Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-07-14 / 56. szám

XXV. évfolya m. B.-Csabá, 1898. Csütörtök, juliu s hó 14-én . 56 ik sz ám. BÉEÉSMEGRTEI EÖZLONY POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer:" vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. i Eg"/ 0 8 ara 8 Kr Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. kell védelmezuiök Santiagói, mert ez a siker legkedvezőbbé tenné helyze­tüket a béketárgyalásnál. Az ameri­kaiak természetes válasza erre, hogy minden áron el kell foglalniok ezt a szomorú várost, hogy az ismételten lesújtott Spanyolország könynyebben elfogadja összes föltételeiket. Egészen kifogástalannak persze nem mondhat­juk ezt*az okoskodást, mert a háború befejezésére utaló körülmények már most megtalálhatók mindkét "oldalon. Sőt a mint a külömböző tudósítá­sokból kivehető, a hajlandóság is egyre erősebb lesz a küzdelem meg­szüntetésére ugy az Egyesült-Államok­ban, mint Spanyolországban. A washingtoni kormány szívesen fogadná a madri li kormány békeja­vaslatát. A spanyol nemzet is örülne a békének. Egyre szaporodnak a spa nyol közvélemény nyilatkozatai, a melyek a háború befejezését sürgetik. A Szagaszta-kormáuy kebelében is napról-napra erősödik a béke pártja és a minisztertanácsokon kemény tusa folyik a béke vagy háború kérdése fölött. A meghasonlás a miniszterek között olyau mélyrehetó, hogy min­den órában várhatjuk a kormányvál­ság kitörését. Annyival inkább, mert Gamazo folytonosan intrigál Szagaszta ellen a saját miuiszterelnöksége érde­kében. Számítása azonban alighanem csütörtököt fog mondani, bár tegnap­előtt, Szagaszta lemondott, egyelőre csak a kabiuet rekonstrukciójáról be­szélnek, vagy arról, hogy akkor min­den valószínűség szerint katonai dik­tatúra foglalja el a helyét Martinez Kamposz tábornagygyal az élén. A belső politikai helyzeten meg­található volna bőven az ilyen ener­gikus rendszabálynak a magyarázata. A republikánusok és különösen a kar­listák erősen mozognak, hogy meg­döntsék a gyermekkirály trónját. Don Karlosz, az örökös trónkövetelő már kölcsönt is keres a forradalomhoz, a melynek véres zászlóját kitűzni ké­szül abban a pillanatban, a mikor a kormány Spanyolország becsületével ösíze nem egyeztethető békét kötne az Egyesült-Államokkal. Pedig nyilvánvaló, hogy szó sem lehet olyan békéről, a melyre Don Karloszék rá nem süthetuék a becs­telenség bélyegét. A fegyver szeren­cséje nem kedvezett Spanyolország­nak, neki kell tehát megfizetnie a há ború árát. És minél tovább tart a küzdelem, annál drágább lesz a béke, mert az eddigi tapasztalás után senki arra nem számithat, hogy Spanyol­ország kerüljön ki győztesen a küz­delemből. Spanyolország józanul fölfogott ér­deke ezek szerint azt kívánja, hogy minél előbb megkösse a békét. A ha­talmasságoknál ugy látszik megvan a készség a közbenjárásra, Washington­ban azért, hogy az Egyesült-Államok minél kevésbbé terhes követelésekkel álljanak elő. Ausztriában a nyelvrende­letek ügyében béke tárgyalása vau a kormánynak az oszták-német ellen­zékkel. A felelősség Ausztria jövendő sorsára a németek kezében vau. Az uralkodónak az az álláspontja, hogy a nyelvrendeleteket csak akkor lehet visszavonni, ha a két nemzetiség az uj nyelvtörvény alapelveiben megegye­zik. A konferencia tagjai is ismerik a koronának ezt az álláspontját s ez birta rá őket első sorban, hogy Thunt kereken vissza nem utasították. A mostani tanácskozás döntő lesz s forduló pontja a helvzetnek. Csaba város közgyűlése. A képviseleti tagok a hétfőn tartott közgyűlésen, daczára a szorgos mezei munkának, tekintélyes számmal jelentek meg 8 valóban dicséretes egyértelmü­•éggel szavazták meg az elöljáróság által részint utczanyitás, másrészt a szegé­nyebb sorsú, de jóerkölcsü földmives munkásoknak minden nyerészkedés nél­kül több évi törlesztésre házhelyekül átengedendő földek vételét. Megütközést keltett a közgyűlésen 0 m a z t a Gyula kir. közjegyző azon ajánlata, hogy a város adjon kötelező nyilatkozatot, miszerint a birói árverésen 5900 frtért, szintén parczelázás ós utcza­nyitásra, megvett Simay-féle portából az ő telke felé eső részt a megvett vétel­árnak megfelelő ár arányában átengedi 8 erre nézve julius 19 éig nyilatkozzék a város. — Tudniillik e napig adható be utóajánlat s igy a kir. közjegyző a büntető törvénykönyvbe ütköző eljárásra vélt rábírhatni egy erkölcsi testületet s ennek az ajánlatnak, még ha nem is ily szemetszuró lenne az intenciója, más lát­szata nincs, minthogy ő olcsóbban jusson egy darabka földhöz s nyomban ott van a fenyegetés, hogy ha pedig a város e — nagylelkű ajánlatot nem fogadia el, akkor fizessen többet, mert ő árverelni fog. Csabát e telek megvételénél nem spekuláczió, de a körcsöntuli résznek házhelyekké való parczellázása vezette. Mit mondana a közjegyző ur, ha a város lépést tenne aziránt, hogy neki isiegyen Csabán kotikurrenciája ? Ehhez pedig joga van, mert a köz­lakosság ép ugy óhajtja ezt, mint a köz­jegyző ur a — portarészt. Vita a közgyűlésen éppen csak a városháza kibővítése körül volt. A Seiler­fóle telek megvételét óhajtották, a köve­telt összeg ballattára azonban kimondotta Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Szemle. Ma egy hete az Óceánokon folyó harcz tüneteiből azon következtetésre jutottunk, hogy a spanyol-amerikai háborúnak napjai meg vannak szám­lálva. S nincs is különben. Madridban nagyon válságos a helyzet, a nép még nem tud Santiagó bombázásáról s na­gyobb része sietteti a béketárgyalás megindítását. A minisztérium habozik s Santiago bombázásának híre után a közvélemény még inkább fölzudul a kormány ellen, mert az az általá­nos fölfogás, hogy ha Santiago el­este előtt indítanák meg a béketár­gyalásokat, kedvezőbb föltételeket ér nének el. Mennél tovább tart a há­ború, annál nehezebb lesz a békekö­tés, annál súlyosabb lesz Spanyolor­szág helyzete s a kormány csak a belső forradalomtól, a karlisták moz­galmától való félelmében nem merte magát elhatározni a békére. Egy nagy­hatalom, hir szerint Anglia kész most is a béke érdekében interveniálni s remélik, hogy Anglia közbenjárása sikerre fog vezetni. Azt beszélik, hogy az Egyesült Államok a következő békeföltételeket állították fel: Kuba, Puerto-Riko és a Kanári­szigetek egy kikötőjének átengedését; 1.2000,000 000 frank hadikárpót­lást és a Filippi-szigetnek a hadikárpót­lás megfizetéséig zálogként való át engedését. Tekintette] ezen követelések óriási voltára, Madridban lehetetlennek tart­ják ezeknek a feltételeknek az elfo­gadását. Már abba beleegyeznének, hogy Kubát elveszítsék, de a Filippi szigeteket nem akarják semmi esetre. A spanyolok azt mondják : meg „BékésmegyeiKözlöny"tárcája. Szép halász lány. (Heine után.) Szép halász lány, csolnakoddal part felé evezz , Jer csevegni, ülj le mellém, adsza kis kezed. Hajtsd keblemre fejecskédet, ne félj oly nagyon, Hisz' napanta ugy is bizva jársz a bősz habon. Tenger árja az én szivem, rajta fergeteg,'J Apály, dagály; mit terem lent ? drága gyöngyöket. Látod-é az esti fényt ott, szép halász loány ? Jer kunyhómba! szeretőnek édes a magány. Verd bilincsbe, csillapítsd e lázas szenvedélyt, Tedd szelíden engedővé e szilaj kedélyt. Veszély, dagály egyre űznek, kint a tengeren, Horgonyát élethajódnak vesd meg szivemen.! Borsody Béla. Milyen a magyar iparos ? Irta: Verner László. - A „Békésmegyei Közlöny' eredeti tárczája. — Egyik kiváló szépirónk néhány óv előtt, magasztaló tárcát irt egy kisvárosi cserepesről, B átár uramról, a ki Me­zőtúron lakik s faját módszerével igen érdekes majolikát eget. Esetés-módjára, anyagának ritkasága, de főleg magyar stylusa nyomán az iparos készítménye messzevidékennépszeru. Mezőtúr vidékén valahány uri házban megfordultam, Bátár uram remekét látom a kredenczen. Ma gam is hoztam belőle haza és nagy gyö­nyörűséget szereztem a feleségemnek. Az ember nem is gondolná, milyen egyszerű és kedélyes a Bátár uram műhelye. E^y csöppet se válik ki a csupán paraszt mázos edényt készítő többi cserepestől, a kikkel egy utczasoron lakik. Pedig igen gyakorta áll meg Bátárék előtt az üveges uri hintó s nagy méltóságák, su­hogó selymü úriasszonyok szállanak ki belőle. II e í sz i g Edónó, mikor a férje Béke ben kormánybiztos ós főispán volt, fölcsapott a Bátár műremekeinek apos tolává. így terjedt el Vasban a turi agya gos magyar etvlü készítménye. Batár az aradi kiállításon tünt föl a nyolcvanas években. A turi fazekas nem uralta ugv a helyzetet, mintapéc^í majolikás, de Barossnak, a ki mint ke­reskedelmi miniszter nyitotta meg a ki­állítást, — az első szempillanatr-i feltűnt az eredeti agyagformálás, díszítés ós főleg készítményeinek tiszta magyaros jellege. — Lássák uraim, — ez a magyar styl 1 No, ez derék. Beszélhetnék a csc­repezővel ? Bátár, a kis tömzsi turi magyart ha­mar a míniszrer elé állította K r i s­tyóry elnök, meg a titkár, az izgékony vérű újságíró kollegánk az újságírásban. E. Illés László, az aradi kiállítás titkára. Szégyenlősen állott a turi magyar a vas­miniszter előtt. — Qrvend^k — szólt Baross •=- hogy ily derék iparossal kezet foghatok. Ki volt a mestere f — Erre engem nem tanított senki,— szólalt meg Bátár—lassan lassan a nagy uzoválásban magam jöttem rá. Baross kíváncsian nézte meg darab­ról-darabra a Batár készítményeit. Majd a mezőtúri agyagos felé fordult. — Én szeretném önt külföldi tanul­mányútra küldeni. Elmegy ? — Engedelmet instálok, — nem, — szólalt meg konokul az öklöm ember. — Miért? Azonnal utalványozok kezeihez 600 forintot. Kitanulja jobban a mesterségét. Éa azon leszek, hogy ipara nagyobb lendületet nyerjen. Gon­dom les?, rá, ha majd külföldről hazajön. — Nem fogadja el ? — szólt Baross, a ki arról volt hires, hogy nem igen tűrt ellentmondást, hasonlitván jellemére a nagy Napoleochoz. — Nem ! — És miért ? Bátár egy darabig a szája szélét ha­rabdálta, majd megszólalt: — Mert már nagyon sok­szor becsaptak az urak. Baross szeme villámokat szórt. A kalauzoló deputáczió idegesen berzengett, persze suttyomban. Baross sarkon for­dult, Bátár pedig szörnyű flegmával gyúj­tott belé a tajték pipájába. * És az történt, hogy Bátár most is abban a bogárhátú turi házban lakik, pedig csak rajta múlott, hogy igazgató­nak szólítsák, márványpalotában lakjók, róla nevezzék a szalonok drága csecse­becséit, hogy több legyen a gyári osz­taléka, mennyit ma ő, meg az összes turi cserepesek egy éven át keresnek. így pedig egy keczmergő inasgye­rekkel dolgozgat s a legnagyobb ambi­cziója, hogy a turi határban legyen egy kis szőlőcskéje. Dolgozhatna ő Túron is több le­génynyel, mert a készítményei kereset­tek ; ,de erre azt a választ adta. Én senkit a titkomba be nem ava­tok, hogv lassan-lassan a házam tövébe jöjjön lakni és elszedegesse a vevőimet. * Szintén alföldi iparos és igen kiváló Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház I hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. volt Rncsek uram. Rézzel czifrázott, fa­nyelű bicskáiról hires. A nyolczvanas években divatba jött a Racsek bicska. Nagy urak meilényzsebben hordottak s a formásabbja ugy festett, mintha nem is vágó szerszám lenne, hanem zsuzsu. Egyszer Racsek uramra rámosolygott, rettentően rámosolygott a szerencse is­tenasszonya. Azért mondom, rettentően,, mert maga R-c^ek uram is megsokal­lotta. Valami bolond ánglius a rézzel ki­vert budlikkal akarta az angol flegmát veszkődtetni és 40 ezer darabot rendelt meg belőle egyszerre. Racsek uram a legnagyobb flegmá­val fogadta a rendelést. Aztán leült az egyik mühelyasztal mellé (oem nagyon lehetett ebben sem válogatni) és megírta aperte, hogy a kért mennyiséget nem képes szállítani. Az ánglius azt hitte, hogy sok kell anyagbeszerzésre. Bizonynyal a pénzkér­dés gátolja Racsekot a rendelés teljesí­tésében. Visszaírt tehát Racaeknek, hogy szívesen ad előleget, de kéri, hogy a ren­delést két héten belől teljesítse. — Két héten belől? — fortyant föl Racsek. De mordizom adta 1 — abból ugyan nem eszel. Az én feleségem nem kifőzőnö. És visszaírta az angliusnak. . . . Negyvenezer bicskát nem ké­szítek. Ahhoz tizenhat legény kellene. E^ én nem azért vettem el a felesége­met, hogy tizenhat legényre főzzön. az ánglius elmosolyodott. — Eredeti, eredeti ! Persze szakács­nét nem lehet fogadni. Racsek, Racsek. Eredeti ember vagy Ricsek. De Racsek nem engedett az ere­detiségéből. Es nem küldötte a 40.000 bicskát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom