Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-02 / 44. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, junius hó 2-án. 44-ik szám. BEEESME&Y EOZLONT POLITIKAI es VEüYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891 /

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményen: küldendők, Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer:* vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Ünnepek után. Az égtől áldásként jött a kiadó zápor, de nagyon sok pünkösdi ünnepet megrontott. Jóllehet az égen mindkét napon terhes fellegek úsztak, melyek -bőven öntötték tartalmukat, Csabán nagy idegen forgalom mutatkozott s közéleti akczióink. Szórakozásaink a hétköznapiasság arányait messze túlhaladja. Más helyen számolunk be a pünkösdi ünnepek alatt lefolyt gyűlésekről, a gazdasági egylet közgyűlése és a közegészségügyi egyesület békési vándorgyűléséről, melyek sok irányban érdekelték társadalmunkat, sokan készültek a pünkösdi szórakozásokra, sajna! ez későbbre maradt, talán akként — mint lehetett pünpösdkor volna — nem is lehet majd megtartatni. Az országban is sok szép ünnepély, közéleti esemény történt. Kincses Kolozsvárt az uniónak ünnepe volt nagyarányú, a kormány képviseltette magát s nagyszabású kijelentések történtek, mint Dániel Ernő báróé, Márky Sándor emlékbeszéde, Hegedűs Sándor toasztja, Groisz Gusztávnak az unióról, az egyesítésről való magvas fejtegetése. Szemünk a királyhágó tája felé tekint és lélekben együtt vagyunk Erdély földjén élő testvéreinkkel, kik velünk ez ötven évek; alatt oly sokat tettek Magyarország emelésére. Miskolczou is nagyon szép ünnepélyek közben leplezték le a Kossuth szobrot. Ott egy mándiis avatta a legnagyobb diadalt, ezeket mondván : „Üdv neked Kossuth Lajos! Áldva emlegetjük nevedet mi földmivelő nép és soha sem feledjük el, hogy mig te nekünk földet adtál, magad hontalanná lettél A magyar földmivelő nép nevében megkoszorúzom szobrodat." Ez oly szépen, oly világosan, oly röviden, oly megragadó egyszerűséggel vau mondva, hogy méltó egy szép plasztikus emlékszoborhoz, méltó egy megható ünnephez, méltó Kossuth Lajos emlékéhez és méltó egy geniális ép szívű, ép elméjű, istentől megáldott néphez, minő a magyar faj. A kiegyezési tervek még mindig zátonyon hevernek. A kiegyezés meg nem köthető az osztrákokkal, előállanak tehát az uj tervek, melyek a vámterület fenntartásával csak a fogyasztási területek elválasztására szorítkoznak. Igy beszélik legalább, de megerősítve nincs. Pünkösd piros reggelén ugyancsak megijesztette, helyesebben: megörvendeztette a vén Európát az a hir, hogy S a m p s o n spanyol admirális tönkretette az amerikai flottát De ez kacsa volt. Még összeütközés sem esett. A két ellenség kerüli egymást, még kisebb csetepaték sem voltak, annál kevésbbé döntő találkozás. És ennek a huzás-halasztásnak valószínűleg csak az amerikaiak látják hasznát. A lioszszas hadiállapot, minden öldöklő csaták nélkül is kimeríti a szegény Spanyolországot, mig az Unió győzi pénzzel bőven. Sőt az Egyesült-Államoknak érdeke kívánja, hogy mentül tovább húzódjék a háború: teljesen készületlenül kezdték az ellenségeskedést s önkéntes csapatainak kioktatása és fölszerelése még most is fölötte hiányos. Már mióta regisztráljuk a hírt, hogy Mac Kinley csapatokat küld Kubába, Portorikóba, Manilába. Eddig még sehová sem küldhette embereit, de ha a háború enynyire elhúzódik, Amerika végre is elkészül és megfojtja a szimpátikus spanyolokat. Olaszországbana kenyér drágasága következtében beállott zavarok miuiszterválságot idéztek elő. A nagy nyomor, a kenyérhiáuy egészen elfordította a nép kedvét a kormányzó politikától. Rudini márkinak szemére vetik, hogy mitsem tett a milánói vérontás meggátlására. Mindenki tudott a forrongásról, csak a miniszterelnök nem. Egyébként az az egyházpolitikai konfliktus is jelentékeny természetű. A papság ujabb megrendszabályozásáról vau szó, az exekvatur megadása vagy meg nem adása révén. Ebbe Visconti Yenosta külügyminiszter nem akart beleegyezni s beadta lemondását. Abba beleegyezett, hogy több rendbeli sajtóvétséget utaljauak a rendőrség tenyitő hatósága elé. F a u r e, a franczia köztársaság elnöke pünkösd vasárnapján Szt.-Etienueben a franczia-német háborúban elesettek emlékére emelt szobor leleplezésén politikai beszédet mondott, melynek magja az volt, hogy a francziák egyesüljenek a köztársasági eszme dicsőségére és diadalára. Ez fegyverkezést jelent, melynek versenyében egész Európának, tehát nekünk is ki kell venni a részünket. Ez az egyediili dissouáns akkord a pünkösdi ünnepek között. Gazdasági egyletünk évi közgyűlése. Immár a négy évtizedes kort éri meg a „Békésmegyei Gazdasági Egylet", a mi az érettség és a kiforrottság kora ; de soha sem volt még a negyven évek alatt egyszerre oly sok egyleti tag együtt, mint pünkösd hélfőjén. Ezt az érdeklődést az elnök választás idézte elő. Az előzőleg tartott bizalmas értekezleten két jelöltet ajánlottak s mindkét párt erősen igyekezett érvényesülni, de a gyűlésen éppen annak iniciativájára, a kinek nevével egyrészről zászlót bontottak, a „concordia parvae res crescunt" jeligéje érvényesült. Most, mikor a választáson tul vagyunk, mindazoknak, a kik az egyletet szeretik, be kell látniok, hogy ez volt a leghelyesebb, különösen helyes, ha a felköltött érdeklődés nem lesz pusztán pásztortűz, mely bevilágít egy estén, aztán szalmaláng lévén, utánna mély sötétségre változik. Az az képlet nélkül: ha a tisztelt tag urak nemcsak akkor fognak érdeklődni, mikor elnökválasztás lesz, hanem mikor igazán fontos mezőgazdasági czélokért kellene intensiv tevékenységet kifejteni. Vajha az egyetértés szép tartományában, melyre az okos szózat elvezetett, a tettek, a köztevékenység megteremne. Minden tag egyenként és összesen proselytája lehetne annak, hogy hazánkban mezőgazdasági közvélemény alakuljon. Az egyletet erőssé kellene tenni arra, bo^y csak többet ne mondju ik, h hitelszövetkezeti törvény megyei agendáit átvehesse. Az uj elnökök becsvágyók s tőlük nagy sikereket várunk s bizonnyal „BékésmegyeiKőzlöny"tárcája. Az én pünkösdöm. Hadd verseljelek meg én is Édes falum magánja: Poéták szénaillatos, Mámoros, édes álma. írtam én már verset rólad, Mikor nem ismertelek ; Vágytam szivni levegődet, S látni boldog népedet. De ez mind csak képzelet volt, Vers csupán és nem való; „A fenekig tejfel" helyett, Most előttem a — savó, A városi poéta ezt Nektár gyanánt szürcsöli ; Tengernyi sok boldogságod Száz világra kürtöli. Igaza van: poétái Távlatból szép a világ ; De közelben rongygyá foszlik A tündéri délibáb. Így vagyok én veled mostan Édes falum magánya : Poéták szénaillata, Mámoros, édes álma. Boldog néped nem találom Se meződön künn, se benn; Vérzel, mint a felhajszolt vad Isten tudja hány seben. Magasztalt erkölcsöd, hited, Honszerelmed szóbeszéd. Itt-ott egy-egy ragyogó pont, De egészben beh setét! Ugy elnézlek otthon, utou És az Isten-házában ; Sir a lelkem — érted öltött Néma, titkos gyászában, Boldogság helyt arczodon ott Az elégedetlenség; Kebeledben az emésztő Gyötrelemnek tüze ég. Az Isten szép ege alatt Mikor veréjtékével, Az Istennél, a világgal Lelked átokban perel. Volt bánatod ez előtt is, S azt a dalos pacsirta Égre szállva az Istennek Eldalolta, elsírta. Most az is megriad tőled S hozzád a föld hütelen ; Mert az átoknak nyomában Csak bogáncs s tövis terem. Jer ! Hallod a bus harangszót — Máskor zengőbb volt az is — Templomba hiv : jer imádkozzunk, Nem veszhet el, a ki hisz. Piros pünköst vasárnapján Sugár torony, Isten-háza A lelkedet a szivedet Imádságban megalázza. Megalázza, meggyógyítja,' Válladon a kereszt könnyül, Isten lelke száll szivedbe Az arczodra csordult könnybül. Tóth József. Bálványimádás. Irta: Bartóky Mariska. I. A báróné lustálkodva ült egyedül a kis szalon egyik szögletében. Halk, szinte csusszanó léptek neszére fejét csendesen visszafordította. A terrasz félig nyilt ajtaján a szálló nap vörös tug8rai szinte misztikusan folytak körül a Gróth László erőteljes alakját, sötét fejét. Szótlanul közeledett »z asszonyhoz s az mozdulatlanul várta. Csendesen leereszkedett a szőnyegre, az asszony bokái körülöszszefogta a lágy selyem ruhát, fejét odatemette az ölébe s inkább sóhajtva, mint szavakkal mondta : — En bálványom 1 Az asszony nem hajolt le hozzá, csak finom ujjait belemólyesztette a süppedő, villamos, sötét hajba s szenvtelen hangon szólt : — Hát a megváltásra egyéb mód nincs ? — Nincs! mondta a férfi halkan s erősebben simult az asszonyhoz. II. Az asszony most csak báróné, hogy a nábob Barthon báró felesége, de lánykorában grófnő volt s tán épen azért megengedte magának ezt a kis szórakozást, hogy a Gróth Laczi bálványa lehessen. Szerette az embert; azzal a szenvedély nélkül való szeretesse), a mit egy égő szem, mély, bugó, suttogó hang, atléta alak, költhet egy hiu, unatkozó, elégedetlen asszony lelkében. Ha nem volt mellette, nem gondolt reá ; de ha közel volt hozzá, ha érezte a férfi forró lehelletét, megkábította a halk beszéd, a hipnotizált tekintet s azt hitte, boldogtalan lenne, ha az alkony óráiban ez a nagy, hatalmas ember oda nem borulna a lábaihoz s el nem sóhajtaná : — Én bálványom I Most ideges volt s bizonytalanság ban. Reggel levelet kapott Gróthtól, melyben megírta, hogy „anyagi okok miatt" meg kell házasodnia. Ha együtt voltak, soha nem beszéltek sem a jövőről, sem a múltról, sem a jelenről. Az asszony egészen beleélte magát a „bálvány" kényelmes, zsibbasztó, de mindenesetre hízelgő szerepébe ós a férfi szerette ezt a gyönge, törékeny aranyhajú asszonyt, azzal az imádatfélével, a mivel a hindu szereti az ő bálványait. Nem hozták hirbe őket; a férfi nyilvánosan soha nem alkalmatlankodott neki s az aszszony megjelenését nyugodttá, fölényessé tette az a tudat, hogy ez a férfi bálványozza őt. És Gróth imádta, csendes, elkábult imádattal ; hűséges, alázatos volt vele szemben s vakmerő, rabiátus, ha nem volt a bűvkörében. Megírta az asszonynak, azzal a mentegetőző félelemmel, a mi egy megkötözött óriás sajátsága, hogy meg kell házasodnia. A szentantali pusztán a falka-csaholás, vadászkürt rivalgása helyett megperdül a dob. Ez is muzsika 1 Idege i volt azasszony,demárnyugodt. Még reggel meg akart halni, valami álomszerű, lassú, lusta halállal. Nem azért, mert nehéz élni, hanem, mert jobb meghalni. Miért ? Nem tudott reá felelni Talán átkozódott is, szétrepesztette egy finom batiszt zsebkendőjét, aztán hanyatt vágta magát a chaise longue-on, órákig feküdt, álmodott; sirt, szenvedett, követelt és kórt, parancsolt ós engedelmeskedett. Most már nyugodt. Az egész hevességből egy széttépet kis kendő látszik. Mikor magához jött, nem gondolt másra, csak a dobpergésre. Irtózott, félt tőle. Ettől a soha nem hallott muzsikától halálosan félt; iszonyúan undorodott s elkeseredés, csüggedés szólalt meg, mikor önmagához beszólt: „hát mindig ez: akkor is — most is 1" Akkor is! Tán négy esztendeje, hogy az öreg gróf azt mondta : — Leonie, vagy Barthon felesége leszel, vagy dobpergést hallasz a nászin dulód helyett. A nászindulót választotta. — Beláthatja, — mondta Privitzer főhadnagynak — az apámat meg kell mentenem; magának van ugyan kau cziója, de mi lesz az apámmal?