Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-24 / 94. szám

dr. B o d o k y Zoltán főjegyző, Kárász, K ü p r i és Haviár, főmérnökök a csabai és békési főszolgabirák és a két község elöljárósága volt képviselve. A be járás eredménye alapján a bizottság az ideiglenes vasút üzembe helyezését engedélyezte. — Elhunyt főszolgabíró. Tegnap reggel, — mint részvéttel hirül vesszük, — Gyulán csöndesen kiszenvedett, Kövér László, a gyulai játás volt ós utóbb már nyugalomban élő főszolgabirája. Halála hatvan éves korában nagy szenvedés után következett be. Évek óta elméjére sötétség borult és csak családja nagy önfeláldozó ápolása tartotta meg eddig is az életnek. Mint hivatalnok, nagy szeretettel igyekezett hivatala terheit viselni, habár nem ifjúsága elejétől állt is a megye szolgálatában. Kiváló családból való s nagy rokoni összeköttetéssel s a társadalomban egyike volt a kevés beszédű, de mindég megbízható férfiaknak. Halála hiróre a vármegyeházán és a gyulai kaszinóra kitűzték a gyászlobogót s a vármegye alispánja értekezletre hivta a tisztikart, mely koszorút rendel egy-' kori tagjának. Temetése ma délután fél 4 órakór lesz. Szerető neje és gyermekei siratják. Nyugodjék békével I — Kinevezés. A magyar kir. pénzügyminiszter Hrabovszki Géza ungvári kataszieri irattári tisztet a gyulai magyar kir. penzügyigazgatósághoz katasztert nyilvantartasi biztossá nevezte ki. — Ipari árucsarnok Szarvason. Most vasárnap megnyilt szarvason az ipari árucsarnok, melynekaz a czélja, hogy mig egyrészről Szarvas és vidékének ipa rat bemutassák, az iparos.k készítményeikre előlegeket kapjanak. Szarvas város áldozatkeszsóge.mellett a kormány is 6400 frt allamsegélylyel tette lehetővé az intézményt, melyben követni kellene a csabai ipartestületnek is a szarvasit A megnyitás mmden ünnepélyesség nélkül törtónt, mert a szarvasiak nem barátjai — igen helyesen — a mit sem mondó, banális ünnepólyesői megnyitóknak. A csarnoknak, mely ingyenesen tekinthető meg, első nap is sok látogatója volt s különösen meglepte magukat a szarvasiakat is, hogy minő fejlett ipar van Szarvason. Már ezért az egy tanú sagért érdemes volt az intézményt létesíteni. — Egy grófi család kegyelete. Andrássy Káimán egri megyei aidozarnak, ki a ketegyházi Almá&y grófok nevelője volt huszonegyóven át, tanitványai a követ kező emléket emelték : e kő emeletet! tisztelendő Andrassy Kálmán egri főmegyei áldozárnak azon helyen, hol kegysen áldozott az Urnák. Ezen em léket emelték hálás tanítványai zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almássy Dénes, György, Imre. Az üdv 1898-ik esztendejeben, november 19 én. Az emlék a grófi kápolnában van elhelyezve azon oltár mellett, hol Andrássy Kálmán misózni szokott, AZ emlék fekete márványból keszüit s vastag aranybetük díszítik ; az emlék most lőn rendeltetésének atadva. — A csabai Katalin-bál. Szombaton este — az előjelekből következtetve — valóságos monstre-vigalom lesz Csabán a Vigadó nagytermében, melyet tudvalevőleg a ReiszósPorjesz bútor gyar műszaki közegei és iparos munkásai rendeznek. Igen sok szép leánynak készen van mar a baliruhája s várja iz gatottan, a midőn a „Mukanyi" nyelvésze szerint: „fölvirrad végre a dicső nap hajnala I" A derek rendezőség Ízléses tanczrendekkel fogja meglepni a résztvevőket s hogy a megjelenő tánczosnők kis könyvecskéjének minden száma bőven megtelik jegyzetekkai, vagyis, hogy minden tánezosne tokai fog tánczolni, erről kezeskedik a fáradhatatlan rendezői gárda. Ha még ezekhez azt .tesszük, hogy a mulatság tiszta jövedelmét a csabai Erzsébet szeretetházra fordítják, azt hisszük, hogy Csába társadalma szóles körben fog a mulatság iránt érdeklődni ós bizonynyal a nemes czél is szép anyagi tamogaiast talál majd a remélhető bevételekben. — Aranylakodalom. Csaba gazdaközönsééntk egyik tisztelt tagja, Grjcs Touio Mihály és neje szül. Kesjár Judit kedden tartották szük családi körben aranylakodaimukat. — Felolvasó estély. A csabai iparos ifjak művelődési egylete által vasárnap este az egylet helyiségében rendezett felolvasó estélyen nagy közönség jelent meg és felette jól szórakozott. Dr. R e 1 1 Lsjos, a gymnasium jeles tanára a régi magyar tanczckról olvasott oly vonzóan, hogy mindvégig erősen lekötötte,a figyelmet, végül zajos tspsot aratott. Uj alak volt az előadó pc'diumon M i ch n a y Ma riska k. a.,ki oly bájosan csevegteel eke szerelmes levelét, hogy előadói készségével általános meglepetést keltett, úgyszintén Kertész Lajos a „Szervusz" monológgal, melyet közvetlenül mondott el, mindketten zajos tetszésnyilvánításban részesültek. P u r c s i Erzsike kisasszony művészies czimbalomjátékával nem tudott a közönség betelni és négyizben is újra hallani kivánta a szép magyar népdalo kat. Az estólyt befejező táncz nagy kedvvel hajnalig tartott. — Népkönyvtárak bizottságai A megyében felállítandó népkönyvtárak köz ségi bizottságait legutóbbi számunkban közöltük s ezek közül az utóbbi három, község bizottsága kimaradt, igy : Gyulaváriban: elnök Bay József tagok: Megele Béla, Csete iGyörgy, jegyző Bán Károly. Pu s z t a-F ö 1 d v á r : elnök Govrik István, tagok Rédei Károly, Lukács Imre, jegyző Keller József. Öcsöd: elnök Oláh Antal, tagok Vigh Imre, dr. Baky Endre, jegyző Sós, István. — Az orosházi hetipiaczok. Orosháza községe is, meg a vármegye is foglalkozott az orosházi hetipiacz mely időben való tartása ügyével. — Legutóbb a mi niszter kijelentette, az orosházi hetipiacok mindig csütörtökön tartandók meg, mivel azorosházi piaczok idejére nézve a „tőrzskönyV-be a csütörtöki nap van felvéve. — Halálozás. Mult szombaton Beké sen hirtelen elhunyt Környei Zoltán, járási végrehajtó, élte 42- ik évében ; szívszélhűdés okozta halálát. Neje szül. Far kas Irén ós 4 kiskorú gyermeke siratja. Temetése vasárnap nagy részvét mellett ment végbe. — Választás. Békés község képviselőtestülete adóügyi ellenőri jegyzőül mátéffi Szentgyörgyi György járási Írnokot választotta meg egyhangúlag. — A közgyűlés továbbá Kocsor Andrást adóügyi jegyzőül, L a c z k ó Pétert pedig birtoknyilvántartóul helyettesitette. — Hol miiyen népkönyvtárak lasznek ? A szervező bizottság megállapította, hogy [. osztályú népkönyvtárak állíttatnak 160 kötet könyvvel 50 frt értékben : K.-Tar 3sán, Dobozon, Csorváson, Uj-Kigyóaon, laminában, Bucsán, Sámsonban. II. osztályú népkönyvtárak állíttatnak 211 kötet könyvvel 75 frt értékben: Bánfalván, Gyulaváriban, Nagy Szénáson, Kondoroson, Puszta Földváron, Szabad-SzentTornyán. III. osztályú népkönyvtárak allittatnak 277 kötet könyvvel 100 frt értékben : Mező-Berényben,.. Endrődön, Tót-Komlóson, Szeghalman, Öcsödön,Füzes-Gyarmaton, Vésztőn, Körös-Ladányban, Szent-Andráson, Kétegyházán, — végülkettős könyvtárak: Gyulán, Csabán, Békésen, Szarvason és Orosházán. — Kereskedők estélye Gyulán. A gyulai kereskedők és kereskedő ifjak egylete a napokban sikerült estélyt rendezett saját helyiségeiben. Amint e mulatságoknak jellemző sajátsága a fesztelen jókedv ós a vidám hangulat, ugy ez is méltán sorako ik a régi jóhirnevü csar nok estély ekhez. A szép számmal meg jelent szép lányok sokat tánczoltak s tánezosokban nem volt hiány. A kedélyes mulatság a hajnali órákig tartott. — Adományok a tápintózetnek. A csabai Rudolf gymnasium tapintózete számára a kövekező adományok érkeztek alólirotthoz : Lőwy József 8 kiló rizst, a helybeli ág. hit. ev. egyháztól: 4V2 véka zöldségfélét, a b-csabai iparosok segély és hitelszövetkezetétől az 1898- 99. iskolai évre 10 frt. Az intézet nevében hálás köszönetet mond ezen adományokért B a b i c h Pál, a tápintózet felügyelője. — Borfvjtós közbati. Borsos Sándort Gyulán a heten Tatár komlóvendéglős behivta bort fejteni a pinczébe. Bor sos borfejtés közben alaposan becsicscsantott s jó kedve kerekedvén, sorba kezdte kóstolgatni a Komló borait. Kó üveg finom aszút és egy üveg pezsgőt is felbontott s ilyen fejmagasztalt állat jotban találta őt a pinezóben a vendégős. De még neki állt feljebb ós addig nem akart távozni a pinczóből, mig min dent meg nem kóstol. Az előhívott rendőrnek pofonokat ígért, ugy hogy erőszakkal kellett őt kijózanodás végett a dutyiba vinni. — Budapesti élet. Lapunk vasárnapi számában egy f-eltünóst keltett bu dapesti levelet közöltünk, mely üde könynyedséggel rögzítette meg a fővárosi élet művészeti és társadalmi eseményeit. A kis czikket lapunknak Lenkei Zsigmond, ez a jeles iró küldötte s örülünk igyekezetének, hogy Sebők Gyula munkatársunk mellett főleg a fővárosi művészi élet mozzanatáról színes tollából több czikket közölhetünk a jövőben. — Halálos szerencsétlenség. A most épülő hoilód-kötegyáu-vósztői vasútnak, bár még nem is adatott át a forgalomnak, már is meg van az áldozata. Egy teher siállitó vonat jött ugyanis TenkérőlKö tegyánba s.a gyaraki állomás közelében Virág Sándor ftkező leesett a robogó vonatról, melynek kerekei alá kerülvén két lába a szószoros értelmében összeaprittatott, ugy hogy a borzasztó szenvedéstől pár perez alatt kiszenvedett. A szerencsétlen ember özvegyet s öt árvát hagyott maga után. A megtartott vizsgálat szerint felelőség senkit nem terhel, mert a szerencsétlen ember saját vigyázatlanságának lett áldozata. — Szökött katona. Igy késő ősz táj ban, egymás után kell e fajta híreket regisztrálnunk. Az ujonczkikópzós befejező félben, ilyenkor szorulnak legjobban a regruták. A héten is megszökött újból egy baka a fehértemplomi 101-ik ezredtől, nóvszerint Tamás József gyulai fiu. A csendőrség elfogta a megszökött ujonezot s visszaküldötte Fehértemplomra. — Szsrencsétlenség pajkosságból. Bé késen májdnem végzetes szerencsétlenség törtónt gyermeki pajkosságból. Meg van az a közkedveltségnek örvendő sport a falubeli gyerekek közt, hogy az arra haladó kocsikra rákapaszkodnak és azzal vitetik magukat. Es az úgynevezett „csimpajkózás", melynek még édesebb élvezetet ad az a tudat, hogy azzal a veszólylyel van egybekötve, hogy a kocsis hátrahátra suhinthat ostorával a hívatlan uta sokra. Igy tett Békésen a Fekete Kőrös hidjánál egy K ü r t h y Mátyás nevü kis 9 éves fiu, de véletlenül lefordult a vágtató kocsiról, miközben egyik lába a saroglyába akadván, a rohanó kocsi kerekei összeverték a koponyáját.Véresen, aléltan szállították haza a szülői házhoz, hol most súlyos betegen fekszik. — Tüzek a mogyéb*. Hétfőn B-szt Andráson kigyuladt ós leégett Kozák János háza, Szarvason pedig B 1 o n d e r Salamon tanitó háza. A két tűzesetnél a kár 1200 frt, de megtérül, mert biztosítva volt a Generáli bizt. társaságnál. Rimes móka. — Az uj siámi iker. — Arról szól a nóta : Meg lesz-e a kvóta ? Jó Siámi ikrek — tudunk még felőle — Közös husdarabbal voltak össze nőve. Sok éven át éltek igy egybe kapcsolva, S együttesen mentek át az öreg korba. Közvérkeringéssel birva már mint vének, Megelégedettek ekkor is levének. — Igen, de mi történt ? . . . Féltékenyek lettek,' De neia asszonyukra, hiszen nem mehettek Egyik, másik nélkül akarták is vón bár Oda sem hová a király is gyalog jár. Féltékeny lettek házi hatalmukra, Meghasonlott átkos politikájukra. S mivel már sehogy sem tudtak megbékülni, Az örök váláshoz kezdtek elkészülni. De mert ős hónukban, Siám országában Nem volt olyan orvos, kinek tudásában Biztak vón hogy őket nagy operálással Elválasztja gyorsan egy ügyes vágással: Sietve hajóztak — persze együtt menve, Közös husdarabjuk másként nem engedve — Európa legbölcsebb, hires orvosához, Hadd fogjon ez hozzá az operáláshoz; Es az öreg orvos jóizüt mosolygott, De komolyan érté azt a miket mondott: „Kedves ikrek, a bajt, hogy megoperáljam, Biz a közös hust kell, hogy én ketté vágjam, S e hust bármely részén, hogyha ketté vágom, Mind ketten meghaltok, ezt én bizton látom. Ha hát mind a ketten rá akartok menni, A műtétet akkor meg is fogom tenni; El lesztek választva, de élők nem lesztek . . . Politikátokkal akkor hát mit kezdtek ? ? Siám vén ikrei nagyot gondoltak, — S az orvostól lassan el is sompolyogtak. S még a halál sem lett őket elválasztó, Mert a mint az egyik leve haldoklandó, Haldokolni kezdett a másik is nyomba, S igy mentek együtt az örök nyugalomba. Magyar—Osztrák bár ha nem is siámi vér De mégis csak olyan forma iker testvér. Ne vagdaltassuk hát, hagyjuk a közös hust; — Hogy ne kelljen fújni hozzá halotti tust Fejeződjék már be ez a hosszú nóta . . . Legyen meg már egyszer az az átkos — kvóta. Nem két-ess. pusztán gazdatiszt volt, a szarvasi gymnasiumba hozta őt, tudtommal azon czélból, hogy a gyönge testalkatú s a mellett könnyelmű ifjú az alföldi iskolában szigorúbb felügyelet alatt végezze a gymnasiumi tanfolyamot. Igen jól emlékszem a sápadt arczu, tüzesszemü tanulótársra, ki akkor a szarvasi közönség bálványa volt. Tárt karokkal fogadták a családok ; de elkényeztették alaposan. Mulatságból mulatságba vitték a igy elvonták őt teljesen a komoly munkától. Petőfi Zoltán erkölcsileg fokról-fokra sülyedt, ugy, hogy a második óvóben többszöri megintés után az akkori igazgató, Tatay István őt az osztály színe előtt, a tanári kar jelenlétében megintette. Néhány hót múlva ujabb súlyos kihágása következtében az intézetből csendesen elküldetett. Az utolsó magyar irodalmi óra alatt, melyet közöttünk töltött, irta jegyzőkönyvembe az itt kelt „bucsut" a lap egyik oldalára, a másikra pedig két distichont. íme Zoltán költeményei: Búcsú. Szivünk egymásba nőtt s midőn Válunk, szivünk szakítja el. liizért. fáj keblünk oly égetőn, Eltávozom barátim tőletek. De hozzátok köt az emlékezet S e fájó hűn érző kebelben ón Megőrzöm hiven áldott képetek. Petőfi Zoltán. Szalay halálára. Munkáddal tested megölód lelkednek [azonban, Égi dicsőséget szerzel s a nevednek örök [fényt. Nagy bűn, ha szerető szüleit, gyermek [ütni merészeli S mégis kiváonm : üss az apádra fiu. Petőfi Zoltán. A eredeti lapot Jókai Mór koszórus írónknak, mint a Petőfi társaság elnökének küldtem el, azon ajánlattal, hogy azt a Petőfi religuliák közzé juttatni szíveskedjék. Micsinay János. Petőfi Zoltán Szarvason. — Emlékezés. — Régi diákkori füzeteimben közölt, magyar irodalmi jegyzeteimben lapozgatva, találtam egy lapon Petőfi Zoltán egykori tanulótársam kéziratát, a nyolczadrétü lap mindkét oldalára irva. Feldúlt lelkemben ól hallhatatlan költőnk fiának szép alakja, kit akkor rajongva kegyeletes tisztelettel környez tünk, kinek leereszkedő barátsága bizonyos meghatottsággal töltött el ben nünket. Petőfi Zoltán a gymnasium hat osz tályát Budapesten végezte, a hetedik osztályba 1866. szept. havában nagy bátyja Petőfi István, a ki a közeli csabacsüdí TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Bíró előtt. — Szerelmes hölgy. — A nehéz, sürü őszi köd épen felszállott az ablakok elől s incselkedő napsugarak özönlöttek be a hivatalos helyiségbe, mikor fiatal, piros arczu leányzó pördült be a tekintetes biró ur elé s a haját, kendőjét megigazítva, csicseregve szólott : — Itt vagyok, eljöttem. Mit akarnak velem ? A biró ur hosszasan, gyönyörködve nézte a leányt, a ki szemérmesen sütötte le szemeit s babos kendőjével babrált, mig végre felállott, az ajtóhoz ment s kikiáltott rajta : — Fábián András ! Es nyomban reá belépett a tárgyaló terembe Fábián András. Egy jól megtermett, kaczkiás bajuszu, de máskülömben végtelenül szerény magyar, kiről első látásra senki sem hinné el, hogy a papucs alatt szenvedő férjek egyik díszpéldánya. A biró röviden tudatja a felekkel, hogy most tárgyalja le az ügyöket, amennyiben Fábián András közrend elleni kihágás miatt panaszos feljelentést tett. Kovács Terka ellen, ennek megbüntetését kérve. Azután felszólítja a panaszost, hogy adja elő a dolog történetét. Fábián András egy nagyot lélegzik és igy szól : — Kérem, engem uton és útfélen, mindenütt a merre járok, üldöz a szerelmével ez a leány, pedig hát tekintetes ur, én feleséges ember vagyok s egy-két családom is van már. Én kérem szeretem az anyjukomat, osztán olyan erkölcsös vagyok, mint a ma született bárány, de hát a Terka erőnek erejével a nyakamba akarja varrni magát . . . A vádlottnő, — a ki ezalatt a legszebben elpirult — egy darabig csak hallgatta a panaszost, de azután hirtelen közbevágott: — Nem igaz kérem, nem akarom a nyakába varrni magamat, mert tudom, hogy ez most már késő, hogy nem lehet, mert asszonya van nekii hites felesége. Hanem hát szeretem, még gyermekkorom óta, mikortól fogva elbolonditott s azt mondta, hogy engemet vesz majd el. Azután nem vett el, de én szerelmemet megőriztem s nem tehetek róla, ha a szivem még ma is érette dobog, csak őt szereti. Fábián András maga is elpirul s hirtelen közbe szól : — Csak dobogjon másért! — De nem lehet ám, kedvesem, — Nem vagyok én kedves. — No nékem ugyan kedves, mert én ís az voltam magának. Hanem hagyjuk ezt. Azért perelt be ugy-e, mert egy este megkop ogtattam a szobája ablakát ?