Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-17 / 31. szám

most már visezavonhatlanul megérkeztek az utolsó napok. Most válik el, milyen kvóta arányt javasol Bánffy. Hirek sze­rint a 36%-ig való emelésbe a párt mérvadó egyéniségei belementek. A mér­sékelt kvóta emelést Csáky Albin gróf helyeselte s ő vezette ez ügyben a sza­badelvű többséget. Lajthán tul mi lesz, nem tudjuk, de megállapítható, hogy Lajthán innen se fog simán menni a dolog. Részben politikai, részben irodalmi kérdés Ábrányi „Nemzeti ideálja", a me­lyet az újságírók atyamestere, Rákosi Jenő hős Botondként ütlegelt legelébb s tegyük hozzá, igen elmésen s igaz ha­ragból. Kornélke, a kit az „érzékeny" előnóvre jól megérettnek tartunk, a maga védelmében hasábokon keresztül kesereg. Hát bizony nincs különben. Ábrányi extravaganitáit a szertelennek feltűnése készteti. Gyönyörű szappan buborék könyve, a styl aranyával megfuttatva ; de gyönyörködni sem lehet benne, sus­torgó rakéta, mely fölvillan s behajtván a könyvet, csak muló emlék marad utánna, mely elvész. — A Nemzeti Ideál „c s a k" könyv, létezése nem kerül az irodalom történetbe. S. Csaba város közgyűlése. Sem az eszme, sem a szó nincs szű­kében Csabán a képviseleti közgyűlése­ken. Meleg szeretet a város ügyei iránt, vezeti képviselőtestületünket s eme tra diciót üde szellemmel szolgálja az a de­rék férfiú is, akit — azt lehetne képzelni — ilyen parcialis ügyek nem érdekel­hetnek. Sok okos eszme merül föl a kép­viselőtestületben és tárgyalásainak ko­molysága, parlamentaris kezelése semmi kivánni valót sem hagy hátra. Oroshá­zán kérdezték a minap tőlünk, hogy vál­jon alakilag oly korrekt lefolyása va­gyon-e a városi közgyűléseknek, ahogy mi arról lapunkban beszámolunk ? Nem adhattunk más feleletet, mint azt, hogy a közgyűlési tudósítás, még oly nagy zsurnalistikai érzék mellett is, csak hóza gos lehet s örülünk, ha e hézagos tudó­sítás is idegenben irigységet költ föl ab­ban a tekintetben, minő képviselőtestü­lete van Csabának I Jól esett ezeket elmondanunk annak apropos-jából, hogy most csütörtökön a város jól felfogott érdekében oly nagy horderejű határozatok hozattak. A részletes tudósítás a következő : Mélységes töprengéséből a szobale­ány éles hangja ébresztette föl : — Lajosurkórem, tessék ozsonázni... a kisasszony várja . . . Bóny lehorgasztott fejjel, szomorúan támolygott az ebédlőbe, szó nélkül leült az asztal mellé; — Ella már ott volt és egy süteményt jóizüen ropogtatott vaki tófehér fogacskáival — unottan, életkedv nélkül szürcsölgetni kezdte kávéját. Köz­be közbe fájdalmasan felsóhajtott. Ella részvétteljesen nézet reá. A har­madik sóhajtásnál megsajnálta; édes lágy­hangon kérdó: — Mi baja van ? — Semmi — felelte Lajos ós még egyszer felsóhajtott, A leány jelentősen mosolygott; gyöngéd szeretettel mindin­kább közelebb-közelebb hajolt hozzá. Egyszerre csak azon vették magukat észre hogy arczaik egymáshoz simullak. A fiatal ember agyában vakmerő el határozás foggamzott meg : megcsókolni azt a piczi száját, cseresznyepiros ajakat. Hirtelen megvalósította szándókát : — En édes boldogságom . . . ! Ella nem húzódott vissza ; csodál­kozva rávetette fekete szemű tüzes pil­lantását ós mógjobban hozzásimult. Ki mondhatatlan boldog érzés foglalta el szivét. Incselkedve, csintalanul enyelkedett: — Fejezd be édesem a mondatot 1 Lajos újra csak azt mondta : — Én édes boldogságom . . I Ujongani szeretett volna örömében. igazán övé e leány, kit oly forron, sziv bői szeret. Ella megczirogatta unokabátyja aj kát ós édes hízelgéssel ismételte : — Fejezd be drágám a mondatot! Lajos kétségbeesetten törte a fejét; egyszerre kitörő örömmel átölelve Ellát, diadalmasan kiáltotta: — Én édes boldogságom, légy a fele­ségem ! 1 ! A mondat be volt fejezve. A mon­M a c z á k L. György az ülést meg­i nyitván, felolvastatnak a szokott havi jelentések s azok, mint rendszerint -szo L kás, tudomásul vétettek. Ezután K o r o s y László főjegyző előadja, hogy a vármegyén e községek pénzkezeléséről szabályrendeletet alkot­nak s a községeket három kathegoriába osztják be,. A szabályrendelet nagytér jedelmü. Épen azért a képviselőtestület 1 bizottságot küld ki, mely észrevételeit megtegye. Abizottság tagjaiV i do vszk y Károly, S o h á r Kálmán, Rosenthal Ignácz, Zsilinszky Endre dr., V a r­s á g h Béla. A gyulai leányárvaház. Ezután K o r o 8 y László olvasta föl a belügyminiszter ismert leiratát az árvatári tartalékalapból építeni szándé­kolt gyulai árvaház ügyében. A megyé­nek határozatát Öcsöd, Mezőberény, Szeg halom, Gyoma, Csaba és Török Gábor békési lakos ós társai felebbeztók meg. A miniszter felhívja azon községeket, melyek felebbeztek, hogy gondolják meg ujabban elhatározásaikat s ne álljanak akadályául egy üdvös intézménynek, AZ alispán azon községeket, melyek nem felebbeztek, utasította, hogy tartalékalap jaikból 15 nap alatt fizessék be a S0°/o-ot, melyből a gyulai árvaház építtetnék. A tanács az alispáni megkeresésre azt a javaslatot teszi, hogy a képviselő­testület tartsa fönn régebbi elhatározd sát. (Helyeslés) Zsilinszky Endre dr. a tanácsi javaslatot más ós bővebb indokolással óhajtja támogatni. A Gyulán fölemelni szándékolt leányárvaház kicsiny, tizenkét árvára kontempláltatik, lehet e azt kép zelni, hogy C?aba gondozásra szorult ár vái itt elhelyezést találjanak? Már akkor, ha anyagi erőnk lesz inkább arra hozna elvi határozatot, hogy tartalékalapunk felhasználható hányadának terhére mi épitünk külön árvaházat. S lehetetlen nek gondolja, hogy akadjon miniszier. a ki rá parancsolhasson Csabára, hogy a szomszéd városnak épitsen, mikor maga akar épiteni; de tartalékalapjaink amúgy is le vannak kötve. Hiszen az árvaszó­ket ennek a terhére szerveztük. Megvi lágitja még a kérdést számítási adatok kai, kimutatván, hogy a gyulai leány­árvaházban való nevelés oly költséges lenne, tekintettel arra, hogy B. Csabától 12.000 frt tőke kívántatik, hogy ez nem állana arányban azzal, a hány árvát el helyezhetnénk. Beliczey Rezső, nem oszthatja a bővebb indokolást már cs ik ezért sem, mert hiszen az eszme Csabáról indult, ugy tudja, dr, Zsilinszky Endre is az indítványozók között volt, s nagyon furcsa világításba keiülünk,ha most konok aka dályozói leszünk, midőn az kivitelre kerül. Beliczey István azon kezdi, hogy ő volt az, a ki hangoztatta, hogy az árvatári tartalékalapokat államosítás ese tón konfiskálni fogják. Hogy ez ne tör­ténhessék, ők akartak igenis egy monu­mentális épületet, az összes tartalékalap fölhasználásával, a hol 50—60 árva ne­velést találhat; de parcziális intézményt, az eszmének ezt az eltörpitésót ő nem pártolja, aztán figyelembe veszi, hogy a vármegye nem a tartalékalap kamatait, de a tartalékalap tőkéjét, tehát Csabától 12000 frtot kíván Mi ezt már azért sem adhatjuk meg, mert hiszen árvaszókünkre, melyet az alap terhére kontempláltunk, kell az összeg. Zsilinszky Endre dr szólal föl még egyszer, miután Beliczey R-zső felemlítette, hogy ő is a kezdeményezők között volt Szükségesnek tartja kijelen teDi, hogy igenis pártolta az eszmét nagy arán>bin és addig, mig a cselódképzés előtérbe nem állíttatott; de mikor a do­log érlelődött, kijelentette, hogy nem pártolja az eszmét, mert fél, hogy ismét a vármege községeinek megterheltetéíé­vel Gyulának emelnek uj intézményt. Ennek az eljárásnak egyszer véget kell vetni. Csaba a megyei közkórházra sokat áldoz s maga is tart kórházat s igy ma­gát kétszeresen adóztatja meg; panasz­kodunk a nagy adók miatt s mégis nagy­lelkűen szavazunk meg oly kiadásokat, melyekből a szomszédnak lesz csak a haszna. (Helyeslés.) K o r o s y László hosszabb ós nagy figyelemmel hallgatott beszédében ada­tokkal mutatta ki, mily kevés hányadát gondozná az árváknak a Gyulán fölállí­tandó leány árvaház. Hiszen c-ak Csabán 800—1000 apátlan-anyátlan árva van, hát az egész megyében ? Kimutatta, hogy Csaba a szegényházban allandóan hat gyermeket gondoz, tehát az emberbarati czélok szolgálatában sokkal előbb van, mint a vármegye bármely községe. Erre a közgyűlés kimondotta, hogy föntartja előbb hozott határo­zatát és a gyulai leány árvaház építéséhez nem járul. Az árvaszék. K o r o s y László főjegyző ismertette ezután a belügyminiszter leiratát, mely­nek az a foglalatja, hogy a miniszter nem járulhat ahhoz, hogy a községi árvaszók az árvatári tartalék­alapból nyerjen fedezetet. Beliczey Ltván küldöttségileg világítaná fel a minisztert a nyilván­való tévedésről. Vidovszky Károly nem csinálna nagy zajt. Fölvenné a költségvetésbe az összeget s hivatkozna a belügyminiszteri jóváhagyásra, melynek alapján a költség­vetésbe beállították. Fej ér Béla: hiszen fölvettük s azt kifogásolja óppsn a miniszter. Beliczey Rezső felkérné a város orsz. képviselőjét, hogy ez ügyben inter­veniálni szíveskednék. Erre a közgyűlés kimondotta, hogy küldöttséget indít, melynek vezetésére a város orsz. képviselője Zsi­linszky Mihály kéretik föl. Tagjai M a c z á k L. György biró, K o r o s y Líszló főjegyzőéi Haan B?la közsági ügyész. Ezután a mezőgazdasági termények termékek ós czikkek hamisításának ti­lalmazásáról szóló törvény intézkedései vétettek tudomásul azzal, hogy a deb­r e c z e n i gazdasági iskola van kine­vezve vegykisérleti állomás­nak, « hová a hamis czikkek küldendők. Öntözés. Fábry Sándor dr. alispán az élő • vízcsatorna ügyében küldött megkeresést, melvet lapunkban már előbb ismertet­tünk. Az alispán — mint ismeretes — a borjuretet gondolja öntözés területű­megjelölni s azért kéri a képviselőtestü­letet, határozza el. miszerint a borjú rétet öntözési mintatelepnek berendezi. A tanács pártolja a megkeresést s javasolja a minta-öntö ón terület beren­dezését. A képviseletnek módja lesz rész­letesen s elvileg határozni akkor, mikor a költségeket ismerni fogják. M a c z á k L. György biró attól fél. hogy nem fogunk tudni vályogot verni, (Derültség.) Beliczey ^István meleg barátja az öntözésnek, a borjurét holdja 100 frtot sem ér, ha öntözési terület lesz, akkor 100 frtot jövedelmezhet az a rjrsz föld s lesz riskása. A borjurótnek öntözési mintaterületül leendő b e­renndezósót elfogadták. A községi közmunka előirányzat ter­jesztetett elő, ebből 6500 frt kövezés és járda költségekre fordittatik, a többi ösz­szeg pedig a külső utakra. Az összes költség 15600 frtban van előirányo' va. Beliczey István a közmuuka költségvetés kapcsán kérdést intéz, mi történt azon elfogadott indítványával, hogy Csaba megkeresi a vármegyét, hogy a község belterületén épített utait adja át a városnak. K o r o s y Líszló nem emlékszik, hogy ilyen indítvány elfogadtatott Tolna. AZ összes közmunkajövedelem a belte­rületbe be nem épiihető. E fogadásra ajánlja a bemutatott javaslatot. Beliczey István föntartja indit ványát, hogy a közmunkajövedelem fe lét válassza külön, ennek tőkésítésivel építsünk kőutakat. Rosenthal Ignácz szívesen el­fogadná a javaslatot, de a 12600 frtból nem lehet semmit állandóan tőkésiteni, mert a 12600 frt teljesen le van kötve. Utkaparas, hidak, föntartás merítik ki az összeget. Zsilinszky Endre terheket nem akar; de ha a megyétől átvehetünk uta kat, vámos utakat, miért ne vehetnénk át a csabai vámos utat? miután a me­gyénél — azt hiszi — semmi nehézség nem forog fönn az átvétel ellen. 'Tanul­mányoztatni kívánja a kérdést s felhívja az elöljáróságot, mutasson be ha'ározott propoziciót. Szeberényi Zs. Lajo3 elfogadja, az indítványt, mert ha az utat átvehetjük, akkor minden idegen lakost megterhel dat után pont következett. Sok-sok pon­tot nyomtak egymás ajkára. — Edes Ellám. . . I — Drága Lajosom. . . ! Múmia legyek, ha nem lettek egy máséi! Vermes. Gyura Miklós szereneséje. Irta: Keviczky László. — A „Békéamegyei Közlöny" eredeti tárczája — Az öreg ur megállapított szerepéhez híven nagy sajnálkozással mondja, hogy még bajos apinczébe jutni, vagy 8 napot várni kell. Életveszély . . . szénsav . . . a bor java forrásban. . . felelősség . . . s más e félét mondott. — Gut gut, mekpróbálunk, meklá­tunk aztatat, motyogja a fináncz kaján mosolylyal, mint aki érti a dolgát s tudja, hogy őt nem lehet rászedni. Majt mek látunk ; fan tyertyát itten kérem ? — Hogy ne volna ? Itt a gyertya. Azzal a fináncz egy póznát vesz elő, a végére rá erősiti a gyertyát s meg­erősíti, azután meggyújtotta. — Kinyitni ajtót ! — Jól van no. Tessék bemenni. — Ná, nem pemenni, kin maratni. A tyergya perneni, majd mektutni min­tyár van-e luft ? Azután lassan az ajtó nyílás felső táján óvatosan benyújtja a rud végén égő gyertyát. Alig ért az a nyitott fái ajtó szárnyon tul, hirtelen elaludt. — Sapperment. Olan erős még a luft? — Olyan bizony, szól most már tel­jes meggyőződéssel Sándor bácsi. En az elébb majd ott vesztem. — Próbálunk mék etszer. — Csak tessék, hadd tisztuljon a levegő! A kísérlet megint hasonló eredménj*­nyel járt. A gyertya az ajtón tul kialudt. Az öreg ur már szeretett volna egyet' kedvére „röhögni", olyan jóizü volt ez a bolondság. Eredeti fiu ez a Miklós, nagy kópé 1 A fináncz bámult a nagy sikertelen­ségen. Ilyen mértékben nem tapasztalta még a szénsav hatását. Neki is tetszett a do­log, érdeklődött a tudomány iránt s azért újból megpróbálta a tudományos ki-ór­letet. Az eiedmóny mindig ugyanaz. — Eztet soha se nen láttam! fakadt ki végre meglepetést mutató ábrázattal Ardónyi Sándor felé. — Micsoda?! Ez még semmi, de mikor robban, mondja az öreg ur kegyet­lenül. — Errés mótyar orszáki porrok ! sap­perment noch amal! (Erős magyar or­szági borok.) — Az én borom ilyen, mondja aa öreg ur önérzettel. Lassúnk mek edszer esztet! Erre még ovatosabban az ajtó mö­gött lévő Miklósnak csaknem az orra elé nyújtja a pincze sötétjébe a gyertyát. — Hapsz ! . . . hangzik a pinczébő! s a grvertya lobbot vet s elalszik . . . Nem kellett a fináncznak egyéb. El­dobta a póznát s rohant a pincze gádo­ron felfelé zilált ábrázattal. — Esz mék is burzasztó! mondja elkóppedve a köhögési rohamban fuldokló öreg ur felé. kinek szeme könnyel volt tele. — Eszíetet, olat mék soha soha mek nem látott! Majt barom nap, néd nap, et nap után tyivek ! Esz ed skandal . . . Mar N skemaek fej 31 szódil ! S J wís hab i . . . A másik fináncz, ki már régen re megett s még nagyobb mamlasz volt mint a princzipálisa, aggódva makogta: — Lassens, lassens Herr Oberauf­seher . . . es is' íchrecklich! . . . — Bizony már veszedelmes is. Fel ne robbantsák itt a pinczómet, szól ko molyan a gazda. Majd máskor fináncol­hatnak. Akót boldogtalan német elbúcsúzott ós igen sietve el ebláboltak. Alig rohan tak ott a fordulónál, mikor Miklós ki­dugta a fejét. — Lehet már ? kérdi. — Gyere, gyere te fránya kölyök, had öleljelek meg. Te, te gózengúi, hit ilyet is tudsz? Most tegazte először, a mi Mik'ósnak igen jól esett, A.'- öreg tárt karokkal siet felé, össze-vissza csó­kolja, a mint a pinczóből jő. — Most jó volna egyet lőni, azt hin­nék hogy már vége a pinczének. — Ne bántsuk szegényeket. Hinem hát hogyan csináltad te kópé ? — Égyszerüen kedves bátyám ; szép csendesen ráfújtam a gyertyára, mikor odáig ért. — Hát a robbanás, he-he-he ? — No, az baj volt. Azt nem akartam. Hanem hát oly közel tolta orromhoz a gyertyát a „cserepár", hogy majd eltüsz­szentettem magam, — majd ám! — No, de egészségedre öcsém ! Pom pás tüsszentés volt. Amint robban ist em­legettem, mindjárt, tüsszentettél. Van ott ész! Nagyszerű! Ugy megijedt a nimet, hogy már robban a pincze. Az el nem felejti ezt a borvizsgálatot soha! Tudod-e, hogy már magam is aggód­tam miattad ? Annyira elhittem, hogy a pinczegáz oltja azt a gyertyát! Hát nincs semmi bajod? — Világért se bátyám ! Csak nevet­hetnókem volt s nem tudom kibirom-e, ha még egyszer dugja a gyertyát. Már kész voltam ilyen eshetősegra i : l"g­alább egy kissé megtréfáltuk a n>m t >t. — De'szen, csak ő menjen p ír napri másfelé I Sándor bácsi ós Miklós megkóstolták még az után az uj bort is. Jónak igér kezett. — No, de a lakzidra öcsém c ak öreget iszunk ugy-e ? — Az ón lakzimon bátyám? M^r akkor ez az uj is öreg lesz, monda Miklós búskomoran . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom