Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-12 / 47. szám

Régem lement a nap a föld peremén, a szarvasi kutyák hangos vonyitása üdvözölt, meg a füzesnek egy kósza éne kes madara. A „Bárány" nyújtott éjeire enyhelyet, a hol néhány szarvasi polgár búsongott, Most a haladás vágya csákányt szögezett ennek a históriai épületnek Csak nekem mennyi, az otthonért epedő könnyemet szivta be Bárány pádimentuma. De ez szubjektivitás és jelentősége semmi. Jelentősége ott kezdődik a Báránynak, hogy Szarvas város közmivelődésének egy darabj i az az ódon, kiérdemesült, sőt immár néhai vendég'ő. Itt szöktem be a „Griseldis" drámába jegy nélkül, itt láttam a műkedvelői ci gányok legkiválóbbját, Mikolait, ide kéredzkedtek „a felsők" a szarvasi szép leányok kránzhenjeire; itt settenkedtünk követválasztások alatt, sőt innét kisértük haza Polónyi Soma urat, a mi kedves házigazdánkat, a ki engedjen meg érte, hogy haló-porában ekként emlegetem, mikor az elázás legszélső határáig eljutott ; a szarvasi nagy etimologus, egy külön akademiaiszótártervezője, Sztra k a bácsi itt válogatta a pákkasból a sóspereczet, a ^mit az öreg kor iránti elisme résért osztogatott az alumneumi nyomorú koszt megfejelésére. Sőt rám azért is em lékezetes a Bárány, mert egy izben Dorka néni, a kinek pattogatott kukoriczáért 17 krajcárokkal voltam inszolvens adósa, itt ütötte föl kofasátorát s nekem majd nem egy kilométert kelletett kerülni, hogy a Dorka néni hiúz szemeit naponta elkerüljem. Urak, urak, szarvad urak 1 Nagy kár volt a Bárányt, ezt az egy darab „kulturtörténelmi momentumot" le nem fényképeztetni a csákányoztatás előtt. Árulni lehetett volna régi diákoknak, a kik közül ah! hányan vittük az ott játszó primadonnáknak rizsport, vagy később ölelkező rímekben szerelmes verseket. Mohos emlékeink között a „Bárány", mint a piros kaktusz a növényházakban vakkan elő élénkségével. Szarvas ma mint az eladó leány naponta szépül. S a megyében sincs olyan élénk s egyszersmint egészséges haladás, mint ott. Alkotásai : az aszfal'.-járda, nem türi pallószerüségével és kusza-otrombaságával hat, mert széles, városias. De illenék melléje a villanyvilágítás 1 Tetszik nekem. Es egészséges haladásnak azért mondom, mert pl. az aszfalt-járda, a közúti pénztárt ós a háztulajdonosokat nem görnyeszti meg terhével, mint Gyulán, a hol a háztulajdonosok permanens felebbezési rugdalózásai vannak a beton ellen s a pótadó a 85—90%-ot nyaldossa immár. A másik, a mit irigylek Szarvastól, a közkert, az meg valóságos amerikai alkotás. Mikor az élő Köröst elvezették a város alól ós ármentesitették a füzest, a hol mi a hetvenes években tavasztájt vad- és szelidrucza tojásokért jártunk a históriai hirü János bácsi ladikjaival, a városnak felszabadult mintegy ötven hold Körös-iszapjs-táplálta őserejü földje. Mi legyen ott ? Kaszáló, mondotta a napi krajc?áros kalmárkodás. Közkert, mondotta a haladás szelleme. De a közkert állandó teher, a kaszáló pedig hasznos, még szeptember végén is sarjút vágnak rajta. És nagy viaskodások voltak. De győzött a közkert, miután bebizonyították, hogy egy létesítendő 15 holdas gyümölcsös kikeresi e 35 hold értéktelen parkos terület jövedelmét is. Es van gyümölcsös oly haszonhajtó, hogy már ez évben 50 hold kassálóval felér a jövedelmű ós van olyan sétánya, a hol én, a „telivér" csabai, a ki büszke vagyok a mi kis Széchenyi ligetünkre, elpudeálva sétálok s nem tudok szépségével betelni. Az Anna-liget pedig, melyet tegnapelőtt egy nagy természet-imádóval, S a 1 a c z Oszkár drral bejártam, valósággal Margit-sziget. A Körös iszapja olyan vegetácziót tár elém, a melynek láttára leveszem a kalapom és minden atheista tévelygés ki van irtva belőlem. Méltóságos tölgyek ágai hajladoznak az illatos füre, az ózon zakatoló tüdőm pólusait fölnyitja, keblem emelkedik, istenem ebben az Anna-ligetben elheverni négy h

5tet, szellemi munka ós gond nélkül, milyen testilelki regenálódás let ne! Szilágyi bácsi, a komoly mindenes magyarázgatta, hogy a keg< elmes urnák (C s á k y Albin grófnak) melyik az Anna ligetben (mely n felesége nevéről kapta nevét) a legkedvenczebb aléja. Azóta C<áky Albin grófnak még jobban becsülöm a gusztusát. Ha kell bizonykodó szóval is megerősítem : Szarvasra érdemes elmenni az idegennek csak azért, hogy az Anna ligetet meglássa. Menőben a macóóri uj ag rikulturáratapadaszem: ez egy villa-rayon embriója. Piroslik a Sárkány tanár kol nája, arisztokratikusan magas a H a v i á r Dánielé. A szőlő nagy termést ígér. Heliconi napok lesznek mig ott nem is sokára. És a mit minden üres bók nélkül kedves kinyilatkoztatnom: Szarvas város társadalma az, a melv tets'ik nekem. A hol nincsenek klikkek ós bennök kanapé processzusok. A társaság együtt jár tennisre, föl a kaszinóba, méj; a po.itikai pártoskodás is átlag kis időre es kissé hidegiti meg a sziveket (végkép el nem hidegiti soha I) Lengyel Sándor a grand signeur, Krecsmárik a nagy konczep cióju ós Szarvast szivevérével szerető bürokrata, Szirmay L Árpád a francia abbék egy honi talajba palántált tagja, a társadalmi téren egyetemesen buzgó tanári kar ólén tíenkfe Gyulával, az örök rendező ós buzgalomban páratlan Adá my Rezső, a népszerű Salacz Oszkár, akt lehetetlen meg nem szeretni és hogy kontrasztját említsem, a kéneső H a v i a r Gyula dr. a sarkasztikus, de szivében meleg Dani bátyja a melléjük sorako zott többiek, a kik között ne feledjük el a kót-laki Pista bácsit, nemkülönben az ország legmélyebb hangú főpennáját, D a n c s Ferenczet, — mind-mind Szarvas város haladásáért tesznek és álmodoz nak. Az álmok tervekké válnak, aztán kivételesen kérnek a birtokosok a kormánytól munkásokat; hogy továbbá maguk a munkások is a kormányhoz fordulnak munkáért, köztük olyanok, a kik tavaly strájkoltak s még az óv elején sem voltak hajlandók móltányos szerződést elfogadni. Világos jele ez annak, hogy a sztrájkolási szellem erősen hanyatlik s a józan ész, a jó termóskilá tásokra a munkásokban is felülkerekedett. De a kormány még tovább ment gondosságában. Közel 40.000 tartalékmunkásról gondoskodott. Felállított ily tartalékokat Mezőhegyesen Kisbéren és Bábolnán, valamint a Felvidék részére Munkácson. Arról pedig, hogy az arató munkások a lelketlen izgatók befolyásától megoltalmaztassanak, provideál a törvény és egy pillanatra sem kétkedünk abban, hogy ennek a törvénynek szükség esetén a legteljesebb szigorral érvényt fognak szerezni az illetékes hatóságok. Bízvást elfogadhatja tehát az ország gazdaközönség Darányi miniszternek azt a biztatását, hogy az idei aratás lebonyolítása körül nem kell nagyobb komplikáczióktól tartani s megnyugtatást fog szülni az a kijelentése, hogy az esetleges zavarokkal szemben a kormány a legnagyobb erólylyel ós határozottsággal fog eljárni. Reméljük, hogy ezek a fontos kijelentések megteszik mindkét részre a hatást: megnyugtatják a gazdákat ós meggondoltságra, nyugalomra és békés munkára fogja szorítani a munkásokat. Szarvas. — Hevenyészett alkalmiság. — Csákány és malterkanál formálják, szópitik a vármegye határszéli városát, Szarvast, a hol annyi olvasóm, köztük e hevenyészett sorok irója is, az alumneumi pénteki kásának évekig oszlopos élvezője vala. Minden nagyítás nélkül el lehet mondani, hogy immár félszázad óta, Bókósmegye szellemi életének Szarvas, az ő középiskolájával, a fokusa. Közéletünk, kulturmozgalmaink olyan tartalmúak a megyében öt év tized óta, a hogyan a szarvasi főgymnasium fölszerelte tanítványait. A honoraciorok legtöbbje, átlagos számítás szerint 95%, a szarvasi főgymnasiumból nyerte műveltsége alapjait s talán ezen iskola szoliditásának tudható be, hogy megyénkben a darviniz mus szertelenkedései nemszurnakszemet; józan polgári ós erkölcsi eszmék ural kodnak általán s sokhelyt a vezető intelligencziának lelkiismereti épsége, tisztes szandókai és képességei bámulatramóltók. Szerintem Bókósmegyének elsőrendű fel adata lesz akkor, ha majd a szarvasi főgymnasium jubileumi ünnepet ünnepe], az iskola iránt való elismerését tanúsítani, mert e század közművelődési fel adatait az iskola egymaga szolgálta, a protestantizmus puritánsága és nagy lemondási képessége a tanárokban a jellemek legtündöklőbb példáit nyújtotta. A — De senki se tudja, honnét származik, senki se köszönheti meg neked. — Nem bánom én "azt 1 En boldogan halok meg, hogy a levegőt jó illattal áraszthattam el, melyet az emberek, a madarak és a pillangók ;beszivnak s atyámnak az égnek s anyámnak a földnek hálámat leróhattam vele. — Legalább a virágaidat teszem nagyobbakká. — Ne Flóra, ha szeretsz, engedjél olyannak maradnom, amilyen vagyok. Nagyon boldognak érzem magamat ugy s szeretnék olyannak maradni mint ami lyen mindig voltam. Flóra egy kissé elógületlenül rázta a fejét, de csakhamar lecsillapodott s a körülötte levő ibolyácskákat még egyszer megsimogatva, éppen felakart kelni helyéről, hogy távozzék, midőn egy közeli sövény mellől panaszos hangok ütik meg a füleit: — Ki nyöszörög itt ? — En, szólt az ibolya vetélytársa. — Mit akarsz, miért sirsz ? — Mert te, virágok édes anyja, még te sem méltatsz egyetlen pillantásodra sem s egészen megfeledkezel rólam, ho lott az ibolyát oly sok kedvezósben akartad részesíteni. Fléra szemügyre vette a kis növényt, melyet nem ismert, vagy elfeledett; ma guk az Istenek se emlékezhetnek minden teremtményeikre, nekik is meg van a maguk hazátlan ós névtelen nagy tömegük. — Mi a neved ? — Még nem vagyok megkeresztelve. — Es mit kívánsz ? — Nem szeretnék minden részemben ós mindig csekélyebb lenni az ibolyánál, aki mellett születtem s aki mellett élni kényszerülve vagyok. — De én légedet is csinosnak talál lak. Fényes, szép alakú leveleid vannak és szintén kék virágaid. • tanárok lelke megtelt azzal a feladattal, hogy a rábízott gyermeksereget ne csak tanítsák, hanem neveljék. Muló idő, melynek vihara lehordja hajam szálait, vagy az öregség ezüstjével gyöpesiti be, nem képes lelkemből kiirtani a hálát, melyet a szarvasi főgymnasium iránt mindenha érezek. Es e kis városka, a hol majdnem egy század óta Békésmegye közéletét iskolailag formálják, nem változott. Szarvas sorsát az 1856. évnek prudenciája pöcsó telte meg. Hajszálon múlott, hogy Szarvas nem került ebben az évben a világ forgalomba ; de a buta előítélet a lokális ós maroknyi Széchenyieket játsztva szorította vissza attól, hogy a Tiszavidéki Vasút, a mi legtermészetesebb irány lett volna, Szolnoktól egyenes összeköttetést nyerjen Szarvassal. S ez a derék városka beleesvén a legélénkebb vasúti forgalom zónájába, iskolája révén, melynek amúgy is koncentráló hatása volt, ki tudja, milyen vasúti vicinális politi kának és terveknek lett volna magja? Hja, de az a buta előítélet, mely a ha ladás démona és ott van, mint az árny a fény tövében kis és nagy dolgoknál egyaránt, —itt is populáris jelszavakkal dolgozott. Ha vasút lesz, katonaság lesz. A katonaság pedig kettős okból vesze delmes : megnöveszti az adókat ós elhóditgatja a fehércselédek sziveit. Két ilyen nagy ágyú : adóemelés és cherlez la femme trónokat rombolt, hogyne buktatott volna hát meg vasúti terveket ? Megbuktatta játszva. Ez azután tespedósre kónyszeritette a városkát, mig mellette fellendült Szolnok, Mezőtúr, nemcsak, de ami ingyen ölükbe Ígérkezett hullani, egy fővonalu vasúti összekötte tés, sőt nagy kisajátítási árak kínálkoztak, nem azt, de nagyon gyenge korrek cióját a buta múltnak, néhány évtized múlva százhatvanezer forinton kelletett saegváltani : a szarvas-turi kávédarálónak ez volt az ára. S hogy mi a jelentősége a vasútnak, még ez a kis, a vicinális vasúti viccek legnagyobb bűnbakja : a szarvas-turi vasút is igazolta. A kis mozdony füttyével Szarvason ut nyilik a vasút felé és a vasútra néző maradi oldalon kereskedelmi ólónkfóg. Ennek következtében szép házak épülnek. Szarvas 1879 óta halad, amikor — a mint emlékszem — a kávédaráló először bevánszorgott ós hektikus füttyét hallatta. — Mi volt az előtt ? Nomádabb, poetikusabb volt Szarvas. E sorok Íróját pl. sziksós diáknak hivta a fél város, annak okáért, hogy az édes apám nagy gyé kóny-fedeles napjárókra vitt úttalan útban Szarvasra iskolába. C-ak a kondorosi csárda volt az oázis, egy nagy puszta. A csárdában egyetlen szórakozó szerszám a mestergerendán lógó madzag, melynek vaskarikáját ügyes lendítéssel faczór juhászbojtárok akasztották horogra. Hogy e helyen valaha falu legyen, ren des megcivilizált falu, eklózsiák, papja ikkal (és milyen papokkal !) a legmerészebb álmaimat felülmúlja. — De nincsen illatuk. O Flóra, adj nekem is illatot. — Azt nem tehetem; a génius az első csók hatására fogantatik, melyet a teremtő teremtménye ajakára nyom és te illat nélkülinek születtél. — De én ismerek virágokat, melyek nek erős benső megerőltetés folytán sikerült jó illatra szert tenniök. — Igaz, de azt a saját belső részük bői izzadták ki, anélkül, hogy más il latot akartak volna vele utánozni Te azonban az ibolyát utánzód és pedig nem nagyon ügyesen. Egyszerre akarsz vele virágozni, szerénynek mutatod magad, amilyen ő s még virágaidat is ugyanazon szinüre fested, a génius sohasem utánoz. — O Flóra, ajándékozz meg valamivel. — Nos jó, virulj hosszabban, mint az ibolya. A sok ellentéte a jónak. Te még azután is virulj, amikor az ibolya régen elhervadt. Köszönöm Fióra. Ez már sok is. Az árnyas völgyeket s ligeteket felkereső szerelmesek, ha nem találnak többé ibo lyát, talán leszakítják az én virágaimat is. — Meglehet. — Még egy kegyet kérek. Tedd virágaimat nagyobbakká, mint az ibolyáé. — E kívánságodat is teljesíthetem. Virágaid legyenek nagyobbak az ibolyáénál. A széles ellentéte a mélynek. A külső terjedelem ellentéte a benső tar- • talomnak * Flóra már tovább akart haladni, kissé boszankodva a kis növény makacs erőszakosságán ; de ugy Játszók, hogy az még mindig nincs kielégítve, — Ugyan mit akarsz még ? Nagyobb i virágaid lesznek, mint az ibolyának és I tovább nyilnak, mint azéi — hát nem elég ez nekéd ? — Nem Flóra, ha már ennyire kegyes voltál hozzám, adjál nevet is. Flóra a helyett, hogy haragra lob bant vo'na, szivéből kaczagni kezdett : — Helyes, mi sem könnyebb annál. Legyen Pervinca (örökzöld) a neved, mert hiszen te a szomszédodat, mely szerér nyebb és szebb nálad, legyőzni (olaszul; vincert) szeretnéd. Igy a neved tulajdonságod paródiája lesz. Az tó az Ibolya irigy szomszédját Pervincáaak nevezik. * Az embari életben is igy virulnak czim nélküli, lángeszű, szerény férfiak mellett előkelő lovagok, marquis-ok és grófok, mint az örökzöld az ibolya mellett. Máté Pál. Gleichenberg. — Eredeti közlemény. —' (V. L) Gieichenberg, a gyöngemellü emberek Mekkája, lassan-lassan a fürdő szezon virágjában lesz. Toldbachról a kocsik mind telve érkeznek, ezek között több az egészséges, mint a beteg. M^rt a

7, egészséges ember lassan-lassan rájött, hogy ez a fürdőhely betegnek jó, de egészségesnek még jobb. Gleichenberg nek meg vannak a maga patríciusai, a kik, mert egy izben halálos nyavalyáiktól kigyógyultak azóta hűségesen ide jönnek nyaralni, Dd a fürdői irdígenák is évről-évre szaporodnak. A s'ájer erdők adták vissza két évvel életemet s bizonnyal nem állom meg könny nélkül, mikor újra meglátom Wickenburg márványszobrát a kies angol parkban, vagy agy bájos csalitban a hallgatás istennőjének szobrát, hoj irói multán, legszemimentalisabb novelláit köszönhetem. Már a gondolatára, hogy fáradt agyamnak négy heti pihenést adok, hogy ziháló lélekzetemet megenyhíti a stájer fürdők .csodás ózondus viz, a selyem fű és az a j nagyarányú körültekintés, a melyről, ah I mennyire példát vehetnének a magyar fürdőink. Kezdve B a r d e 1 igazgatón, a férfiasan jókedvű Josztrákon a kinek udvarias szívessége egy polgári ruhában járó katonatiszt lovagiasságára emlékeztet, az utolsó levélhordóig, az idegen mindenkiben barátját érzi, a kinek oltalma alatt áll. Aztán nem kell ám félni, Gleichenberg sokszor magyarabb, mint némely magyar fürdő. A borbély, a kiről feltennéd, hogy Lueger ur közeiében, a bécsi politikával van telitve, pompás tul a dunai kiejtéssel politizál magyarul, a gráci pincérlányok, a kik a reggelinél fejtenek ki bámulatramóltó ügyességet, magyarul torkolják Je udvarlóikat, a kik a gleichenbergi feltótlen tisztességtudás ról megfeledkeztek, sőt ne essék tréfaképpen, még a madarak is magyar stylben cíicjergik, hogy a tisztelt vendég a szivarozástól tartózkodni sziveskedi k. Már most nagyszabású fürdői élet van. Pedig még az előszezonról lehet szó, Á* nj Kurbaus elcjtt vaíóságo \ szin phonicus verseny, a kávéházak terrasz'.ii, a gyönyörű stájervö'.gyi »egetáció közöt melyet az osztrák pepecselő goad vará zsolt át szemet-lelket gyönyörködtetőve, pompizó toalettekben, avagy fesztelen egyszerűségben sétálnak azok, a kik a kényelmet többre becsülik, mindenütt magyarul beszélnek. A magyarság köré sorakozik Szigeti M irton dr. coloniájáhoi, a magyar érdekeknek ő a fárad hatatlan képviselője. Én Gleichenberget főleg azért szerettem meg, mert bár a legjellegzetesebb gyógyfürdő, csodálatos, mennyire nincsenek itt. egymásnak útjában az emberek. Hullámzó sokaság hömpölyög mindenfelé, de senkisem zavarja a másikat. Sem az egészséges a beteget,' sem megfordítva. Például sokan rémitettek, hogy majd meglátom, a sok haláleljegyzett heptikus ember között még betegebb leszek. Hát erről szó sincs. Bármenynyire figyelem,