Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-05-05 / 36. szám

XXV. évfolyam. B.-Csa

ba, 1898. Csü

tö

rtök, május hó 5-én. 36-ik s

zám. BÉKÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891A sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELOFIZETESI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. u , „ • , .,, < Eoyes szam ara 8 Kr. hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. I „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Apponyi-utcza 891/

4 BZ. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. Háború az operencziákon. Az kezdettől fogva kétségtelen volt, hogy Amerika sokkal hatalmasabb, mint Spanyolország, mivelhogy tizszer nagyobb és népesebb és gazdagabb. Egy vércse verekszik egy sassal, hogyan győzhetne a vércse, de ha ügyes, megvérezheti. Ezért az Atlanti-oceánou vivott tengeri ütközetig a háború eldöntetlen. Hogyha pedig Spanyolország második flottáját is tönkre teszik, akkor a háborúnak is vége, mert flotta nélkül nem védheti Spanyolország Kubát, sem a Fülöp szigeteket, tehát e szép gyarmatait elveszti. A háborúk szörnyen rövidek: egp hét alatt legyőzte Poroszország Ausztriát, egy hónap alatt Francziaországot és Amerika két óra alatt megsemmisítette a spanyol flottát, másnap eltörülte a föld színéről Cavite várát s most bombázza Manilát, amelynek népe a városból elmenekült s leégett romjain már alkalmasint kitűzték Amerika csillagos lobogóját. A háború manapság tudomány és technika. A kinek több a péuze, uj hajókat s legújabb szerkezetű ágyú kat és fegyvereket vesz. Titkos találmányokat.szerez be s a hatalom nem az emberek számábau, nem is a sereg vitézségében, hanem a gépek erejében és jóságában rejlik. A cavitei tengeri ütközetet is az amerikai hajók szerkezete és ágyúinak meszsze hordó nagysága döntötte el. Európa pedig összefént karokkal nézi, hogyan rabolja meg Amerika Spanyolországot, majd megbánja nemsokára, hogy a világtörténet vezetését Amerikának átengedte. Ma Spanyolország veszti el összes gyarmatait, de elérkezik az idő, hogy a jövő században Angolország is magára marad és saját szigeteire szorul vissza. Európa jövőjét Amerika és Oroszország fenyegeti. Egyenlőre nem kell félni attól, hogy a győztes Amerika átcsap Európába s akár a spanyol kikötőket, vagy pedig Fiumét és Triesztet bomázza. Odáig még nem jutottunk, hogy ezt Európa megengedje. De nagyon jellemző a gyáva meghunyászkodás, a melylyel egymásután sietnek a nagyhatalmak Angliát utánozni és fölösleges semlegességi nyilatkozatokkal a nagy köztársaság kegyét keresui. Mert ez nem szokás és uem kötelesség, csak ha kérdés támad érdekelt felek között, máskülönben minden ország megmarad a régi baráti viszonyban mind a két hadviselő féllel, de nem kötelezi magát semmire, hanem föutartja cselekvésének szabadságát érdekeinek védelmére. Nagy erkölcsi diadala a köztársaságnak és a demokráciának, látni, miut sietnek egymásután az az orosz cár, a német császár és az angol királynő Mac Kinley urat biztosítani, hogy ők uem fognak beavatkozni, hanem ki szolgáltatják Spanyolországot, a királynét, a kis királyt, Kubát és Manilát, csak ne méltóztassék Amerikának haragudni. A háborúról tudjuk, hogy a spanyol flotta Manilánál elveszett és e várost az amerikaiak bombázzák, de hogy hány hajó fekszik a tenger fenekén és hány száz ember temetkezett a vizbe, mi a spanyolok és mi az amerikaiak vesztesége s végül, hogy elfoglalták-e már Cavite várát és Mauilát, azt csak ezutáu fogjuk meghallani. A spauyolok sírnak, az amerikaiak örülnek, a nagyhatalmak pedig nézik s meg sem mernek moccanni. Még egy ily szerencsétlen csata és Spanyolországban kitör a forradalom s vagy Don Carlosz következik, vagy köztársaság. Most azon tűnődnek a diplomaták, hogy ki kapja meg a Fülöp-szigeteket, ha Ppauyolország elveszti őket, Japáu, Németország, Fraucsiaország és Angolország mind szeretné s hogy összevesznek rajtuk, nem lehetetlen, Amerikának pedig lesz annyi esze, hogy ha már elfoglalta, meg is tartja. A New-York Herald szerint a spanyol hadihajókat teljeseu megsemmisítették. Ezt a spauyol flotta parancsnoka is elismerte. Manillánál azonbau a spauyol haderő rozzant fele volt, fóliajói Kubát szállták meg s védik. Madridban a mauillai csatavesztés hírére kihirdették az ostromállapotot. A háború különben nagyon rövid lesz. Eredménye kétségtelen : a spanyolok elvesztik Kubát. Következménye belső forrongás lesz a hevülékeny spanyolok között. — „Orosháza elkeseredése". Ily czimen vezérczikkezett a minap az „Orosházi Újság", melyre a „Békés" most teszi meg észrevételeit. Az orosházi lap abból az alkalomból irta meg czikkót, hogy a képviselőtestület közgyűlést tartván, azon igen kesernyés hangulat (a laptárs szerint elkeseredett) nyilatkozott meg a vármegye iránt, hogy elnézte Orosháza községének területi apasztását azzal, hogy a Gei sz t-féle „Csákó" puszta Kondoroshoz csatoltatik. Maga az ügy még el nem dőlt és különben is egy uj megyebeli község virágzására lesz alkalmas az átcsatolás, annál alkalmasabban, mert Csákót természetszerűleg Kondorosról könynyebb közigazgatni, Orosházának elkeoeredese különben főleg a megye vezetősége iránt, véleményünk szerint annál kevósbbó jogosult, mert hiszen, a vármegye gondoskodott Puszta Szt-Tornya átcsatolásával Orosháza rekompenzácziójáról ós már előre azzal a rezervátával élt, hogy Csákót mindaddig át nem csatolja Kondoroshoz, mig Puszta-SzentTornya átcsatolása Orosházához meg nem történik. Ha ebben a kérdésben az elkeseredésnek nincsen jogosultsága, a gyulai laptárs érvelése sem állhat meg abban a részében, hogy a vármegyei utak építése körül az igazságos kvóta a vármegye minden részénél betartatott. A „Békés" ugyanis járásonként kimutatja a vármegye kikövezett úthálózatát, ez kitesz : Az orosházai járás területén 92 kilométer Gyula város ós a gynlai járás területén 67 „ A békési járás területén 65 „ A csabai járás területén 49 „ A szarvasi járás területén 48 „ Majd azt mondja a „Békés" : „tehát itt már a mellőzött Orosháza első helyen áll." Az első szemvillanatra megállapítható, hogy ez nem áll. Mert az orosházi járás területe 102'670kat. hold, a gyulai járásé pedig 35'482 kat. hold. Ha az igazságos kvóta fönállana, akkor a gyulai járásban az utakból ki van épitve 67 km., ugy az orosháziban ki kellene ópitvó lenni 211 kilométernek. Útépítési programmnál azonban nem a terület nagysága, a járási kvóta, de az utak kő/forgalmú jellege és frekventálása a mérvadó. Es a kik nem a rideg lokálpatriotizmus alapján állanak, azoknak a kérdést ezen elvi szempontokból kell mérlegelnie H ázasság szemrehányás nélkül — ,Béké»megyei Közlöny" eredeti tárczája. — A babát férjhez akarja adni az apja. A ki Szalkáókat ismeri, mindenki tud erről, a fiatal emberek pletykája folytán. Rajkay Elemér, mert ő a boldog férjjelölt, tréfából is, komolyan is, többeknek elmesélte, hogy Irénkét. elveszi. Eleinte nem hitték, mert Szalka Gábor bácsit sokkal komolyabb embernek hitték, mint sem annak adja oda a babát, a ki minden valószínűség nélkül hazudja az uri módját. Mert Rajkayt, habár rövid ittléte óta, már tegeate a főispánt is, nem tartották a barátai másnak, mint jól öltözött embernek, a ki ügyesen tudta adni a nagyot, megfigyelés ós szokás folytán, a hitelezői kárára. Amióta ugyanis a részletfizetés elvét a valóságban realizálták, sokkal czifrább a divat, mint régen. Sokkal több az ur, mint a paraszt. Öreg emberektől halottam, hogy az a ruha, a mi ma ötven forint, ezelőtt csak husz évvel is, huszonöt forint volt. Az ár emelkedést pedig keressük abban, hogy az a szegény iparos azért árul drágán, részletfizetésre, mert amit egyen nyer, azt a másikon elveszti, lóvén a hivatalnokok legtöbbjének 700-800 forint fi zetóse, a mi le nem foglalható. Igaz, hogy Rajkaynak több a fize tóse, de hogy ő Szalkáéknál mint kérő felmer lépni, az csak annak tulajdonitható, mert adni tudja, mintha legalább is, sok ezer forint nyomná a tárczaját, vagy ha igy jobb, az oldalát. Kitűnő ismeretei vannak abból a tudományból, mint kell egy tizenhét éves leánynak beszélni/ Ne mondja azt senki, hogy egy tizenhét éves leány ismeri az életet, vele a fiatal embereket. Mert jóllehet, szigorú kritikával itólik meg az embert viseikedéseórt, de ha az a fiatal ember szólásban felülemelkedik a hótköznapiasságon, hacsak egy cseppet lop a költő ajkáról, ehhez csak egy kis fiirtet és jó arezot mutat, egy tizenhét éves leány mód felett hisz, még abban is ideálist lát, hogyha dülöngve, a reggeli utczai nép szeme láttára kurjongat a czigány előtt. És én nem ítélem, de nem is itól hetem el ezért a fiatal lányokat. Inkább lássanak ők ebben is jót, mint meggondolatlanul a jóban rosszat. Irén kisasszony, vagy a baba ártatlan jó lélek. Hogy az apácza nénik már kiengedték maguktól, az osak tán azért lehetett, mert a babának szive van, a minek,az ő drága lelke parancsolni nem tud. O néki belső sejtelem súgta, hogy az égiekben való megnyugvás ós boldogságon kivül van még egy nagyobb, üd vözitőbb pillanat. Hisz a költő is azt mondja. Titokban olvasta Heiuet ós Pe tőfit, titokban nézett le a kolostor ablakaiból az ácsorgó diákokra ós azt érezte, hogy a feltekintő gyerek szemében mintha az örök boldogság honolna, mely vonz maga felé, feltartózhatatlanul ki az életbe. Látta a virágokat, megtanulta a költőktől, hogy a virágok kelyheibe! szerelmesen szívja ki a méhecske a harmatot, sejtette, hogy a férfi csókja borút űz, mosolyt fakaszt, a karja üdvöt hoz, életet ad hosszú időre. És Irénke hazajött, megfigyelte társnőit, néki is hosszú ruha kellett, keblére ő is ibolyát tűzött ós szive szózatára ő is mélyen lesütötte fekete szemeit, ha az a kéz, mely életet ad, C9ak egy pillanatra ajkhoz emelte kis kacsóit. Mint egy fülbemászó opera szöveg, ugy tetszett neki a kezdet, móhon, saját természete folytán, de édesanya tanácsai, megfigyelése folytán haladt az életbe s a kis szorgalmas zárdanövendék angyal, tündér, isteni lett a fiatal emberek előtt. Magasztalták, mily édes., boldogságot mondó fekete szemei vannak, beszélték, hogy mily öntudatlan művészettel tapad göndör fürtéi hattyú nyakára, milyen rezgő ós bársony a karja husa, milyen angyal, mikor kövér arcza mosolyra fakad s elpirul, milyen isteni mikor nevet, mikor beszól, mikor haragszik. Oda haza is, talán túlbecsülték kitűnőségeit, az apa minden kedvét meg tette, egyre-másra vette neki a ruhákat, melylyel ez a leány mindegyre bámulatos sikereket aratott. Odahaza a ssalád, büszkesége volt, tetszett Szalka bácsinak hogy napról-napra izmosodik tehetsége ós izlése. Mert megkell említenem, Szalkalrón kisasszony hires zongora művésznő, a ki biztos kézzel játsza Bethoven, Mozart, Wagner ós a többi halhatatlanok remekeit. Szereti az irodalmat is, Petőfit érdeme szerint magasztalja, az Ételkének irt versikéit, majd nem mindennap elolvassa. Asztalán kapjuk Jókai, Herceg, Mikszáth, Bródy müveit, tegyük hozzá még a Beniczkynéjét is. S ha ez utóbbi ott van, csak ellehet hinni, hogy ő előtte a kis pénzű ember éppen nulla. Tehát a mikor Rajkay Elemér a százezreivel dicsekedett ós azt mondta, hogy az édes apját a királyi kegy legközelebb grófi rangra emeli, Irénke a baba, szivesebben fogadta a csokrait, sőt annyira vitték, hogy a parkban a mama előtt is, gyenge pofonokat mórt a Rajkay arczára, csak,ugy tréfából. És ezek után, beszélhették, hogy Rajkay elveseti Szalka Irént, mert Raj kay is beszóltt. Szinte rosszul érezte magát Irénke, ha arra gondolt, hogy Rajkay nem fogja megkérni, A város már beszél, csúf pletyka lesz belőle, ha Rajkay nem kéri meg. De egy napon Szalka bácsi nagyon komoly volt. A reggelinél nem szólt semmit, csak az ebédnél kínálta meg Irénkét a dobos tortából. Ebéd után bekopogtatott az Irénke szobájába, de a kisasszony szobája előtt elhaladó szobaleány figyelmeztette, hogy Irénke alszik, most ne tessék zaklatni, reggel ugy is panaszkodott, mert rosz éjjele volt. — Mindegy. Bemegyek. — Irénke, szabad ? — Dehogy szabad. Odakint tágasabb. Es elnevette magát. — Hogyne volna szabad papa I Csak tessék. A papa benyitott, az udvar felőli részen lévő ablak mellett a széles bordó függöny alatt, egy kereveten hevert a baba. — Alszol baba ? — De kogy alszom. Olyan meleg van ma, igezán nem tudom mit csináljak. Még aludni sem tudok. — Csakugyan"izzadsz,mondta a papa, a midőn a bodros homlokra tette a kezét. — Hallottad ? — Mit, édes apa? — A legújabb újságot. — Mit, ha szabad kérdenem? — Hogy te menyasszony vagy. — Mondják. — Es te, mit szólsz ehhez ? — En semmit. De mit szól a papa? — Neked kell nyilatkozni, leányom I Te választasz a jövőd felett. — Hát ón akkor nem leszek menyasszony. — ? ? — No igen papa I Nem szeretan Rajkayt. Es szégyenkezve rádobta arczára a kötényét ós nevetett. — Dehogy nem szereted. — Nem ós nem. Irénke komoly arezot vágott, felugrott ós tréfából komoly hangon olyan lamentálást csapott, hogy a papa kórőre fogta a dolgot. — Nézd édes, jó gyermekem. Mi még csak rövid ideig adhatjuk. Szegény vagyok. De Rajkay, a ki néked saját bevallása szerint százezrekrél és grófi