Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-10-02 / 79. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Vasárnap, október hó 2-án. 79. szám / BEKESMEGT KOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség^: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények; küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szán; á'i 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevfi fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-félehá? hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A politikai gordiusi csomö. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Csak Deák Fereucznek előrelátó bölcsessége tudhatta, mi lesz idők során a kiegyezési műből. A szerződés századokra szólott és már e harmadik ciklusban kenyértörésre kerül a dolog. Alkotmányos uton és idejére most már valóban nem lesz az meg. Hogy mi lesz, azt már körülbelül sejthetjük, hogy miért van ez a meddőség, ez elvághatatlan, megoldhatatlan gordiusi csomó, — előttünk folyik le. Ausztriában a szepatisztikus törekvések tobzódnak és lehetetlenné tesznek minden alkotmányos tárgyalást. Az obstrukczió kisebbségben vau; de elszánt és minden lépésre kész. A Wolff fanatizmusát csak a kényszerzubbony gyógyíthatja. Hogy Ausztriában, — ismételjük : idejére, — megtudják csinálni a kiegyezést, az elképzelhetetlen. Még szerencse, hogy az osztrák parlament szekerének megrekedésére rendelkezésre áll a kivezető expediens: a 14.-§ Ez azt jelenti: a képviselőházat hazakiildhetik, ha működésre alkalmatlan, ha a kormányzás fékezője, ha megoldhatatlan helyzetet teremt sekkor a miniszterek rendeletekkel kormányozhatnak. Ausztriában különben is mindegy. A népnek nincs oly kifejlődött alkotmány érzete. A becsületes absolutizmus a legfőbb kormányforma, — itt hangzott el legelsőbb illetékes ajkakon. Ha az osztrák képviselőházat liazaparancsolják, akkor az osztrák kormány Nagy Sándor módjára könnyen elvágja a maga gordiusi csomóját. Egyszerűen szóba áll a magyar miniszterekkel, aláirja a tiz éves vámszerződést, szentesitteti a királyijai és mikor már fait accompli, jöhetnek Schöuererék újra veszekedni. De nem megy ez olyan könnyen. Nem megy pedig azért, mert a kiegyezési mű azt föltételezi, hogy a két állam csak alkotmányos uton egyezkedhetik. A magyar kormány tehát a 14. §. alapján nem köthet kiegyezést. Az ő gordiusi csomóját nem egy könnyen oldhatja meg. Egyezkedő lépéseket a parlament nélkül nem tehet. Más megoldási módja nincs, mint az önálló berendezkedés. Persze a hírlapok szokott terminológiája mellett ez alatt most már mindenki önálló vámsorompókat képzel, sőt a naivább lelkek Pozsonynál, Csaczánál, a Jablunka szorosnál, aféle vámsorompók felállítását is képzelik. Arra .senki sem gondol, hogyha önállóan intézzük el a kiegyezést, vagyis magunk, egyedül rendezkedünk be, ha az az állami érdekeknek megfelelő, miért ne hozhatnánk olyan megállapodásokat, melyek szerint Ausztriának nyitva tartjuk a határokat iparczikkeire, viszout kívánjuk, bogy a mi marhánk, búzánk is akadály nélkül menjen át. Lehetue, szabadna nekünk vámsorompókat is felállítanunk, de fájdalom, nem nagyon ugrálhatunk. Nyerstermelő ország vagyunk, Ausztria vasúti tariffái megölnének, ha piaczai elzárásával meszszebb kellene a magyar búzát, marhát szállítani. Ha az amerikai óriási nyerstermelés nem csinálna koukurrencziát, akkor mi is foghegyről beszélhetnénk ; de igy viszont, tűrve az osztrák iparczikkek beözöulését, a tiz éves szerződést a régi módou, habár más firma alatt, — tűrnünk kell. Ellenben nem lehet eléggé hangoztatnunk, hogy a kibontakozás módja nem a sok beszéd, hanem a hangyaszorgalmú tevékenység. Törekedjék mindenki a maga körében arra, hogy iparunk gyarapittassék. Akkor visszaszoríthatjuk az osztrák ipart, nyersterményeink is nagyobb belső-fogyastásra tesznek szert ; — nem lesz annyi feleslegünk, nem leszünk kitéve, hogy a bécsi piaczokou szabják meg nyersterményeitik értékét s fő leg nem leszünk Ausztria gyarmata. Az osztrák elégületlenség és a mostani szokszoros vajúdás azt jelenti. hogy az 1867. évi XII. t. cz.ben kontemplált és tiz-tiz évenként megujuló kiegyezésnek u t ó 1 s ó j á t kötjük meg. Vagy a Horánszky által javasolt módszernek kell következnie, hogy a legutóbbi öt évnek adó-átlagai alapján vetessék a quóta s számitassanalí a fogyasztási adók, kötessék meg a kiegyezés, vagy pedig gazdaságilag váljunk külön. Ez utóbbi fog valóban bekövetkezni. De hogy a magyar fold ezt válságok nélkül kiizdje meg, erre az szükséges, hogy erősödjünk, szabadítsuk föl lassan magunkat. Legyen a törvényhozás résen, midőn iparunk emeléseért tehet, legyeu résen különösen az idegen államokkal kötendő szerződések idején. Nem obstrukciókat, az osztrák elfajulás másolatait várjuk mi a képviselőháztól, hanem munkát! A megyei kórház kibővítése. Fábry Sándor dr., Békésvármegye alispánja a mostani őszi közgyűlésen előterjesztést tesz, hogy a vármegye 100.000 frfos kölcsönt vegyen föl a közkórház kibővítésére. A kölcsön ugy lenne föl veendő, hogy annak évi törlesztési részleteit ós kamatait a kórház maga fizethesse vissza 50 év alat'. Vegyis hogy a 100.000 frtos kölcsön annuitása felvétetnék évenként a közkórház évi költségvetésébe, mint rendes kiadásainak egyik tétele. Ezen évi összeg, évente ki tenne körülbelül 5000 frtot. Enynyivel emelkednék a kórház bruttó kiadása, de aránylag emelkednének a bevételek is, mert ha a kórház megnagyobbittatik, akkor mintegy 2ö0 beteg lenne benne elhelyezhető. Emelni kellene az ápolási dijakat, tett számitások szerint 8'2 krajczárral. de még akkor is kerek számban 81 krt tenne az ki. Az ápolási dij azonban még igy sem oly magas, mint némely törvényhatóságok kórházainak ápolási dija. A javaslat beterjesztője már előzőleg elvi nyilatkozatot kért és kapott a belügyminisztertől, hogy sem a tervezett kölcsön felvétele, sem az ápolási dij emelése ellen nem lesz kifogása. Az alispáni jelentós bőven fölfedi azon okokat, melyek közkórházunk kibővitósét kivánják, az erre vonatkozó emlékiratot annak idején bőven ismertettük. A jelenlegi tarthatlan helyzet — mondja az alispán — mintegy parancsolólag követeli a vármegyei közkórház ujabb kiépitésót, megkelletett az alispánnak javaslatát tenni azért is, hogy a kórházat a hygienia kívánalmai szerint rendezvén be, azzal a modern követelményeknek megfelelőleg szolgálhassuk a közegészség ós huma nismus ügyét. Annál is inkább foglalkoznunk kell jelenlegi kezdetleges kórházunk teljessé való kiépítésével ós berendezésével, mert hisz a munkaképtelenné vált betegek ápolása törvényes köteles„BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Harminez év. Harmincz évig dolgozni a köznek, nagy érdem; de harminez évig ugy dol gozni. a mint (3 dolgozott, a legnagyobb érdem. Zajtalanul, csendesen, nem a XIX. század izgatott, ideges hevével, hanem a régi jó táblabírák fenséges nyugalmával. Nem nagy hatáskörben érvényesít hette munkásságát, de e hatáskörben mindig az egyenes uton járt, melyről sem kedvezés, sem megfélemlítés le nem téríthette. Nem a könyökeivel szerzett magának helyet embertársai között, hanem tiszta, szeplőtlen jelleme emelte arra a piedestalra, a hol mindnyájunk tisztele tét bírjaNem tolakodott előre, hanem szerényen hátra húzódva előre bocsájtotta a tolakodókat, egyszerű igénytelen lénye irtózott a Kapaszkodóktól, de azért a háttérben is mindig egész embert mutat. A „Hallgatni arany" igének testet öltött alakja, de azért nem szerzett ara nyakat, csak charaktere tündöklik mint a színarany. Nincs kiválasztott barátja, de azért mindenkinek a barátja. Hallgatag, hideg külseje meleg szivet takar, mely minden szép és nemesért lelkesedni tud. Mogorvának látszik ós a hivatalába jövők legnagyobb része ridegnek tartja. Midőn szigorú hangon ad a kérdezős ködőkmk felvilágosítást ós látja meny nyire megszeppen az illető, elneveti magát és szemében a jóság könnye csillan. Phlegmaticus majdnem az érzéketlenségig ós 8 phlegmájából csak aí en drődi telekjeiyzőkönyvek tudják kihozni. Nem hivalkodik hazafiságával, igaz magyarságával, de azért a mi tótjainkat kevés ember szoktatja annyit a magyar szóra, mint éppan ő. Ha bejön hozzá egy tót atyafi — pedig naponta szép szám mai fordulnak meg Lála — és elmondja mondókáját tót nyelven ; njugodtan hallga', egy arczizma sem rándul ; mikor bevégezte, akkor oda szól: — Mit akar ? Persze az atyafi még egyszer elmondja kérelmét tót nyelven, akkor az után egynehányat szippantva hagyományos tajtpipájából, újra megszólal vérfogyasztó phlegmájával. — Nem tudok tótul. A mi tótocskánk azután ötölve, hatolva csak elmondja magyarul, hogy mit akar és ekkor kedves bátyánk arczára jóságos mosoly ül és elégedetten szól oda : — No látja, hogy tud magyarul. Nem idős ember még, de azért olyan patriarchalis alak, a ki a kráglit még most sem jáisza alsóssal. No de nem írok róla többet, mert tudom, hogy már ezért is megharagszik és ha elolvassa, oda dobja az újságot S z u 1 i m á n Ödön bátyánk és a foga közt dörmögi majd : — Ostoba firka. De azért szivünkből kívánjuk, hogy az úristen sokáig éltesse a mi kedves bátyánkat 1 Nyugalmazott férj. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Nagyságos ur I Bezzeg szép czim is volt az hajdanában. Egész vidékünkön csnk egy nagyságos urat ismertem Hafác?falvi Haracs Arisztidesz személyében. Egy izben dolgom akadt Harácsfalván ós ez alkalommal meglátogattam Árpád megye eme nábobját. Sokat hallotiam már ezen úrról, jót, rosszat, de kivált ama fejedelmi pompáról, kmelylyel kastélyát berendezte, s mondhatom, hogy a való meghaladta képzeletemet. Harácsfalva egy nyomorult oláh fó szek. A házak ugy éllnak ott szanaszét, mintha szélvész hordta volna oda. Kerítésről vagy kapuról ott szó sincs; még kéménye sincs a háznak, hanem a tulajdonosa bizonyosan ugy okoskodik, hogy a füst keressen magának helyet, ha nem akar a konyhában maradni és a füst csakugyan olt tódul ki, a hol róst talál, néha a szoba ablakán át. Mily kontraszt I a nyomor eme fészkétől néhány lépésnyire egy kis paradicsomra akadunk Harács nagyságos ur tuskulánumában I A ház oszlopos elő csarnokában maga a nagyságos ur fogadott. Maga a kastély külseje mitsem mu tatt; ódonszerü épület; mondják hogy valamikor klastrom volt; hanem a benső berendezés, az igazán fejedelmi. Maga a nagyságos ur kalauzolt a termeken át; igazán egy kis kiállításnak is beillenék. Láttam ott XIV-ik Lajos korabeli bútorokat mahagóni fából, török kereveteket, egyptomi kandelábereket, velenczei tükröket, prágai csillárokat; "perzsa szőnyegek fedték a padoiatot, római gobelinek ekesiték a falakat. De mit ér mindez, gondolhatná valaki, mit ér a tündérvár, tündérkert tündér nélkül. Dd itt ám nem hiányzott a tündér, megvolt az a háziasszony személyében. Képzelj magadnak egy„fejedelmi alakot, magas, karcsú, alig 19 éves nőt, telt ós rózsapiros arczczal, világos kék szemekkel, melyekből szivjóság, kegyesség Fugárzik ki Engem nem annyira ragyogó szépsége, mint inkább leereszkedő. szívélyes modora bilincselt )e. A nasyságos ur ennek éppen ellentéte. Köpc ős, nehézkes járású, lassú, selypes beszádü, csupasz kópü, bajusztalan, ciinikus ur. Ha nem ismertem volna,.bizonnyal komorniknak néztem volna. Önkénytelenül ama gondolat ébredt fel bennem : „Hogyan is tudja az a szép, finom, elegáns nő ezt a közönséges typust szeretni" ? Da erre mindjárt kész volt a felelet : „Ki tudná a nők gusztusát, ízlését kitanulni" ? Hagyjuk ezt, nem a mi dolgunk mások belügyeibe avatkozni. Nem is volt rá időm, mert a szives háziasszony a kertbe vezetett; ugy hiszem sejtette, hogy itt is épp oly meglepetés vár reám, mint a kastély bensejében. S valóban Semiramisz függő kertjei nem lehettek pompásabb.; k a karácsfalvi tündérkertnél. Óriási virágtelepek illattal árasztják el a környéket, rózsa és narancsligetek környezik a kastélyt. Egy kis darab ez a sanremói tündérkertből 1 Hogy meg van-e még es a kis paradicsom, nem tudom, hanem annyit tudok, hogy azóta sok viz folyt le a Dunán. Mi lett. ez uri pírból? nem tudom, mert,más vidékre kerültem. Evek múlva ügyem akadt Gráczban ós tekintve az ügy fontosságát, magam utaztam oda; mit annál szivesebben tet-