Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-27 / 8. szám

Utczában. vagy a főtéren a volt „Burkus" portán, vagy sugár-uton. Az állami iskolára „igennel" szavaztak : Beliczey Rezső, Beliczey Géza, Vidovszky Károly, dr. Fay Soma, Gaj dács Pál, Kiiment Z. György, Kiiment György, Kovács L. Mihály, Rosenthsl Ignácz, Sailer Gyula, Simkó István, Ur szinyi János, Varságh Béla, Korossy László, Maros György, Gally Gyula, Fejér Béla, Áchim Gusztáv. Zsiros András, Kristóffy Károly, Haan Béla. Nemmel szavaztak: Bottyánszky Gy., Hursan Pál, Kovács Pál, Kovács Sz. Adám, Hursan János, Janovszky János, Kovács L. Mihály. Ezután egyhangúlag megfelebbezni határozták a vármegyének a gerla-veszei útszakaszra vonatkozó határozatét. Végül a képviselőtestület elfogadta a tanács javaslatát, hogy a katonai be tegápoló-ház mellé Northon-kutat furat. Ezzel a közgyűlés véget ért. Kendertermelésünk föllenditése. IV. Tekintetes Szerkesztő Ur I Becses felhivása folytán, hogy a ken dertermelósnek Békésmegyében leendő fellendítése érdekében tett kezdeményezésre vonatkozólag, — tekintettel a „Salzmann" czég ujabb ajánlatára mondanék véleményt, van szerencsém szerény véleményemet a kövelkezőkben összefoglalva előadni : A tapasztalás már több alkalommal igazolta, hogy a gazdaközönség az újításoktól idegenkedik. Ez a mezőgazdasággal foglalkozók elvi álláspontjában leli egyrészt magyarázatát, másrészt azon bizalmatlanságban, amelylyel a hangzatos sxavakkal hirdetett nagy haszonnal kecsegtető kezdeményezésekkel szemben viseltetik és nem egészen ok nélkül, mert már több izben kellett a gazdakö zönsógnek csalódnia, a kísérletek sem szolgáltak reá, hogy érdemesnek találta volna a megszokott növénytermelés keretéből kilépni, illetve abban az ugyne vezett ipari növények termelésének helyt adni. Sokszor hallottam azt a vádat, hogy gazdaközönségünk „maradi", „indolens". Nem akarom azt mondani, hogy ez egy részére reá nem illik, de a tartózkodás nak fő okát abban találom, hogy a gazdaközönség azért ragaszkodik főkép meg szokott gazdasági növényei termeléséhez, mert ha sokszor nagyon alacsony áron kénytelen is értékesiteni ezek termésének hozamát, arra minden körülmények között talál, az áru minőségéhez mért áron való vevőt s nircs kitéve terményei ér tékesitésénél a szerződések gyakran két értelmű s elbírálásában a biró Ítéletére szoiuló pontjai szekatúrájának. A gazdsközönség tehát rum igen tér el a megszokott buza, árpa, zab és tengeri termésétől, mert ha bármily csekély áron, ezekre vevőt mindig talál, ellenben ha ricinust, czikóriát, czirkot ós czukorrépát stb. termel, ezen terményeket csak nagy nehezen ós csak a feldolgozó gyár kénye kedvétől függő áron tudja értékesiteni s ez esetben is, mint már jeleztem, szerződésszerű alapon, a mely mellett csaknem mindég a gazdaközönségnek jut a rosszabb vége. Igy például a czu korrópa termelésének elterjedése a kisgazdak körében igen nehezen megyen, mert a gyárak elbánása folytán való bizalmatlanság áll útjában, amelyek, hogy mily röviden bánhatnak el a kisgazdával, következtetni lehet azon eljárásból, melyet a nagytermelőkkel szemben is követnek. A cziroktermelésnek a kezdeményezése is nagy port vert fel. Nemcsak a vidéki gazdasági egyesületek propagál ták ezen növény termelését, hanem az országos gazdasági egyesület is, de sőt az állam is részt vett abban. Egyes gazdák nagy hasznot is mutattak ki, tényleg nagy haszonnal is járna a czirok termelése, ha a cürok szakáll, ezen növény nagyobbmérvü termelése mellett elhelyezést nyerhetne. De hát alig hogy néhány nagy termelő fogott a czirok termeléséhez, máris túltermeléssel állott a gazdiközönség szemben, pedig a kisgazda még hozzá sem fogott a czirok termeléséhez, ugy annyira, hogy nem találkozott sem hazai, sem külföldi vállalkozó, a ki csak a nagyobb termelők részéről tett czirok ter melési ajánlatokra reflektált volna, pedig a nagy világban igen sok szemét van, a melynek eltakarítására szükséges lenne sok seprűt gyártani. A kender termelésnek általánosabb és a kis gazdák körében is leendő megkedveltetósére irányuló törekvésnél ugyanazon szempontok állanak a gazdaközönség előtt, mint az általam emiitett többi ipari növények termelésénél, habár a kendertermelés és annak hasznos volta nem ismeretlen gazdaközönségünk s kü lönösen a kis gazdáink előtt. A tiló-szék, a rokka és a szővőszék. a kisgazda házában a háziipar nélkülözhetlen eszközét képezte rég időktől fogva. Sajnos 1 az idők előhaladtával s különösen a magyar ember háza tája nélkülözi ezen eszközöket, a melyekkel a munkásnép nemcsak zsákjait és ponyváit, de fehérnemijót is, sok esetben pipere szereit is maga állította elő, de sőt ezen háziipariig előállított czíkkeknek egy tekintélyes részét piaczra is vitte. Az ujabb nemzedék már alig alig foglalkozik a kendertermelészel, de már ki is tanul a kender kidolgozásának a munkájából s ha itt-ott egy egy czifra rokka még működésben van is, az ezen sodródó fonál a boltban vásárolt kenderből készül és a rokkának légi hivatásából csak a fouókákkal egybekötött terefere maradt fenn, ez is századvégi modorban. Bizony bizony I kisgazdáink és munkásnépünk háztartásából nemcsak a rokka, de ma holnsp a sütő-teknő is hiányozni fog s a báró Kaas Ivor által a te boldogságodért. Letérdelünk mi is, kezeink egymasba kulcsolódnak. Érzem, a mint hófejér ujjaid mind erősebben, erősebben tapadnak az enyéimhez, a minden erőnél hatalmasb szerelem éltető árama szivedből kiindul, átfut mint villanyfolyam agyamba, szivembe. Folyton arcodat nézem. A megdicsőülés, a tulvi lági boldogság fénye boritja el szép vo násaidat, szemeidnek nemes fényét. Már nem látod az oltárképen a szárnyas angyalok glóriás csoportját. Fejed vállamra hanyatlik, az ajkad ajkamhoz tapad. Ez volt az első c»ók. Nem éreztél utána semmi megbánást. Nyugodtan néztél szemembe s azt mondottad, hogy az Isten akarta igy. — Emlékszel-e ón édesszépséges szép leányom. S aztán sok minden apróság: a kor csolya, a bál, az estélyek, a labda, minden, minden együtt alkotja a boldogságot, a koldusok, az öreg czigányasszony, a plevnai hős a kintornával. Még a műit napokban láttam. Nem ösmert meg; sok idő telt el azóta. Ő is megöregedett, a nótái is oly szomorúak. Egyszer aztán jött O. Tudod esős délután volt, az idő is gyászolt. Megkérte a kezedet. Édesapádnak, a hatal mas urnák régi vágya teljesült. Gazdag volt, nagy ur volt. Talán csak véletle nül kérdeztek meg, ugy formából, épen az esküvő előtt Az aranyos babából aszszony lett, aki védi boldogságát, jogait, melled zilált, szemeid villogtak, hangod, mint nemes érez csengett. — Tudjátok, még nem szeretem a vőlegényem. Gyü lölöm, nem leszek az övé. Én őt szere tem — s felem mutattál. En édes szép leányom. Ugy-e vége lett a derült napoknak' Engem kitiltottak örökre. Nem bántam. Tudtam, hogy szeretsz. S aztán láttuk egymást olykor messziről — s aztán mentünk haza álmodozni egymásról, vártunk. Tudtuk, hogy egymáséi leszünk. Egy éjszaka oly szomorú álmom volt. Téged láttalak bánatos arczczal. Nem tudtam uralkodni vágyakozásomon. Arra mentem utczátokba. A Mari tante, ő szeretett továbbra is. A Mari tante mondta. Csak kis betegség, hülés, egy kissé a torka. Aztán másnap, harmadnap s egyszer — óh Istenem. Nem féltem már belépni házatokba, Végig mentem az esteli szürkülettől homályos folyosón, végig mentem a fekete ruhás szolgák sorfalán. Benyitottam hozzád. Fojtó virág és tömjén illattal volt telve a terem Ott a háttérben, messzeségben egy szőke leány, hófehér ruháb in mosolyogva alszik. Aranyhaja szótterül selymes csipkés párnáján s a miribus koszorú mint glória övezi nemes hom lokát. Parányi kacsóira homályos fényt vett a viaszgyertyák meg meg lobbanó fénye. Miért e gyász, e sötétség, mit akar itt a kíváncsi tömeg ? ki meri háborgatni az én szépséges szép leányom álmát ? Aztán, mikor az agyam tisztulni kezdett zokogva borultam fekete ravatalodra. Lázasan kerestem, mi az a mi téged megfojtott. Hogy Isten eltűri ezt ? kérdeztem miért háltál meg, beszéltem a régi boldogságról, szerelmes, suttogó sv a vakat, hivtalak, kértelek vissza s re esak mosolyogtál, nyugodt, csendesmosolylyal. én szépséges szép szőke leányom. A mult évben is elutaztam sírodhoz s aztán elmentem a házatok felé. Olyan szomorú vén ház lett abból, a falai szürkülnek. a vaskapu rácsa megrozsdásodott, a párkányokon zöldes moh nőtt, minden néma, elhagyatott. Benéztem a rác-! nyi lásai közt. Szegény édesapád maga-; alakia ott sétál a park hos-zu utain s fedetlen ősz fejére lassan hullanak alá a vén fák sárguló levelei. Mi az ? a vihar rut zajjal betörte ablakomat, fagyasztó hidegséggel tódul szobáimba. Eloltja gyertyáimat s ón ott térdelek összetörött lélekkel, kezembe szorongatva fakuló arcképedet szépséges szép szőke leányom. Dr. Frankó László. egykor a „Budapesti Hirlap" tárczájában oly annyira megdicsért békési házi kenyér sok háinál nem lesz feltalálható, helyét a sütögetők műhelyében készült kenyér foglalandjafel. Hogy a kendertermelés iránti kedve, különösen a kisgazda ós a munkásnépe körében megc9ökkent, annak egyik lényegesebb oka az, hogy a kenderkikészitóshez megkívántató tenyezők és ezek között a legfőbb, az ásztatáshoz szüksé ges víz — hiányzanak. Szintén furcsán hangzik, hogy a Körösök mentén, a me lyek rendszerint árvízzel fenyegetnek, nincs viz — és ez mégis így van. Részint közegészségi tekintetekből, részint a haltenyósztés érdekében a viz medrek és azok környéke a kender áztatástól hatóságilag elvonattak. Egyes községek gondoskodásuk tárgyá tették közös .kender áztatok létesítését, gondoskodni is véltek ilyenekről ; de ezek oly távol esnek a községektől ós oly hiányosak, hogy a gazda közönség ezért is alig veszi igénybe, másrészt nem veheti igénybe azért, mert az úgynevezett kenderáztatókból legtöbbnyire hiányzik a legfőbb kellók, a mire leginkább szükség lenne — a viz. Természetes dolog, hogy ily körülmények között a kendertermelés fellendüléséről szó sem lehet, hanem annak csökkenése áll be, az előadottaknak természetes következéskép. Életre való ós üdvös volt tehát a kendertermelés fellendítésének a kezdeményezése, már csak azért is, mert a kender a gazdasági növények termelésének keretébe beleillesztve és gondosan mivelve, hasznot hozó tényező lenne a gazdára s különösen a kis gazdára és a munkás népre főképpen akkor, ha a kender háziipari feldolgozást is nyerhetne általuk. Ne gondolja azonban senki sem, hogy a kendertermelés általánosítható legyen minden vidékre és talajra, de sőt még az alkalmas talajnál is rövid időn be áll annak szüksége, hogy a kender — ta lajt zsaroló hatása folytán elvont táp anyagokat pótolni kell, ez azonban mit sem von le a kendertermelés hasznos voltából, mert hisz a buza termelés után is pótlást igényel a talaj s a kizsarolt talajban a bu~a sem szolgáltat megfelelő hasznot. A kender is meghozza azt a jövedelmet, a mennyi a buzavetés, talán kevesebb fáradsággal ós kevósbbé az időjárási viszontagságoktól függőleg, csak a termés hozama lehessen biztosan elhelyezhető, értékesíthető. Ezen feladat képezi minden ez irányú kezdeményezésnek főfeltételét, ezzel Békésvármegye főispánja is tisztában volt s ragadta meg az alkalmat, midőn a Salz mann czég által hozzá beterjesztett aján latot a gazda közönség elbírálása alá bocsájtotta. Minden hasonló tárgyú kezdeményezésnél az első és főgondoskodásnak arra kell kiterjeszkednie, hogy a termelendő növény hozamával mi történjék ? annál szükségesebb ez a kenderter melósnél, mert a kender kórónak ez időszerint ninc^ biztos elhelyezése, vagy ha van — nagyobb kinálat mellett potom áron. Tehát a „Salzmann" czég kínálkozott a kender kóró termés átvételére, de oly szigorú feltételek mellett, melyek kedv helyett, elkedvetlenkedést szültek A „Salzmann" czég másodízben beadott ajánlatában, körvonalozott feltételeiben engedékenyebb lett ugyan, de feltételeit még most sem tartom méltányosaknak ós ennélfogva elfogadhatóknak ós pedig azért nem, mert a „Salzmann" czég azon garantíán felül, a melyet neki a gazdaközönség az által nyújt, hogy a gyár üzemének folytathatására kellő mennyiségű kendert termel, nevezett czég még mindég megakarja fizettetni a gazdát, azért, habár er deti ajánlatánál mérsékeltebb alakban, hogy neki a gazda hasz not hozó üzletet biztosit az által, hogy a gyár üzeméhez megkívántató kellő mennyiségű kenderkórót termeli és szállítja. Elégedjék meg a „Salzmann" czég azzal, hogy a gazdák bizonyos evek so rara kender termelés czéljából meghatározott mennyiségű területeket kötnek le s ne kívánja azt, hogy a gazda közönsó" a gyártelep létesítése és a kender gyártá> költségeiben részt vegyen, a jövedelemből pedig ne részesüljön, A „Salzmann"-czég viselje a gyártelep létesítésével járó és a gyártási költségeket, 8 ne kívánja a gazdától hogy az úgyis nagy termelési költségek mellett, egyéb költségekkel terheltessek. A kender termelésre vállalkozó gaz dák pgy év leforgása alatt reszkíroznak annyit, minta „Salzmann" czég az ujabb ajánlat szerint lü óv alatt, nem móltányos tehit, hogr a kender áztató és kikészítő telepe építési költségeit az ujabb ajánlatban körvonalozott törlesztési ala pon. az ütemnek időközben megszűnés* esetén megtérítsek, valamint az sem, hogy a gyár.ttdi'^he? megkiváutató 30. katas leri hold lóid terület a szerződ időtartamra haszonbér fizetés kötelezettsége nélkül, tehát ingyen bocsájtas^ék rendelkezésére. Minden vállalat saját risieójára létesít gyárakat s nem kívánja hogy a termelők azok költségeihez directe hozzá járuljanak. Szokatlan tehát a „Salzmann" czégnek az a kívánsága, hogy a gazdák, a gyár létesítés költségeiben részt vegyenek. A gazda közönségre a tíz évi kötelezettséget is terhesnek tartom, elég ebből öt óv. Ha a gazda a kendertermelésből hasznát látni fogja, öt év múlva ismét szerződik. Tekintettel azonban a kender termelés kezdeményezésével járó nehézségekre, a tiz évi idő tartamot elfogadhatónak tartom azon esetre, hí a kender kóró beváltási egységi ára, három évről, három évre a szerződő gazdák által kérdés tárgyává tehető, a gyár által azonban ezen beváltási egységi ár a tiz évi időtartamra terjedőleg nem érinthető. Módott kívánnék nyújtani a szerződésen kivül álló kis gazdáknak arra, hogy az általuk termelt kenderkóró a szerződésben megnevezendő egységáron, a minőséghez képest beváltassék, vagy a kinek ugy tetszenék, hogy kenderkóróját az üzsm szünet időtartama alatt, bizonyom előre meghatározandójárulék fizetése mellett kikészíthesse és megtörettethesse. A kender kóró beváltási áfát métermázsánkint 2 frt 20 krban tartanám megállapítandónak. A kendeitermeléshezz megkívántató magot, a gazda tetszés szerint bárhol szerezhesse be. A gyár a kenderkórót a termelési évben minden körülmények között átvenni tartoznék, kivéve azon esetet, ha a szerződő felek valamelyikével kölcsö nősen más határidőben állapodik meg. Ezek lennének szerény nézetem szerint, azok a feltételek, a melyek mellett a gazdák a kender termelésre válla'koihatnának. A szövetkezeti uton való actiónak a kendertermelés érdekében szerintem lenne sikere, ha a kezdeményezés előre jól megfontolt alapon történnék s megbi .ható számítást feltételező terveset mellett készíttetnék elő, ezen alapon minden más módon való kezdeményezés csak academicussá válnék végeredményében, pedig csak meddő kísérlet lenne. A szövetkezeti actió megindítására a „békósmegyei gazdasági egyesületet" tartanám hivatottnak, a mely testület megbízást adna megfelelő terv és költ vetés kidolgozására stb , a mely terv és költségvetés, esetleg alapszabály tervezettel szolgálandna, az ez ügyben összehívandó értekezletnek, tárgyalas alpjául. A kendertt rmelésnek szövetkezeti uton való fe'karolásábói sokkal nagyobb eredményt várnék, mint a magán vállalkozás utján való fellendüléséből, mert szövetkezeti uton való létesítése a kenderáztató ós kikészítő telepeknek oly ele mek bevonásával is történhetnék, a melyek egyébként kimaradnának. Ezen alapon nem csaka kendermelóséa kikészítésre, hanem a kendernek házi iparilag leendő feldolgozására is ki lehetne terjeszkedni ós a megye területén, ugy a fonó, mint a szövő háziipart általanosabbá tenni, fejleszteni és az által sok, ma tétlenül heverő munkáskéz hozattathatnók mozgásba és sok, a téli időszakban alkalmas házifoglalkozás hián tótlenül lézengő em bernek hasznos foglalkozást nyújtana s különösen az asszony népnek, mely Bíkósmegye tősgyökeres magyarajku községeibe?. alig számítható a kenyérkereső elem sorába. Sajnos, hogy a gazdaközönség körében a szövetkezeti eszmo nehezen tud magának utat törni, a minek oka csak az lehet, hogy a szövetkezeti eszme első korszakában hívatlan emberek saját önös czéljaikra törekedve, külömböző hangzatos czimeken csapták be a gazdát ós a szegény népet. Ez okból a kendertermeló^nek szö vetkezeti u'on való fellendítésére irányuló actió sok nehézségbe ütközendne, de ezen nehézségeken az actiónnak egész iéges alapon való szervezése elvégre is győzedelmeskedhetnék. Emperl Ernő. * A mit Emperl tiszttartó ur elmond, az igen helyes és sok gyakorlati elmj gondolkozásával találkozik. A ki azonban a vármegye hálájára ezt a kérdést és pedig ebben az alakban íniciálta, tekintetbe vette, hogy lözgazdasági mozgalmakban, egy eléggé ki nem pióbált téren, a társadalom sikeres akczióhoz alig kezdhet, ellenben önkényt köve:kezik, hogyha az első érdekeltség a gyár közreműködésével és vállalkozásával a ttyvezett alakban összehozatik és sikert mutat föl, feltétlenül bizonyos, hogy az érdekeltség és pedig több is, egész bátran szövetkezeti alapon indul meg a belterjes indusztria érdekében. Azért összeszegezvn a szakvéleményeket, teljes erőből