Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-03 / 27. szám

galom vezérét. Pogány Istvánt szertelen izgatás miatt le is kelletett tartóz1atni. A napokban a vizsgálati fogságból kiszabadult s tudósítónk előtt oly értelmű nyilatkozatott tett, hogy habár felfogását elvei meg nem tagaghatja, tartózkodni fog a mozmalom vezetésétől és izgatástól és semmi hajlandósága sincs a jogrenddel összeütközni. A soeialismusról. — Három közlemény. — Neumann Jenő, a szarvasi főgymnasium tanára nagyérdekii felolvasást tartott a minap a soeialismusról. A soeialismusról általán a közönség széles körben beszél, de történelmi fejlődését nem ismeri. A tanár ur előadása itt azért érdekes, mert magvasan összegezi a mozgalmat, annak történetét is tanulságos áttekintésben nyújtja, a gazdák teendőit körvonalozza s végül Békésmegyének e kérdésben követett eljárásáról számot ad. Az előadást e hármas szempont szerint osztjuk be lapunk következő három számába s e fejtegetésekre fölhívjuk azok figyelmét, kik egy előkelő elmének e kérdésről való studiumából okulást meríthetnek. Nincs jelenleg közállapotainknak égetőbb kérdése a socialismusnál; azért hiszem megfognak önök nekem bocsátani, ha szives türelmöket igónybevéve, erről a lapokban mostanában örökösen csépelt tárgyról fogok én is szólani ; bizony távol állunk, távol állanak még világszerte magok az államférfiak is attól, hogy ezen káros jelenség orvoslásáról teljesen tá jékozva volnának. Különben is ez idő szerint épen a mi nyakunkon ütötte ki magát a baj, a mely azt lehet mondani, olyan régi eredetű, mint maga az emberi társadalom. Az emberiségnél ugyanis, midőn az kiemelkedett az ősi vadállapotból és érdekközösségekké, államokká szervezkedett: nyomban bekellett állania a munkafelosztásnak s ezzel együtt annak is, hogy az egyik előnyösebb, a másik kevésbé előnyös helyzetbe jutott, miből verseny, sőt versengés, irigység s más, az emberi gyarlóságokkal együtt járó jelenségek állottak elő. Az emberi társadalom kezdetben igen fejletlen volt; annak mozgal mai a maiakhoz mérten csak kisszerűek lehetlek s igen hosszú időkön át jutottak mai eomplicált szervezetükhöz. De a mint az idők folytán, főleg századunkban, az iskolázás, a tudományok, az irodalom rohamos fejlődése következtében a mivelődés mindég tágabb és tágabb rétegeket hatott át, a nagyobb fejletiségnek megfelelőleg az összes mozgalmak, köztük a soeialismus is, kitöréseikben épen ugy belterjesebbekké, nagyobbszerüekké lettek, mint a hogy mélyebbre hatók, nagy obbszeiüek a terger hullámai a kis tavocska hullámainál. A mfei kir igénjei szerint szervezett lántdshmbsn a nurikan egoszlás, azt Uhet n otdtni. végtelen sokféle fcglalFehér Sándor vezette karján a fiatal özvegyet a temetőbe, a hat lóval vontatott gyászkocsi után. Félvilág beszélte, egész falu tudta, hogy ezekből egy pár lesz, rövid idő alatt. A hosszú gyászesztendő teltét alig vári a a doktor, végre az is lepergett csendesen, A házba nem igen járt, nem akarta, hogy a világ beszéljen. Végre egyszer rászánta magát s elment, hogy megkérje az özvegyet. Mikor a salonba benyitott, egyedül találta magát. Nagysokára jött be az asszony, de még mindig fekete ruhában. Beszélgettek hosszasan. Egy őszinte szót kérdezek nagyságos Asszonyom IMeddig viseli Ön ezt a szomorú ruhát még? mondta a doktor. — Örökre doktor ur! felelt az asszony csendesen, de határozottan. Csak az empire stylü óra vert, halotti csend volta salonban. Ugy érezték, hogy ők ketten boldogok is letettek volna, csak akarni kellett, s most hogy akarnak boldogok lenni, nem lehet. Felettük pedig ott lebegett, a lemondás borús szelleme — örökre. A magyar Leonidas. (Részlet Graeza Györgynek „Az 1848—49-iki Magyar Szabadságharez története" czimü megjelent ötkötetes nagy munkájából) Lüders, a bukovinai orosz hadak vezére 1849 junius 18-ikán a tömösi szoroson keresztül igyekezett Erdélybe hatolni. De nem oly könnyen sikerült. Nyolcz»zer főnyi előhadát hatszáz székely honvéd napestig föltartóztatta. K 1 8 s Sándor ezredes, a kerület hadparancsnoka épp Brassóban időz, mikor híre jut az orosz betörésnek. Azonnal összeszedi nélkülözhető erejét: három ágyúval, mintegy 2600 embert, s siet AlsóTömöshöz a szorgsba. kozást, életpályát tesz ugyan lehetővé, mégis öt legtöbb csoportba lehet e tekintetben az állam népességét beosztani ; u. m. 1. a termelő osztályba (földmivelők), 2. a termékeket feldolgozó osztályba (iparosok), 3. a nyers és feldolgozott terményeket közvetítő, áruló osztályba (keres kedők), 4. a kormányzó osztályba (poli tikusolc, tisztviselők), 5 a rendben tartó ós védelmi osztályba (rendőrség, katonaság stb.) Ostoba, vagy gonosz ember mondhatja csak, hogy egyik osztály a másik nélkül meglehet, hogy egyik vagy másik haszontalan! De a milyen bizo nyos, hogy bármelyiknek a hiánya az állami életnek és vele a többi osztályoknak is tönkrejutását okozná, ép olyan bizonyos az is, hogy bármelyiknek a túltengése zavarokat, olykor forradalmakat idéz elő. Nem is képzelhető olyan pontosan arányos állapot, a hol mindenki meg volna elégedve, senki sem vágynék magasabbra, sőt még — s ez már baj, de teljesen el nem hárítható — az sem képzelhető, hogy ne akadnának szeren esetlenek, elnyomottak, a kik az elégületlen elemet képezik s ezek kész melegágyai a socialismusnak. Azt hiszem senki sincs közöttünk, a ki nem ugy gondoskodnék, hogy szegényebb sorsú, nálunk általában roszszabb viszonyok közt élő embertár sainkon tőlünk telhetőleg segíteni em berbaráti kötelességünk ! De azért soeialismus, legalább annak nálunk ez időszerint mutatkozó nemei mégis kárhoztatandók. Teljesen tisztába jönni az ide tartozó mozgalmak, követelmények lé nyegével, avval, hogy az illető philo sophusok és agitátorok miképen tartják eszméiket magok is megvalósithatóknak: sem a múltban, sem a jelenleg felmerülő e féle mozgalmak nem lehetett és nem is lehet s midőn a következőkben a leg főbb socialiszticus irányokat ismertetni szerencsém van, ugy azok inkább csak egyesek nézetei, mint általában a tö megekéi. Nem reflektálva a régebbi időkben mutatkozó ide vágó immár, történeti tényekre, kezdem ott, a hol a cultur államokban mindenütt elterjedt mai soeialismus terebélyes fájának csirái mutatkoznak. A 40-es években a spanyol eredetű Blanc Lajos franczia lépett föl av val a tétellel, hogy a munkásügy az államkeretében szervezendő ! s olyan féle intézkedéseket sürgetett, a melyek ol talma alatt a szegényebb osztály a vagyonos elem, a tőke által kizsákmányolható ne legyen. Legnevezetesebb eszméje az volt, hogy u. n. „nemzeti műhelye ket" kellene szervezni az állam költsé gén (persze adóból), a melyekben a munkások a nyereményen osztozkodnak. In ditványaival mindenütt megbukott; mert hisz lehetetlen az, hogy a közpénzek, minők az adók is, csak egyeseknek javára foiditlassfnak, különösen azokéra, kik ahhoz a legkevesebbel jáiultek, t. i. az alig adózó vagyontalan elem javáras épen szok zárassanak ki, a kik azt legnagyobb részben hozták össze. Valamivel később, mint Blanc lépett fel Né metországban Ltssale, a ki a német nemzeti soczialismust alapította meg. Ei a Blanc féle franczia socialismustól fő leg abban különbözött, hogy nem kívánta az államtól a nemzeti műhelyeket ajándékként, hanem csupán azt, hogy a köz pénzekből kamatmentes„hitel nyujtassék a vagyontalanoknak. (3 továbbá azon hitben volt, hogyha Németországban be hoznák az általános, titkom szavazati jogot, az elégületlenség megszűnnék. An golországban főleg az u. n. „kereszténysoczialismus" terjedt el, a mely a ke resztény vallás tételeinek segítségével igyekszik bizonyítani, hogy vagyonközösségnek, teljo3 egyenlőségnek kellene lenni, holott maga Jézus Krisztus mondta, hogy „adjátok meg a császárnak a mi a császáré". Mindezeknél sokkal vésze delmesebb irányzatú a socialismusnak a communismus, anarchia ós nihilizmus, a melyek mindegyike az államrend és társadalom teljes felforgatását jelenti. A communismus megszünteti a tulajdonjo got ; vagyona senkinek sincs ; közös minden; örökölni nem lehet. Az anarchia megszüuteti az áilam rendelkezésének jogát, a törvényeket, vagyis mi gát az államot ; fogságba helyezni, bün tetni: nem szabad. Ennek megalapítója a franczia Prondhon, legfőbb apostola pedig Krapotkin száműzött herczeg Lon donban. Végül a nihilizmus m -t'y főleg Uroszországban van elterjedve, álta Iában semmiféle társadalmi szerveze tet sem akar elismerni. Ezen három irányzat általában az államok alapjait támadván meg, mindenütt a legnagyobb erélyel ü'döztetik s kell is, hogy üldöztessék ! Tagjai gonosztevőknek tekinthetők ; köztük megszűnik a haza szent fogalma ; a rablás, gyilkolás nem bün, mert jogok sincsenek, — s ez az alapelvük — mindenki teljesen egyenlő ! Tudjuk, a XlX-ik század jelszavai ezek 1 egyenlőség, testvériség, szabad ság ! Álljunk meg egy kissé ezen szent eszméknél ; vizsgáljuk meg, belemagyarázhatók-e azokba s sociálisták és anarchisták elvei ? Bizonyára nem ! Hisz' a testvériség éppen azt jelenti, hogy se gitsünk embertársainkon, áldozzunk ére'tök és evvel megszületik a közczelokra való adakozás, a minek; ha az törvény által szabályozva van, adó a neve. Törvény által pedig kell, hogy legyen szabályozva, mert különben akkor nyomná el, akkor zsákmányolná ki igazán az erősebb a gyengébbet I a törvény tehát a gyengébbnek oltalma az erősebb ellen Korlátozni a félszeg, vagy rossz irányú emberi akaratot épen a szabadság érdekében szükséges. Megköszönném ón azt a szabadságot, a mely abban állana, hogy az erősebb tönkre tehesse a gyengébbet s azért még büntetni sem lehessen ! Azt vetik ezen okoskodás ellen, hogy teljes vagyonfelosztás, teljes egyenlőség mellett ez nem történhetnék meg. Teljes egyenlőség mellett talán nem, de ilyen egyenlőség nincs is, nem is lehet soha c^ak azért, mert az Isten nem teremtett bennünket teljesen egyenlőkkel E^yik születésénél fogva erős, okos, a másik gyenge, gyámoltalan. Már most, ha egy napon csakugyan kimondanák azt,hogy mindenki egyenlő, senkisem korlatozhat bennünket tetteinkben : már a második napon az erősek és okosak elnyomnák a gyengéket, gyámoltalanokat s újra kezdődnek a törvenyek által nem korlátozott einyomas, hatalmaskodás. Tehát a koriáiok, a törvények, a jo<rok nemhogy ellentétben volnának a XIX század uralkodó eszméivel, de épen az egyenlőség, testvériség ós szabadsig kö/eíelményei. Az elégületlen elemek többségét jelenleg, azt lehet mondani világszerte Marx Károly trieri, németországi zsidó születésű philosophus socialistikus eszméi fanatizalják, melyek legfőbbjei: az internacionalismus, vagyis az, hogy nincs haza, az ember akárhol, jogai, köte lességei egyenlők, nemzeti^egi kűiö.ibséget, vallást nem ismer, követeli a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsítását, az általános, nőkre is kiterjedő sza vazati jogot minden 20 évet eieri polgárra nézve. Marx eszméi termő talajra találtak s elterjedtek csakhamar, főleg a gyármunkások közt egé?z Németországban s utóbb Francziaoraiágbau is. Németországban 1878 ban megszületett ellenök a Bismark-fele törvény, a mely •a benne lévő megtorló in'ézkedó.sek mellett főleg a muukaadók es munkások köz i jogviszonyok szabályozásából áll. Akik; azt hitték, hogy evvel elölik a socialismust, ugyancsak c alódtak : a so cialismus híveinek száma nagyobb lett, mint valaha s ma a német birodalomban lévő sok párttöredék közt a legerő sebb. Egyet azonban mégis tapasztal hatni náluk : mentől inkább növekedett a párt, annál inkább engedett merev teteleiből s ma már egyik-másik kívánságuk, mint pl. az általános válaszlói jog teljesült is. Marx fellépte óta sok soci aliita congressus tartatott Európa csaknem minden nagyobb városaban, a me lyeken a hivek igyekeztek egységes elveket, közös működést me^ailapnani. Mii.du'Z azonban c^ak részben sikerült, mert egészen más igényekkel kell birnia a gyarmunkabiiuk, mint a földmivelőnek, massal az irlandi bérlőnek, mint a ma gyar proletárnak, (a hogyan lapjaikban ők magok szeretik nevezni magukat.) Nevezetes volt az 1889 iki párisi eongresszu-i, a melyen a világ minden részéből összesereglett proletariátus kimondta 'a 8 órai munka időt, továbbá május. 1-ét általános munkás ünneppé avatta fel. Neumann Jeno. A községi árvaszék és a belügyminiszter. Ugyancsak ráijeszt Csabára a belügyminiszter. A tizenkettedik órán tul, midőn már meg van alakítva önálló árvaÉpp jókor. Lüders dúl-íúl haragjában. — Mi ez ? Néhány száz kopott ruháju, fáradt, vézna gj erkőcz mer ellenállni az én pihent erős hadaimnak ? Hatezer főnyi segély dandandár veszen magához, meg tíz ágyút, s Dyck után törtet. S a következő nap, junius 20 ikán — szerda volt, — már hajnali szürkületkor felzug az orosz gyalogság idegenszerű csataordítása. Kiss Sándor, egy dalias szép férfi, szintén maga áll a védők élére. Nyugodtan támaszkodik a sáncz kerítéséhez. Az egyik tüzér, alig tizenöteves székelyfiu, égő kanóczát a gyujtólyukhoz emeli. — Még ne ! — kiált oda Kiss. — Majd ha közelebb jönnek. Aztán takarékoskodni kell, mert kevés a lőszer. Mikor a rohamoszlop lőtávolba ér, Kiss int az ütegparancsnoknak: — No most 1 Eldördül a hat ágyu. S mind a hat végigszánt az oroszok sürü tömegén. — Jól van, nagyon jól van. Tovább, tovább I S lőnek, újra lőnek; nyolezszor-tiz szer gyors egymásutánban. A rohamoszlop fölbomlik, a gyalogyság rémülten hőköl vissza. Lüders látván, hogy igy nem boldogul, szintén ütegeihez folyamodik S négy óra hosszáig szakadatlanul ontja a gyilkos tüzet, a föld sáncz ellen. Ám hiába; az ürsereg rendületlen, mint a sziklabercz. Pedig két ágyuja már tönkre ment, a torlaszon rés tátong, husz emberök elesett, sokan megsebesültek. Délfelé, mikor Lüders azt hiszi, hogy a védősereg állása immár megrendült, ujabb szuronyrohamt intéz. Ez is megtörik honvédjeink önfeláldozó bátorságán. De Lüders sem tágít. Ötször, hatszor ismétlődik ez a szilaj, vad roham. S mindig kudarcz a vége. Az ágyúdörej, a fegyverropogás, az eleseitek jajkiáltáta, az orosz „hurrah", a magyar „éljen" borzasztó egyveleggé olvad össze, s mint pokoli hangverseny kereszlülzug az egész völgykatlanon. A viadal hevében Kiss Sándor karját puskagolyó éri. A kávébarna atillán kibuggyan a piros vér. A honvédsereg ijedten összenéz. — Nem baj, csak a balkarom, — veti oda Kiss, s mosolyog hozzá. A réseket gyorsan betömik, s ujabb elszánt védelemre készülnek. Mint mikor a birkózó óriás lélekze tet vesz, pillanatnyi szünet áll be. De osakhamar ismét kezdődik a haláltáncz. Az oroszok árkokat hevenyészve most már közvetlen közelről, az eddiginél még gyilkosabb ágyutüzet kezdenek szórni a torlasz védőire. Aztán megint szuronyroham A védők száma, igaz, egyre fogy, de nem a bátorságuk. Kiss mindenütt legelői; buzdít, parancsol, intézkedik. Épp lováról akar leszállni, midőn ujabb sebet kap. A golyó ezombjába fu ródik. A kard kihull jobbjából, s végigzuhan a földön. A rémület kiáltása fut végig a sáncz mentén. — Elesett Kiss ! Végünk ! Végünk I Csoport képződik a vezér körül. Az egyik székelyhonvéd föléje hajol, s fülét a mellére illeszti — Még él, a szive dobog ! — kiáltja örömmel. S csakugyan. A sebesült megmozdul, majd kinyitja szemeit, s réveteg, bágyadt tekintetevei körülnéz. — A lábam, . . . lábam, — suttogja. — Nem birok felállni. Pedig nem szabad beengeduünk az oroszokat. Mit szólna Bem?! . . . Nincs itt vaiami szék ? . . . — Minek az ? — kérdezik gyöngéd szeretettel. — Ültessetek reá. S a tisztisátorból mihamar előkerül egy rozoga szók. A vezért ráültetik. — Kötözzetek hozzá, — szólal meg újólag az ezredes. A környezet haboz, nem tudja mitévő legyen. — Tegyétek, ha parancsolom, vezényelni akarok. Nem mernek véle tovább ellenkezni. Óhajához képestszijakkal csakugyan odaerősítik a szék támlájához. — Emeljetek fel, aztán a sánezra ! Négy honvéd ragadja meg a szók lábait s magasra emeli a vezért. — Igy, így fiaim . . . Most ide a kardomat. Odaadák néki. Amint a kardot kezében érzi, megint erős. Halovány arczát elfúlja a pir, szemeiben túlvilági láng gyul ki, s fölcseng bátorító szava : — Sorakozz I Tölts ! Tüzelj I Valami csodálatos láz remegteti meg e látvány megpillantásakor a székely honvédek szivét. Ilyen vezér alatt meghalni is édes. S ugy harcol mindegyi kuk, mint egy-egy oroszlán. A sáncz alja csakhamarmegtelik sápad:, vonagló orosz katonákkal. Ilyen véres uton nem haladt még a kozák. Lüders elvégre is cselhez kénytelen folyamodni. Fölfogad két oláh pásztort, kiknek kalauzolása mellett a védők háta mögé kerül. A székelység, amely ily dologra nem számított, mesriad s attól tartván, hogy körülkerítik, Prosmós felé hátrálni kezd. Kiss néhány huszárral egyedül marad. De őket is elbocsátja. — Meneküljetek ! Hagyjatok sorsomra ! A huszárok szerencsésen elme íekül nek, a magyar Leonidas pedig fogságba kerül. Csakhogy a rab;áncz olyan nehez. Az ő szabadságvágyó lelke nem tudja elviselni. S mérget iszik. Graeza György.