Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-17 / 92. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök november hó 17-én. 92. sz* BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szán; á a S Kr. Előfizethetni: helyban a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden beliil is. Hirdetéseket lapunk s-zámára elfogad bármely jőnevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 BZ. (Zsilinszky-féleHÁZ hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A napirendvita végén. Nincsen olyan hosszú, a min k vége ne legyen. Igy a napirend vi­tában már eljutottunk a zárbeszéde­kig. Az elleuzék még a héten okve tetlenül ki húzza a vitát, mert egy pár szónok a huszoukileucz napon át több rendbeli határozati javaslatot mutatott be. No, de csak a hét vé­géig lesznek mégis a botrányok ! — sóhajt föl Magyarország olvasó kö­zönsége. Dehogy ! Ezután következik az indemnitás, melyet bizalmatlansági kérdésekkel fognak bélelni s kezdőd­nek újra a „szaftos" kiszólások, kard köszörülések és a Komjáthy párbaj­pisztolyai. A kinek az élvezet, fené­kig dúskálhat benue. Föl kell tennük azoubau, hogy az elleuzék megelégelte a harczot és mivel a kiegyezési törvényjavasla­tokra is kellerö, — azt erre az időre tartogatja. Iudemuitást pedig fog adni négy hónapra, vagy is megfogja „en­gedni," hogy a tavalyi költségvetési keretek között a kormáuy a folyó szükségleteket teljesithesse. Megfogja ezt engedni csak azért, hogy a mint egy függetleuségi képviselő mondotta, hogy „lássuk a medvét", vagyis kép­let nélkül : csakugyan elakarja-e a kormány hübérül adui Ausztriának az országot a k'egyezési törvényekkel ? A személyi támadások között ta­lán egy sincs, mely oly méltatlan lenne, mint Gyula város orsz. képvi­selőjének, a ragyogó tollú Bartlia Miklósnak czikke, az ország intelli­gencziájáról. Azt mondja egy helyt czikkében : intelligensnek lenni ma napság annyi, mint fölcserélni a haza érdekét a hatalom érdekével. És csat­tanóul ezt teszi a czikke végére: ,,Akard uram, hogy Magyarország törvényhatóságai Ausztria hűbéresé­nek nyilvánítsák az országod, meg lesz, csak akarnod kell.'' Miért föltételez egyszerűen haza­árulást Bartlia ur Magyarország tör véuyhatóságat részéről ? Azért, meri elég szemérmetlenek voltak elitélni azt az országházi viselkedést, mely kedden vagyis három nap múlva sza­vazott a fölött, hogy az az elmúlt szom­baton mit tárgyaljon ? Mert a törvényhatóságok az ő iv­déki naivságukbau még mindég azt hiszik, hogy a parlamentarizmus nem felnőtt gyerekek rakouczátlau játékos mezője, hanem a nemzetnek vérrel megpecsételt joga, melyen alkotmá­uyunk települ. Azért árulók az or­szág tJrvinyhatóságai, mert féltik a parlameutarizmust, ahol csak csínye­ket lehet elkövetui, egymásra nyel­velui és egymást kihívni lovagi tu­sára ; azért árulók ők, mert attól ko­molyabb munkát várnak, nem folya­matos botrányokat. Bezzeg hivuák csak meg bauket­tekre, koszortuuák csak meg a. 1; ob­strukezió lovagjának Polónyinak és Iváukáuak fejét babérral, de szépen, de lelkesen tudna irui róla Bartlia Miklós, igy pedig egyenesen hazaárulók az ország törvényhatóságai, mert P^lóuyi ur speciális szivartőzs­déjével, a kolozsvári ellenzék egy hét éves czikkével nem érteuek egyet. A vármegyék az alkotmány véd­bástyái. Barthais irta ; irta mindenki, aki valaha közéleti théraáról czikket irt és aki a köztudat állandó szólás­formáit használja. Ezek a meggyanú­sított vármegyék sokszor igen válsá­gos helyzetben megmutatták, hogy a haza tradícióihoz hivek, hogy a haza számithat rájuk, hiszen Magyarország ereje a vármegyékben van. Tudja ezt Bartlia ur is és csak azért fogta el egy kis pulykaméreg, mert az ő véleményét a törvényható­ságok nem ratifikálták s sziute egy­értelműen elitélik az obstrukció fegy­verhordozóiuak merész, oktalan cse­lekedetét. Jó lesz ezt a szót, hogy a tör vényhatóságok elárulják a hazát, meg­jegyezni, Tudvalevőleg a megyei in­tézmény uj alapou való restituálása bevallót politikai programm: majd el­következik e programm előterjeszté­sekor Bartha >IiklÓ3 uj fenti lelkes oikke — és következzék is — mely­ben az ő szingazlag, gyönyörű tollá­val lesznek fölmagasztalva a várme­gyék, ezek a védbástyák, a melyek most az árulás ördögszigetére van­nak Bari ha ur által deportálva. De jó lesz akkor a vármegyék ellensé­geinek ráolvasni a Bartha cikkét ép­pen kiváló Írójára, a ki a haza el­árulásnak bélyegezte uem is oly rég a vármegyéket, mert ez Polónyi-Iváu­kával ueta fujt az obstrukcióbau egy követ. A vármegyei közigazgatási bizottságból. — Novemberi ülés. — Egy háziipari vita volt a közigazga­tási bizottság mostani ülésén. Az eset maga 5 frt 70 kron fordult, ugyanis An­dor Dtván b * kési kasz t, kapanyél fara­góra ennyi adót vetettek ki, a ki aztán saját maga felebbezi meg ezt az igaz­ságtalanul nagy adót s kimutatván, hogy n*ki mindössze 22 frt a keresete, ha ily nagy adóval terhelik, „a szegény ember nek nem is érdemes élni." A bizottsági tagok melegen keltek a túladóztatott ember védelmére, elmondván, hogy mig állami kedvezményekkel édesgetik a földmives népet a téli keresetre, ez az aránytalan adózás egyszerűen elriasztó­lag hat. A bizottság az egész adót tö­tülte Érdekes határozatot hozott a me­zöberényi egyházhoz tartozó birtokosok iskolai adója kérdésében s különö­sen jogászkörök tekintenek as ele a a közigazgatási birói döntés eló, hogy más politikai batáru bir.okok megter helhetők-e ezon a Ciimen egyházi, is­kolai adóval, ha az anyaegyház feleke zeti iskolát tart fenn s ők csak az anya­egyház filiái. A bizottsági ülésről tudósításunk a következő : Jelenvoltak dr. Lukács György főispán el­nöklete alatt: Fábry Sándor dr. alispán, Rezey Sylvius kir. tanfelügyelő, Csák György pénz­ügyigazgató, Oláh György tiszti fő- és Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos, Kikinday Gyula főmérnökök, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Vidovszky János, Hajnal István dr., Zsilinszky Endre dr., Varságh Béla, Horváth Károly, Keller , JB6késmegyeiKözlöny"tárcáia. A dobozi parochia, A dobozi parochia üres lett; Leány ágon vezetik az ügyeket; "Doboz jeles szónok papja sírjára Hervadton hál az akáczfa viraga . . . „ Király . íllás''-1 nem sza válj a már Kéry, Föld rögének hidegségét nem érzi, Jl barátság hü jelképe elpihent, Lengő szellő azt suttogja: jobb itt lent! „Kétszér is nyilt az akáczfa virága" Sírlakóját ébresztgetni hiába !. . . Csak egyszer colt, hamar letűnt élete, Jl barátság nem költi föl életre. „Hamlet", „Gyuri" dörgő hangját nem [hallja, Mély a sírja, sok földréteg takarja, Nem hat reá „öthello" műremeke. Napsugárra ráborult gyász fellege. Zokogás, jaj, könyzápora mit sem ér, Neoéről már csak történet ír, regél; fejfájára szálló madár éneke Azt hirdeti: alkony szállt az életre! Legyen csendes síri álmod jó barát! Találja fel lelked azon jobb hazát, Hol nincs köny a szempillákon sohasem, Jl szíoben seb, s ajkon bánat, sóhaj sem. Jl léleknek szellem ujja akkoron Lágyan rezgő mozgást okoz a poron, IIa a sírra hű barátnak hull könnye, Midőn reá borúi búsan a rögre . .. Üres lett a parochia 'Dobozon ... De a Vesta tűz égjen ott, lobogjon ! Habár sírban Doboz jeles, hű papja, 'Ragyogjon az emlékezet szép napja !... Dombi Lajos. Pastellek. — Egy agglegény relikviái. — ... A csillagokat nézem,, de ne hidd, hogy szeretlek. Ep a csillagoktól lanulom a feledést. Azok az égő. szikrázó göm bök o t a fekete menny boltján, mig resz­ketve sugározzák ki keblükből a hideg fényt, tanitanak arra, hogy mily hiu haszo italan a ragyogás. Arcomba libbanti rózsáid illatát az <ji szellő, fürtös orgonavirág hajlik az utam elé n mi valaha "mámorossá, fél őrültté tette volna a lelkem, nem ingerli vérem egyetlen cseppjót se már. Hideg nyugalommal hajtom álomra fejem s kacagok, ha gondolok arrt a rég­időkre midőn az éjszakák csöndjén az ön ezüstös kaczaj it hallottam s az éj barna lep eből az ÖQ ingerlően karc-su szilfid alakja bontako?o:t ki. A szétfoszlott álmok, illúziók nap fényes világából megcsendül ugyan még a lelke n mélyén egy- gy szerelmes, édes mámoros, hangu'at, hanem ez csak o'yan, mint az őszi napfény, ragyog, d-> nim hevít ... ép ugy mint a csil agok. Titeket nézlek villogó re*zk.ető gyé­má ittüzei az égnek s a ti hideg ragyo gástokból meriii a le k jm ezt a keserű bölcselkedést. Arcomba hajlik az orgonafa lombja, róz-áid illa'át hordja felém a szól, éj­szaka vau, ezüstfehér fényét a lombok koronáira szórja a hold, szipjdt éji ván­dora az égnek. A keleti óyről lomha felhőrongyok kapaszkodnak felebb ós felebb, sötét uszá­yaikkal már majd elb ri'ji a holdat; s jő egy erősebb szélroham s kergeti, űzi. veri őket vissza rongyos uszályaikkal keletnek . . . Egybeboruló orgoualombok sűrűjéből virágos kis ablak szórja szót a fényé'. S az ablakra hu'ló fehér függönyökön tul két ablak árnya botul egybe, lágyan, szerelmesen . . . Felém hajtja rózsáid illatát a szél s a szerelmes illatár nem ingerel . .. nem szeretlek én már. Összeszedtem volna a vadvirágos ta­vasz minden ékességét, csakhogy koszo­rúval övezzem fehér homlokod . . . Vagy álom volt talán, AZ örülésig exa'tált agyam bi arr víziója ? A ragyogó, kábitó képekből mi sem igaz, s a tüa­d rálom a két bohó gyermek szerelméről a képze'et j itóka c ak ? Együtt jártuk az erdő ösvényét. A sötét lomook sü-üjóből, vadgalamb búgott félénk, epedőn szerelmesen, talán a párja után. Ibolyaii'a os míju i est . . . emlék szik-e ön m*g nagyságos asszonyom? Bibor urarnt szórta szét az áldozó nap. vöri-es fény ban égett az erdő. In­gni-.ő, p tjzán nap ugár tűzött át áfák sű­rűjén s aranyo j glóriítfont aranyhaja köré Messze kéklő hegyek, aranyszegélyes felhfik integettek tolónk s a hegyek or mai, ól kivi l m'ak már a p ísztortüzek is. Szőke hajának egy-egy hullámát libben tó arezomba a szól. Zúgott az erdő, szerelmes sziszegés­sel hajoltak egybe a lombok s a vadga lamb búgott, búgott a tölgyek sűrűjén. S mi ott térdep elünk egymás mellett s reszketve, remegve vallottunk egy ős régi regét a szeretemről. S ott térdepelve lángoló arca, dobogo szive mellett, őrült vágyat éreztem megölelni karcsú derekát s lecsókolni kicsattanó piros ajkáról a szerelem tüzét. Ejszin szemait ábrándosan bmeló az égre s mig rózsasziuü karjait imára fonja, a könnyű kis bati-zt uj visszahullott a válláig. Két gömbölyű kar delejes me­lege szállott az arcomnak ; reszkető ke zekkel kaptam a karja utan s szivemhez szorítva karc.u derekát, csókszomjas aja kam mámorosan tapadt leomló, sürü aranyhajának illattelt fürlei közé rózsa piros ajakára, mámoros fényben uszó szemeire. Nem az oltár lépcsőjén kötik az igazi szerelmet Ha először dobog sziv a szivén s ha először forr, olvad össze két ajak egy mámoros csók varázsában, ott ól, ott lo­bog az igazi tüz, az igazi szerelem. Iey van e nagyságos asszony ? Ugye mi gondja önnek erre a bohó regére ? * Az éjszaka fgyre feketedik. A k9­leti égről felkapaszkodó felhő foszlányok uszályai újólag eltakarták a hold tányérját. A szalon süppedő, plüss bútoraira fekszik az éj s sűrű fátylát csak itt-ott töri át a villogó csillagok töze. Rágyújtok a cigarettámra s nézem az éjszakát s elgondolkozom a végzet mostohaságán. Űzik, hajtják agyamban egymást a felzavart mult álmainak szí­nes viziói. Hallom az aranyhajú leány ezüstös kacaját; bársony finom karjának, gömböljü puha vállainak vakitó fehér­sége az éjszaka fátylán keresztül inger­lően integet felém, ógszin szemeit szerel­mes ábrándozással emeli a csillagok vi­lága feló . . . s ilyenkor szétkergettem a czigarattám felhőit s nem vagy sehol, nem látlak már sehol. Keserű kenyér ez az enyém. Haza jövök. Négy hideg fal s ijesz­tően nagy, nagy c»öad fogad. Széles vi­lágon annyi milliárd lélek vonzódik egy másik lélekhez, engem nem szeret senki s nem ismer senki, Az átálmodott mult napfényes vi­lágából mi sem maradt egyéb mint egy­egy hangulat, szerelmes leány szerelmes csókjának varázsa . . . Arezomba hajtja rózsáid illatát a szél s a szerlemes illatár nem ingerel... nem szeretlek én már. Az egybeboruló orgonalombok sűrű­jéből virágos kis ablak szórja szét a fónyétsaz ablakraomló fehér függönyökön tul, két alak árnya borul egybe, lá­gyan, szerelmesen ... te, meg a ferjed 1 Igy igaz e nagyságos asszonyom? Olyan csodálatosan hideg ma ez az éj. Bezárom az ablakom. Jó éjt Madonua. . . . A csillagokat néztem, de ne hidd, hogy szeretlek 1 Gonda József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom