Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-27 / 17. szám

Béla, Z 1 i n ? z k y István részt vettek és kimondatott: Üdvözli az uj törvényt, melytől a baj szeliditósét várja; felkéri a hatóságot e törvény 1. és 65. §§-ainak Bzigoru végre­hajtására ; 2. kéri a hatóságot e törvény minél szélesebb körű meghirdetésére; 3. ugyancsak felkérést intézne a ha­tósághoz, hogy jelentse ki, miként a munkaadók legtöbbje május elsejéig kész­séggel vár a helybeli aratókra; de azon­túl érdekei komoly veszélyeztetése nélkül nem teheti, hogy ne gondoskodjék idegen munkásokról. Ennek pedig a munkások fogják kárát vallani. Ezután általában a socialismus le­küzdéséről, szeliditéséről volt szó. Dr. Z s i 1 i n s i k y Endre az éves cselédek betegsegélyző és nyugdiját, a nélkül, hogy bevárná a kormány kezdeményezését, szervezné. Beliczey István hosszabb, mintegy egy óráig tartó beszédben körvonalozta a gyógyitó eszközöket és ezek sorában megjegyezte : minden éves cselédnek egy tehén használatot biztositana, konvenció leveleket adna ki, eddig fizetett adóikból segélyalapot szervezne, peres esetekben a gazdák és munkásokból álló vegyes bíróságot stipuálna, rátérne a belterjes gazdálkodásra • ezek végett okulás czól­jából minden községben, vagy ha nem lehet, minden járásban mintagazdaságo­kat létesitene, kivánja a nép számára a községi kenderáztatókat, kivánja, hogy közterhekkel igazságtalanul ae sújtsák a szegény embert s ezért a korrekciók végzésére, elhagyva a mai stemplis rend­szert, a pénzügyi közigazgatás közvetet­lensége lépjen életbe. A mai gazdasági iskolák czéljatévasztettek, drágák s az elért eredmény nincs arányban a növen­dékek kikópeztetésónek árával; meggáto­landó az uzsora és szervezendők a szö­vetkezetek. A szegénység ügyeinek el­intézére minden községben legyen sze­génybiró. Es még egész sorát vetette föl Beliczey István, melyek mutatták, hogy nagy szeretettel feküdt ez ügy ta­nulmányozásának és sokat *lmélkedett e kérdésről. Beliczey István beszéde oly med­ret vájt a vitának, hogy — kifogyván az időből — a további tanácskozás elnapol tátott. K r a f f t Viktor által bemutatott mintaaratási szerződést általánosságban elfogadták és készítőjének ^köszönetet szavaztak. KÖZSÉGI ÜGYEK, — A gazdasági munkások ügyének tel­jesítője. Csaba képviselőtestülete szom­baton délután 3 órára rendkívüli köz­gyűlésre lett egybehiva. A közgyűlést a márczius 1-én életbelépő uj munkástör­vény tette szükségessé, mert mindazon ügyekre nézve, melyek az uj munkástör­vény értelmében hatósági intézkedéseket igényelnek, továbbá a munkásigazolvá­nyok kiállítását, nyilvántartását, a munka­adók és mezőgazdasági munkások közötti szerződések megkötését a községi elöl­járóságokra, illetve jegyzőre ruházza. A közgyűlés a munkásügy vezetését K o­r o s y László első jegyzőre ruházta. Mi­dőn ezt a munkaadók és mezőgazdasági munkásoknak tudomására hozzuk, az utóbbiakat pedig figyelmeztetjük, hogy a törvény értelmében azon egyének, (fér­fi vagy nő) aki nem cseléd, hanem mun­kás vagy napszámos minőségben gaz­dasági munka teljesítésére szerződik a a ki tehát hivatalos mezőgazdasági mun­kás vagy napszámos : munkaigazolványt kell váltania és ilyennel kell birnia. To­vábbá a munkaadó és munkás között létrejött oly szerződés, mely nem az 1898. évi 2 ik törvényczikk szerint lett meg­kötve, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. A földmivelésügyi kor­mány Békésmegyébe ezer példányban megküldötte a munkástörvényt, a mely kiosztatott, a munkaigazolványi könyvek is megérkeztek a községekhez és azok már kiválthatók. — Békés község képviselőtestülete pén teken ülést tartott, melyen tárgyalás alá vették a községháza kibővítése tervét és költségvetését 22,000 frtnyi költségelő­irányzattal. A kibővítés ügye egy sza­vazattöbbséggel kimondatott a bemuta­tott tervek alapján. Az ártézi kut vál lalkozója Coll Demeter már 380 mélyre furt le, pénz hiányában a munkát tovább folytatni nem tudván, a község részére 2000 frt előleget szavazott meg. A köz segi takarékmagtár létesítése tárgyában küldött törvényhatósági felhívás kiada tott egy bizottságnak, a faültetési sza bályrendelet kiadatott a kertügyi bizott­ságnak. G r ó s z testvérek, bólmegyeri haszonbérlők ötszáz frt kártérítés iránt beadott keresete kiadatott a tiszti ügyész­nek, Borbély Sándor kérelme házhelyek­osztására elutasittatott, végül a bérház kávéházának kifeBtósót kimondották. — Az orvosok összeférhetetlensége. A gyomai orvos esete ismeretes. Az ugyanis, hogy Vörös József községi orvost a kép­viselőtestület felhívta, hogy vasúti orvosi állásáról mondjon le. Az ügy megjárta a belügyministert, a ki azonban az ügy érdemében nem döntött, tehát a kérdés még nincs elintézve, mert nem találta illetékesnek a közigazgatási bizottságot, hogy e kérdésben döntött s a másodfokú döntést a törvényhatósági bizottságra bizta. A miniszter érdemben akkor nyi latkozik, ha a törvényhatósági bizottság is határozatot hoz ez ügyben és ha eset leg az ő döntését is provokálják. — Cseléd jutalmazások Orosházán. A napokban, éppen a midőn hirt kaptunk Orosháza községben a márcz. 15-ke meg­ünnepléséről, — a telefon körül erős za­varok voltak, ennek oka, hogy ismertet vén Veres József indítványait, azt mint el nem fogadottakat jeleztük. E tévedést helyre kell igazitnunk. Veres Józsefnek a cselédjutalmazásokra előterjesztett in ditványai egyhangúlag fogadtattak el. Elhibázott élet. — Regény a büniigyi aktában. — Évek óta húzódó bünpör nyert be­fejezést a gyulai törvényszéknél, az ugy nevezett K r e u c h e 1-ügy. Az ügy tör­ténete megindító és különös volta ma­gyarázza, hogy a törvényszék határozata megyeszerte élénk érdeklődést keltett. A szenzácziós bünügy sokféle retor­tán ment már keresztül. A benne sze­replőkre bizonyára fájdalmas vesszőfut­tatás volt az az erkölcsi meghurczolta­tás, melynek annyi évek során át ki vol­tak téve. A legszenzácziÓ8abb bünügyi regény sem lehet érdekfeszítőbben meg­írva, mint a hogyan megszerkesztette a terjedelmes vádinditványt dr. N é m e t hy József, kir. alügyész. Az indítványban a moralista sujtoló kritikája, a poéta színes nyelvezetével és a jogász hideg logika jávai van párosulva. S bárha az elkövetett visszaélések a kellő bizonyítékok hiányában nem is to­rolhatók meg a törvény szigorával, mégis a törvényszék által elfogadott indoko­lásból olyan lesújtó erkölcsi konzekven­cziák vonhatók le, melyeknek hatása alól nem emanczipálhatja magát az em­ber s érzi, hogy ha tökéletlenül is, de a megsértett morálnak mégis elég van téve. A bünügyi vizsgálat. A boldogtalan Kreuchel Gyula va­gyonának elkallódása és az ő szomorú elzüllése szolgáltatott okot arra, hogy Vörös Akos budapesti lakos feljelen tése alapján, a vármegye fegyelmi bíró­ságának eljárása után, a büntető törvény­széknek is foglalkoznia kellett az ügy ben szereplők tetteivel A bünpör actáiból fölöttébb sivár kép domborodik ki. Egy erkölcsileg degenarált, elmegyön­ge ós az iszákosságban elmerült szeren­csétlen jutott oda, hogy ez, — daczára az öröklött tekintélyes vagyonának, rö vid pár óv alatt, mintegy szánalomra méltó elzüllött exietentia, teljesen kifoszt va, nyomorultul pusztuljon el. S hogy a kép még érdekesebbé vál jék, szerepel egy fiatal nő. a ki ennek a szerencsétlen enervált embernek lénye iránt viseltetett, a jólét után való vágy tói elszédítve, kész volt magát neki oda­dobni, a mint feleség szerepel e bün­pörben. Kreuchel gyermekkora. A bünpör szánalmas hőae : Kreuhel Gyula, vagyonos vésztői családból szár­mazott. Atyja H Wenckheim grófok gaz datisztje volt. Édes anyjától nem valami egészséges idegrendszert örökölt, mert családjában az átöröklés révén hagyo­mányos volt a nagyothallás, a skrofulis bántalmakra és a tüdővészre való haj­landóság. Édes anyja túlságos gyöngédséggel, úgyszólván majom szeretettel viseltetett irányában. Mindent megengedett ós el nózett neki. Már mint gyermek olyan szenvedélyeknek lett a rabja, melyek egyenesen kizárták azt, hogy a társa­dalomnak később hasznos tagja lehessen. Kicsi korában hozzászokott a sze szes italokhoz. S ez a kárhozatos szen vedély olyan úrrá lett felette, hogy min­den eszközt felhasznált, csakhogy vágyát kielógithesse. Az elhibázott nevelési rend­szer meg is boszulta magát, mert a mü­veit társaságokat, a családi kört nem szerette, hanem annálinkább vonzódot az alsóbb rendűek körébe. Legszívesebben az istállóban, a kocsisokközt töltötteidejét, vagy a társadalom szemétjeivel a korcs­mákban, hol a pálinkát mértéktelenül itta. Éz az életmód elméjét nagyon elho­mályosította, ugy hogy rendszeres tanu­lásra ós kiképzésre képtelenné vált. Szellemi életének eltompultságáról tesz bizonyságot az is, hogy midőn édes anyja haldoklott, nem volt rávehető, hogy anyja halálos ágyához bemenjen, mikor ez utolsó áldását óhajtotta ráadni. Midőn pedig atyja a ravatalon feküdt, ő a szom­szédszobában czimbalmozással töltötte az időt. Szülei halála után mintegy 18500 frt készpénz, több ezer forint értékű rész­vény és drágaság, különböző ingóságok és a gyulai határban fekvő, úgynevezett Glück majorból álló, tekintélyes összeget képviselő vagyon maradt rá örökségül. Miután kiskorú volt, a vésztői elöljáróság ajánlatára a megyei árvaszék gyamjául: B a k a c 8 Lijos ottani gyógyszerészt ne­vezte ki, mig az ingó vagyon kezelése P á k o z d i Gábor, községi közgyámra bízatott. A gyámolt tovább is folytatta meg­szokott életmódját, folyton tivornyázott ós kicsapongó volt. Gyámja abban a reményben, hogy ha a katonasághoz beveszik, a szigorú fegyelem talán változtatni fog a könyelmü fiatalember gondolkozásán, 1888 évben őt a n.-váradi 13 sz. nehéz tüzérséghez soroztatta be. Azonban a szigorú bánásmód sem változtatott a boldogtalanon, sőt szöké­seket próbált meg, melyen mindannyiszor rajtavesztett és szigorúan megbüntették Szolgálati idejének legnagyobb részét vagy a katonai fogházban, vagy a hely őrségi kórházban töltötte. Ez idő tájban ugy testi, mint szel lemi ereje rohamosan hanyatlott. Egészségi állapotának nagy aiáhanyat lása és elméjének fokozottabb eltompult­sága arra birták Bakacsot, hogy a köz­gyámmal együttesen előterjesztéssel éljen az árvaszékhez, Kreuehel kiskorúságának meghosszabbítása iránt Az árvaszók ezt el is rendelte. Kreuchsl a katonai szolgálatra mind inkább képtelenné válván, Bakacs az ár­vaszék közbenjárását is igénybe vette, hogy őt onnan kiszabadítsa. Éz sikerült is, miután az orvosok megállapítottak szolgálatképtelenségét. Midőn a katonaságtól kiszabadult, Kreuchel oly nyomorúságos állapotban volt, hogy utolsó fehérneműjét is eladta. Gyámja, Pákozdi közgyámnál vett lakást, mig koszttal ő látta el. Tartására havon ként az árvaszék 100 Irtot utalványozott ki, melynek legnagyobb részét korcsmá­ban dorbézolta el. Bakacs nem bízván gyámoltjának gyógyulásában arra a különös elhatá rozásra jutott, hogy az oldalági örökö­sökhöz levelet irt, melyben jelezte, — legalább a vhsgálat erre támpontokat keresett— hogy Kreuchelnéval hosszabb alkudozás utan ugy egyezett meg a re­ménybeli örökösökkel, hogy ezek ajan dékképen egy 2000 frtról szóló nyilatko zaíot állítottak ki részére ; egyúttal Pá­kozdi közgyámnak is — állítólag ennek tudtán kívül — kötelezték magukat az örökség megnyíltával 1500 frt fizetni. Bakacs hibázott abban, hogy Kreu­chelnek tekintélyes összegű kölcsönöket adott, ki pénzzel el lévén látva, korcs máról korcsmára járt, mindenütt ivott ós adósságot csinált. Jellemző életmódjára, hogy csupán Kohn Sámuel korcsmáros­nál italnemüekért többel tartozott 1100 forintnál. Korhelykedése folytán stnynyira el­züllöttó vált, hogy a gyerekek az utcán csúfolódva futkostak utánna s gúnyt űz­tek belőle. A Glück*major megvétele. Az 1891. évben Nagy Kárólv árva széki elnök sűrűn megfordult Vésztőn. Már 1888-ban ajánlatokat tett a Glück­major megvételére, melyért 3000 frot igárt. Bakacs ekkor az adásvételről még hallani sem akart, valószínűleg azért. ert keveselte a majorért megajánloit összeget. A vizsgálati iratokhoz mellékelt le­velekből az is kitűnt, hogy midőn Ba­kacs az árvaszékhez évi 300 frt gyámi jutalom megállapításáért folyamodott, az árvaszéki elnök levélben ígéretet tett neki hogy ez a jutalom meg lesz sza vazva, azonban elvárná, hogy a szerző­dés megkötésénél kezére járjon. Idők folyamán Bakacs véleménye is megváltozott s hajlandónak nyilatkozott Nagy Károly terveit elősegíteni. De hogy ez keresztülvihető legyen, szükséges volt Kreuchelt nagykorúsítani. Nagy Károly ezen maga is rajta volt Sőt mindent megtett, hogy a nagykoru­sitást az árvaszéknél keresztül vigye. A tervnek megnyerték Pákozdi közgyámot is, ki szintén közreműködött a nagyko­rúsítás keresztülvitelében. A nagykorúsítás. Hogy Kreuchel gyönge elméjű, epi leptikus rohamokban szenvedő és be­számithatlan állapotban levő ember volt, azt dr. Csákly János, dr. Nuszbaum Ká­roly és Zöldy János törvényszéki orvos által kiállított bizonyítvány is igazolta, amelyből kitűnik, hogy az orvosok egy­hangúlag abban a meggyőződésben vol­tak, hogy Kreuchel a gyermekkora óta túlságos mérvben élvezett szeszes italok következtében nagyfokú elmegyöngeség­ben szenvedett Azonkívül számtalan tanú is bizonyította, hogy a legmértéktelenebb iszákosság rabja volt Midőn a katonaságtól kiszabadult, Kreuchel megismerkedett Kolozsvári Elek vésztői ü^vvéddel, ki szintén kö c-fönö­ket adott neki. Kreuchel házassági tervei. Kicsapongásai kö/.ben házasságra gondolt, elc3enevészett lelkében olyan érzelmek fakadoztak, melyek eddigi élet­módjával ellentétben állották. Tóih Esz­ter nevü vésztői fiatal leányt kórt meg s ezt el is jegyezte. Midőn az eljegyzés megtörtént, Kreu­chel maga beszélte el mindenfelé, hogy az ő örökségéhez tartozó G !ück majort Bakacs eladta 3000 frtért Nagy Károly árvaszéki elnöknek. S mikor figy Lnez tették az eladási ár csekély voltára, azt felelte: „Oda kellett adni, mert máskép kiskorúságát meghosszabbított ik vilni." Kreuchel reménybeli apósának : Tóth Mihálynas nem volt Ínyére a major el­adása s ki is jelentette, hogy ha Kreu chel a v -je lesz, e földet visszaveszi. Mi dőn ped-g arról értasült, hogy a kisko­rúság megszüntetését az árvaszék 1892. február 6-án fogja kimondmi, magbuta Kies ka Mór szeghaLui ügyedet, hogy fiával ós Kreuchellel menne be Gyulára s akadályozza m >g a nagykorúság ki­mondását. Ekkor azonban Kreuchel :anáciadói azt mondották Kreuchelnak, hogy hi a Glück major eladásához hozzá nem járu 1, visszaviteti a katonasághoz. Jellemző a szegény együgyű ember elmebeli állapo tara, hogy ezt a képtelen rémítgetést el­hitte. Az árva^zéknól Kreuchel nagykoru­ságának kimondására már ekkor mag volt téve minden intézkedés. Nagy Ká­roly elnöki hatalmánál fogva az eddigi előadótól : Chrisztó Miklóstól az iratokat elvette, mert ez ismervén a szerencsét­lennek elmebeli állapotát, nem volt haj­landó a nagykorúságot megazavazni. Az uj előadó nam lévén tájékozva a viszo­nyokról, készségesen hozzájárult az el­nök minden intézkedeaehez. Kreuchel, midőn Gyulán kísérőitől megszökött, egyenesen Nagy Károly la­kására ment. Átadta ennek az általa az előző napon Vésztőn, Kolozsváry irodá­jában aláirt adágvételi szerződéit, mely nek értelmében aGiück majort 3000 frtért eladta Nagy Károlynak, ki a vételár felét: 1500 frtot akkor kezeihez le is fizette. A szerződós megkötése utan ment csak Nagy Károly az árvaszéki ülésbe, hol Kreuchel nagykorusitását kimondot­ták. Támpontokat nyert a vizsgalat so­rán az, hogy a nagykorúsítás kimondása a Glück major megvétele érdekében tör­tónt. Ezért a földért már azelőtt 4300 frtot ígértek, az oldalági rokonok pedig 6 —7000 frtra értékeitek. Az érdekeltek tartván attól, hogy Tóth még kellemetleLségeket csinál ne­kik, rábírták Kreuchelt, hogy eljegyzé­sét Tóth Eszterrel bontsa fel; mit ez meg is tett. A második eljegyzés. Kreuchel második menyasszonya egy szegény özvegy tanitónénak 16 éves le­ányával : Bán Idával volt. Á leányt azzal biztatták, hogy Kreuchel minden vagyo­nát reáiratja, s egyúttal kecsegtették, csak menjen nőül, ugy is nem sokára özvegyen marad. A leány némi habozas után beleegyezett a házasságba. Krt uchel­től 1500 frtot kapott kiházasitási költsé­gekre. Az esküvő 1892 márczius hóban megtörtént s Kreuchel 5000 frtért egy házat vett, melyet felesége nevére íratott. Nagykorúságának kimondásakor a Kreuchel vagy ona 23.710 frt készpénzből, 3524 frt drágaság ós értékpapírból, to­vábbá ingókból ós a Glück majorból ál­lott. Ez az összeg azonban rohamosan elolvadt kezei között. Kreuchel nagyobb összegekkel volt adós Bakacsnak, Kolozsvárynak, Kohn Sámuelnek ós még igen sok vésztői la­kosnak, ugy hogy midőn tartozásait ki­fizette, s az általa megvett ingatlanok ára kiegyenlítetett, a gyám által összeállított számadás szerint, körülbelül 22 000 frtra rúghatott azon kiadás, melyet igazolni lehetett. A hiányzó 4—5000 frtnak hova fordítása és ki által lett felvétele kimu tatható nem volt. A mint azt gondolni lehetettt, Kreu­chel házassága alehetőlegboldogtalanabb volt. Kicsapongásait csak ugy folytatta, mint legénykorában, a háztól többet volt távol, mint otthon s ha haza is került, részeg fejjel inkább az istállóban eludt, mint a szobában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom