Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-21 / 32. szám

töltésére a városok hivatva vannak. Az ország vezetőférfiai is az eddiginél több figyelemmel s jóakarattal tekintenek a negyedik rendet magukban foglaló kö zületekre, belátják, hogy a városok ki­nőttek a pólyaszerü szervezetből, melybe eddig szorítva voltak, most már bilincs­csó változott. Azonban ezeken a szük kötelékeken is már tágított a természe­tes fejlődés, a városok mind többet akar nak alkotni, kell is alkotniok. De ez a fokozott tevékenység egyúttal több táp lálékot is követel s azért a városok pénz­ügyi fejlődéssé rendkívül fontos kér­déssé lett. A városok épp ugy, mint az állam, igen helyesen a közvetett jövedelmi for­rásokat iparkodtak minél kiadóbbá tenni s óvakodtak az egyenes pótadók emelé­sétől ; egyrészt mert azok — néhány sze­rencsés városi kivéve — úgyis már elég magasak, másrészt mert azok emelését végszükség esetére óhajtották fentartani. Számban jön itt még az is, hogy jelenlegi adórendszerük mellett az egye­nesadók aránytalanul jobban megterhelik a szegényebb, minta vagyonos osztályt és hogy az adók kényszer utján hajtandók be, holott a közvetett adókat ós a hason­rermészetii illetékeket úgyszólván kiki önmagára rója ki, fogyasztás és haszná­lat utján. Ujabb időben a belügymnisztérium mégis — rendszerint a pénzügyminisz­tériummal egyetértve — ast az országos politikával merőben ellentétes eljárást követi, hogy a fogyasztási pótadók, illeté­kek, helypónzek stb. behozatalának, vagy a meglevők bár mérsékelt felemelésének engedélyezését megtagadja, sőt kereken az egyenes adók utáni pótadók emelésére hivja fel az illetőket. Így törtónt ez leg­utóbb Pecs ós Győr városok hasonló tár­gyú kórelmével. A közvélemény szavának eredmé­nye volt a városok rendezéséről mult ta­vaszonközrebocsátot „Tervezet", melyben nincs ugyan sok köszönet, de mégis jelent annyit, hogy a városokkal irányadó kö­rökben legalább foglalkoznak, sőt némi jóakaratot is hajlandók tanúsítani. Ugy látszik, már ennyit is megbántak, vagy azt öntudatlanul is ellensúlyozzák, midőn gátolják a városokat a fejlődéshez inkább mint valaha szükséges anyagi erő kifej­tésében. Nálunk ugy is hiányzik két körül­mény, mely a szomszéd osztrák városok nak nevezetes pénzerőt szolgáltat. Az egyik az önmegadóztatás arány­lagos szabadsága. Az osztrák városok ugyanis már statútumaikban megálla­pítják azt a százalékot, melyet az állami egyenes, vagy közvetett adók után, mint községi pótlékot felsőbb jóváhagyás nól kül kivehetnek és pedig elég tág korlá­tok között. Igy Prága, Olmütz 25 száza­lékot az egyenes és fogyasztási, Linc 30 százalékot az egyenes, 50 százalékot a fogyasztási, Bozen 50 százalékot az egye­nes, 100 százalékot a fogyasztási, Inns­bruck 100 százalékot az egyenes, 50 szá zalókot a fogyasztási adók után vethet ki sajat hatáskörében. A birodalmi tör­vényhozás megbízott abban, hogy a vá­rosok önmaguk tudhatják legjobban, mekkora pótadókat bírnak meg. JI másik tényező a községi takarék­pénztárak intézményé, mely az osztrák városok némelyikében százezreket hajt évenkint közczélokra, s nálunk is, ke­vósbbé fejlődött pénzviszonyaink mellett, közepes nagyságú városokban ÍOOOOO vagy 150000 trtfal gyarapithatná a köz­pénztári évente. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezési javaslatok benyúj­tása. Budapest, április 20 (Saját tud. táv.) A kormány nevében Lukács László pénzügy és Dániel Ernő kereskedelmi miniszter a kiegyezési törvény­javaslatokat benyújtották. A képviselőház holnapi ülésén sza vazással dönti el, váljon bizottsághoz vagy az osztályokhoz is benyújtsák e a javas­latokat ? Bécsben a javaslatokat szintén ma nyújtották be az illetékes miniszte­rek az osztrák képviselőházhoz. A kongrua. Budapest, április 20. (Saj. tud. táv.) A lelkészi fizetésekről szóló törvényja vaslathoz, .a képviselőház mai ülésén M e z e y Mór és Molnár János szó­lottak. Még számos szónok van följe­gyezve. ÚJDONSÁGOK. Öngyilkosok. Mintha némely időben a levegőben volna az öngyilkosság fertőző kórja, egyes vidéken sűrűbben felbukkanik a kishitű­ség, a boldogtalanság, a szenvedés, a nyomor tragédiája. Mult számunkban négy öngyilkossági esetről adtunk hirt; lapunk mai számára három ujabb ön­gyilkossági esetről adnak hirt, egy K.~ Tarcsáról, kettő Gyomáról érkezik. Köröstarcsáröl a napokban sorozták be Békésen a község egyik legényét : Ladányi Bálintot. A legényt rendkívül elkedvetlenítette az, mikor a katonai so rozó bizottság rámondotta a tauglichot — Oda is ember kell, — vigasztalták — Csakhogy nem leszek én ott em ber 1 — felelte busán Ladányi. Ettől a perctől kezdve igen búskomor volt s oly nagy gond vette hatalmába, hogy azt el sem viselhette. A napokban fölakasztotta magát, mikor a kis fejő széket eldobta a lábai alól, s torkát szo­rítani kezdte a hurok, betoppant kót ba rátja, de a kik annyira megrémültek a — Bocsássatok meg édeseim ... a lakadalom elmaradt . . . A „verekedő apák" szógyelkezve félre vonultak. Stern vette akaiapját és távozott. — A leány nem akart a fiamhoz menni — folytatta Ragyogóné. — Ennyi az egész 1 Ebből kifolyólag a férjem össze­veszett az apjával, a miből ez a gyalá­zatos komédia fejlődött , . . Mély csend követte e szavakat Blu­mer ur hátán végig borzongott valami; Blumernó őnagysága arcza első pillanat­ban elfoncsorodott; de mintegy hirtelen eszme következtében ragyogni kezdett; Irma szemei csillogtak. Midőn feldúlt arczczal hazajött a cserbehagyott vőlegény, az öregek tapin­tatosan beküldték Irmával a kisszalonba, mert ők nagy családi konferencziát tar­tottak, melyben Irma kisaszszonyról és Ragyogó úrról volt, szó. Elhatározták a „szerelmesek" egybekelését. Ragyogó könnyen észrevehette Irma szemrehányó tekintetét; s amint jobban szemügyre vette, arczát igézőnek, pillan­tását tüzesnek, finom metszésű piczi száját csókolnivalónak találta. Csakhamar belé­melegedett és oly hévvel, tűzzel folytatta félbeszakadt udvarlását., hogy még aznap este megkérte a leány kezét. A szülők nem igen lepődtek meg s boldogan adták áldásukat a megkötendő frigyre. — Oh édes fiam — szólott Blumernó kitörő örömmel és magóhoz ölelte leendő vejét — tudtam, tudom : téged csak az én leányom boldogithat 1 Végre beláttad Hisz te olyan szellemes, okos, olyan okos vagyl Harmadnapra történt, midőn Ragyogó gyöngéden beszélgetett menyasszonyával, egyszerre lélekszakadva betoppant Stern ur abba a szobába, a hol az öregek ta­nácskoztak az esküvőre vonatkozó elin­tézetlen dolgok felől. — Tartsuk meg holnap az esküvőt — kiáltá el-elfulladó hangon — Malvin kész Laczival egybekelni I — Hallgassátok meg az esetet! Amint a kis szalon félig nyitott aj­taján véletlenül benézett, meglátta amint Laczi Irmát szeretetteljesen átölelve meg­csókolta. Hirtelen a fejéhez kapott és hátra tántorodott. — Mit látok, hát igy szeretted a leányomat 1 —- Amint látja Stern ur, szóllott fél­vállról ós maró gúnnyal nézett reá. — Hallgasd meg az esetet és sze­resd meg újra. Malvin fáradtságos fag­gatásomra bevallotta, hogy téged szeret. Csak azért nem akart hozzád menni, mert egy czigányasszony, a kivel alat tómban, litokban kártyát vettetett; azt jósolta neki, hogy ne menjen hozzád, mert szerencsétlen lesz ... Es ő ezt annyira a szivére vette ... a többit már tudod . . . Hallatlan ! Most már hajlandó hozzád menni . . . Felvilágosítottam . .. Hallatlan eset 1 Laczi lovagias embernek ismerlek, vegyed el 1 Az egész társaság zajgó hahotába tőrt ki, mely szegény Sternt majdnem megőrjítette. — Mondja meg a volt menyasszo nyomnak — mondá nyugodtan az ifjú ragyogó és félaicza az Irmáéhoz simuli — vettessen avval a czigányasszonnyal mégegyszer kártyát ói kérdezze meg tőle : mikor fog férjhez menni ? Stern kirohant a szobából; az ajtó nagy robajjal csapódott utána. Vérmes­Ladányi függő testétől és vérben forgó szemeitől, hogy konsternációjukban nem vágták le a kötélről, csak már akkor, midőn a szerencsétlen legéhy lelke el­szállott. Ezért aztán a bíróságnak is föl­jelentették az öngyilkosságot, nem mu tatkozik-e megtorlást igénylő eljárásnak helye azon magatartásért, melyet egy em­ber élete megmentése körül a megijedt legények elmulasztottak. Gyomán egy napon e két öngyilkos­ság hire terjedt el. Mindkettőnek oka ismeretlen. Egy tizenkat éves fiatal legény B. Kiss János dobta el magától az életet. Kocsis Sándornál szolgált s nem tuani milyen elkeseredés kergette halálba. Fel akasztotta magát. Ugyanezen a napon az öreg Kun Ferencz, hatvankilencz éves gazdálkodó sem tudta bevárni, mig élte fonalát a gondviselés szakítja el, a háza padlásán fölakasztotta magát. Az öreg embert vehemens fájdalmu betegség kí­nozta, ennek akart véget vetni Mindket­tőt részvéttel temették el. A bánfalvai socialista gyűlés. — Saját tudósítónktól. — Vasárnap Bánfalván, a megye e job­bára munkásokból alakult községében, a vezető socialisták gyűlést hivtak egybe, melyet afőszolgabiróengedélyezett. Am b­rus Sándor, orosházi főszolgabíró maga jött el a hatóság képviseletében s vétó jogát használta is egy mérgesebb soci­alista szónokkal szemben, a ki a vagyo­nos oszlály ellen ingerült modon izgatta az egyébként csak 150—200 tagra tehető hallgatóságot. A munkásgyülést a piaczon tartot­ták meg. Elnökül K e r n á c s Györgyöt, jegyzőül Nagy Tóth Istvánt választot­ták. Megalakulás után B i k á d y András az általános szavazatjog tételét vette bon­colás alá s a burzsoá ellen ama kiroha­násokkal élt, melyek a socialista iroda­lom közhelyeit képezik Mikor B i k á d y tételéhez nem szolt, hanem mind heve­sebben a társadalmi osztályok, a vagyo nos osztály ellen izgatott — Ambrus főszolgabíró elvonta tőle a szót s nem engedte meg, hogy a násodik ügyet, a pártszervezet kérdését Bikády ismertesse Igy aztán a harmadik tárgy vétetett elő, — a munkáso k jogai és a tömörülés Ezt Bella Mihály ismertette. De valami nagy hatáshoz nem tudott jutni, mert ugy ő, mint Kis Horváth János, a ki azon kérdést világította meg : mi különb­ség van a független socialista és a so­cial-demokraták között? — ők meg uj csil­lagai a socialismus tribunjainak sa gya­korlat hiánya meg is érzett beszédjükön. A hallgatóság figyelemmel hallgatta be szédjeiket ; de helytslést a gyönge szó­nokok nem ludtak elérni. A gyűlés mind­össze fél óráig tartott. A megjelentek a legnagyobb rendben oszlottak el. * Socialistákról esvén aszó, itt közöl­jük, hogy a socialista pártvezetőség ak­ként játsza ki a királyi ügyészséget, hogy a mérgesebb czik kekkel spékelt lapszá­mokat nem postán továbbittatja, hanem a fővárosból elutazó munkásokkal küldeti el. Igy jutott K. Szekerka András, csabai munkás a „Népszava" és „Vi­lágszabadság" czimü socialista lapok 100—100 példányához. Le is hozta sze­rencsésen és Csabán Maján János elv­társánál SÍ|étosztásul letétbe helyezte; Majántói aztán a csabai rendőrség a lapokat elkobozta. — Áthelyezés és előléptetés. A föld mivelési miniszter Steinecker Gá­bor kir. főmérnököt, a gyulai kir. folyam­mérnöki hivatal főnökét a zombori fo lyammérnöki hivatalhoz hivatalfőnökké helyezte át s helyére Szarvass y Arzén kir. főmérnököt nevezte ki Gyu Iára. Steinecker Gábor távozása igaz saj nálkozíst kelt, a gyulai társadalomnak ugy ő, mint bájos neje, kedvelt tagjai voltak. — Gymnasiumi ünnepély. A békési ev. ref. gymnasium tanulő ifjúsága teg nap tartotta az egyház gyüléstermóbeij az 1848-ik évi dicső törvenyek szentesi rése 50-dik évfordulójának ünneplését, Szegedi Károly ev, ref, lelkész, a tanítói kar, a járási főszolgabírói hivatal, a kir. adóhivatal, a község elöljárósága kép­viselőinek, valamint számos férfi és női közönség jelenlétében. Az ünnepélyt „Is­ten áld meg a magyart" énekkel kezdet­ték meg Szügyi József karnagy ügyei vezetése mellett, ezután Osváth Fe­rencz igazgató-tanár intézett az ifjmág­hoz majdnem egy óra hosszáig tartó igen kimagasló, valóban tanulságos beszédet az 1848-ik óv előtti állapotokról, az 1848 ik évi törvények alkotásáról és annak nagy jelentőségéről. A beszédet nemcsak az ifjúság, hanem a díszes közönség is a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta. Sokat, nagyon sokat lehetett abból ta­nulni, kár, hogy nagyobb közönség nem volt jelen; reméljük azonban, hogy a gymnasium könyvtárában az meg fog örökittetni, kívánatos volna azt minél több példányban ki is nyomatni. A be széd végén a közönséggel együtt zajo­san éltették a koronás királyt, ki a nem zettel egyetértőiig szentesitette az 1848 ik évi törvények 50-ik évfordulójának meg­ünneplésére alkotott törvényt. Azután kót tanuló szavalt és a tamló ifjúság éneklésével az ünnepély véget ért. — Házasság. V i t á 1 i sSoma, szarvasi törekvő kereskedő, a napokban a foga­rasi róm. kath. zárda templomában es­küdött örök hűséget szeretett arájának, P e r di Juliskának. Felhőtlen boldogság legyen kísérőjük ez életben. — Kocsis Sándor, gyu ai fiatal s: a óiparos a napok­ban vezetie oltárhoz a róm kath. főtem plomban.»Ko 1 o z s i Peter, a gjulai bőr­anyag boszeizé i sjövetkezet jegyzőjének bájos leányát, Etelkát. — Garzó Gyuláné temetése Boldog emlékű Garzó Gyulánót, a kinek halá­lát már a minap hirül adtuk, — oly rész­véttel temették el, a minőre Gyomán évek óta nem volt példa. A gyászháznál Kálmán Farkas neszelt sziveket elöntő fájdalommal; a templomban pedig Dombi János gyulai lelkész hatotta meg a hall­gatóságot emlékbeszédével. Dombi a gyo mai tiszteletesnét költeményeben is el parentálja. Ennek egyik bekeidő szaka­sza igy szól: Futó csillag voltál, mely az égről gyorsan Eltűnik, aláhull, fénye végsőt lobban. . . Szelíd lelked elszállt e földről hirtelen, Alig éltél s tested már is sirban pihen ; Almod nem zavarja jajszó, köny zápora, Testi szemmel többé nem láthatunk «oha: Tenger bár bánatunk, de te azt nem érzed, Nem látod a köny árt, mely patakzik érted. — A Gyula-barakonyi h. érdekű vasút. Emljtettük, hogy Bene Gyula ügyvéd ós K ö r n y e i Lajos mérnök, budapesti lakosok, Gyuláról kiinduló, Gyulavarsán­dot, Nagy-^erindet, Miskót, Vadászt ós Apáti községeket érintő % Barakonyig terjedő helyi érdekű vasútra előmunká­lali engedélyt kértek és kaptak a keres­kedelmi minisztertől. Most ugy értesü lünk, hogy a tervezett vatut műszaki előmunkálatai serényen folynak. A vasút czélja lenre a Lunkavidéknek Gyulához való csatolása s azért e vasút főleg Gyu­lának jől felfogott érdekében elsőrendű fontosságú. — Egyházi adókulcs. A szarvasi ág. ev. egyház tanácsa, a mennyiben évről­évre nagyobbodnak az egyház kiadásai, uj egyházi adókulcsról kénytelen gondos­kodni. Az egyháztanács az előmunkála­tokat a gazdasági bizottságra bízta, ez pedig egy szűkebb körű bizottságot kül­dött ki javaslattétel összeállítása czéljá­ból. A szűkebb körű bkottság e felett az elmúlt héten tanácskozott s megállapo­dása szerint kót javaslatot terjeszt be a gazdasági bizottságnak. Az egyik javas lat szerint az egyházi adó tisztán kész­pénzben lenne fizetve, még pedig sze­mólya ó czimen 3 frt ós e mellett az egyenes állami adó után kivetett perczent. A másik javaslat szerint a személyadó 25 klgr. buza és 50 klgram czár s e mel­lett az egyenes állami adó után kivetett perczent. A tisztviselők sőt azt hisszük az egyház tagjainak nagy része is a kész­pénzzel való fizetést óhajtaná. E' tárgy­ban különben a gazdasági bizottság hol­nap délután gyűlést tart. — A vasárnapi műkedvelői előadás. A csabai társadalom minden szépért és jóért lelkesülő tagjainak figyplmét ismételten és mehgen fölhívjuk a vasárnapi mű­kedvelői előadásra, a midőn nőegyletünk emberszerető czéljainak javára előadják a „Tót leányi", ezt a kiváló népszínmű­vet. A minapi előadás nagy sikere köz­óhajtást támasztott, hogy műkedvelőink újra adják elő a darabot, melyet a na­podban tartott próbák után még szaba tosabban fogDak derék műkedvelőink előadni. A jegyek Deutsch testvérek di­vatáru üzlatében árusiltatnak s tekintet tel a nagy érdeklődésre, kérjük, hogy azt mielőbb megváltani szivebkedjenek. Az előadás után táncz a „Vigadó" ban. — Halálozás. H e 1 e b r a n t h Miklós hites ügyvéd s S^aryas város egykori jegyzője hosszas szenvedés után ?2 éves koraban meghalt s temetése kedden dél­után ápril 19 én ment végbe. Az elha­lálozott a legutóbbi években a várostól kapott kegy dij ból élt s eltakarittatásáról is a város gondoskodott. Nyugodjék bó­kében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom