Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-20 / 23. szám

kellene átengedni. A község vessen ügyet a munkások megélhetésének módjaival. A községi földeket 1—5 holdas részle­tekben bérbeadni ajánlja és pedig föld­nélküli zselléreknek. A községeknek minta gazdaságot kellene létesítenie. Á kendertermelésnek lendületet kell adni. mert ez ad ruházatot a népnek. C) A vármegye feladata lenne a ki­pusztult szülők rekonstruálása. Több ezer hold adna újra dolgot. A vármegye szer­ződtessen vincellérkópezdót végzett szőlő­munkásokat, alakítson szőlővessző-tele peket s adja termelési áron az amerikai vesszőket, ezenkívül a vincelléreket bo­csássa néhány napig az okulni óhajtó gazda rendelkezésére. Községenként a beszerzési szövetkezetek létesítését ki­vánja. A sajtótörvényen rést ütni nem akar, de a sajtóvótsógeket szigorúan bün­tetné. Hangsúlyozza, hogy vitás kérdé­sekben az 1884. évi XVII. t.-cz. kontem­plált békéltető bizottságot kellene a munkaadókés munkásokból összeállítani. Áz adó helyesbítése érdekében az eljárás egyszerűsítendő. Az ártéri adózás reformálandó. Reform alá veendő az ál lami adó. Hangsúlyozza a kartell-törvény­javaslat szükségét. Ma már a falusi boltos is kartellben van. Sürgős szükség a hi­telviszonyok megjavítása. Vannak taka­rékpénztárak a vidéken, melyek a mel­lékdijakkal 10, sőt több kamatot vesznek Hangsúlyozza a regalpapirok devinkulá­lása szükségét. Békésmegyében ötnegyed millió hever a községek ládájában 4VW0­ot jövedelmezvén, mily képen létesíthetők lennének ebből községi takarók­pénztárak. Az iskolamulasztások körüli birság enyhítése kívánatos. Tár­sadalmi feladat a szegény iskolajáró gyer­mekeknek ruházatról gondoskodni. A szép elaboratum előszavában ki­fejti Zlinszky István, hogy a paraszt szocializmus mai alakjában egészen uj. S ma, a mikor ssabad a nép, szabad a munka, s az elégedetlenkedésnek joggal megokolható alapja — legalább Békés megyében — nincs. — A mezei munká­sokat, családjokat, elhagyott betegség esetén segelyző egyesület létesítését, ezt a népet ki kell ragadni a csábitók kör­mei közül, ezen a népen, mely végre is a mi vérünk, segiteni kell, segíteni akként, hogy lelkének nyugalma helyre álljon; segiteni akként, hogy kiragad tassék az ámitók karjai közül s visz­szaadassék a családnak, a hazának, me lyet őrült csábitóik velük megtagadtatni igyekeznek 1 Aztán elmondván a föntebb kivona­tosan felsorolt kívánságokat, ezzel végzi: „Igaz, hogy elégedetlenség ezután is lesz, mert ez már az emberi természet­ben rejlik, de az elégedetlenség csak ak­kor veszedelmes, — s ezt ne feledjék se fent, se lent — ha annak oka igazságos alapszik. Mi pedig, ha nem mindenben is, de egyben s másban tagadhatlanul igazsága van a munkásnak." Ezt az emlákiratot tárgyalták le a tegnapi igazgatósági ülésen. Az igazgató választmány nagy ér deklődóssel tárgyalta ezt a javaslatot. G e i s z t Gyula alelnök megnyit­ván az ülést, Hajnal István hosszabb beszédben a javaslatnak a napirendről levétele mellett érvel. A gazdasági egy­letnek már van e kérdésben közkézen való véleménye. E javaslat sem mond ujat s az ügy érdekében nem kívánatos most újra nézetet mondani. Zsilinszky Endre dr. szerint nem lehet a javaslatot visszavetni, mert az egylet bizottságot küldött ki e kérdés tanulmányozására ; a plénum joga azt változtatni, bővíteni; de tárgyalás nélkül hagyni nem lehet. Fábry Sándor dr. a memorandu­mok helyett a tettek terén szeretné látni az egyesületet. E kórdós a gazdasági egylethez tartozik ós pedig állandóan ; azért a munkásügyeket ós kérdéseket permanens bizottsággal végeztetné. Lukács György dr. szintén netn szavazhat a napirendről való levétel mel­lett, mert az túlhaladott álláspont, mi­után az egylet javaslatkészitő bizottsá­got küldött ki, B a j c 8 y János ós H a j n a 1 István dr. ismételt felszólalásai után a választ­mány a részletes tárgyalásba belements a javaslatnak több pontját megváltoztat­ván, kimondotta, hogy a javaslatban le­fektetett e elfogadott elvek közül azokat, melyek a gazdákat, a községeket, a me­gyét ós az illetékes kormányzati köröket illetik, külön külön hozta az érdekeltek tudomására abban az alakban, mely a czélok elérésére legalkalmasabbnak látszik Végül Zsilinszky Endre dr. kö­szönetet mondott a nagy érdeklődésért s kérte ezt máskorra is a gazdasági ügyek előbbrevitele érdekében. G e i s z t Gyula elnöklete alatt jelen ­voltak : dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, gróf Wenckheim Dénes, Beliczey István, dr. Zsilinszky Endre, Rosenthal Ignácí, Bajcsy János, Széchenyi Lajos, dr. Hajnal litván, Hor­váth János, Sohár Kálmán, Bakucz Ti­vadar, Suk Kálmán, Kocziszky Mihály, Kovács L. Mihály, Bajcsy Gusztáv, Kraft Viktor, Banner Béla, Széchenyi Kázmér, Beliczey Rezső, VidovszkyLászló, Kállai Ödön, Lavatka Gyula, Beliczey Géza, Schwáb Lajos, Morvay Mihály, Fejér Béla, Kis László, Bedák Mátyás, Fábry Károly, Vidovszky Károly, Bogár Dániel, Urszinyi János, Gerlein Rainchard, Seiler Gyula, Varságh Béla, Haraszty Sándor, Bakos Mátyás. beszélt s főleg Horánszky legutóbbi beszédének állításait czáfolta agyon. — Többek között gúnyosan megjegyzi, hogy egy államférfinak hivatása nem abban áll, ha egész életének czéljául jóslatokat választ. Ellenzék viharos ovácziót rende zett Horánszkynak, a jobboldal pedig Lukácsnak. Beferjesztetett a felirati javaslat is. A főrendiházból. Budapest, márcz. 19. (Saját tuc). táv.) A főrendiház Károlyi Tibor elnöklése mellett elintézte a napirendet, megemlé­keztek Gajzágó és Széchenyi főrendek elhunytáról. Az osztrák fövárosbó. Budapest, márcz. 19 (Saját tud. táv.) Bécsből jelentik: A beteg Natália fő herczegnő állapota veszélyes. Az urak­házát 21-én nyitják meg. A pestis. Budapest, márcz. 19. (Saját tud. táv.) Bombayiban a pestis uralkodik ós már 500 áldozatot követel. Márezius 15-iki ünnepélyek. A márcziusi szép ünnepelyekről a következő tudósításokat vesszük : Szarvason. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból Budapest, márcz. 19. (Saját tud. táv.) A képviselőházban Marjai, Kossuth Ferencz után Lukács pénzügyminiszter kább a hozományra s apanagera kiván csiak, de az eladó leányokkal járó ezen kedves mellékletekhez csak az emlék­albumokon át lehet jutni. Ezek a plüsbe kötött és rikitó festményekkel diszitett albumok voltaképpen arra valók, hogy a leányok azzal próbálják ki a hozzájuk közeledő ifjú urak szellemességét: és azért izerfölőtt tanácsos, ha az életbe lépő fiatal ember a divatos nyakkendőn, smok­kingon és lakktopánon kiviil egy csomó szellemes aphorismával és szépen csengő verssel látja el magát, amelyeket szük­ség esetén minden habozás nélkül rög tönözve ir be az elébe tett emlékalbu­mokba s biztosítja ezzel magát a felől, hogy távozása után a bájos kisasszony elragadtatva fogja róla mondani: — Okos fői szellemes ember! A mely fiatal ember a gyakorlati élet ezen szükségleteivel nincs fölszerelve, az okvetlenül valami sületlensóget fog írni a kisasszony emlékkönyvébe, vagy sablonos lesz. A sablonos emléksorok épen ezért majdnem minden emlókal­bumban bőven föllelhetők: A legsűrűbben ez a kedves versike disziti az emléklapokat: „Legszebb virág a nefelejts Engem Nagysád el ne felejts" én: Nem kevésbbé ismerős ez az operett­beli melódia: A szerelem rózsalánca Kösse össze sziveinket stb. De vannak ezután ezeken kivül min den emlékkönyvben eredeti müvek is, a melyek élénken bizonyítják, hogy mi az illető urnák, a ki az emlékkönyvben szel­lemeskedik, a polgári foglalkozása. A bankhivatalnok például igy szel lemeskedik : A szerelem oly prima váltó Mely egyszer végre csak lejár, Boldog a férfi, kinek szive önben elfogadót talál. Az orvos sem tagadja meg magát és nem egyszer megesik, hogy önmagá­nak ir receptet, ha emlékalbumot tesz nek elé : Megírom önnek tisztelt nagysád Hogy szegény szivem nagy beteg, És creosotnál, ópiumnál ön jobban gyógyíthatja meg! Az ügyvéd is rendszerint a maga nyelvén ir, ha emlékalbumot tesznek elé é» nem egyszer megesik, hogy csupa szó rakozottságból bélyeget is tesz az Írására, melyet körülbelül igy stilizál: Mélyen tisztelt nagysád ! Szivemnek tekintetes birája 1 Ezúttal szivem a vádlott, bocsássa hát meg, hogy én magam lehessek védője. Oeszes bűneit ebben az egy szóban fog lalhatom össze „szeret" . . . Kérem a vádlott felmentését és meg­mentését 1 Eme mutatványokból is látható, hogy csakugyan madarat tolláról, embert pedig a stylusáról lehet megismerni; ámbár az emlékalbumokban található irodalmi mü­vek nagyon sürü Goethe, Heine, Petőfi vagy más tehetséges irók stilusát dicsé­rik. Zavarban levő fiatal emberek ugyanis nagy előszeretettel kérik kölcsön a nagy i irók szellemiségeit ós ezeket vakmerően , továbbítják az emlókalbumokban, mint sajátjukat. A két X-en tul elvesztik az emlék­albumok az aggódó leányoknál jelentő ségüket. Megesik, hogy a fiatal ember akonvencionális udvariasság okáért maga kéri a kisasszonytól a gráciát, hogy az emlékkönyvébe írhasson. Az pedig cél­zással igy válaszol: — Ugyan kérem, sohse irjon. Hanem tudja mit, amit irni akar, azt inkább beszélje el a mamának ! Hanem az ifjú bakfischek és felső leányiskolái növendékek életének való­ságos bearanyozója és poétikus emléke marad mindig az emlékalbum ós ezért senki azt tőlük rosz néven nem veheti, hogyha ezzel támadnak meg minden fe­léjük közeledő emberi lényt: — írjon kérem az emlékkönyvembe 1 Szarvas hazafias lakossága nem ünne* pelte még soha oly fényesen és oly Ielk^» sedéssel márcz. 15 ét, mint most. Ezelőtt a napnak a többi feletti kiválóságát c-u­pán a különféle körökre kitűzött zászlók 8 a főgymnasiumi ifjúság önképző köré­nek nem nagy számú közönség előtt tar­tolt nyilvános ülese s egy egy közvacsora jelezték. Most a népiskolások, a főgym. tanuló ifjúságának nemzeti szinü szalag­gal s lebegő árvalanyhajjal diszitett kalapjaik, mellükre tűzött tündöklő emlék­érmek e a felnőttek felöltőire ós kalap­jaira tűzött nemzetiszínű kokárdák, külö­nösen pedig nemcsak az összes közópüle tekre, hanem a magánházakra is kitűzött nemzeti zászlók özöne már előtte való nap arra engedtek következtetni, hogy a város lakossaga kiválló nagy ünnepségre készül. Ei nem csalódtunk. Márc. 15 én mindazáltal, hogy hétköznap volt, ami­kor a lakosság munkával szokott fogla­toskodni, már kora reggel ünneplő ruhá ba öltözött csoportokban járt-kelt a fő utczákon a lakosság apraja ós nagyja. Kilencz óakor a város előjárósága, a községi képviselő testület és nagyszámú érdeklődő közönség a „Árpád szálló" dísztermében gyűlt össze, a hol a kép­viselő testület diszgyülést tartott. M e 1 i s , János biró mint elnök rövid szavakban j üdvözölve a diszgyülósen megjelenteket, j az ülést megnyitotta s felkérte D a n cs Béla első jegyzőt ünnepi beszéde elmon­dására. Az átgondolt remek s lelkesen előadott beszéd magával ragadta a hall­gatóságot s szűnni nem akaró éljenzés tört ki a hallgatóságból különösen akkor, amikor beszédét a legalkotmányosabb király, a legelső magyar emberi Ferencz József éltetésével végezte. Alig alig szűnt meg a lelkesedés moraja, még akkor is, amidőn Salacz Ferencz emelkedett felszólásra, kérve a képviselők hozzájá rulását ahoz, hogy az emlékbeszéd szó­szerint jegyzőkönybe vétessék. Lelkes éljenek zúgása közt rekesztette be ezután az elnöklő biró a diszgyülést. Tiz órakor az összes harangok hivo gató zúgására kiválóan nagyszámú kő zönség vonult az összes templomokba, ahol isteni tiezteletek tartattak. Különö­sen festőileg tarkázott közönsége vo't a nagy ág. hitv. ev. templomnak, a hol az elöljáróság, az intelligens elem az iparos­sággal és kedvesen meglepő nagyszámú földmivelőkkel vegyest együtt adott há­lát a msgyarok istenének e nevezetes nap ötvenedik évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet itt nagyt. P 1 a c s k o István lelkész kiváló szónoki hévvel tar­totta, a hallgató közönséget a nap em­liké iránt lelkesitve. Az isteni tiszteletek előtt az összes népiskolákban iskolai ün­nepélyek tartattak, a melyeken hazsfias dalok éneklépe mellett a tanitók a nagy nap je'entőségét fejtef >ttek z apró hon­fiuk előf. D .n án két órakör t» Belitó Kossu'h utczákai óriási közönség lepte' el, a fu^ym. nagy udvarán pedig az egyes körök és társulatok zászlók alatt testű letileg gyülekez ' A főgym. tanulósá­gán ós tanári k ' i kivül ott voltak az ág. ev. lelkészi' > tanitókara, a városi elöljáróság, az áros ifjúság önképző köre, az ipart- úlet, a szabadelvű pol­gári-kör, a néi ir, a függetlenségi olva­sókör, a tűzöl' Ág, s a 48-as honvédek közül 23-an. Fél haroirííor Oláh Miklós torna thnár rendezésével, zászlókkal, zeneszó kísérettel s hazafias dalok éneklése mel­lett megindult az impozáns menet. Leg­elői vonultak a 48-a3 honvédek zászlóval s élükön a község dobosával, ki 48 ban is mint dobos szerepelt. Az éljenekből oly bőven jutott a korra öreg, de lelke­sedésre ifjú honvédeknek, hogy azok an­nak, valamint az előttük harsogó induló hangjaitól feltüzelve, mint egy harcira készen lépkedtek s vezették a folyton éljenző főgymnasiumi ifjúságot. Az tanuló ifjúság utan a tanári kar, az elő járósag s a többi egyletek négyes sorokban a Beliczey uton az „Árpád szálló" elé vo­nul ak, a hol vagy hat ezerre szaporodott fel az ünneplő ós néző közönség Miután ily óriási közönség befogadására nemcsak a fogadó d'szterme, hanem az öaszes ter mei is kicsinyek lettek volna, a „Vajda­kör" nyilvános ülése a megallapodastól eltórőleg nem a diszteremben, hane n a szabadban, a fogadó erkélypről lett meg­tartva A nyilvános üiós, illetve a hazafias emlékünnepnek a műsora a következő volt: 1. Hymnus, énekelte együttesen a közönség. 2. Megnyitó beszéd, tartotta B e n k a Gyula. 3. „Nemzeti dnl" Petőfi S.-től szavalta Hrivnak János VIII oszt. t. 4. „Márczius 15" Jakab O.-től, szavalta Klein Miksa VIII oszt. t 5. „A márcziusi eszmék költészetünkben" pályadíjnyertes mü, irta ós felolvasta Vilez Lajos VIII oszt. t. 6. „Konduljanak meg a vészharan­gok" Petőfi S.-től szavalta Russ Zoltán VII o>zt. t. 7. „Márczius Idusán" pálya­díjat nyert ód», irta és szavalta Stóger Hugó VIII oszt. t. 8. Ünnepi beszéd, tar totta Bencsik Pál VIII oszt. tanuló. 9. Szózat, énekelte a közönség. Mikor a főgym. köztiszteletben ós sze­retetben álló igazgatója B e n k a Gyula megjelent az erkélyen a közönség lelke­sen magéljenezte. Az éljenzés csillapul­tával az igazgató nagyszónoki hévvel s gyújtó lelkesedéssel mondotta el a nála megszokott eszmékben gazdag, tartalmas s nyelvezetében is kiváló megnyitó be­széde.. E beszéd volt az agósz ünnep-ég fénypontja. A hallgató közönség szüani nem akaró óljenzóssel igyekezett háláját leróni a szónokkal szemben. Beszéde utan sorra került a műsor. Minden eiő-idónak a szabatos és élvezet, s nvujtó előadasát a közönség megéljenezte. Mégis érdemel­tek mindannyian. Amikor a közönség együttesen énekelte az „Isten áld meg a magyart" az egyes testületek zászlók alatt köreikbe vonultak. Este fényárben úszott a város F o rs­ter Károly törekvő iparos ugyan nap­pal is meggyujtattta a zászlókkal leldi­szitett utczai lámpákat, este azonban az ablakok ezrekre menő gyertyalángja nap­pali világosságot idézett elő a sétáló és a vacsorákra gyülekező közönség ké­nyelmére is. Társas vacsorák tartattak az „Árpád szálló" dísztermében, a „Füg­getlenségi körben", az „Iparos körben" s az „Iparos ifjúság önképző köreben" A termek mindenütt telve voltak s nagy lelkesedéssel késő éjjelig, sőt reggelig it egyült tartott az egybejött polgárság Felköszöntőkben nem volt hiány. Dancs Béla, Benka Gyula, Salacz O zkár, Litkf János, Kollár János, Karancsi J inos a: „Árpádban". Htviár Gyula és Zvariny János a „Függetlenségi körben" Kovác József, róm. kath. segédlelkész pedig a: „Iparos körben" mondtak egy-egy lel kesitő tósztot a kiváló nap emlékére. A: ünnep kiváló mozzanata gyanánt emlit tudósítónk, a tanulóifjúságnak a „Füg getlensógi kör" előtt való tömeges meg jelenésót, a hol a bentlevők lelkesedésé hazafias dalok elzengósóvel még jobbat ós nagyobbra fokoztak. ZvarinyiJá nos, ev. lelkész nyitott ablaknál mondot erre sikerült hazafias szellemű beszédet dicsérve az ifjúságnak szép magatartásá s a haza nagyjai ós azok eszméi irán nyilvánitott tiszteletét ós lelkesedését. Az ünnepélynek fényes sikere erő reménnyel tölti el kebleinket az irán hogy e kiváló nemzeti ünnepünket es után mindig hasonlóan fogja megünne pelni hazafias polgárságunk. Ugy legyer Mezőberényben. Múltkori referádánkhoz még a kö vetkező pótlá t küldik : A mező berény márczius 15 iki ünnepség oly fényese sikerült, hogy a mint a nagy idők őss becsavarodott tanuja K o 1 o z s i Andrá mondotta : „Ilyet Mezőberény még nei ért meg." A délutáni ünnepségre má korán óriási nép gyűlt össze a Kossuth téren felállított díszes emelvény körű Ennyi népet még ne$»- UtJtt együtt Be róny. Majd egybegyűltek zeneszó melle a különböző testületek s megkezdődő az ünnepély. Megnyitóul az „iparos df lárda" elénekelte a „Hymnus"-t s nag tetszést aratott. Ezután a dobogóra lépe Kucnán Géza joghallgató s kifogáslala precisitással szavalta el „Szabadság üt népén" czimü saját költeményét. Azutá a dalárda énekelte a „Szózat"-ot, mel után 111 y ó s Endre ev. ref. leik sz szé

Next

/
Oldalképek
Tartalom