Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-10 / 12. szám

hogy az ő áldásainak becsét a közszabadságokban átérezze mindenki. Ebben van az ünnep ereje, nem pe dig abban, hogy polgári kimenők vannak ós obligát toasztok hangzanak föl. Amidőn tehát a társadalom vezetőihez intézzük szavunkat, nem jól végeznők zsurnalisztikái kötelességünket, ha egyúttal kereteit meg nem jelölnők az ünnepnek. Talán e sorok valamely irányt adnak mégis, hiszen az emberek úgyis tanácstalanok, sőt olyik ebben a nemzeti elementáris kötelességben még csak nem is ébredezik. Hát az egyszer bizonyos, hogy a félszázados jubileum nem lehet oly sablonos ünnep, mint más. Ne essék zokon a keserű igazság, de nálunk a márczius 15-ike (tisztelet, becsület a kivételnek) csupán dáridós ünnep volt. Lakomák folytak nagy megfeledkezézekkel, szinte a köztudatba ment át, hogy e napon közvacsora dukál és késő hazamenés. A polgári szabadságnak ilyen idétlen értelmezése volt nem egy helyen. Méltók leszünk-e a Márczius nagy vívmányaihoz, ha a hazafiúi ünnepen ezt a lakoma irányt követjük ? Ha egyszer valamely nap nemzeti ünnep, azt kamatoztatni kell a nemzeti eszmények térfoglalására. Tartalom nélküli kurjangatás, jelentőség nélküli öszszegyülekezés, ha márczius 15-ót ugy nem ünnepeljük, hogy mindazokra, a kik a népszabadság eszméinek jelentőségót, históriai győzedelmét nem ismerik, ha mond juk, mindezeket bele nem tudtuk vonni a nemzeti ünnep sorába ós hazafias kópzőhatását ezekre ki nem terjesztettük. Pál apostol szerint ünnepünk „pengő ós zengő czimbalom", ha az ifjúságban, ezekben a romlatlan szivekben nem gyújtottuk föl a hazaszeretetnek lángját, ha nem egy nyelvet beszélő hazánkbelieit, kikre befolyásunk van, föl nem világosítjuk, hogy: „Itt élned-halnod kell." E feltételek már magukban jelzik, mi a feladat. Iskolá-ó és társadalom-é. Az iskolák — hisszük — megfogják tenni a magukét, lépjen akcióba a társadalom is. Eayre pedig vigyázzon. Nehogy kime rüljön az ünnep magnum álmodásban. Hát hiszen annak is kell lenni. Megyei társasköreinkre nagy feladatok várnak a f é 1 s z á z a d m e s g y ó j ó n. Vajha ne csalatkoznánk benne itt ós sehol. Mert be kell látnia mindenkinek, hogy minél nagyobb az utilitarius szellem, annál in kább meg kell ragadni az alkalmakat, melyekenek nemzeti képzőhatása kétségtelen, melyeknek megünneplését kegyeletünk is parancsolja. Van-e nap, van ekor, melynek annyit köszönhetne Magyarország középosztálya, mint márczius 15 ének ? A szarvasi szolgabírói állás. — Járási értekezlet. — Mint egy lapunkhoz beküldött jegyzőkönyvből megtudjuk, a békési járás megyebizottsági tagjai e hó 6-án értekezletet tartottak, melyen elnökülK o nk o ly Jenőt, jegyzőül Szatmári Gábor vá lasztattak. Ez értekezleten ugy a szarvasi járás megyebizottsági tagjai által aláirt jegyzőkönyvet, valamint lapunknak, a szarvasi szolgabírói állás betöltése tekintetében jelzett álláspontját tárgyalták. Ezekhez Mezey Lajos a következő kommentárt fűzte : a szarvasi járás megyebizottsági tagjainak merev állásfoglalását esetleg a főszolgabírói állás betöltésénél oly jogosultnak és méltányosnak tekintené, hogy abba sem ő, sem pedig a járás többi megyebizottsági tagjai csakugyan nem avatkoznának bele, — de nem oszthatja azon nézetet, hogy a szolgabírói állás betöltésénél a többi járásoktól mintegy megköveteltetik az ő akaratukhoz való hozzájárulás, mert hiszen a szolgabírói állás nem olyan helyhez kötött fontos állás, melynek kivel való betöltése egy járásnak volna speciális érdeke, a mennyiben a szolgabirákat joga van a vármegye főispánjának a megye bármelyik járásába helyezni által, de eltekintve ettől, megvolt e megyében mindég az a gyakorlat, hogy a bizalmi állások betöltésénél a több szolgálati évet betöltött egyén léptettetett elő mindanynyiszor, valahányszor arra alkalom nyilt s igy csupán e szempontból is nem jogo sulatlan, de sőt indokolt e járás megyebizottsági tagjainak azon törekvése, hogy a betöltendő szarvasi szolgabírói állásra a megye szolgálatában már régibb idő óta szorgalommal, becsületes törekvéssel, humánus magaviselettel működő Haja a 1 Béla közigazgatási gyakornok, tiszteletbeli szolgabíró megválasztását igyekszik előmozdítani. Egyben indítványozta Hajnal Bélának egyhangú jelölését, mit az értekezleti tagok egyhangúlag elfő gadtak. Jelenvoltak: Konkoly Jenő, dr. Török Gábor, Mezey Lajos, Emperl Ernő, Belenczóresí József, Czira Gergely, Morvay József, Kocsor Gergely, Nagy Gy. Imre, Körözsi Imre, Sajti János, K. Nagy Gábor, K. Szűcs Mátyás, Tóth Mihály, Varga András, R. Nagy István, Domokos Péter, Morvay Mihály, Beinsrott Már ton, Szathmáry Gábor, Zolnay Béla, dr. Szegedi Kálmán, id. Belenta János, Szántó Dezső, Kny Antal, Bakucz Tivadar. Kratochvill Gyula, Konsitzky János, B. Szabó Sándor. A hozandó határozathoz való csatlakozásukat írásban jelentették be : Braun Adám, Ilyes Endre, Bagi Pál, Bertóthy Gusztáv, Dobozi János, ifj. Jeszenszky Károly, Gy Kovács János, Pilcs Márton, Horváth János, Urszinyi László, Bihály József, Sulcz Imre, Hegedűs Mihály megyebizottsági tagok Mező-Beróuyből. Vámos Sándor, Boros János, Marti Pál, Nagy Sándor, Szabó Mihály, Tóth László, Petneházy Ferencz K.-Tarcsaról. A tanítók korpótléka. — A miniszter Békésmegyéhez. — A vallás- és közoktatásügyi minisz ter Bókésvármegye közigazgatási bizottságához leiratot intézett a tanítók korpótléka tárgyában, mely nemcsak a tanítókat, hanem az iskolai fentartóinkat is érdeklik. Tudvalevőleg az 1898. évi XXVI. t. cz. 2. §-a az összes elemi népiskolák tanítói számára 300 írtnál nagyobb fize tésükbe be nem számítható, 250 fr;ig emelkedő 50 frt óvötödös pótlékot bizto sitott. A korpótlék alapját képező szolgálati idő az említett törvény hatályba léptéve), azaz 1893. évi szept. 25-ével vévén kezdetét, a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 12. §-ában foglaltak szerint mindazon, megválasztás vagy kinevezés alapján működő tanítók és tanítónők, kik az emiitett. időponttól kezdve szolgálatuk folytonosságát igazolni tudják, 1898, éoi október l-étől kezdődőleg, első korpótlók gyanánt kiszolgáltatandó évi 50 frtra igénynyel birnak. A korpótlók kiszolgáltatása az iskolafentartók kötelezettségét képezi s csakis hivatalosan megállapított ós igazolt szegénységük esetén van helye a hivatkozott törvény 14. §-a és az utasítás 17. §-a értelmében az állam részéről való segélyezésnek. Felhívja ez ok folytán a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy a végrehajtási utasítás 24. §-ának rendelkezéséhez képest figyelmeztesse f. é. ápril hó végóig a községi iskolaszékeket és felekezeti iskolai hatóságokat, mikép a korpótlókot a tanítók részére b i z t s i tsák; vagy ha arra képesek nem volná- , nak, államsegélyt kérő, kellően felszerelt j folyamodványokat ez év j u n i u s végóig a közigazgatási bizottság utján annál inkább nyújtsák be, mert később beérkező kérvényeket figyelembe venni nem fogja. Felhívja a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy igykezzók az egyes kérvényeket különösen azon iskola fentartókal szemben, melyek a tanítói fizetésének kiegószitósóhez ez ideig államsegélyt igénybe nem vettek, ugy az igény jogosultsága, mint a felszerelés, de főleg az iskola fentartó anyagi helyzetének tekintetéből a leglelkiismeretesebb elbírálás alá venni, hogy a tanítók törvény-biztosítottá jogának államsegélylyel való érvényre emelése mellett, az államkincstár jogos érdekei szem elől ne tóvesztessenek. A kérvények iskolánkónt külön tárgyalandók ós külön indokolt javaslat kíséretében terjesztendők fel a miniszter hez. Figyelmezteti végül a miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy mindazon esetekben, midőn az iskola föntartó korpótlók czimón államsegélyért nem folyamodik, vagy esetleg anyagi erejéhez mérten a kiszolgáltatás kötelezettsége vele szemben kérvénye alapján részben vagy egészben megállapíttatik, a legszigorúbban ügyeljen arra, mikép az emiitett tör vény és annak végrehajtása tárgyában kiadott utasítás rendelkezései a legszoro sabban betartassanak s a tanítók korpót lék czimén kijáró illetményüket °is pontosan megkapják. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Bánffy és a szabolcsi deputáció. Budapest, február 9. (Saját tud. táv.) Ma a képviselőházban végleg tisztáztak azt az ügyet, melyet az utczai lapok anynyira felfújtak. — Ugyanis a hét elején Szabolcsból doputáczió tisztelgett Banfy Dezső báró miniszterelnöknél, kérve hogy a fenyegető sociálista tünetek szanálására sürgősen kormánybiztost küldjön ki. A lapok ugy közölték, hogy a miniszterelnök azért nem óhajt kormánybiztost kiküldeni, mert a veje Szabolcsban a főispán. Ez tévedés. A miniszterelnök homlokegyenest ellenkezőjét állította annak, amit a szá jába adtak. Nem mondotta ugyanis, hogy legyenek nyugodtak, mert kormánybiztos nem kell, mivel veje ott főispán, ki a rendet fönn tudja tartani, ellenkezőleg röstelkedve szóllott arról, hogy Szabolcsmegyében történnek ilyen dolgok, hol veje főispán. nap örömét. — Nem jut most eszébe, hogy a mit egykor a dicsőség adott rá, azt már letépte a kor; de ma nem sóhajtja vissza ifjúkorát, nem érzi az agg gyöngeségét, még az elgyötört test fájdalmait sem, mert a holnapi nap öröme tölti be egész valóját. Elhiteti magával, hogy azért kell lenyugodnia, mert mécsében az olaj fogytán van és nem a miatt, mert a roskatag test húzza szalmaágyára ... . * az ifjúság mulat. A nagy vendéglő zug a lelkesedéstől. — Huzd, ki tudja meddig húzhatod? — Holnap kegyeletes napunk lesz, — zavará meg a pohárürítés alatti csendet a társaság egyetlen idős tagja. — Miféle kegyeletes nap lesz az bá tyám ? — Bartos,veterán színészünk 50 éves jubileuma s én indítványoznám, hogy emlékezzünk meg szegényről. — Ugyan hagyjon békét azzal a vénséggel. — Vénség ? . . . Biz ő már régi napszámosa a nemzetnek s annál méltóbb, hogy róla megemlékezzük. — Bátyám olyan, mint az egyiptusiak voltak : midőn mulattak előhozatták őseik múmiáit, hogy azok látása mérsékelje jó kedvüket. — Ne legyünk igaztalanok, öcsém, mert a milyen mértékkel te mérsz, olyannal mérnek ám majd egykor neked is? — Hát nem elég, hogy naponta végig hallgatjuk annak a vénségnek a hazudozásait ? Nem elég-hogy közös akarattal már azt is elhittük neki, hogy a makói bunda Mokkán, és a mokka kávé Makón terem? Hát nem adunk neki olykor egy-egy pipa dohányt? — Nem elég leereszkedés ez tőlünk ? — De hiszen öcsém, többet hazudol te ritka imádságodban, mint az a szegény öreg gyakori beszéde közben. Jó éjsza kát. . . Hogy is hihetné, avagy tudhatná azt fiz ifjabb nemzedék, hogy a tisztes agg, ki szalmaágyán virraszt, egykor úttörője volt a nemzeti művelődésnek, ki szerényen bár, de kitartó szorgalommal és vasakarattal egyengeté azon utat, melyen az uj nemzedék most kényelmesen fe szeng ? — A költő, a szobrász, a festő évszázadokig ól teremtett müvében, de a színész egy-egy könnyű visszaemlékezés után rövid időn örök feledésbe száll. Lehet ünnepelt, magasztalt, — teremthet bámulatos alakokat, miket a világ megtapsol, egyszer csak beköszönt az öreg kor, s azzal vége az istenitett alaknak s már akkor kihalóban az emlékezet; a paróka sem segit ma már az ősz hajon. Született hogy éljen, ólt, hogy szenvedjen, — és szenvedett, hogy meghaljon, ez volt a régi színészek sorsa. A sors is ugy bánt közülök sok jelessel, mint sas a tekenősbékával : magasra vitte, hogy annál mélyebbre ejtse. Nyugodjál szegény agg; elégedjél meg, ha szigorú birád: öntudatod azt súgja: „hivatásodat betöltéd 1" Ne várj elismerést, ne örülj a holnapnak, mert örömöd olyan virág lehet, a mely a ro mokon tenyósz. A társulat már együtt van ; várják a nap hősét, ki ma jubilál. A próba kezdődnék, de az „öreg" nem jelent meg. Az ügyelő csengetyüje elhangzott, a próba elkezdődött; a jegyeket szépen viszik és az öreg még mindig késik. Jelenése következnék, a próba megáll. Ismét várnak. — Bizonyára elpityizálta az éjszakát az öreg s most nyugszik — szól türelmét veszítve a rendező. Még pályatársai is igy vélekednek, pedig tapasztalhatták, hogy a pontosságban mindig az öreg, a „régi gárda" hive volt az első. Elmentek érette Kopogtak ajtaján, de nem hangzóit belül a szokásos „Ave". Benyitottak, látják, hogy az öreg még ágyában ; törték fejüket, hogymivel tréfálják meg s költsék fel mély álmából? S midőn ágyához léptek, hogy rásendit senek egy tréfás éneket, egymásra néztek némán s megkövülten álltak ott — a ravatal előtt. Az öreg, a jó öreg halva volt; mo soly ült ajkán, magasztos arca a boldogságtól látszók sugárzani a balálban, az élet minden szenvedése, a sors minden mostohasága ellen elég edzett volt s az egyetlen örömöt el nem viselhető, ez is hiu reményre hült! Alig pár hét múlva egy ősz férfiú haladt a dévai sirkert felé; ezen ősz alakkal már találkoztunk. Csak most hagyhatta el a kórágyát, melybe a farsangi nagyvendóglői jelenet után alig pár órával döntó betegsége s első utja a temető volt, hogy megnézhesse a veterán színész sírját. Többekkel találkozott ott s kérte őket, hogy mutatnák meg neki a nemrég kiszenvedett örök nyűg helyét, de senki sem ismert már sírjára, mert a tél fehér szemfedővel boritá be a temetőt ós sirját a többiével egyenlővé tette a — hó. Ismerték itt i«, másutt is, mindenütt mig élt, — emléke sírjával együtt elenyészett. No de hiszen mi sem tarthat örökké I A földmivelési tárcza. Budapest, február 9. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésében folytatták a földmivelésügyi tárcza tárgyalását. Igen szakszerű beszédet mondottak Solymossy báró, Major Ferencz ós Molnár János. ÚJDONSÁGOK. — Képviseleti közgyűlés. Csaba képviselőtestülete ma délelőtt 9 órakor tartja rendes havi közgyűlését a következő tárgysorozattal: I. Havi jelentések. Adóbehajtás, pénztárak vizsgálata, kórház ós szegényház, népmozgalomról. II Rendeletek, átiratok: Az 1898 évi községi költség előirányzat tárgyában tvhatósági határozat. Közigazgatási bizottság hatarozata az adóügyi osztálynál rendszeresített uj adótiszti állásra. Községi orvosok fizetése s látogatási dijjai tárgyában trvhtósági határozat. Gyámpénztári 1896. évi számadás jóváhagyása III. Jjlentesek, előterjesztések : Községi kepviselő választók névjegyzéke 1898. évre. Tanácsi javaslata Szucsu-féle föld megvétele iránt, háztelek kiosztasara, br. Prónay D^zső alapitvany 1897. évi számadása. Villanyvilágítás szakértőinek dijjazása. IV. Kérvények : Szák György s társai telek eladasi kérvényei. Községi állatorvosok kérvényé tanfolyamért kárpótlás iránt. Schvarcz Jónás záróra meghosszabbítás kérelme. Ifj. Kvasz Pál nógyszeg ölek vétele iránti kórelme. Kaján Pál s társa vinculum kiutalása iránti kórelme. Az iparos daloskör teremdij elengedése iránti kórelme. V. Később érkező ügyek. — A megyei földmlves iskola ügyeit intéző bizottság mult szombaton Csabán dr. Fabry Sándor alispan.. elnöklete alatt ülést tartott. K á 1 1 ay Ödön igazgató terjesztette elő jelentését az intézet belóletére vonatkozólag s több felszólalás történt egyik iatózeti növendék ügyében. Jelentette továbbá az igazgató, hogy Mauthnertől szerezte be a vetőmagvakat. A bizottság azt a határozatot hozta, hogy a jövőben e vetőmagvak gazdáktól szerzendő be. A bizottság az igazgató többi jelentéseit tudomásul vette. — Prépost felavatás. A mult hét derekán volt a gyulai plébánosnak, G r ó h Ferencznek, ő felsége által kineveztetett mayki cz. prépostnak egyházi megáldása ós felavatása. A megáldást Nagy váradon dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök végezte házi kápolnájában,udvari papjainak segédkezése mellett. Mise végeztével a pöspök elfogadta a hűségi esküt és a hitvallást az uj préposttól s aztán átadta neki az előirt imák közt megáldott gyűrűt és mellkeresztet s az egyházi főveg fejére tétele által felavatta, megengedvén neki a főpapi jelvényeknek : a püspöksüvegnek ós pásztorbotnak használatát. — A magyar istenitiszteletek érdekében. A varmegyei közmivelődósi egylet minap tartott közgyűlésén dr. B e r ó n y i Ármin inditványára kimondották, hogy a