Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-27 / 25. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, márezius hó 27-én. 25 ik szám. BEEGSH POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőségi Apponyi-utcza 891/^ sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr E«3ím szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikc r lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyiltter"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Közéletüak. Többektől halljuk és igen komoly, meggondolt emberektől, hogy a mi közéletünk nem áll arányban a lakosság numerikus és szellemi terjedésével. Hogy kalézolás nélkül néven nevezzük a gyermeket: nálunk Békésmegyében nincs megfelelő közélet. Mindenütt mély közöny. És talán ennél is súlyosan nehezedik közviszonyainkra az őszintesség és szókimondás hiánya. A közélet egész mezejére ki hat a közöny. A megyén akkor vau együtt sok megyebizottsági tag, ha hivatalt kell betölteni; a megye legvitálisabb közkérdései pedig csak néhány megyebizottsági tag buzgósága révén szavaztatik meg. A képviselőtestületekben az érdeklődés talán melegebb, különösen akkor, midőn a mandátum lejárandóban vau. Az egyházi életben — és ezt súlyos tüuetnek vesszük — a kormányzó testületek értelmi minősége egyre jobban esik, Csabán évek óta kiszorították a presbyteriumtúl az intelligens elemet ; igy tettek Békésen és Szarvason, a hol mindkét helyen a felső hatóságok élőit akarják reperálni e kétségkívüli veszedelmet, mely a de magógia bevonulásával az önkormányzati mezőt eliszapolással feuyegeti. Hát társadalmi egyleteink? Mitszóljunk azokról ? Neháuy uri ember és néhány lelkes urnő áldozatkészségéből táplálkozik. Sivár, üres és unott mindeu közforum s itt-ott nem tudjuk okkal e, vagy ok nélkül, tetézi még a titkos elégiiletlenség (mely mindig irigység és hasonló smberi gyarlóságból ered,"! aztán körökkben, falusi kovácsmiihelyekben (a falusi szalouélet e külön helyein) ökölbe szorított kezekkel » nagy hangon nyilatkoznak ; de a mikor kellene, azt a nevetséges és lealázó szerepet öltik magukra, melyről a diák példája szól, a ki zsebében mutatott fügét az — iskolamesternek. Igy tesznek ők is. Közben pedig ugrasztják a helyi sajtót, hogy csak bátrau neki, mert az a sajtó hivatása, hogy a szeg fejére üssön ; bezzeg ha aztán a balek hírlapíró hallgatott az ugratásra, ki aztán a legförtelmesebb hypokrita, mint maga a beugrasztó „De már ez mégis sok ! Meg kell reudszabályozui a sajtót. Támadni ott, a hol nincs ok. Es annyi Ízléstelenséggel, ferdítéssel, tudatlansággal ?" Tegyük azonban föl, hogy a hírlapíró a közellenőrzés jogos terén is mindig ildomos maradt, ekkor meg az a kritikája: „Ugyan mit akar ezzel a limonádéval ? ' Szóval a sajtó munkására a fullánkos Aeosoplius egyik jeles parabolája ráillik, ama bizonyos molnárról meg a szamaráról De hát miért ez a bujkálás, Falstaffuak ez az arcpirosító hypokritasága? Azért, mert őszinteséget, uyiltságot, bátorságot jófovmáu Diogenes lámpájával kell keresuiluk az átlag-emberek között. Nyiltau vau alakoskodás, titokban vau kritika és bátorság. Ilyen általáu közéletünk s szinte jólesik látnunk férfiakat, a kik magánérdekeiket, emberi gyöugeségeiket félretéve, tisztán a közügyeknek teendő szolgálat érdekében, fordulnak a közügyek felé. A kiknek nincsen akkor magánérdekük, mikor a közügyet szolgálják ; a kik félreteszik a hiúságot és még a látszatától is óvakodnak, hogy mintha vásári reklám volua céljuk, a mikor képességeikkel megtisztelik a közügyeket. Mily jól esik rájuk tekinteni és minő kár, hogy ilyenek jó formán a jó példáért éluek közöttünk. Az őszinteség hiánya, a közügyek iránt való megcsappant érdeklődés rettenetes baj s lehetetlenué teszuek eleven közéletet. Fásult közöny lepi el a közügyek mezejét, akár mily téren tekiutsüuk is, körül. Pedig mi tagadás, eleven közvélemény csak ott vau, a hol a közélet is eleven ; a hol a közélet pang, ott Fejbólintó Bálintok, közéletüuk e jellemző Falstaffjai, teremhetnek. ?] Hatóságaink és a szocziálitás. A belügyminiszter a napokban egy rendeletet küldött megyénk hatóságához, mely ben szigorú utasítások foglaltatnak arra nézve, hogy mi módon ellenőrizendők a szoeziálista mozgalmak s milyen legyen a hatóságok magatartása ezen mozgalmakkal szemben. Különösen érdekes a rende!etn-k azon része, melyben a miniszter a néppel való érintkezés formáiról szól s e tekintetben utasításokkal látja el a közhivatalnokokat. A rjndelet főbb pontjait a következőkben ismertetjük : A törvényhatóságok szigorúsággal intézkedjenek, hogy a közigazgatásikézegek a néppel folyton érintkezvén, azt a szo cziáiis mozgalom veszélyes következmá nyeire figyelmeztessék. Magjarázzák meg hogy az igazgatók csalók, a nép kizsák mányolásara törekesznek. Akadályozzák meg mindon törvényes eszközzel a szocialista szervezkedést és a mozg«lom továbbterjedésének álljak útját. Az igazgatókra, gyűjtésekre, engedélynélküli titkos gyűlésekre ós hatosági engedély nélküli egyesülésre vonatkozó rendeleteket szigorúan hajtsák végre és az ezek ellen vétőket, valamint az izgatások, fenyegetések és eiőszakosko dások tetteseit haladéktalai.ul kinyomozzák és megbüntetés végett a bíróságnak átadják. Igy szól továbbá a miniszter a tisztviselőkhöz : A nép bizalmát megnyerni igyekezzenek és hassanak oda, hogy a nép konkrét panaszaival és kívánságaival a hatósághoz forduljon, mely ezen panaszokat mindenkor lelkiismerelesjn, pártatlanul és gyorsan vizsgálja meg, a hatáskörébe tartozókat igazságosan intézze el, amennyiben azonban a felmerülő pa naszok nem tartoznak a hatáskörébe, panaszosokat kellően útbaigazítsa. Ha pedig a panaszok és kívánságok alaptatalansága nyilván való lenne, erről a jelentkezőket világosítsák fel. Végül a miniszter az összes közigazgatási közegektől elvárja, hogy ezen feladatuk teljesitéseban a helyzet komolysága által igényelt hazafias buzgalommal, kellő tapintattal ós teljes odaadással fognak eljárni. íme, ezekre tanítja most a miniszter a hatóságokat és hivatalnokokat. Ha megtartják ós a néppel igazságosan és előzékenyen bánnak : meg is lesz ennek az eredménye. 3

3BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Vaesora után. — A „Békésmegyei Közlöny' eredeti tárczája. — Nyolcz óra elmúlt a szép, de szeszélyes asszonyka türelmetlenül várta férje hazaéikezését. Izgatott volt, mert szeretett volna már vacsorázni. Várt-várt, de hiába. Es midőn a toronyóra elütötte a negyed rkilenczet, majdnem sírva szólt a szakácsnénak : — Tálaljon. — A férjem bizonyára n áshol va csorál ? — töprengett magában s aggodalmasan megrándultak arczizmai. — Ki ludja hol? Kivel?! Miért nem értesített róla ? Ki vagyok ón ? Semmi ? 1 Jól van jól, csak jöjj haza 1 E közben a szobaleány a teritett asz tálhoz vitte a vacsorát s a bájos aszszonyka hozzálátott elfogyasztásához. Jó étvágygyal evett, miközben kis fejecskéjében férjéről nem a legkedvezőbb gondolatok fogamzottak meg és egyszerre csak azon vette magát eszre, hogy az urának szánt porcziót is megette. — Ejnye ezt nem akartam, mereszté c-odálkozóan igéző szemét az üres tálra. Ha vabmi fontos, elhalaszthatatlanul elintézendő ügy tartotta vissza a pontos, szokott időben való hazajövetelében ? Ha talán . . . ? iLs csakugyan alig gondolta ezt el, a késedelmező Bérczy Elemér hazajött. A fiatal asszony megijedt. — Istenem — tőid lte a kezecskéjét az asztal alatt — mi lesz most ? Honnan fogja ő a VKC. orát előteremteni? A fuj mosoljogva közeledett felé, ez idő a'att bocsánatkérően szólt : — Engedj meg édesem, de elmaradhatlacul hivala'os ügynek elintézése gátolt a hazajöveteleniben. — Ugy ? — mondá Olga hitetlenül nézve tőrjére s durczásan felbigyesztette ajkát — nagyon sajnálom 1 Hirtelen, átmenetnélkül tréfásan enyelegte : — Jöjj közelebb, eszem a lelkedet 1 Ülj le mellém, aranyos virágom 1 Csókolj ölelj mpg 1 Ugy-e nem vagy éhes ? Nem H vacsoralunk ma drágám ! Mirevaló az ? Nos édesem ? Hát ülj le már 1 közelebb, még közelebb, na még egy piczit, igy ni 1 A szegény ferj bámult, nem tudta mire magyarázni nejének e különös viselkedését. Néma csend. Elemér nyugtalankodott, várta a vacsorát. Es a pajzán kis asszonyka ismét megszólalt : — Gyújts rá piringó bolondom egy czigarettára s gondold el azt, hogy va csora után vagy 1 — Olgám — szólott neheztelően Bérczy — azt hiszem fárasztó munkám után megérdemlem a vacsorát. A kis asszonyka beismerte magában urának elvitathatlan igazságát s igazán megbánta, hogy a vacsoráját megette; de azon már segíteni nem lehetett, bevallani pedig szégyelte a megtörténteket s igy kénytelen volt játszani a megsértett asszonynak kitörő méltatlankodását: — Szemrehányásokkal illetsz, ugrott föl hevesen az asztal mellől. Utálatos ember vagy 1 Villogott a szeme. Sötét elhatározás ült arczára s ugy nézett ki, mint aki félve őrzött kedvesét hűtlenségen éri ós irgal= matlanul megakarja ölni 1 — a nagykanállal . . . Bérczy csodálkozott az érdemtelen kitörésnek hallatára s indulatosságát szavakban akarta kifejezni, de félt attól, bogy nem bírja magát eléggé mérsékelni s igy lec illapodása után elnyomott faj dalommal feleit: — Lásd Olgám, ezt nem hittem volna. Dolgozom, a verejtékcseppeket ma is igen sokszor törültem le izzó homlokomról, s ím egy ilyen fárasztó munka uián éhesen hazajövök, te hízelegsz, vékül azt mondod, gyújtsak rá egy czigarettára, s gondoljam azt, hogy vacsora után vasrvok . . . — Ej asszony — szeme felcsillant — odament nejéhez, ki megszeppenve hátrahúzódott, megfogta a karját; harsány hangon követelte : — Kérek vacsorát 1 Olga fejében hirtelen gondolat érlelődött meg. — Jaj Istenem 1 Elájulok 1 a karom . . . érzem, érzem hisz borzasztóan fáj 1 Elfintorította kedves arczát, s színlelt ájulással a karosszékbe vetette magát. Oly kívánatos volt igy, oly kábitóan ingerlő 1 Férje tudta azt, hogy a szorítás oly nagy fájdalmat nem okozhat; neje szen veleg, de azért kimondhatatlan érzés következtében u*y tett, mintha e váratlan fordulattól össze rezzenne ; feldúlt arczczal kérdé: — Istenem 1 mi bajod van . . . Hivassak orvost? — Nem . . . nem . . szólt Olga cseresznyepiros ajkát halapdálva — már jobban érzem magam, — suttogva foly tatta — de nagyon, nagyon fáj. Meg halok nemsokára .... O ga kifejtette magát Elemér ölelő karjaiból. Szikrázó szeme keblének gyors hullámzása világosan elárulják a bense jóben égő méltatlankodás érzését, melynek csak egy szóban adott kifejezést: — Kiállhatatlan! Bérczy neje karosszékének karfájára ülve rágyújtott egy szivarra és moso lyogva nézett az elszálló füstfellegek közé. Olgát ez boszantotta. — Hát maga olyan nagy füstöt mer kiereszteni még az orrán is, mikor ón szenvedek 1 — Hát tetézi az a te szenvedésed, ha én erősebben szivom a szivarom a szokottnál ? — Igenis, rémitően. Dobja el a szivarját ! — Mikor hazajöttem avval fogadott, hogy gyújtsak rá. — Az akkor volt. Dobja el. — Nem dobom. A kis asszonyka nem birván más fegyverrel, elpityeredett. — Sir a baba ? — A baba nem sir — szólt felpattanva és megtürülte könnyes szemét — a ha sirni is fog a baba, ahhoz magának semmi köze, az az ón dolgom 1 Férje jóízűen elnevette magát. — Mért kaczag ? Elemér gyöngéden mondta: — Aranyom, megsúgjam? Olga az asszonyi kíváncsiság felesigázása következtében odahajolt urához, az előbb megcsókolta rózsás fülét ós súgott neki valamit. Az asszonykát a szógyenlőssóg futó pirja boritá el, meglegyintette férje száját, szelíden elfordult. — Hallgass, veled nem beszélek 1 De a másik pillanatban már szendén Cfüggött tekintete urán, karjával átölelte a nyakát, megcsókolta volna az ajkát is, ha az nem ujit meg egy szippantást. — Hallod, te kiállhatatlan vagy 1 — Te is — mondta kesernyésen Bérczy, kinek eszébe jutott, hogy ma nem vacsorázott — adasd már fel a vacsorát 1 — Nem adatom — felelt Olga a leghatározottabb hangon. — De éhes vagyok . . . követelem 1 Könnyen beszélsz te, vacsoráztál. Az asszony hallgatott. A szerelmes férj, kí nem szerette a perpatvart, abbahagyta a vacsorakérést, elmélázóan belemerült kedvencz gondolatába s csak nagyon sokára szólalt meg: — Ugy-e édesem, Bella, sz szép név ? Bérczynó hüledezett rémületében. Nincs az urának talán egy Bellája?! Óvatosan puhatolózni kezdett biu'áfának megsértése nélkül. — Nem valami szép név ; Olga azt hiszem szebb. A haja ? — Szőke. Lnuunk mai számához PÍTV ÍV melléklet van csatolva.