Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-22 / 76. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, szeptember hó 22-én. 76. szám. BEKESMEGY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények I E8*

8Í szaai á'

í

8 küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Összefoglalás. Foglaljuk össze az utóbbi napok megható eseményeit s ejtsünk szemlét azon események során, melyek a népek sorsára hatással vannak, vagy lehetnek. Kimagas

1^ esemény a királynak a magyar nemzethez intézett manifesztuma. Megindító s egyúttal fölemelő részletek vannak benne; de szivünk összeszorult, midőn a hevenyészett fordítás egy bizonnyal alaki hibáját, hogy a megszólítás „Népeimhez" szól, — egyes lapokban köz jogi sérelmekké akart felduzzadni. És bizonnyal föl is duzzadt volna, ha a képviselőházban tegnap Szilágyi Dezső elnök jelentést nem tesz u törvényhozás két házának a király részéről törtéut fogadásáról. Oly meleg, oly őszinte vo't az, hogy ha történt volna is mulasztás vagy hiba, abból gravainent csinálni nem volna szabad. És tényleg Szilágyi Dezsőnek jelentése elmosta emlékét is a kicsinyes rekrimináczióknak. Az Erzsébet rend alapítása a női erények kitüntetésére szintén kegyeletes szép királyi tény, különösen megindító a királynak Sztár ay Mária grófnéhoz intézett meleghangú köszönőlevele és kitiiutetése. A törvényhozási intézkedések között kiemelkedő Erzsébet királyué érdemeinek törvénybe iktatása, s ?z a buzgalom, melylyel a királyué szobrához a magyar társadalom hozzájárul. Nincs még tiz éve, midőn a véderő vita oly ádáz parlamenti harczot talált az országban s az ellenzék végsőig volt feltüzelve: az uralkodói gyász azonban leszerelte az ellenzéket és eluémult a harczi zaj. A mit kegyeletből, szive igaz megrendüléséből megcselekedett az ellenzék tiz év előtt, arra remény van most is, hogy ezt meg fogja most is tenni. Nem hiányzanak ugyan a harczra tüzelő ujságczikkek, de ezt bizonyuyal ugyanaz a 38 fokos láz műveli, melynek következtében a törvényszéki tárgyalásokra képtelen volt anuak idején az illető czikkíró elmenni. Ausztriában a gyász nem hozott a politikai pártok között változást. A német ellenzék egy nagy része az obstrukciót hirdeti a kiegyezési javaslatok ellen. De a párt meghasonlott az obstrukció kérdésében, mert egy másik német árnyalat komolyan akar tárgyalni, ha biztos felőle, hogy a javaslatokat megbuktatni képes. Tehát csöbörből vödörbe. Kifog tehát ütui ismét a válság és pedig sokkal komolyabban, mint eddig s mindennek végén ki fog sülni, hogy a Reichsrathtal a kiegyezést megcsinálni nem lehet. Az idő telik, a kiegyezést rendezni kell, mindenképpen s más választás nem marad hátra, mint a 14. paragrafus. Kérdés már moát, hogy a magyar kormány akceptálja-e a 14. paragrafust az osztrák alkotmány kiegészítő részeként vagy nem s hogy mit szól majd mindezekhez a magyar képviselőház. A Dreyfus ügyben a mult uapokban az a bir terjedt el, hogy a francia kormáuy a reviziót kimondotta és már hadihajót is küldöttek az Ordögszigetre Dreyfuss hazahozatalára. Ez a liir ebben az alakban korai. A kormány a döntést októberre halasztotta. A revideáló bizottság már tegnap összeült, ha ujabb támpontokat pyer Dreyfus ártatlansága mellett, akkor hazahozatják. Ha uj tárgyalás lesz, az nem Párisban, hanem vidéki hadbíróság előtt tartják meg. Ha a tegnapi hírek megállanak, akkor olyau elvetemült gazember alig vau mint Walsin Eszterházy. Londonba ment s ott a lapoknál Dreyfus javára leleplezéseket ígért 5000 fontért. De felsült vele, mert sehol sem helyeztek súlyt olyan megbízhatatlan ember leleplezésére és valamint eiőbb Dreyfus ellen, ugy most a Dreyfus mellett tett nyilatkozatait teljesen értékteleneknek találják. Walsinnak mindenki pénze jó és bármi uton, a legnagyobb becstelenség utján szerzett sáp jól esik. Minő perverz erkölcsök a francia vezérkarban ! A nagy halott emléke. — Békésvármegye törvényhatóságában. — Részleteiben megindító, egészében méltóságtelj es volt az a gyászmanifesztác-.ió, a melylyel törvér.yhatóságunk a nemzeti gvász nyilvánítójává vált. Sokan jöttek özsze a m=»gye minden vidékéről, feketabeo, — a teremben a han gulat komor, szótalan A megye zász ója fekete lepelben, a cziiner gyászfa'yoilal bevonva. A terem ajtcnál k ->t gyaszszal iagos megyei hhjdu al], kivont kaiddal, mikor az elnöklő főispán magyar gyi-iz viseletbe i bejön ós fekete bársony kucs maját leieszi a n-<gye asztalára, elfojtott éljen tör föl. Lukács György dr. el fogódva ali nehany másodpercéig, aztán a gyász igaz hangján, szép szónoklatát szívből átérezve esszive szerint gyászolva. — elmondja beszédét, a karzaton feketébe öltözött hölgyek állandóan zokogva hallgatják, leot is a bizottsáfi tagok nem egyikének szemében önkénytelenül elő csillog a^bánat könnye. A beszédnek azon része, mely a nemzeti királyné méltatását foglalja magában, itt az Andrássy és Deákra vonatkozó passzusok, majd az a részlet, midőn a szenvedő királynénak azt az áldozatát méltatja a beszéd, hogy a nemzet ezer éves ünnepén a mi kedvünkért visszatért a királyné a világ zajába, - keltették a legnagyobb hatást. A szónoki mü szinte ódai emelkedettséggel végződött és imaszerű befejezését, utána rebegték a figyelő ajkak. A szomorúság nagy alkalma, a gyász mélysége megihlették a szónokot s bízvást lehet mondani, hogy a törvényhatóságok termeiben ebben az időben mélységesebb, meginditóbb beszéd aligha hangzik el. A beszédet állva hallgatták a bizottsági talok némán, megindulva. A főispán beszéde. Mólyen tisztelt közgyűlés 1 „Nem érez az, a ki érez szavakkal mondhatót" — úgymond a költő. Ls valóban,'a lesújtott magyarnemzet gyászának kifejezésére elégtelen a szó. Véghetetlen az űr, meiyet érezünk, mondhatatlan a fájdalom, mely elfog felt-éges királynénk, Magyarország védasszonya halálán. Mert a magyar nemzet nem csak királynéját ves'zitette benne, hanem ve -i/.uelte nemzeti léte erős támaszát. Oszlop volt az a gyönge nő, a magyar nemzeti állam epületének erős oszlopa. Az a szolid angyalarcz, az a gyöngéd asszonyi kez több hasznára volt nemzetünknek, mint századok minden törekveje. Erzsébet királyné tapintatos támogatási kellett ahhoz, hogy régi fényebe visszaa liihisfuk ősi alkotmánjun kat, hogy a nemzet minden jogénak megóvása mellett vasnál erősebbre szila-duijon az az áldásos közjogi kapocs, m ily nemzet és uralkodója között ma f nnáll. „BékésraegyeiKözlőny"tárcáia. Gyászének. Erzsébet magyar király temetése alkalmira irta Kevioz'iy László. Gyászba borult szép hazánk Milliók szeme tele könnyel . . . Oh, Isten ! tekints reánk ! Yigasztalásunkra jöjj el! Lelkünk sir, szivünk sajog : Jő királynénk már halott . . . Oh, szomorú temetés, Melynél sir az egész ország népe ; Elmondanunk oly nehéz . Szent porodon lengjen béke , . . Drága *-édő angyalunk! Néll árvák vagyunk. A 'Te szived már nem fáj . . . A mienk még csak most vérzik : Sir, zokog a jó király Fájdalmát népei érzik . . . Ajkunk Istenhez kiált; * Vigasztald meg a királyt ! I I Könyörgés, Elmondotta : Tóth József, körösladányi ref. lelkész Erzsébet királyné temetésekor 1898 szeptember 17-én. Elóima. Életnek és halálnak győzedelmes fejedelme, áldott ur Jézus Krisztus Te légy nékünk mind életünkben, mind halálunkban egyetlen nyereségünk és fő vigasztalásunk . , . Emlékezzél meg Uram arról, a mi esett mi rajtunk, hogy elesett ami fejünkne kko rónája. Ezért szomorú a mi hirünk, ezért boritja bánat arezunkat, szemünk elönti keserűség árja, mert messzetávozottmitőlünka vigasztaló. Óh Te, a ki nem hagysz örökre el s nem fogyatkoztak el irgalmasságaid ; Te, a kinek nagy kegyelmességed, hogy teljességgel meg nem emésztetünk, tekints reánk, mert nagy gyöt, relemben vagyunk, mertva n-e olyan bánat, mint a mi bánatunk? Ámen. * Világokat átölelő örök szeretet, nagy Isten 1 kegyelmes Atyánk minket meg váltó Fiadban az Ur jézus Krisztusban 1 Siralommal gyűltünk fel ide, imádásod földi hajlékába, nem hozva ma Elődbe egyebet, mint fájdalmas szivünket, enyhüetért epedő, vigaszodat szomjúhozó 1 llíüoket, bánatunkat. Ismered a mi keservünket Uram 1 . . . Egy szivet vert átal, egy királyi szivet, messze idegenben durva kéz gyí lokja; és az az átvert ssiv milliók szive volt, nemzetünk szive volt, mi velünk erezett, mi értünk dobogott. Te adtad nékünk Uram ezt a tiszta, ezt az igaz szivet, mikor porban sirattuk a körül tünk lakók prédájára jutott drága szép hazánkat, zokogva kiáltottuk, hogy oda a szabadság és ültünk kessregve a reménytelenség babiloni vizei mellett, betelve rajtunk a zsoltáriró szava: „A nagy búoak és bánatnak miatta Hegedűnket függesztettük fűzfákra." Angyalaid legszebbikét, legjobbikát küldód alá akkor magas mennyekből ő benne, hogy legyen nekünk hozzánk for du't kegyelmednek, szabadságunk tava szának, szebb jövendőnk hajnalának menyedből szállt követe ; hogy szeressen minket, oly szeretettel, minővel nem hajolt még alá női sziv magas Irónról le a néphes, királyi palotából le a pór kuny hój iba ; hogy tedd őt nekünk nem csak királynénkká, de nemzetünk anyjává njrlvbeu, svábén, lélekben és igazságban 1 . . . Dicse.ret, dicsőség ós magasztalás,nagy nevednek ! . . . És most árvák vagyunk, anya nélkül Sir, meghervadt a föld, Magyarország földje Oh mindeneket tudó igaz Isten. T-i tudod, hogy van-*, oiyan banat, mint h mi bánatunk ? Óh ne ve<-s el h it a Te országod >lői ; h dd kesergessük maguiik'it -irás«a ; his.en mi* Előtted dilva fohas/kodunK, u^v tetszik, hogv könyeii kkel vigasztalanod gyógútó öaizsama huh, per^g *zeuiüukre. Aidas *ék érte szent uev^d I Adjad, óh adjad nekünk Isten I bőv mértékb.n ezt a vigaszt, mert a a lesújtó gyász e szívszaggató napján emlékek vonulnak el lelki szemeink előtt; emlékek, melyek azt beszélik, hogy ő, a kit azért küldtél hozzánk, hogy minket, milliókat boldogítson s ne tudjon mást, csak azt, mit színt Fiad tudott, hogy mindé neket szeressen, ő maga nagyon, nagyon boldogtalan volt, gyászt viselt szivében, királyi koronájával tövis koronát fényes homlokán ..... Tetted őt Uram, nők, anyák, királynék példányképávé, ékesítvén koronáját minden erények, bájak drága köveivel, hogy mig alant boldog ságot áriszt szive melegéből, ragyogjon fent nemzetek fölött s környezve őt a világ hódolata . . . Es tetted őt a jóság földön bujdosó angyalává, hogy két fájdilmu szivével járja e világot, járja e hazát ós temesse elválhatlan gyászát az emberek szeretetébe, a mi szeretetünkbe. Uram 1 volt e olyan bánat, miut az ő bánata ? Van-e olyan bánat, mint a mi bánatunk? Van-e arra vigasz, máshol, mint Te nálad? Nincs, nincs I csak egyedül Te nálad van Atyánk 1 Nincs, nincs, csak egyedül a„Te kegyelmedben. Ehhez menekedett 0 is, mikor — hajh 1 régen — oda áliitád a Golgota alá, horv átszenvedje annak minden borzaim t, minden kinját szive átveréséig. Kihez, oh kihez mennénk mi is mély keserveink közt máshoz, mint Te hozzád, titkaidban végmérhetetlen, itéle t*idben kifoghatatlan, utaidban kimagyará'hatatlan, örök Isten I Kihez mennénk, ••likőr a gonoszságnak vagy őrültségnek ol\ an feneketlen örvénye előtt állunk, m»ly előtt m gborzad maga a bün is, csak a bűnös n>-m érzett iszonyatot, nem ere', megbánást. Kihez mennénk, midőn e borzalmas gyász látásában minden, minden lever, elrabolja lelkünk nyugodalmát, csöndes megnyugvását, csak egyedül a benued vetett hit emelkedik föl, mondván: „Tapodj meg óh én lelkem minden erőt, az Ür az én erősségem, az ón bástyám ós az ón oltalmam az ón nyomorúságomnak napján Igaz vagy Uram, ha perlek is veled", — mert szerettél ós szeretsz minket mindörökké ; mikor a gonoszság felemeli közöttünk fejét, nem a Te akaratod, a -ui utunk gonosz, mert elfordultunk Tőled; s hogy magadhoz térits azokra rakod ssent Fiad keresztjét, keresztje kínjait, akik azokat oly lelkierővel elviselni birják, mint a kibán megengeszteltettól mihozzánk; a kik orősek kiüríteni a pohárt, azt mondva : ne ugy legyen, a mint ón akarom, hanem a mint Te 1 Óh szólj nekünk nagy irgalmu Isten 1 hogy e nagy szenvedők e türelmes Jóbok, e martir koszorúsok a te követeid mihozzánk, kik által azt izened minékünk : Terjetek az Úrhoz embereknek fiai 1 Magasztos bár, óh nehéz hivatás 1 Megérteni csak az tudja Uram! kikre a Te lelkedet kiöntéd, akik szeretnek Téged teljes lelkűkből, a kiknek mindenek egyformán javokra vannak. Ilyen követed volt az az angyali lelkű királyasszony, kiért örökre áldjuk nagy neved; kin k iszonyú gyászában is fölemel bennünket a hala, a gondolat, hogy drága életet áldásul adád nemzetünknek, hazánknak.