Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-05-29 / 43. szám

merő anyagelviség szempontjából tekintve a helyzetet, gazdaosztály és munkásosz­tály kiegyenlíthetetlen érdek ellentótben volnának egymással. Az egyoldalú gaz dasági törekvések abban csúcsosodnak ki, hogy mennél csekélyebb fáradsággal mennél nagyobb eredményeket lehessen elérni. Ezen rideg tan szerint a gazdának arra kellene törekednie, hogy munkásai tói a lehető legnagyobb munkát erősza­kolja ki a lehető legcsekélyebb ellen szolgáltatás mellett; viszont a munkás törekvésének arra kellene irányulnia, hogy lehető kismértékre szorított munkájáért a lehető legnagyobb ellenszolgáltatásra kónyszeritse a gazdát. Itt az Alföldön az agrar socialismus tenyósz helyén nem szükséges fejtegetnem, mily szomorú ered­ményekkel jár ezen egyoldalú ellentétes érdekek vad és szabad érvényesülése. Hol a kiegyenlítés ? A gazdaságilag erősebb ós müveitebb osztályok köréből kell kiindulnia, melyeknek gondoskodá sukat is ki kell terjeszteniük. Kitérj asz­teniök egyrészt, azért mert a munkás ak­tív termelési tényező, tehát a gazda ma­gának épit, a munkásról is gondoskodik. Kiterjeszteniük másrészt azért, mert a munkásokban, csekélyebb értelmi fejlet­ségöknél fogva hiányzik igaz érdekeik­nek ezek között a gazdára utaltságuknak kellő átlátása. Az erősebb ós müveitebb osztályoknak tehát a munkások segél' ó­ro kell sietniök oly czélból, hogy léte­sítsenek nekik vagy kedveltessenek meg velők olyan intézményeket, melyek hasz­nukra válnak, de melyekkel önmaguktól nem élnek, vagy azért mert nem tudnak róluk vagy azért, mert erőhiányában nem képesek megvalósítani azokat. Hogy ál­talában felvilágosítsák őket saját igazi helyzetük, saját igazi érdekeik felől, s ezen felvilágosítás keretében megóvják őket a hízelgő népbolonditók hazug­ságainak káros hatásától. Feladatunk a munkás népjózen fel­világosítása, helyes irányban való neve­lése. E részben hasznos eszköznek bizo­nyult a gazdaság köréből merített isme­retterjesztő előadások tartása, melynek czélja, hogy a nép az okszerű gazdálko­dás titkaiba bevezettessék, hogy a jóié tére szükséges intézményekkel megismer­tessék s hogy kellően felvilágosittassék a socalis izgatók áldástalan felrevezető törekvései felől. A legközelebbi jövőben fontos fel­adatunk továbbá a hitelszövetkezetek nagy arányú létesítése ós fejlesztése. E részben az ut vármegyénkben sem egé­szen töretlen, mert elszórtan működnek hitelszövetkezetek, amelyek azonban el­szigetelsógükben üdvösebb eredményt még alig tudtak felmutatni. Mihelyt a hitelszövetkezetről az országgyűlés tár ­gyalása alatt levő javaslat törvényerejé­re emelkedik, egy perczet sem szabad vesztegelnünk, hogy vármegyénk népét ezen intézmény áldásos hatásaiban ré­szeltessük. azonban, igen tisztelt uraim, a szövetkezeti ügy terén nem elég a hi­telszövetkezetek intézményét fejleszte­biek, a kik megkapják? Édesapámnak is ki kell nyújtania érte a kezét. Még egy-két napig gondolkozott Bar­na Kiss Mihály, aztán mégis csak rá­szánta magát s beíratta öreg nevét a protokollumba. Hanem sokáig jött az a medália. Barna Kiss Mihály, már egészen bele­betegedett a hosszú várakozásba. — Igaza van a fiamnak; illendőség volt azért is jelentkezni. Csak már lát­nám hát. Csodaszép napfényes idő járta, a mandulafák fehér virága hullongott a földre csöndes libbenéssel. Barna Kis Mihálynak minden napja nehezebb lett. — Az öregség egészen legyűrte; a fiai imádkoztak, hogy még csak egy pár hó napig húzhatná az élete kötelét. Egyszer azt mondta az öreg: — Te, talán csak komédiázott $ jegyző azzal az emlékpónzzel. Ki akarta belőlem csalni, hogy éhes vagyok e még a dicsőségre, mikor annyi sugárszál esett már reám belőle ? Aztán sokáig nem is szólt a jöven­dőről, a multat siratgatta. S im, mikor már ég és föld között lebegett az ő vihar edzett lelke, csak jöttek ám a község­házáról az izenettel : — Keljen föl Barna Kiss Mihály uram, kegyelmed. Megjött a medália .1 — Csitt . . . csöndesen, gyerekek, suttogta az öreg. Nekem maga a király hozza el azt az emlékpénzfc . , . . Ugy dukál ez . . . Ni, már Játom is . , . Hat szürke ló van a kicsijába fogva, a kocsi­nak szinezüst a keróktalpa, arany a kül­lője . . . Nézzétek, már jön . . . Jóságos arcza csak ugy ragyog az örömtől., — Hogy s miként szolgál az egész­séged, Barna Kiss Mihály barátom ? — Köszönöm, fölséges uram. Most már hálaisten jobban vagyok. . . . Hajtsátok meg a fejeteket, — a kezét s köntöse szegélyét csókoljátok s illőgondoskodással törüljétek meg a szé­ket, ahova leül . . . nünk, hanem noha — noha lassabb me­netben és az alkalmas helyek gondos ki­választásával — a fogyasztási ós értéke­síti szöyetkezetek ügyét is fel kell karol­nunk. A szövetkezetek ezen nemének teljes kifejlesztőre akkor lesz meg az iga­zi talaj, ha a hitelszövetkezetek létesíté­sével a közvetlen égető szükségen már segítettünk. Addig is azonban köteles­ségünk az eszmét propagálni. Törekednünk kell továbbá uj munka­nemek, több oldalú foglalkozások léte­sítésére, főleg olyanokra, melyek télen is adnak foglalkozást, s melyek a férfi munkaerő mellett a női és gyermek munkaerőt is ellátják munkával és igy a családtagokat a családfő kereső társai­ivá teszik. Ezen czól elérése végett igyekeznünk kell, hogy vidékünk az egyoldalú gaz dálkodás nyűgéből lehetőleg kiszabadul­jon. Természeti viszonyainknál fogva a magtermelós marad most be nem látható időig a fő mezőgazdasági foglalkozás, de kiválóan ajánlatos napjainkban a mező gazdasági iparnövények nagyobb mére­tekben való termelésének felkarolása. Az e részben megindított kísérletezésének keretéből már kinőtt kezdeményezéseket hathatósan kell támogatnunk. Az ipar növények termelésével kapcsolatban töre­kednünk kell a mezőgazdasági ipari üze­mek fellendítésére, mezőgazdasági ipar­telepek ós ipar vállalatok létesítésére és fejlesztésére. Köztudomásu, hogy-e téren is vannak kezdeményezések folyamatban. Minden erőnkből istápolnunk kell azokat. Sokáig folytathatnám még teendőink felsorolását. De ez a pár szó is eléggé bizonyítja, mily sokat keil gazdasági ós erkölcsi téren vállvetve létesitetünk, hogy korunk nagy gazdasági ós társadalmi problémáját, a socializmust, romboló ki­növéseitől megtisztítva, valamennyi érde­kelt társadalmi osztály megelégedésére oldhassuk meg. A gondviselés adjon erőt ehhez a munkához. A közgyűlést megnyitom. Az alispáni jelentésből kiemeljük a következőket : Az egészségügy részénél sajnálattal emlékszik meg a jelentós a ka­nyaró nagy mórvéről, mely 1439 esetben lépett föl a vármegyében. A vörheny 566 esetben mutatkozott, leginkább Csabán és Tót-Komlóson lépett föl nagyobb szám­ban ; mindazáltal szerencsére a járvány lefolyása enyhe, halálozás alig fordult elő. A trachoma 18 esettel szaporodott. A gyógyszerummal 38 egyén oltatott be. A munkáskérdésnól megemlíti a jelentós, hogy a munkáskérdés a legjobb mederbe tereltetett, munkásaink tartózkodnak el­veiket törvénytelen téren érvényesíteni, elszerződtek s a munkásigazolványok ki­váltása is serény módon eszközöltetett. Az alispáni jelentós egyhangúlag tudo­másul vétetik. A számonkérő szók jelentése szerint a vármegyei tisztikar tevékenysége az ügyek rendes, pontos és gyors menetelét biztosította. A megyei árvaszéknél fenn­álló hátrálékokra azt a reményét fejezi ki a közgyűlés, hogy a csabai önálló ár­vaszék megkezdvén működését és kisegítő ülnök is alkalmaztatván a megyén — a hátrálékok jövőben meg fognak szűnni. Ezután a másnapi választásra meg­alakít.tatott a kijelölő bizottság. A köz* gyűlés megválasztotta La dics György, Varságh Béla, Jan csovics Emilt, — Hajnal Istvánt 0 a 1 1 a t z Jánost Geiszt Gyulát pedig a főispán ne­vezte ki. A borellenőrző bizottságba : T ó t h Lukács György (Doboz), Pintér Pál (Füzesgyarmat), Fehér JBéla (Öcsöd) választattak. A honvéd főreál iskolában létesített alapítványi helyre Kiss János, K i s s Gyula főszámvevő fiat választották, a ki­nek számára a korengedélyt kieszközölni is egyben elhatározták. Ezzel együtt ki­mondjíák, hogy a jövőben is egyforma kápesitéss.el biró pályázók esetén, a me­gyei tisztviselők gyermekei fognak előny­ben rósze-'ülní. A népnevelő bizottságba beválasztattak: Jancsovits Emil, Dömbyi Laios, Groó Ferencz, Berónyi Ármin. Schrőder pornói, Schmit József, Beles Vazul (Kéíegy.háza), Korén Pá', Varságh Béla, Zsilinszky Endye dr„ Donner Lajos, Garzó Gyula, Fazekas Zsigmond, Grócz Béla, Hajnal István dr., ifj. Jeszenszky Károly, ifj. Szabó János, Benk-* Gyula,* Kutlik Endre (Szarvas), Horváth Károly, Tatár János, Gajdács Pál, Szilágyi Már­ton (Füzesgyarmat), $agy Lajos (Oros­háza.) A törvényhatósági megkeresések kö r zül Arad szabad kir. város felhívását a szabadságharca honvédjei iránti elisme résének jegyzőkönyvbe megörökítése tár­gyában, — elfogadja a közgyűlés és hon­védjei emlékét jegyzőkönyvbe foglalja. Zólyommegyinek átirata az oldalfegyver használha á ára, — egyszerűen tudomásul vették. Ungvármegyének a törv. tiszt­viselőknek útadó mentessége tekintetében megküldött határozatra kimondják, hogy azt hasonló szellemű fölirattal támogatják vagyis a tisztviselőket útadóval nem kí­vánjuk megróni. A törvényhatóság elhatározta, hogy a gyámpénztári alap terhére ideiglenesen két napidíjas fogadtatik föl. Az 1%-os megyei pótadó. Berthóthy István terjeszti elő a tiszti nyugdijigazgató választmány elő­terjesztését, hogy a nyugdijalapnál elő állott hiánynak fedezésére a közgyűlés három évre egy-egy % pótadó vetessék ki. A megkeresés, mint azt a minap ki­fejtettük, igen nyomós érvekkel mutatja ki, hogy az alap feltótlenül növelendő s ez a mult mulasztásának pótlása. Az alap állása ma a kilencvenezer forintot meg haladja, de melynek csak 2400 frt kamata használható föl s ma tizenöt egyén nyer már az alapból nyugdijat s a hiány már ez évre 288 frt. Az alapot válságából csak a törvényhatóság pótadója vezetheti ki. Az állandó választmány javasolja az igazgatóválasztmány előterjesztését 1899­től következő 3 évre l°/o-os megyei pót­adót kór kivetni. A tárgyhoz nem kivánt szólni senki, és pótadóról lévén szó, elnöklő főispán a névszerinti szavazást elrendelte. Igennel szavaztak : Ladics György, Varságh Béla, Weisz Mór, Seiler Elek, Gerlein Reinhardt, Maros György. Végh Gábor, dr. Zsilinszky Endre, Márki János, Áchim Gusztáv, Erkel R^zső, Fejér Béla, Erkel Rudolf, Sztraka György, Keller Imre, Fábry Sándor dr., Szabados Antal, Hajnal István dr., Miskuca György, Morvay Mihály, Cincár Adolf, Mezey Lajos. Erdész András, Szathmáry Gábor, Doroghy Mihály, Horváth János, Sall József, Petneházy Ferencz, Sall Sebestyén, Gólián Soma, Gallatz János, Dancs Béla, Ladics László, Zlinszky István, Popovits Jusztin, Veres József, Schmidt Gyula, Tobak István, Schmidt József, Vangyel Szilárd, Hoffmann Alajos, Ágoston Lajos, Cs. Demkó József, Prág Lajos, Stefanovits Gy., Reck Géza, Dombi Lajos, Kozma Gusztáv, Schriffert K. József, Kovács Gyula, Schrőder Cornel, Godán Ambrus, Groó Ferencz, Fejér László, Ilich Reinhardt, Kovács Albert Aszalay Gyula, ós a tisztikar. Nemmel szavaztak : Ludvigh Mihály, Kecskeméty Ferencz, Maczák György, R. Nagy István, Áchim Pál, Nagv L Imre, Jánovszky András, G. Nagy András. Igy a pótadó névszerint és pedig 79 igen szavazattól a 8 nem szavazata ellenében, tehát 71 szótöbbséggel meg-­szavaztatott. A vármegyei pénzkezelési szabály rendeletet Bodoky Zoltán főjegyző is­mertette. A közgyűlés elfogadta az elő­terjesztést s kimondotta, hogy a jövő évtől kezdve számvevői és számtiszti ál­lást szervez, ellenben a könyvelői állást beszü iteii. A pénztárnál alkalmazott szolga fi­zetését 40 frttal emeli s felkérik a bel­ügyminisztert, hogy az uj állásokkal elő­álló kiai íst tárczája terhére elfogadni szivesk> djék. A községi pénzkezelés tárgyában alkotott szabályrendelet apróra megálla pitje ? kezelést s az ellenőrzés foganato­sítására egy ambulans számvevői állást óhajt szervezni 120Q frt fizetés. 200 frt lakbér, 200 frt utíátalánynyal. Ezen cjsz­szeg is a belügyminisztertől fog kéretni az állami dotápió felemelésével. Mezey Jjajps a szabályrendelet egyszerűsítése érdekében emel szót, hogy a községi adó-főkönyvbe több adónem írathassák össze, viszszaadni kívánja a bizottságnak a munkálatot ós pedig azért, hogy a községi adó főkönyvbe a többi pótadók is kiróhassanak s e tekintetben a tervezetet egyszerü-itse, hivatkozik hódmezővásárhelyi példára, melyet la­punk egy közleményében ismertetett 'B o 4 p k y Zoltán dr. nem tartja szükségeknek a munkálat visszaadását, mert ez egy minta szabályzat,- melynél jobbat lehet készíteni ós ha Békés jobbat kószit a maga számára, azt a törvény hatóság bizonynyal el is fogadja. Deimel Lijos főszámvevő tesz észrévételeket a Mezey kivávságára. Be­széde abban gs^'cspspjjik ki, hogy ha Békés község kívánsága érvényesülne, akkor a belügyminisztert tilalommal jö­jfüpk ellentétbe. A mi a felhozott hód­mezővásárhelyi példát illeti, csak azt jegyzi meg, hógy aa önálló törvényható­ság, melynek sgbéo?á|á a ífli közegeinkre nem illik. A közgyűlés az irány szabályrende letet elfogadta s egyben éljenzóssel ho­norálta dr. ^ábry Sándor alispán azon szavait, hogy kösüöoatet kivánt szavazni a szabályrendeletek készítőinek, Deimel Lajos és Schmidt Gyulának. Az elmebeteg gyógyintézet. Ezután került a sor a Gyulán léte sitendő elmebeteg gyógyintézet megsza­vazása ügyére, melyet szintén Bodoky Zoltán ismertetett. Élőadja, hogy Gyula­városának az Erzsébet ápolda átadásával, nemkülönben a lovarda épülettel, továbbá magánosoktól 7880 frton vett telkekkel az elmebeteg gyógyintézet bőven nyert helyet, telekvótellel az épület 261.371 frtba kerülne. A törvényhatóságnak tehát 300.000 frt felvételét kell megszavaznia, ez összegre három fővárosi hitelintézet nyújtott be ajánlatot és pedig a pesti magyar kereskedelmi bank 5%-ra 96 os árfolyammal, a hazai 4'90%-ra hasonló árfolyamú papírokkal ós a jelzálog hitel­bank 4'82%-ra 95-ös árfolyammal, a pénz fölvételét az állandó választmány az utób­binál, mint legkedvezőbb ajánlatot tevő­nél kéri eszközölni. Megtakarítás esetén Gyulavárosa 10 000 frtot kap az Erzébet ápoldáórt. Az állam kötelező irata be­mutattatik. Az állam ugyanis 50 évig 75 kr. napi ápolási dij mellett garantirozza 250 elmebetegnek állandó elhelyezését, ez 87.000 ápolási napnak felel meg, az intézet jövedelme 65.700 frt, igy a feles­leg a 4100 frtot meghaladja. A törvényhatóság asztalára volt le­téve a Bartha Mór kir. főmirnök által készített terv és költség/etóa. E szerint az elmegyógyintézet két emeletes román stylü igen diszes épület lesz, a fronttal 30—30 ablakra. Tágas helyiségek, egy­ben egyben 12 beteg talál elhelyezést. A közveszélyes betegek külön czellák­ban helyeztetnek el. Fábry Sándor alispán' meleg sza­vakkal ajánlja a nagyszabású létesít, melynél nagyobbat és üdvösebbet egy­hamar nem tehet a vármegye s a leg­cirkumpektusosabban megóvták amegye érdekeit, hogy az intézmény áldozatába ne kerüljön. Helyeslés mellett erre a tör vónyhatóság egyhangúlag az elmebeteg gyógyintézet lótesitósét kimondotta. Kimondotta, hogy a hivatalos köz­érdekű ügyek tárául hivatalos lapot ad ki a megye. Az első napon a tárgysorozatban, melyben általános közérdekű ügyek a megirtakon kivül alig vannak s a köz­ségek privát ügyei, elhaladt a 96-ik számig. Második nap. Mig az első napon a tisztviselőkkel együtt alig voltak százan, második na­pon a választásra többen jöttek el. Az ülést Lukács György főispán meg­nyitván, felolvastatik az előbbi ülés jegy­zőkönyve, majd Ladics György a je­lőlő-bizottság nevében bejelenti, bogy' a megüresedett gyulai főszolgabírói állásra a szintén pályázó Wieland Sándor visszalépvén, az egyedüli jelölt Lukács Endre dr. nagy és ismét megujuló éljen' zóssel megválasztaiik. Ez a lelkesedés Lukáosna Békósmegyében egy évtizedet fölülmúló közszolgálatainak méltatása s elismerése volt, A Lukács eddigi állására, hosszabb időn át kiváló helyettese Deimel Sán­dor dr., szintén lelkesedéssel ós egyhan­gúlag választatott meg megyei első al jegyzővé. A két ülnöki állásra Sosaogyi Ákos ós Mérő Samu dr. jegyző válasz­tatott meg; mig az árvaszéki jegyzői ál­lásra a kandidáló bizottság jelölte : Sin­s z k y Ferencz, biharmegyei számvevőt és G á m á n J^ároly, gyulai pénzügyi fo­galmazót. Sinszky 43 ós Gámán 11 sza­vazatot kaptak ; igy Sinszky Ferencz nagy többséggel lett megválasztva. Déli egy óráig aztán a 143 közgyű­lési pontot hamarosan letárgyalták. Históriák, — A Vénusz elsötétftlése, — 4 gyomai követ és a miniszter, — Vasárnap este nyolcz és kilencz között olyasmi volt az égen történendőban, hogy laptár­sunk, a „Szalonta és Vidéke" komoly intelmet intézett a felhőkhöz, elvárván tőlük, hogy nem fognak jelentkezni és igy lehetővé teszik szives előfizetőinek, hogy a ritka természeti tüneményt, az esthajnali csillagnak, vagyis Vénusznak el­sötétülését megláthassák. •Ijem pso^a, ha Vénusz, az ifjú, melegvérű legények osillagjáhak elsötétülése iíánt nagy ér­deklődés mutatkozott Csabán is, a hol többek között egy vegyes társaság, közte egy bájos földi Vénusz is a kaszárnyai ártézi kútnál leste egyelőre a felhőtlen eget, mert az ég, ez a ki­szolgált katona, megszívlelte a Szalontai Lapok erélyes kfy^ps^áí, nem mervén a hetedik nagy hatalommal kikötni, fplliStlea maradt. A földi Vénusznak egy elvhü bolygója a földi Vénuszt lehetőleg megközelitette, Mig amazok az égre néztek és várták a pillanatot, midőn a hold sar­lója érinteni fogja a Vénuszt s néhány pillanatra elsötétül w égboltozat, — ő, a földi Vénusz boly­gója is a Vénuszra tekintett, természetesen nem az égi Vénuszra s ha ő a hold, akkor a csilla­gászokat erős zavarva hozta, mert az elsötétü­lés -r- hamarabb történik meg. A pillanat közel volt. A társaság doyenja

Next

/
Oldalképek
Tartalom