Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-14 / 30. szám

Elnöki megnyitó. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A történelem nemcsak arra szolgál, hogy tanulságot merítsünk belőle, hanem arra is, hogy lelkesedést, a jövő munkájára reményt, erőt, kitartást, buzgalmat öntsön belénk. A reménynek minő biztató melege, az erőnek mekkora dus forrása rejlik abban, a kitartást mily hatékonyan fokozza, a buzgalmat mily nagy mérvben mozdítja elő az, ha a nemzeti múlt nagy ós fényes tetteket, szilárd és dicső alkotásokat mutat fel, ha a letűnt események még amolyan tárgyilagos mérlegelése i« azzal a jótékony öntudattal töltheti el az élő, működő nemzedéket, hogy csak folytatni kell az elődök tiszteletre méltó, munkáját, hogy csak bátran ós serényen kell kitartani a megkezdett uton és a fejlődós nem maradhat el, a haladás a nemzeti nagyság és jólét felé bizton bekövetkezik. Boldog ezért az a nemzet, mely nagy hagyományokkal rendelkezik, mely történelmi múltjában lel erőforrást jövendője megépítésére. Atörtónel mifolytonságíu data és az ezen tudatból származó biztos Önérzet oly tényezők, melyekben a haladásnak örök rugója van. (Ugy van) Önérzet dagasztja keblünket, midőn ötven éve lefolyt nagy eseményekre, melyek izzó tüzében ujjá született nemzetünk, az európai nagy szabadság eszméknek megfelelő átalakulást nyert ősi alkotmányunk, sziklánál szilárdabb talapzatra helyezkedett nemzeti fejlődé sünk ügye ós jövője. Szárnyal a gondolat, magasba emelkedik a lélek, örömérzettől repes a sziv a félszázados nagy események hatása alatt. A félszázados nagy események leg kimagaslóbb mozzanata, mely mintegy összesítve magában foglalja mind azt a sok ós nagy vívmányt, molyhez a dicső emlékezetű 1848-ik óv a magyar nemzetet soha nem apadható örök hálával fűzi az 1849-ik évi korszakos törvények királyi szentesítésének napja. Ma ötven éve magyar nemzet és magyar király akaratának harmonikus egye sülése teremtette meg azt a sorozatát a nagy ós nemes alkotmányjogi vívmányoknak ós intézményeknek, melyek törvénykönyvünknek arany betűkkel irott kincsei. (Tetszés.) Csoda számba megy, mólyen tisztelt uram, hogy ez a maroknyi magyar nemzet, egy csöp a népek tengerében, százados viharok, mostoha sors, viszontagság daczára és közepette nemcsak hogy el nem tűnt az elők sorából, hanem erősebb, edzettebb, műveltebb és tettre készebb mint valaha 1 Megtartotta fiainak törhetlen hon szerelme, haladás vágya, alkalmazkodá sa a kor fejlődő igényeihez. Ez történt 48-ban is, midőn megértette a magyar nemzet az idők jelét és alkotmányát, in— Ez a Miklós mindenkit felülmúlhatna, ha akarná. Azt is tudtuk, hogy szívességből egy pár vagyonos fiúnak ő csinálta meg a feladványokat, igy az irály gyakorlato kat is. Rendszerint dicséretet kaptak a munkáért. Miklós saját munkájára azt mondta az irodalom tanára, hogy pongyola munkácska árva fél iv papiroson, nehéz volna meglelni enn&k az ivnek a másik felét. A megjegyzés talált. Miklós ajkai futó mosolyra rándultak, de ezt alig vette észre valaki, ő nyugodtan hallgatta a bírálatot. Egyszer valamely történelmi alak életrajzát irtuk feladványképen. Kisült, hogy a Miklós munkája ós Czike Ödöné nagyon megegyeznek, A tanár megeggyeztette, hogy Miklós bizonyosan plagizált. (O irta a másikat is.) Miklós elpirult, azután csendesen, szelíden szólt. — Nincs abban semmi különös kérem alásan ; ugyanannak életrajzát irtuk mind a ketten. — Jó-jó, vágott közbe a tanár, hiszen nem is csupán az életrajz hasonlít. * Azután még tanult valahol valamit s egyszer otthon termett s azonnal első gavallérja lett a gyarmati társaságnak. Ott volt a vármegye központja s ő jónak látta nem mozdulni hazulról. Otthon igen előkelően ólt; sokba került özvegy édes anyjának s bizony a nem nagy ősi birtok igen megvolt már terhelve. Miklós tudta ezt s belátta, hogy uri életmódját csak is egy jó párti segélyével folytathatná. De bármennyire kedvelt alakja is volt a társaságnak, az apák aggódással nézték, ha leányuk körül forgolódott. A lánykák ellenben irigyelték a szellemes, kedves fiút egymástól. Kapva kaptak rajta. S ha egy-egy szép költemény megjelent a városka hírlapjában, mely lapnak ő volt a lelke, akkor találgatták, tézményeit, melyeket a fejlődő kor szelleme meghaladott józan felvilágosultságí?al, ifjú tetterővel alakította át. (Tetszés Éljenzés.) Csak az imént rebegtünk hálát a Teremtőnek, hogy nemzetünket nagy tettekre, dicső vívmányokra képesítette. Hálát adtunk, hogy nagy tettek, dicső vívmányok napjainak emlékét nekünk utódoknak megérnünk, megünnepelnünk engedte. Még szivünk ihlettel lelve, még füle inkben zengenek a templom szent zsolozsmáí, lelkünk még túlvilági sphaorákban mozog. Ez az emelkedett hangulat az, mely képesít a nagy eseményt kellő méltatására, melyre a mai napon egybegyűltünk. Am halljuk a nagy nap méltatását. Hadd lelkesedjék rajta szivünk, hadd erősböd jék honszerelmünk, hadd gyarapodjék ragaszkodásunk királyunkhoz és hazánkhoz 1 (Zajos tetszés és éljenzés.) A tetszésnyilvánítások után Oláh György állott föl és nagy hatást keltő emlékbeszédet mondott. Mesterien konstruált beszédében azt fejtegette, hogy mi a törvénytiszteletet nem Európától tanultuk, hanem Ázsiából hozta azt a magyar. Még harczaiuk sem voltak, forradalmaink, hanem a törvény órvényesi tésa. April 11 jelentősége abban van, hogy Magyarország koronás királya szentesit egy törvényt, mely emléket állit fel az 50 éves politikai eseményeknek, ez a nagy sorsfordulat, mely mint a drámában a kiegyenlítéshez vezet, mi elvezeti a nemzetet a teljes harmóniához. Végül imaszerű fohászszal fordul a magyarok Istenéhez, hogy a nagy királyt engedje nekünk meg életben nemzetünk javára 1 Az emlékbeszéd tömör, gondolataiban nemes, szárnyaló ós szónoki erővel előadott volt. Ez magyarázza nagy hatását. Ezután Fábry Sándor dr., a vár megye alispánja emelkedett föl s indít ványt terjesztett elő. Azt indítványozta, hogy a vármegye hódolatát feliratban juttassa a trón zsámolyához. De minő szép indokolást fűzött hozzá, a követke zőket mondván : Az a'ispán beszéde. Az imént elhangzott elemi hatású szép beszéd markans vonásokkal ecse telte a magyar nemzetnek törvényeihez, alkotmányához való törhetlen ragaszkodását ós a mellett alkotmányos uralkodójához való hűségét. Tényleg a magyar nemzetnek mindenkori jellemvonása volt e kettős hűség: a törvényes alkotmányhoz ós az alkotmány szerint uralkodó fejedelemhez való ragaszkodás, mely hűség valójában egy, mint csak egy lehet a hazaszeretet ós a mint a magyar közfelfogás szerint, az államhatalom teljességének symboluma is egy: a felkent király fején tündöklő korona 1 A nemzet ezen jelleméhez képest,— mint ezt ünnepi szónokunk kifejté — tényleg alkotmányos uton kívánta biztosítani nemzeti törekvéseit 1848-ban is, midőn forradalom lángjába borult egész nyugat Európa s csak midőn a már szentesitett törvények hatályát, az ország függetlenségét s erejét akarta megsem misiteni a külső behatások alatt felidézett erőszak, ragadott fegyvert a nemzet — törvényes képviseletének határozata szerint — a szentesitett törvények s önállósága védelmére. A forradalom is jogos, ha az a törvényhozástól ered. mondja a nagy franczia állambölcs Thiers sha volt ekként valaha jogos nemzeti küzdelem, a miénk volt az. Éppen ezen jogosságon alapszik, hogy a 48-as törvények hatályát — bár 18 évi intervallum után — maga az uralkodó ismerte el s ime e törvények szentesítésének ötvenedik évfordulóján ugyan ez az uralkodó törvénnyel szentesíti nem zeti ünneppé a 48-iki törvényes vívmányok jubileumát s ezzel nagy szive sze rint tesz tanúbizonyságot az ötven óv előtti törvény alkotás jogosságáról s a magyar nemzet és királya között fenn álló egységességről. Ez a mai ünnepnek nemzeti jelentőségű, fenséges motívuma. Hosszú évszázadok óta — mióta idegen dynastia viseli szent István koronáját — törvényhozásunk összes munkálkodásának jellege az volt, hogy a nemzet ujabb ós ujabb törvényekkel félté kenyen igyekezett körülsánczolni alkotmányát. Es ime a százados bizalmatlankodás, tényleges sérelmek és kü?dj]mek után, a magyarok gondviselő Istene ál dással tetézi az alkotmányhoz, a koronához való kitartó hűséget, megerősíti a nemzetet függetlenségében, erejében, öntudatában s megáldja oly fejedelemmel, ki százados törekvéseinket érvénye siti, alkotmányunk fenntartója, őre, s al kotmányos alaptörvényeink ünnepén ma velünk ünnepel. Ha Rákóczy, Bercsényi felélednének mohos sírjaikból, ac odálatés bála könynyeitől ragyogó tekintettel hajtanák meg jobbágyi hódolatra a szűz Máriás fórra dalmi zászlókat a legalkotmányosabb uralkodó előtt 1 Elvetve minden bizalmatlanság uralkodó és nemzet között 1 Törvényeink, alkotmányunk védbástyái tiszteltek, s azok tiszteletében első az uralkodó, a legelső magyar ember, a király, a ki né pével búban, örömben együtt érez, a ki nemzeti, anyagi fejlődésünkben gondviselő szellemünk, ki jóságos kezekkel befödte és meggyógyította a nemzet sajgó sebeit. A legelső magyar ember a király I A kinek jóvoltából hirdeti nem sokára h-izánk nagyjainak emlékét, a király ajándéka, a tiz szobor; a magyar katonai nevelő intézetek, melyeket egy század óta sürget ós hiába az országgyűlés, az idén megnyílnak ; hadverő Mátyás fényes királyi laka még fényesebben meg ujulvu fogadja lakójául a magyar udvartartást vezető királyt ; a ki magyar szive érzését követi, midőn az Árpád vérbeli temetetlen fejedelem királyi sirját alkotja meg kegyeletes kezekkel ; a ki feledve minden felreértést, összeütközést, két oldalú sok szomorú tévedést, mindezekből csak népe jóvoltára von következtetést s a nemzet legfőbb javának alko'mányát ösmervón el, annak ünnepén nép-ívei együtt ünnepel. Hódolat a királvnak, a jóságosnak, a bölcsnek, az igazságosnak, a legalkotmányosabbnak 1 Indítványozom, hogy a mai ünnep alkalmából hódolatunkat, mélyen érzett ragaszkodó szeretetünket fejezzük ki ő Felsége a koronás király iránt s érzelmeink kifejezését feliratban juttassuk a trón zsámolyához. A felhangzott zajos éljenek után a főispán következő beszéddel rekesztette be az ülést : Mólyen tisztelt Közgyűlés 1 Leróttuk szent kegyeletünk adóját. Telj isitettük azt, amire szivünk hő vágya kesztetett a nevezetes évfordulón. Megelevenültek lelki szemeink előtt nemzeti újjászületésünk dic ő eseményei. Jól esett elmerengenünk az emiékeken, melyek örökre nagyok és magasztosak maradnak. 1848 emlékéhez fűződik a?, uj Magyarország létének, fejlődésének, baldogulásának minden mozzanata. Országgyűlési népképviselet, parlamenti felelős kormány, a jobbágyság meg-f'/üetetése, közös teherviselés, a sajtó szabadsága, Magyarország és Erdély egyesítése által hazánk egységének visszaadása : ime rövid szavakban kifejezve legfőbbjei azoknak a vívmányoknak, melyeket 1848-nak köszönünk. Mindesvik külön külön korszakos alkotás. Egtü't pedig az alkotások oly kincses bányája, amilyet egy nemzet életében c ak egyszer lehet felt írni. Nemzeti lé'ünk ily dr'

!gi kincsei megszerzésének emj^ket ünatph ma minden magyar sziv. Ünneplésünk m-igaszto' voltát hatványozza, hogy vplünk érez, velünk örvend, velünk ünnep d az is, a kinek fölkent fejét szent István koronája diszesiti, a kit a legelső magyar ember büszke jelzőjével tisztel meg a köztudat, a közérzés : a Király. Hő ragaszkodás, forró sze retet és hála a nagy király nak, aki nemzetével együtt ünnepli 1843 örök alkotásait 1 (Zajo3 t9tszós.) Lólekben erősbödve, érzésben öregbedve, hazafiságban gazdagodva hagyjuk el vármegyénk ősi közgyűlési termét. Midőn e teremből kivonulunk, áldozzunk még egyszer érzelmeinknek, éltessük azt, ami minden magyarnak legdrágább, hangoztassuk egy szívvel, egy lélekkel: Eijen a Király 1 Éljen a Haza 1 Az utóbbi szavak lelkes visszhangot nyertek, fölállott az egész közönség s lelkesedéssel éljenzett s ünnepi hangulatban hagyta el a megyeház díszes termét. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kis gazdák törvénye. Budapest, április 13 (Saját tud. táv.) Erdélyi Sándor igazságügyminiszter benyújtotta a gazdasági, ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatokat. A ház osztatlan helyesléssel fogadta a ház asztalára tett javaslatot. Zichy Jenő sorai Tifliszböl. Budapest, április 13 (Saját tud. táv.) Nagy derültségre nyújtott okot Szilágyi Dezső képviselőházi elnök egy hivatalos bejelentése. Azt jelentette ugyanis stentori kaczajt költve föl, hoary Zichy Jenő levélben járult hozzá, miként a képviselőház hódolattal járuljon ő Fölsége előtt. A levél Tifliszböl kelt. Béke ? Háború? Budapest, április 13. (Saját tud. táv.) Washingtonból érkezett kábeljelentések szerint, ott a békepárt kerekedett fe'ül. Nagy ellensége a békének Lee főkonsul, kinek Washingtonba vezető utja valóságos diadalmenet volt. A vasúti állomásokon nagy tüntető tömeg várta s a consul a háborúra izgatva, frenetikus hatás mellett beszédeket mondott. Jiger Mariék utolsó ité ete. Budapest, ápril 13. (Saj. tud. táv.) A hódmezővásárhelyi méregkeverők bünpörót ma kezdte tárgyalni a kúria. hogy kinek szól a hódolat ? nyolez boldogan álmodott a ki magáénak vélte a kitüntetést. Miklós a legkomolyabban forgolódott Ardónyi Piroska körül. AZ apa, Ardénvi Sándor előkelő, vagyonos ur félve őrködött s azon volt, hogy bájos Piroskája fejéből kiűzze a „semmiházi" „léha frátert." — Itt ne találjam egyszer ; mert kiadom neki az utat. Nem lesz abból soha semmi, csak olyan „ingyenélő." Nem is tudom mit kaptok rajta annyira 1 Csak látnám hát legalább azt a sokat emle getett szellemességót, valami életrevaló ságot, hogy az ember bízhatnék az eszében, vagy ügyességében ? Miklós tudta ezt a véleményt, de nem mutatta, hogy tudja. Mindig a legudvariasabban viselkedett a szigorú „uram bátyám"-mal szemben, ki boldogult aty jának jó barátja volt. A kaszinóban sietett még a rokkját is felsegíieni a büszke urnák s ezt oly kedves módon tevé, hogy az nem is szabadkozott. A szerencse itt is kedvezett Miklósnak. Olyan egyszerű dolog történt, hogy csak a sors kedvezéséből történhetett. Az ellentállás megtört. Piroska édes apja kiváló gazda volt. Hatalmas szőlőhegye s annak aljában emelkedő borháza, pinczéje messze tájon vált híressé. Gyakran kisétált az öreg íjr a hegyoldalára s többször gyűjtötte maga köré barátait, kik vidám jó kedvre derültek a tüzes boroktól. Egy alkalommal, ugy a szüret utáni napokban, a borház felé tartó öreg találkozott a város végén, a szőlő hegyalján Miklóssal. Inkább csak ugy szokásból,nem komolyan véve, magával hivta Miklóst — Nem tart velem kedves öcsém ? — Szívesen, ha megengedi kedves bátyám. Együtt mentek. A pincze elé épült hatalmas présház ajtaja megnyílt, majd a pincze rozsdás zárja is nyikordult ós az öreg ur be ment lopóval, hogy egy pohár jóbort hozzon. Ezt is, azt is megízlelték ; mind méltó volt a dicséretre. — Megkóstoljuk a fiatalt is ugy-e ? — Ki forrt már, kérdi Miklós ? — Oh igen, de még a fináncz nem látta. Folyton várom, hogy beüti az orrát, pedig most még nem neki való. A finánezot nem szerette, kivált ha akkor jött, a mikor ő még nem készült el a bor ügyekkel. Minden esztendőből volt „fináncz nem látta" bora. Ezt a gyengéjét nem áldozta volna fel semmiér

t. Az volt az igazi ünnepélyes alkalmakra való bor, Pedig akkor, mikor ezek történtek, még rossz világot ólt a magyar. Alighogy befordult a pinezóbe, még egyszer visszanéz a borház nyitott ajtaja felé, hát ijedten rohan vissza a borhá ban álldogáló Miklóshoz. — Ott jönnek ni 1 S csakugyan. A borházhoz vezető hosszú gyümö'csös végén a kanyarulat nál feltűnik két fit áncz alakja, i — Tyüh 1 a teremburáját néki I Mit csináljunk mostan ? Nem engedhetem őket a pinczémbe 1 Az kéne csak 1 Csuk juk be az ajtókat . . . — Nem jó lesz bátyám. Azok bizonyosra jönnek, tudják hogy itt a gazda. Maradjunk csak igy. Az az hogy tessék csak itt maradni s én a pincéébe megyek. Mondja nekik, hogy még forrás ban van a bor, veszélyes a bemenet. Bizza csak rám a többit kérem. Majd meglássa, hogy jó lesz minden. Az öregnek imponált ez a gyors elhatározás, nem tudta ugyan mit forral, de bizott annak leleményességében. Miklós már akkor bent volta pinczében sa nagyajtó egyik szárnya mögé húzódott. Nem kellett soká várakozniók. Megérkf-zett a két német, köszönt ós jelentette hivatalos küldetését. (VegeJ köv.)