Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-04 / 53. szám

mesterség ipari tekintstben, hol diszosebb kocsikat is készitenek. Több ipar pang. Igy a timárság is fénykorát régen elérte, most hanyatlik. A békésmegyei timárok szépan fejlesztették ez ipart. Csabán, Szarvason olyan üzemü timáriparosok vannak, a kik a legfinomabb felsőbőröket hozzák forgalomba, a kényesebb izlósü békésmegyei parasztgazdák nyalka csizmáinak anyagául. Az átlagos munkabér ez iparban 90 krt tesz. Csaknem kivétel nélkül kisipari lévén e vidékek ipari termelése, természetes, hogy az iparban alkalmazottak zöme is a kézműves tanonczokra és segédekre esik. Különösen a békésmegyei iparosok műhelyeiben nagy száma foglalkozik a tanonczoknak és a segédeknek. Ezek kiképzésé azonban sok kivánni valót hagy fenn s csak egyes helyeken, jelesül Csa bán, Szarvason, Makón stb. észleljük, hogy az iparban alkalmazott fiatals g kézi ügyességének ós Ízlésének magasabb fokra emelése körül fáradozik. Legna gyobb az alkalmazott segédszemélyzet száma a csizmadia (Békésben 611.) a szabó (Békésben 490,) a kovács (Békésben 410,) a czipész (Békésben 549) és asztalos (Békésben 310) mesterségeknél. E. Illés László. A sziámi király Csabán. — Saját tudósítónktól. — Sziám királya. Chulalongkorn a Nagyváradról indított vegyes vonaton tegnap robogott be a pazar szép csabai vasúti állomásra. Jóllehet a vonat 15 percig rostokolt Gyulán, ő felsége semmi kíváncsiságot nem mutatott Békésmegye székhelyének megtekintésére, erősen kíváncsiskodott azonban, mikor a csabai szép fogadtatások exordiumaként, a a biczerei tanyák zászlődiszben voltak. A szép marokverő lányok napsütötte arczukkal hamiskodtak ő felségével. — 0 felsége hadsegéde sziámi nyelven szólt ő felségéhez melyet azonban nem értett meg senki, csak egy neveletlen pusztai eb nagyképűsködött, hogy ő azt megértette ős feleselt rekedt hangján. O felsége szárnysegéde tolmácsolta Sziám királyának óhajtását. — Ő felsége szeretné, ha maguk kicsikék, tánczolnának. A mikor a tanyai virágok erre nem sok kedvet mutattak, a szárnysegéd Nopcsai jelligéve' pakolt ki. — Hja, ezen át kell esni. Már-már neki fanyalodtak a biczerei arató leányok, de végsőt szusszant a gőzmasina ós ö felsége, meg a kísérete újra elhelyezkedett. Meszszire volt a vonat, mikor a csabai perronon stentori kiáltások hangzottak. Mikor aztán megállott a vonat: Kesj ár Márton a sziámi indulót in* tonálta s a lelkes nép uni sono rágyújtott a szép fejedelmi nótára. Különösen kitűntek Gyémánt és Grand Fülöp modulaczióképes hangjukkal. O felsége megveregette Maján vállait, a ki olyasmit susogott, hogy nem volna e kedve Európában maradni s valami hivatalnoknak megválasztódni. Csak rá kell azt bizni! tódította önérzetes nekibuzdulással. Ezután tisztelgések következtek: tisztelegtek a sziámi ikrek, a jaminai lengyel club, a vandháti demokrata kör, a nagyréti szabadkömíves páholy. Sziám királya kitüntető leereszkedéssel fogadta a tiszteJgőket s megígérte, hogy jólnevelt fehér elefánt-fiókokat fog küldeni presentbe. A sugáruton lévő központi kávéházban szervíroztak a vendégnek, a kit meglepett a kávéház előkelő kinézése. Egyik toasztjában kijelentette, hogy ilyet Ázsiában keresve sem lehetne találni. Hir szerint az ártézi gőzfürdő tulajdonosa azon helyre, hol Sziám királya lubiczkolt, emléktáblát tétet. Az emléktábla épp olyan szabatosan és ortografiai biztossággal, szépséggel lesz kiállítva, mint a mostani basain fölötti feliratok. * Munkatársunk, Atyus, küldötte hozzánk a föntebbi sorokat. Mi a beküldő szavahihetőségében nem kételkedve, kiadtuk e sorokat és csak lapzártakor értesültünk, hogy a sziámi király utazása agyrém, de technikai okokból a tudósítást a gépből ki nem vehettük. Tanitó-gyülés, a békésvármegyei tanitó-egyesület kedden delelőt B. Csabán a polg. leányiskola nagytermében tartotta rendkívüli közgyűlését. A közgyűlés főtárgyát az uj alapszabály-tervezet elfogadasára kepezte. A kora reggeli vonatok hozták az egyleti tagokat a megye legtöbb községéből, a csabai tanítókon kívül Szarvas, Orosháza, Gyoma, Tót-Komlós, Gyula, Békés, Berény ós P. Szt.-Tornyáról. Pont kilencz órakor vette kezdetét a közgyűlés. Nagy Lajos elnök rövid, de szép szavakban örömmel üdvözölte az egybegyűlt egyleti tagokat, mondván, hogy megjelenésükkel jelét adták érdeklődésüknek az egylet iránt és a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Azután rövid visszapillantást vetett az egylet évi működésére. Az uj alapszabály tervezet elfogadását Csonka János Orosházáról igen szép és meleghangon előadott beszédben ajánlotta. Ezek u'án a közgyűlés a tervezetet §-ként és pontonkint tágyalta ós általánosságban, valamint részleteiben és némi módosítással elfogadta ós megerősítés céljából a tanfelügyelőség utján a minisztériumhoz felterjeszteni határozta. Az uj alapszabályok lényegesebb intézkedése az, hogy az állami, községi tagok kötelesek az egylet tagjai lenni, mig a felekezeti tanítók nem. Az ügyrendet az egyes járáskörök saját viszonyaiknak megfelelőleg, az alapszabályok tekintetbevételével fogják megállapítani. Eddig megalakult a járáskor : Orosházán, Szarvason, Gyomán és Szeghalmon. Gyulán, Csabán és Békésén majd az alapszabályok megerősítése után alakul a fiókegylet járáskörró. A rendes őszi közgyűlés Orosházán fog tartatni. A közgyűlés után a tanítók a „Fiume" vendéglőben közös ebédre gyűltek egybe, mely azonban nagyon gyorsan véget ért, mert mindenki a pályaudvarra sietett. segíthet magán. En tehát egy szót sem szóltam követelésük ellen, hanem egyszerűen megígértem mindent, mert igy kívánja a méltányosság 1" Károlyi Tibor gróf, Szénáson (Bókésmegye) szintén kiegyezett két százalék ráfizetéssel s ott is szent a békesség. Az aratás javában folyik és panasz nélkül. Az egyik félhivatalos forrás pedig a következőket jelenti : Az aratás már megkezdődött s Csanád, Arad, Hajdú. Temes, Torontál vármegyében minden nehézség nélkül folyamatban van. Eddig Bács-Bodrog, Csongrád ós Jász-Kun-Szoinok vármegyében fordult elő, hogy a szerződött munkások az aratást megtagadták ; — a sztrájkoló munkások pótlására ezen vármegyebeli birtokosoknak a földmivelósügyi miniszter már harmadfélezer munkást közvetített. Miután is mételten előfordult, hogy egyes munka adók közvetlenül a földmivelósügyi mi niszterhez fordultak a tartalékos munkások átengedése végett, ezúttal ismét szükségesnek látjuk közölni, hogy mivel a földmivelósügyi miniszter a mezőhegyesi tartalékból csak rendkívüli, méltánylást érdemlő, sürgős esetben engedi át a munkaadó által máshol meg nem szerezhető munkaerőt, a közvetlenül jelentkezők kérelmét figyelembe nem veheti, a munkások átengedése tekintetében csak akkor rendelkezik, ha a járási főszolgabíró és illetve főispán a fél kórelméhez képest, bejelentik, hogy a sztrájknak nem a munkaadó méltatlan eljárás az oka s igy a kért munkások átengedését, mint rendkívüli intézkedést javasolják; A főispánok ily kérdésekben rendszerint a gazdasági egyleti elnökökkel egyetórtőleg járnak el. Az ipar Békésmegyében. Az iparosság Békésmegyóben más megyékhez képes még az országos átla got sem üti meg számban. Ugyanis az orsz. népszámlálás adatai szerint az összlakosságnak 5.45 °/o-iparos, Békésmegyé ben nem éri el az átlagot Békésmegyeben az iparosság száma 11.932, ami a megye népességének 4 61 százalékát teszi ki. A helyzet tehát nem éppen kedvező. Még inkább szembeötlik ez a tény, ha az ipari termelés itt űzött ágait vesszük figyelembe. A történelmi fejlődés ama folyamatából származva, a mit fennebb jeleztünk : hogy a kerület népe túlnyomóan földmivelessal foglalkozó elemekből áll, melyeknek nagy ipari szükségletei nincsenek, természetesen első sorban azon iparágak birnak itt tulsulylyal, melyek a népnek kevés igényét voltak és vannak hivatva kielégiteni. Az összes önálló iparüzöknek 41 % ját a ruházati, 14 %-ját az élelmezési iparok ban foglalkozók képezik. Amaz iparágak közül, melyek e két iparcsoporton kivül nagyobb számú egyedekkel vannak képviselve, a vas- és fémipar, az ópitósi ipar ós a faipar emelkednek ki. Előbbi Ő nagy lélek. Gerő ezért háromszor csókolta meg a kezét. 0 is nagy lélek. De lelkének a szerelme mégis na gyobb, mert a mint nékem sirva panaszolta, még most is szereti ezt az aszszonyt. Js a törvényszéknél diurnistáskodik, hogy láthassa. Verner Jenő. Búesúzás. (Naplótöredék.) — A „Békesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Isten veled ! . . . Az utolsó lapok ezek, melyeket teneked szentelek. Nem akarok gyenge lenni a búcsúzás perczében, — tudom, ez fájna neked is — inkább itt mondom el szivem keserveit, inkább itt panaszkodom fájdalmaimról, talán ez a papir szánni fog, mig te csak — kinevetsz. Egy mesét hallot'am nemrégen. Egy rózsa nyilt a rózsafán s odaméne egy ifjú szép leány — és a rózsát leszakasztá, keblére tűzve ; büszkén, kihivólag nézte társait a leszakitott rózsa — azt hitte, sohse hervad el — és másnap már hervadtan, összetépve feküdt a porban, mig lenézett társai virultan, tündöklően állottak a kertben. Ismered-e a mesét még? ... Te ne ismernéd ? * Fáj a válás. De még jobban fáj nekem, a ki azt hittem balgán, hogy a szerelem örök és kiolthatatlan szenvedély. A reménynek egy halvány fugára, biztató mosolyod talan visszatartana, de igy nincs s<mmi, a miért élni érdemes lehetne. A külső nem áiul el semmit sem. Nem sejtik, nem gondoljak, mily gondoJítokkbl vegjok tele. Ha letudnám irni az iparral önállóan foglalkozók 12 %-ját képezi. Csakhogy ebből a meglehetősen kedvező arányszámból nem szabad na gyobb fokú ipari fejlettségre következtetni. Az épitő ipar 10 5 °/o-kal, a faipar 7 % kai szerepel ugyan, de az e csoportokba tar tozó kőműves, ács, asztalos és kádáriparosok túlnyomó része iparát csakis a szegényebb vidéki igényeknek megfelelő szűk keretben űzi és nagy °/

0 ját azon egyedeknek, kik magukat a nópszámláló közegekkel szemben ilyen iparral foglal kozóknak vallották, ma nem találjuk meg az iparlajstromok ós adókimutatások rovataiban. Ugyanezt mondhatjuk a köz lekedési eszközök készitését felölelő iparcsoportról is, mely túlnyomó részében olyan kerékgyártókból áll, a kiknek legtöbbje a vasutak hálózatának folytonos terjedése miatt elvesztette ipari foglalko zásának terét. Ekképen is a kerületbeli iparosságnak csak 15.5 °/o-ja foglalkozik oly iparágakkal, melyekben magasabbra törekvő irányra következtethetünk. Vegyük ehhez, hogy a hetvenes ós a nyolezvanas évtizedben egész iparágak pusztultak el, lettek a teljes kihalásra kárhoztatva a kor irányának megváltozása folytán. Például a takács-mesterség, mely azelőtt daczára népünk háziipari tevékenységének, egyike volt a kézműipar legkiterjedettebb ágainak, teljesen kiveszett; az utóbbi évtizedek az alföldi magyar nép körébe oly mértékben vit tók be a divat kedvelését, hogy lerom bolva minden hagyományt, egyszerre átalakult annak egész életmódja, izlése, viselkedése. Takács szőtte vásznat a békés és csanádmegyei népnek kevésbé módos tagjai is alig viselnek ma már; a csinosabb gyári készítmények, a tetszetősebb és olcsóbb chiffonok foglalták el annak helyét; a szövőszékek elpihentek. Az egyes nevezetesebb iparágaknál Békésmegyóben a következő számokat találjuk : gépészkovács 8, szerkovács 4^6, bádogos 4l, rézműves 5, épitész 10, kő mives 232, ács 336, cserepező 2, fényező 2, szobafestő 31, asztalos 287, kádár 37, esztergályos 12, kaptafametsző 3, kárpi tos 12, fazekas 31, kályhás 2, timár 69, szíjgyártó 54, fonalfestő 19, piperész 5, szabó 423, nőszabo 22, szűcs 127, pap lanos 3, kalapos 61, csizmadia 849, czi pész 296, könyvkötő 13, fényképész 5, kefekötő 9, fésűs 10, szappanos 3, pék 30, mészáros, 191, kávéházas 25, korcsmáros 125, vendéglős 63, pálinkafőző 39. Érdekes, hogy az önnalló iparüzők száma Békésmegyében megfogyott. Mísí 1890-ben önálló iparos volt Bekésben 6136, 1895-ben már 4 966 ra zsugorodott le számuk. A hatvanas és hetvenes években, különösen az alföldi részeken jöve delmező iparág volt a kerékgyártóké, hogy azonban kerületünket, különösen Békésmegyót a helyi érdekű vasutak sok irányban szelik át, megcsappant a forgalom. A bognárok a kovácsokkal társulva, a mezőgazdaságnál használt szekereket állítanak elő; csak a városokban: Aradon Makón, Csabán fejlődött e a gondolatokat, melyek pillanatra agyamban összetorlódnak, akkor talan meggyőzhetném az embereket, hogy igazam van. Lemondok mindenről. Ah ... és én valaha nagygyá és hiressé akartam lenni és azt hittem, hogy senki sem áll utamba — ós mégis te — a kire sohse gondoltam, — te állítottál meg. Sohasem bánom meg, hogy megállottam az uton. Kitudja, nyertem volna-e valamit a magasban ? Idelenn megnyertelek téged. Enyém voltál sokáig ós azt hittem, hogy örökre. Meguntál, mint játszógyermek unott játékszerét és ujat kapván — félredobsz. Nem gondolsz a rózsa meséjére ? Minden elmúlik . . . elhull. A rózsa bármily szép — a virág bármily illatos — szépsége, illata idő előtt elhervad. Es ha százszor ezerszer elmondanátok ifjú, tapasztalatlan lányotoknak gondos anyai szivek — azt hiszitek, hogy egy is tanulna, okulna rajta ? . . . Csalódtok. Egy sem hiszi a rózsa meséjét — habár ismeri valahány. Mind-mind azt hiszi, hogy csakis ő az egyedüli, a ki nem hervad el soha, a ki örökké virulni fog. Es álljon bár előtte ezernyi lesújtó példa — az ő hiu szive nem hisz senkinek és semminek. Es a porba megy időnek előtte mind sorjában egymásután. Üres — hitetlen, megcsalott szivvel és üres nembizó lélekkel állnak a sötétség szomorú utjain, nem várva mást csak a halált. Es várnak. Sokáig kell várniok... Mert semmi sem nehezebb, mint — a halált várni. Azt hinnők, hogy hívásunkra azonnal itt leszen. Pedig sokszor nagyon sokéig várat magára! Es az élet az ő unottságával üres léhaságaivsl, semmit jelentő czeremoniájával, olyan borzalmas annak, a ki nem tud hinni — nem tud remélni. A hazug mesoly BZ ajkon, a szemi ntk tettete tt ragyogása, a jckedvnek erőltetett kaczagása— mindmegannyi czáfoló példája az igazi életnek . . . Avagy ólt-e valaki már teljes boldogságban ? Avagy nincsen-e mindig óhaja mindenkinek ? . . . A telhetetlenzsugorihoz hasonló mindenki. Csak egy a különbség a kettő között. Van olyan ki óhaját elzárja titkon — hogy idegen ne férjen hozzá — és van olyan, ki nyíltan hirdeti kapzsi ságát. Avagy láttál-e már megelégedett em bert e földön. — En nem még — ós nem is hiszek bennük . . . Ha^ug képpel járunk egymás mellett — és azt hisszük, hogy csak mi vagyunk boldogtalanok — és a többi nem. Én tudom mily nagy kin mosolyogni akkor, midőn sírni szeretnénk. Es be szélni akkor, midőn egyedül hallgatagon óhajtnánk lenni. Nézz fel az égre — ós nézz le a földre — ellentétek legnagyobbját látod magad előtt — és te nem tudod, hogy egymást kiegészíti e kettő? Nem tudnád, hogy az óg nem volna oly szép, ha a föld nem volna oly borzalmas. Semmi sem értékes addig, mig nálánál értéktelenebbet nem talalunk. Avagy a holdnak fénye nem volna-e ragyogó, ha a csillagok fénye el nem homályosítaná fényét ? Mindennek van czélja, hivatása De egj ről megfeledkezett a teremtő elme — az emberi szivről . . . Lrzést adott bele — fogékonnyá tette a szép ós jó iránt — és nem teremtett szépet és jót hozzá. Keresik hasztalariul sokan a boldogságot . . . Melyik boldogság után futunk hasztalan ? Asután-e, a mely megleend valaha, vagy a melyik nem is volt és mégis elveszett. Es egy sem tér pihenni ugy, hogy élte czélját, a — boldogságot elérte volna. Szenvedni, tűrni kell mindeniknek, de boldog egy sem lehet. Elmúlik az élet I Czélok, melyek megmaradnak ezóloknak, vágyak melyek örökre azoknak maradnak, reménység, a mely csak reménységnek marad, jelzi az elmúlt, eltöltött életnek munkásságát . . . S jönnek emberek a koporsó mellé, mondván hazug szavakkal: — Ez a tett embere volt — megérdemli a pihenést. S igy tovább : — Ez embertársai javaért küzdött, tiszteljük emlékezetét. Vagy : — Családja boldogságáért küzdött, csak — elnyeri az égben jutalmát. Es mind szomorú, tettetett arcczal áll ott a gödör szélén, pedig egy sincs, ki a szónak igazságáról meg volna győzó'dve. És ha előállnék s szemükbe vágnám, megmondanám nekik: — Képmutatók, hazugok vagytok egytől-egyig! Az elköltözött sohasem dolgozott, sohasem tett jót és családjáért semmit sem tett. hanem színlelte a munkát, lopta a drága napot, a jótékonyságot csak hirből ismerte és családját tehernek tartott i magára ; — mondom, ha ezt megmondanám nekik, talán meg is döbbennének kissé, de azután rám is kimondanák, mint annyira már megtevók : „bolond I" Ah 1 . . . Vájjon nem-e az az rosz, ki nem törődik a világgal, nem hazudik, nem mosolyog, mikor sirnia kellene . . . avagy az ellenkező ember, ki sohsem mond igazat ? . . . Talán amaz a bolond? És tegyétek üres szivetekre kezeteket és valljátok be — nem ér az élet semmit . . . semmit. Van ki küzd ós — elhűl, a nélkül, hogy boldog lett volna, van ki nem tesz semmit ós elhűl, anélkül, hogy boldog lett volna I Melyik a bolond ? . . . *