Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-29 / 52. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Szerda, junius hó 29-én. 52-ik szám. BEEESHECrTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkínt kétszer:* vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Nyári kaesák. A liirlapirodalmi kacsák virágzó korukat élik. Vasáruapra egész seregével vickándoztak a közélet taván s idétlen alkatuk, nagy tömegükkel jóformán nem is kacsák voltak már, hanem patagóniai röptelenek. Mert hirlapi kacsa-e és nem patagóniai röptéién pl. az a hir, hogy Erdélyi Sándor igazságügyminiszter megy, hogy helyet adjon Nagy Mihálynak, a kihez Erdélyi valósággal Alexander Magnus. A kedves kacsaeregető lapocska meg is okolja és a legnagyobb subjektivitással, hogy miért megy a kicsi Erdélyi és miért lészen igazságügymiuiszter Nagy Mihály, ecskemét képviselője. Hát egyszerűen azért, mert Nagy Mihály, mikor először volt kegyes a parlamentbei} felszólalni, nagyon megdicsérte — Bánffyt, oly nagy államfél fiúnak festette, mint Bismarkot és oly eszesnek, mint Cicerót, olyan szónoknak, mint Demosthenest. Élő embert a szemében ™ég igy össze nem dicsértek és akkor olyasmiről olvastunk, hogy az émelygős ledicséréstől maga Báiiffy — a kinek jó Ízléséhez gratulálunk — is megcsömörlött s mikor elment Nagy Mihály előtt, ezeket mondotta neki: — Ehhez a beszédhez nem gratulálok ! De hát az mindegy ! A fő az, hogy Erdélyi Sáudoruak mégis helyet kell csinálni Nagy számára, a ki igazságügymiuiszter lesz. Mert lennie kell. Lehet, hiszen elvégre az ember nem tudhatja, hogy Nagy Mihályban igazán nagy eszmék szunnyadoznak, valamint az meg bizonyos, hogy sok ember köszönheti a karrierjét annak, | hogy szép beszédet elmondott Bánfty előtt. Wlassics, Werner Gyula, Kistóffy, az ember szereti másban tulnagynak látni azt a tehetséget, melylyeJ maga vékonyan van eleresztve. Legyeu bár hogyan, Nagy Mihályra ráillik az a malliciózus toaszt : A mi érdemeit illeti, bátrak leszünk a jövőre kivatkozui. De hát ez a toaszt még ebben az alakjában is — késni fog. Mert száz szónak is egy a vége. Soha még ilyen kacsát nem termet a kánikula. Az se utolsó, hogy P e r c z e 1 is elmegy egy másik kacsa szerint, utóda neki is olyan minórum gentium, legalább eddigi politikai szereplése után, mint Nagy Mihály, Crausz István lenne az uj belügyminiszter, a ki Nyitrában főjegyző volt s ugy lett orsz. képviselő. Soha még ilyen ugrást! Mivel érdemelte meg Crausz, hogy a kacsa-préda ő legyen, a ki bizonyosan igen komoly készültségü ur és még talán lesz is valami, ha sokáig él, meg ha szerencséje lesz. Ma még nem tartjuk szerencsének, hogy emlegetik. Ámbátor vau rá eset, hogy annyit emlegetik az embert intendásnak (mint Fenyvessy Ferencz bizonyítja,) hogy végül megteszik — Veszprém főispánjának. Crauszból is lesz valami, ha nem is, ma, ha nem is holnap. De Darányi Ignácz is menne. 0 is ki van szemelve. Mindent elhiszünk, de hogy a kabinet súlyát, a nagy ambíciójú Daráuyit el tudnák ejteni, ebben erősen tamáskodunk. Hiszen a napokkan hangzott el és pedig igen hivatott ajakról, hogy még ilyen földmivelésügyi minisztere nem volt az országnak. Születnek az uj államtitkárok is: Jeszenszky Sándor, K r i s t ó f y József, R e i s z i g Ede, mindennap másik lép előtérbe. Fognak még vagy kilenczet emlegetni és lészen belőlük — nem lehetetlen — a tizennegyedik. Ujabb kacsa as országgyűlés hirtelen feloszlatása. Erről a kormány félhivatalos lapja már jónak látja egy kissé sincerizálni. Szól pedig erre vonatkozó közlése a következőképen : Több lap — köztük a „Magyarország", mely a politikai mesék terjesztésében vezérszerepet játszik — napok óta azt a tendencióus hírt terjeszti, hogy B á n f f y báró miniszterelnök parlamenti csiuyra készül s a képviselőház utolsó ülésén egész váratlanul be fogja rekeszteni a második ülésszakot. E hir, mint illetékes forrásból értesülünk, közönséges valótlanság. Errőltudhatvalamit a „Magyarország" kormánya, de Magyarország kormánya távol áll minden berekesztési tervről. Ki tudná szerit, ki tudná számát a nyári kacsáknak ? — Képviselői beszámoló. Dr. M e s k ó László, Békés város országgyűlési képviselője beszámolója elmondása végett szombatond. u. Békésre érkezett. A képviselő fogadására küldöttség ment ki Békés-Földvárra, Békésen pedig számos választópolgár várta megérkezésekor s bevonulása valóságos diadalut volt. Meskó László vasárnap délelőtt 10 órakor mondta el beszámoló beszédét a városháza udvarán óriási közönségeelőtt, mely élénk érdeklődéssel s feszültfigyelemmelhallgatta fejtegetéseit. Beszédének különö.-en ki emelkedő része a provizórium-javaslat bírálata volt. Foglalkozott továbbá beszédében a munkás és munkaadó közötti viszonyról s a hitelszövetkezetekről szóló törvényekkel is, majd rátért a socializ «t mus kérdésére, kiemelve az orvoslás módozatát. Vasárnap délután a képviselő tiszteletére a s városhoz közel fekvő Széchenyi-kertben nagy mulatság volt, a melyen Meskó nagy ovációkban részesült. Meskó nagy társasággal nézte meg az áldást igérő határt. Szegedi Károly lelkész pártelnök vendége volt, ki vasárnap délben tiszteletére ebédet adott. Hétfőn a képviselő Nyíregyházára utazott, amidőn párthívei közül többen elkísérték. A békésmegyei gazdasági egylet a kartellek ellen. — Fölirat a miniszterhez. — Említettük már, hogy a békésmegyei gazdasági egylet fölir a mind nagyobb tért foglaló kartellek megszüntetése, törvényhozási megrendszabályozása érdekében. A fölirat hasonló szellemben való támogatás érdekében az összes gazdasági egyletekhez átküldik. A fölirat a miniszterhez a következő: A mezőgazda küzdelmének megnehezítésére nem csekély befolyással vannak a kereskedelmi körökben szokásossá lett cartellek, melyeket a nagyobb ex port-malmok és gyárak, a buza ós egyéb gazdasági termények árainak leszorítása, más érdek-csoportok pedig egyéb cikkek beszerzési árának emelése czéljából egymás között kötöttek. S alig hogy ezen, a mezőgazda kizsákmányolására irányuló törekvés miatt az ország őstermelői feljajdultak és védelmet kértek, egy ujabb törekvés nyilvánul ugyan azon czélból, ugyan azon eszközökkel és ugyancsak azok ellen, a sok oldalról sújtott mezőgazdák ellen, akik már-már belefáradnak a létért való küzdelembe! Ezen törekvés abban nyilvánul, hogy a biztosító-társulatok léptek kartellbe s kimondták, hogy bárhol biztosit is a gazda jég ellen, egy a kartellbe lépett biztosító társulatok által fixirozott dijat kénytelen fizetni. S ez által nemcsak „ BékésmegyeiKözlöny"tárcája. A szép Liliről. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — En nagy optimista vagyok. Tamás barátom azonban annál keserűbb pesszimista, amiért én aztán igen ragaszkodom hoz'/á. Fájdalmas tapasztolom sokszor, hogy nem jó az embernek olyan túlságosan rózsaszínbe látni a világot és Ta más barátomnak van szürke és fekete szine elég, hogy néha-néha amúgy istenesen bemázolja előttem az egész mindenséget. Művész ő ebben ; akárhol tanulta : jó azaz iskola, cssk ugy gondolom, igen szomoiú ós igen sötét. Riikju találkoztunk és mindig az utczan. O mindig zsebredugott kezekkel jő, tétova lépésekkel, mint valami alvajáró és rendesen elmegy mellettem, anél kül, hogy észrevenne. En aztán ilyenkor utána bökök a boltommal. A minap a Kerepesi uton fogtam el. Alig teszünk pár lépést: Kovács Pista jön im velünk szembe nekipirult arczczal es ruganyos léktekkel. Kalspja szélihez csapja a jobbik tenyerét, mint valami újdonsült peczkes bakakáplár s egy hangos „szeivuztok" kiáltással tovább száguld. — Ugy-e Kovács Istók ? néz utána Tamás. — Az ám ő. — No nézd 1 . . . szánakozik rajta. Igen, mert ő nem látta Kovács Pistát körülbelül két óv óta. Pista barátunk akkor került föl a kisvárosból s az időt gyakran találkozott vele Tamás is, mert az ulczájában loholt minden reggel a minisztériumba, ahol nyolcztól kettőig körmölt egy pengő forintért. Valamikor együtt koptattuk a kollégium padjait. Istók ugy gondolom a ha todikból kimaradt; hajói emlékszem ; a logarithmus táblákkal ós a magasabb egyenlettekkel gyűlt meg legfőképpen a baja. Nehéz fejű gyermek volt

; de SZÍVÓS akaratú és egy kissé hajlékony derekú, azért hát fölvitte annyira amenynyire. A minisztériumból átment a város hoz és most ott irnok nyolczszáz forint fizetéssel és kétszáz forint lakbérrel. Ezt persze Tamás barátom nem tudja, de nem tudott ő még egyebet sem. Er deklődött, azért hát felvilágosítottam : — . . . Igen pár héttel ezelőtt nevezték ki és most boldog vőlegény. Látod : majd elröpitette a nagy boldogság I Most is a menyasszonyához megy ; tudod ki a menyasszonya ? — Lili, a szép Lili, az, ha moderm . . . Itt pauzát tartottam, mint aki nagy, meglepő dolgot bököt ki és lesi a hatást Tamás barátom nzonban közönyösen várta a folytatást. — Tegnap beszéltem Pistával a „Garibaldi" kávéházban. Véletlenül nyitottam be, hát ott könyökölt a kasszánál és a kucseberíől nyert skatulyából cmkorral kínálgatta a Lilit. — Te ismered őt ? — Vagy fél óv óta nem jártam arra, akkor hajói emlékszem, Marosának hivták a kaszirnőt, de Lilinek semmi esetre sem, pláne szép lilinek : sötét éjszakához hasonlítgattak szegényt. — No hát az más volt. Most Lili van ott s ő a Kovács Pista menyaszonya Szép leány, nagyon szép. Kicsikét fonyadtnak látszik ugyan, do a sok éjszakázástól van, majd neki pirul ismét, ha kipihenteti magát. Igy mondta Pista, mikor érzékeny búcsúzás után hazafelé tartott velem — ós igaza van. Elmondta még nagyjában Lili történetét is, mely igazán megható. — Igen jó családból való leány 1 az édes apja ügyvéd volt szegénynek Ugocsában. De nagyon jó ember volt, ^em értet az embernyuzáshoz s az anyagi za varok halálba kergették. Gonosz szívű mostohája aztán rosszul bánt Lilivel ós üldözte hazulról. Nem volt senkije a világon, hát ide került, itt van. Valóságos kinsz nvedés ránézve ez az állapot, ón megszabadítom. Holnaptól kezdve nem megy be a kávéházba, magamhoz veszem, feleségemmé teszem. Hűséges, jó asszony lesz belőle. Kezdtem becsülni ezt a gyermeket, barátom. Ha feje kissé kemény is, lám milyen puha jó szive van. Most, mondom, a menyasszonyához megy, a ki még a „Tavaszerdő"-utczában lakik valaki piszkos házmester-odúban, de holnap már elviszi onnét. Ide jönnek majd vacsorázni együtt a „Három zergébe", ha akarod térjünk be, megláthatod. — Igen kíváncsi vagyok. Csakugyan nemsokára megjöttek. Nem vettek bennünket észre s szerényen behúzódtak a leghátulsó ablakfülkébe. — Na nézd, itt vannak, — figyelmeztettem Tamást, — az ott Lili, ugy e. hogy szép, ugy e, hogy kedves ? Hát csakugyan nem ismered ? Tamás hideg nyugalommal hörpintette poharát, czigatettre gyújtott, azután seólott gunymosolygással — De hogy nem, de hogy nem. A nyáron ott künn volt a Varietében s többek közt nekem is elmondta ezt az érzékeny históriát. En azonban tudod, nem hiszek az érzékeny históriákban, hát egy éjfélen utána lopóztam Lilinek a „Tavaszerdő"-utczában. Ingerkedni kezdtem a házmesterrel. — Szép madarat eresztet be az imént. A vén Cerberus kissé beszeszelt valahol s hamarost kibökte az igazságot: — Megbiszek az. Na nézzen most ón rám, az éntőlem a Lizi. — Bolondok vagytok mind ketten, — szólt még Tamás, a mint az ajtóban elváltunk, — mond meg Istóknak. SzerLampérth Géza. vusz Gyöngyvirág regéje. Pál ós Virgina két kis parasztgyerek volt a Lago Maggiore partján, midőn az egynehány évszázaddal azelőtt megszűnvén jéghegyeknek lenni, a hoszszu földet erdők kezdették ellepni s a rétek, szines virágokkal és üde, bársonyos füvei borítva, illatos szőnyegekként terülnek el, a gesztenye- és bükk-rengeteg között. Testvérek voltak, a fiu hat s a leány nyolcz éves s reggelenként együtt távoztak a kunyhóból, egy-egy darab fekete kenyérrel kezükben, hogy birkáikat és kecskéiket a legelőre hajtsák. Csak délfelé kerültek haza, hogy szüleikkel ebédeljenek s rendesen jó kifáradvá, nem a sok futkározástól vagy dologtól, hanem mert sokat kaczagtak ós sokat játszottak, Se czipőjük, se kalapjuk nem volt. de olyan eleven vérű, vidor gyermekek voltak, hogy minden szavuk madárcsicsergéshez hasonlított; kaczagtak egyegy mellettük eldöngecsilő méhecskének, a saját fura mozdulataiknak, egy egy utjokban heverő kődarabnak, amelyben megbotlottak. A kis erdő, melybe nyájukat legelőre hajtották, közel feküdt szüleik gunyhó-