Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-10 / 29. szám

elhárítására irányuló intézkedések keresz­tülviteléhez szükséges. S meglehetősen sürgős is a dolog, mertnapról-napra jobban harapódzik el a baj s gyors lépésekkel romlanak a viszonyok ezen a téren. Már pedig a romlás minden előrehaladása a magyar hitelnek rovására megy, ami aztán kihatással van minden közgazda dasági viszonyainkra is. A kereskedelemügyi ós az ipazság­ügyiminiszternek legmelegebben ajánljuk figyelmükbe azt a jogos kivánalmat, melyet a hozzájuk felierjesztett iratok a hitel-csalások megakadályzására nézve kifejeznek. A nyugoteurópai államok mindegyikén kellő méltatására talált a hasonló irányú kivánalom s a Német ország törvényhozása csak legutóbb tett olyan változtatást a maga kereskedelmi törvényén, mely a cégétruházások ügyét szabályozza s a visszaéléseket „lehetet­lenné teszi. A mi kormányunk miért tar­tartózkodnék hasánló értelmű intézkedés­től? Hiszen kereskedelmi törvényünket annak idején mi is Németországtól vettük át s igy már a logikai egymagában is azt parancsolja, hogy a korrektivumok utján szintén kövessük a német páldaadást S ne feledjük főként azt, hogy nekünk sokkalta nagyobb szükségünk van keres­kedelmi hirnevük s gazdasági hitelünk védelmére. Az orosházi szélhámosság rut pél dája, pedig menyi ilyen követel sürgő? intézkedést. Az elefánt, az elefánt! ) — Hősköltemény — El kelle hagynia Afrikát, Az elefántok dicső hónát Melynek szülötte volt szegény, — Ott kezdődik a regény. — Kelepczével fogták meg őt S nem hagytak néki annyi időt, Hogy búcsúzzék attól kit imád — — Az elefánt ! — Az elefánt! Van Houten Cacavo, Wasmuth a gyűrűben Mind ettől elválni, sebtiben Íziben, Sok az egy szívnek, mely forron szeret, Ha nőtől, gyermektől bucsut nem vehet 100 év súlya görnyedt már vállára Ráncok kerültek homloka, állára Most kerül Pécsre, hogy kiki csodálja : — Az elefánt! — Az elefánt! Nagyapa elment. Biz nem igy akarták, Unokák, gyermekek, mindig czirogatták. De rátört a sors mérhetlen haragja, — Eltűnt a pusztából büszke alakja. Megroskadt testtel, fáradt tagokkal Jött át Európába, méltó haraggal — Ő, kit mindenki ok nélkül bánt — Az elefánt 1 — Az elefánt! Mit sem érdekli őt a spanyol háború, Hisz agyát emészti a bánat, a bú, Mascara Anton, zsarnok uralkodó, Légy örökké hontalan, futkosó ! Ily, s hasonló átkokat kutat Mig lábai mérik az országutat. Sem enni, sem inni nem kivánt — Az elefánt! — Az elefánt! Botykára ért Mascara így, S nem volt rá ki sem irigy, Hogy megállott a nagy korcsma mellett, — Az állatot őrizni se kellett — Idogált, edegélt a gazda nyugodtan Hirtelen az egész nép ott terem legottan Mindenki bámulja, mind igy kiált: — Az elefánt 1 — Az elefánt! Kedvtelen néz a sok siheder felé, Ő, ki nyugalmát sehol sem leié, Bántják szegényt, hátát piszkálják, A kicsi gyerekek mindezt kiáltják : Üssétek, dobjátok, szekírozzátok, Egy ember pláne a lábára hágott. Ezt már nem hagyta, nyugtot kivánt — Az elefánt! — Az elefánt! Bősz haragra gyúlva, ormányát lehajtja Elkapja a magyart, ki folyton zaklatja, Felemeli égnek — Istenem irgalmazz, Oda vágja földhöz s im egy hushalmaz. Előttünk fekszik egy idomtalan alak, Sikoly, lárma, — rengnek a falak. A gazda kirohan: Mi van, ki ánt ? — Az elefánt ! — Az elefánt ! Gazd'uram látva, mily nagy a veszély, Késő a bátorság, meg az erély, Gyors reptü eszével lovára pattan, Pattog az ostor, sarkantyú csattan, Utána két csendőr, vállán a puska. Véged van már szegény apuska. Látjuk, hogy már halálnak szánt — Az elefánt! — Az elefánt! Lőnek utána, kiáltanak ketten De a bölcs állat, még sem retten. Kimért léptekkel czammog tovább, Lassan, miként a porkoláb. A csendőröknek eszméjük támadt Nem nézik tétlen, hogy mint fárad, Amíg városba ér a karaván — Az elefánt ! — Az elefánt! Hosszú rudakkal mennek neki Tovább az ut be, se ki ! Lelökik póznával az állat gazdáját Majd hogy el nem törték a bordáját Igy vitték szolgabíróhoz Mascara urat Mig az állat egyedül folytatta az utat, Nyolc napot mértek rá, többet nem lehet Az állatnak a törvény semmit sem tehet. — Bum, bum — a hipodrom — Előtt a sok publikum Bámulva hallja, hogy mit csinált — Az elefánt — Az elefánt ! Lenkey Zsigmond *) Szellemes yénájú új munkatársunk, X e n k e i Zsigmond kollegánk költeménybea zengi annak a gyanús előéletű ele/ántnak a históriáját, a mely J o t y k á H egy embert az ormányáYat agyonnyomott. Békésmegyei röpiratok. — Beteg ós rokkantsegélyt. — Munkásügyünk. — Latifundiumaink s a munkáskérdés. — Gyula város leírása. — Orosháza közegészségügyi vi­szonyai. — A röpiratok virágzó korát éljük. Csak a munkáskérdésben hírom forog kézen megyei emberektől. Az első R o s e n­t h a 1 Ignácz és VernerL iszló kö­zés röpirata „Rokkant segélyt a mezei munkásoknak". Nem uj, most hogy a mezei munkások nyugdíjazása eviden sebb, Grill Károly bizomanyában meg jelent a nyugdij biztosításra vonatkozó tanulmány s szerzők azt Apponyi Albert grófnak ajánlották. Az ajalásnak az a megyarázata, hogy Apponyi, midőn a mü kéziratként jelent -meg néhány év előt', érdeklődésével tüntetette azt ki s szer­c?ak azt nem szereti, hogy esztergályos. Lám, mégis hozzámegy. — De ón is mondok újságot, lányom ! — Mit ? — A gőzmalom segédkönyvelője síombaton eljön hozzánk ebédre. Jolán tapsol örömében. — Igazán ? A Strausz ? — Igen, lányom. — Mond mamám, igaz, hogy neki nyolczvan forint havifizetése van ? — Annyi bizony ! — Jaj, mamám, az a Strausz olyan aranyos fiatal ember . . . Sohasem volt még olyan kedves ós müveit ismerősöm 1... MALVIN. Varróleány. Tehát látható hétközna pokon reggel hétkor, délben, ebédután egy órakor ós este hétkor. Vasárnap és ünnepek alkalmával egész nap. Malvin boldog. Ugy megszokta már a tüt, mely minden ábrándozásának ta nuja. Reggeltől napestig varrni, mintha erre is született volna. Sobasem unja meg de a beszédet ne tiltsák el. Trófálózva, mesélgetve ós kacagva százszor könnyebb e munka. Malvin boldog, de hetenként három­szor tulboldog : a tánciskolában. Ah, en nél jobb és szebb nincsen. A kit szeret és a ki minden öltésnél eszében van, azt ott ismerte meg. Keringőt játszott akkor a czigány, lágy, ábrándos volt a zene. A gázcsillár halvány fénye ezer s invál­tozatbankáprázott előtte, a hegedű hangja túlvilági szózatként rezgett, a párok sut­togásatavasziszellőnektetszett .. . Malvin elkábult. Párjához simulva lejtette a tán­czot s a harmadik fordulónál a férfi meg­állott. — Kisasszony, nem fáradt ? Malvin pedig mintha szendergósből tért volna magához, mély lólekzetet veit ós Tenkei simára borotvált arczára nézve felelte : — Nem. — Akkor, szabadjon kérnem még egyszer. A férfi magához szoritotta az elbü vült leányt, járták tovább a keringőt. Párok jönnek, párok mennek, de ők még mindég együtt vannak. Ötször körüljár ják a termet, nyolczszor, tizszer ... A lányok össszesugnak, kivált akik ülnek, megállapítják a mai este előzményeit. Az utczán. a folyosón, mindenütt láttak valamit. Malvin kisaszszonyról regéket mondanak. •— Holnap vasárnap, szól a leány. Jöjjön el hozzánk Tenkei ur ! S másnap Tenkei ur egy költemény­egyveleget ír Malvin emlékkönyvet^ Eötvöstől, Vörösmartytól s még igen sok poétától. De azontúl reggel nem megy varrodába egyedül, délben is hazakíséri Tenkei, aki öt perczcel előbb szökik az üzletből, csakhogy vele találkozhassak. S vele van minden útjában, együtt men­nek minden bálba. Sőt felesége is lesz Mai'in Tenkeioek. C-ak egy valami hátra van. AZ imádó még nem volt ka tons. Készül is erősen az önkéntesi vizs gára, ha az nem sikerül, akkor bizony három-négy esztendőt ki kell várni . . . Da azért Malvin boldog, nagyon boldog 1 Földes Ignácz zők előtt kijelentette, hogy a szocziali­panaceák között ezt találja legfontosabb nak. A mü, mely bókésmegyei viszonyo­kat tárgyal, Grillnól, ugy a „Corvina" könyvkereskedésében is kapható. Ara 50 fillér. „Munkásügyünk" czimmel Oláh György t. főügyész tollából szintén röp­irat jelent me?. Voltaképpen külön le­nyomata egy hosszabb ujságközlemény­nek. A vármegyékben külön hatósági közegeket óhajt alkalmaztatni a munkás­ügyek ellátására, hangsúlyozza, hogy a községi földeket, melyek köztulajdont képeznek, olcsó bér mellett a munkasok­nak kell kiadni, a holt medreket kiosz­taná a munkások részére házhelyekül. A kis tanulmány tendencziája tiszteletre méltó s minden adatát pátriánkon veszi, viszonyainkból meriti. A harmadik hasonló tárgyú röpirat K ö r ö s y Endréé, az ifjú kigyósi lelki pásztoré, aki nagy szeretettel foglalkozik közgazdasági stúdiumokkal s röpirata „Latifundiumaink és az agrár socialis kérdés" czimet viseli. Cxikkében kimu­tatja, hogy a nagy uradalmak sohasem csináltak munkáselégületlensóget, mert nem a nagy, hanem a parasztbirtokos aknázza ki munkásai szorultságát. Sür geti a farmrendszert, haszonbéres telepek létesitését. „Addig is — mondja Kc'rjsy — mig a nemzetgazdasági változás mentül előbb bekövetkezik, a még fennálló földbirto­kosok megmentése végett minél hama rább létesíteni kell a legsürgősebb ét­legégetőbb reformot: gondoskodni kell a földnek tehermentesítéséről. Az agrár-szocziális kérdést pedig megoldhatni s a jelentkező föld-éhségnek eleget lehet tenni a nélkül, hogy hirte lenében feldarabolnók a latifundiumokat 1 Mert nem a nagybir'okban van e veszedelem, hanem az általános gazda sági és társadalmi hanyatlásban 1" Gyula város leírását kiadta Dobay János igen szépen, illusztrác iókkal t­egy pontos térképpel. Nagy szeretettel ismerteti a város minden nevezetesebb helyét, történelmét, azt a körülményt, mint lett 1732-ben a megye székhelye. Igen szép iliuszír ícziókat s térk°p-ít ta­lálunk a könyvecskében. A mü kivitele méltán dicséri a kiadót, Dobay Jánost. László Elek dr. m. tb. főorvos tollából szép tanulmány jelent meg hu szonnyolcz óv közegészségügyi adatainak ismertetése. Csikkében kikel a babona és kuiuzslás romboló hatása ellen s azt ttondja : „Ujabban egy érdemes csorvási suszter, kinek a czipőfoltozás sehogy sem sikerült, csapott fel doktornak, ki­nek kezeim közt levő szerei és venyei a melyek egyáltalán semmi becscsel sem birnak, a csoda doktor czimet szerezték meg neki. De hát hiába, a nép csalódni szeret, de még akkor sem hisz a csaló dásnak." Leírja a viszonyokat melyben állásit Orosházán elfogla'ta. 1869-ben 90"5 0/o volt a nem gyógykezeltek száma pro milb, ez azóta leolvadt H'7% ra pro mille. Az eredmény tehát szembeszökő Az 1873 ik évi kolerát csongrádi búcsúsok hozták be. A nyugoti temetőnél halt meg egy buesus s utána a temető környéki putrik kihaltak. 894 egyén halt mag Oroshízán kolerában. 1831-ben 1406, vagyis a la­kosság 17'50%-a. A mü rendkívül érde­kes s elvanlátva Orosháza születési, bá zassági ós halálozási táblázatával. A váltó láz járványszerüleg csak 1870. és 71-ben van, az ártézi kut itt is segített. Legjobb esztendő volt 1883, amidőn 653 mai volt több a születés, a legrosszabb 1873, amidőn 826-tal volt kevesebb a születés, mint a balálozá'. Gratulálunk az érdemes szerzőnek szép müvéért. Öntöző csatorna Csabán. A vármegye aliapánja Békét-C-aba község elöljáróságához az öntöző csato"­názás érdekében megkeresé-4 intézett. A megken sés annak előrebocsájtá-amellett, hogy miután ugy a féltő, mint az alsó legelő, mely alkalmas lenne öntözési Ope­lokra, — igen sok tulajdonos között van megosztva, mindaddig remélni sem lehet, hogy ezen területeken az ömes tu'ajdo aosokat vagy c-iak azok többségét is reá bírni lehessen, hogy birtokaikat az ön­tözésre berendezzék, illetve e c/.élból két­ségtelen ül nem épen c-ekely költségekkel társulatba álljanak, a mig előttük maga az öntözés és annak hasznossági ösm»­ratlen, s mig meg nem győződnek arról, hogy a befektetések vissza térülnak és bőven kamatozuak is. Ep a;é t a/, öntö­zési tervezetet általánosságban vágrehaj tani mindaddig nem leint, mig a', öntö zés leb t'lséee és ha=frno-ságH pVdával, mint a önti és<al nnn igizotatik Megyénkben, jelenleg p'Idául bemu­tatható mezőga (t t'íigi örröíés niuc-eu, egyébként a minta telepnek olyannak is kell lennie, mely könnyen hozzáférhe ő helyen fekszik ós mindenki á'til rr.ogt ­kinthető, vagyis közel kell lennij vala mely vasüti állomáshoz s lehetőleg köz­tulajdont kell képeznie. IIv alkalmas területnek szemeltük ki a fó dmivelés ügyi minisztérium kultúrmérnöki műszaki tanácsosával, az aradi kultúrmérnöki hi­vatal főnökével és Csaba község mérnö­kével a Csaba község tulajdonat képező u. n. borju-rétet, vagy esetleg a városi tanyát s közérdekből kívánatosnak tar­tom, hogy Csaba községe e közterületek valamelyikén 40—50 hold tt öntözésre be­rendezzen s annak a nagy közönség ál­tal való szabad megtekintését m gen­gedje. Az öntözés tervezetét ós költségve­tését az aradi kultúrmérnöki hivatal-ter­mészetesen ingyen készséggel elkészíti, a tervek végrehajtásánál készségejen köz­reműködik, a fólmivelósügyi miniszter ur pedig bizonnyal rendelkezésre fog bo­csátani a kezelés betanítására állami rétmestert, ugy hogy Csaba község ki adá9t csupán a berendezés ós fentartas költsége képezné, mivel szemben a mo^t alig jövedelmező borjú rét has* onhajtóvá válna és a közgazdaságnak is szolga­latot tenne Csaba községe a minta öntö­zési-telep fentartása által. A megkeresést legközelebb fogja a képviselütestület tárgyalni. ÚJDONSÁGOK. HÚSVÉT. Megdicsőüléssel végződött vallásos hitünk szerint a legfölségesebb tragocdia: a kő clhengoredett, az Úr kikelt sírjából, tanúságot tenni, hogy nem volt e világ­ból való; tanúságot tenni, hogy az esz­mét megölni nem lehet, ha hirdetőjét ke­resztre feszitik is. Ezt a feltámadást im mily szépen jelképezi a természet: zsendül a határ, az élet ereje támad és önti el a növények pólusait: zöldbe öltözik a természet és az életrehivó nap tüze ad életet. Égből jön az élet, mint minden áldás, melyet küszködő ember Istenétől, az égből vár. A húsvéti ünnepeket tartván, talán érdekelni fogja olvasóinkat, hogy már a kereszténység első századai alatt vita tá­madt a húsvét megtartásának ideje miatt, mig abban a n i c e a i zsinat határozatot ném hozott olyképpen, hogy a húsvét mindég azon a napon tartassák, a mely a tavaszi éjnapegyen utánni holdtöltés'e következik, ha pedig a zsidók páskája e napra esnék, akkor a rákövetkező vasár­napon Igy aztán a húsvét márczius 22. és ápril 25-ike között esik, tavaly ápril hó 18-ára esett. Régente a húsvét vasár­napot követő hét ünnepként tartatott. Mária Terézia országaira nézve XlV-ik Kelemen pápa 1771-ben ugy intézkedett, hogy a húsvét ünnepe két napig tar­tassák. Két napig ünnepiünk tehát s boldog két napot kívánunk, melyen megszűnik a kenyéréit való munka és örvondezéssol Vagyunk az iránt, aki föltámadott. — Húsvét a templomokban A filtá­madás ünnrpén Csabán a templomokbin a következő sorrendben tarlatnak az is­tentiszteletek : Húsvét első ünnepén az ev. nagy templomban 9 órakor Korén Pál esperes lelkész, a kis templomban 10 órakor Szeberónyi Zs. Lajo * lel kész mondanak predikácziót. Husvet má­sodik ünnepen 10 órakor magyar nvelven végzett szertartással az úrvacsora fog ki­szolgáltatni. — A róm. kath. templomban : vas ;rnap 8V2 órakor kismise ; 10 órakor sz. beszed, tartja a Nemeskey Andor plébános, utána nagymise segédlettel, tartja Nemeskey plébános. Hétfőn : 8V2Óra­kor kismise. 10 órakorszeatbaszd tartja M ol i to r Tadé káplán, utánna nagy mise, tartja Serly Viktor káplán. A 48-as törvények jubileuma. — Holnap. — Montesquieu mondja egy helyt: „Bol­dog azon nép, melynek történelme unal­mas." Hát a mienk nem az ! Minden nap­nak históriai fordulata van nálunk, ez évben a feltámadás ünnepe mellett a mo­dern Magyarország 50 éves föltámadásá­nak fordulója. Holnap ötven éve, hogy a haladás nagy zónájára irányítottak azok a törvények, melyeket a magyarok királya a nép örömrivalgása között szentesített, Az ünnep nagy jelentőségű és csak az a kár, liogy ama balvélemény kapott lábra, mintha a nemzeti közérzület leti­porására gondolta volna ki a kormány. Igy az osztentativ ünnepléseknek nem lesznek harsogó arányai ; de lehetetlen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom