegénynek, pedig az, szegény, ép annak az ellenkezőjét kapott siró nevető görcsöt. A jó Balóthi rendkívül félszegnek és zavartnak tünt fel előtte a fontos pillanatban, s a ruhája, a keztyüje se volt valami kifogástalan. A mikor Ilona fővárosi leány létére ügy hozzá volt szokva a jószabásu kábátokhoz. — Azok az úgynevezett jószabásu kabátok a legtöbbször nincsenek kifizetve, — jegyezte meg később a tánti a a esaládi tanács bizony megállapította az ünnepélyes eljegyzés napját. — Lássa, — folytatta Gerő, — ha akkor vár rám egy-két esztendőt . . . Az asszony közömbösséget akart szin lelni, de a hangja remegett egy kissé : — Felejtsük el, Gerő . . . — Soha 1 — mondta amaz, és szinte színpadi gesztussal hajtotta fejét a tenyerébe. Gyönyörű feje volt, valóságos Apolló fej, megtestesült férfi-ideál. Balóthinónak összeszorult a szive, ha mellette az urára gondolt, a ki alacsony volt, kövér s a haja vörhenyes, ritka. Minő különbség, — Istenem 1 És aztán megint saját magát látta az ura mellett, a mint hidegen tárgyal vele egyet-mást s az ura szint oly kimérten válaszolgat, mint ha C3upa idegenek volnának egymásra nézve. Ha egy kicsit hízelegni tudna, ha csak egy kicsit tudna olyan szépen beszólni, mint Gerő . . . Keleten sárga-vörös csíkok húzódtak fölfelé s a hajnali friss szél, mintha egy óriás tündér hajtotta volna az óriás le gyezőjével, —megingatott erdőt, bokrot. AZ asszonyok frufruját, meglankadt csipkéiket s a hogy fázósan összegubbaszkodva ültek, kocsijaikra várva, olyanok voltak, mint a koszorú leányok drótra I fűzött bokrétái a lakodalom után. Balóthinó legjobban didergett. Valami különös bántó érzés lepte meg s szeretett volna elfutni onnan el, messze... Egy szomorú jó emberhez, a ki ha neki nem tetszik, akár egy hétig se meri megcsókolni s a ki otthon maradt a mulatságról is szívesen, mert hátha ő ugy akarta. Dolgozik, hogy szinte a verejtéke csorog s a pénzt gyűjti neki, hogy legyen szép selyem ruhája, ragyogós arany karkötője . . . Es ő ? . . . Nem vádolhatja-e a lelkiismeret, hogy órákig együtt ült Gerőve), mit is mondanak róla majd a többi asszonyok ? ... Ki fogják nevetni és sajnálni fogják a férjét, azért a bolondos lánykori dolog miatt. Pedig hiszen Gerő se szeretetreméltóbb az ő uránál, most, a nappali világosságnál pláne kiáll-