Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-10 / 12. szám

XXV. évflyam. _ B.-Csaba, 1898. Csütörtök, február hó 10-én 12-ik szám. BÉKÉSHEEfTEI KÖZLQNT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Eljyas szam ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. A humanismus nagy napjai. Minő különös vá'tozás az erköl csökbeu ! Ne tessék megijedni, nem erkölcsi prédikáczióra vállalkozuuk. Ellenkezőleg ! A világegyetemek érdeklődése lep meg a maga horribilis arányaival, az a közös érzelem, mely a Gibraltártól a Hudson öbölig elfogja a kulturuépeket, hogy öt világ rész, belevonva a maga nagy oceanok szigetlakóival, az egész emberiség eleje egy név körül csoportosalt, egy nevet emlegetnek, azt rajongják körül rokonérzésükkel, ennek kinos jelenjébe, jövendő sorsába magokat beleélik, érte aggódnak, bátorságát bá múlják, geniálitása előttt meghajtja zászlaját a müveit angol, az irigy és ellenséges indulatu német, a méla ki nai és törekvő japáni. E név viselője Zola, évekkel előbb boltos-segéd, azóta szidott és dicsőitett naturalista regényíró, a ki egy fenséges stilü vádlevéllel hivta ki a nemzetek bámulatát. Öt világrész, még a barbár Ázsiából is üdvözletek meunek százával Francziaország ma legnagyobb emberéhez, a ki vádlott. Nem az éu önző szeretetét, nem a vérségi köteléket, nem a faji ragagz kodálst, nem a vallási elfogultságot, hanem a legigazabb emberi humanismus nagy sikerét kell ebbe i az egyetemes érdeklődésben meglátnunk. Es mi, mikor a mi kis körünkben a világhistóriai eseményt Tesszük tollúnkra, nem nézetet formálunk egy ügyről, a mely a legsajátosabban zavaros, olvasóink bizounyal nem is kíváncsiak a mi véleményünkre ebben a szövevényes ügybeu, minket nem érdekel sem a francziák nemzeti féltékenysége, sem a vallási türelmetlenség esztelen tünete, — a pöruek, mely Zola ellen most folyik, emberi momentumait látjuk és elfogódva szemléljük a bumanismusnak ezt a nagy, ez ideig soha a történelemben elő nem fordult diadalát. A humánismusét ! Miért, hogy most arat leguagyobb diadalt ez a legszentebb érzés, ebben a korban, melyet és méltán az erkölcsök dekadens korának mondanak. Jogos kérdés és minden gondolkozó ember ajkán elhangzik. Sivársággal vádoljuk korunkat és kesergüuk erkölcsi ziilöttségén. Azt mondjuk, hogy soha sz erkölcstelenségnek auuyi orgiái nem voltak, mint ma a modern formábau, midőn nincseunek bachauáliák, nincsenek bacbansnők, de vannak Benkő Rózsik. A humanizmus (népiesen megmagyarázva e szó jelentőségétj, a közös emberi szeretet azonban megvan. Látjuk, csodáljuk erejét és őszinteségét. Lanyha erkölcsi világunkban okfejtését nem tudjuk. Miért hojy a humá nizniu - a század végén lobogott föl oly s/.ép fénuyel tündökölve? Nem a szivekben, materiális eszközökben találjuk, kell megtalálni ennek a felbuzdulásnak az okait. Vagyis, hogy félre ne értsenek, ezt a tételt igy formulázzuk : a közös sors szeretettel fűzte össze az emberiséget, melyet megszelídített a cziviiizáció, mint a vadvirág az okszerű kertészkedéssel megfinomodik ; de ez az érzés, ugy mint e napokban, meg nem nyilatkozhatott soha. Hiszen mikor a pietizmus báráuyhimlője (fájdalom, csak igy nevezhetjük) vette hatalmába az embereket, akkor az ő humánizmusuk nagyobb vala, mint ebben az utilitárius korban. És miért hogy ekkori, ily nagyságáról nem tuduuk ? hiányoztak a materiális tényezők, az emberi találmányok. Könnyű most a humanizmusnak egy eszme, egy ember körül megnyilatkozni, mikor a mit Zola tiz órakor Parisban mond, az kábelsürgöuyökön megy át Amerikába és fekete kávé mellett olvassák a jaukeek. Olvassák és lelkesülnek.- Olvassák ezidőben New-Yorkban, Lissabonban, Teheránban, Alexandriában. Az érzel meket irányító sajtó hatalmába vesz, gondolatkörébe ragad, eszmeileg rokonságába kerit s a világ sajtó a maga nagy liberális és humáu eszméit rátukmálja mindenekre. Nem jobbak lettünk mi emberek, de a módjaink nagyobbak, hogy szédületes gyorsasággal és irányítással egy eszmekörbe juthassunk. Még ezelőtt nem is oly régen a franczia forradalmi eszmék uralkodó áramlatáuak hónapokon át kelletett szivárogni, mert a mérföldek csináltak az eszmék előtt torlaszt, ma a villany és gőz korszakában nincsen távolság. Az uralkodó eszmék egy nap átvillanyozzák a népeket. A humanismus korlátlanul nyilatkozik meg és közege a sajtó, széthordj 4 mindenfelé. A vasúti sin, a távirda-drót nemcsak az állami izonzat idegzete, de egyúttal a humán eszméké is. Ezen vibrál ma át egy közös szellem, közös vágy, közös fájdalo.n, közös elragadtatás és közös szégyenérzet. Ez az idegzet az emberi test idegeihez hasonlóan fordítja, változtatja az érzéseket. Ki tudná megmondani, hol áll meg, mit viv ki ennek a nagy ereje ? V. L. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. J,BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. A gazdabál. — A „Békésmegyei Közlöny" oredeti tárczája. — Az úr Isten nem azért teremtette tán az emberi nemet, hogy a sors nyakrafőre üsse, pofozza, a gondok nyakába kapaszkodjanak s földre húzzák, a nyo moruság kénye-kedve szerint dünyögözze, a gonosz szenvedélyek dobálják ie és föl, mint egy tengeren tánezoló hajóéi kát, mint a hogy azt e pessimisták hangoztatják ; én szentül azt hiszem, hogy az ember sorsa minél jobban és kellemesebben szórakozni a földön s amenynyiben a pessimismusnak is igaza van, hát arról se az úristen tehet, mert ö hat napon keresztül folyton azon volt, hogy az ember számára minden képzelhető hasznosat, izépet és jót megteremtsen, azok pedig addig okoskodtak, mig aztán a sok szép, hasznos és jóból, haszontalan, és rosz lett. Ez az ő bajok. Én szivemből örülök, hogy a gazdák az ur Isten akaratának egészen megfelelnek s bennök gyönyörűsége telhetik. A báljokat is akkor rendezik, mikor min den természeti jel arra mutat, — hogy jó termés lesz. A tartós szárazságot egy jótékony csapadék váltotta fel. Egész nap sürü hópelyhek hullottak az égből, hogy a már mar kétségbeeső gazda kedélyét a legjobb reménnyel kecsegtesse. Azonban ha találkozik valaki, a ki már most nagy dühösen nekem akar to. tani, hogy miért akarom erőnek-erejével elhitetni azt, hogy az ur Istennek csakis a gazdákban telik az öröme és azokban, akik jól mulatnak, akik pedig szenvednek, azokra rá se hederít, ami ellenke zik minden vallási fogalommal, hát én annak azt felelném, hogy bocsássa meg bűnömet, melyet azonnal helyre fogok pótolni, mihelyt bevégződik a fariang, csak addig mig bálozunk, hagyjon mulatni, 8 főleg engedje meg, hogy a „csabai gazdakör" fényesen sikerült báljáról megemlékezzem. Megszoktuk már hogy a gazdabál a csabai Carneval egyik legérdekesebb mulatsága gyanánt jelentkezzék és talán e megszokás okozta, hogy az utóbbi években némi részvétlenség mutatkozott iránta. Ez évben, mintha uj életre ébredt volna az érdeklődés ós a gazdabál látó gatottság, kedély és fény tekintetében elérte zeniihjét. Ott volt a szépnem minden osztá lyából, ha már osztályozni kell a szépnemet. • Ugy nézett ki a bálterem, mint egy virágos rét, melynek egyik részében a legszebb kerti virágok, másik részében maga a szabad természet erőtől és bájtól duzzadó virágai díszítik azt. Ha szabadna e hasonlattal élnem, a legszebb vadrózsák, a legbájosabb oltott rózsákkal keltek versenyre. Együtt volt itt társadalmunk minden rétege, testvériesen osztozkodott az est gyönyöreiben. Öröm voit nézni azt a bo gárszemü, ragyogó arczu bájos uri leányt, amidőn legszebb mosolyával repült kézről kézre, élvezettel lejtve a gazda-ifjak kai minden egyes tourt. De a szőkék sem maradtak hátra, mindnyáját megszállta az isteni jókedv es a nézők nagy gyönyörűségére versenyre keltek Grácia istenasszonynyal s kétségtelen, hogy ők lettek a nyertesek. Hadd szóljak az asszonyi gárda szépeiről is Aesculap egyik hívének bájos Székely Irénje, kinek körében megbü völve érzi magát az ember ragyogó szeme sugarától s a legszellemesebb apergüktől a legfüszeresebb fagon de parlektól, melyek az ő bíbor ajkáról hangzanak el. De Mars istennek sem lehet panasza, az ő szolgálatába szegődött Aesculap arany hajú Loreleyja is feltűnést keltett. Jó hogy nem vagyok Paris, mert isten utse, nem tudom, kinek adtam volna az almát, annyi volt ott a szép asszony ós leány. Ámde most veszem észre, hogy mindeddig a legszebb kerti virágokat szedem csokorba, a szabad természet nem kevésbé szép virágairól majd megfeledkezem. Azokon kellett volna kezdenem ugy-e bár nyájas olvasóm, mert hiszen övék volt a bál dicsősége s ők voltak az est hősnői I Jókai tollával szeretnék birni, hogy őket kellőleg ecsetelhessem s Munkácsy szeretnék lenni, hogy arezukat megörökíthessem. Ott láttuk remek báli toilletében a szép Zrínyi Ilonát, vele született sikkel, a legotthonosabban mozogott a parkette sima tükrén, a bájos G. É., A. — s másszebbnél-szebbleányokat és menyecskéket, sok kellemmel ós teljes járatossággal lejtették a keringőt, polkát, ma zurkát s tűzzel hévvel a csárdást. Dicsérettel kell megemlítenem a gazda ifjakat is, kik egymással nem abban versengtek, hogy elbújjanak a tánezosnők szép gárdája elől, mint a mi blazírt századvégi ifjaink, vagy ez ivóban erősítsék, hogy „in vino veritas", hanem az volt a törekvésük — minél többet tánczolni. Győzték is lankadatlan erővel. E bált jellemzi az izlés, csiny ós kedvesség, fesztelenség ós otthonosság, melyKiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Márezius 15 közéig. Mi lesz ? B.-Csaba, február 9. Egy fól század mi hova juttatott ? A népszabadság nagy eseményeiért szürke köztudatot, mert mintha a félszázad ösvényén, tetszhalottat kellene költögetnünk, midőn föl akarjuk rázni társadalmunkat : ébredjetek I Ezelőtt 50 évvel a Bastille romjain örömében tomboló franczia nép hozsannája megrendítette Európaszerte az absolut oligarchák monarchiku* trónját. Orkán süvöltött a légen át s ledöntötte a feudilis kor vihatlannak hitt bástyáit, 24 óra alatt felszabadította a jobbágyságot s következet a népek szabadsága. Ti a szabadságban élő ifjú nemzedék, megtudjátok e érteni 1848. márezius 15 ót? Mintha nem értenétek meg? Mintha nem értenétek hazafiúi fel adatot, hogy a közelgő ünnepen a már czius kultuszának kell áthatni mindeneket. Hogy fényes nagy ünnepségsknek kell lefolyni, a mely tanúsítsa a nem zeti erőt, az eszmék erejét ós azt, hogy méltók vagyunk a népszabaditó márezius nagy vívmányaira. Azt kell tanúsítani egy ünnepnek, hogy : „Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal Van abban élni hit, akarat s erő !" Sem elhamarkodva, sem hevenyészve nem kell tennünk. Sem pártpolitikai ünnepnek nem szabad lenni. Ünnepünk ne legyen se kicsinyes, se erőnk felett való. Ne legyen céda külcsillogás, de le gyen benne tartalom. Ne legyen sablonos és ne legyen magnum áldomás. Hanem legyen meg az a karaktere, hogy nem hagy ki csak egy élő embert, akit idegenül ós eszmeileg megtermóketlenül hagyna márezius Idusa. Szolgáljon az ünnep egy nemzeti öntudatot, azt ben első sorban a rendező urakat illeti a dicséret. Közülök különösen elismerés illeti a patikus gazdát, ki oly szakavatottságot fejtett ki, hogy egész litániát lehetne firtatni arról, hogy hány fólekópen buzgólkodott a vigalom sikerén. A czél el lett érve, mindenki jól mulatott 8 a vendégek csak akkor gondoltak szerteszéledni, mikor már a hajnal biborpirossá festé az eget. Egy emlékezetes szép est eltűnt a mult tengerébe. Mikor mulatunk ismét ilyen jóizüen ? * Y Z A színész jubileuma. Irta: Vedress Gyula. Szegényes szobácskában,rozzant asztal mellet ül a veterán. Arcára halvány világot vet a pislogó mécs. Szoborszerű merevséggel néz az előtte levő szinlapra, mely holnapra a „Babérfa ós koldusbot" müvet hirdeti. — ötven éves jubileumom 1 — igy sóhajt s szeméből két könycsep hull a szinlapra ; egyik talán az öröm, — a má sik a fájdalomé. Ajkára mosoly ül, — mindent elfeled. Körüliaóz, mintha keresne valakit, kivel örömét megossza. Nincs senkije ! Egyedül maradt a képzelt örömök ós hiu remények fejfája gyanánt. Ugy érzi, hogy nem bírja el az örömet, mert hisz a holnap lesz a legszebb egész életében ; holnap üli meg 50 éves jubileumát a színpadon, mely m g most is oly kedves neki. Ötven év I . . . Mennyi küzdés, menynyi nélkülözés tanuja ez idő s mégis felejti az ötven évet ez egy napért, s kik eddig szánták, most irigyelhetnék tői j e