Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-12-01 / 96. szám

a honszeretet oltára előtt rebegé el közös imádságát. Akkor is igy volt, de ma már más­képpen van. Széchenyinek sok fényes álmát torzképpé rutiták el a korcs utódok. Ma már a kaszinók nem annyira a társadalmi különbségeket szolgáló, hanem inkább mulató helyiségek s legtöbb he­lyen kártyabarlangok, melyekben nyilvá­nosan s néhol nagyban űzik a kaszinók némely tagjai az olyan hazárd játékot, a melyet a törvény tilt és a melyekért, ha jámbor emberek kicsinyben akorcsmá­ban, vagy a malom alatt játszák, a ki rályi ügyószeóg ezen szegény embereket elcsukatja. Ma már a lóversenyek czélja nem annyira a lónemesitós és lótenyésztés, hanem inkább legeszeveszettebb szerencse­játék rendezése a turfon,— a mint mon­dani szokás. Bizony a magyar középosztály, a de­mokrátia csak — emlék. Magunk öltük meg gyilkos kézzel. Nem szándékosan de meggoaolatlanul elkövetett apró tónyeinkkel. Kezdünk ismét széthúzni. Valódi istenátok, a mely belénk su­galta a széthúzás ezen eszméit. Azzal ámítottuk magunkat, hogy csoportosulunk s addig csoportosultunk, mig lassanként megszületett a kaszt szellem. S hová vezetett az ok ? Ma már a legtöbb helyen külön kaszinóba jár a diplomás ember, külön társaskörbe az iparos, külön olvasókö­rük van az ellenzékhez tartozó polgá­roknak, külön — még a felekezetek sze­rint is külön olvasókörben találkoznak, foglalkozás is külön választhatja az embereket, tanítók, kereskedelmi utazók, vasúti fő-, al- és munkásoknak külön ka­szinója van, még az újságíró is külön klubbjában találkozik, de sőt még a házmestereknek is van külön egylete és olvasóköre. Ha igy haladunk, az iparosok ipar­nemek szerint alakulnak s szakadnak csoportokra. Mire fog ez vezetni ? kérdezzük a jó emlékű csabai gazda szavával? Hiszen már eddig is kiöltük a ma­gyar társadalomból a kasztszellemek behurczolásával a demekrata érzést s ha még tovább is mennénk ezen az uton, még ha jönne egy új Széchenyi, az sem lenne képes lángszellemével újból meg­valósítani a magyar demokráciát s egybe forrasztania darabokra széttépett magyar társadalmat. S az utókor nem fogja még el sem hinni, hogy volt idő ós nem is oly messze, midőn a magyar társadalom olyan egysé­ges volt, hogy a barát nem nézve azt, hogy minő állása van barátjának, hanem szivére ölelve azt egyéni erényeiért a nélkül, hogy még azt is kérdezte, azt is tudta volna, hogy minő vallású. Váljon lesz-e még egyszer ilyen a magyar társadalmi élet. Eme reflexiókra a mi kis társadalmunk is lépten nyomon alkalmat ád, különösen fáj, midőn a honoratior osztálynál, hogy ugy mondjuk, a magyar középosztálynál jelentkeznek a válaszfalak és a demok rata szellem megcsappanása, annál az osztálynál, melyek köréből kerültek ki a magyar egységes társadalom szóvivői s mely legtöbbet járult 50 óv előtt a de mokrata szellem győzelméhez, meg­valósításához, melynek az a legnemesebb hazafias feladata, hogy magas intel ligencziájával s eszméinek idealismu sával a magyar társadalom széthúzó ele­meinek egyesítésén fáradozzék és munkál­jon. Legyünk rajta, hogy a társalmi széthúzás eszméje ne terjedjen, hogy sem vagyoni, sem társadalmi, sem val­lási különbözössógek ne gyöngítsék tár sadalmi osztályunkat. Gondoljuk meg, hogy a mint államunk nincsen kiépítve, ugy társadalmi czéljainkat is C3ak egy­séges akarattal fogjuk tudni megoldani. — Jól mondod kedves anyám — fe­lelt és lefeküdt. Már rég elmúlt éjfél ós anyja a má sik szobában hallá, hogyan forog agyá­ban . . . Egész teste remegett, lelke el volt csigázva, ugy hogy nem ő, de egy óriás is leroskadna ily teher alatt . . . Folyton az a gondolat gyötörte, hogy Konstanczia még egy tekintetre sem méltatta az ál lomásnál. És a mint igy gondolkozott, a mint igy vergődött a gondok súlya alatt, édes anyja közeledett ágyához, ke­zét forró homlokára tette. Égett nagyon. — Ne tegyek borogatást a fejedre ? — Nem, felelt a fiu. — Persze, borogatással nem lehet a lélek izzó fájdalmát csillapítani. * Konstanczia habár megvolt győződve, hogy csak roszat hallhat a tánczmulat­ságon, még is el ment arra. 11 egy ba­rátnőjével összetalálkozott s többek ^közt szóba jött Váry lapja is. — Hisz Váry csak álmv, igazi neve Flórián, mondá a biiátnőKonsiancziának. — De hol leh t, hogy nem mutat­kozik? kérdé Konstanczia, kire az előbbi dolgok nem valami kellemesen hatottak. — Látszik, hogy nem ismered. Ho­gj an jöjjön az emberek köze, hí z sánta, még pedig milyen sánta . . . Es elmondd neki mind azt, mit Varyról ;aiott. Mily szerencsétlenség! pedig rendes körülné nyek között nagy ember lehetett volna belőle . . . Konstantziának egész teste remegett; a zene hangjai, a nevető párok mind oly annyira szomoritották. Kérőbb kérte szüleit, hogy menjenek haza. Egó^z éjjel nem aludt. Reggel fáradtabb volt, mint mikor lefeküdt. Lelke pedig hasonlított egy pillan­góhoz, melynek szárnyairól egy kegyet­len hideg eső lemosta a himport. Békési Barna. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Szarvas község képviselő testülete ülést tartott, melyre a tagok nem jelen vén, részben telefonon hivták össze Erre egyébként patentet kell venni. Á szarvasi ág. evang. egyház azon kérelmere, mely szerint iskola czélra egy 150 négyszög­öles üres telek adományoztassók, a köz gyűlés egy korábbi üiésen kimondotta, hogy a községi üres telkek apróbb ré­szekre való eldarabolása nem megy bele, hanem átenged a mondott czólra 300 négyszög öles egéaz telket, azonban ezen tárgynak, miután az községi vagyon eV idegenitósét tárgyazza, egy 30 nap múlva tartandó közgyűlésre való kitűzését ren­delte el. Ez okból került ezen tárgy most napirendre a szarvasi római kath egy­ház képviseletében Szirmay L. Árpád plébános, községi képviselőnek hasonló tárgyú kérelmével együtt. Tehát két egyen­ként 300 négyszög öles telek átengedé­séről volt szó. Az egész képviselő testü­let, mint a hangulat mutatta, hajlandó volt a kért telkeket az illető egyházak­nak ingyen átengedni. A képviselő testület ugyanis 29 sza­vazattal egy ellenében ugy az ág. ev., mint a róm kath. egyháznak, a kert 300 négyszögöles telket ingyen engedte át. Végső tárgyként került elő a központi vá asztmány megalakítása. Beválasztatott pedig a választmányba gróf Bolza Géza 29, Grimm Mór 29, dr. Haviár Gvula 29, Kácser Vilmos 26, dr. Lengyel Sándor 29, Liska János tanár 29, Mikolav Mihály 29, Neumann Jenő 29, dr. Reisraann Adolf 29, dr. Salacz Oszkár { 29, dr. Szemző Gyula 39, ós Szirmay L Árpád 29 szavazattal. — Békés község képviselőtestülete mult szombaton közgyűlést tartott, melyre oly fontos tárgyak vétettek fel, hoay a vá­rosatyák kénytelenek voltak a gyűlést délután is folytatni. A gyűlésnek legfon­tosabb tárgya a fcélmegyeri birtok, az erdő eladása volt. Mint már nem egy­szer, ezúttal is rendkivül sok ellenzője akadt a tervnek, ugy. hogy a közgyű­lés egy ingatlant, a Döbögőt kivéve, jö vőre is birtokában akar maradni egy­szer megszerzett ingatlanainak. Szó volt az erdő eladásáról, de persze ettől a köz­ségnek nem lehet megválni, daczára an nak, hogy az a község pénztórába vajmi keveset hoz. A közgyűlés belátta, mi szintén haladás, hogy a mai állapotok tarthatatlanok ós elhatárolta, hogy az erdőt másképen fogja értekesiteni. A bólmegyeri birtok eladására a közgyű­lés nem volt hajlandó, bármennyire is kívánatos volna ez. A harmadik eladandó ingatlan a Dübögő vendeglő épülete volt. A képviselőtestület elhatározta, hogy 14000 frt kikiáltási árral árverés alá bo­csátja a Dübögő épületét. Nem eléggé helyeselhető a képviselőtestület eme ha­tározata, mert igy a község nagy <eher­től szabadul. tet arra, hogy ne patriotizmusból csinál­jon üzleteket, mert százakat senki sem dob ki patriotizmusból, hanem súlyt he­lyez arra, hogy gyártmányai versenyké­pességükkel csinálják meg a piaczot. Es már eddig is vannak Théknek e téren is sikerei. De e sorok nem az iparos szakma­beli képességének szolgálnak móltatására hanem az embernek, a ki midőn vala­melyes módon megakarja hálálni Oros­háza iparosvilágának figyelmét, a miért őt disztaggá választotta az ipartestület) — az iparos jelentkezik benne nagysza­bású Koncepcióval ós világos céllal. Min den iparos tudja azt, hogy az ipar előbb­vitele csak ugy lehetséges, ha a jövő iparos nemzedéke minél teljesebb szak­mabeli ügyességet ós pályájához becsvá­gyat szedeget föl tanuló korában. De nem Halálozások. Az orosházi egyenruhások, — Levél a szerkesztőhöz. — Nagy jelentőséget tu'ajdonitok annak a tervnek, mely a Békésmegyei Közlöny mult számának napihireiben néhány sor­ban vázolva van. Es különösen annak örülök, hogy az eszme egy magyar iparos agyában termett. Ez aztán szép dolog és méltán előtérbe állítja a mai felfordult világban is az e-zme fölretőjét, Thók Endrét. Thók Endre eddig is az első iparosok sorában ismeretes. Az Orosházá­ról Budapestre került s szakmájában első müasztalos nevét már nem az idegen hangzásuak között ismeri a haza olvasó­közönsége. Azzal is nagy vívmánya van, hogy első magyar zongoragyára kezdi kiszorítani a külföldi gyártmányt a magyar piaczról; mily töménytelen milliók ván poroltak ki zongorákért. És ő súlyt fek­szabad ugyan szinezgetni, milyen általán az iparos-növendékek szellemi világa. Még ma is ugy van, hogy szinte rendszer van a műhelyekben, mint kell durvává, rakoncátlanná nevelni másokat. (Tiszte'et a kivételnek.) Már most mit akar Thók ? Kiakarván mutatni jóindulatát és ál­dozatkészségét főleg az orosháziak iránt, egy tanonczszövetkezetet akar létesíteni. A czólt főleg szabályzatai tüntetik föl. E szerint a szövetkezet tagja lenne min­den Orosházán tanuló iparos-növendék, a ki egy évig műhelyben foglalkozott és a kinek egy évi ott tanulás után a gaz­dája tanúsítja, hogy jóviseletü volt. A szövetkezet tagjait Thók látja el egyen ruhával, dobbal, zászlóval. A szövetkezet tagjai vasárnaponként 2—4 órakor a polgári iskolai tanárok által oktatásban részesülnek. Egyelőre legfeljebb 80 tanonc lehet a szövetkezet tagja. Minden tag felszabadulásakor bizonyítványt kap arról, hogy a szövetkezetnek tagja volt. Mi az intézmény czélja ? Szemmel látható előnyök nyújtásával a növendékeknek mesterségükhöz való kedvét éleszteni s egyúttal a testületi szellem kifejlesztése mellett az elméleti kiképzést lehetőleg megadni. Szorgalom, tudás ós testületi szellem, ez az iparos osztály három boldogulási tényezője; a testületi szellemben alakul ki a vállalko­zási kedv, a tanultság következtében a nemzetgazdasági érzék, az izlós, melyek az iparos boldogulásának tényezői. A testületi összetartásban fejlik ki a jó mo­dor, a mi szintén igen szükséges az ipa­rosnak, hogy a közönséget megtudja nyerni. Az, hogy T h é k ezt az ő speciális eszméjét országossá akarná tenni, igazán nemes szivre vall ós mivel ismerjük cél­jaiban való energikus fellépésóT, — a mivel a maga boldogulását szolgalta, — bízvást remélhetjük, hogy nem is marad meg a tervnél. De az iparos-tanoncz szö­vetkezetek országos szervezése dolgában még az ő energiája is kitör, ha az ipar­testületek nem értik meg a jövő generá­czió érdekében való e fontos kezdemé­nyezést. Minden gondolkozó ember csak öröm­mel fogadja a tervet, hiszen csak egy ipariskolai tanítás után az inasok haza­vonulását kell nézni, milyen rakoncátlan elemet toboroz össze okosan az emulato jelszavával ez az uj terv, — lehetetlen érte nem lelkesülni ós tőle — ha valódul — sokat nem várni 1 á „Békésmegyei Eozlcny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, nov 30. (Saját tud. táv.) A képviselőházban — szinte csodálko­zást kelt — most nem volt semmi obstruk­cziós botrány. Az indemnitáihoz beszélt Rittcr ós interpellált Sághy GyuU, kik méltán megszerezték már eddig is a legunalmasabb szónoki nevet. Sághy az Engel féle pécsi borha misitások ügyében int.rpellált. PerczelésDaranyi az in­terpellációra azonnal feleltek. Jóllehet az első borminták megsemmisültek, gon­doskodás történt, hogy uj minták sze­reztessenek ós azok meg is vannak. A vizsgálatot a fővárosi Vlll-ik kerületi kapitány végzi. A választ a ház tudomásul vette. A vármegye egyik szélesebb körben ismert kiváló magyar úrnője, J u s t h István pu-za szent-tornyai birtokos fele­sége, ki oly jeles fiakat adott a hazának, mint Justh Gyula, az ellenzék egyik ve­zéralakja ós Zsigmond, a kiváló szép­irodalmi iró, — Budapesten meghalt. Az elhunyt urnő szül. Pákozdy Matild egyike volt a müveit uri asszonyoknak Gyer mekein imádásig csüngött, különösen szerette gyöngédlelkü fiát, Zsigmondot, akinekkora halála mély bánattal töltötte el a szivjóságban ritka úrnőt. Szerető férje, menye ós ennek gyermekei, egy dédunokája gyászolják. Temetése ma délelőtt folyt le Puszta Szent-Tornyán, a családi sírboltban, midőn a megboldogult koporsóját a szeretet s kegyeletnek sok szép koszorúja borította. Budapesten meghalt a békési gym­nasiumnak egykori kiváló tanára, Gere Ferencz. A békési gymnasiumot Gere alapította 1847-ben. Gere Ferencz elvállalta e megbízást s legyőzve az akadályokat munkásságá­val, szakértelmével magvetette a mai gymnasium alapját, 1848-ban prof-s ori czimmel állandósítva lett az általa ala pitott gymnasiumnál és egész 1854 ig egyedül vezette az intézetet S hogy en­nek az óriási feladatnak mi'y hűen felelt meg, azt legjobban jellemzi Lugosi Jó­zsef debreczeni professornak 1851-től kel­tezett levele. Midőn ugyanis Gere Ferencz ez év­ben már a békési gymnasiumból 8 nö­vendéket vitt a debreczeni főiskolába, Lugosi kijelentette, hogy megismerte Gere Ferencz tanítványait és a bekf-si gymnasiumot a vidékiek között a leg­jobbnak tartja. Felszólítja azért őt, ho->y pályázzék Debrecenbe; ezen nyolc tanít­ványa minden bizonyítványnál fénye­sebben beszól mellette s megválaszt isa bizonyos. Gere Ferencz szóiban nem akarta elhagyni az általa alapított inté­zetet s nem cserélte fel terhes állását a mindenesetre kényelmesebb, jobban dij­jazott debreceni profé ^sorsággal s vissza­utasítva Szentesre történt m-giiivását is, megmaradt kisded gymnasíuna hü éges gazdájának. Azonban amit akkor nem akart meg­tenni : meg kellett tennie nemsokára a körülmények súlya alatt. Ugyanis az ob­solut kormány elrendelte az 50-es évek első felében, hogv 8 osztályú nyil­vános gymnasiumban 12 tanár legyen, másképpen a nyilvánossági jogot meg nem adja. Békés város e rendeletnek eleget tenni nem tudtán, elhatározta, hogy in­tézetét mint IV. osztályú magán jeliegü gymnasiumot tartja fenn s Gerét bizza meg, hogy a tanítást a rendeletnek megfelelően, mind a négy ositilyban egyedül vezesse. Mivel azonban az el­rendelt tanterv szerint a tanítandó anyag csaknem a mai volt, ezt már nem vállsl­hatta magára s igy 1854 ben elfogadta Nagy Szalonta város meghívását az ottani, már megszűnt gymnasium újra élesztősére, vezetésére vállalkozot s ott működött négy óv tizedig ált. szeretet mellett. Tavaly nagy ováctót rendeztek neki. Halála a megyében s különü an Békésen kelhetett mély, igaz rdízvótet. Mólyen lesújt é fájdalom nehezs de t egy családra, m-lynek feje id. R o s e n­b aum Nándor, mint a br. Werckheim családnak 30 éven át kulcsárja mt-gye­szerte, széles körben ismer te volt, s ki vasárnap délelőtt 68 éves koraban várat­lanul hunyt el. Még vasárnap reggel sej­telemmel eltelve, or/os altal vizsgáltatta meg magát, váljon elindulhat e Gyu ára, hova mint a Tóth Lajos féle hagyaték gondnoka, számadását átadandó, a dél­előtti vonattal indu'ni készült. Az orvos nem látott az ut előtt akadályt. C alidja körébe sietett vissza a Hoyos Mik-a gr if­tól, ki éppen Lidánvban időzik hog^ a vasúthoz készüljö í. Mielőtt udvaribi be léphetett volna, közvetlen laktsa előtt szélhűdés érte s pár perez alatt kileh'lte le két a jó térj, kit neje visszatérni látva, már cs»k mint élettelent ölelhet k rj*i közé. Temetés nagy közönség igiz rész­vételével a róm. kath. val. t-zertartása mellett kedden 29 ón d. e. ment végbe. A család iránt érzett igaí részvét meg ható nyilvánul isa volt, hogy a jó baratok, ismerősök hosszú sora ólén igaz jóakarói özv. gr Lamberg Fülöpnó s gr. Hoyos Miksa elsőkül siettek vigasztaló szavaik­kal a fájdalmat enylii eni s ez u óbbi a temetés iránt intézkedett é* br. W nck­heiin Jánossal együtt a temetésen is meg­jelent. A boldogultat özvegyén ós 83 éves anyósán kivül, öt gyermeke, kik kö­zül három még kiskorú, siratja. ÚJDONSÁGOK, Öngyilkos katona. Hétfőn délután öngyilkosság történt a nagyvár<di várban. Mészáros Mi­hálynak hivják az életunt katonát, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom