Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-20 / 6. szám

vízcsatorna szolgál. A csatorna balpartja ugj is erősebb, ez szolgál védvonalul, ott ahol még nem elég erős, [kiépítendő lesz. a balpart a csabai felső körgát zsi liptől Békésig majdnem teljesen meg­felelő állapotban van. AZ erősbités, ma­gasítás főképen Csaba és Gyula felett lesz szükséges 433000 köbméternyi föld munkával, circa 109000 frtnyi költséggel lesz eszközlendő. A gerlai Körös-ág bal­partján szintén alkalmas vízvédelmi vo­nal va», bár elég rövid, de itt sok föld­munka lenne szükséges, ez a terv azon­ban az előbbinél drágább. Az előterjesztés nagy tanulmányra valló műszaki előterjesztés, mely minisz­teri felhívásra készült, felterjesztetik a miniszterhez, miután azonban ez idősze­rint sem pénz nincs a végrehajtásra, sem elég ok, mert a vódtöltések teljesen ki­épültek, egyelőre belviz s esetleges sza­kadóvizek levezetésért csupán a csator­nák építtetnének ki. Kimondatott, hogy az elnökség nem három évre nyeri mandátumát, hanem addig, mig az újonnan alakítandó társulat közgyűlése összehivatik. Az alakulásra az előkészületek már folyamatban van­nak. Erre az elnökgég sddigi tisztéről lemondván, a választást dr. Hajnal István vezette. Elnökké egyhangúlag Ladics György választatott. Alelnökké, miután K e 11 e r Imre elfoglaltsága miatt nem lévén hajlandó megbízatást vállalni, — H a a n Béla választatott. A választmány tagjai lettek: P. Nagy Sándor békési biró, Mezey Lajos, Szekér Gyula, Hoflfmann Mihály, Kovács András dobozi biró, Hegedűs Mihály, dr. Hajnal István, Keller Imre, Áchim Gusztáv, Duttkay Béla. Fegyelmi bizottság : Ladics György, Hajnal István, Hegedűs Mihály, Szekér Gyula, Mezey Lajos, Keller Imre rendes tagokból alakíttatott, póttag lett Hoff­mann Mihály. Számvizsgáló bizottság tagjai lettek ; Popovics Jusztin, Baán Károly, Aszalay Gyula. Az ezredéves kiállításon nyert éremért a közreműködőknek köszönet szavaztatik. Melocco Lajos vállalkozóval az épített duzzasztóra vonatkozólag a jót­állási határidő lejárt, — az utófelülvizs­gálatot kéri. G a 11 a t z műszaki tanácsos felkéretik annak eszközlésére s mely után Meloceonak a biztosíték az elnökség ál­tal vtssza fog adatni. K o r o s y László indítványt tesz, hogy jövőben az elővizcsatornán a zsili­pek nyitása ós zárása az összes érdekel­teknek tudomásul hozassék, hogy a sze­rint intézkedhessenek, — elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. kéül B e r z e v i c z y Albert és L á n g Lajos, háznagyul Csávossy Béla, jegvzőkül Eszterház y Kálmán, Mol­nár Antal, Nyegre László, Perezel Béni ós Dedovlcs György választattak. Az egyes bizottságokba is a párt ál­tal jelöltettek választattak. Zola és a Dreyfuss ügy. Budapest, január 19. (Saját tud. táv.) A Dreyfuss, az ördögszigetre száműzött franczia katonatiszt ügye csak most kezd teljesen kibontakozni s a franczia kor mánynak gondot okozni, mióta Zola nyil tan vádolta az ország legelső tisztviselőit. A költőt és irót merészségéért s az igaz­ságügyért felvett harczáért a világ min­den részéből üdvözlik, Björnsterne Börn­ston, a svéd iró is. Szombatra pro és contra meetingek lesznek 'Parisban, elő­reláthatólag nagy zavargásokkal. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, január 19. (Saját tud. táv.) A képviselőházban ma törtónt meg az uj ülésszakra az alakulás. A ház alelnö­által átlőtt zászlóra, mint te a gyűrött ruhádra. Igy a tükör. De ha már a tükröt is megszólaltatom, félnem kell, hogy nem jut hely a báli névsornak. Azért egye­nesen a báli referáda e sine qua nonját sorolom föl. Jelenvoltak a bálanyán Almássy Dó­nesné, szül. Károlyi Ellán kivül: Fábry Sándornó, Bertóthy Istvánnó, Wieland Sándorné, Szél Istvánnó (Békés), Hu tiray Lászlónó (Szent-András), Tanka Gyuláné, Ondrus Cyrillnó, Ottrok István­nó, özv. Dubányi Jánosné. Dubányi Amá­lia, Pándy Istvánnó, Habinay Crisztina. Ladics Györgynó, Kliment Gyuláné, Steinacker Gábornó, özv. Lindlné, Nosz­lopy Emilnó, Ladics Lászlónó, Kalmár Mihályné, Nagy Gyárfásné, dr. Berényi Arminnó, dr. Zöldy Jánosné. Leányok: gróf Cziráky Jean, Beüczey Erzsike, Pándy Erzsike, Gécs Jolán, Herczegh Erzsike (Orosháza), Czódiy Rózsika (Békés), Ottrok Rózsi ós Mariska, Erkel Margit, Kliment Márta, Ladics Margit, Ufferbash Irón, Márky Rózsika, Tanka nővérek (Remete), Lindl nővérek, Kalmár nővérek, Hutiray Berta (B Szt­András), Ambrus Etelka, Kőrös Etelka és Berta, Kiss Gizella, Dubányi Sárika, Rótvölgyi Toncsika, Konrád Margit (N.­Várad.) A karzaton: Frankó Döménó, Ujfalusi Gyuláné, Bodoky Mihályné, Ritzinger Károlynó, Szekér Károlyné és leánya Fanny (Kótegyháia), Dobay Fe­renczné, Böhm Miklósnó (Kótegyháza.) Közéletünk kiválóbb tagjaiból sike­rült följegyeznünk, a vármegye urain, kik tegnap elnök-rendezők voltak; gróf Batthiányi T. századost, Berg báró főhad­nagyot, Saskievics ezredest, Molnár Ákos ezredest, Nagy Gyárfás őrnagyot, Ladios Györgyöt ós sok mást. A békési ev. ref egyház pusztulása. — Saját tudósítónktól. — Békés, jan. 17. Jaj, régi szép magyar nép, Az ellenség téged mikép Szaggat s tép. Mire jutott állapotod J Romlandó cserép ? Mint az ékes eleven kép Voltál olyan szép Magyar nép, De az ölyvnek körme között Fonnyadsz mint a lép Szegény magyar nép. Egy mult századbeli kesergő költe­mény ez, melyben egy ösmeretlen költő­nek hazája romlása felett érzett mólysé ges fájdalma van egyszerű szavakkal megható módon kifejezve s mint szak­értők állítják, a költemény dallamában is a legigazabb fájdalma nyilatkozik meg. Nos,egyházunk előrehaladt romlására gon­dolva, egy kis változtatással a békési reformált hivek is bátran ajkaikra vehe­tik már e siralmas dalt. Hát a fényes és virágzó békéli egyház annyira aláhanyat­lott volna már, hogy ama sötét hangu­latu költeményt reá is lehetne vonatkoz­tatni ? — veti fel a kérdést erős kételyek közt a szives olvasó. Igen ós ismét igen I Mert a meztelen tény, a szomorú valóság az, hogy a békési ev. ref. egyház roha­mosan pusztul s maholnap végromlásra jut. Ezt eltagadni többé nem lehet, tit­kolni nem szabad. De hát mi ennek az oka s lehet-e rajta segíteni ? Épen erre akarok felelni s midőn a függönyt most félrevonom, hogy a veszedelem titkos műhelyébe mások is bepillanthassanak, teszem ezt azon reményben, hogy az il­letékes tényezők soraim által figyelmessé téve, minden lehetőt megtesznek arra nézve, hogy a fenyegető veszélyt rólunk elhárítsák s az egyház hajóját az elsü lyedóstől megmentsók. Idebent meghasonlás, odakint bap tizmus, ez a békési reformált egyháznak két nagy veszedelme. Keletkezésük egy időre esik, azért sokan azt tartják, hogy ok- ós okozati összefüggés van a kettő közt. Kölcsönhatásukat én sem lagadom, romboló hatásukat mórlegelve, azonban állítani merem, hogy a belső villongás ós háborúság, ha idejekorán meg n-jm szűnik, sokkal nagyobb veszedelmére losz az egyháznak, mint a baptizmus. Mart ezt a keresztyén hitélet élénkítésére s a protestáns öntudat erősbitésére irányuló okos ós bölcs intézkedésekkel hatásában gyöngíteni, terjedelmében gátolni lehet ; de ha az egyenetlenség, zavar és meg­hasonlás köztünk egyszer állandó lesz s általa a közélet levegője megfertőzte­tik, ha a mérgező anyag az egyház or ganizmusába egyszer beveszi maiját, ak kor egyebet a lassú, de bizonyos felbom lásnál többé nem várhatunk. Figyelmen kivül hagyva azért a baptizmust, csak a mi belső nyavalyánkkal fogok foglal­kozni s midőn rámutatok a baj gyöke rére, talán annak gyógyszerét is sikerül megtalálnom. Minden tartózkodás nélkül egyenesen és határozottan kimondhatjuk, hogy a békési egyház kebelében duló viszálynak, háborúságnak ós zavaroknak szerző oka nem más, mi at a 7' ifjabb ielkipás tor: Kecskeméti ^erencz ur. Szomorú még el is gondolni, hogy a nyáj eUzele désének — akaratlanul bár, vagy épan szándékosan —- maga a pásztor legyen az oka, de a ki nálunk az egyház bel életét ösmeri, annak lehetetlen más meg­győződésre jutnia. Mintha a végzet egye­nesen azért helyezte volna őt közzénk. hogy nagy ós virágzó egyházunkat fel­bomlássá, s végromlásra juttassa, s e szerepre őt nyugtalan vére, ingerlékeny, türelmetlen s szinte összefórhetlen ter­mészete, érdes modora, nem közönséges akaratereje s SZÍVÓS kitartása kiváló mó­don alkalmassá is teszik. O Amerikából magasszárnyalásu, de ki nem forrott esz­mékkel, nagyszabású, de nálunk a tüz próbán keresztül még nem ment tervek­kel jött haza, mikkel első sorban a bó kési gyülekezetet szeretné boldogítani, mint a hová őt a véletlen szerencse lel­kipásztorul állította. Csakhamar megkel lett azonban győződnie, hogy egyházbo!­dogitó terveit nem lehet oly gyors tem póban megvalósítani, a mint szerinte óhaj­tandó volna, mert nehéz akadályok fe küsznek az útban. Egyik ilyen akadály például a presbitérium, mely józan kon zervativizmusa által vezéreltetve, az egy­házat neki kétes sikerű kísérletezés tár­gyául átengedni nem hajlandó. Másik akadály a törvény, mely az egyháztanács elnökségi tisztét a hivatalára nézve idő­sebb lelkészre ruházza, ebből kifolyólag az egyház kormányzását a tapasztaltabb s az egyház viszonyait jobban ösmerő lelkipásztorra bízza. Másutt, hol kettős lelkészség van, az ifjabb lelkész respek­tálja is a törvényt, amellett figyelembe veszi a biblia intő szózatát is : „jó várni és csendben lenni" nem fészkelődik, nem nyughatatlankodik tehát, a kedvező al­kalmat arra használja, hogy a társada­lomba magát mintegy beleélje, hogy ma­gának hasznos élettapasztalatokat sze rezzen, különösen hogy egyházát minél alaposabban megösmerje, egyszersmind bizonyos egyházkormányzói bölcsességet is sajátítson el. Nem igy az ifjú tiszteletes. Az ő izgatott lelkét olthatatlan vágy emészti, hogy az elnöki széket mielőbb elfoglalhassa, hogy aztán az egyház fe­lett feltótlen hatalommal uralkodjék. El is követett ő minden tőle telhetőt, hogy a nehézségeket leküzdje s az akadályo­kat elhárítsa. Tettei bizonyítják ezt leg jobban. Jól emlékezünk meg egy egy­j házi lap szerkesztőjéhez intézett nyílt levelére, melyban idős lelkésztársát min­den kegyelet és kímélet nélkül támadja meg, működését gúnyos modorban kri­tizálja, legnagyobb igyekezettel azon lé­vén, hogy a ielkésztársanak egyházkor mányzásra és iskola czenzorságra való képtelenségét mutassa ki, nyilván arra számítva, hogy az ekként legyalázott tiszttárs szégyenében félrevonul s az el nöki széket nyomban neki engedi át. Ez ugyan nem következett be, de történtek más egyebek, melyeket hadd borítson továbbra is minél vastagabb lepel. A ku­darcz után a szerinte mozdulatlan, semmi újításra nem hajlandó presbyteriumra vetette magát nagy erővel, az egyházta nács részleges megújításának minden ha­madik évben előforduló alkalmat hasz­nálván fel arra nézve, hogy oda saját embereit ültesse be s ilyenkor a legalsó nép osztály között egészen izgatásig menő korteskedóst szokott kifejteni. Igy juttatott le már régebben egynehány em bert, kiknek az egyházban semmi vesz teni valójuk sem lévén, czivakodásra és versengésre minden pillanatban készen valának. Nem is lehetett tőlük azóta egy nyugodt presbyteri gyűlést tartani s cso­dálatos módon azon tanítók ellen vádas­kodtak nagy előszeretettel, kik az ifjú lelkésznek tetszését megnyerni nem tudták E jó emberek, társul vévén maguk mellé a magtári gondnokot is, nagy buz­galmukban azt is megtették, hogy az esperest, a miért az általuk bevádolt hi­vatalnokokat állásuktól azonnal fel nem függesztette, kötelességmulasztás czimén a püspökség élőit bevádolták. Rozsdás fegyverük azonban ez egyszer visszafelé sült el, mert ö--zes vidjaik alaptalanok­nak találtatván, egyházi tisztségüktől fegyelmi uton — az ifjú tiszteletesnek legbuzgóbb mentési igyeke ete daczára, | (még Debreczenben is járt érdekükben) — mindannyian megfosztattak. Elhagy ták tehát helyeiket a magtári gondnok­nak, tiszteletes uram legbizalmasabb em­berének kivételével, ki az ő pártfogása mellett a terrorizált presbyteriumnak beleegyezésével a jogerős Ítélet ellenére gondnoki tisztét továbbra is megtartotta. Igy állott a dolog a mult óv végén, mi­kor az egyházi törvények értelmében két gondnokot s tizennégy presbyiert kellp választani. S mi történt? Az, hogy az ifjú lelkész ur újra beállott főkorte-mek, a hivatalától fegyelmi uton elmozdított magtári gondnokot újra megvakítatja, az egjhiznak régi, kipróbált hűségű ér telrnes pénztári gondnokát kibuktatja s helyébe a község leg-zájasabb emberét ülteti, a presbyteriumba ezenfelül való ságos sanseouiottokat visz be, az int^lli gens o-ztályból bejutott két eg?ónt nem is említve, kik mindketten az ő meghitt emberei voltak eddig is. A vála-ztás ilye­tén $>redm n.ye roppant felháborodást kel­tett az egyházban, miért az meg is lelt felebbezve s most ugy állu ik, hogy tu­lajdonképen azt sem tudjuk, vannak-e gondnokaink vagy nincsenek; csak az bizonyos, hogy egy csonka presbyterium mellett nagy felfordulás van az ekló­zsiában. Ilyen a mi helyzetünk, ilyen a mi nyomorúságunk, szives olvasó; azért most már ón kérdem tőled, hogy a bap­tizmus terjedésére s belső háborúságainkra gondolva, nem ajkainkra illenek-e a költő panaszos sóhajtásai: Jaj szegény reformált nép, Az ellenség téged mikép Szaggat s tép. Mire jutott állapotod, Romlandó cserép ! Es most hozzátok fordulok egyhá­zunk hivaialos őrállói s kormányzó fóJfiai. Ti tudjátok legjobban, hogy a lelki­pásztoroknak, mint a szeretet apostolai­nak els3 sorban a szelídség, türelem és alázatosság lelkével kell birniok ; ti tud­játok, hogy az egyház, mely nem más, mint a Krisztus követőinek Isten országa terjesztésére alakult társasága, — ma ga^ztos és szent hivatását csak ugy tölt­heti be, ha annak minden egyes tagját az igaz keresztén szeretet hatja át; ti tudjátok, hogy az egyház külső látható képviseletének ós kormányzó kö zegónek, a presbyteriumnak működése csak ug;y lehet az egyházra áldásthozó és üdvös, ha azt tanácskozásaiban és határozataiban nem gyűlölség, versengés, vagy más alacsony emberi indulatok, hanem egyes egyedül az egyháznak igaz java ós érdeke vezérlik ; ti tudjátok, hogy mennyire veszélyes, ha az egyház kor­mányzásárahivatott testület nem az egy­háztagoknak független elhatározása foly­tán ós teljesen szabad akarata szerint, hanem külsőleg erőszakolt vagy erköl­csileg befolyásolt módon alakittatik meg; az meg éppen romboló hatású, ha tisz­tán uralom vágyból, a szélső elemekre támaszkodva, maga a lelkipásztor, a pres­byterium leendő elnöke gyűjt pártot : azért nyugodtan várjuk bölcs itólkezés­teket a felebbezett ügyben, remélvén hogy egyházunk komoly tanácsába a folyton viszályt hintő s zavargó elem i ket bebocsátani nem fogjátok, a magáról megfelejtkezett ifjú lelkészt pedig a to­vábbi pártoskodástólszigorúan eltiltjátok; szerelettel figyelmeztetvén másfelől, hogy protestáns felfogás szerint a lelkész nem parancsoló ura. annálkevósbbó zsarnoka, hanem csak első tanácsosa ós erkölc-i őre egyházának s a gyülekezetének, mert mint az apostol mondja az igehirdetők­nek : Mindenestől fogva, ti magatokat például: adjátok a jó cselekedetekben, nem pedig ugy, mint uralkodván az Ur­nák örökségén, hanem ugy, mint kik Isten seregének tüköréi legyetek." (Tit. 2. 7. Péter I. 5. 3.) Igy helyre áll a béke, s áldás lesz egyházunkon. Ugy legyen I Benevolus. ÚJDONSÁGOK. — Kitüntetések. Volt alkalmunk látni, ugy a bókésmegyei gazd. egylet, mint a Z 1 i n s z k y István egyleti titkár részére az ezredéves orsz. kiállítás alkalmából megküldött érmeket ós disz-oklevelet, az egylet a „Haladási" érmet és oklevelet, Z 1 i n s z k y István, gazd. egyletünk tevékeny titkára pedig, — ki a kiállí­tás vármegyei részét rendezte — akö;­remüködósi érmet ós oklevelet nyerte el. — Zsilinszky Endre dr.-na k szintén most kózbesitették a dohány zsűri által megítélt nagy érmet, melyet „kitűnő minőségű" dohányáért kapott. — Felhívás a bókésmegyei orvos-gyógy­szerósz-egylet tagjaihoz. Van szerencsem az 1868-ik évben alakult bókésmagyei orvos-gyógyszerósz-egylet életben levő összes tagjait f. hó 27-ón délután 3 órára a b -csabai városháza termében tartandó tanácskozmányra tisztelettel meghívni. Tárgy : az egylet feloszlása s vagyonának hova leendő fordítása feletti határozat. Kigyós, január 17. Dr. Hajnal Albert. — A szarvesi konfliktus szeliditéae. A szarvasi templomok istenitiszteletónek nyelve körül támadt ellentót, melyet mesterségesen hintettek el egyesek a szelid ós jóindulatú szarvasi népben, ugy látszik szelídül és sikerül meggyőzni a szarvasiakat, hogy a nyelvi harcz nem fog egyházuk |erősitésóre szolgálni, kü' lönösen Z v a r i n y i János lelkész fel­lépésének lesz az érdeme, hogy a moz­galmat leszereli. Ugyanis a szarvasi ó-szőllőkben a magyar körnek lakomája volt a napokban, melyen a lelkész töb bekkel együtt részt vett. Jó hatást tettek többszörös felszólalásai és atyai tanácsai, a mi figyelemre méltó, különösen a ma­gyar istecitiszteletek ellen fanatizált hí­vekre hatott jótékonyan, ugy, hogy a félrevezetett nép nyíltan kijelentette, hogy ha igy van, akkor ők csak isztelendő urukat követik. Beszéltek még Dankó Sámuel, Brózik Lajos, Paulenda János

Next

/
Oldalképek
Tartalom