Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-07-03 / 53. szám

XXV. évfolyam. 53 ik szám. BEKESMEHYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer:] vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttír"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Isten haragja. (L.) Mindenfelé búskomor arcok. A gondviselés keze nehezedett Magyarországra. És a kinek termését nem érte a fellegek jégpaskolása, azok id szomorkodnak a szomorúakkal. Az emberszeretetnek nagy győzedelme ez, talán fölhasználható ott,- a hol a jégverés faágat tört le koldusbotnak. Mindenfelé fellegterhes gond szorítja a gazdát. A tavalyi devalvált búzatermés után az idén is csak középtermésig számithatunk ; állattenyésztésünk uj, rettenetes bajokkal küzd ; a gazdaosztályra itt-ott ránehezedett a munkásbér óriási felszökése és hozzá még egy nagy elemi csapás, három napig tartó jégzivatar, mely a megérett kalászt össze-vissza törte az anya-földbe. Megyék sivataggá váltak. Csak egy jó kőhajtásnyira ugy áll hozzánk közel Medgyesegyháza, Kétegyháza, mintha egy Vandal-hadsereg akarta volna i usztitó nyomát maga után hagyni. És azok a hirek, a melyek Dunántúlról,Sopronmegy éböl, Vasból érkeznek, még kétségbeejtőbbek. Nagy zóuákról a teljes terméketlenség szomorú hire érkezik, mert a legtöbb helyt a szó teljes és szomorú jelentősége szerint poz lorjára verte a jégvihar, olyan, a minő még Magyarországon, az irások szerint, soha végig nem zuhogott. Mert különös, soha eddig tapasztalt természeti jelenség, hogy a jégverés oly széles körre terjedt volua. A jégverés nagy csapás; de eddig csak vékony sáv^kou pusztított. Sokszor egy község fél, negyedhatárát pusztította el; de most tizeukileccz búzatermő megyének kenyerét paskolta össze, félelmetes szörnyű pusztítása. Mit tegyünk ? A bizó ember reménykedő bizalmával kell Isten kegyelmétől vigasztalást kérnünk, ki bölcsességéből, meljhez a mi véges eszünk föl nem ér — nem tudni miért, a súlyos napokra még e csapással is megkeresett. Nem a tehetetlenség sopánkodása, nem az átok és káromlás felfortyanása ; de a higgadt önuralom és számító emberi értelem legyen he lyén most, e szigorú napokban, midőn annyi reményt likvidálunk. Mindenekelőtt, ha lehetséges, vonjuk le a csapás tanulságait: ne űzzön ez az ország mezőgazdaságának egyoldalúságával banque-ot a sorssal. Ugyanishelyes-e,megnyugtató dolog-e egy ország boldogulását csupán egyetlen keresetforrástól várni és egy nemzet existencziáját a szeszélyes időjárásnak kiszolgáltatni. Váljon Magyarország indusztriájának emez egyoldalúsága nem ha soulit-e a merész játékoshoz, a ki anyagi jóllétét, becsületet, társadalmi pozícióját felteszi egy blattra és sokszor életével is játszik ? A magyar egyoldalú indusztria nem va banque játszás a sorssal és a magyar gazdák állandó rettegését, melyet e napokban végig szenvednek, mikor egy tulmeleg nap pocsékra és értékben megdevalválva szorítja le a buza szemét és mint a mostani jégverés csapása után újra aktualissá lesz a rákosi szomorú dal: ftazám földéi sirva szárítom ! Váljon mondjuk, éppen e rettegés következtében nem kellene-e korrekciókra goudolni abban, a mit a falra való borsóhányás módjára oly régen emlegetünk : ipari, gyáripari és kereskedelmi életünk nagyobb felkarolásával. Ma a mi mezőgazdaságunk tisztán a kalászosok egyoldalú termelésében merül ki; ennek veszedelme a tulprodukció, mely értékcsökkenést von maga után, de a tulprodukciónál a nagyobb veszedelme, hogyha junius második felében nem hüsiti gyönge szellő az aianykalásztól ékes rónaságot, ha esős junius következik be, akkor sirva nézi a magyar gazda az „életet." Mert csakugyan „élet" az neki. Boldogulása, existeuciája, mindene. Még az ilyen nagy, szörnyű csapásnak is van egy vigasztaló momentuma: a közszerencsétlenségben együttérzése e haza lakóinak. Mindenhol lesújtva beszélnek a csapásról és ahol a könyörület irgalmára szükség vau, csak „zörgessetek és nyittatik." — Szűnik a socialismus. Bánfalvárói kapjuk ezeket a sorokat: Most, mikor néhány óra múlva belevágják a kaszát Magyarörszág búzatermésébe, nem érdektelen megtudni, hogy miképen állanak a dolgok a muukásokkal Binfalván, mely nemcsak a megyének, hanem az országnak is egyik fő socialista fészke. Rövi desen megvilágítva, igy állanak a dol gok ; Van Bánfalván körülbelül 600 munkás, azek közül a község érdemes elöljáróságának kimutatása szerint munkáíigazolványt váltott 475 munkás, akik e héten munkába is állanak és biztos kilátás van rá, hogy 7—8 nap lefolyása alatt a többiek is leszerződnek. De van a dolognak egy másik említésre méltó oldala is, t. i. a munkások a szerződéssel meg vannak elégedve s itt önkénytelenül ki kell emelni Foltényi Imre első jegyző érdemeit, ki a munkaadó ós munkás közötti alkalmazásokat oly ta pintatosan vezette, hogy ugy a munkaadó követelményei, mint a munkások igényei ki lettek elégítve a a dicséretb öl hogy Bánfalván igy állanak a dolgok, a községi első jegyzőt illeti meg az oroszlánrész. Még egy-két ilyen e sztendő és akkor a teljes pacifikáció t konstatálhatjuk. De azért nem elbiz akodva optimizmussal, hanem okosan és előrelátással 1 — A vármegyei tisztviselők fizetése. A főispáni karnak több tagja időzött a legutóbbi napokban Budapesten. Tekintettel arra a körülményre, hogy a jövő évi állami költségvetés előirányzatát most állítják össze, valamennyien előterjesztést tettek a kormánynak, mint értesülünk, a vármegyei tisztviselők javadalmazának emelése ügyében hangoztattak nevezetesen annak szükséges voltát, hogy ez az ügy külön* választassák a közigazgatás általános reformjától s minél előbb megoldást nyerjen, máskülömben a vármegyei adminisztráczió alkalmas elemek hiányában a csőd szélére fog jutni. Utaltak arra a jelenségre, hogy némely vármegyeben egyes megüresedő óllásokat csak nagy nehezen vagy éppen nem lehet törvényes kvalifikáczió birtokában levő egyénekkel betölteni, mert a képzett ifjabb nemzedék a birói és más oly közszolgálati pályákat keresi fel, a melyek aránylag jobb javadalmazással s kedvezőbb előmeneteli viszonyokkal kínálkoznak, a miből az a további nagy kár származik, hogy a megalkotandó közigazgatási reformok kellő végrehajtásához nem lesznek annak idején meg az adminisztráczió terén gyakorlott alkalmas elemek. A jövő évi állami költségvetés — kétségkívül a szóban forgó előterjesztések következtében is — emelni fogja, ugy halljuk, a vármegyék állami dotáczióját; maga a vármegyei tisztviselők javadalmazásának általános rendezése azonban csak a közigazgatás reformjával együttesen fog bekövetkezni. A békési ev. egyházmegyei közgyűlés. A Tó'-Komlóson junius 28-án tartott közgyűlésen a szarvasi ügyek foglalkoz„BékésmegyeiKőzlöny'tárcáia. Az ötfejü gyermek. — Igaz história. — Az eset bolond; de mert a nevek kivételével az utolsó betűig igaz, hát c-ak elmondom. Sarok István uram vállát a zúzmarás kapufélfának vetve, lomhán fujra a füstöt rövid szárú mnkr íjából a szürke, ködös levegőbe. Megvetőig nézte le az egész világot. S mikor átellenben, a Mózsi zfidó nblakan megvilágosodott, jeDül annak, hogy Mózus gazda fölkelt es újból hajlandó a falu lakosait pálinkával és egyéb közkeletnek örvendő szeszes italokkal ellátni : István is ott hagyta támasztékát s átnézett egy kupiczára, morezosan szólván reá Mózetre : — Adj esy garas árit ? Mózes rabámult korai vendégére s félig tréfá-an, felig komolyan kérdezte tőle: — Talán bal lábbal költ .fel szomszéd uram ? — K^lt sz ,ör. g apád, hiszen le se feküdtem - lebetegedett az asszonynom, — böffentette a^tán uránná. — Taláu nem törtónt valami baj? — Nem. Fia lett 1 — Akkor gratulálok a szomszédnak. Hit miért van q'yan rogs kedve? Hi az én feleségemnek fia születnék, én velem DyuDt lehetne fogatni örömömben 1 István gazda megsimította tenyerével az üstökét, nagyot sóhajtott s miközben még egy pohárkával bevett volna a jóbó mondá : — Hej I Mózsi, keserű sor ez I Mivel pidig Mózsi teljes bizonyossággal tudja, hogy ezt István gazda nem a pálinkára, hanem az éjjel született gyermekre érti, kételkedő bizodalomsággal huzakodott közelebb hozzá, kérdezvén : — Talán csak . . . hogy is mondjam a szomszéd asszony . . .? A kérdés többi része benn szorult Mózesben, imrt István olyan formán né zett reá, mint a ki vérre szomjúhozik. — Isten őrizzen , . mentegetőzött Mózes. — Tudod Mózes ... ha megígéred, hogy senkinek nem s'.ólsz, hát neked csak megmondom. — A világ minden kincseért sem .. Hiszen tudja szomszéd, hogy én noha semmit el nem beszélek. Pedig István épen az ellenkezőt tudta s furfangos piraszt-ésszel épjn erre számított. — Hát tudja Mózsi, a gyermek valóságos csuda ... öt feje van 1 Mózsi ijedtében elfelejtette a csudál kozást, s üzleti szempontból fogva fel a dolgot, hirtelen mondá : — Valóságos főnyeremény 1.. . Menynyien fogják azt megbámulni 1 . . . Egy kincsesbányái Igtván gazda, ha akarja Elhallga'ott, mert István szeme ismét olyan furcsán villant meg, hogy nem volt tanácsos többet beszélni. —- Aa én gyermekemet ugyan nem bámu'ja »enki I Mondá litván, foga közé szorítva a makra szárát, elment; az ajtóból még visszaszólt: — Azután egy léleknek se Mózsi 1 Epen akkor érkezett Szekeres Antalné egv kis reggelire valóért. — Ugyan mi az a nagy titok Mózes gazda, hogy megtiltották ? — Jaj lelkem Szekeresné, ha tudnám, hogy senkinek se szól, magának csak megmondanám . . . — En szóljak ? . . . En ? Hat hallotta már a világ, hogy ón valamit pletykálkodtam volna ? — En ? . . . móltatlankodék a jó asszony, aki pedig arról volt nevezetes, hogy egész nap a falut járta a adta, vette a történteket, termóezatesen szaporítva ; mert az emberszólás olyan portéka, hogy a vele kereskedők mindig — megszaporítják. Dtván akkor már ismét a kapu félt támogatta, mikor Szekeresné a titoktartó Mózsi korcsmáját elhagyva, a ködbe burkolt utoza sötétjében elveszett. Mikor a/.után a reggeli könyörgésről hazafelé jöttek a vallasos hivek, — öreg asszonyok, — lett volna Sarok Istvánnénak mit hallgatni, ha körültök van. Még a nagyanyja bűneit is .uind fel tudták neki, hogy valami képen azt az istenverést megokolják. Hanem Sarok Istvánná nem volt ott. Benn a meleg szobában szép, fehér párnás nyoszolyán feküdt boldogan gőgicsélve szerelme zálogának, a kit a szüle akkor fürösztött először. Mikor a jó néni távozni akart, — István a konyhában megállította I — Néném asszony I azután senkinek egy hangot se szóljon ám l — Ertem öcsém uram, értem 1 . . . Már ő t. i. azt értette, hogy a komaság dolgát még István az asszonynyal akarja elébb megbeszélni s nem akarni addig dobra adni a dolgot. De már hazafelé menőben, csak nem állhatta, hogy egyik-másik tudakozó kérdésre rá ne mondja nagy titkolózva: — Igaz édes lelkem, igaz I Mert hát mind csak annyit kérdeztek tőle: — Igaz-a a Sarok Istváné esete ? Délben már Dtván vasvillával őrizte a kaput, be nem bocsájtva a látogatni akarók közül senkit, Olyan komoly, olyan morcsos volt az arcza, hogy a néném asszonyók látogató kedvét bizony elvette. Ugy délután tájon azután a tiszteletes ur jött, István becsülettudóan állott félre a vallás Bzolgája előtt s levett kalappal kisérte a szobába. — Hallottam édes fiam, hogy meglátogatott benneteket az isten, hát eljöttem hogy ne legyetek egyedül . . . — Köszönjük szépen, vágott szavába István : jól esik a tiszteletes ur látogatása, azután meg, mert ugy egyeztünk meg a feleségemmel, hogyha a jó isten megtartja a kis ártatlant, hát kitaníttatjuk. Hadd legyen pap, ha már az isten adta 1 Meg is kérjük a tiszteletes urat, lenne a kereszt-apja I A jó lelkész azután nagyot bámult ezen a mély keresztyéni megnyugováson ós kenetteljesen mondá : — Szép tőled István, hogy igy megnyugszol az isten rendeléseiben; elvállalom a keresztapaságot, legalább a világ lássa, hogy nem átok, hanem áldáB a házon jó istenünk ilyen látogatása is. Az uj honpo'g r, a leendő pap, életjelt edott magáról, ugy, hogy Sarok Istvánná anyai kötelességeit teljesítendő, azzal a keresetlen szemérmetességgel szorította keblére a kis jövevényt, a mi a jó anyák tulajdona csak. Mikor a kis zsarnok megelógedettés elaludt, boldog mosolylyal fordult a lelkészhez. Nézze meg kedves komám uram a leendő kereszt-fiát, Ugy-e szép, erős kia fiu ? Ekkor bámult ezután a lelkész nagyot, mikor Sarok Istvánné egy szép, egészséges jövevényt mutatott a felleb bentett kendő alól f Csodálkozóarciczal fordult Istvánhoz: — Hiszen kedves komám uram, a falu holmi csodáról beszél I . . . hogy a gyermeknek öt feje van? Lnniinb mai KzámáVinz eerv ÍT melléklet Tan csatolva.