Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-23 / 50. szám

nem hisszük, hogy munkásaink között lenne ez a szándók ; de ha mégis akad­nának hebegyurgyák, a kik föltehetnók, hogy az államhatalom nem lenne erélyes a törvényes rend fentartása érdekében és ha lennének, a kik föltennók, hogy dőre szándékaik a munka abban hagyá­sával, a szerződés meg nem tartásával ezélt ér, — azok e rendelet elolvasása után tisztában lehetnek, hogy tervük előre dugába dőlt. Csak maguknak okoznak vele kárt, késő megbánást, ártani nem árthatnak senkinek. A miniszter rendelkezése szó szerint a következő: Azon ezólból, hogy az egyes várme­gyékben az arató munkások által netán tervezett aratási sztrájk megelőzhető, esetleg meghiúsítható legyen, a földmi­velósügyi miniszter a folyó évi aratás ide­jén a mezőhegyesi, kisbéri ós bábolnai m. kir. állami ménesbirtok, valamint a beregmegyei szolyvai járásban levő ál­lami bérlet területén (Szolyván) nagyobb számú számfeletti arató-munkást fog ál­lami költségen készenlétben tartani s az egyes munkaadók a sztrájkoló munkások pótlására rendkívüli esetekben e készen­létből fogja a szükséges munkaerőt ren delkezósére bocsájtani. Mivel azonban az aratási munkála­tokhoz szükséges munkaerő közvetíté­sének e rendkívüli módja csak indokolt esetben vehető igénybe, a munkaadók a közvetítésre csak az alantabb jelzett fel­tételek mellett tarthatnak számot. 1. Az összpontosított munkáskószlet­ből az alább közölt eljárás ós feltótelek mellett első sorban csak azon munkaadó kaphat munkásokat, a ki az aratási mun­kára tényleg szerződtetett munkásokat, munkásai azonban az ő hibája nélkül a szerződós teljesítését megtagadták s a szerződés teljesítése végett alkalmazott hatósági közbelépés sem vezetvén ered­ményre, a munkaadó helyben, vagy a környéken a közvetlen szomszédjai által fizetett munkabér ós feltótelek felajánlása mellett munkásokat nem kaphatott. 2. Azon kérdésben, hogy e körül­mények fenforognak-e s igy az illető munkaadónak a szükséges munkaerő át­engedésére igénye van e? a járási fő szolgabírónak (rendőrkapitánynak) kell első sorban a főispánhoz, távollétiben az alispánhoz javaslatot tenni. Ha a járási főszolgabíró (rendőrkapi­tány) a munkások átengedését indokolt­nak tartja, foglalja jegyzőkönyvbe a munkaadó kérelmét, annak azon nyilat­kozatával együtt, hogy az aratási mun kálatok végzésére átengedett munkások munkabéreinek, valamint a szállítási költ­ségeknek kifizetésére és a munkások élel­mezésére magát kötelezi s az e részben előforduló netaláni viták esetén a föld­mivelésügyi minister elhatározásának ma gát aláveti. A járási főszolgabíró (rendőr kapitány) az esetben, ha a munkaadó kérelmát teljesitendőnek tartja, miután a jegyzőkönyvet felvette, a főispánhoz táv­iratilag tesz jelentést. A főispán vagy távolléte esetében az alispán (polgármester) viszont a munjp­megtagadás körülményeinek részletes köz­lése mellett táviratilag jelenti be a mi­niszternek, hogy kinek, mely községbe, melyik járásba, mely vasu'.i állomásra ós mily számban ajánlja, hogy a munkások kiküldése iránt a miniszter intézkedjék. Tekintettel arra, hogy a munkáskósz­letből esetleg sok munkaadó igényét kell kielégíteni, a főispán csak a feltétlenül szükséges számú munkások kirendelését javasolhatja. Minthogy nincsen kizárva annak le hetősége, hogy olyan munkaadó is je­lenkezhetik, a ki a felesleges munkás­készletből olcsóbb munkaerőt remélvén szerezhetni, maga kereset ürügyet szer­ződöttmunkásainak elbocsájtására s maga adott okot a sztrájkra, a miniszter ki­jelenti, hogy ilyen munkaadónak semmi esetre sem fogja a netalán szükséges munkaerőt átengedni, mert ha ily mun­kaadók is támogatásban részesülnének, a netáni sztrájk meghiusitásása tett in tézkedések nemcsak czélvesztettekké vál­nának, de a helyzetet jövőre kétségtele­nül súlyosabbá tenné. 3. A főispán, esetleg az alispán táv­irati jelentésére a minister intézkedik, hogy a mennyiben rendelkezésre áll, a javaslatba hozott munkaerő a megneve­zett munkaadó róízóre megjelölt vasúti állomásra lehetőleg a legközelebbi telep­ről azonnal e's állittassék. Ezen elszállítás költségei a munka­adó által fedezendők. Á vasúti állomástól a munkahelyig a munkaadó köteles a szállításról gondos­kodni. Ha a munkaadó kifejezetten nem kéri, hogy a munkások külön vonaton szállittas-s nak, a munkások a rendes sze­mélyvonatokon szállíttatnak a rendes szál­lítási kedvezménynyel (t. i. fólmdnetjegy­gyel). Ha a munkaadó már a telepről kocsin akarja a munkásokat elszállítani, ez a jelentésben kitüntetendő. A mun­kástarlókból 40—50 munkásnál kisebb csoport rendszerint át nem engedhető. A munkások elindításáról a te'ep felügyeletével megbízott közeg az illetó­tékes főszolgabírót (rendőrkapitányt) a biztonsági intézkedések megtétele véget 1, valamint a munkaadót táviratilag értesít. A járási főszolgabíró (rendőrkapitány) a munkások megérkezéséről közvetlenül a miniszterhez távirati jelentést tesz. 4. A munkások munkabére a telep ről való elindulás napjától számítva, a munkásoknak a munka befejeztével lak­helyükre való megérkezésükig terjedő idő­tartamra fizetendő meg a munkaadó által, a szállítási költségekről s a munkabérről a telep vezetője részéről kiállított s a munkaadónak megküldöt számla alapján. Ha a munkaadó a munkásokat a munka bevégezte előtt a miniszter által elfogadott ok nélkül rendezésre bocsájtja, az esetben a munkaadó a szállítási költ­ségeken felül a munkások három, ille­tőleg öt heti munkabérét köteles a főld­mivelési tárczának megfizetni. A munkaadó a munká-okat a meg­érkezéstől kezdve a munkálok lakhelyére való érkeztéig köteles teljes élelmezéssel ellátni. A munkások élelme ugy, oly mó­don ós mennyiségben szolgáltatandó ki, mint a hogyan az állami ménesbirtokra szerződtetett munkások élelme kiszolgál tátik. E szerint a munkások páronkint kap nak minden napra akár ünnep, akár In­verő, vagy helyben beteg napokra 05. kg. búzalisztet (főzőliszt), 1 kg. árpalisztet. 1 kg. rozslisztet, 0 24 kg. hüvelyest, 0.06 kg. sót ós zsirváltság fejében 3 5 krt naponkint; továbbá egy hétre : páronkint 1.12 kg. húst, ezenkívül kapnak még, de csakis munkanapokra, az aratók (ka­szás) 0.3, a kötözők pedig 0.2 liter pá­linkát. Végül az élelmezés elké tzitéséhez szükséges tüzelő anyagot s egész nnpra a helyszínére szállítva egészséges friss ivóvizet. A hüvelyes esetleg burgonyával he­lyettesíthető ós pedig 0.24 kg. hüvelyes helyett 2.40 kg. burgonya adandó ki. AZ árpa- ós rozsliszt pedig búzaliszttel vált­ható meg, mely esetbeu 1.00 kg. árpa­liszt ós 1.00 kg rozsliszt helyett össze­sen 1 és V2 kg. búzaliszt adandó. A pálinka a munkás kívánságára készpénzzel megváltandó. 5. A tartalékmunkások a folyó hó 23-tól számított három hátre, azzal hogy felhívásra még további két héti? köte­lesek dolgozni, a következő napi munka­bérek mellett fogadtattak fel: arató-férfi legkevesebb 80 krtól legfel­jebb 1 frt 20 krig, vasár- és ünnepnapokra, valamint betegnapokra napszám nem fi­zettetik. A munkaadó a telepről való elindu­lás napjától a munkások haza érkez­téig terjedő időre ugyanoly összegű nap számbórt tartozik a főldmivelési tárcza javára megtéríteni, mint a mily összegű munkabér a részére átengedett tartalék munkáscsoport javára a felfogadási fel­tótelek szerint ezen időre jár. Azt, hogy mely telepről s mily nap­szám mellett felfogadott munkáecsoport adassék részére át, munkaadó meg nem szabhatja. A munkásokat lehetőleg a mun­kaadó birtokához legközelebb eső telep­ről fogja a miniszter a csoportok sorrend­jében átengedni. 6. A munkások lakhelyére való visz­szaszállitásáról a munka bevógeztóvel a munkaadó költségére azon telep vezetője gondoskodik, a mely a telepről a mun­kások átadattak. E végből köteles a mun­kaadó a munka bevégezte előtt legalább három nappal a telep igazgatóságát ér­tesíteni, hogy a munkások mely napon lesznek elszállíthatok. Bárha a fentiekben foglaltak e rész­ben kételyt nem hagynak fenn, nehogy a miniszter elhatározásának esetleges félreértése által egyesek önmaguknak kárt okozzanak, a miniszter ismételten kije lenti, hogy azon muukadók részére, akik arató-munkásokat nem szerződtettek, ara­tókról méltányos és a szomszéd birtoko­sok által elfogadott feltótelek mellett nem gondoskodtak, a munkástartalék telepek­ről munkaerőt átengedni nem szándé­kozik, ha azonban a munkaadó önhibáján kivül maradt aratc-munkások nélkül, — amenynyiben a vármegyei hatóságok ós a gazdasági egylet közvetitósóvel a tőr vónyhatóság területén nem szerezhet munkásokat, — sz esetben a ministerium munkásügyi osztályához (VII/4) intézett szó- vagy levélbeli kérdesére hajlandó tájékoztatni afelől, hogy mely községek­ben vannak olyan helyben alkalmazást nem találó munkások, a kik idegen helyre is elszerződtethetők voluának. Olvasóinkhoz. Közeledtével az uj negyedévnek, biza lommal kérjük föl olvasóinkat, méltóztas­sanak a „B ékésmegyei Közlönyt" párto­lásukkal továbbra is megtisztelni. A „Békésmegyei Közlöny" negyedszázados pályafutása alatt elerte azt, hogy mint a legtekintélyesebb ós a legnagyobb számú olvasóközönséggel biró lapra szoktak rá a megyében hivatkozni. A pártolást elérte azzal a kitartó munkásságával, melylyel a megye közügyeit minden vonalon sze­retettel szolgálta ; a tekintélyt pedig azzal, hogy minden munkáját becsvágygyal végezte ós mindég a legjavát nyújtotta annak, a mi vidéki lapnál egyáltalában lehetséges. Jövőben is követjük eddigi irányun­kat, hogy abban az eszmekörben moz gunk, mely pátriánkon megnyilatkozik ; megyei lap leszünk, dolgozva a megye minden egyes községének szellem és anyagi meggyarapodásáért. E mellett vál­tozatos eleven, minő közéletünk, mely nek hü tükréül szegődik ez a negyed­százados hirlap, B ^késmegyének egyetlen politikai lapja. Minden rovatunk válto­zatos feldolgozásában érdekes marad ; szeretettel és fáradságot nem ismerve szol­gáljuk annak a közönségnek ügyet, mely tőlünk el nem tántorodik. Büszkék vagyunk rá, ho?y a „Békés­megyei Közlöny" folyton izmosodik, tért fogla 1. E'.t lelkiismeretes munkával ki­érdemelni lesz mindenkoria becsvágyunk. A szerkesztőség. * A kiadóhivatal tisztelettel tudatja, hogy a „Bókésmegyei Közlönyt" a nyár folyamán bárhová utánna küldjük olva­sóinknak, csak erről egy levelezőlapon eleve értesítést nyerjen. A lap előfizetési ára nem változik. Marad továbbra is : fél évre . . 3 frt. negyed évre 1 frt 50 kr. Kérjük az előfizetésnek mielőbbi megújítását s e czólra mai számunkhoz postautalványt mellékeltünk. A kiadóhivatal. A mult Két halottjai. — Wodiáner Albert báró. — Hegedűs Mihály. — Napok óta csöndesen nyugossza örök álmát az a két különféle iranyban, de mindketten feledhetetlen közéleti tevé­kenységgel működő ós sokáig jó emlék­ben lévő halott, a kit nagy részvéttel temettek el: Wodiáner Albert báró ós Hegedűs Mihály. Egyik nevezetesen oldotta meg a „nemesseg kötelező" elvét, má.-ik igaz demokrataságával ós ennek tündöklő erényeivel szolgálta embertársai ügyét. Mindkettő tündöklő példa: egyik a főúr, a ki bibliai értelemben teszi a jót, másik a demokrata, a ki roskadásig dol­gozik. Nincs a megyében egy sem, a ki Hegedűs önzetlenségéről, nagy szorgal­máról ós tudísáról ne tudna egy meg­tör ónt epizódot elbeszelai, a gyomai báró életéből pedig a világsajtóba kerülnek olyan intimitások, a melyeket életében eltitkolt az ő nagy szive. Elmondunk belőle kettőt. Az elhunyt báró Wodiáner Albert óriási vagyont hagy fiára, ifjú baró Wodi­áner Albert főrendiházi tagra ós a magyar delegáczió tagjára. Még pedig azzal a megnyugvással hagyhatta rá vagyonát, hogy az nem fog elpusztulni, hanem a legrosszabb esetben is megmarad, ha ugyan nem gyarapodik. Efelől már vagy tiz esztendeje bizonyos volt az öreg ur. O maga szokta volt elbeszólni a követ­kező történetet, amely teljesen meggyőz­hette ifjú Wodiáner Albert anyagi meg­bízhatóságáról : • — Az én fiam, mesélte régebben az öreg ur, roppant takarékos ember. Nem tudtam a lu npolásra rávenni. Mikor em beresedni kezdett és szüksége volt rá, hogy viáglátott ember legyen, behívattam egyszer: „Edes fiam, mondtam neki — te most utazni fogsz. Bejárod a világot. Nesze, itt van pénz,amennyi csak kell. Itt van harminczezer forint. Légy ur, légy lump, légy gavallér. Szórd a pénzt, ha elfogy, küldök ujatl" — Ezt mondtam neki és útra eresztettem. Mit gondoltok, mi történt? Oda volt fólesztendeig s mi­kor visszajött, a harminczezer forintból visszahozott — negyvenötezret. Útközben nyert a börzén. — Nohát ebből sohse lesz ember, tette hozzá az öreg ur elkeseredetten, de azért titkos boldogsággal. Ez is igen jellemző : ümikor pár óv előtt Zágrábot óriási földrengés érte s ennek következtében családok százai jutottak tönkre, báró Wodiáner Albert táviratilag Budapestre kérte gyomai urad. főtisztjót és külön­ben is kedvelt emberét Kherndl Györ­gyöt. A legnagyobb titoktartás kötele zettsége mellett átadott neki tízezer fo­rintot azzal az utasítással, hogy nyomban ulazzék le a földrengés sújtotta városba, tanulmányozza az okozott nyomort ós ahol legindokoltabb a segítség, hatósági közreműködés mellett ossza szét a rábízott összeget. Igy is történt. Kherndl csak nyolcz nap múlva jött haza Gyomára, addig családja sem tudta, hogy mily meg­bízása van ; a zágrábi közönség, a lapok pedig még kevésbé tudták, hogy ki az az emberbarát, a ki a vószsujtott legfá­jóbb könyeket szorította s legégetőbb se beket gyógyította. * A fővárosban Schlauch Lőrincz szentelte be a halottat s hétfőn délután tették le Gyomán örök pihenőre. Es a temetés osztatlan gyász közben törtónt. Grócz Béla fényes segédlettel énekelte a megboldogult fölött a circum-dederun megható gyász-dalát; a gyomai dalárda 111 6 s s y Gyula vezetése alatt gyászdalt énekelt. .".Külön szalonkocsiban jöttek el a temetésra a megboldogult neje, fia, a Harkányi ós Nemess grófi családok, Aczél Béla. Békésvármegyét a temetésen L u­k á c s György fő , F á b r y Sándor al­ispán, Zöldy János dr. főorvos képvi­selték. Küldöttségileg jelentek meg En drőd ós Gyoma község elő járói, a gyo mai kaszinó, a békésmegyei gazd. egy­let Zlinszky István titkár vezetése alatt. * Wodiáner Alb rt gyomai temetéséről a következő részleteket közlik velünk: Az összes templomokban harangok zúgtak ; oly nagy közönség jelent meg az egész környékről, hogy annak fele sem fért a templomba. Minden középü­leten gyászlobogók hirdették Gyoma vesz­teségót, igaz fájdalmát Megható özvegyé­nek koszorufelirata e sokat jelentő szóval: „Feltámadunk I" A megboldogult, mint egy lapban olvassuk, hatvan millió forint vagyont hagyott hátra. Végrendeletét a napokban bontják föl. Ki volt Hegedűs Mihály, az im­pozáns temetesén tünt ki, melyről már hiiadással voltunk. Itt közöljük, hogy százakra megy a részvéttáviratok száma. Egy párt mi is bemutatunk : Nagyságos asszonyom I A lesújtó csa­pás, mely boldogult ferjének elhunyta alkalmából Nagyságodat érte, vármugyei közéletünkre is sulyo3 megpróbáltatás, mert a megboldogult a közélet minden terén fáradhatatlanul érvényesítette ki­váló munkálkodását. Engedje meg Nagy­ságos Asszonyom, hogy a lesújtó csapas alkalmával ón is őszintén érzett igaz rész­vétemnek adhassak kifejezést 8 biztosít­hassam róla, hogy mely fajdalmában mindazok osztoznak, akik az elhunytat eletében tisztelni tanulták. Gyulán, 1898. junius 15-ón. Igaz tisztelettel Lukács György. A táviratok közül következőket kö­Fogadja nagyságod férjének lesújtó elhunyta alkalmából fajdalmas részvétem nyilvánítását. Darányi Ignácz. Mélyen megszomoritva a gyászos ha­láleset hire által, fogadja legőszintébb rószvé em nyilvánítását a pótolhatlan férj és férfiú elvesztése felett gr. Wenckheim Irigy es. Fogadja őszinte részvétemet az önt ért csapásért gr. Jllmásy "Dénes. A fájdalmas súlyos veszteség mélyen meghatott. Őszinte részvéttel vagyok fáj­dalma iránt. Isten kegyelme adjon erőt és vigasztalást. gr. Wenckheim Dénes. Fogadja legőszintébb részvétem nyil­vánítását férjének elhunytával. Legyen meggyőződve, hogy tisztelettel és hálával emlékszem róla. AZ Isten nyújtson erőt e szomorú csapás elviseléséhez gr. Wenckheim Istoán. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. G ilkos merénylet. Budapest, junius 22. (Saját tud. táv.) Kedden éjjel M e s t e r Károlyt, egy nagy­várdai községi járásorvosnak fiát, ki a belügyminisztériumban a politikai detec­tivosztály vezetője, amint az ujvásártóren haladt, burkot vetettek a nyakába és fojtogatni kezdték. A megtámadott kiáltozására munká­sok közeledtek, mire a rablók késsel ol­dalába szúrtak és elmenekültek. A munkások a mentőkért telefonoz­tak s ezek bekötözték a sebet. Halálos sebesülését belső zsebében levő kemény­tábláju könyve hárította el. A merénylet valószínűleg boszszu müve, mert Mestert már pénteken is megakarták gyilkolni. Nem lehetetlen, hogy oláhok a gyilkosok, mert Mester román dolgok kutatásában gyakran eljárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom