Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-17 / 22. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, márezius hó 17-én. 22-ik szám. BEKESMEKTEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kihova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Ünnepnapok. Magyarország egész közvéleménye átadta uiagát a népszabada..g vérnélkiili proklamációja ötven éves fordulatos ünuepeiuek. Itt e hazafias vármegyében, hol minden zugolyban a hol emberek élnek, üunepeltek : közkérdéseink sorában határköt állítanak ezek az ünnepek. Nem beszél másról senki. Mi sem akarjuk most helyünket átengedni konvenciós napikérdéseknek, hanem, hogy azzal az órixsi anyaggal meg tudjunk birkózni, a mely ma. ha feladatainkat csak félig akarjuk is teljesíteni, reánk vár, — egyenesen átadjuk a szót e napok króuikásainak Ezek a hevenyészett leírások, a maguk zsurnalisztikái lázában végez tetvén — legyenek emlékeztetői a fakó, a tiinö időbeu, mint ünnepelt ez a hazafias vármegye. Csabán. Eiiih-ke.-e us elfelsdhet'eaül szép ünnepélj eknek voltu ik tanúi, rá*ze-<ei tagri» Csabin Szivünk megtelt érzelemmel, a honfiszere tétnek oly őizinte és szívből való tanúsítását látva. Ezrek ós ezrek ünnepeltek önkénytesen, szivük szerín', sokak a tegnapi ünnepeknek nagy áldozatokat téve. E- a magyarok Istene is lemoBolygott s népre. Az ünnep minden momentumának a legszebb idő kedvezett. A hálaadó i teniti azteletek Ünnepi hangulat volt ,-»z egaae nap során, icorái reggel az üzleteket díszítették s a főtér néhány boltja valósággal excellált fény, pompa ós izlós dolgában. A legszebb tavaszi napsugár ragyogott le az előkéstületekre. Az utcákon na?f közönség hullámzóit. A rendezőségtől kedves gondolat volt a raggeli riadó, melylvel két zenekar bejárta a várost. Nyolcz és fél órakor zugó harangszava szólító11 a róm. kath. templomba, a ho! a halaadó istenitiszteletet Nemesk e y Andor celebrálta fényes segédlettel s a Te D um végével elhangzott daloskörünk. melv e napon erősen kivette részét s ighZtn megmutatta, hogy raól'.ó volna a közönség fokozottabb pártolására, az Isten áldd meg a magyart megható szabatossággal és szépan énekelte. Kilencz órakor az izr. temp'om is fenyes közönséggel telt meg. K o h n E. H rabbi mondotta hazafias szellemtől áradozó beszédet, többek között a következőket : „A kik idejöttetek, hogy a szabadság oliarán áldozzatok, legyetek haiafíak, szeressétek egymást, éljetek békésen. En I ten hajlékában »7Z'I kö >zöntelak ben netekOi. e bajlék tanai szerint, hogy a kiben szeretet van, abban mindan van. H i napi imáink el is térnek t. hallgatóim, találkozik mos' mindan érzésűik, gon dolatunk egy kö:ös eszményben, a hon szeretetben. Azóta vagvunk emberek, a mióta szabadok vagyunk, e napnak ötven éves fordulója ez. M-f a szabadság, egven lőség, testvériség eszménye e napon valósult. ÍV magysr ember el nem feledheti I'ten parancsát: „L'gy ember, szabad ember, a kiben isten szelleme él". A szépen megkonstruált beszéd után Rosenthal Jikab kantor egy szép héber éneket intonált, hatalmas tenor hangjának órcze berezegtette a szép templomot 8 a sok idegen vallású hallgató megbűvölve állott a héber dallamnak eny nyi bája előtt. A gymnasiumban. Mig az egyházakban az istenitisztelet tartatott, az alatt nagy közönség jelenlétében a csabai Rudolf-gymnasiumban folyt le igen szép ünnepély. Az ifjúsági dalkor szabatosan több hazafias dalt énekelt, mig B i e 1 i k Dezső tanár, i tartalmas, a nap jelentőségét behatóan I tárgyazó, lendülettel előadott megnyitó betzédável általános tetszést aratott és meglepetést keltett. Szíp-n szavalta M i k 1 y a Z András V. o->zt. tanuló, a „Talpra magyart", mig Jakab Ödön „A szabadság napján" költeményét igaz hévvel, R e n n e r Márton V. oszt. tanuló szavalta. K a b o s Bálint tanár emlékbe széda gazdag volt történelmi raminiscen ciában. Bukovszky Janó* igazgató padig záró beszédében igaz hazafiságra, köteleasógtudásra buzdította a gymnasium növendékeit, mert csak igy lehetnek majdan a haza, atársadalom hasznos polgárai. A városi di«zgyülés. Csaba városa valóban méltóan, igen szépen ünnepelte meg a nagy idők jubi leuinát. Ünnepi feketében ülték körül a város atyái a zöld asztalokat s mikor a gymnasium ünnepélye s az izr. templom inteni tiszteletei véget ér ek, — a nagy közönség nagy tömagban töltötte raeg a tanácstermet, a karzatokon szép hölgyek foglaltak helyet, A. biró átellenében a Kossuth-kepet lepel borította. Maczák L György megnyitja az ülést s üdvözli a rendkívüli közgyűlést 03 az egybegyűlt polgártársakat, fölkéri a város fője^yzőj at, méltassa a napot, melyért egybegyűltünk s a jubileumi díszközgyűlés hitelesítésére Varságh Bala ós Kocziszky Mihály képviselőket kéri föl. Erre fölemelkedik Korosy László, Csaba város főjegyzője s azon kezdi szép beszédét, hogy neki jutott a szerencse az ötven éves évforduló alkalmából meg emlékezni a nagyjelentőségű eseményekről. Sikerült perspektívát fast Magyarország akkori közállapotairól s aztán igy folytatta: Csodás kori A nép tiltakozó szava fölhatolt a trón zsámolyáig. Nam csupán a súlyos teher, de a népjogok, a szabadság vágy lelökni készült az avult kor szellem bilincseit, A törvényhatóság tiltakozó szavai, reform-kiáltasai eredménytelenek. Ilyen előzmények között nyilik meg az 1847-iki országgyűlés, mely a felirati vitában merül ki s mig a pártok a rendi tanácskozás harczát vívják az ország szivében, az ifjúság ragadja magához a nép érzelmeinek irányítását. Ismerteti az 50 éves fordulatot, a 12 pontot. Ismerteti a márczius 15 hatásat, a sajtó bilincseinek széttötéeót ; örömmámorban úszott akkor a népek milliója. Mi is hálával ünnepeljük e napot. S megemlékezve e kornak titáni alakjáról, elhatározta a képviselőtestület Kossuth arcképének megfestését. (Éljenzés.) Markans vonásokkal rajzolja meg e történelmi alak nagy munkásságát s % szavakkal rekeszti be nem sallangos, de gondolataiban emelkodett szép beszédét: és most hűljék le a lepel. (Éljenzés, za jos tetszés.) Mindenki szeme mély megilledőssel tekintett Kossuth alakjára, melyet valóban művészi inspiráczióval Veres Gusztáv festett. Egy hang elkiáltotta: éljen Veres Guszti! Ezt viszonozták sokan szívből. A kis ovácziót az arczkóp festője valóban megérdemelte. 48-ból ábrázolja Kossuthoz hatalmas szónokló pózban. Az alak szinte beszél. Egy daliás szép alak áll a néző előtt, a milyennek Kossuthot e korból leírják a szemtanuk. Majd a programm szerint Zsi linszky Endre drnak kelletett indítványát megokolnia. Zsilinszky Endre igen szép és lendületes szavak kíséretében vezette be indítványát. Azt óhajtja, hogy ne csak szóval ünnepeljen a nemzet, hanem tettekkel is. A márcziusi eseményeket a tarsadalom apotheozisának mondják. S nem ok nélkül. E napon egy kisded csoport, majd a nemzet egyeteme zászlójára tűzött eszméket, nem csu pán a sajtószabadságot, a rendiség eltörlését, hanem elveket, melyeket a későbbi törvényhozás megvalósított. És az a kor nemcsak elvek hangoztatója volt, hanem tetteké is. Ebben kell követni a mai generácziónak a dicső elődöket. A legdicsőbb elvek sem érnék semmit, a szabadság, egyenlőség, testvériség I — ha nem „Békésmegyei Közlöny"tárcá ja. Nagy idők ! — Szabadságharcunk 50-ik évfordulóján. — Irta: Szabolcska Mihály. Hej most 50 éve, milyen más volt 1 Nagy apáink szive eszményért lángolt. Eszményekért, a mik régen lejártak . . . Jogot, szabadságot s még mit kívántak. Holmi füldenfutó poéták szavára, Talpra állt a magyar nagy aluvásra, — Háromszáz esztendős volt az aluvása De ahhozérő is lett nyujtőzása. Valamennyi szomszéd (fél atyafi addig) Ugy véle, hogy ez szivébe nyilallik. S valamennyi szomszéd ásóra, kapára, Most vagy soha, hogy a sirunkat megássa. . . Bolondos egy dolog támadt ekkor ebből, Bár volna a tinta szivárványszínekből, Akkor tán valahogy belemernék fogni: Festani a mának, e mult neki hogy mi ? 1 Ki látott valaha, napsugaras nyáron, Zivatárt támadni „alföldi határon ?" Még alig hogy zendült, még alig villámlott: Egy kettőre itt van, S rázza négy sarkában az egész világot ! Ugy történt minálunk, csudálatos képpen, Varázslat támadt a szivek közepében ; S előállt a honvéd, mintha a rögekből, Csüggeteg aggokból, játszó gyermekekből! S kilenc ellenséggel száz felé csatázván : Borult fölibéjük egy olyan szivárvány, — Szőke napsugárból, hirből, dicsőségből, — Hogy örömkönnyük közt Tekintett le rájuk Hadúr is az égből. . .. Én édes magyarom egy szó mint száz néked Mindezekről ma már hiába mesélek. Mert félek azt kérded : mi volt a napszámjok ? A munkaidejük, meg a vacsorájok ? Csak egyet ajánlok, (ha már megkell tenni), 11a te még tovább is magyar akarsz lenni. Ha van még benned egy szikrányi becsület A mit én még ma is fölteszek felőled. Cpókold meg e napon százszor ezt a földet; S ez ünnepi évben ne imádkozz többet, Ne imádkozz' többet, csak annyit imádkozz' Hogv lehess hasonló Ha még jön „idő", az — akkori apádhoz ! A esabai nőegylet délutánjai. i. Jót tenni ügyefogyottakkal ós a táp lálékia szorult, szellemi élvez)tet áhitó lélekkel: ezt cdnálja a csabai nőegylet következetesen. Rűgyfakasitó tavasz lehóre megnyílik a városháza, most kivé telesen a vigadó nagyterme. Oh, mint szeretnék erről a szép felolvasási délutánról hosszasabban írni; de hát a sajtószabadság valósággal bilin cseket rak reám. A „Közlöny" minden rovata megtelik a sajtószabadság kultuszával, magam is látom a szerkesztőség ideges lázát, a mivel összeszedi a szép márcíiusi ünnep nagy anyagát, látom, hogy a gyomai szellemes tárczát az ottani mükedvelósről, hogy megkurtította, bár könnyezve ; hallom a telefon berregését, me'.y ujabb és ujabb márczius 15-ónek hirót jelenti : azért nem akarván nagyobb lélekveszedelmet, — olyan rövidre fogom tudósításomat, mintha nem méltatást Írnék, hanem táviratot. Röviden és rapszodikusan. Ez a napi paranc

j. Élek vele a következőkben : A Vigadó elegáns közönséggel telt meg, valóságos tárlata a tavaszi divatnak s valósággal tavasz üde légáramlata csapott felém, mikor az ifjúság tavaszát láttam megjelenni a pódiumon, társas mozgalmaink tevékeny részesét, a min-1 dig szívesen látott ós hallott Áchim Gusztávnó úrnőt. Valósággal franczia esprittel, olyan ornamentikái díszítések kel, mint a graciozus zsuzsu, egy kedves és nagyon időszerű morális leokót nyújtott szép beszédpárben, hogy miárt nem nősül manapság az ember? Mellettem azt sóhajtotta valaki: „Hiszen, ha sok olyon leány volna, mint ez a felolvasó szép menyecske, akkor egy sem maradna agglegény." A kedves felolvatónő ma is nagy sikert aratott. Áchim Károly Kincses Lázár leányát, ezt a megrázó szép balladát sza valta meleg érzéssel, óriási hatással. S őt követte Miklós Gyula, a toll hiva tott munkása egy olyan elmés, vig felolvasással tevén magát hallgatói előtt feledhetetlenné, a melyen mindenki az — oldalát fogta. A kis városok pletykáit nagy elmeóllel, pajzánul, sok kedólylyel és erős szatírával vette tollhegyre az „azt mondják"-ot 1 Volt is oly viharos tetszés, hogy még ilyet aligha látott a komoly Vigadó. Végül Ferenczy Károlynó urnő, a hangverseny pódiumok e bájos uj tehetsége ragyogtatta szép szoprán hangját, mely ugy hangzik, mintáz ezüstharang, vagy mint az azúrkék égben imádkozó pacsirtáé. A hatás olyan volt, hogy négy dalt kelletett énekelnie. Szóval a siker hatalmas volt. Ennyit a felolvasó délutánról, miután dióhéjban kelletett róla írnom. Izolda. LiliomfL — A gyomai előadás. — A függöny fellebent. A kis extemporizált színpad homályos világosságában (ilyen is van Gyomán) négy külsőleg egyenlő férfi alak, négy különböző, de benBŐleg legszebb harmóniába összeolvadó hangon csendité meg Kreutzer bájos „Esti imáját. A bájos pianó után pajzánul hangzott fel a kis szóló quartett ajkáról „a Pepitant, kiszeretett egy huszárkapitányt." A megérdemlett tapsok vihara után vigan pattogtatta tovább a kis quartett : „Beszegődtem Tarnoczára bojtárnak". Végül Marschner hangzatos égi dalával suttogta buosuzóul „sotto voce" — „csendes éjt, jó éjt". A kis művész ensemle négy tagja : Beczkóy Miklós, Bodor Ernő, Statkievics Adolf ós Réthy Ferencz m. kir. államvasutasok. Következett az est „res mediás"-a. Kezdem az öreg Homérosszal: Múzsa segíts. Ezután kezdetét vette a Liliomfi előadása. Liliomfi igazán kitüaő talentumos 8zemólyesitőjére akadt Kálmán Gyulában. Keresve sem akadtunk volna jobb bonvivantra. Hogy egy kicsit sokat mozgatta a lábát, ez nézet dolga. Egyébként is csak azt akarta tanúsítani, hogy az élet színpadán az olyan bohém kedélyek sokft ágálnak. Különösen ügyesen adta a grófi jargont; a selypitése is helyén volt i pinczór jelenetében. Hogy mint szerelmes színész ritka tökéletességgel játszott, nem kis, s talán éppen jórésze van abban bájos partnere, Máday Gizellának .. . (De Gizike mindannyiunknak a becézett, a kedves Gizike.) Ha más nem biztosította volna is a tapsot a kedves naiva részére, már maga az a keresetlen egyszerű és éppen ezért bájos, a fiatalság egész üdeségében ragyogó megjelenése egyszerre fogva tartotta a publikum szivót-lelkót. Itt a kritika nem fér meg — ugy sem hinnék el 1 Riválisára talált Máday Gizike B e c z k o y Miklósnéban, ki magával ragadó kedvességgel játszotta a korcsmáros leányát.